Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-30 / 307. szám
1987. DECEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lasszóval fogott diákok Túrkeve nem mond le a gimnáziumáról A Jászkunság decemberi számában Felelősségi rendszer a társadalom politikai intézményeiben - Milyennek épül Szolnok? Néhány évvel ezelőtt bizonytalanná vált a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szak- középiskola gimnáziumi tagozatának léte. Nem sikerült ugyanis egy osztálynyi diákot „összeverbuválni” a város általános iskoláiból, hiszen csak alig több mint tíz tanuló jelentkezett a helybeli gimnáziumba. Idegfeszítő nehéz napok, a diákokkal való hosszas beszélgetések után végül is sikerült tizenötre emelni az első osztály létszámát, s a Művelődési Minisztérium külön engedélyével elkezdhették tanulmányaikat a majdhogynem „lasszóval” fogott újdonsült gimnazisták. A Jászkunság című megyei társadalompolitikai és művészeti folyóirat ez évi utolsó száma megemlékezik Aprily Lajos születésének 100. évfordulójáról, felidézve az erdélyi születésű költő pályájának fordulópontjait, verseinek ember- és természetközpontú lírai világát. Az időszerű témák közül elsősorban Keresztes Eszter tanulmánya és Pálréti Ágoston riportja érdemel figyelmet. Napjainkban egyre határozottabban merül fel a felelősségvállalás, a körültekintően megalapozott döntések és a személyes példa- mutatás jelentősége. Általánossá, természetessé tétele — mai helyzetünkben — különösen a politikai gyakorlatban és a mindennapi munkavégzésben fontos, mert — Ancsel Éva szavaival — az emberek csak valóságos, konkrét értelemmel biró társadalmi tevékenységben nyerhetik vissza egyéni felelősségüket. Keresztes Eszter e folyamatok legfontosabb összefüggéseit vázolja a Felelősségi rendszer a Bevallom, hogy szemtől szemben még sosem álltam skorpióval. Most is illő áhítattal lestem Gergő kezében, sőt, intelmeit megfogadva — mármint, hogy mérgező —, meg sem kíséreltem a preparált egzotikum érintését. Ebben az Ady Endre úti, nyolcadik emeleti lakásban i— Farkasék otthonában — jól megférnek egymás mellett a család tagjain kívül olyan kedvencek is, mint a papagály, a teknősbéka, no meg Kannibál, „aki” — miután valamennyi társbérlőjét felfalta az akváriumban —, egyedül cikázik birodalmában. És még ott az a két doboz, telisteli különleges csigákkal, meg a rengeteg kőzet — mind-mind Tunéziából származik, a skorpióval egyetemben. Az apa ugyanis — Farkas László, akinek első és egyetlen munkahelye 1968 óta a Kőolaj- kutató Vállalat —, ott dolgozott egy évig. Már hosszú ideje csoportvezető észlelő a geofizikai üzemben. — Amikor a barátja hazajött és apa még kint maradt, két-három kiló követ küldött vele haza — avatott be a ritkaságok titkába Gergely, aki angol tagozatos a Kassai úti iskola 5/a osztályában. — Ugyanott, a harmadik a-ban én is tanulok angolt — csatlakozott a bemutatkozáshoz a kisebb fiú, Farkas Dániel. És még nem szóltunk az anyáról, azaz Farkas Ágnesről. Tanult szakmája szerint bőrdíszműves, viszont most óvodatitkár és gondnok, és ő a családi programok fő szervezője, míg a fiúk hármasban a végrehajtók. társadalom politikai intézményeiben című tanulmányában A Szolnokon élők többségét élénken foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyennek épül a megyeszékhely, hogyan formálódik a lassan nyolcvanezres város arculata. Pálréti Ágoston erről beszélgetett a városházán az illetékes tanácsi vezetőkkel. A válaszokból kiderül, hogy — Rengeteget járunk kirándulni... — ...meg színházba, meg horgászni... — vágtak egymás szavába. — Már aranyérmesek vagyunk a Tájak, korok, múzeumok mozgalomban, de anyunak még csak az ezüstje van meg. Ügy tudom, ez a vállalkozó szellemű család pályázatokon is szívesen részt vesz. Az Egészségnevelési Intézet országos családi pályázata iránt érdeklődtem, nyilván ez is Ágnes-anyutól indult el. Egyszerre bólintottak