Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
1987. DECEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Autós Öröm Benzinkút Alattyánban A fejlett országokban a -legkisebb településeken is vannak benzinkutak, a jászsági falvakhoz hasonló településeken pedig több js várja a gépkocsikat. Nálunk ugyanakkor esetleg 30 kilométert is kell autózni, hogy valaki megitassa szomjas „paripáját”. A tapasztalt -autósok a tartozékokat egy műanyagcsővel is kiegészítették, hogy ha útközben lehelné ki lelkét a kocsi, másoktól szívhassanak nedűt. Szolnok egy órányira fekszik Jászberénytől, de indulás előtt érdemes volt a tankot is megnézni, mert a 32-es út mentén, 50 kilométeres szakaszon eddig nem állt töltőállomás. A Jásztelki Tolbuhin Tsz ezért határozta el, hogy benzinkutat épít Alattyánban. Egy romos épület elbontásával, tereprendezéssel a múlt év végén meg is kezdődött a munka, majd idén tavasszal a tsz jórészt saját kivitelezésben folytatta az építést. A . 6 millió forintos beruházás a terv szerint határidőre elkészült és november 5-e óta nyékét. Gyorsabb, biztonságosabb a munkavégzés. Nincs kézi állítású váltó. A biztonság mellett azonos időben több mozgást végezhetnek a vágányokon, s ez a kocsitartózkodási időt jelentősen lerövidíti. Az átadás idejében tíz vasutasnak adtak át kitüntetést, elismerve jó munkájukat a beruházás megvalósításában. fogadják az öt kútfejes töltőállomáson az autósokat. 92-es, 86-os benzint, keveréket, gázolajat és háztartási tüzelőolajat szolgálnak ki, szombat, vasárnap is télen reggel 6-tól este 7-ig, nyáron pedig 6-tól este 9-ig. A tsz az éves 3 millió liter fogyasztás mellett ugyan hasznot is remél, de elsősorban a lakosság ellátását tartotta szem előtt. Most azt tervezik, hogy a következő években a benzinkút mellett autós holtot, büfét, valamint autómosót is építenek. A herényi Áfor-kútnál az eltelt egy hónap óta még alig érzékelik a forgalom csökkennését, pedig munkaidő’ után negyedórákat is kell várakozni, a gyakori üzemanyag-feltöltés idején pedig érdemes inkább visz- szafordulni. Ezek után talán éppen Alattyán felé, ahol tágas helyen, előzékeny és udvarias kiszolgálás várja a mindig türelmetlen autósokat. — Lukácsi — Tegnap délután felavatták Ferencvárosban a rendező pályaudvart. A MÁV egyik legnagyobb beruházásával teljessé vált a korszerű vasúti munka Budapest óriás „fordítókorongjában”. A kétmilliárdos rendező pályaudvari átépítés és korszerűsítés a néhány hetes „főpróba” után beváltotta a hozzáfűzött reméNtfvekvfi bankkészlet Újra keresett a kötvény Változás tapasztalható a kötvénypiacon: november vége óta ismét sckkal többen vásárolnak lakossági kötvényt, mint ahányan eladnak. A kötvénypiacon számottevő az élénkülés, a Budapest Bank Et. jelenleg már naponta 20—25 millió forint értékű kötvényt ad el. Megváltozott a szeptemberben és októberben kialakult kedvezőtlen irányzat, amikor a kötvénytulajdonosok túl akartak, adni értékpapírjaikon. Erre a helyzetre reagálva a Budapest Bank Rt. meghirdette az úgynevezett határidős árfolyam-garanciás kötvényvásárlási akciót. Ennek lényege, hogy a bank a nála vásárolt és az általa kijelölt kötvényeket meghatározott idő — 3—12 hónap — elteltével, előre megszabott áron vásárolja vissza. A pénzintézet szakemberei tárgyalásokat