Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-27 / 304. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) A rubel-elszámolású áru­forgalom a kölcsönös elő­nyök álapján bővül. Szorgal­mazni kell a fizetőképes ha­zai keresletnek megfelelő be­hozatal növelését, a kivitel ezzel összehangoltan emel­kedhet, az aktívum legfel­jebb 150 millió rubel lehet. Fontos cél, hogy a belföldi pénzügyi egyensúly is javul­jon, ezen belül az állami költségvetés hiánya lényege­sen mérséklődjék. Biztosíta­ni kell az anyagi és pénzügyi folyamatok összhangját. Ezt szigorú monetáris politika, az állami támogatások jelen­tős mérséklése, a minden irányú takarékosság fokozá­sa támassza alá. A belföldi piaci egyensúlyt megfelelő kínálattal, a ter­melő, a szolgáltató, a keres­kedelmi vállalatok jobb együttműködésével is javíta­ni kell. b. A termelés csak az egyensúlyi követelményeik­nek megfelelő szerkezetben és a hatékonyság növekedé­sére alapozva emelkedhet. A bruttó hazai termék 1—1,5 százalékkal, a nemzeti jöve­delem 1 százalékkal nő. A termelés szerkezetének át­alakítását a műszaki fejlő­dés élénkülésére, eredmé­nyeinek hasznosítására is támaszkodva úgy kell meg­gyorsítani, hogy erőteljesen bővüljön a gazdaságos kon­vertibilis kivitel és számot­tevő importmegtakarításra kerüljön sor. Követelmény, hogy javuljon a termékek nemzetközi versenyképessé­ge: fokozódjék a jövedelem- termelő képesség. Érdemi haladást kell megvalósítani a nem hatékony tevékenysé- cek, ezen belül a gazdaság­talan kivitel visszaszorításá­ban, átalakításában vagy fel­számolásában, az ezekhez nyújtott támogatások és ked­vezmények mérséklésében és megszüntetésében. A fizetés- képtelen gazdálkodó szerve­zetekkel szemben következe­tesen alkalmazni kell a fel- számolási eljárást. c. A terv előirányozza, hogy a belföldi felhasználás, különösen a lakosság fo­gyasztása mérséklődjék. A bruttó hazai termék belföldi felhasználása körülbelül 1 százalékkal, a nemzeti jöve­delem belföldi felhasználása 1,5—2 százalékkal csökken. A lakosság fogyasztása 2— 2,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem 2,5—3 százalékkal mérséklődik. A közösségi fogyasztás reálér­téke nem emelkedhet. A ki­bontakozást elősegítő, haté­kony, egyensúlyjavító fej­lesztések forrásai — főleg a feldolgozóipar és az agrár­szféra versenyképes tevé­kenységeinél, valamint a távközlésben — bővülhetnek, más területeken a beruházá­sok mérséklődnek. d. Meg kell gyorsítani a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését, fokozot­tabban hozzáigazítva a gaz­daságpolitika követelményei­hez. Olyan gazdálkodási kör­nyezetet kell kialakítani, amelyben tartós gazdasági kényszer érvényesül a vál­lalkozói készség fokozására, a bel- és a külpiaci igények­nek megfelelő kínálatnak, főleg a konvertibilis export­nak a növelésére, a nagyobb jövedelemtermelésre. A sza­bályozóelemek összhangjá­nak erősítése, a szigorú pénzügyi és költségvetési politika, a határozott gazda­ságirányítási magatartás ré­vén javul a pénzügyi egyen­súly; a belföldi vásárlóerő csak a tervben előírt kere­tek között alakulhat. e. Meg kell gyorsítani a műszaki fejlesztés eredmé­nyeinek a termelésben törté­nő hasznosítását. Ennek elő­segítése érdekében az általá­nos közgazdasági környezet és a finanszírozás korszerű­sítésével el kell érni, hogy a műszaki fejlesztés egyre in­kább vállalkozói jellegű te­vékenységgé és érdekké is váljon. Szélesedni fog