rá mind a négyen. — Mondd el anyu, te vagy a szóvivő! — A Gyermekünk augusztusi számában olvastam az óvodában. Együtt élő, több- generációs családok nevezhettek... Egy családi fénykép hátuljára kellett felragasztani egy ENI-brossúrá- ból kivágott emblémát, meg ráírni a rejtvény megfejtését, ami egy József Attila- idézet volt, A Dunánál című versből. — Apa beküldte, hátha kisorsolnak bennünket... — ... és sikerült! Közölték velünk a kötelező és az ajánlott irodalmat. Legalább húsz könyvben búvárkodtak. — Sok segítséget kaptunk a megyei Vöröskereszttől és a Köjáltól. Videófilmet a házi betegápolásról, diasorozatot az elsősegélynyújtásról... — Szorgalmasan gyakoroltunk, egymást kötöztük! összesen hatvan családot hívtak meg november 14-re Debrecenbe, Kaposvárra és Budapestre, és a három helyszínen egyidejűleg boaz új városi általános rendezési terv megvalósulása elsősorban a helyben képezhető gazdasági erőforrásoktól függ, mert ma már a mit és hogyan kérdése elválaszthatatlan a miből?-től. Ezért lényeges a fokozatosság; a megtartott település- szerkezet elemeit pedig úgy kell formálni, hogy a város- központ továbbvezetésével alakuljon ki a korszerű városkép, s emellett fejlődjenek tovább a családiházas beépítésű külső kerületek. A folyóirat többi írása betekintést enged a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban megkezdett kísérleti nevelés-oktatás eddigi eredményeibe és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ irányításával folyó „Értelmiség és kultúra" elnevezésű vizsgálat főbb céljaiba. A decemberi szamot a Szolnoki Művésztelep visz- szatérő vendége, a Párizsban élő neves francia művész, Serge Delaveau budapesti kiállításáról készült beszámoló és a művész alkotásai színesítik. nyolították le a kvízszerű játékot. A szolnoki Farkasék- nak Pesten kellett jelentkezniük. Hogyan emlékeznek a nagy eseményre? — Minden családnak sorszámot kellett húzni, majd az egészségügyi felmérés következett. Mindent pontoztak. A testmagassághoz viszonyítva testsúlyt, a vitál- kapacitást... — Fújni kellett azt a masinát... — Megnézték a gyerekek fogait, és akinek rossz foga volt, attól sok pontot levontak. — Nekem nem volt, és a fogmosó-kézmosó versenyt is megnyertem! — büszkélkedett Dani. Ügyességi és memória-játékban is vizsgáztunk. — Az volt a gond, hogy nem azonos eséllyel indultak a résztvevők. Volt ötgyerekes család, és három- generációs is, ahol a nagymama és a nagypapa is tagja volt a csapatnak. Ez helyzeti előnyt jelentett, plusz pontokat, amelyeket már nem tudtunk behozni... Nem jutottunk el a rádiós elődöntőig, de így is nagyon emlékezetes marad az esemény. Egymást túllicitálva sorolták a fiúk, hogy így is milyen sok szép ajándékot kaptak: hatalmas csemege ajándékkosarat, bőrtáskát, amiben volt kisebb táska, pénztárca és kulcstartó is, azon kívül 600 forintos vásárlási utalványt. Az ünnep előtt a két Farkas fiú viszont döntőbe jutott eg'' másik pályázaton, amelyet karácsonyfadíszek készítésére írtak ki. Tizenöt gyereket hívtak be az Ipar- művészeti Múzeumba — közöttük őket is —, ahol fel kellett díszíteni egy nagy fenyőfát. Gergő és Dani egyszerű kekszet festettek ki színesre, és sok kis csillagtésztával ragasztották be. Felaggattak vagy kétszáz „díszt”, amiért művészi képeslapsorozat, matricák és 200 forintos vásárlási utalvány volt a jutalom. Aztán a téma visszakanyarodott a családi vetélkedőhöz. A szóvivő summázta így: — Akik ilyen helyre eljönnek, általában nyitott emberek. Pillanatok alatt összebarátkoztunk néhány családdal. Legjobban azért sajnálom, hogy kiestünk, mert nem találkozhatunk már velük. A televíziós döntőt januárban okvetlenül megnézzük, és szurkolunk majd nekik. R. E. Az iskola mára — úgy tűnik — túljutott a mélyponton, azoknak lett igazuk, akik mindenáron ragaszkodtak ahhoz, hogy ne szűnjön meg a gimnáziumban a folytonosság, mind a négy évfolyamon tanuljanak