Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 31. Az ilyen jellegű írásokat hívják hólabdának, lavinának, kérdésláncnak és még ki tudja, minek. A lényeg az, hogy e folyamatot csak el kell indíta­ni. Hiszen ha én kérdezek valakitől valamit, és a válaszadó ugyancsak kér­dez valakitől valamit, akkor a szólavina görgetését valóban csak meg kell kezdeni, s az újságíró utána jóformán csak a postás feladatát látja el. Kér­dések és válaszok, majd újabb kérdések és újabb válaszok. Nincs szabály, hisz lapunk profiljából adódóan az élet minden területére vonatkozó kér­dések helyet kaphatnak, akár a végtelenségig. Persze ez túlzás, hisz sok máshoz hasonlóan az újság sem olyan mint a rétestészta, amit jócskán nyújtani lehetne, így aztán terjedelmi okok végét szabják ennek a kérdés- és válaszzuhatagnak is. Ezért Kedves Olvasó ennyivel kell beérnie, legfel­jebb ígéretet tehetünk arra, hogy ahol az idén abbahagytuk, egy év múlva ott folytatjuk. rok élet- és vagyonbiztonsá­ga érdekében. Dr. Gsépányi Attila véle­ményére vagyok kíváncsi: ö mit orvosolna leginkább? DR. CSÉPÁNYI ATTILA, a Hetényi Géza Kórház- Rendelőintézet főigazgató­főorvosa: — Úgy gondolom, a legnagyobb érték életünk­ben az egészségünk, és an­nak megőrzésére az egyre­gyei Tanácsának vezető tit­kára: — Nem könnyű kér­dés, de megpróbálok rá egy mondatban válaszolni. A szakszervezeteket a gazda­sági folyamatok hozták ne­héz helyzetbe, s így jövőre a szakszervezeteken a sor, hogy a gazdaságot kedve­zőbb helyzetbe hozzák. Kérdésem Schwajda Györgynek szól. Melyik sze­rep áll hozzá közelebb, az amikor ír, vagy az, amit az életben jelenleg „játszik”. X SCHWAJDA GYÖRGY író, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója: — Nyil­vánvalóan az írás áll hoz­zám közelebb, mert az élet­ben egyébként mindig meg kell felelnünk valamilyen el­várásnak. Vagyis ha nem is tudatosan, de mindannyian szerepet játszunk, és azt hisszük, hogy őszinték va­gyunk. Szerepet játszunk már akkor is, amikor el­megyünk az első randevú­ra, aztán ha házasság lesz a dologból majd csak évek múltán derül ki, hogy meny­nyire voltunk igazak. Min­dig meg akarunk felelni ön­magunknak és környeze­tünknek. Én jelenleg szín­házigazgató vagyok Szolno­kon. Valójában ez is egy szerep. Az igazság az, hogy nem ez volt és úgy gondo­lom a jövőben sem ez lesz életem egyetlen célja. Ez ha­talmas kötelezettség, felelős­ség, amit vállaltam a társu­lattal, a várossal, a megyé­vel, a közönséggel szemben, és ennek az elvárásnak meg szeretnék felelni. Amikor viszont írok, nincs minek és kinek szerepet ját­szani. Olyankor velem szem­ben csak egy fehér papírlap van, s ha annak hazudok, akkor semmit sem ér az egész. Kérdésemet az utca em­berének kellene föltenni: Mit vár 1988-tól? — Most különösen nehéz erre a kérdésre válaszolni — toporog a megállóban az 5-ös buszra várva BÍRÓ JÁ­NOS, aki a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyárában a Debreceni Dohánykutató és Fermentáló Vállalattal közösen új típusú filteres pipákat fejlesztettek ki. Lé­nyege, hogy a pipában, a ci­garettafilterekhez hasonló olcsó szűrő van elhelyezve, amely egyszeri használat után könnyen cserélhető. A pipák alapanyaga a mediter­rán területen honos bruyere- gyökér Fotó; T. Katona László gyorsuló élettempó mellett nagyon kevés időt fordítunk. Elő kell segíteni nekünk is az egyes ember egészségé­nek megőrzését is. Ez az a terület, ahol a jövő évben és a következő időszakban igen nagy feladataink vannak, mivel ki kell alakítanunk azokat az új szervezeti for­mákat, melyek ezt a célt szolgálják. Ezért az eddigieknél szé­lesebbé kell tennünk az egészségi állapotot felmérő szűrési rendszerünket, ugyanakkor olyan modellt kell kidolgoznunk, amejy biztosítja az egészségesebb életünket. Nos, ilyen modellt szeretnénk megvalósítani a szolnoki Széchenyi lakótele­pen, melynek tapasztalatait felhasználva, fokozatosan kiterjesztjük majd azt az egész megyére. Mivel a kér­dés számomra úgy hangzott el, hogy mit orvosolna leg­inkább, ezért azzal zárnám