Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
1987. DECEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Képernyőn a Janika Hogyan tovább technikusjelöltek? Gsáth Géza-emlékmüsor a televízióban A Szolnoki Szigligeti Színház tavalyi nagy sikerű bemutatója, Csáth Géza A Janika című drámája alapján készült el az a tévéváltozat, melyet december 6-án, vasárnap a televízió egyes programjában este nyolc óra után láthatunk. A magyar színház hetvenöt, évig nem vett tudomást A Janikáról, míg a szolnokiak, Fodor Tamás rendező jóvoltából „felfedezték”. Pedig már az indulás sem volt könnyű: 1911. május 20-án volt a darab ősbemutatója Budapesten, a Magyar Színházban, Rátkai Mártonnal a főszerepben. A közönség lelkesen, a konzervatív beállítottságú kritikusok fanyalogva fogadták; Ízléstelenséggel, a lelki élet titkainak kiteregetésével vádolták íróját. Néhányan — többek között Hevesi Sándor és Ignotus — felismerték benne a kivételes tehetségű drámaírót, a darab ennek ellenére csupán öt előadást ért meg. Ennél is rosz- szabbul járt Csáth Géza műve — immár 1952-ben — a jugoszláviai Zomborban. Műkedvelő színjátszók adták elő egy kulturális szemlén. Nem is az előadás minőségével volt baj, inkább annak tartalmával. A szabadkai Üzenet című folyóirat tíz évvel ezelőtti Csáth-em- lékszámában olvashatjuk: a zsűri mintha „forradalmi éberségét” akarta volna bizonyítani a „kispolgári dráma” elmarasztalásával. A szolnoki bemutatót Szabadkán, Csáth Géza szülővárosában és a Vajdaság egész területén is nagy érdeklődés kísérte, a tévéváltozatot, melyet a Magyar Televízió szegedi stúdiója és a Szolnoki Szigligeti Színház közösen készített, a napokban mutatta be az Újvidéki Televízió. Az Üzenet idei Csáth-emlék- számában Csordás Mihály főszerkesztő így ír: A Janika igazi élete mintha tavaly szeptember 16-án kezdődött volna: a szolnokiak ekkor vitték színre először, méghozzá nem köny- nyű sikerre számító komédiaként, hanem pszichológiai-gondolati drámaként. Ez az előadás derítette ki, hogy a műnek létezhet egy filozófiai olvasta is. Kérdező drámát keltett életre a szolnoki társulat. Olyan művet, amely ugyan a polgári világot ábrázolja, ám hőseit mindenkori embernek mutatja meg; amely a századelő nézőpontjából a jövő időkre, tehát mai világunkra is rákérdez. A színjáték eme vonulatának felismeréséhez persze a teljes Csáth-életmű felfedezése is kellet, melyet elsősorban Illés Endrének és a neves szabadkai irodalom-, kutatónak. Dér Zoltánnak köszönhetünk. Dér Zoltán dolgozószobájában dokumentumok, fényképek tucatjaival várta forgatócsoportot, a szegedi és az újvidéki televíziósokat, akik elhatározták, hogy az író születésének centenáriumán közösen készítenek emlékműsort. A századelő „reneszánsz emberének” emlékét idézik, azt a sokoldalú embert, aki a művészeteknek és a természettudományoknak egyaránt értő ismerője és művelője volt, kitűnően rajzolt, festett; hegedült, zenét szerzett; írt novellát, drámát, zenekritikát; érdekelte a pszichiátria. A magyar—jugoszláv határ menti Regőcén, ahol életének legtragikusabb szakaszát, utolsó két évét töltötte, ezt kevesen tudták róla. Csak azt, hogy csendes, szerény ember volt az ottani községi körorvos: dr. Brenner József. Hiszen csak írói neve volt Csáth Géza. „Az anyag, az értékek írója volt. a testé, a fájdalomé, a gyönyöré, melybe belepusztul a test” — írja róla Illés Endre. Csáth Gézával is a morfium végzett, tragikusan korán, harminckét éves korában. Menni kell... menekülni valahová... Ez volt élete mottója, ez a címe annak az emlékműsornak is, amely A Janikával egy napon látható a televízióban. O. Cs. A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Veres Pálné utcai műtermében restaurálják a törött, hiányos — többnyire antik — porcelán dísztárgyakat. Képűnkön Szepesváry Erzsébet áttört kagylós Zsolnay dísztálat javít A mezőtúri főiskolán Tudományos diákköri konferencia A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészüzemmérnöki Főiskolai Karán évek óta hagyomány, hogy évente egy alkalommal tudományos diákköri konferenciát tartanak. Az idei tanácskozásra december 9-én 9 órától kerül sor. A diákkörökben dolgozó hallgatók két műszaki és egy társadalomtudományi szekcióban adnak számot munkájukról. A műszaki szekciókban ösz- szesen 22, a társadalomtudományi szekcióban pedig nyolc előadást tartanak a fiatalok. A háziverseny győztesei képviselik majd a főiskolát az országos tudományos diákköri konferencián. Verseghysek kezdeményezték Jótékonysági est a beteg gyermekekért Az utóbbi években a civilizált trásadalmak több szívet melengető akcióval lapték meg a világot. A könnyűzene neves művelői és hívei kiváltképp élenjártak a nemes kezdeményezésekben, s jó néhányszor szerveztek jótékonysági hangversenyt az éhezők, a vakok, a mozgássérültek megsegítésére. örömmel adunk hírt arról, hogy a közelmúltban Szolnokon a Verseghy Gimnáziumban is gondoltak egy jótékonysági koncertre. Az ötlet természetesen nem újkeletű, azonban mégis egyedülálló, mert ezúttal diákok kezdeményezték. — A gondolat augusztusban, közvetlenül a tanévkezdés előtt érlelődött meg bennünk — mondja Takács Kornél, az iskolai KISZ-bi- zottság titkára. Először csak egy jó bulit akartunk rendezni az iskola Hairy Guys nevű együttesével, később azonban, mások véleményét is meghallgatva — úgy döntöttünk, hogy nemesebb töltést adunk a koncertnek. Cseh Zoltán, a Hairy Guys zenekar szólógitárosa veszi át a szót: — Rövid tanakodás után a Hetényi Kórház gyermek- osztálya mellett törtünk lándzsát. A Pintér Sándor professzor vezette részleg örömmel fogadott bennünket, sőt azt is megengedték, hogy a Legyen minden gyermeké az élet című, erre az alkalomra költött dalunkhoz az osztályon vegyük fel a tervezett videófilmet. — A városi televízió már be is mutatta az együttes videóklipjét — fűzi hozzá Bablina Angelika, a rendezvény propagandistája. Ha minden igaz, az Ablak című műsorban is levetítik majd; s a dalt B. Tóth László a Foptarisznyában leforgatja. A televízió jóvoltából egyébként országossá bővül a kezdeményezés a későbbiek során. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban december 18-án este 6 órakor kezdődő koncert ügyeit elsősorban diákok intézik, de kezdettől fogva bekapcsolódott a szervezésbe Tóth Lajos pedagógus is. — örülök, hogy a leendő koncert' előtt szinte mindenütt megnyílnak a kapuk; sok vállalat és intézmény sietett azonnal á segítségünkre. A belépőjegyek árából valószínűleg nem, jönne ösz- sze nagyobb összeg, ezért úgy döntöttünk, hogy pártoló jegyeket is adunk ki 50 és 25 forintos címletekben. Ezeket diákjaink szerte a városban árulni fogják a következő napokban. — Mi bármilyen felajánlott összegnek örülünk — mondja Pintér Sándor, a gyermekosztály vezetője. A befolyt pénzből a rehabilitációs egységünket szeretnénk felszerelni; többek között bordásfalat, szőnyegeket vásárolni. A teljes összeget a mozgássérült gyerekek megsegítésére költjük majd. A jótékonysági esten egyébként fellép a Magazin, a Miért ne?, a Hairy Guys együttes, két nappal később pedig az Ippolit Matveje- rics. A belépőjegyek erre a koncertre is érvényesek lesznek. J. J. Hiányzó könyvek, szétaprózott forintok A tollvonás amely immár majd két évtizede megszüntette a technikumokat, annak idején sem volt népszerű döntés. Az azóta eltelt idő pedig egyenesen bebizonyította, hogy nem volt alaptalan az egykori iskolatípusok iránti nosztalgia: a munkahelyen nélkülözhetetlenek a technikusok, s megfelelő