Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
1987. DECEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Cigány képzőművészek kiállítása Gyermekrafzpályázat, folklórest Az egyiknek sikerül... Hét kérdés a legjobbnak A kiállításnak már a megnyitót követő perceiben sokan megcsodálták Balázs János képeit is Cigány képzőművészek kiállítását nyitotta meg tegnap Da- róczi Ágnes, az Országos Köz- művelődési Központ munkatársa, a megyei művelődési központ galériáján. Hét naiv és avatott, öntörvényű festő és faszobrász, népi iparművész nem mindennapi munkái fogadták a megnyitó szép számú közönségét. A festők közül Balázs János régi ismerősünk, de nemcsak a miénk, a fél világé, amerre képeit megcsodálták az emberek. Ezúttal négy festményét láthatjuk Szolnokon, (Mekka és Mohamed, Naplemente, Vid- róczki, Káprázat). Igen jó válogatás, hiszen a viszonylag szűk téma skálán alkotó, de ezen belül nagyon fantáziagazdag művész legsarkalatosabb érdeklődési területeiről — mítosz és természet — kap üzenetet a néző. Fenyvesi József azt mondta nyilatkozatában festészetéről, hogy olyan, mint egy nagy folyó, amin minden keserűség, bánat lefolyik. Magunk is ezt az érzelmi hullámzást érezzük festményei láttán. Legkiérleltebb munkájának véljük a Fák, házzal című festményét és Ignác bácsi vitalitást, huncutságot kifejező nagyszerű portréját. A Temetés című képe közelít talán leginkább a hagyományosan értelmezett naiv tablóhoz. Bada Márta képzett festő, tökéletesen ismeri az emberi test anatómiáját is, élénk folthatásokkal eredetit alkotó művész, erről tanúskodik a Cigánymese, a Cigány Eva, a Cigány ház, a Birkózó gyermekek című képe is. Balogh Balázs András talán a tárlat legnagyobb meglepetése, jó értelemben: szenzációja. Eddigi festői világától — az is igen érdemleges volt — valamelyest elütő speciális technikával — farostlemezre, úgynevezett cuppantásos eljárással — készített képei forma- és színvilágukban egyenesen elragadóak. A nyolc festményből álló sorozatában a cigány népélet egy- egy fontos mozzanatát, jeles napját örökíti meg. Oláh Jolán festményei közül a tüneményes Kékruhás nő ragadta meg legjobban a nézők figyelmét, de az Első lépés című képe is több, mint eredeti, komponáltsá- gában jelentős alkotótehetségre vall. Horváth Vincétől — faszobrász, Népművészet Mestere — csupán egyetlen témakompozíciót láthattunk a négy alakos Bandát, de a miniatűrök szellemi gazdagsága, kifejező ereje bepillantást ad alkotójuk gazdag életművébe. Orsós Jakab főleg népi iparművészeti használati tárgyakat állított ki, szobrai viszont jó arányérzékkel faragott fantáziadús idolokra, totemfákra emlékeztetnek, a bálványkultusz világát idézik. A cigány képzőművészek kiállításához kapcsolódva cigány gyermekrajzokat is láthatnak az érdeklődők. A megyei művelődési központ pályázatára közel száz rajz érkezett a szolnoki iskolákból, közülük tizenegy pályázót — a Münnich Ferenc, Üjvárosi és Délibáb Üti Iskola tanulói a nyertesek — jutalmazott a zsűri. A cigány kulturális nap keretében a megnyitó után folklórestet rendeztek, amelyen a fővárosi Kalyi Jag és a szolnoki Barna Gyöngyök Táncegyüttes lépett föl. — ti — Közönség nélkül nincs színház Beszélgetés Czibulás Péterrel, a Szigligeti Színház tagjával Czibulás Péter, a Szigligeti Színház művésze ezév őszén kezdte volna 20. évadját a Tisza partján, ha... — Igen, ha 1981-ben el nem