az innovációs bankok tevékeny­sége, ezek — kockázati tőke- befektetés révén is — az ed­digieknél nagyobb mérték­ben finanszírozzák az új műszaki ötleteken és eljárá­sokon alapuló akciókat, vál­lalkozásokat. A kutatási gé- nyesebb gazdálkodó szerve zeteknél — mások terheinek egyidejű növekedése melleit — mérséklődik a központi műszaki fejlesztési hozzájá­rulás. Megszűnik a gazdál­kodó szervezetek kötelező műszaki-fejlesztési alap-kép­zése. II termelő ágazatok fejlődése A terv szerint az ipari termelés a szerkezeti válto­zások mellett, az egyensúlyi követelményekkel összhang­ban, 1 százalékkal növek­szik. A hozzáadott érték, il­letve a konvertibilis elszá­molású kivitel a bruttó ter­melést meghaladó mérték­ben bővül. Az értékesítési lehetősé­geknek megfelelően az átla­got meghaladóan nő a köny- nyűvegyipari és a gépipari termékek termelése és kon­vertibilis elszámolású kivi­tele. Csökken a hengerelt­acél-, a karbamid- és a poli­propilén-kivitel; ezt más, gazdaságosabb exporttal szükséges pótolni. Az ipari — elsősorban a gépipari — termékek rubel- elszámolású kivitele csak a behozatallal arányosan bő­vülhet. Az export szerkeze­tét úgy kell változtatni — egyeztetve az érintett KGST- országokkal —, hogy csök­kenjen a támogatásigényes kivitel, növekedjen a fajla­gosan alacsony konvertibilis elszámolású importot tartal­mazó. gazdaságos termékek aránya. Az ipari termékek konver­tibilis elszámolású behozata­lának csökkenését segítse a gazdaságos importhelyettesí­tő tevékenységek bővülése, különösen részegységekből és alkatrészekből, más közben­ső termékekből, egyszerűbb fogyasztási cikkekből. Állami szervezőmunka is elősegíti, hogy az importot helyettesítő termelés erőtel­jesebben járuljon hozzá a hazai kereslet kielégítéséhez; előmozdítja a lehetséges ter­melők és felhasználók közöt­ti kapcsolatok kialakulását. A meglévő berendezések kiegészítő fejlesztésével, pót­lólagos elektronizálásával is korszerűsödik az ipari tech­nológia, javul a termékek műszaki színvonala. Folytatódik az ipari ter­melés és értékesítés szerve­zeti rendszerének korszerű­sítése, különösen a feldolgo­zóiparban. A rugalmas mű­ködést gátló monopolhelyze­tek fokozatosan meg fognak szűnni. A nagyobb gazdál­kodó szervezetek fejlődése mellett dinamikusan bővül a szövetkezetek, a kisvállal­kozások és a magánszektor ipari és szolgáltatási tevé­kenysége. A főbb ipari ágazatokban az alábbi fejlődéssel lehet számolni: A széntermelés várhatóan az 1987. évi szinten marad. Néhány gazdaságtalanul mű­ködő mélyművelésű bányá­ban. valamint a nógrádi pe­remi külfejtésnél megszűnik a termelés. A kőolaj- és föld ­gáztermelés az ez évihez ha­sonló lesz. A villamosener- gia-termelésben az atomerő- művi termelés részaránya emelkedik, a szénhidrogén bázisú Villamosenergia-ter- melés ennek megfelelően mérséklődik. A kohászat termelése csök­ken, ezen belül a vaskohá­szatban a nyersvas-, a nyers­acél- és a hengereltáru-ter- melés mérséklődik, a feldol- gozottabb termékek termelé­se kismértékben nő. A gépipar termelése a nem rubel-elszámolású kivi­tel, valamint az importot he­lyettesítő termelés dinami­kus bővülésével az átlagot meghaladóan növekedhet. Számottevően emelkedik az elektronikai termékeket elő­állító szakágazatok (híradás- és vákuumtechnika, műszer­ipar) termelése. Mikroelekt­ronikai alkatrészeket gyártó magyar—szovjet vegyes vál­lalat alakul. Bővül a szer­számgépek, a vákuumtechni­kai