diákok. Többek között ezt állapították meg a Túrkevei Városi Tanács legutóbbi vb-ülésén. A város számára fontos a gimnázium léte, hiszen a helybeli értelmiség döntő hányada ott nevelődött, érettségizett, akad a volt tanítványok között egyetemi tanár, rektor, tudós, kutató, de számos kiváló, élvonalbeli sportoló is „koptatta” egykor az iskola padjait. A pár évvel ezelőtti kudarcból okulva az utóbbi időben javult a gimnázium kapcsolata a város két általános iskolájával. Szép eredményeket értek el a diákok a különböző kulturális, tanulmányi és sport- versenyeken. A Verseghy diáknapok oklevelei, az országos tanulmányi versenyeken elért sikerek, a tanulók eredményes nyelvvizsgái, s természetesen a kedvező egyetemi, főiskolai felvételi arány ugyancsak a gimnázium létének jogosságát igazolja. Az 1985—86-os tanévben az érettségizettek hetven százalékát, 1986—87 ben ötven százalékát vették fel felsőoktatási intézménybe. Tiszamenti Vegyiművek Nívódíj szellemi alkotásokért A Tiszamenti Vegyiművek idén 100 ezer forint összegben nívódíjat alapított, 50—50 ezer forinttal jutalmazzák az év legsikeresebb szellemi alkotását, illetve a fizikai dolgozók által benyújtott újítások legjobbikát. A TVM vezetése ezzel a díjjal is serkenteni igyekszik a szellemi alkotómunkát, elősegíteni erkölcsi és anyagi megbecsülését, a műszaki fejlesztési tevékenység meggyorsítását. A pályázaton vállalati dolgozók vehetnek részt. 1987-ben a nívódíjat az Élelmiszeripari foszfátok gyártási- és értékesítési lehetőségeinek megteremtése című műszaki fejlesztési pályázat, illetve a pullift emelők terhelési próbáit korszerűsítő újítás nyerte el. Az élelmiszeripari foszfátok termelésével a vállalat termékszerkezetét teljesen új irányba fejlesztette tovább, tőkés importot helyettesített. E foszfátok termelése gazdaságos, a gyártásra rövid idő alatt sikerült felkészülni. Az újítás pedig a különböző teherbírású láncos emelők és emelő kötelek terhelési próbáinak nehézségeit küszöbölte ki az alkotók által készített pró- bapad segítségével. A nívódíjat a Tiszamenti Vegyiművek művelődési központjában ma ünnepélyes keretek között adják át. A jelenlegi tanévben huszonöt első osztályos tanul a gimnáziumban. Természetesen „elférne” több is. S hogy mégis csak ennyien vannak, annak több oka is van. Az értelmiségi pályák még mindig nem elég vonzóak, a város két általános iskolájában a nyolcadikosoknak mindössze tíz százaléka jelentkezik gimnáziumba, s nem is mindenki & helybeli iskolát választja. Jó néhányan nagyhírű gimnáziumokba pályáznak, amelyekkel egy kis iskola, eredményei ellenére is, aligha tudja felvenni a versenyt. Ettől függetlenül a végrehajtó bizottsági ülésen úgy határoztak, hogy a város a jövőben sem mond le a gimnáziumról, s ennek értelmében tovább kell javítani a biskolázást, az oktatási-nevelési intézmények közötti kapcsolatot, együttműködést. Amíg a gimnáziumi tagozat sorsa gyakran változott a szakközépiskola élete szinte gondtalan volt. Nem voltak beiskolázási nehézségek, s a végzettek jelentős hányada továbbtanult. Az elmúlt tanévben a jelentkezettek 57 százalékát vették fel állami felsőoktatási intézménybe, s további kilenc diákot katonai főiskolára. Három évvel ezelőtt bevezették a technikusképzést. Még pedig a megyében egyedülállóan az úgyneveA hintőpor és a porhintés között csak annyi az összefüggés, hogy mindkettőt szórják. Lényegi különbség viszont, hogy egyáltalán nem azonos testrészekre. A porhintés a szem, a fej megtévesztését célozza, a hintőpor meg többnyire a popo bőrének békéjét. A porhintés szinte minden helyzetben alkalmazható és hatásos is lehet, míg a hintőport általában és többnyire mosakodás, fürdés után vesszük igénybe. Ügy tűnik, ez utóbbival Carlo Verdone, a neves olasz komikus is igencsak tisztában van, mert a közelmúltban láthatott, Víz és szappan című filmje után most a Hintőpor című „opusát” küldte