mentem volna a Nemzeti Színházhoz. Mit mentem, vittek. De úgy hiszem ennek a csábításnak akkoriban kevés vidéki színész tudott volna ellenállni. — Így mondta: akkoriban. S most? — Csak a magam véleményét mondhatom, de nem savanyú a szőlő alapon: nem mennék... — Közelről netán nem is ilyan szép a menyasszony? — Maga mondta. Nem mennék, pedig én egy budapesti falusi gyerek vagyok. No, persze már 48 évesen. — Ezt meg hogy csinálta? — A Csillaghegy, ahol ’yermekéveimet töltöttem, cözigazgatásilag is túl volt n főváros határán, község /olt, a maihoz képest zárt lis világ. Talán annak is rá- ;ze volt abban, hogy szí- íész lettem. Vagy legalább- s afféle. Még mindig na- ;yon félve mondom ki, hogy izínész vagyok. De Csillagjegynél tartottunk. . . Egy hantos Árpi nevű komámmal mi voltunk az iskola komédiásai: utánoztuk egy- nást, a tanárokat. Mai foga- om szerint — improvizálunk. Sok hasznát veszem nőst is, hogy merek, s ta- án valamennyire tudok is 'ögtönözni. Szóval úgy nélett ki ott a Csillaghegyen, césőbb meg a gimnáziumiam, hogy egyenes lesz az itam a főiskolára. Aztán négis majdnem újságíró létem. Majdnem.. . — Ezt ne bánja! Bár bi- onyára önző is ez a meg- egyzésem. Szegényebbek snnénk egy komikussal. . Persze lehet, hogy pontatlan ez a megjelölés, ez a „stigma”, hiszen kitűnő karakter szerepekben láthattuk: Shakespeare, Bulgakov, drámáiban, a Bánk bánban. — Ott tartottunk, hogy az újságírás helyett inkább megnősültem... — Ha most sajnáltaim akarja magát, Tisztelt Komikus Úr, akkor hadd hívjam fel szíves figyelmét, hogy olyan embertársai is vannak, akik megnősültek, meg újságírói pályára is léptek. — Mentségemre szolgáljon tehát, hogy mégis a színi pályát választottam. Egerben kezdtem, majd a Vígszínház volt a következő állomás. Egerben akkorát buktam egy aggastyán szerepében, hogy a szentesi, majd a mezőtúri laktanyában találtam magam. Behívtak katonának. A Vígszínházban aztán sok mindent megtanultam, azon a színpadon. ahol Ruttkay Éva, I^atinovits Zoltán, Páger játszott. Mindenekelőtt az alázatot. Egyszer sapkával a fejemen mentem át a színpadon, pontosabban a kulisszák mögött. Pándi Lajos csendesen rámszólt: öregem a színház templom, a színpad oltár, vedd le a sapkádat. — Hogy került Szolnokra, 1967 őszén? — Kertész Péter barátom csalogatott. . . Berényi Gábor szívesen fogadott. A legnagyobb sikereimet talán vígjátékokban értem el, mégis úgy vélem, inkább romantikus alkat vagyok. Talán zárkózott is. Igen sokat olvasok. írogatok, meditálok. — Miről? — Történelmi helyzetekről, életszituációkról, szerepekről, figurákról. Egyáltalán : összefüggésekről. — Ez a hajlam inspirálja netán, hogy az Iskola Színházban rendez is... — Valószínűleg. A Lorca- dráma — Bernarda Álba háza — és a Tartuffe iskolaszínházi változatának rendezésében sok örömöt találtam. Most a híres Fejesregény, A jó estét nyár, jó estét szerelem színpadi adaptációján dolgozom. Nagyon fontosnak vélem, hogy a fiatalokat képessé tegyük a színházi élmény befogadására. Érik bennem valami, hogy talán érdemesebb lenne a diákközönség előtt próbálni. Ez amolyan „befogadó színház'’ lenne, beszélgetésekkel, vitákkal fűszerezve. Ruszt József már évek óta igen eredményesen alkalmazza ezt a formát. Azt hiszem, nekünk is meg kellene próbálni. - Ha valaha fontos volt a színház számára a közönség, az új közönség, akkor most igen. Közönség nélkül nincs