kezdtek a lakossági kötvények kibocsátóival is. Ennek eredményeként eddig 28 kibocsátóval állapodtak meg 1—4 százalékos kamatprémium fizetésében. A bank készleteit egyébként az is növelte, hogy októberben és novemberben 14 új vállalati kötvényt hozott forgalomba. Várhatóan a kibocsátási kedv jövőre mérséklődni fog. Januártól elsősorban a jól jövedelmező gazdálkodók vállalkozhatnak majd új kötvények forgalomba hozatalára, mivel csak ők tudják megfizetni a megemelt kamatokat, amelyek már tartalmazzák az értékpapírok hozadéka után fizetendő 20 százalékos jövedelemadót is. Ferencváros gyorsabb, biztonságosabb Pályaudvar-avatás Egy hivatás, amitől nem lehet búcsút venni Soós József szemmel láthatóan idegenül érzi magát a civil ruhában. Látszik rajta, hogy évtizedeken át más öltözékhez volt szokva. Rendőrként november 1-én ment nyugdíjba, barátkoznia kell hát a civil öltönnyel. A városi kapitányság zászlósa ismerősnek tűnik, jóllehet a személyes találkozásra eleddig — szerencsére? — nem került sor. Olyan ember ő, aki fogaskereke volt egy jól működő gépezetnek, így ismerőse valamennyiünknek, mondhatni hozzátartozik a város arcához. Soós József Fegyverneken született, édesapja ottmaradt a világháborúban, édesanyja Csataszögre került, így lett a fiú a gépállomás traktorosa. Munkatársával heti váltásban ketten nyűt- ték a kormos traktort 1952- től 1957-ig. Ha kellett, éjjel-nappal dolgoztak, de hát akkor ez volt a természetes. Soós József 1957. november 11-én vonult be a határőrséghez, 1960 februárjában telt ki a katonaidő, majd április elsején szerelt fel mint rendőr. Kőtelken szakaszvezetői renfokozatban vigyázta a közrendet, amikor pedig a szolgálat a me- -gyeszékhelyre szólította, albérleti lakásban teltek a kezdő évek, aztán szövetkezeti lakástulajdonos lett a Mátyás király úton, ettől számítja magát valódi szolnoki lakosnak. Volt járőr, utcán posztoló, aztán gépkocsire került, és innen vonult nyugállományba szinte hetekkel ezelőtt. — Hogy néz ki Szolnok a járőrkocsiból? — kérdem tőle már csak azért is, mert napjainkban szívesen riogatjuk egymást krimibe illő történetekkel. A válasz megnyugtató: — Bátran állíthatom, nyugodtan alhatnak az emberek a városban. Jó, vannak fiatalok, akik a szórakozóhelyek bezártával erejüket kukák borogatásával, randalíro- zással fitogtatják, de menten megszelídülnek, ha egy határozottan fellépő és kulturáltan intézkedő rendőrrel találják szembe magukat. Azt is határozottan kijelenthetem, hogy a szervezett bűnözésnek nincs talaja a megyeszékhelyen. Akik alkalomszerűen kerülnek szembe a törvénnyel, azzal a közrend emberei elbírnak. — Hogyan fogadja a nyugdíjba vonuló rendőrt a civil társadalom? Vannak-e haragosai ? — Én bátran bemehetek bárhová, sehol nem lövellnek rám szúró pillantások. A szabályzatnak lelkiismeretem szerint eleget tettem úgy, hogy érzésem szerint az állampolgárokat nem zaklattam fölöslegesen. Persze, volt olyan eset, hogy valaki az igazoltatás során arra hivatkozott; sürgős teendői szólítják, így fenntartjuk a munkájában. Azt viszont a gépkocsi vezetője nem tudhatta, hogy ellenőrzésünk arra irányul: vajon nem furikázik-e valaki mondjuk a Dunántúlon lopott autóval éppen a Tisza-partján. — A rendőr csak egyenruhában rendőr? — teszem fel a sztereotip