Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-30 / 307. szám

1987. DECEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lasszóval fogott diákok Túrkeve nem mond le a gimnáziumáról A Jászkunság decemberi számában Felelősségi rendszer a társadalom politikai intézményeiben - Milyennek épül Szolnok? Néhány évvel ezelőtt bizonytalanná vált a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szak- középiskola gimnáziumi tagozatának léte. Nem sikerült ugyanis egy osztálynyi diákot „összeverbuválni” a város általános iskoláiból, hiszen csak alig több mint tíz tanuló jelentkezett a helybeli gimnáziumba. Idegfeszítő nehéz napok, a diákokkal való hosszas beszélgetések után vé­gül is sikerült tizenötre emelni az első osztály létszámát, s a Művelődési Minisztérium külön engedélyével el­kezdhették tanulmányaikat a majdhogynem „lasszóval” fogott újdonsült gimnazisták. A Jászkunság című me­gyei társadalompolitikai és művészeti folyóirat ez évi utolsó száma megemlékezik Aprily Lajos születésének 100. évfordulójáról, felidéz­ve az erdélyi születésű költő pályájának fordulópontjait, verseinek ember- és termé­szetközpontú lírai világát. Az időszerű témák közül elsősorban Keresztes Eszter tanulmánya és Pálréti Ágoston riportja érdemel fi­gyelmet. Napjainkban egy­re határozottabban merül fel a felelősségvállalás, a körül­tekintően megalapozott dön­tések és a személyes példa- mutatás jelentősége. Általá­nossá, természetessé tétele — mai helyzetünkben — külö­nösen a politikai gyakorlat­ban és a mindennapi mun­kavégzésben fontos, mert — Ancsel Éva szavaival — az emberek csak valóságos, konkrét értelemmel biró társadalmi tevékenységben nyerhetik vissza egyéni fe­lelősségüket. Keresztes Esz­ter e folyamatok legfonto­sabb összefüggéseit vázolja a Felelősségi rendszer a Bevallom, hogy szemtől szemben még sosem álltam skorpióval. Most is illő áhí­tattal lestem Gergő kezében, sőt, intelmeit megfogadva — mármint, hogy mérgező —, meg sem kíséreltem a preparált egzotikum érinté­sét. Ebben az Ady Endre úti, nyolcadik emeleti lakásban i— Farkasék otthonában — jól megférnek egymás mel­lett a család tagjain kívül olyan kedvencek is, mint a papagály, a teknősbéka, no meg Kannibál, „aki” — mi­után valamennyi társbérlő­jét felfalta az akváriumban —, egyedül cikázik birodal­mában. És még ott az a két doboz, telisteli különleges csigákkal, meg a rengeteg kőzet — mind-mind Tuné­ziából származik, a skorpió­val egyetemben. Az apa ugyanis — Farkas László, akinek első és egyetlen mun­kahelye 1968 óta a Kőolaj- kutató Vállalat —, ott dolgo­zott egy évig. Már hosszú ideje csoportvezető észlelő a geofizikai üzemben. — Amikor a barátja haza­jött és apa még kint maradt, két-három kiló követ kül­dött vele haza — avatott be a ritkaságok titkába Ger­gely, aki angol tagozatos a Kassai úti iskola 5/a osztá­lyában. — Ugyanott, a harmadik a-ban én is tanulok angolt — csatlakozott a bemutatko­záshoz a kisebb fiú, Farkas Dániel. És még nem szóltunk az anyáról, azaz Farkas Ágnes­ről. Tanult szakmája szerint bőrdíszműves, viszont most óvodatitkár és gondnok, és ő a családi programok fő szervezője, míg a fiúk hár­masban a végrehajtók. társadalom politikai intéz­ményeiben című tanulmá­nyában A Szolnokon élők többsé­gét élénken foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyennek épül a megyeszékhely, ho­gyan formálódik a lassan nyolcvanezres város arcula­ta. Pálréti Ágoston erről be­szélgetett a városházán az illetékes tanácsi vezetőkkel. A válaszokból kiderül, hogy — Rengeteget járunk ki­rándulni... — ...meg színházba, meg horgászni... — vágtak egy­más szavába. — Már aranyérmesek va­gyunk a Tájak, korok, mú­zeumok mozgalomban, de anyunak még csak az ezüst­je van meg. Ügy tudom, ez a vállalko­zó szellemű család pályáza­tokon is szívesen részt vesz. Az Egészségnevelési Inté­zet országos családi pályá­zata iránt érdeklődtem, nyil­ván ez is Ágnes-anyutól in­dult el. Egyszerre bólintottak rá mind