Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
1987. DECEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megemlékezések a magyar sajtó napján A magyar sajtó napja, a Vörös Üjság megjelenésének 69. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott hétfőn a Magyar Űjságírók Országos Szövetségének választmánya a Magyar Sajtó Házában. Az ünnepi ülés résztvevőit Pálfy József, a MUOSZ elnöke köszöntötte, majd Kop- ka János, a szövetség alel- nöke, a Kelet-Magyarország főszerkesztője mondott beszédet. A tömegtájékoztatásban dolgozók felelősségéről és feladatairól szólva hangsúlyozta: szocializmusképünk akkor lesz hiteles, ha a sajtó segítségével sikerül megértetni, hogy az új társadalom építése nehéz és hosszú folyamat, amelyhez az élet nem ad kész mintákat. A magyar sajtó dolgozóinak a lehető legteljesebb igazságot kell felmutatniuk. Ezt követően a Magyar Újságírók Szövetségének választmánya több évtizedes munkásságuk elismeréseként tizenkilenc újságírót Arany- tollal tüntetett ki. Az ünnepségen Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke a Szocialista Újságírásért kitüntetést adta át a magyar sajtóban, illetve a rádióban dolgozó 30 újságírónak. Az idén második alkalommal hirdették ki a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége nívódíj pályázatának eredményeit. A zsűri ezúttal kilenc egyéni és egy kollektív díjat adott ki. Az ünnepséget követően a Magyar Slajtó Házában megkoszorúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság emléktábláját. A magyar sajtó napján Benkő Imre, a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának szerkesztő-riportere Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. Észt vendég megyénkben Tegnap megyénkbe érkezett Pilving Ants, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága ipari osztályának helyettes vezetője. Pilving Ants a délután folyamán a megyei pártbizottságra látogatott, ahol Hegyi Istvánná, a megyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának vezetője tartott számára tájékoztatót a megye társadalmi, gazdasági helyzetéről. Filving Ants ma Karcagra látogat, ahol A peresztrojka alapkoncepcióinak érvényesülése az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság iparában címmel előadást tart. Egyhetes megyénkbeli tartózkodása alatt ugyanerről a témáról több helyen tart előadást, majd szombaton hazautazik. Üjra zománcoznak Jászkiséren. Több éves szünet után a Vas- és Fémipari Kisszövetkezet, a Kecskeméti Zománc és Kádgyárral kötött együttműködési szerződést. Év végéig 4 ezer Z—80 típusú zuhanyzótálcát és 13 ezer lefolyó fedlapot zománcoznak Fotó: T. Z. Senki többet? Először! Fordított licit a majorban Kalapács alatt a pótkocsi meg a teherautó Kilenc óra előtt néhány perccel csigalassúsággal egy If a teherautó zörög be a jókora műhely elé. Most moshatták le, még csöpög róla a víz. A sofőr beáll a sorba, a két pótkocsi, az autódaru, az AVIA teherkocsi meg a másik Ifa mellé. Az udvaron toporgók gyorsan körbekapják és vizslató szemmel mustrálgatják az újonnan érkezett masinát. A jelenet tipikusnak is mondható, hisz a Rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezet egyik majorjában árverésre készülődnek. Az érdeklődők szombat lévén sincsenek túl sokan, s a szegényes választék láttán egyikük-másikuk arcára kiül a csalódás, többen még az árverés megkezdése előtt kisomfordálnak a telepről. A főnök, Nyolczas István, a téesz szállítási ágazatvezetője kérdéseimre készségesen válaszolgatva elmondja, hogy nincs még az efféle dologban gyakorlatuk. — Ez az első alkalom, hogy árverésen próbálják értékesíteni feleslegessé vált járműveiket — bizonygatja, miközben matat a papírjai között és odaáll egy meglehetősen megviselt, viharvert pótkocsi elé. — A kikiáltási ára 10 ezer forint — halljuk az összeget. Csend. Eleinte nem tolonganak érte, aztán mégiscsak akad jelentkező. Licitálás nélkül