gépek, az ipari robotok, az atomenergetikai berende­zések, a vegyipari és élelmi- szeripari gépek, a közúti járművek termelése és kivi­tele. Több, nem hatékonyan A magyar népgazdaság 1988. évi terve működő gépipari nagyválla­latnál felgyorsul a szervezet és a termelési szerkezet kor­szerűsítése. Növekszik a kö­zépvállalatok száma, bővül a háttéripari termékeket előál­lító kisvállalkozások tevé­kenysége. A vegyipar termelése az ipari átlagot meghaladóan fejlődik. Nem nő a feldolgo­zott kőolaj mennyisége, de emelkedik a magasabb feV dolgozottságú, értékesebb termékek részaránya. A könnyűvegyiparban — a gyógyszer-, növényvédőszer-, intermediergyártás köz­ponti gazdaságfejlesztési program céljaival összhang­ban — az átlagosnál gyor­sabban bővül a gyógyszerek, a növényvédőszerek, vala­mint a műanyagok és a gu­miipari termékek gyártása. A lakosság által felhasz­nált építőanyagok közül egyes termékeknél az előre­hozott vásárlások visszaha­tásaként a kereslet csökke­nése, más építőanyagoknál kismértékű bővülése várha­tó. A könnyűipar termelése a keresleti viszonyoknak meg­felelően valószínűleg az ez évi szinten marad. Bútorból, pamutszövetből, len-, ken­derszövetből, cipőből jelen­tősen növekszik a konverti- bilisexport-célú termelés. A csökkenő és szerkezeté­ben változó építési kereslet gazdaságos kielégítése érde­kében az építőipar legfonto­sabb feladata a rugalmas piaci alkalmazkodás. Az ép;- tési-szerelési tevékenység 3 —4 százalékkal csökken. Javítani szükséges a lakás­építés minőségét és gazdasá­gosságát. Korszerűsödnek a magánerős építés pénzügyi, telek- és építőanyag-ellátási feltételei. El kell érni a ki­használatlan kapacitások át­csoportosítását, a gazdaság­talan tevékenységek vissza­szorítását, a jövedelemter­melés növelését. A kisszer­vezetek tevékenységének di­namikus bővítésével is élén­kül a piaci verseny. A mezőgazdaságban a ter­melés hatékonyságának ja- . vitását a ráfordítások mér­séklésével, a változó piaci igényekhez jobban igazodó termékszerkezettel kell meg­alapozni. A mezőgazdasági termékek termelése mintegy 6 százalékkal, a mezőgazda- sági ágazat termelése 5—5,5 százalékkal haladja meg az ez évit. A növénytermesztésben lé­nyegében változatlan vetés- területen, magasabb hoza­mok mellett 15,5—15,7 millió tonna gabonatermést kell el­érni úgy, hogy egyidejűleg emelkedjen a gabonafélék beltartalmi értéke. A fehér­je-növények termelése dina­mikusan növekszik. A takar­mánygazdálkodás hatékony­ságának javítása lehetővé te­szi a takarmányok termőte­rületének mérséklését. A zöldség- és a gyümölcs- félékből a kereslet kielégíté­sét a termésátlagok növelé­sével, a nagyüzemek és a kisgazdaságok közötti haté­kony munkamegosztással és az értékesítés ésszerű szer­vezésével kell megvalósítani. Az elfagyott szőlőültetvé­nyek pótlása és az új telepí­tések a külpiaci kereslet változásával összehangoltan történhetnek. A burgonya- termés növekvő vetésterüle­ten és hozamok mellett bő­vül. Az állattenyésztésben ja - vul a termékek minősége, fokozódik a gazdaságosabb termékek előállítása. A leg- gazdaságtalanabb termékek kiviteléhez tartozó támoga­tás felső határa csökken. Ezzel összefüggésben a vágó­sertés-termelés mérsékelten nőhet. A vágómarha-terme­lés a húsmarha-állomány várható mérséklődése miatt csökken. A tejtermelés a ho­zamok növelésével emelke­dik. A vágóbaromfi-terme­lés a kivitel gazdaságosságá­tól és a piaci kereslettől