a négyen. — Mondd el anyu, te vagy a szóvivő! — A Gyermekünk augusz­tusi számában olvastam az óvodában. Együtt élő, több- generációs családok nevez­hettek... Egy családi fény­kép hátuljára kellett felra­gasztani egy ENI-brossúrá- ból kivágott emblémát, meg ráírni a rejtvény megfejté­sét, ami egy József Attila- idézet volt, A Dunánál cí­mű versből. — Apa beküldte, hátha ki­sorsolnak bennünket... — ... és sikerült! Közölték velünk a kötele­ző és az ajánlott irodalmat. Legalább húsz könyvben bú­várkodtak. — Sok segítséget kaptunk a megyei Vöröskereszttől és a Köjáltól. Videófilmet a házi betegápolásról, diasoro­zatot az elsősegélynyújtás­ról... — Szorgalmasan gyako­roltunk, egymást kötöztük! összesen hatvan családot hívtak meg november 14-re Debrecenbe, Kaposvárra és Budapestre, és a három helyszínen egyidejűleg bo­az új városi általános rende­zési terv megvalósulása el­sősorban a helyben képez­hető gazdasági erőforrások­tól függ, mert ma már a mit és hogyan kérdése elvá­laszthatatlan a miből?-től. Ezért lényeges a fokozatos­ság; a megtartott település- szerkezet elemeit pedig úgy kell formálni, hogy a város- központ továbbvezetésével alakuljon ki a korszerű vá­roskép, s emellett fejlődje­nek tovább a családiházas beépítésű külső kerületek. A folyóirat többi írása be­tekintést enged a szolnoki Varga Katalin Gimnázium­ban megkezdett kísérleti ne­velés-oktatás eddigi eredmé­nyeibe és a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ irá­nyításával folyó „Értelmi­ség és kultúra" elnevezésű vizsgálat főbb céljaiba. A decemberi szamot a Szolnoki Művésztelep visz- szatérő vendége, a Párizs­ban élő neves francia mű­vész, Serge Delaveau buda­pesti kiállításáról készült beszámoló és a művész alko­tásai színesítik. nyolították le a kvízszerű já­tékot. A szolnoki Farkasék- nak Pesten kellett jelentkez­niük. Hogyan emlékeznek a nagy eseményre? — Minden családnak sor­számot kellett húzni, majd az egészségügyi felmérés kö­vetkezett. Mindent pontoz­tak. A testmagassághoz vi­szonyítva testsúlyt, a vitál- kapacitást... — Fújni kellett azt a ma­sinát... — Megnézték a gyerekek fogait, és akinek rossz foga volt, attól sok pontot levon­tak. — Nekem nem volt, és a fogmosó-kézmosó versenyt is megnyertem! — büszkél­kedett Dani. Ügyességi és memória-játékban is vizs­gáztunk. — Az volt a gond, hogy nem azonos eséllyel indul­tak a résztvevők. Volt öt­gyerekes család, és három- generációs is, ahol a nagy­mama és a nagypapa is tag­ja volt a csapatnak. Ez hely­zeti előnyt jelentett, plusz pontokat, amelyeket már nem tudtunk behozni... Nem jutottunk el a rádiós elő­döntőig, de így is nagyon emlékezetes marad az ese­mény. Egymást túllicitálva sorol­ták a fiúk, hogy így is mi­lyen sok szép ajándékot kap­tak: hatalmas csemege aján­dékkosarat, bőrtáskát, ami­ben volt kisebb táska, pénz­tárca és kulcstartó is, azon kívül 600 forintos vásárlási utalványt. Az ünnep előtt a két Far­kas fiú viszont döntőbe ju­tott eg'' másik pályázaton, amelyet karácsonyfadíszek készítésére írtak ki. Tizenöt gyereket hívtak be az Ipar- művészeti Múzeumba — kö­zöttük őket is —, ahol fel kellett díszíteni egy nagy fe­nyőfát. Gergő és Dani egy­szerű kekszet festettek ki színesre, és sok kis csillag­tésztával ragasztották be. Felaggattak vagy kétszáz „díszt”, amiért művészi ké­peslapsorozat, matricák és 200 forintos vásárlási utal­vány volt a jutalom. Aztán a téma visszakanya­rodott a családi vetélkedő­höz. A szóvivő summázta így: — Akik ilyen helyre el­jönnek, általában nyitott emberek. Pillanatok alatt összebarátkoztunk néhány családdal. Legjobban azért sajnálom, hogy kiestünk, mert nem találkozhatunk már velük. A televíziós dön­tőt januárban okvetlenül megnézzük, és szurkolunk majd nekik. R. E. Az iskola mára — úgy tűnik — túljutott a mély­ponton, azoknak lett iga­zuk, akik mindenáron ra­gaszkodtak ahhoz, hogy ne szűnjön meg a gimnázium­ban a folytonosság, mind a négy évfolyamon tanuljanak diákok. Többek