Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-29 / 306. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 29. A költséget a vállalat viseli Nyugdíjazás korkedvezménnyel Nagy engedmény, kedvezmény volt, ha valakinek sikerült kiharco'nia a korengedményes nyugdíjazást. Azért sem volt ez köny- nyű, mert évtizedeken át kialakult és rögzült a foglalkoztatási rendből követ-* kezően, hogy a munkaerőkínálat olyan, amilyen, a kereslet pedig még ma is rendkívül élénk. És ráadásul — a költségvetés szempontjából gondolkodva — minden egyes nyugdíjazás az amúgy is nehezen viselhető nyugdíj- terheket súlyosbítja. (Magyarországon jelenleg 2 millió 400 ezer nyugdíjas él, és az átlagnyugdíj csaknem 3600 forint). Másutt másként gondolkodnak. Ausztriában például a miénknél magasabb — egyébként a világ legtöbb országában magasabb — a nyugdíjkorhatár: a férfiaknál 65, a nőknél 60 év. Viszont általános szabály, hogy legalább 35 év biztosítási év után nők és férfiak egyaránt öt évvel korábban mehetnek nyugállományba. S esetünkben — a viszonylag hosszú biztosítási, azaz szolgálati idő miatt — jóval magasabb az átlagnyugdíj (11 476 schilling), mint a szokványos öregségi nyugdíj (7152 schilling). A biztosítottak jelenleg 60 százaléka él — élhet a korai nyugállományba vonulás lehetőségével. Vagy: Görögország. A nyugdíjkorhatár szintén 60, illetve 65 év, de mindenkinek törvényadta joga, hogy bizonyos szolgálati idő után — és persze sokkal kezesebb fizetséggel — nyugállományba vonuljon. A rugalmas nyugdíjrendszerek legkülönbözőbb variációi szokásosak a világ nagyon sok országában. Nem kizárólag humánus és szociális indítékok által vezérelve, hanem a foglalkoztatáspolitikai és végső soron üzleti megfontolásokból is. Nálunk — főleg a munkanélküliség megjelenésével — az elmúlt évben a szakszervezetek szorgalmazták a korkedvezményes nyugdíjazás kiszélesítését. Nincsenek ugyan — és rövid időn belül nem is várhatók — földrengésszerű mozgások a munkaerőpiacon, de _ nagyon remélhető, hogy a mindenképpen felgyorsítandó szerkezetváltáshoz szükségképpen kapcsolódó átcso- portosítási és átképzési gyakorlat egyre általánosabbá válik. És hát ugye, meglehetősen reménytelen vállalkozás —* s ezért értelmetlen kívánság — lenne, alig néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt, vadonatúj munkahelyen, vadonatúj szakmát tanulni. Kinek mi haszna lenne ebből? Ilyen estekben tehát sokkal célszerűbb, emberségesebb és — ne kerteljünk — kifizetődőbb a korkedvezményes nyugdíjazás, mint a további munkavégzés erőltetése. Persze csakis a kölcsönös megegyezés alapján. De mélyreható vizsgálódások és részletes szá- mítgatások nélkül is sejthető, hogy sokan, nagyon sokan élnének e lehetőséggel. Sokkal többen, mint ahá- nyan korábban — és lényegében még manapság is — valamiféle kegyként megkapják a korkedvezményt. Az sem feledhető, hogy a foglalkoztatás olyannyira kívánatos racionalizálásának legújabbkori eszközei és módszerei közé tartozik, hogy például a munkáltatók egyszerűen nem pótolják a nyugállományba vonulókat, ilymódon is apasztva a vállalati létszámot. Ám e módszer alkalmazásával ki kell várni a törvényes — és jelenleg még mereven megállapított — nyugdíjkorhatárt. Pedig gyorsítható ez a folyamat, s ez ügyben jelent nagy előbbrelépést a Minisztertanács 1987. novembertől érvényes határozata. E szerint nagyobb szabású vállalati átszervezések esetén a fölöslegessé vált idősebb ko- •rú munkavállalók — ameny- nyiben öt évvel vannak a nyugdíjkorhatár előtt — automatikusan megkaphatják a korábban oly nehezen elérhető korkedvezményt, s ezekre az évekre, lényegében, a munkáltatójuk fizeti — a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak átutalva a nyugdíjukat. Továbbá: a rendelkezés értelmében, például