elviszi, övé lesz 10 ezerért. — Alkatrésznek megfelel — válaszolja a tagbaszakadt fiatalember. — Maszek árufuvarozóként dolgozom, és van már másik ilyenem is — vet egy pillantást az új szerzeményre — s ezt csak azért veszem meg, hogy alkatrészem legyen, mert másképp hozzájutni lehetetlen. Közben feljegyzik az illető nevét, s következőként újabb pótkocsi kerül kalapács alá. Hatvanezerre mondják. Negyvenezerért elvisszük — vágja rá valaki. — Szó sem lehet róla — hallatszik a tömör és félreérthetetlen válasz — hisz egy hónapja műszakizott és 38 ezerbe került a felújítása. Ebben maradnak, s lépnek tovább, legfeljebb ha valakit mégis érdekel, visszatérnek rá — sürgetik egymást a résztvevők. A kilenc éves Ifa kerül sorra. Ezt is hatvanezerért kínálják. Kiderül, hogy nemrégiben járt le a műszakija. — Ez egy roncstelep — morog mellettem a fiatalember, s ráadásul be is csaptak bennünket, mivel azt mondták, hogy 4 éves Ifát is árvereznek. Nézzen körül, az itt lévő autók életkora legfeljebb kétszer, meg háromszor négy lehet — legyint feléjük a Kecskemétről érkezett Földvári Dezső, s már indul is vissza. — Tartoztam az ördögnek ezzel az úttal — húzza el a száját köszönésképpen. Még mindig az Ifa körül megy az alkudozás. A túr- kevei szőke, szakállas fiatalember hangosan számol: — Hatvanezret kérnek érte, az átírás 20 ezer, a hátsó gumikat vizsgára ki kell cserélni — sorolja Lakatos Róbert — a négy gumi 6500 forintjával véve darabját 26 ezer. Az összesen annyi, mint 106 ezer forint. S ugyanakkor a fülke csupa gitt, s ki tudja, hogy még mennyi baja lehet, hisz itt nem mutatnak semmiféle papírt annak bizonyítására, hogy milyen alkatrészeket cseréltek ki benne, csak azt hajtogatják, hogy 17 ezret költöttek rá. Mondhatnám úgy is, hogy zsákbamacskát vesz az ember. Aztán elmeséli, hogy tavaly Dévaványán a téesz- ben ugyancsak árverésen jutott egy hasonló típusú autóhoz, de ahhoz legalább két évre visszamenőleg raktári papírokat, bizonylatokat is adtak, igazolva velük, hogy miket építettek be, cseréltek ki a masinában, de még így is érte jócskán meglepetés. Miközben hallgatom a fiatalembert, már a fedett AVIA teherkocsi fölött megy a vita. A kikiáltási ára 75 ezer forint. Aztán ad- dig-addig csűri csavarja a fiatal férfi a dolgot — miután kipróbálta a kocsit —, hogy végülis 62 ezer forintban egyeznek meg. S ahogy telik az idő, úgy csökken az Ifa ára is, hisz félóra múltán már 10 ezerrel olcsóbbra mondják. A résztvevők szorgalmasan licitálnak lefelé, és alig-alig kel el valami a kikiáltási árért, csak annál alacsonyabban. Ezen a délelőttön is találtunk egy apró példát arra, hogy miként érvényesül a piac törvénye, hisz a lanyhább kereslet még akkor is lejjebb húzogatja szép lassan az árakat, ha eddig azt szoktuk meg, hogy egy árverésen többnyire ' drágábban és nem olcsóbban juthatnak az érdeklődők a kalapács alá kerülő dolgokhoz. N. T. Minőségi gondok, szabályozatlan együttműködés, veszteség Magtörmelékek a pudingban Avagy aki nem tud lekvárt főzni... Esős napokkal búcsúzott a november, ugyanúgy köszöntött ránk a december, az esztendő utolsó hónapja. A tavalyinál bizakodóbb hangulatban kerülik a határt a mezőgazdák. Más ez a mostani télelő, várva várt csapadék hatására kikelnek és várhatóan jobb erőben néznek a még ki tudja milyen hidegek elé az őszi kalászosok. Egyébként pedig olyan ez a mostani december is az agrár- gazdaságban, mint a többi, készülnek a nagyüzemekben az év végi számadásra. Amiben ezúttal sajnos nem sok örömük telik a Fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetőinek, tagjainak. A közös gazdaság elnökének, Suszter Zsigmondnak nem kell töprengenie a válaszon, kapásból kijelentheti: — Nem, a fennállása óta nem esett még meg a szövetkezettel, hogy év végi mérleg- és alaphiánnyal fenyegessenek az előzetes számítások. Kiválóak, azok már voltunk, többször is. Félmilliárdos árbevételt terveztünk erre az