válaszomat, hogy a legfőbb orvoslás olyan megelőzési és életvitel modell kidolgozása, mely a jobb egészségi álla­poton keresztül minimálisra csökkenti az orvoslást. Kérdésem Fenyvesi Jó­zsefhez szól. Ma, amikor megnőtt a szakszervezetek szerepe, mit kíván a szak- szervezeteknek a jövő évre? FENYVESI JÓZSEF, a Szakszervezetek Szolnok Me­Megy a kérdés vándorútra... BICSKEY ERVIN: — An­nak ellenére, hogy lakáso­mat is az IKV Hőszolgálta­tási Üzeme fűti, panaszra eddig még nem volt okom. Velem együtt Szolnokon mintegy nyolcezer család élvezi színvonalas szolgálta­tásunkat. Persze a technika ördöge olykor-olykor min­ket is megtréfál, s előfordul, hogy néhány órára megszű­nik a fűtés, és nincs meleg­víz a lakásokban. Tudomá­som szerint ezek a tréfák azonban még egyetlen fo­gyasztónkat sem késztettek harsány kacagásra, legaláb­bis a hozzánk érkező pana­szos levelek nem ezt tükrö­zik. Néhány jól értesült pa­naszos szerint hozzám kü­lön vezetéken érkezik a fű­tés, de ez természetesen té­vedés. Bízvást állíthatom, hogy a távfűtött lakások nem jelentenek konkuren­ciát a Lehel Hűtőgépgyár egyik termékének, az állító­lag itt-ott elvétve még kap­ható háztartási fagyasztó- szekrényeknek. Nekem saj­nos eddig nem sikerült egy ilyen készülékre szert ten­nem. Ezért is vagyok kíván­csi a Hűtőgépgyár kereske­delmi igazgatójának arra a kérdésre adott válaszára, hogy előreláthatólag mikor lehet előjegyzés és sorban állás nélkül fagyasztószek­rényekhez jutni? HAJNAL BÉLA, a Lehel Hűtőgépgyár kereskedelmi igazgatója: — Biztosan nem kell majd sorban állni akkor, ha már minden háztartásban lesz fa­gyasztószekrény, vagy ha az élelmiszerek tartósításának valamilyen új módszerét fel­találja valaki. Persze szá­munkra ez nem lenne jó megoldás, mert akkor itt áll­nánk megfürödve, és a ve­vőket a legkülönfélébb trük­kökkel kellene becsábíta­nunk mintaboltjainkba. De félre a tréfával, mi a lehető­ségeinkhez mérten már jö­vőre is jó pár ezerrel többet gyártunk, s így az export mellett belföldre is több jut De azt is tudjuk, hogy ez a több, még mindig kevés lesz. Szóval még jövőre is sorban kell állni termékeinkért, így a fagyasztószekrényekért is. Kérdés csupán az — amelyet Maczó Lászlóhoz, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatójához intézek — ha már elkerül­hetetlen a sorban állás, lesznek-e hozzá jó minőségű, olcsó és kényelmes cipőink? MACZÓ LÁSZLÓ, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója: — Határozott igennel tu­dok válaszolni. Minden bi­zonnyal jobb és olcsóbb lábbelikkel találkozhatunk jövőre a boltok polcain. A cipőellátással nem lesznek gondok. Az egyre éleződő bel- és külföldi versenyben csak a vásárló nyerhet. Bő­vül a választék, s a cipőgyá­rak között nagy harc lesz a vásárlókért, ami természete­sen megmutatkozik a vá­lasztékban, a minőségben és az árakban is, hisz 10—15 százalékkal olcsóbban jutha­tunk a lábbelikhez. Ennyit a válaszról, kérdésem pedig Tóth Sándorhoz, az OTP Szolnok megyei igazgatóhe­lyetteséhez szól: Ma, amikor a vállalkozások korát éljük, ő legszívesebben mibe fek­tetné a pénzét. TÓTH SÁNDOR, az OTP Szolnok megyei igazgatóhe­lyettese: — Először is lot­tóznék, hogy egyáltalán sok pénzem legyen. Azzal aztán valamit kezdenék, de biztos, hogy nem a fenyőfaüzletbe szállnék be, hanem a Taka­rékpénztár által forgalma­zott valamelyik kötvényből vásárolnék. Az évi 12 száza­lékos kamatozású kötvények közül vagy a lakáshitelezési alapot bővítő takarékpénz­tári vagy a Szolnok Megyei Tanács által kibocsájtott Híd kötvénybe fektetném a pénzemet. Két dolog miatt is így döntenék. Egyrészt azért, mert ezek visszafi­zetéséért az állam szavatol, másrészt pedig azért is, mert biztos vagyok benne, hogy egyik kibocsátót sem fogják szanálni, persze az sem mellékes, hogy a magas kamatot nem terheli adó és illeték. Ezután a kötvényeket letétbe helyezném, és az OTP-nél őriztetném. Ezért is kérdezem a váro­si rendőrkapitányság illeté­kes vezetőjétől, hogy milyen­nek ítéli meg a városközpont biztonságát? LÉDER