egy VÁÉV-típusú vállalat felszámolásakor ,e korosztály időleges nyugdíjköltségei a nemrég létrehozott foglalkoztatási alapot terhelik. A rendelkezés még nagyon friss ahhoz, hogy bármiféle gyakorlati tapasztalatot említhetnénk. De annyi már is tudható, hogy a vállalatok nem örvendenek túlzottan annak a lehetőségnek, hogy ugyan nyugállományba helyezhetik az idősebb korú munkavállalóikat, ám ennek költségeit — mint említettük: maximum öt évig — maguknak kell állniuk. Mert ugye, miért is örülnének, amikor ez a vállalati kasszát terheli. Valóban. De vajon a közvetlenül nyugdíjkorhatás előtt álló emberek gyakorta valóban szociális megfontolásokból történő, és nem túl sok hasznot hajtó — foglalkoztatása nem terheli a vállalati kasszát? De még mennyire! A minisztertanácsi rendeletben megfogalmazott lehetőség — ha szabad így mondani — tehát sokkal jobb üzlet, mintha nem élnének vele. Ismét csak a nemzetközi gyakorlatra és tapasztalatokra kell hivatkozni: még a rugalmas nyugdíjrendszerek általános alkalmazása mellett is időnként — a gazdasági körülményekhez való alkalmazkodás nehezebb periódusaiban — egyre gyakó.- ribbak az ilyenfajta korkedvezményes akciók. Olyany- nyira, hogy a munkáltatók például előnyös feltételekkel átvehető pénzügyi „csomagokat” állítanak össze, hogy ezzel is ösztönözzék, illetve mondjuk csak ki — sürgessék a mielőbbi nyugállományba vonulást. Sok helyen például tekintélyes kezdőtőkét adnak a munkásoknak kisebb műhelyek felszerelésére és működtetésére, és ismétlendő — mert hangsúlyozandó —, hogy nem csak humánus, de gazdasági megfontolások miatt is. Mondhatná erre bárki: „hja, kérem, ez a gazdaságilag nagyon fejlett, és ezért nagyon gazdag országok által megengedhető luxus”. Nem luxus. Üzlet. Gazdasági racionalizmus. A munkaerőpiaci feszültségek csökkentésének egyik lehetősége. Olcsóbb és kifizetődőbb lehetőség, mint a munkanélküli segély folyósítása, s mint a munkanélküliséggel együttjáró valamennyi szociális gond kezelése. Annyira nem luxus, hogy szakmai körökben nálunk sem tartják az efféle megoldást eleve elvetendő- nek. Vértes Csaba Rend lesz Tiszasason Az elmúlt ké^ évben, a gazdasági nehézségek ellenére, felgyorsult Tiszasason az infrastrukturális ellátás bővítése a korábbi időszakhoz képest. Az úthálózat, a vízhálózat, a szolgáltatóház építése, majd a tornaterem beruházásának előkészítő munkái, a belvízhálózat kiépítésének megkezdése sok kellemetlenséggel járt, megzavarta a lakosság megszokott életét. A tanácstagokra nemcsak a szervezésben hárult jelentős feladat, hanem abban is, hogy megnyugtassák, türelemre intsék a település lakóit, egyszer* majd csak rend lesz a községben. Harmatos László, a község megyei tanácstagja további jó hírrel is szolgált: az MTVB pénzügyi és tervosztálya segítségével a Víz- és Csatornamű Vállalat szolnoki központjánál — a községi elöljáróval és az országgyűlési képviselővel, valamint a nagyközségi tanács elnökével közösen — sikerült elérni, hogy 1988. végéig Tiszasas részére is biztosítja a Pénzügyminisztérium az ivóvíz- ellátásra a kedvezményes állami támogatást. Az autómotorok környezetkímélő és gazdaságos üzemeltetését segíti az a fedélzeti műszer, az Ecometer, amelyet Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában készítenek. A kis komputer hazai műszaki ötlet és részben hazai alapanyagokból készül, két és négyüzemű motorokhoz épített változatban. Mérhető vele a motor fordulatszáma, a pillanatnyi, illetve a 100 kilométerre kivetített átlagfogyasztás, egy- 'egy kijelölt útszakasz tényleges fogyasztása, a gépjármű sebessége, a megtett távolság. Emellett közönséges óraként, stopperóraként — de egyes változata — taxióraként is használható. A kijelzett adatok alapján következtetni lehet a motor esetleges