Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 31. I5 Ezentúl több időm lesz a sportra Kedden délután bensősé­ges ünnepségen búcsúztatták az aktív sportvezetői mun­kától Andrássy Józsefet, jászberényi sportfelügyelőt. Az összejövetelen ott volt Szabó István, az MSZMP KB tagja, a városi pártbi­zottság első titkára is. Bú­zás Sándor városi tanácsel­nök adta át Andrássy Jó­zsefnek a tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést és az elismerést a tanácsi appará­tusban eltöltött 40 esztendő­ért. Szabó József, a megyei ifjúsági és sporthivatal ve­zetője a közvetlen munka­társak nevében mondott kö­szönetét azért az elkötele­zett munkáért, melyet egyet­len mondatban így lehetett minősíteni: „Mindig tudtuk, hogy Jászberény sportja jó kezekben van!” Ennyi a hivatalos ceremó­nia története, ám az min­denképp a megtett életút­hoz tartozik, hogy Andrássy József ott volt az első jász­sági sportegyesület megala­kítói között. És milyen a sors: 1951 februárjában az első megyei sportvezető megkereste, vállalná el a sportirányítói tisztet, amire ő természetesen igent mon­dott. Hogy ki volt a felkérő — erre ma már aligha em­lékszik valaki — de And­rássy József nevét minden­ki ismeri a megyében, de még a megyehatáron túl is, akinek bárminemű köze is van a sporthoz. Akik közeli ismerői, azok tudják, hogy e mérföldkő nem az út végét jelenti, hi­szen az ő szájából nem hangzik fellengzősségnek az, hogy élete a sporté. Miköz­ben a meghatottságtól meg­remegett a hangja, azért gondolt arra is, mivel tölti majd a megnövekedett sza­badidejét. — Ezentúl több időm lesz rátok — fordult kollégáihoz — és végre kedvemre foglal­kozhatok a sporttal is! — Pb — Samaranch üzenete Juan Antonio Sama­ranch, a NOB elnöke új­évi üzenetet küldött a jövő évi szöuli olimpia rendezőinek. „Ahogy belépünk az új esztendőbe, s köze­lebb kerülünk szeptem­ber 17-hez, a játékok megnyitójához, mind biztosabb vagyok abban, hogy a 24. nyári olimpia a versenyek történeté­ben a legtöbb országot vonzza majd — hang­zik az elnöki üzenet. — Meggyőződésem, hogy az olimpia az egész sportvilágot egyesíti a jóakarat szellemében.” Park Seh Jik, a Szö­uli Olimpiai Szervező Bizottság elnöke hason­ló szellemben nyilatko­zott szerdán, az üzenet Kézhezvétele után. Szolnok megye 1987. évi felnőttbajnokai Bartha Anikó tájékozódási búvárúszó (MHSZ Kötivi- zig) csillag- és slalomgya- korlatban lett egyéni baj­nok, tagja volt a vb-ezüst- érmes magyar válogatottnak is. Nagy Ernő cselgáncsozó (Honvéd Killián FSE) a 71 kg-os súlycsoport magyar bajnoka. Ecsekiné Juhász Erzsébet atléta (Szolnoki MAv MTE) 100 méteres síkfutásban nyert bajnoki címet. A H. Killián FSE ejtőernyős bajnokai. Balról: Olajos József többtusázó, Antalicz Jenő, Nagy István, és Beregi Péter többtusázók, Dér László, Papp Zsuzsanna, Göbölös Ferenc többtusázó, Mészárovics György, ölvedi János, Kardos Já­nos és Ecsédi András edző — összesen öt egyéni és négy csapatbajnoki címet nyertek az idén (Fotó: T. Z.) Imre Anikó és Imre Zsófia (Szolnoki Vízügy SE) könnyűsú­lyú kétpárevezős felnőttbajnokok, ifjúsági létükre Gebhard Tamás tollaslabdá­zó (H. Killián FSE) egyéni ifjúsági és felnőttbajnok, IBV-bronzérmes, ranglis­taelső A Szolnoki Lakóterületi SE kiokusin karatecsa­pata. Balról: Biró Ferenc, Oláh Béla, Pékó Gábor (hátul), Tóth Csaba 64 kg-ban egyéni bajnok is), Karmazin György, Sze­műn István, Leskó Anna (a -rj-62 kg egyéni bajno­ka) és edzőjük, Furkó Kálmán Szolnoki sportolók az olimpiákon Olimpia. A világ sportoló ifjúságának mindenkori álma, vágya, hogy eljusson a négyévenként más-más városban rendezendő olim­piára. Egy sportoló pályafu­tásában . -a csúcsot jelenti ezen a nemzetközi sereg­szemlén való részvétel, a bajnokokat pedig nemzeti hősként