között ezt állapították meg a Túrke­vei Városi Tanács legutób­bi vb-ülésén. A város szá­mára fontos a gimnázium léte, hiszen a helybeli ér­telmiség döntő hányada ott nevelődött, érettségizett, akad a volt tanítványok között egyetemi tanár, rek­tor, tudós, kutató, de szá­mos kiváló, élvonalbeli sportoló is „koptatta” egy­kor az iskola padjait. A pár évvel ezelőtti ku­darcból okulva az utóbbi időben javult a gimnázium kapcsolata a város két ál­talános iskolájával. Szép eredményeket értek el a diákok a különböző kultu­rális, tanulmányi és sport- versenyeken. A Verseghy diáknapok oklevelei, az or­szágos tanulmányi verse­nyeken elért sikerek, a ta­nulók eredményes nyelv­vizsgái, s természetesen a kedvező egyetemi, főiskolai felvételi arány ugyancsak a gimnázium létének jogossá­gát igazolja. Az 1985—86-os tanévben az érettségizettek hetven százalékát, 1986—87 ben ötven százalékát vet­ték fel felsőoktatási intéz­ménybe. Tiszamenti Vegyiművek Nívódíj szellemi alkotásokért A Tiszamenti Vegyimű­vek idén 100 ezer forint összegben nívódíjat alapí­tott, 50—50 ezer forinttal jutalmazzák az év legsike­resebb szellemi alkotását, illetve a fizikai dolgozók ál­tal benyújtott újítások leg­jobbikát. A TVM vezetése ezzel a díjjal is serkenteni igyekszik a szellemi alkotó­munkát, elősegíteni erkölcsi és anyagi megbecsülését, a műszaki fejlesztési tevé­kenység meggyorsítását. A pályázaton vállalati dolgozók vehetnek részt. 1987-ben a nívódíjat az Élel­miszeripari foszfátok gyár­tási- és értékesítési lehető­ségeinek megteremtése cí­mű műszaki fejlesztési pá­lyázat, illetve a pullift eme­lők terhelési próbáit kor­szerűsítő újítás nyerte el. Az élelmiszeripari fosz­fátok termelésével a válla­lat termékszerkezetét telje­sen új irányba fejlesztette tovább, tőkés importot he­lyettesített. E foszfátok ter­melése gazdaságos, a gyár­tásra rövid idő alatt sikerült felkészülni. Az újítás pedig a különböző teherbírású láncos emelők és emelő kö­telek terhelési próbáinak nehézségeit küszöbölte ki az alkotók által készített pró- bapad segítségével. A nívódíjat a Tiszamenti Vegyiművek művelődési központjában ma ünnepé­lyes keretek között adják át. A jelenlegi tanévben hu­szonöt első osztályos tanul a gimnáziumban. Természe­tesen „elférne” több is. S hogy mégis csak ennyien vannak, annak több oka is van. Az értelmiségi pályák még mindig nem elég von­zóak, a város két általános iskolájában a nyolcadiko­soknak mindössze tíz szá­zaléka jelentkezik gimnázi­umba, s nem is mindenki & helybeli iskolát választja. Jó néhányan nagyhírű gim­náziumokba pályáznak, amelyekkel egy kis iskola, eredményei ellenére is, alig­ha tudja felvenni a ver­senyt. Ettől függetlenül a végrehajtó bizottsági ülésen úgy határoztak, hogy a vá­ros a jövőben sem mond le a gimnáziumról, s ennek értelmében tovább kell ja­vítani a biskolázást, az ok­tatási-nevelési intézmé­nyek közötti kapcsolatot, együttműködést. Amíg a gimnáziumi ta­gozat sorsa gyakran válto­zott a szakközépiskola élete szinte gondtalan volt. Nem voltak beiskolázási nehéz­ségek, s a végzettek jelen­tős hányada továbbtanult. Az elmúlt tanévben a je­lentkezettek 57 százalékát vették fel állami felsőokta­tási intézménybe, s további kilenc diákot katonai főis­kolára. Három évvel ezelőtt bevezették a technikuskép­zést. Még pedig a megyében egyedülállóan az úgyneve­A hintőpor és a porhintés között csak annyi az össze­függés, hogy mindkettőt szórják. Lényegi különbség viszont, hogy egyáltalán nem azonos testrészekre. A por­hintés a szem, a fej megté­vesztését célozza, a hintőpor meg többnyire a popo bőré­nek békéjét. A porhintés szinte minden helyzetben al­kalmazható és hatásos is le­het, míg a hintőport általá­ban és többnyire mosakodás, fürdés után vesszük igénybe. Ügy tűnik, ez utóbbival Carlo Verdone, a neves olasz komikus is igencsak tisztában van, mert a közel­múltban láthatott, Víz és szappan című filmje után most a Hintőpor című „opu­sát” küldte hozzánk. Annak