színház. — A kurta-furcsa magyar színházi struktúrában mindig gyanús egy színész, ha Pestről „lejön”. Már mint vidékre. — Én is éreztem ezt, de nem törődtem vele. Badarság. Nem topográfiához kötöttek a jó vagy rossz előadások. Én egyszerűen nem éreztem jól magam — pedig jó kis szerepeim voltak — a pesti rohanásban, tülekedésben, ahol már a színház falai között sem elsődleges a színház. . . Tisztelet a kivételnek. A színészet az önmegvalósítás egyik formája, s számomra ez mindennél fontosabb. Ezért is jöttem vissza Szolnokra. — Miben látjuk legközelebb? — KomarovszRij leszek a Dr. Zsivágóban. Tiszai Lajos Felvételi után a Varga Katalin Gimnáziumban Nem mindennapi karácsonyi ajándékot visz a postás a napokban azoknak a diákoknak, akik sikeresen felvételiztek a kéttannyelvű gimnáziumokba. Mint ismeretes, a Művelődési Minisztérium az idén vezette be az új középiskolai képzési formát, amelyre az ország tizenhat gimnáziuma vállalkozott. Néhány intézményben — mint például a sárospataki gimnáziumban — már elkezdődött a nulladik tanév, a tavaly felvett diákok egy éven keresztül angolt tanulnak. A leendő kéttannyelvű iskolák többségében azonban a jövő évben februártól vagy szeptembertől kezdődik a képzés. A felvételi vizsgákat novemberben, illetve december elején tartották meg, s a szabályok értelmében december 18-ig kell értesíteni a diákokat az eredményről. A pályázók fele A kéttannyelvű képzést igen nagy érdeklődés kíséri. Az ország mintegy 16 kéttannyelvű iskolájában ötezer-háromszázán jelentkeztek, a legnépszerűbbek az angol nyelvű osztályok voltak, ahova több mint háromezren pályáztak. Angol nyelvű tanulócsoport kfezdi meg tanulmányait jövő szeptembertől a Szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban is. A képzés azonban eltér az országostól, a szolnoki gimnázium tantestülete — a hagyományokhoz hűen — ezúttal is egyéni programot dolgozott ki, amelyet kísérletként fogadott el a Művelődési Minisztérium. Az alternatív program lényege abban áll, hogy amíg a kéttannyelvű iskolák zömében négy és fél, illetve öt év a képzési idő, a Varga Katalin gimnáziumban négy év. A ten- terv, a tankönyvek azonban azonosak a többi iskoláéval. A pályázóknak — mivelhogy nem lesz nulladik tanév —, természetesen már valamilyen szintű nyelvtudással kellett rendelkezniük. S mivel kísérletről van szó, a szolnoki gimnáziumba csak a megyéből jelentkezhettek a diákok. Az iskola szeptember első napjaiban kapta meg az engedélyt a kísérletre, nem sok idő maradt hát a nyolcadikosok tájékoztatására. De így is jóval többen jelentkeztek, mint ahány tanulót felvesznek, illetve felvettek. Hiszen már eldőlt, hogy az ötvenöt pályázóból huszonnégyen kezdhetik meg tanulmányaikat jövő szeptemberben. Csak a személyi szám A jelentkezők többsége a megyének abból a nyolc általános iskolájából érkezett, ahol harmadik osztálytól kezdve tanulnak angolt. Szolnokról harminchárom nyolcadikos pályázott, a többiek a megye más településeiről, főként Karcagról érkeztek. Az ötvenöt diákból egy már az írásbeli előtt meggondolta magát, s visszalépett, így ötvennégyen jelentek meg a vizsgán, amelynek anyaga megegyezett az országossal. Az írásbelin különböző feladatokat oldottak meg a diákok, amelyekben voltak matematika, szövegértésre vonatkozó kérdések, intelligencia teszt, s természetesen az angol nyelvtudásra, -ismeretre irányuló feladatok. Az