kérdést, ám a válasz annyira meglepő, hogy azóta is tűnődöm rajta. — Engem civilruhában is vonzottak a kriminalisztikus esetek — mondja Soós József. — Járőrszolgálatban voltam Kőtelken, amikor átfolyó fölött átkerékpározva arra éreztem késztetést, hogy benézzek a betoncsőbe. Egy idős ember hullája volt ott, akit már napok óta kerestek a faluban. Fogtam el betörőt szolgálat után a szolnoki Foci falatozóban, de a legmegrázóbb élményem a szolnoki temetőben volt. Kegyeletsértők után kutattunk, bár tudtuk, hogy egy kislányt megfojtottak, de ebben az ügyben nem mi nyomoztunk. A kollégám azt javasolta, tegyünk egy sétát a sírok között. Az egyiknél megálltunk. Cigarettáztam, egyszer csak látom, hogy az elhúzott fedlap alatt ott a kislány táskája, aztán ő maga. Ismertem a szüleit, el tudtam képzelni, milyen állapotban vannak. Nem egy esetben érkeztem elsőként tragikus baleset helyszínére, így meglehetősen edzett voltam, ám azt a pillanatot, amit akkor éltem át, semmihez nem tudom hasonlítani. A rendőr életünk sajátságos szereplője. Ha napi rohanásunkban intézkedésével feltart, bizony nem mindig fogadjuk megértéssel. De mennyire fel vagyunk háborodva, ha nincs éppen akkor, ott, amikor úgy véljük, szükség lenne rá! Mert hogy szükség van rá, az biztos: ezt igazolja az a társadalmi elismerés is, melyben pálpafutása sorás Soós József részesült. Megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát és a Közbiztonsági Érdemérem bronz és arany minősítését. Egy szem lánya egyetemet végzett, jelenleg matematikát tanít a Killián Repülő Műszaki Főiskolán. Felesége az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat pénztárosa. Munkája során naponta százakkal találkozik, de soha senki nem bízott rá rosszízű üzenetet, amit a férjének kellett volna továbbítania. Soós József pedig? Ha kollégái az URH-s autóval elhúznak mellette — fájó szívvel néz utánuk. —pb— Szerződésből árverés A vaskerítés ajtaja ugyan nyitva, de hívatlanul nem illik sehová belépni. Csöngetünk, odabenn a házban nem mozdul semmi. Körbejárjuk. A kapu mögül két termetes kutya is ránk mor- ran, hagyjuk, hadd ugassanak. Hátúira kerülünk, arrafelé talán a konyha lehet, a födetlen ablakon át valaki kipillant, azután elhúzódik. Kisvártatva megjelenik a teraszon Csípés Istvánná, őt keresem. Mondom, miért jöttem. — A tartozás miatt? - A termelőszövetkezet úgy véli, hogy tartozom neki. Én erről nem nyilatkozom. — Szeretném az ön véleményét is hallani az ügyről. Ügy lenne kerek a történet és persze tisztességes is. A termelőszövetkezet már elmondta a magáét. — Volt már itt régebben egy újságírónő, annak őszintén beszéltem, mégis olyan cikket kanyarított...! Nem, nem nyilatkozom. — Legalább beszélgessünk. .. — Minek? — mondja a melegítőbe öltözött asszony a kerítés vasrácsos ajtaját fogva. Láthatóan nincs ínyére ilyen vendégeket fogadni. — Ez már eldőlt. — Elfogadja a döntést, bogii árverezik a házat a feje fölül? — Ügy is el akarunk innen menni. Nem mosolyog, az arca szenvtelen, a hangjában nincs indulat. *** Tartozás miatt elárvereznek egy családi házat? Miért? A történet messzire nyúlik vissza. Három éve kezdődött minden, amikor a Kunszentmárton központjában lévő Mátyás pincét a helyi Körösmenti Termelő- szövetkezet meghirdette szerződéses üzemeltetésre. Az