idején már a Víz és szappanról sem igen tud­tunk mit mondani, az egész­ről csupán egy szép, nagy buborék jutott eszünkbe, ám az is egy tiszavirág életű va­lami volt, úgy elpukkant, mintha nem is lett volna. Ez persze még nem írható egy­értelműen a film rovására, hiszen hajlamosak vagyunk arra, hogy időnként köny- nyítsünk túlterhelt agyun­kon, s a nászággyal együtt az egykori menyasszonyt is kiiktatjuk emlékezetünkből. De a Víz és szappan esetében emlékezetkihagyásunkért ne kárhoztassuk magunkat, fé­nyes diadala ez az emberi felejtés nagyszerűségének. De azért az ünnepdömping- ben se hangoztassuk tovább önmagunk nagyszerűségét, hiszen nem tanultunk a múltkori kárunkon sem, mert megnéztük Carlo Ven- done újabb filmjét, — amelynek címe — nem, nem a papír — hanem a Hintő­por. A torz képzelettársítást esetleg az okozhatta, hogy az zett 4+1-es rendszert, amely azt jelenti, hogy a négyéves szakmunkáskép­zésre közvetlenül ráépül a gépjárműszakma igényei­hez illeszkedő — ötödik év — technikusi évfolyam. A személyi feltételek a jelenlegi munkához megfe­lelőek, 1989-től viszont az ötödik évfolyam miatt több pedagógusra lesz szükség Túrkevén is. A tárgyi felté­teleket a jövőben ugyancsak fejleszteni kell. A végrehajtó bizottsági ülésen az iskola vezetői szá­mot adtak az új oktatási törvény bevezetésének el­ső tapasztalatairól is. Nö­vekedett az iskola önállósá­ga, számos másutt látott, ta­pasztalt újdonságot valósí­tottak meg, mint például a „Studium generálét”, az elő­rehozott vizsgák rendszerét, négy tanévre terjesztették ki a gimnáziumi fakultá­ciót, megújították a diákön­kormányzatot, illetve diák­sport egyesületet szerveztek. A labdarúgócsapat bejutott az országos fordulóba, ki­emelkedően szerepel a ké­zilabda csapat is, s újdon­ság a kondicionáló-testépítő torna. A közelmúltban megala­kították az iskolatanácsot is, amely igyekszik fórumot teremteni az intézmény pe­dagógiai programjának, a tantestület szakmai törek­véseinek széles körű meg­ismertetéséhez. Mindezek a lépések azt is tükrözik, hogy a túrkevei középiskola tantestületé­ben megvan a szándék a megújulásra, minden esz­közzel fokozni akarják ed­digi eredményeiket, hogy vonzóbbá váljon az intéz­mény a pályaválasztó nyol­cadikosok előtt. utóbbi kettő is jellegzetes fürdőszobakellék. De komolyra fordítva a szót — amelyet jelen esetben egyáltalán nem érdemes — az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy Carlo Verdone igen jó komikus, ezer közül is felismerhető önálló karakterű színész. A Hintőporban is bizonyít, vagy majdnem bizonyít. Ugyefogyott, sikertelen 'könyvügynöke határozottan eredeti figura, nőügyeivel együtt egészen mulatságos. Akkor hát mi a baj a Ver- done-filmekkel ? A nagyot- fogás és az üres marok ösz- szefüggésére vagyok kényte­len utalni. A forgatókönyv író — Carlo Verdone — nem bir el a felvállalt, igen ér­demleges témáival. A fősze­repet játszó színésznek — Carlo Verdone — kidolgozat­lan, „laposan” megírt törté- netecskék, szürke dialógusok jutnak. Tetézi a bajt, hogy a rendező agyoncsépelt szok­ványmódszerekkel dolgozik, a többre érdemes színész in­kább csak vergődik a kezei között. Az író és a rendező együttesen buktatják meg Carlo Verdonét, a kitűnő ko­mikust. Ja, el ne felejtsük megemlíteni, hogy a Hintő­port Carlo Verdone rendez­te. Kár, mert ha egy jó tol- tú, gyakorlott forgatókönyv­író írta volna meg a „min­dig a szomszéd kertje zöl­debb” történetét, s a blődli- hez húzó komédia műfajá­ban járatos rendező irányí­totta volna Carlo Verdonét, a színészt, akkor a Hintőpor is jó film lenne, vagy lehe­tett volna. Lenne, ha volna, — de eb­ben a „kiszerelésben” a Hin­tőpor csak porhintés.- ti — Az a bizonyos családi fotó, egy tiszai hajókirándulásról, melyet beküldtek az Egészségnevelési Intézet országos csa­ládi pályázatára Vállalkozó család Farkasék a nyolcadikról A hót filmfoiböl Hintőpor JÁSZKUNSÁG □ XXXI évfolyam negyedik szám 1987. december

Next

/
Thumbnails
Contents