Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
Nemzetközi körteép 1987. DECEMBER 31. A most véget érő 1987-es esztendő minden bizonnyal a gazdasági-társadalmi kibontakozás meghirdetésének éveként marad emlékezetes dátuma szocialista történelmünknek. A párt Központi Bizottságának júliusi határozata, a kormánynak az Országgyűlés szeptemberi ülésszakán elfogadott stabilizációs munkaprogramja, majd decemberben a kormányzati munka szervezeti és személyi feltételeiben végrehajtott változtatások pontosan kijelölték a következő legfontosabb céljait és az elérésükhöz vezető utat. Az elhatározások sikeres végrehajtásának legfontosabb feltételét saját anyagi és szellemi erőforrásaink lehető leghatékonyabb kiaknázása jelenti. Ám korunk egyik alapvető realitása, az országok különböző mértékű, de mindenképpen számottevő függése a nemzetközi környezettől, Magyarország esetében sem hagyható figyelmen kívül. Sőt: országunkat méretei, földrajzi, természeti, gazdasági adottságai és széles körű kapcsolatrendszere folytán az átlagosnál is érzékenyebben érintik a nemzetközi feltételek változásai. Kitűzött céljaink megvalósítása szempontjából egyaránt nagy jelentősége van az általános nemzetközi légkör, a kelet-nyugati viszony alakulásának, a többi szocialista ország fejlődésének és hazánk két, illetve több oldalú kapcsolatainak, ezen belül is különösen annak, hogy miként változnak a nemzetközi gazdasági együttműködés feltételei. Az utóbbi tíz esztendőben — sajnálatos, de érthető módon — többnyire a kedvezőtlen minősítések jellemezték a nemzetközi helyzet alakulásának és várható kilátásainak ilyenkor, az év végén szokásos áttekintését. Erre az évre viszont beértek az 1985 óta érzékelhető — elsősorban az új szovjet gondolkodás- móddal összefüggő — pozitív folyamatok. A decemberi washingtoni szovjet— amerikai csúcstalálkozó, s különösen a közepes és rö- videbb hatótávolságú rakéták leszereléséről ott aláírt megállapodás áttörését jelentett a két vezető hatalom viszonyában, ami a kelet— nyugati kapcsolatokban is megteremtette egy alapvető fordulat lehetőségét. Re- ménykeltőek voltak a washingtoni megbeszélések a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadó fegyvereinek 50—50 százalékos csökkentése illetve az űrfegyverkezés megakadályozása tekintetében is. Ugyancsak biztatóan alakultak a szovjet—amerikai, illetve a többoldalú tárgyalások a vegyi fegyverek megsemmisítéséről, valamint a Varsói Szerződés és • a NATO európai hagyományos fegyvereinek és haderőinek jelentős csökkentését célzó, a helsinki folyamathoz kapcsolódó új tárgyalási fórum megteremtéséről. Tény, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet 1986 ősze óta folyó bécsi utótalálkozója az eredeti elképzeléstől eltérően az év végéig sem tudta érdemi megállapodásokkal befejezni munkáját. Ennek ellenére joggal állíthatjuk, hogy a helsinki folyamat térnyerése az elmúlt 12 hónap során is töretlen volt, összességében az 1975-ös helsinki záróokmányban lefektetett elvek és ajánlások szellemében fejlődtek az európai országok. továbbá az Egyesült Államok és Kanada kapcsolatai. Gtazdasfigi-társadalmí (törekvéseink sikere nyilvánvalóan nagymértékben függ attól is, hogy azok fő vonalaikban mennyire esnek egybe legszorosabb szövetségeseink politikájával. A feltételek ebben a tekintetben is kedvezően alakultak. Az immár csaknem húsz esztendeje meghirdetett és a korábbi években nem egyszer fenntartásokat, sőt bizalmatlanságot is kiváltó magyar reform- folyamat kiszélesítésére most kifejezetten ösztönzően hat a Szovjetunióban folyó átépítés, a mindinkább teret nyerő nyíltság és a mind több szocialista országban ugyancsak kibontakozó változás. A magyar külpolitika — a békés, biztonságos környezethez fűződő érdekeinknek megfelelően tevékenyen járult hozzá a nemzetközi helyzet kedvező folyamatainak kibontakoztatásához. A nemzetközi fórumokon és a kétoldalú kapcsolatok keretében a katonai szembenállás csökkentése, a vitás kérdések politikai eszközökkel, tárgyalások útján történő rendezése, a bizalom építése érdekében lépett fel, s részt vállalt a Varsói Szerződés Szervezete ezirányú közös kezdeményezéseinek kimunkálásában