egyetlen jelentkező, Csípés Istvánná el is nyerte, a meghirdetett feltételekkel. Azok pedig ugyancsak kemények voltak: havi kilencvenezer forint körüli átalánydíjat volt köteles fizetni — többek között. De vállalta. A szerződést ’85 januárjában meg is kötötték, egy-két nap múlva nyitottak is. Igaz, előtte már két- hete lakat lógott a védőrácsokon, a vendégek ugyancsak elszoktak. Nekány hónap múlva jelentkeztek a bajok. Olyannyira, hogy -októberben már jelentés is készült az üzletmenetről: az üzletvezető kevés híján ötszázezer forinttal tartozik a termelőszövetkezetnek. Többek között azt is írták még abban a jelentésben, hogy a szövetkezet illetékesei — bár tudtak a tartozásról — Csipesnét nem szólították föl hivatalosan a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére. (A közös gazdaság bélyegzőjét, amivel az üzletvezető vásárolhatott, már szeptember közepén bevonták.) November elsején levelet köldtek az asz- szonvnak: „Termelőszövetkezetünk és ön között kötött szerződés fölbontásra került. Ezért munkakönyvének átvétele céljából a tsz munkaügyi osztályát 1985. nov. 5-ig megkeresni szíveskedjék." Ugyanekkor készült egy kimutatás a különféle hátralékokról ir, a végösszeg 663 ezer 719 forintot mutatott.. Az asszony nem tudott fizetni. a termelőszövetkezet intézkedett a végrehajtás jgyében. December eleién 78 ezer forintnyi ingóságot vittek el. s néhár.v sertést is lefoglaltak. amelyeket csak februárban és márciusban értékesítettek. (Addig Csipesék tartották a jószágokat, szerintük ez méltánytalan, nem beszélve arról, hogy jóval áron alul kerültek új gazdához az állatok.) Tavaly, február 27-én a szolnoki földhivatal Csipesék tiszaföldvári ingatlanának felére a végrehajtási jogot a termelőszövetkezet javára bejegyezte. Ez annyit jelent, hogy azt a közös gazdaság elárvereztetheti. Áprilisban meg is próbálták, de vevő nem volt egy sem. Néhány nap múlva a termelő- szövetkezet kéri a végrehajtás fölfüggesztését, mert „per folyik”. (Igaz viszont az is, ha a második árverés is sikertelen, akkor a végrehajtást szüneteltetik, azaz a szövetkezet nézhet a pénze után jóidéig.) „Valahonnan” kiderül: Csípés Istvánnak 376 ezer forintos tartozása van a Ti- szaföldvár és Vidéke Áfész- szel szemben. Június 5-én a fogyasztási szövetkezet meg is bízza dr. Pásztor Jánost, a téesz jogtanácsosát, hogy polgári peres úton érvényesítse követelésüket. Azaz a házaspár egymillió forinttal adósa a két cégnek! Ami meglepő még a dologban: az asszony aláírásával is elismerte, valóban nem fizette meg a Körösmenti Termelőszövetkezet követelte pénzt! Miért nem fordult bírósághoz a termelőszövetkezet? — ötlik föl bennem a kérdés. A jogtanácsos dr. Pásztor János ésszerű magyarázatot ad: — Mi a pénzünkhöz akartunk jutni, a per hosszadalmas is lehet. Kértük tehát a végrehajtást, de kiderült, hogy az asszony csak az ingatlan felével rendelkezik. Ott álltunk megfürödve. Most, ha jól tudom, bedolgo zó, havonta három-ötszáz forintokat fizet. A férj tartozása most emelkedett jogerőre, így már a másik házrész is végrehajtható. Persze ez még eltart egy darabig. **♦ A Tiszaföldvár és Vidéke Áfész Csípés Istvánnal, a férjjel szerződött, ugyancsak egy vendéglátó egységet bíztak rá. Háromszázhetvenezer forint hátralék — szerződésbontás. A