LÁSZLÓ, a szol­noki városi rendőrkapitány­ság vezetője: — Elfogadha­tónak, még annak ellenére is, hogy az Árkád Üzletház, közismertebb nevén a Cent­rum-sarok kivitelezésekor beépített, modern vagyon­biztonsági tűzjelző berende­zés még a mai napig sem működik. Az érintettek arra hivatkoznak, hogy nincs pénzük a. berendezés üzem­be helyezésére. Nekünk jogi­lag lehetőségünk lenne arra, hogy emiatt a rendőrségi hozzájárulást visszavonjuk, de ezt) a kielégítő lakossági ellátás biztosítása érdekében nem tesszük meg, inkább a városi tanáccsal közösen szorgalmazzuk a berendezés mihamarabbi üzembe helye­zését. Természetesen ezen túlmenően is fokozott jár­őrözéssel ellenőrizzük az üzletház környékét, és igyekszünk mindent meg­tenni a társadalmi tulajdon megóvása és az állampolgá­Pipák filterrel A NEFAG 1977-ben vette át a Nagykőrösi Városgaz­dálkodási Vállalattól a pipa és bútorgyártó részleget és ezzel az ország egyetlen pi­pakészítő cége lett. A pipa­gyártás az ötvenes évek ele­jén kezdődött Nagykőrösön. Előbb társulásos alapon, majd kisvállalati szinten ál­lították elő a külföldön is keresett Kőrös pipákat. A hatvanas években felfutott a kereslet, volt év, hogy több százezer került ki a műhe­lyekből. A felfutást vissza­esés követte, a mai termelés mintegy hamincezer darab évente. A NEFAG vezetői azonban ismét látnak fantáziát a ter­melés felfuttatásában. Nyu­gati piacokon ugyanis a ha­sonló minőségű pipák ára jelenleg nyolc-tízszerese az itthoni árnak. Erre alapozva mint készáruraktáros keresi kenyerét. — Mindenesetre várom — folytatja némi gondolkodás után —■, hogy az a sokat emlegetett kor­mányprogram megvalósítása elkezdődjék. Tudja, nekem már csak három évem van a nyugdíjig, a fiam és a lányom rég kirepültek a családi házból, úgyhogy olyan gondjaim mint a fia­taloknak nincsenek. Igaz, van öt unokám, de az in­kább öröm, mint gond. Természetesen várom azt is, hogy a nagycsaládosok hely­zete ne romoljon, hisz állí­tólag így is egyre keveseb­ben vagyunk. Persze bár­mennyire is nehéz esztendő vár ránk, olyan világ, mint az én gyerekkoromban biz­tos nem lesz. Mi például he­ten voltunk testvérek, és hármunknak volt egy pár cipője. Jövőre egy kicsit húzni kell a nadrágszíjon, de fontos az, hogy egészségünk legyen, és békében dolgoz­hassunk, akkor majd csak kibírjuk valahogy. BÁLINT SÁNDOR, mély­fúró szakmunkást a Kőolaj- kutató Vállalat dolgozóját és feleségét a forgalmas utcán állítom meg, amint aprócs­ka fiúkkal sétálgatnak. — Hogy mit várok a jövő évtől? — kérdez vissza a férfi, aztán belevág: — Lesznek nehézségeink, de bízom abban, hogy aki dol­gozik, az boldogulni fog. Emellett nagyon fontos, hogy egészségünk legyen. A ja­nuár nemcsak azért lesz új, mert az új év első hónapja, hanem az árak miatt is. Mindenesetre kíváncsi va­gyok rájuk, így az igazat megvallva, jó adag várako­zással tekintek a jövő év elé. Mostanában mindenfelé morgolódnak az emberek a várható áremelkedés miatt, de majd meglátja, egy-két hónap múltán ugyanúgy be­lenyugszanak, mint eddig. Hiszen bőven volt alkalmuk hozzászokni. Szóval remény­kedem abban, hogy különö­sebb zökkenők nélkül átál- lunk erre az „újfajta” életre, és megtanulunk együttélni az adóval. Aztán reményke­dem abban is, hogy valamit csak csak emelnek a külön­böző pótlékokon és jobban odafigyelnek, nagyobb súlyt fektetnek a szociálpolitikára, összegezve: egy kicsit tartok a jövő évtől, de félni nem félek tőle. Ahhoz, hogy a jelenlegi szinten megéljünk jövőre is, legfeljebb többet kell dolgoznom és kevesebb szabaidőm lesz. Vagy eset­leg egyáltalán nem lesk... Ki tudja ezt előre megmon- mondani ? Nagy Tibor A tél beköszöntével az idő hidegre fordult, s ráadásul jövőre az ismert okok miatt meglehetősen „fagyos” köz- gazdasági környezetben kell élnünk és dolgoznunk. Így kézenfekvőnek tűnhet az első kérdés, amely Bicskey Ervinnek, a Szolnoki In­gatlankezelő Vállalat Hő­szolgáltatási üzeme vezető- helyettesének szólt: önt mi fűti? Néhány^p különlegesen szép egyedi darab

Next

/
Thumbnails
Contents