iskolatípus nem lévén, a szakközépiskola után különböző mondvacsinált módon, tanfolyamokon lehetett megszerezni a hasonló munkakör betöltésére jogosító képesítést. E felemás helyzet feloldására két évvel ezelőtt ismét bevezették a technikusképzést. A megyében nyolc iskola vállalkozott erre a feladatra, de az 1985-ben életre keltett iskolatípus már nem ugyanaz, ami annak idején volt. Megváltozott a képzés ideje, tanterve, a közismereti tárgyak anyaga megközelíti a gimnáziumokét, a negyedik osztály végén érettségi vizsgát tesznek a fiatalok — hogy csak néhányat említsünk a változásokból. Az első „technikus” osztályok diákjai jelenleg harmadikosok. Hogy telt az első félidő, milyen tapasztalatot gyűjtöttek össze, hogyan tovább? Ezekre a kérdésekre keréstünk választ. A Karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskolában növényvédő szakon képeznek technikusokat. A képzés indításához megfelelő felkészítést kapnak a pedagógusok. Az alapvető tárgyi feltételekkel ugyan rendelkezik az iskola, de a korszerű eszközök, gépek beszerzéséhez nincsen anyagi bázisa. Gondot okoz az is, hogy a tantárgyak jelentős hányadához hiányoznak az új tankönyvek. S ez azért is sajnálatos, mert a negyedik osztály végén a fiatalok a közismereti tárgyakból érettségiznek, s lehetőségük lesz arra, hogy felsőoktatási intézményben tanuljanak tovább. Igen ám, csak egyelőre még tisztázatlanok az érettségi követelményei, s az is, hogy mely tantárgyak eredményei számítanak bele a felvételi vizsgába. A diákok jelentős része szeretne továbbtanulni, s úgy tűnik, ez nehezebb lesz számukra, mint a szakközépiskolásoknak. Az intézmény vezetői úgy érzik, a tanulóknak szinte nincs más lehetőségük, minthogy" technikusok legyenek. S további kérdés, vajon mennyi növényvédő technikusra van szükségük a gazdaságoknak? Hasonló gondok foglalkoztatják a Martfűi Cipőipari Szakközépiskola nevelőit, ahol ráadásul még a beiskolázásra is panaszkodnak. Technikusképzés ide vagy oda, a cipőipari szakma nem túlságosan népszerű a pálya- választó nyolcadikosok körében. Felvételi vizsga nincs, hiszen örülnek, ha eevá Italán akad annyi jelentkező. hogy osztályt lehessen indítani. Mivel a közismereti tárgyak anyaga magas szintű, a diákok felkéSzolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében három iskola tánccsoportjával ismerkedhettek meg a napközis gyerekek. A táncos műsor alkalmat adott arra, hogy a gyerekek egy kis ízelítőt kapjanak az erdélyi, tiszántúli és dunántúli táncok világából, valamint arra, hogy jobban megismerhessék egymás iskolájának táncosait. Képünkön a szánd aszó lösi Vadvirág együttes. (Fotó; Tarpai Z.) szültsége meg olyan, amilyen, a tanulmányi eredményük bizony kívánnivalókat hagy maga után. Ilyen helyzetben különösen nyomasztó az említett tankönyvhiány. A fiatalok számára a második osztály a „vízválasztó”. A tanulmányi eredmény alapján két csoportra bontották az osztályt. A jobb tanulókat technikusokká képezik, a többieket pedig szakmunkásokká. A technikusok száma azonban így nem éri el a kívánatosnak tartott, szabályban is rögzített osztálylétszámot. Az iskola vezetői éppen ezért úgy látják, hogy célszerű lenne, ha az ország négy hasonló iskolája között valamiféle célszerű együttműködés, átcsoportosítást?) bontakozna ki, természetesen elsősorban a diákok, de az intézmények, s a vállalatok érdekében is. Könnyen lehet ugyanis, hogy a négy-öt év múlva végző fiatalok már nem találnak képzettségüknek megfelelő munkát a cipőgyárakban. Hatványozottan érződik az elhelyezkedési gond a Szolnoki Vízügyi Szakközépiskolában, ahol a tanulóknak eddig is csak 8—12 százaléka kezdte el a munkát rögtön a végzés után a tanult szakmájában. Az intézmény ugyan a technikusképzésben