és képviseletében. Aktívan dolgozott például a magyar diplomácia az Egyesült Nemzetek Szervezetében a szocialista országok által javasolt átfogó nemzetközi biztonsági rendszer elfogadtatása érdekében. A bécsi utótalálkozó munkájában részt vevő magyar diplomaták annak érdekében tevékenykedtek, hogy a helsinki záróokmány mindhárom „kosarában”, az államok viszonyát érintő elvi illetve a katonai-biztonsági kérdésekben, a gazdasági együttműködés területén és a kulturális kapcsolatokban, valamint humanitárius ügyekben — beleértve a magyar szempontból különösen fontos és érzékeny kérdést, a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását is — előremutató megállapodások szülessenek. Külpolitikai tevékenységünk a legközvetlenebb módon — a dolog természeténél fogva — nyilvánvalóan a két- és többoldalú kapcsolatok célirányú bővitésével segítheti a stabilizáció és a kibontakozás ügyét. Akár a magasszintű találkozók számát, akár a tárgyalások megállapodásokban testet öltő (közvetlen eredményét vagy közvetett hatását nézzük, 1987-ben kiemelkedően sikeres évet zárt a magyar diplomácia. A legfontosabb találkozók puszta felsorolása is — Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának moszkvai, pekingi, stockholmi és brüsszeli látogatása, Wojciech Jaruzelskinek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt főtitkárának budapesti tárgyalásai, Németh Károly- nak, az Elnöki Tanács elnökének latin-amerikai utazása, a spanyol uralkodó és a dán királynő, valamint a zambiai államelnök magyar- országi látogatása, Lázár György kormányfő olaszországi és dán, valamint kínai partnere budapesti látogatása, majd Grósz Károly miniszterelnöknek a Szovjetunióban, Lengyelországban, az NSZK-ban és Görögországban illetve a csehszlovák, az osztrák és a ma- laysiai kormányfővel Budapesten folytatott megbeszélései, a csaknem húsz miniszterelnök-helyettesi és külügyminiszteri találkozó — jól tükrözi az aktivitás mértékét. Előrelépéséről adhatunk azonban számot a kapcsolatok tartalmát tekintve is. Tovább erősödött a szocialista országokkal sorrakerült magasszintű találkozók munkajellege, a problémák hasonlósága érezhetően megnövelte a kiútkeresést segítő tapasztalat- csere fontosságát. A tőkés országok vezető politikai és üzleti köreivel folytatott tárgyalások lehetőséget adtak a gazdaságunk korszerűsítésére irányuló elképzeléseink bemutatására, az ebből adódó együttműködési lehetőségek feltárására és a gazdasági együttműködés legkorszerűbb formáinak — így például a versenyvállalatok létrehozásának — össztönzésére. A találkozók egyúttal jól szolgálták a magyar áruk piaci feltételeinek javítását a kereskedelmi forgalmat fékező akadályok lebontását is. A kölcsönös érdekeknek megfelelően bűvültek tovább Magyarország és a fejlődő országok kapcsolatai is. A nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszer realitásai közé tartozik az integrációs tömörülések léte. Magyar- ország és a fejlődő országok kapcsolatai is. A nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszer realitásai közé tartozik az integrációs tömörülések léte. Magyar- ország — a KGST tagjaként — ezévben is jelentős erőfeszítéseket tett a szocialista gazdasági integráció hatékonyságának növelése, az együttműködési mechanizmus és a szabályzórendszer ehhez nélkülözhetetlen korszerűsítése érdekében. A diplomáciai tevékenység soha nem lehet öncélú, mindig szorosan összefügg az ország belső helyzetével, a megoldásra váró feladatokkal. A magyar külpolitika idei mérlege ezt a kapcsolatot a korábbi éveknél is egyértelműbben jelzi. Külpolitikánk ezévi eredményeire és a nemzetközi helyzetben kibontakozó kedvező változásokra alapozva joggal várhatjuk, hogy nemzetközi aktivitásunk, kapcsolatainak bővülése a nemzetközi feltételek javításával, az együttműködésben rejlő lehetőségek feltárásával és kiaknázásával a jövőben is fontos szerepet játszik országunk társadalmi-gazdasági kibontakozásának előmozdításában. Kovács László külügyminiszter-helyettes Nukleáris leszerelés Az első lépés A december elején Washingtonban megtartott harmadik Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó minden bizonnyal kiemelkedő helyet