ünnepük, tisztelik, nevük örökre fennmarad. Az olimpiai bajnokság egy sportolónál a beteljesedést, az örök dicsőséget jelenti. Misztikum veszi körül, em­bertársai fölé emelik, pél­daként állítják az ifjúság elé. Ha visszatekintünk az ed­digi olimpiákra, örömmel tapasztaljuk, hogy 1952 óta minden olimpián találkoz­tunk szolnoki sportolóval. De még jóval azt megelő­zően is elvitték a város hírét, hiszen az 1928-as amszterdami és a négy év­vel későbbi, Los Angeles­ben rendezett olimpián a bajnokságot nyert magyar kardcsapatnak tagja volt egy Szolnok városi tisztvi­selő, Glykais Gyula. Aztán a felszabadulás után következett egy szép, dicsőségekkel ékesített kor­szak. 1952-ben a Helsinki­ben rendezett olimpián a magyar vízilabda-váloga­tott is bajnokságot nyert és a szolnoki Hasznos István fejét is övezte a képzeletbe­li babérkoszorú. A Szolnoki Dózsa vízi­labdacsapata 1950-ben ha­todik, 1951-ben negyedik, egy év múlva szintén hato­dik lett a bajnokságban. — Vértesi József kapi­tánynál az 1950-es edzőtá­borban minden vidéki csa­patból volt egy-egy játékos — emlékezett vissza Hasz­nos István. — Az egyik ed­zésen hallom, hogy Vértesi odaszól nekem: — Gyere fel Pestre, min­dig válogatott leszel! —Ügy tettem, mintha nem hal­lottam volna, úsztam to­vább. A csehszlovákiai tú­rán játszottam a Budapest és a B-válogatottban is, de a következő évben a berli­ni VIT-re már nem kerül­tem ki. Utána 1952-ben a dobogókői edzőtáborba már Boros Ottót mint tehetséges kapust, Kanizsa Tivadart, pedig mint úszót, meghívta Rajki Béla kapitány. Jóma­gam, a millió fúrás ellenére, egyetlen vidékiként a vá­logatottal elutaztam Hel­sinkibe, ahol játszottam Mexikó és az NSZK váloga­tottja ellen. A két mérkő­zésen hét gólt lőttem. Hasznos — mint mesélte — utána 27 évesen kimaradt a válogatottból, mert idős­nek tartotta Lemhényi, de nála öt évvel idősebbek játszottak. Szerencsére Bo­rost beválogatta, Kanizsa pedig 1953-ban a VIT-re utazó csapatnak lett a tag­ja, amely legyőzte többek között a szovjet A-váloga- tottat. Játszott a csapatban az akkor még szolnoki Ká­rolyi is. 1956-ban Melbourne volt az olimpia színhelye. A magyar vízilabda-váloga­tottban Boros Ottó védett, Kanizsa még csak tartalék Pintér István Mohi Zoltán volt. Borost a legjobb ka­pusok között emlegették, különösen a jugoszlávok el­len védett szenzációsan. A vízilabda-válogatott olim­piai bajnok lett. 1960-ban Róma volt a nyári olimpiai játékok színhelye. A két szolnoki vízilabdázó tovább­ra is helyet kapott a válo­gatott keretben, de ezúttal nem sikerült megismételni a négy évvel korábbi si­kert, „csak” harmadik lett vízilabda-válogatottunk. A következő színhely 1964-ben Tokió. Boros és Kani­zsa erőssége volt a magyar együttesnek, mindketten nagy szerepet játszottak ab­ban, hogy a magyar vízilab­da-válogatott a legszebben fénylő éremmel térhetett haza. 1968 Mexikó. Ebben az időben fénykorát élte a Szolnoki MÁV vívószakosz­tálya. A kitűnő képességű versenyzők sokasága az or­szág élvonalába helyezte a szolnoki vívósportot. Soro­zatban érték el a szebbnél szebb eredményeket. Ennek a nagyszerű gárdának volt a tagja a hallatlan szorgalom­mal, kitartással és megszál­lottsággal dolgozó B. Nagy Pál. Fokozatosan küzdötte fel magát a magyar élvonal­ba, egyre szebb hazai és nemzetközi sikerekkel ad­ta tudtára mindenkinek, hogy a legjobbak közé tar­tozik. Bár érezte a vidéki sportolók hátrányát, ered­ményeivel kiharcolta az olimpiai kiküldetést és a magyar párbajtőrcsapat tagjaként aranyéremmel tért haza. 1972-ben Münchenben rendezték az olimpiát. Ek­kor egy kajakozó szolnoki sportoló, Deme József, és Cservenyák Tibor vízilabda­kapus volt a magyar kül­döttség tagja. Deme Rátkai- val párosban indult és ka­jak kettesben ezüstérmet nyert. Második helyen végzett a vízilabda-váloga­tott is. Négy évvel később Montrealban a Deme, Rát- kai páros kajak 500 méte­ren szintén második lett, Cservenyák ekkor már az Üjpesti Dózsa kapusaként kapott helyet a vízilabda­válogatottban. 