évre. Talán sikerül is túlteljesítenünk. A hét és félmilliós várt nyereséggel szemben viszont ennél nagyobb lesz a negatív előjelű eredmény. Az okok? Az alap- és a kiegészítő tevékenységben egyaránt éveken át konzerválódott gondokat hagyunk magunk mögött 1987-tel. Ami az alaptevékenységet illeti, talán a fegyverneki elnökben is a kedvezőbb időjárás táplálja a reményt: a most véget érővel hátha túl vannak a szűk esztendőkön. Mert bizony 1983 óta a megye egyik legaszályosabb térségének számít a fegyverneki határ. Drága tanulópénzen — A szakembereink kimutatásai szerint az idén 25 milliós hozamkiesést okozott nálunk a kalászosokat és a gyümölcsöst ért téli fagykár, a télvégi belvíz, a nyári szárazság. Hogy mindez miért nem csak az idei mérlegünkre van negatív hatással? Nos, a 287 hektáros gyümölcsösünk mellett a tavalyi szezon elején átadott konzervüzem tartósan veszteséges. A beruházás hiteleinek és azok kamatainak évi 7,5 milliós törlesztése felemésztette a tartalékainkat is. A Fegyverneki Vörös Csillag Tsz és a Debreceni Tartósítóipari Kombinát közös beruházásában épült konzervüzem hosszú távon jó jövedelmezőséggel biztat, — betűzöm az átadásakor készített jegyzeteimből — hiszen a helyi és a környékbeli gyümölcsösök termése nem „utazik” törődve, zötykölőd- ve száz kilométereket; a magasabb feldolgozottságú termék jobb áron értékesíthető; az új munkalehetőség megteremtésével foglalkoztatáspolitikai célokat is szolgál majd a feldolgozó, és így tovább. Hogy mi valósult meg mindebből? — Sajnos, egyszerűbb, ha azt sorolom, mi nem. — legyint keserűen az elnök. — A tavalyi veszteségekre még amúgy magyarosan ráfogtuk: új az üzem, kinövi majd a gyerekbetegségeket, meg kell fizetnünk a tanulópénzt. Mint kiderült, meg is fizettük, de sajnos — már elnézést a túlzott leeggyszerűsí- tésért — lekvárt főzni, azt a mai napig sem tanultunk meg. A debreceni kombináttal alakított gazdasági társaság jelenleg mintegy 270 dolgozót foglalkoztató konzervüzemében a megfelelő szakmai vezetést nem hogy kézben tartani, jószerivel Januártól gesztort cserit a Fegyverneki Konzervüzem kialakítanunk sem sikerült. A hozzá nem értésünkből adódóan olyan társasági szerződést írtunk alá, és aszerint is próbáltuk folytatni a feldolgozó tevékenységet, amely véleményünk szerint nem biztosított kölcsönös előnyöket, egyenlő kockázatvállalást. Sorolja az elnök a tsz és a debreceni kombinát alkotta gazdasági társaság eredménytelen működéséhez vezető buktatókat: Ütemtelen szállítások miatt nagy kész- letterhek, munkaszervezési hiányosságokból adódó alapanyagellátási gondok nehezítik a folyamatos termelést és üzemvitelt. Mindehhez még jócskán párosulnak objektív problémák is: Szegény embert az ág is... — Totálkáros lett az elmúlt télen 78 hektáron a kajszi és az őszibarack ültetvényünk. A vártnál kevesebb termett almából, cseresznyéből és körtéből is. Kertészeti ágazatunkkal összefogva saját termelésű zöldségfélék tartósításával, savanyúságkészítéssel igyekeztünk áthidalni az időszaki alapanyaghiányt. Sajnos, ezzel együtt is mintegy tízmilliós veszteséget termelt idén a gazdasági társaságnak a konzervüzem. A társasági jellegből adódóan természetesen ez, a téesz idei eredménytelen gazdálkodásához nem kis mértékben hozzájáruló veszteség közös a Debreceni Tartósítóipari kombináttal. A vezérigazgató-helyettes, Végh Csaba siet leszögezni: A nyolc hasonló, úgynevezett kisüzemünk közül csak a Szolnok megyei a veszteséges. A szakembereink véleményére alapozva kijelenthetem, hogy a fegyverneki közös létesítményünk igenis üzemeltethető eredményesen. Alapvető feltétele ennek, hogy produkálja azt, amit a kapacitása lehetővé tesz, azaz minimálisan 12 ezer tonna kész- és félkész termék gyártását évente. No és persze, annak minél nagyobb hányada kerüljön tőkés exportra! Az idén mintegy 9 ezer tonnás termelésre oszlik meg Fegy- verneken az az általános költség, amelynek