füg­gően bővülhet. A mezőgaz­dasági nagyüzemek kiegészí­tő tevékenységében elsősor­ban a jövedelemtermelést fokozó, a mezőgazdasági te­vékenységhez szorosan kap­csolódó élelmiszerfeldolgo­zás, valamint az ipari koo­perációs kapcsolatok szélesí­tésével a drága import gaz­daságos helyettesítését előse­gítő tevékenységek fejlőd­hetnek dinamikusan. A háztáji és kistermelés a nagyüzemi termelést kiegé­szítve intenzíven fejlődik. A mezőgazdasági szövetkezeti formák korszerűsítése, az adottságokhoz rugalmasan igazodó szervezetek, egysze­rűbb szövetkezetek (szakszö­vetkezetek, kisszövetkezetek, szakcsoportok, kistermelői szövetkezetek stb.) elterjesz­tése is elősegíti a jövedel­mezőség javítását, a kisgaz­dasági termelés integráció­ját. Az élelmiszeripar termelé­se — az ez évi alacsony szín­vonalú növénytermesztéssel és az állattenyésztés jövő évi kismértékű fejlődésével összhangban — mérsékelten bővül. A mezőgazdasági ter­melőkkel való jobb együtt­működés, a költségérzékeny­ség fokozása érdekében foly­tatódik a szervezeti korsze­rűsítés. Az erdőgazdálkodásban a fakitermelés számottevően nem növelhető, a favagyon hasznosítása során a feldol­gozottsági fok további eme­lése, a konvertibilis viszony- latú kivitel bővítése a cél. Megkezdődik a hosszú távú erdőtelepítési program meg­valósítása. A termelő infrastruktúrán belül a távközlés teljesítmé­nyei dinamikusan, a közle­kedésé kismértékben bővül­nek. A közlekedés szállítóké­pességének megőrzésével, a kapacitások egyenletesebb évközi leterhelésével, haté­konyabb kihasználásával elé­gíti ki a népgazdaság mérsé­kelten növekvő szállítási igé­nyeit. A vasúti és a közúti áruszállítási teljesítmények várhatóan az 1987. évi szin­ten alakulnak. Kisebb mér­tékben nőnek a csővezetékes szállítás és a tengerhajózás teljesítményei. Javítani kell a nemzetközi szállítási és piacszervező tevékenységet, növelni a devizabevételeket. Lakossági és más források fokozott bevonásával folyta­tódik a távbeszélő hálózat gyors ütemű, rekonstrukció­val egybekötött fejlesztése. Az előző éveket meghaladó számban létesülnek új táv- beszélőhelyek. Számottevő­en javul Szolnok. Debrecen, Kaposvár, Veszprém és Szombathely, valamint — konténerközpontok telepíté­sének folytatásával — több vidéki település és egyes bu­dapesti lakótelepek telefon- ellátottsága. összességében a beszélőhelyek száma az ed­digieket meghaladó mérték­ben, több mint 60 ezerrel nő. Bővül az informatika elter- jedése szempontjából meg­határozó jelentőségű teiéx- és adatátviteli hálózat. Az egészséges ivóvízellá­tás bővítése és a vízminőség fokozott védelme továbbra is kiemelt feladat. Az egészsé­ges ivóvízellátásban részesü­lő népesség száma (100 ezer fővel) tovább nő. A vízter­melő művek napi kapacitása 100 ezer köbméterrel, a szennyvíztisztító kapacitás pedig közel 70 ezer köbmé­terrel emelkedik. Folytató­dik a Bős-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer építése, vala­mint a hatásterületén lévő városok szennyvíztisztító lé­tesítményeinek megvalósítá­sa. A környezeti szennyezés­től legjobban károsodott te­rületeken az ártalmak csök­kentését szolgáló fejleszté­sekkel folytatódik a lakosság életfeltételeinek javítása. A veszélyes hulladékok kezelé­sére és a szennyvíz tisztítá­sára szolgáló kapacitások bővítése, valamint a lég­szennyezés mérséklése mel­lett intézkedések történnek annak érdekében, hogy a technológiai fegyelem és a környezetvédelmi