országos tapasztalat szerint is a tanulóknak igencsak törniük kellett a fejüket a feladatok megoldásakor. Van aki úgy véli, hogy még az egyetemi felvételi vizsgánál is nehezebb, vagy ha nem is nehezebb, vagy ha nem is nehe- szetettebb volt az írásbeli feladatsor, s semmiképpen sem állt arányban a megadott idővel. A gyerekek egy részének már nem volt ideje átmásolni az eredményeket, válaszokat a piszkozatról. Volt, aki egészen a sírásig elkeseredett emiatt. Nehéz volt-e vagy sem az írásbeli, nyilván nézőpont kérdése. Az azonban bizonyos, hogy a felvételiző nyolcadikosok először mérettek meg, úgy istenigazából. Az ismeretük, a tudásuk mellett gondolkodásból, gyorsaságból is vizsgázniuk kellett. Az írásbeli eredménye jól tükrözte a teljesítményüket, s tulajdonképpen ez volt a célja is. A feladatok értékelése egyébként makulátlan tisztasággal történt, mivel a lapokon a tanulóknak a későbbi azanosí- tás miatt csak a személyi száma szerepelt. Az írásbeli alapján negyvenkét diákot hívtak szóbeli vizsgára a Varga Katalin Gimnáziumba. A szóbelin a tanulók természetesen angolul beszéltek a családjukról, városukról, önmagukról, majd ezt követően egy a minisztérium által készített angol nyelvű történetet hallgattak meg két alkalommal. A történet megértését tíz kérdéssel vizsgálták meg. El lehet képzelni a feladat nehézségét, hiszen a legsikeresebben felelő diák is hét kérdésre tudott válaszolni. Az írásbeli és a szóbeli vizsgán összesen kétszáz pontot illetve úgynevezett egységet lehetett elérni. A felvett huszonnégy tanuló száz feletti illetve száz pontszámot ért el. S talán érdemes megjegyezni, a jelentkezők döntő többsége az általános iskolában kitűnő tanuló. Legalábbis ez volt a hetedik oszály végén. A csupáncsak a teljesítményre irányuló felvételi vizsgakérdések ugyanis más adatokat nem tartalmaztak a gyerekekről. S miközben a teljesítőképességről hű képet kapott a felvételi vizsgbizott- ság, a vizsga tulajdonképpen elszemélytelenedett. A felvételiztető pedagógusoknak szinte semmi ismeretük nincs a diákok személyiségéről, szorgalmáról, magatartásáról. Vitatható, hogy ez jó vagy sem, a minisztériumnak mindenesetre az volt a célkitűzése, hogy a lehető legobjektívebb legyen a felvételi vizsga, hiszen a kéttannyelvű képzés nem mindennapi feladatokat jelent a tanulóknak, a jók közül is csak a legjobbak képesek az idegen nyelvű tanulásra. Természetesen nem minden tantárgyból. A szolnoki gimnáziumban például a matematikát, a fizikát, a földrajzot és a történelmet tanítják angolul. Megméretés Jászberényben Is Végül is a diákok megismerése már nem sokáig várat magára. Februártól levelezőn, illetve hétvégi foglalkozásokon elkezdődik a gimnáziumban a felkészítés az angol nyelvű oktatásra, a nyáron pedig néhány hetes intenzív tanfolyamon bővítheti, mélyítheti tudását a felvett huszonnégy tanuló. * * * A Jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban orosz tannyelvű, osztályt indítanak. Az intézményben a napokban döntenek a felvételekről, s ugyancsak december 18-ig értesítik róla az érdekelteket. A sikeresen szerepelt diákok februártól már a gimnáziumban fejezik be a nyolcadik osztályt. T. G. Novemberben 150 ezer forinttal árult többet az előző hónapokhoz képest az Áfész és a Könyvért 30. számú Szép Ernő könyvesboltja Mezőtúron. Jelenleg is hárommillió forintos árukészlet várja a vásárlókat Fotó: M