nagy része kétszerte nagyobb mennyiségű termelés esetében is változatlan. Meggyőződésünk, hogy képes a fegyverneki üzem évi 15—18 ezer tonnára is. Sorra vesszük a vezérigazgató-helyettessel, hogy „Debrecenből nézve” mivel magyarázható a társaság eredménytelensége. A fegyverneki üzemben felhalmozódott nagy késztermék-készletre adott magyarázata nem válik dicséretükre a fegyvernekieknek: — A szakmai rányítás és ellenőrzés alacsony színvonalából, a hozzá nem értésből adódóan hibás, átdolgozás nélkül nem értékesíthető termékek halmozódtak föl főképpen a konzervüzemnél. Vagy ingadozik a befőtt nettó töltősúlya, vagy nem megfelelő a segédanyagok aránya, vagy éppen a szilvapudingban magtörmeléket találtak a meósok. A tartós készletezés, az újbóli átdolgozás természetesen rontja az üzem teljesítő képességét, növeli a költségeket. Nem vitatjuk, hogy objektív, időjárás miatti, mennyiségi és minőségi alapanyagproblémák is hozzájárultak az üzem veszteségéhez. Ezeket reálisan figyelembe is vesz- szük, amikor a napokban sort kerítünk a téesz szakembereivel közösen a tételes elszámolásra. Amire azért van szükség, mert a jövő évtől más keretek között kívánjuk üzemeltetni a fegyverneki konzervüzemet Elmondta Végh Csaba, hogy milyen ajánlatot tettek a Vörös Csillag Tsz-nek. Ha a szövetkezet mint a gazdasági társaság gesztora, biztosítja a kétműszakos üzemelést a szükséges létszám mintegy 400 dolgozó foglalkoztatásával; ha az üzem produkálja az évi legalább 12 ezer tonnás termelést, és annak legalább húsz százalékos tőkés exporthányadát, akkor a kombinát garantálja a fegyverneki konzervüzemben is a vállalati szintű, mintegy 2,5—3 százalékos nyereséget. A tőkés exportárualap minden 10 százalékos emelésével pedig a további egyszázalékos eredménynövelést. Azt már a debreceni beszélgetést követően ismét felkeresett termelőszövetkezetben, az elnöktől tudtam meg, hogy nem tudják elfogadni a kombinát vezérkarának ezt az ajánlatát. — Azzal egyetértettünk — tájékoztatott a néhány nappal ezelőtti tárgyalások eredményeiről Suszter Zsig-)' mond —, hogy népgazdaságunk és magunk elleni súlyos vétek, ha a 160 milliós értékű létesítmény továbbra is veszteséget termel. Ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy aki nem tud konzervet gyártani, az termeljen cukorrépát, neveljen marhát, szóval csinálja azt, amihez ért. Átadjuk már most a szakmai irányítást a kombinát szakembereinek és a gazdasági társaság gesztorságát is át kívánjuk adni 1988. január elsejével a debrecenieknek. A majd tízmilliárdos, nagy konzervüzemi és értékesítési tapasztalatokkal rendelkező vállalat, hisszük, hogy jövedelmezően fogja üzemeltetni a konzervüzemet. Abban is bízunk, hogy a gazdasági társaságnak — amelyben most már csak a vagyoni betétünkkel, és reméljük, mind több és jobb minőségű alapanyaggal veszünk majd részt — jövő ilyenkorra eredményes lesz a tevékenysége. A bizalom nem rendült meg Ügy tűnik tehát, hogy a megoldásra való törekvés készsége nem hiányzik a debreceniek részéről, és ők sem nélkülözik a fegyverne- kiek bizalmát. Így van ez jól, hiszen férges gyümölcsből nem lehet lekvárt főzni, egymásra mutogatva nem lehet kölcsönös előnyökön alapuló eredményes együttműködést kialakítani. A két- esztendei tartós veszteség azonban üzemi- és népgazdasági szempontból nézve egyaránt felvet néhány kérdést. Mindenekelőtt azt, hogy a jó ügy érdekében társult felek nem tárhatták volna föl már korábban — pontosabban: még idejében — a közös ügyük eredményességét aláásó, a hozzá nem értésből és az együttműködés nem kellő szabályozottságából adódó hiányosságokat? Másodszor pedig azt — tanúlságként a jövőre nézve, megelőzendő a hasonló problémákat —, hogy az állami felügyeletet, az érdekképviseletet ellátók vajon nem hagyták-e túlságosan magára a kezdeti időszakban a nagyon is szorgalmazott vertikumbővítésre vállalkozó szövetkezetei? TemeskSzy FVttsnc