1980-ban Moszkvában a MÁV MTE két atlétája, Szá­lai József és Paróczai And­rás került Szolnokról az olimpiára utazó csapatba. Szalai 400 m gáton, Paró­czai 800 méteren állt rajt­hoz, mindketten a legjobb tizenhat között estek ki. Az 1984-es Los Angeles-i olim­pián a magyar küldöttség nem vett részt. A Moszkvá­ban rendezett Jóakarat ver­senyeken Szalai József 400 m gáton döntős volt. Szolnokról mindig volt te­hát olyan sportoló, aki tu­dásával, tehetségével, szor­galmával, felkészültségé­vel kiharcolta az olimpiai kiküldetést. 1988-ban Szöul lesz a nyári játékok szín­helye. Vajon az odautazó magyar olimpiai csapatban találunk-e majd szolnoki sportolót? Az eddigi eredmények alapján ezúttal is két vízi­labdázónak, Pintér István­nak és Mohi Zoltánnak van a legtöbb esélye a kiutazás­ra. Mindketten állandó vá­logatottak, számításaik sze­rint mintegy harminc alka­lommal szerepeltek nemzeti színekben. Pintér István 13 évesen jelentkezett Hasznos István­nál, hogy pólózni szeretne. A most 26 éves játékos ju­nior korában az Európai­bajnoki ezüstérmes csapat tagja volt. Kemény, gyors, kitűnő a helyzetfelismerése. Gólerős, de nagyobb önfe­gyelemre, lelkesedésre van még szüksége. Ha ez sike­rül, állandó tagja maradhat a válogatottnak. Mohj Zoltán 20 éves, ifjú­sági és junior, VB és EB helyezett csapat tagja. Gyors, gólveszélyes, de a válogatottban kiszolgáló sze­repkört kapott s ezáltal a klubcsapatában elszürkült a játéka. Törekednie kell arra, hogy klubjában gól- erősebb legyen. Hamarosan jönnek az edzőtáborok, a készülődés a nagy feladat­ra. Májusban Ausztráliában kell kiharcolni a magyar válogatottnak az olimpiai részvétel jogát. Ha csoport­jában az első öt között vé­gez válogatottunk, akkor részt vesz az olimpián. Remélhetően a két szolno­ki fiatalember részese lesz ennek a sikernek. Mindket­ten céltudatosan, elszántan készülnek. Tisztában vannak azzal, hogy a kerettagság még nem jelent kiutazást. Bizonyítaniuk kell a baj­nokságban, hogy érdemesek a válogatottságra. A képes­ségük megvan hozzá... Pataki István Sakk Nők férfiak 16:16 Befejeződött az a brüsz- szeli sakktorna, amelyen a világ négy legjobbnak tar­tott sakkozónője vívott nyolcfordulós körmérkőzést négy férfival. A végered­mény azt mutatja, hogy a hölgyek legalábbis egyenér­tékűek a férfiakkal — jólle­het, az ,.erősebb nemet” meglehetősen középszerű versenyzők képviselték — ugyanis összesítésben mind­két fél 16 pontot szerzett. A DPA hírügynökség az utolsó, 8. forduló eredmé­nyei közül csak kettőt- közöl. Ekkor az utolsó helyen ál­ló svéd Pia Cramling sötét­tel legyőzte a nyugatnémet Eric Lobront, s a szovjet Nona Gaprindasvili is meg­szerezte a teljes pontot az angol William Watson ellen. Polgár Zsuzsa utolsó fordu­lóbeli eredményéről nem ér­kezett jelentés. Az egyéni sorrend érde­kessége: az első és a máso­dik helyet nők foglalják el, az ex- és a jelenlegi világ­bajnok révén. A magyar résztvevő, Folgár Zsuzsa az utolsó előtti, 7. helyen vég­zett. A végeredmény: 1. No­na Gaprindasvili 5 pont, 2. Maja Csiburdanidze (szov­jet) 4.5, 3—6. Eric Lobron, Maxim Dlugy (amerikai), William Watson, Luc Wi- nants (belga) 4—4, 7. Polgár Zsuzsa 3.5, 8. Pia Cramling 3. A DPA jelentése az ugyancsak Brüsszelben zaj­ló mesterversenyről is em­lítést tesz. Kiemeli a két fiatalabb Polgár-nővér, Zsófia (13) és Judit (11) nagyszerű szereplését. Mind­ketten legyőztek már egy- egy férfi nagymestert, s há­rom forduló után Judit egyedül vezeti a mezőnyt százszázalékos teljesítmény­nyel.

Next

/
Thumbnails
Contents