foglal majd el a fegyverzet- korlátozási és leszerelési tárgyalások történetében. Különleges jelentőségét az adja meg, hogy békeidőben először írtak alá olyan szerződést, amely pontosan meghatározott harceszközök kölcsönös megsemmisítésének kötelezettségét tartalmazza. Ilyesmire az emberiség históriájában még nem volt példa, hiszen eddig bármiféle leszerelésre többnyire csak háborúk után került sor. A nagyfontosságú dokumentum kimondja, hogy a szóbanforgó tömegpusztító harceszközöket három éven belül — mégpedig a legszigorúbb helyszíni ellenőrzéssel — likvidálni kell. Megjegyzendő, maga a legapróbb részletekre is kiterjedő ellenőrzési rendszer ugyancsak példátlan, mert olyan katonai nyíltságra, széles körű betekintésre kötelezi a szerződő feleket, amilyenre két nagyhatalom még sohasem vállalkozott: az „ellenőröknek” mindenhová bejárásuk lesz, ahol a felszámolási folyamat zajlik. A megállapodást azonban a törvényhozóknak még jóvá kell hagyniuk. A rakéták megsemmisítése ugyanis csak azt követően kezdődhet meg, ha a ratifikálás megtörténik. Az ennek előkészítésére rendelkezésre álló idő meglehetősen szűkre szabott (az előzetes tervek szerint a ratifikálási eljárásnak a jövő év áprilisáig, májusáig be kellene fejeződnie), így hát drukkolhatunk annak, hogy menet közben senkise helyezzen el „taposó aknákat” a törvényerőre emeléshez vezető úton. Miután a tét nagysága óriási, feltehetően nemcsak a szovjet, hanem az amerikai honatyák is átérzik felelősségüket a kettős nulla megoldást szentesítő szerződés további sorsáért. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttei — figyelembe véve természetesen az ország biztonságáért aggódók hangulatát is — feltételezhetően egyetértésüket fejezik majd ki, kevésbé kiszámítható azonban a 100 tagú amerikai szenátus döntése. Ha viszont minden jól A szovjet—amerikai megegyezésben jelentős szerepet játszottak a társadalmi tömegmozgalmak is. Felvételünkön: holland tüntetők tiltakoznak az eurorakéták telepítése ellen A halálos veszély — ahogyan a Süddeutsche Zeitung rajzolója látja megy, és nem következik be az a helyzet, ami 1980 elején (mint emlékezetes, az akkori elnök, James Carter által is aláírt 1979-es SALT —2 szerződést az amerikai törvényhozás sohasem ratifikálta), akkor kezdetét veheti a „rakétafelszámolás” Melyek azok a közepes hatótávolságú és hadműveletiharcászati atomeszközök, amelyek végleg eltűnnének a Szovjetunió és az Egyesült Államok arzenáljából? Az osztályozás szerint két alapvető fegyverzeti kategóriáról van szó. Az egyik az 500 km-től 1000 km-ig, a másik az 1000-től Pakisztán: esküvő és politika A nászajándékokat teherautószám szállították el. Azt azért cáfolták, hogy Kadhafi líbiai vezető hatüléses . sportrepülőt küldött volna ajándékba. Tucatnyi ügyeskezű nyomdász gazdagodott meg néhány nap alatt az esküvői meghívók hamisításából. Akinek még így sem jutott, ' vigasztalhatatlannak érezte magát: egy férfi felgyújtotta magát bánatában. Karacsiban, a Clifton utca 70. szám lámpafű- zérekkel feldíszített környéke szűknek bizonyult: a Kakri tér adott helyet az esküvői fogadásra összegyűlt húszezres tömegnek. Amikor az újdonsült ara és az ifjú — mindketten iszlám szokás szerint fehér ruhában — az otthoni iszlám es- ketési szertartás után kilépett az ajtón, a hangulat a tetőfokra hágott: számos ünneplő pisztollyal a levegőbe lőtt, egy asszony meghalt, tizenöten megsebesültek. Az ünneplés a 35 éves Benazir Bhuttónak, a most is kormányzó Ziaul Hak által 1977-ben puccsal eltávolított és 1979-ben felakasztatott egykori pakisztáni miniszterelnök, Zulfikar Ali Bhutto leányának szólt, ö az apja nyomdokain halad, a magát szociáldemokratának valló, ellenzéki Pakisztáni Néppártnak a vezetője, s alig egy-két éve tevékenykedhet törvényesen otthon. Hosszas készülődés után férjhez ment Aszif Ali Zar- dari 34 éves karacsi építési vállalkozóhoz és cementgyároshoz, akinek a lovaspóló a kedvenc időtöltése. A hosszas készülődés szó szerint értendő: nem szerelmi házasság ez, hanem tisztán politikai lépés. A fiatalok előzőleg csak egyszer találkoztak, bemutatkozás céljából. A frigyet a két családanya intézte, valódi házasságszerzés