beállítási hibáira. A műszer néhány száz példánya készült el az idén, de jövőre — számolva az exportigényekkel is — közel tízezer darabot gyártanak a fedélzeti komputerből. (MTI Fotó: Szabó Sándor — KS) Mesefilmek, játszóház, pingpongbajnokság Közös uttorohazi napközi Ez az első téli iskolai szünidő, amelyet a Tisza Antal Üttörőházban tölt a megyeszékhely összes „napközise”. A karácsony előtti napokon száznál is többen népesítették be az egyébként sem üres intézményt, most, a két ünnep között — amikor a szülők szabadságukat töltik —, csaknem negyvenen érkeznek reggelente az úttörőházba, napközibe.- Az ötlet tulajdonképpen már régóta önmagát kínálta- s most, a szolnoki úttörőház harmincötödik születésnapja szolgáltatta az apropót; milyen is lenne, ha a szünidőben egyébként is nyitva tartó ház szervezetten is fogadná a gyerekeket. Az úttörőház munkatársainak nem jelent többletterhet ez a megoldás, hiszen amúgy is szerveznének — legfeljebb egy-egy alkalommal kevesebb résztvevővel — hagyományos téli szünidei gyermekprogramokat. Mert a gyerekek eddig is nézhettek mesefilmeket, találkozhattak a játszóházban, ünnepek előtt elkészíthették otthonra szánt karácsonyi meglepetéseiket, indulhattak az úttörőház kupán, az asztalitenisz-bajnokságon. Csakhát — legyünk őszinték, mert ez is az igazsághoz tartozik — a meghirdetett programok némelyikén alig néhányan vettek részt, holott azok megszervezése, előkészítése és megrendezése éppen annyi energiát vett igénybe, mint most, amikor sokan nyüzsögnek a jó hangulatú rendezvényeken. Többszörös a haszon, mert a tanuló nem a saját megszokott iskolájában — olykor saját tantermében — tölti a téli szünidőt. És gondoljuk meg: bizony most is akadnak, akiknek a szülei dolgoznak. Van olyan gyerek, aki — most, a szünidőben is — már fél hétkor bebocsátásra vár. Megkérdeztem; igen beengedik őket — ha nem is fél hétkor, de hét előtt pár perccel a takarító nénik. Nos, napközben általában két pedagógus foglalkozik a gyerekcsapattal, ifik segítenek nekik. Az úttörőház munkatársai pedig a korábban említett programokra csábítják a téli napköziseket. Nagy Annamária és Sziget Zoltán harmadikosok, a szomszédos intézmény, a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulói. Annamária annak örül, hogy: — Soha nem unatkozunk. Sok a barátom, itt is össze- barátkozok a gyerekekkel, giátszunk, sakkozunk, Jo- gócskázunk, rajzolgatunk. Zoli is a játéklehetőségeket dicséri leginkább. Állítja: — Változatosabban telik itt a napunk, mint az iskolában —, s még az ebédet dicséri: — Finom. A „Kodályban” főzik. Többszörös hasznot említettünk. A nyitott úttörőház „jól jár”, mert a gyerekek megismerik lehetőségeiket, máskor is fölkereshetik majd, immáron szabadon választott elfoglaltságként. Elviszik a ház jó hírét osztályukba, iskolájukba, szóval toborozzák is a majdani kis látogatókat. Az úttörőházbéli napközi éppen az iskolai napközi „napközi” ízét, élét veszi el, hiszen a gyerekeknek eszükbe sem jut, hogy — kényszerű kötelességként, vagy jobb híján — az iskolában töltik a téli szünidőt. Ellenkezőleg, az úttörőházba örömmel, szívesen szaporázzák reggelente lépteiket, hiszen játszani mennek. — E — Verseny négy kategóriában Országos mOszaki—ipar- jogvédelmi vetélkedő A hazai újító mozgalom és feltaláló tevékenység ösztönzésére az Országos Találmányi Hivatal a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — a minisztériumok és a társadalmi szervezetek támogatásával — versenyt hirdet „Országos műszaki-iparjogvédelmi vetélkedő” címmel. A nevezési lapok a szakszervezetek megyei tanácsainál vehetők át. A nevezni négy kategóriában — kreativitás, innováció, iparjogvédelem, újítómozgalmi ismeretek — lehet. A versenysorozat a fővárosi és a tizenkilenc megyei csapat kialakítását