is területi feladatokat lát el, a korlátozott diákotthoni helyek miatt azonban ezt csak kevés sikerrel tudja megvalósítani. Az iskolában két vízügyi és egy építész osztályban kezdődött el a jövendő technikusok oktatása. A tárgyi feltételek megteremtésében segítettek a vízügyi szervek és az építőipari vállalatok is. A leendő technikusi munkakörről azonban csak a vízügy küldte el a leírást, és a várható szakemberigényt is jelezte. A három iskolának a fiatalok elhelyezkedésével kapcsolatos, joggal feltételezett gondja persze nem önmagában lévő jelenség. Az oktatás irányítóinak, köztük a Művelődési Minisztériumnak is úgy kell az iskolák nyitásáról, profiljáról dönteni, hogy nincs egy „iránytű”, azaz hosszabb távra szóló koncepció a gazdaság munkaerő-igényéről. Illetve mára annyit változott a helyzet, hogy bebizonyosodott: a jelenlegi szakképzés nem alkalmas a rugalmas munkaerő-átcsoportosításra, a rövid idő alatti átképzésre, jmivel az iskolákból kilépő fiatalok egy, csakis egv szakmából kaptak felkészítést. Holott számos rokonszakma létezik, amelynek alaDiait már az iskolában kellene elsajátítani a diákoknak. Tulajdonképpen a technikusképzés sem igazodik ehhez az elváráshoz. A technikumba járó fiataloknak nem sok választásuk van, gyakorlatilag mindenképp technikusokká kell válniuk. De vajon kinek jó egy épp hogy elégségessel végző technikus. Mindebből úgy tűnhet, hogy a gazdaságnak talán mégsincs szüksége technikusokra. Ez természetesen hamis következtetés, hiszen a munkakör létezik a vállalatoknál, a különböző munkahelyeken, de a várható végzősök létszáma az évek során bizonyos szakmákban valószínűleg jóval meghaladja majd az álláskínálatot. S ha már az elején nem eléggé körültekintően választják ki a technikusképző iskolákat, majd menetközben kell ismét profilt változtatni. Vagyis a kevesebb több le‘t volna. Ha kevesebb technikusképző iskola lenne, nyilván sikeresebb lehetett volna a beiskolázás, nem kellene annyifelé megosztani az amúgy is kevés anyagi forrást jobb feltételek között, magsabb színvonalú lehetne az oktatás. Ezt igazolja az újszászi gimnázium és szakközépiskolában ugyancsak két éve elkezdődött technikusképzés is. Az iskolában üzemgazdász technikusokat képeznek a Volán és a MÁV számára. A majdan végző fiatalok az áru- és személy- forgalom irányításában, szervezésében dolgoznak. Az intézmény vonzáskörzete öt megyére terjed ki, s az előzetes egyeztetések alapján, úgy tűnik, nem lesz elhelyezkedési gondjuk a fiataloknak. A vállalatok és a MÁV összesen 17 millió forinttal is segítette a képzés feltételeinek megteremtését. A? iskola és a Volán, valamint a MÁV kapcsolata azóta is ió. jelenleg egv taniroda kialakításán dolgoznak. amely egyben a Volán kihelyezett vállalati irodája is lenne. Tehát a diákok a tanirodában ..élesben” gyakorolhatnák leendő szakmájukat. Ami a képzés színvonalát illeti, a tanulóknak bizony meg kell küzdeniük a technikus minősítésért. Az első két évben két kötelező idegen nyelvet tanulnak. Az orosz mellé németet vagy angolt választhatnak. Az iskola vezetői úgy tervezik, hogy idővel a két nyelvből alapfokú állami nyelvvizsgát is tesznek majd a diákok. Az újszászi intézmény jó kapcsolatban áll a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolával is. A főiskola oktatói a szakmai tankönyvek írásában — harmadévesek könyveinek egy részét az újszászi tanárok írták — segítettek, illetve könyveket is adtak a technikusképzéshez. Ilyenformán a tananyag a főiskolaihoz közelít, s ez egyáltalán nem baj, hiszen a kor követelménye, hogy a leendő technikusok az ötéves tanulmányi idő alatt a középfoknál magasabb szintű képzést kapjanak, hiszen csak így tudják ellátni munkakörükből adódó feladataikat. Tál Gizella