hozzánk. Annak idején már a Víz és szappanról sem igen tudtunk mit mondani, az egészről csupán egy szép, nagy buborék jutott eszünkbe, ám az is egy tiszavirág életű valami volt, úgy elpukkant, mintha nem is lett volna. Ez persze még nem írható egyértelműen a film rovására, hiszen hajlamosak vagyunk arra, hogy időnként köny- nyítsünk túlterhelt agyunkon, s a nászággyal együtt az egykori menyasszonyt is kiiktatjuk emlékezetünkből. De a Víz és szappan esetében emlékezetkihagyásunkért ne kárhoztassuk magunkat, fényes diadala ez az emberi felejtés nagyszerűségének. De azért az ünnepdömping- ben se hangoztassuk tovább önmagunk nagyszerűségét, hiszen nem tanultunk a múltkori kárunkon sem, mert megnéztük Carlo Ven- done újabb filmjét, — amelynek címe — nem, nem a papír — hanem a Hintőpor. A torz képzelettársítást esetleg az okozhatta, hogy az zett 4+1-es rendszert, amely azt jelenti, hogy a négyéves szakmunkásképzésre közvetlenül ráépül a gépjárműszakma igényeihez illeszkedő — ötödik év — technikusi évfolyam. A személyi feltételek a jelenlegi munkához megfelelőek, 1989-től viszont az ötödik évfolyam miatt több pedagógusra lesz szükség Túrkevén is. A tárgyi feltételeket a jövőben ugyancsak fejleszteni kell. A végrehajtó bizottsági ülésen az iskola vezetői számot adtak az új oktatási törvény bevezetésének első tapasztalatairól is. Növekedett az iskola önállósága, számos másutt látott, tapasztalt újdonságot valósítottak meg, mint például a „Studium generálét”, az előrehozott vizsgák rendszerét, négy tanévre terjesztették ki a gimnáziumi fakultációt, megújították a diákönkormányzatot, illetve diáksport egyesületet szerveztek. A labdarúgócsapat bejutott az országos fordulóba, kiemelkedően szerepel a kézilabda csapat is, s újdonság a kondicionáló-testépítő torna. A közelmúltban megalakították az iskolatanácsot is, amely igyekszik fórumot teremteni az intézmény pedagógiai programjának, a tantestület szakmai törekvéseinek széles körű megismertetéséhez. Mindezek a lépések azt is tükrözik, hogy a túrkevei középiskola tantestületében megvan a szándék a megújulásra, minden eszközzel fokozni akarják eddigi eredményeiket, hogy vonzóbbá váljon az intézmény a pályaválasztó nyolcadikosok előtt. utóbbi kettő is jellegzetes fürdőszobakellék. De komolyra fordítva a szót — amelyet jelen esetben egyáltalán nem érdemes — az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy Carlo Verdone igen jó komikus, ezer közül is felismerhető önálló karakterű színész. A Hintőporban is bizonyít, vagy majdnem bizonyít. Ugyefogyott, sikertelen 'könyvügynöke határozottan eredeti figura, nőügyeivel együtt egészen mulatságos. Akkor hát mi a baj a Ver- done-filmekkel ? A nagyot- fogás és az üres marok ösz- szefüggésére vagyok kénytelen utalni. A forgatókönyv író — Carlo Verdone — nem bir el a felvállalt, igen érdemleges témáival. A főszerepet játszó színésznek — Carlo Verdone — kidolgozatlan, „laposan” megírt törté- netecskék, szürke dialógusok jutnak. Tetézi a bajt, hogy a rendező agyoncsépelt szokványmódszerekkel dolgozik, a többre érdemes színész inkább csak vergődik a kezei között. Az író és a rendező együttesen buktatják meg Carlo Verdonét, a kitűnő komikust. Ja, el ne felejtsük megemlíteni, hogy a Hintőport Carlo Verdone rendezte. Kár, mert ha egy jó tol- tú, gyakorlott forgatókönyvíró írta volna meg a „mindig a szomszéd kertje zöldebb” történetét, s a blődli- hez húzó komédia műfajában járatos rendező irányította volna Carlo Verdonét, a színészt, akkor a Hintőpor is jó film lenne, vagy lehetett volna. Lenne, ha volna, — de ebben a „kiszerelésben” a Hintőpor csak porhintés.- ti — Az a bizonyos családi fotó, egy tiszai hajókirándulásról, melyet beküldtek az Egészségnevelési Intézet országos családi pályázatára Vállalkozó család Farkasék a nyolcadikról A hót filmfoiböl Hintőpor JÁSZKUNSÁG □ XXXI évfolyam negyedik szám 1987. december
