Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
1987 DECEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pillantás az újkőkorba Régészet/ kiállítás a Galériában A Szolnoki Galéria jelenlegi időszaki kiállításán nemcsak szép tárgyakat tekinthet meg a látogató, hanem egy régen letűnt világ, az újkőkor emberének életébe is bepillantást nyerhet az utóbbi évek ásatásain a Tisza-vidékről előkerült leletanyag segítségével. Az ismerkedést még izgalmasabbá teszi, hogy az ásatásokon készített fotók, rajzok a tárgyakat előkerülésük pillanatában is bemutatják, illetve a házak romjai, a telepek szerkezete is látható a kiállításon. A december végéig megtekinthető kiállítás következő bemutató állomásain, a párizsi Pompidou-központban és Frankfurtban nemcsak közös kulturális kincsünk, az őskori kultúrák egyikét képviseli ez a gazdag anyag, egyben a mai magyar régészet eredményeit is reprezentálja külföldön, illetve végül majd Budapesten. Nagy Zsolt felvételei Az újkőkori vallás emlékei, a szertartások kellékei Öcsöd- Kovás halomról Az őstulok koponyákat nemcsak építési áldozatként eltemették a házak alá, de „szentélyek” és egyszerű lakóházak falainak díszítésére is alkalmazták ezeket, illetve az agyagból megmintázott utánzataikat Gazdagon díszített edények széles választékát használták a hétköznapi életben Emberformájú áldozati edényke A nagyméretű tárolóedények mögött, a falon elhelyezett képek előkerülésük pillanatait örökítették meg Mozart hangverseny Jászberényben r ígéretes szólisták és energikus karmester a pódiumon Szombaton nagyszabású hangverseny színhelye volt a jászberényi nagytemplom. A koncerten W. A. Mozart két műve: az Sz-dúr Sínfo- nia Concertante hegedűre és mélyhegedűre, ezt követően pedig a Requiem hangzott el. A kitűnő szervezés és előkészítés eredményeként mintegy hétszáz főnyi közönség jött el, hogy meghallgassa a koncertet. A Sinfonia Concertante keletkezésének gyökerei a barokk concerto grosso-ig nyúlnak vissza, de a klasz- szikus szonáta szerkesztési elemei is fellelhetők ebben a műben, amelyet Mozart 1779-ben komponált. Egészséges, egységes vonóskari hangzással indult az első tétel, de a fúvósok is méltó partnerként mutatkoztak be az expozícióban. Pontos együttmuzsikálás a Jászberényi Kamarazenekar részéről, a két szólista nagyszerű találkozása, a Mozart által előírt dinamikai utasítások precíz betartása és a határozott karmesteri elképzelés megvalósításának szándéka volt a jellemzője a Sinfonia Concertante előadásának az első hangtól az utolsóig. A három tétel közül kétségkívül a második sikerült legjobban. A templom akusztikája ugyanis elsősorban a lassú tételek előadásának kedvez; a gyors tételeknél kissé túl visszhangosnak bizonyult az épület. A harmadik tétel vidám hangulatával remekül oldotta a második tétel komoly tépelődő karakterét. Vass Ágnes és Gyermán István, a mű szólistái, kitűnő partnerekként mutatkoznak be, tökéletesen megvalósítva a zeneszerző akaratát; egymással, a zenekarral és a karmesterrel összhangban adták elő mindvégig igényes szólamaikat. Az első és második tétel Mozart által komponált kaden- ciáiban megcsodálhatta a koncert közönsége fölényesen biztos hangszertudásu-, kát, együttmuzsikálásukat, stílushűségüket. A Requiem keletkezésének körülményei szinte regénybe illőek. 1791 nyarán Mozartot felkereste egy fekete ruhába öltözött lakáj, aki egy magát megnevezni nem akaró főúr megbízásából felkérte őt egy gyászmise megírására. Előleget adott át a zeneszerzőnek azzal a kikötéssel, hogy a mű igazi szerzőjének neve mindörökre maradjon titokban. A beteg, nyomorúságos körülmények között élő Mozart elfogadja a megbízást. Érzi, hogy saját requiemjét írja. Utolsó erejét megfeszítve lázasan munkához fogott. Művét mégsem tudta befejezni; a Lacrimozatétel első ütemei után végleg ágynak esett. A Requiemet tanítványa Süssmyr fejezte be, mesterének jegyzeteit, felvázolt ötleteit felhasználva. Ezért nem lehet a mű stílusában törést érezni. Mozart december 5- én halt meg. A művet megrendelő főúr neve kiderült ugyan, de a gyászmisét végül is Mozart szerzeményeként mutatták be 1793-ban; Magyarországon 1813-ban adták elő először. A mű tizenkét részre tagolódik; a Requiem tétel elején sötét tónusban megszólaló zenekar, majd a kórus nyitja a gyászmisét. A szoprán szóló dallama (Te decef hymnus) ősi korális, ezt újra a Requiem alterna, majd a Kyrie monumentális hétfős figurája követi, amelynek előadása nagy feladatot ró a kórusra. A II—VII. rész Celenoi Tamás 14. századi költő megrázó szövegére épül: a