célzó versenyekből, a megyei csapatok országos elődöntőjéből, valamint a megyei csapatok országos döntőjéből áll, és mintegy egy esztendeig tart. A vetélkedő az elődöntőig egyéni verseny, az elődöntőtől kezdve csapatok versenyeznek. Befogott nyíllak Hasznot hozott a december (Tudósítónktól) Á vártnál is eredményesebben zárultak a decemberi vadászatok a jászjákóhal- mi Béke Vadásztársaság számára. A hónap első felében osztrák és svájci vadászok részvételével két nap alatt 1862 fácánt lőttek le, mely több mint egymillió forintos hasznot hozott a társaságnak. Különösen eredményes volt a hónap közepén kilenc napon át' tartó élőnyúlbefo- gás, amely kétmilliós bevétellel gazdagította a kasszát. A vártnál jóval többet: 974 nyulat fogtak be, s ez a tervezettnek több, mint 160 százaléka. Ezen a nyúlbefogá- son részt vettek csendes szemlélőként annak az olasz cégnek a vezetői is, amely fogadja a magyar nyulakat, és nagy elismeréssel nyilatkoztak a vadászatról, a vendégszeretetről. A decemberi sorozatot egyébként a zirci vadásztársaság látogatása zárta, akiket fácánvadászatra hívtak meg a jákóhalmi- ak, a bakonyi „vaddisznós” túra viszonzásául. Computerworld—Számítástechnika Tettestárs a számítógép Három — egyenként 6—10 újságoldalt kitevő — összeállítással és jó néhány önmagában is izgalmas újságcikkel búcsúzik a Compu- terworld-Számítástechnika 1987-től. Az első teljes évfolyamot záró szám a 25— 26-os sorszámot viseli, s ez már utal arra, hogy terjedelmében közel duplája a megszokottaknak. így jutott hely sokak által jól ismert kiadványszerkesztő és egy új Nicrosoft szoftver alapos bemutatására; a tanácsi informatika helyzetének sokoldalú megvitatására; egy tudósításra a nagy hardver- gyártónak, a Digital Equipment Corporation látványos külsőségek között megrendezett konferenciájáról; egy alapos összefoglalóra az optika tárolók jelenéről és fényes jövőjéről; néhány neves nyugati fejlesztő nyilatkozatára; s a bizonyára sokakat érdeklő összeállításra a számítógépes bűncselekményekről. Hazánk nem csak a számítástechnikában, hanem a bűnelkövetési formákban is lemaradt a fejlettebb országoktól. Például nincsenek nyilvános adatátviteli hálózatokat megfejtő felelőtlen nebulók, mert ehhez először is nyilvános adatátviteli hálózatok kellenének. Kevés az elektronikus sikkasztás, számítógépes csalásra a lehetőség, mert nálunk a készpénzforgalom sokkal erőteljesebb, hamarabb kiderülne a turpisság. Az informatikai szaklap példái: hogyan is tudta meg két amerikai fiatal a Pentagonban dolgozó tábornokok titkos telefonszámait; miképp sikerült Kaliforniában egy főkönyvelőnek hat év alatt egymillió dollárt sikkasztania; milyen szabotázsakciót hajtottak végre Montreálban az egyetemi diákok? Az összeállítás és elemzés angol—amerikai lapok alapján készült, de az elkövetés motivációjának, módszerének és az összefüggéseknek feltárása azt a célt jelzi, hogy a hazai számítóközpontokhoz is időben eljusson a figyelmeztetés. Figyelemre méltó tény, hogy több országban az adórendszer változásának következtében kialakított nyilvántartások, feldolgozások is sokakat csábítottak számítógépes bűnözésre. A hazai joggyakorlat ma még nem sok példát kínál számítógépes bűnelkövetésre, s ezért sokan hajlamosak kimondani: Magyarországon ilyesmi nincs is. Ám a Com- puterworld-Számítástechni- ka legfrissebb számának egyik mondata joggal ad okot kételkedésre. „Ha csak arra gondolunk, hogy a munkahelyi számítógépet hány helyen használják például totó- és lottókulcsok gyártására, hányán írogatnak szórakozásból játék- programokat, hányán visznek óvodába, iskolába használt vagy új leporellót, hányán visznek haza lemezt, mágneskazettát... akkor valószínűleg, elgondolkozhatunk mi is saját számítás- technikai környezetünkről”.