szállongó hírek szerint ezután mégis rábízzák egy tápboltjuk vezetését. A hír nem igaz. A tápboltot a Tiszavidéki Takarmánygazdálkodási Társulás üzemelteti, Csipesék udvarán bérlik az épületet. A boltvezető Csípés István. Koltái József, a társulás igazgatója készséggel segít a tájékozódásban: — Két éve vezeti a boltunkat Csípés István, nagyon meg vagyunk vele elégedve. De ezt mondhatja a környék is Tiszaföldváron. mert ellátatlan területen nyithattunk segítségével üzletet. — De hát hatalmas adóssága volt. Nem néztek ennek utána? — Tudtunk róla, ha az összeg nagyságáról nem is. Megkapta az erkölcsi bizo- nvítványt, ami ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges. Ennek ellenére, tudta nélkül is, többször ellenőriztük. Soha, semmilyen szabálytalanságot nem fedeztünk föl. Leltárkor minden rendben volt. Csak azt mondhatom, hogy elégedettek vagyunk a munkájával, jól dolgozik. *** A hét közepén zömök férfi keres a szerkesztőségben. — Csípés István vagyok — szorítja meg keményen a kezem. Ó is elmondja a történetet. — Nézze, 'kiderült, hogy a termelőszövetkezet 1983-as adatok alapján hirdette meg az üzletet, mi úgy láttuk, hogy érdemes megpróbálni. Közben; a hírek szerint, a következő esztendő sokkal rosszabb volt, éppen, mert szerződésbe akarták adni. Lemondták a nagy forgalmat biztosító rendezvényeket például. Amíg decemberben két hétig zárva volt a pince, az udvari vécé szétfagyott. Erre áprilisban a Köjál letiltatta a rendezvényeket. Egy hónapig álltunk. Az üzlet nem hozta azt a forgalmat, amivel meghirdették. A feleségem kilenc hónap alatt befizetett a termelőszövetkezetnek hétszázötvenezer forintot. — A bérleti dijat? — Nem, azt nem tudta. Azért, amit mondtam. — De a felesége aláírta azt a papírt, amin a tartozást elismerte! — Abban az idegállapotban? Azt sem tudta, hol áll a feje. Mi azt a pénzt a boltból ki nem vittük! Beteg édesanyámmal, két kiskorú gyerekemmel élünk, minden bútorunk régi. Hogy a feleségem azt a papírt aláírta, nagy ostobaság volt. — ön is tartozik a tiszaföldvári áfésznak! — Pereskedtem is miatta, de a bíróság ellenem döntött. Pedig végig kértem, hogy vendéglátóipari szakértőt rendeljenek ki. Nekem ugyanúgy irreális föltételekkel adták szerződésbe a boltot, mint a feleségemnek, ez az igazság. — Föllebbezett? — Most szeptemberben lett jogerős a végzés, nincs nekünk arra pénzünk. — Most mi lesz? — A feleségem ügyében pert szeretnék, ahol minden körülményt megvizsgálnak. A meghirdetés szavahihetőségét, a forgalom csökkenését, az elmaradt rendezvényeket, mindent. Meg is kértem egv szakértőt, hogy a rendelkezésre álló papírok alapián előzetes véleményt mond ion. Ezeket a körülményeket szerinte is fölül kell vizsgálni. Nekünk segítségre volna szükségünk. Van-e tanulság? Nyilván van. Például az, hogy a szerződéses vállalkozók mérjék föl jobban a helyzetet. Ne csak a vállalt boltét, hanem a sajátjukat is. Méltányos szerződést kössenek, s ha már kötöttek, akkor teljesítsék is azt. Módosíttassák kötelezettségeiket, ha rajtuk kívül álló okok miatt nem teljesíthetik azokat. De van még számtalan. Csipesék el akarnak költözni Tiszaföldvárról. Lehet, hogy elárverezik a házukat a fejük fölül. Mindenképpen adósai a két cégnek. Fizetniük kell. De mikor és hogyan. Hortobágyi Zoltán