keretében, ahogyan az iszlám hagyományok megkövetelik, legalábbis konzervatív felfogásban. Pakisztáni — nem cáfolt — sajtóhírek szerint azért erős a rokonszenv a házasfelek között. Éppen ez, vagyis a korábbi sok-sok pletykát követő cáfolatokba való belefáradás késztette a brit egyetemeken végzett, „nyugati gondolkodású” politikusnőt a házasságnak eme módjára, ö és családja is úgy gondolta, hogy Pakisztánban, ahol nemzeti program az iszlám hagyományok helyreállítása, sok nehézséget takaríthat meg, ha a férfiakból álló ellenzéki vezérkart regulázó fiatal nő végre a lehető leghagyományosabb módon férjhez megy az iszlám szokások szerint. Jó pontot szerezhet konzervatív körökben is. Csak egyvalamire nem volt hajlandó: fátylat ölteni az esküvő előtt. „Nem vagyok már 16 éves” — mondta magyarázatul. De nem csak a konzervatív táborra hathat az es^ küvő. A novemberi helyi választásokon Benazir Bhutto néppártja ugyan nem indulhatott saját néven, de tagjai egyénileg jelöltethették magukat. Ám a legnagyobb pakisztáni ellenzéki párt jelöltjei nem szerepeltek valami fényesen. Kisebb baloldali mozgalmak tagjai sok szavazatot elhódítottak tőlük. S nem keveset a másik nagy ellenzéki baloldali párt, a Nemzeti Awami Párt, amelynek egyik vezetője nem más, mint Ali Zardari apja. A frigy másik politikai eredménye tehát az ellenzéki erők szorosabb ösz- szefogása lehet a közös ellenféllel, Ziaul Hak elnökkel szemben. Vannak persze radikális fiatalok is a néppártban, akik fájlalják, hogy vezetőjük, aki egyetemi évei alatt farmerben és trikóban járt, most feladta a lázadásnak ezt a formáját, és „beállt a sorba”. A Kakri téri általános örömújjongásban azonban nemigen hallatszott a hangjuk. Míg ők tüntetnek, Benazir házasodik... Mészáros György 5500 km-ig a nukleáris tölteteket célba juttatni képes hordozókat (rakétákat és robotrepülőgépeket) foglalja magában. Hozzá kell mindjárt tennünk, ezek nem kiselejtezésre ítélt harceszközök, hanem többségükben a legkorszerűbb típusokat képviselik. Közéjük soroljuk mindenekelőtt az igen nagy találati pontosságú, 1800 km hatótávolságú amerikai Pershing—2- es rakétákat, a mintegy 5000 km-es hatótávolságú szovjet SS—20-asokat (az előbbieknek egy, az utóbbiaknak három atomtöltete van. (Ugyancsak ebbe az osztályba tartoznak az Egyesült Államok Nyugat-Európában telepített, 2500 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépei, a szovjet haditengerészetnél (atomtengeralattjárók fedélzetén elhelyezett) SS—N—5 típusjelzésű rakéták (hatótávolságuk mintegy 1200—1400 km) A második, a hadműveleti-harcászati rakéta-nukleáris fegyverek osztályába mindenekelőtt azok a megnövelt hatótávolságú szovjet SSI—12-esek és SS—22-es rakéták tartoznak, amelyeket az NDK és Csehszlovákia területére vontak előre (hatótávolságuk 800—900 km.) Ugyanebben a kategóriába sorolandók az NSZK-ban állomásozó 7. amerikai hadseregnél és a nyugatnémet Bundeswehr- nél rendszeresített Pershing —1A mintájú rakéták is (legnagyobb hatótávolságuk 720 kilométer.) Az utóbbival kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy az indító berendezések ugyan az NSZK tulajdonában vannak, a nukleáris töltetekkel viszont kizárólag az Egyesült Államok rendelkezik. Sokáig éppen ez a probléma késleltette a szovjet-amerikai szerződés végleges kidolgozását, de végül is a bonni kormány olyan álláspontra helyezkedett, hogy csatlakozik a kettős nullamegoldáshoz, és ezzel elhárította a szinte utolsó pillanatig fennálló akadályt a megegyezés útjából. Végeredményben — noha a megsemmisítési kötelezettség a két vezető nukleáris hatalom felhalmozott készleteinek mindössze 3—4 százalékát érinti — a megállapodás hordereie mégsem mérhető csuDán a' mennyiségi tényezővel. Itt ugyanis minőségi fordulatról, olyan elhatározásról van szó, amelv megnyithatja a világ atomfegvvermentesítésének korszakát. Its ebhen van a legfőbb értéke. Precedensül szolgálhat további megegyezésekhez. újabb nagyarányú leszerelési intézkedések megtételéhez, egyúttal ösztönzést adhat más, kisebb atomhatalmaknak is az e folyamatban való részvételhez. Serfőző László alezredes Magyar külpolitika, 1987 A kibontakozás nemzetközi feltételeinek javításáért