előírások megtartása járuljon hozzá a környezetszennyezés csök­kenéséhez. Beruházások A beruházások volumene az 1987. évi körül alakul­hat. A gazdaság tartós sta­bilitásához szükséges szerke­zeti átalakítás szelektív kor­szerűsítési és fejlesztési te­vékenység alapozza meg. A tartósan versenyképes és eredményes tevékenysé­gek bővítését — elsősorban a feldolgozóiparban és az élelmiszergazdaságban — a gazdálkodó szervezetek ön­tevékeny vállalkozókészsége mellett a jövedelemszabályo­zás elhatározott módosítása, a társadalmi tőkeáramlás élénkülése, aktív banki rész­vétel a jövedelmező vállal­kozási lehetőségek feltárá­sában és megvalósításában is alátámasztja. Fokozódik a gazdaságos export növelését célzó beruházások támogatá­sa ; a szerkezetátalakításra irányuló egyéb, központilag kiemelt célok megvalósítását is segítik az akciók tényle­ges hatékonyságához igazo­dó kedvezmények, támogatá­sok, és hitelek. Folytatódik a távközlés kiemelt fejleszté­se. Kismértékben nő a válla­lati döntésű beruházások mennyisége. Ezen belül és a szocialista szektor egészében csökken a beruházások ál­lami finanszírozásának ará-- nya. Űj központi nagyberu­házás nem kezdhető. A folyamatban lévő köz­ponti nagyberuházások kö­zül növekvő ráfordítást csak a Bős-Nagymarosi Vízlép­csőrendszer építésére vesz figyelembe a terv, míg a többi fejlesztésnél jelentős a mérséklés. Központi és taná­csi fejlesztésekre az ez évi­nél jóval kevesebb fordítha­tó. Az energiaszektor és a nem termelő infrastruktúra beruházásai csökkennek. Foglalkoztatás, n lakosság jövedelme ás fogyasztása, életkörülmények A foglalkoztatáspolitika az aktív keresők erőteljesebb átrendeződésének elősegíté­sével támasztja alá a gaz­dasági szerkezet átalakítását, és segíti az azzal együtt járó munkaerőmozgásból adódó problémák folyamatos oldá­sát. A korábbi évek tenden­ciáját meghaladóan csökken a létszám az iparban, az építőiparban, valamint a mezőgazdaságban. A nem termelő ágakban foglalkoz­tatottak számának növeke­dése lassul. A területi (megyei, fővá­rosi) munkaügyi szakigazga­tási szervek aktívan segíteni fogják a pályaváltásra kény­szerülő dolgozók szakmai mobilitását, pályakorrekciós tanácsadást fognak folytat­ni és szervezik az átképzést. Az átképzési támogatás ki­terjed a munkaviszonyban nem állókra, valamint a pá­lyakezdőkre is. A cél az, hogy a munká­ból átmenetileg kikerülők szociális biztonsága ne ro­moljon. A területi és struk­turális feszültségek enyhíté­sére fel kell használni a foglalkoztatáspolitika már kialakított és előkészítés alatt álló eszközrendszerét, ezen belül a Foglalkoztatási Alapot és más ehhez kapcso­lódó anyagi eszközöket is. A munkaerő-kereslet és kínálat területi strukturális feszültségeinek részbeni ol­dásához — elsősorban azo­kon a területeken, ahol je­lentős munkaerőfelesleg van — kisvállalkozások létreho­zása is hozzájárul. A belső és külső egyensúly javítása érdekében a lakos­ság reáljövedelme és fo­gyasztása csökken. A jöve­delemcsökkentés káros hatá­saitól a legrászorultabb ré­tegeket meg kell védeni. A lakosság nominális pénzjövedelme — elsősorban a jelentős árkompenzációk miatt — a korábbi éveknél lényegesen gyorsabban, 10,5 —11 százalékkal növekszik. A keresetek összességük­ben mérsékelten, ezen belül a kiemelkedő teljesítményt nyújtó vállalatoknál az át­lagosnál gyorsabban növe­kedhetnek. Az átlagkerese­tek mintegy 5 százalékkal nőnek. A tényleges nominá­lis