végítélet apokaliptikus látomását vetíti a hallgató elé. A Dies irae-ben szólók és kórusrészletek szólalnak meg egymással váltakozva. A Confutatisban a kórus az elkárhozottak kétségbeesett vergődéséről énekel, majd az üdvözöltek boldogságáról szól a tétel. A Lac- rimosa hatalmas fokozással indul; a „Homo neus” szavaknál szakad vége a mozarti kéziratnak. A további rész már Süssmayr munkája. A kórus irgalomért könyörög a Domine Jesu tételben, míg a szólónégyes békésebb, sze- lídebb énekével ellenpontoz. Az utolsó rész; az Agnus Dei második része a bevezető Introitust idézi, így tehát az egész mű hiteles, Mozart által komponált zenével végződik. A zenekar mindvégig mély hivatástudattal látta el látszólag alárendelt, valójában azonban mérhetetlenül fontos feladatát a hatalmas mű egészében. Erre a megingathatatlan alapra biztonsággal támaszkodva énekelt a mű előadásának talán legfontosabb szereplője; a Szegedi Bartók Kórus. Egységes hangszínük a szólamok kiegyenlítettsége, technikai tudásuk (amely elsősorban a fugákban érvényesült), dinamikai árnyaló képességük intonációs biztonságuk fényes bizonyítékai az 1987-ben Arezzoban nyert nagydíjnak. A karnagy, Rozgonyi Éva példás felkészítő munkát végzett, ahogyan a kórus a mű előadásának egészébe beilleszkedett végig arról tanúskodott, mennyire magáénak vallja a karmesternek a műről kialakult elképzeléseit. A négy fiatal szólista: Szé- csi Edit (szoprán), Ulbrich Andrea (alt), Mukk József (tenor) és Kővári Csaba (basszus) egyenként és együttesen is élmény tnyújtó- an énekelt. Ezen az estén elsősorban a szoprán és a basszus szólista állott feladata magaslatán. A koncerten töretlen szellemi és fizikai erővel dirigáló karmester, Gál Tamás a két mű minden részletére és minden szereplője odafigyelve lenyűgöző szuggeszti- vitással vezényelt. Mozdulatai rendkívül plasztikusak — és ugyanakkor határozottak is. Mindent ki tud fejezni intéseivel; ezt a művek előadásának gazdag dinamikai árnyaltsága igazolta. A belőle sugárzó erőnek tulajdonítható, hogy az est valamennyi szereplője a Requiem utolsó hangjaiig töretlen lelkesedéssel látta el feladatát. A felejthetetlen hangversenyt a koncert közönsége — megfeledkezve annak színhelyéről — hatalmas tapssal köszönte meg. A nagy siker talán reményt nyújt arra, hogy ez a koncert hagyományt teremt, és az akusztikai körülmények gondos figyelembe vételével összeállított hangversenyek sorát nyitja meg. Szathmáry Judit Mozart késői Remekművét, a Requiemet a Jászberényi Kamarazenekar és a Szegedi Bartók Kórus adta elő (Fotó: N. Zs.) Computerworld — Számítástechnika Indul az informatikai Szakór „Mély kátyúba került a hazai készletgazdálkodás. Az állandósuló hiány ellen csak felhalmozással lehet védekezni, ami viszont újabb hiányt szül. Túlzás lenne azt remélni, hogy egy informatikai Szekér egymaga kihúzza a sárból az ottrekedteket. De ilyen jármű nélkül esélyünk sincs az elindulásra.” A fenti bekezdés idézet a Computerworld-Számítás- technika legfrissebb számából. A Szekér egy számítógépes rendszer; a betűszó pontos feloldása: Számítógépes egységes termékazonosító kód — alapú készletinformációs és értékesítő rendszer. A hazai készletállomány összes értéke megközelíti az éves nemzeti jövedelmet, s becslések szerint ennek legalább 20 százaléka elfekvő (szakszóval: immobil), vagyis kimarad az értékek létrehozásából, sőt értéket rombol, költséget emészt. Száz-százötven milliárd forintról van szó! Talán kisebb tételt érint, mégis felbecsülhetetlen haszna van azoknak a termelésirányító rendszereknek, amelyek immár több nagyvállalatunknál a vezetés, a döntés nélkülözhetetlen segédeszközeivé váltak. Igen nagy mértékben függ a termelés hatékonysága attól, hogy milyen a folyamat szervezettségi szintje. A Computerworld- Számítástechnika 87/22. száma ezúttal folytatja a két héttel korábban megkezdett összeállítást a hazai számítógépes termelésirányítási rendszerekről; táblázatban hasonlítja össze a HMW, az Alugép, az INTER, a Csepel, a Rába, az ITER, a Caola, a Köbal, a Tungsram, az ICL/T rendszerek szolgáltatásait, költségét. Nem csupán a nagyszámítógépes szoftver kapott helyet a novemberi CW-SZT- ben, hanem egy soproni szoftverbemutató ürügyén szóba kerülnek a mikrókra és az MSZR gépekre írt programcsomagok is. A hírek is kapcsolódnak ehhez a témához: négy új akadémiai újdonságról számol be a lap; olvashatunk a dBASE Mac adatbáziskezelőről* és az UNIX operációs rendszer francia piaci sikereiről. Az edények plasztikus díszítésére gyakran ember-, vagy állatábrázolást használtak