növekedés a bérbruttósí­tás miatt körülbelül 21 szá­zalék lesz és az adóelvonás előtt az átlagkeresetek meg­haladják a 8 ezer forintot. A népgazdaság egészében a jelenlegi 2000-ről 3000 fo­rintra emelkedik a minimá­lis bér. A lehetőségek kere­tein belül arra kell töreked­ni, hogy az egyéni keresetek jobban fejezzék ki a mun­ka eredményességében fenn­álló különbségeket. A pénzbeli társadalmi jö­vedéknek körülbelül 22 szá­zalékkal nőnek, amiben je­lentős szerepe van az adó- és árreformhoz kapcsolódó ellentételezéseknek. A fo­gyasztói árszínvonal növeke­dését teljeskörűen kompen­zálják (16 százalék, mini­mum 330 forint) a 70 éven felüli nyugdíjasok, az I. és II. rokkantsági csoportba tartozók, a vakok és a ha­digondozottak ellátmányai­ban. A 70 éven aluli nyug­díjasok a rendszeres kiegé­szítésen (2 százalék, mini­mum 120 forint) kívül 210 forint kiegészítést kapnak. A családi pótlék gyermeken­ként 400 forinttal, a három éven aluliaknál és néhány más kategóriában 500 forint­tal, a gyermekgondozási se­gély 330 forinttal, az ösztön­díjak 210 forinttal emelked­nek. 4000-ről 6000 forintra nő az anyasági segély. A gyer­mekgondozási díjat a gyer­mek kétéves koráig terjesz­tik ki. Differenciált mérték­ben emelkednek más, fix összegű társadalombiztosítá­si ellátások és szociális se­gélyek is. A személyi jöve­delemadó bevezetése miatt változnak egyes ellátások (például a táppénz) megál­lapításának szabályai. A fogyasztói árszínvonal mintegy 15 százalékkal nö­vekedhet. Az általános for­galmi adó bevezetésekor je­lentősen csökkenteni kell a fogyasztói ártámogatásokat. Az átlagost meghaladóan, jelentősen drágulnak többek között a gyermekcikkek, a lakásberuházás és -karban­tartás költségei, a tej- és tejtermékek. A felnőttruhá­zati cikkek, sportszerek és néhány más termék ára az év elején csökken. Az egyes társadalmi rétegek árindexe nem szóródik jelentősen: az átlagosnál kismértékben ma­gasabb az árnövekedés ha­tása a városi, valamint a munkás és szellemi ház­tartásokban, alacsonyabb a községi, valamint a parasz­ti és nyugdíjas háztartások­ban. A bevezetett kamatpré­miumon kívül egyéb eszkö­zök, ezek keretében új ér­tékpapírok kibocsátása is elősegíti, hogy a lakosság megtakarítási hajlandósága ne csökkenjen. Az alapvető fogyasztási javakból, rendszeresen vá­sárolt termékekből jó árukí­nálatot, kiegyensúlyozott, zavartalan piaci helyzetet kell biztosítani; más termé­kekből is helyre kell állítani a kereslet-kínálati egyen­súlyt, a jelentősebb átmene­ti hiányokat meg kell szün­tetni, illetve meg kell előz­ni. A kínálat javítását első­sorban a hazai termelésre és a rubel-elszámolású behoza­tal növelésére kell alapoz­ni. A termelés és a kereske­delem szorosabb együttmű­ködésével szükséges felké­szülni a kereslet szerkezeté­ben várható jelentősebb vál­tozásokra. A tanácsoknak a legalap­vetőbb szükségletek kielégí­tésén túl fejlesztési eszközei­ket az alapfokú ellátás leg­fontosabb területeire (la­kás és ívóvíz), valamint a nagylétszámú korosztályok középfokú oktatási feltéte­leinek megteremtésére kell koncentrálni. Folytatódik a gazdaságilag elmaradott tér­ségek fejlesztésének társa­dalmi-gazdasági program­ja. Elsősorban központi és tanácsi pénzeszközökből, emellett vállalati és lakossá­gi eszközök bevonásával, fo­kozottabb tanácsi koordiná­cióval mérsékelni szükséges a gazdasági szerkezet kor­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents