Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

1987. DECEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 JA tévé 1 képernyője előtt A kutyák nem panaszkod­hatnak a televízióra, gya­korta ad hírt róluk, a Hír­adó rendszeresen látogatja a szépségversenyeket, melye­ket kedves négylábúaknak rendeznek, s beszámol rend­re arról is, ha valahol bru­tálisan bánnak, sőt elbánnak velük. Sőt, most, legutóbb szombaton önálló, teljes mű­sorral kelt a kutyák védel­mére a televízió, sorozatot indítván egyben Az állatok és mi címmel. Panaszuk leg­feljebb ránk lehet — embe­rekre. AZ ÁLLATOK ÉS Ml Szükség van erre a meg­különböztetett televíziós fi­gyelemre, igazolja ezt né­hány olyan eset, amely ku­tyaügyben alaposan felbor­zolta a kedélyeket az utób­bi időben, egyes városokban már-már aszerint osztva normálisokra vagy nem nor­málisokra a lakosságot, hogy kutyabarát-e az illető, vagy éppen kifejezetten ellensé­ge az ebeknek. Nap mint nap hallhatunk felháborító emberi kegyetlenkedésekről, amikor ostobán halálra kí­nozzák a szegény jószágot, brutálisan bánnak el velük, kiszolgáltatott páriákkal. Épp ezen a szombaton tért vissza a rádió is egy Békés megyei felháborító esetre, amikor a lelketlen ember vi­lágos nappal, mindenki sze­me láttára vert többször is fához egy kutyát, hogy így tüntesse el az élők sorából. Nem vagyunk állatbarát nép — fakadt ki Gobbi Hilda a szombat délutáni riportmű­sorban, amikor Déri János riporterként felkereste őt. A gyerekek például passzióból csúzlival lövöldözik a vere­beket, pedig hát a veréb is madár: elegáns személygép­kocsiból menetközben kidob­ják az országúira a kutyát, mert feleslegessé vált — em­lített néhány elkeserítő ese­tét a kutyabarátok egyesü­letének elnöke. Keserűen indult a Böjti Irén szerkesztette műsor, az említett Gobbi Hilda-riport- tal, de aztán szerencsénkre édesen folytatódott, mert a továbbiakban Déri János nem az elszomorító történe­teket 'kereste, hanem Kon- ■rád Lenz szellemében, aki ember és kutya kapcsolatá­ról a világ talán legszebb könyvét írta, olyan riporto­kat kötött csokorba, ame­lyekben a kérdéses kapcso­lat mai és mindenkori szép­ségeit, emberi tartalmait tudta felmutatni. Védelmi módszere tehát: vonzóvá tenni ezt a lehetséges kap­csolatot, így ébreszteni és erősíteni a rokonszenvet az ember évezredek óta társá­vá szegődött állat iránt. Mi­lyen szeretettel beszélt pél­dául a színész Körmendi Já­nos leghűségesebb társáról, a végtelenül okos fehér boxer- ről, akinek — az ő szavaival élve — „az a szakmája, hogy szeressen”. A jóbarátról, aki mindig farkcsóválással ad­ja jelét örömének, ha gazdá­ja megtér otthonába. Vajon ugyanez, vagy hasonló ta- pasztalható-e akárcsak egy hivatalban is, vagy munka­helyen, ahová nap mint nap visszatér az ember? — kér­di aggódóan, némi huffícirral a jeles művész. A kutya tehát a szeretet forrása, csakhogy egyáltalán nem volna jó — figyelmez­tetett okosan erre a riport­film —, ha azt a szeretet is helyettesítené, amely ember és embert fűzhet szorosan egymáshoz. Még a Iegoda- adóbb kutya sem pótolhatja a hiányzó emberi kapcsola­tokat! Jóllehet sok esetben valóban oldani képes az em­beri magányt, enyhíteni az érzelmi sivárságot. A mű­sorban közreműködő pszic­hológus fejtette ki ezzel kap­csolatos gondolatait meg­szívlelendőén, de ugyanak­kor ő szolgált gazdag példa­tárral arra is, hogy a szó­ban forgó állat, a kutya is milyen sokféle módon tölt­het be hasznos szerepet éle­tünkben. Hogy még az el­mebetegek gyógyításában is segítségünkre lehet. Értékes a gyermekek családi nevelé­sében, hisz olyan erények, tulajdonságok kialakítását segíti elő — szeretet és fele­lősség —, amelyek később, felnőtt korban sok esetben hiánycikknek számítanak,. Arról nem is beszélve, hogy a kutya egyszerűen házőrző­nek sem utolsó megoldás. Igen érdekes és szemléle­tes volt a riportfilmben a Beltreszéknél tett látogatás, ahol a különféle háziállatok sokasága veszi körül a csa­ládot, vagy még pontosab­ban a család tagjai veszik körül a különféle állatokat, alakítván ki velük szoros kapcsolatot. Mert még egy állatnak is lehet személyisé­ge, mindegyik más és más lehet, a velük való együttélés ily módon az érzelmi kap­csolatok árnyalatainak szí­nes gazdagságát kínálja. Egyébként a riportfilm ezt a színességet is ábrázolta — végtelen sok emberséggel. Arra intvén bennünket, hogy oly módon kelf alakítani kö­rülményeinket, világunkat, hogy benne a négylábúak is otthon érezhessék magukat, ne kelljen kivert kutyaként kóborolniuk a nagyvilág­ban. A meghatóan szép fil­met Jászi Dezső rendezte mértéktartó érzelmekkel, kerülve mindenfajta érzel­gősséget. De rávilágítva em­ber és állat kapcsolatának művészi oldalára is. Markó Iván, a kiváló balettművész őszintén vallotta be, hogy mennyi mindent merít az őzike mozgásából, sőt az egyik munkájának ihletét egy bikaviadal kivételes pil­lanata adta, ama bizonyos halál előtti utolsó pillanat, amikor a térdre kényszerí- tett állat és leendő legyőző­je még egyszer, utoljára szembenéz egymással, meg- adóan, illetve bocsánatkérő- en. Nem szeretnék magam sem az érzelgősség bűnébe esni, de az említett kapcso­lat még egy tulajdonságáról nem hallgathatok, amely a már említett szeretettel pá­rosul, s ez a hűség. Milyen felmérhetetlen ragaszkodás testesül meg a gazdája nyo­móban poroszkáló kutyá­ban? Hogy süt a hűség egy- egy kutyus „tulajdonosára” szegezett tekintetében? És ez így van azóta, hogy több ezer éve az emberhez szegő­dött az első aranysakál. Az állatok és mi címmel hasznos, érdekes sorozat in­dult. A kutyáról szóló ri­portfilmet követik majd az újabbak — kedvenceinkről. Nyilván jönnek a cicák, a nyulak, a különböző díszál­latok, sőt az egyéb háziálla­tok. Azon sem lepődne meg e sorok írója, ha mondjuk a kisbocik is sorra kerülné­nek, mert tanúsíthatja meny­nyi kedvesség és játékosság rejlik e butának hitt álla­tokban. Tanúsíthatja, mer< maga is ismert olyan kis jó­szágot, amelyik „táncra per­dült” a felhangzó emberi muzsika szavára. Mert az. állatok is érzékeny lények! Aki kételkednék benne, ajánlom olvassa cl Konrád Lenz már említett Ember és kutya című könyvét, meg­jelent l!)81-ben a Gondolat Kiadónál. Nála nagyobb sze­retettel, nagyobb megértés­sel és tisztelettel senki sem tjeszél és humorral e kapcso­latok tartalmáról — és meg­győzőbben. Valkó Mihály Van-e elóg olvasókörünk? Karcagon már tudják a „receptet” Vizsgázó főiskolások A Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskola Szol­noki Tagozatán háromszáz nappali és százhetven leve­lező tagozatos hallgató vizs­gázik az első félév tananya­gából. A vizsgaidőszak ja­nuár 23-án zárul, s 25-én már megkezdődik a második félév. Tizennyolc utolsó éves fiatal pedig február elején az államvizsgával befejezi a főiskolai tanulmányait. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem mezőtúri gépé­szeti üzemmérnöki karán kétszáztizenhét nappali és harminchárom levelező ta­gozatos hallgató kollokvál, illetve szigorlatozik a de­cember 28-ától január 22-ig tartó vizsgaidőszakban. A különböző évfolyamokon öt­hat tantárgyból adnak szá­mot tudásukról a fiatalok. A Jászberényi Tanítókép­ző Főiskolán másként alakul a tanév rendje. A három­százötvenhárom nappali, százkilencvenöt levelező és száznegyvennyolc kiegészí­tő tagozatos hallgató janu­ár 31-ig teheti le a vizsgá­it. A tanév második fele február 1-én kezdődik. A nappali tagozat harmadéve­seinek azonban február 1-től 26-ig tanítási gyakorlattal folytatódik a tanév. A korábbi években gya­korta felvetődött a kultúra munkásaiban a kérdés: szer­te az országban az új kultu­rális intézmények (könyvtá­rak, művelődési otthonok) vajon miért nem építenek jobban az azóta már sajnos szétszóródott olvasókörök gazdag hagyományaira. Pe­dig régóta köztudott, a ré­gi olvasókörök — az önmű­velésen túl — élénk közéle­ti tevékenységükkel is fel­hívták magukra a figyelmet. Márpedig manapság éppen ez (is) hiányzik a közműve­lődés palettájáról. A Hazafias Népfront nem­csak felismerte az olvasókö­rökben rejlő lehetőségeket, hanem ezek szerveződését is támogatta s támogatja nap­jainkban. Az olvasó népért mozgalom meghirdetése óta valamelyest megszaporodtak a könyvtárak és a művelődé­si házak égisze alatt működő különböző elnevezésű kö­rök, amelyek pezsgést hoztak az adott kulturális intéz­mény életébe. Tiszaladány — a második világháború előtti-alatti iró- paraszt találkozók színhelye — jó példával szolgált. So­kan az olvasóköri mozgalom újabb fellendülését látják az 1984-es tiszaladányi felhí­vásban, amely a felszabadu­lásunk negyvenedik évfor­dulójára született Népront- kiáltványra adott választ: „Ha az országban sok-sok kisközösség, sok-sok szelle­mi műhely töpreng, gondol­kozik, tervez, szervezi a tár­sadalmi munkát, mérhetet­len erőket képes felszabadí­tani, s a nemzetet további történelmi tettekre teszi al­kalmassá...” Megyénkben több telepü­lés könyvtárából is érkeznek a jó hírek, miszerint tömeg­szervezeti segítséggel olvasó­körök alakultak, amelyek jól működnek. A karcagi városi könyvtárban három évv$l ezelőtt hívták életre a Nyug­díjas Olvasók Körét — ha nem is kifejezetten a tisza­ladányi gondolatok jegyé­ben. Kezdetben ugyanis ar­ra gondoltak a könyvtáro­sok — Nagy Mihályné cso­portvezető és Dobrainé Szita Ildikó —, hogy az egyedül álló, könyvtárba járó idős olvasókat kisközösségbe csá­bítják, hiszen az őket fog­lalkoztató problémák is a legteljesebb mértékben kö­zösek. Kialakult az a mag, amely köré az évek során mintegy ötvenen tömörültek. Most már minden hónap ha(rmadik szerdáján össze­ülnek a nyugdíjasok, hogy beszélgessenek, időszerű kérdésekre kapjanak vála­szokat —többnyire a tanács­házán dolgozó jogászoktól, — sőt az időskori betegségek­ről is nem egyszer szó esett már körükben. Közben ter­mészetesen nem feledkeznek meg jeles irodalmi évfordu­lókról megemlékezni. A könyvtárosok számára dupla öröm a nyugdíjasok­kal foglalkozni, mert egy­részt a rendezvényekre rend­szeresen hozzák magukkal az új tagokat, akik be is iratkoznak a könyvtárba, másrészt pedig tudnak örül­ni az értük, nekik szerve­zett előadásoknak, műsorok­nak, s a véleményük mindig őszinte. A karcagi nyugdíjas ol­vasókör híre már túljutott a város határán is. A környék idősebbjei tudják; ha a hó­nap harmadik szerdája van, mehetnek a könyvtárba, nem kell külön meghívót sem küldeni. A rendszeres­ség kialakította bennük a vonzódást a kisközösség iránt. Az egyik cél tulajdon­képpen ez volt. S ha már együtt vannak sokszor töp­rengenek a társadalom min­dennapi, főleg őket érintő gondjain: a múlt hagyomá­nyainak ápolásával segítenek jobban megérteni a jelent. Esetenként pedig ez sem ke­vés... — J — A mester Jubileuma Hétfőn este erre az alka­lomra meghívott barátai, művészvendégei — többek között Csongrádi Kata, Ti- boldy Mária, Kovács Zsuzsa, Czibulás Péter — körében, nagysikerű gálaesttel ünne­pelte tíz éves balettmesteri jubileumát Mozsonyi Albert. A világ sok táján — egyebek mellett az NSZK-ban, Cip­ruson, Olaszországban — vendégszerepeit táncművész, — a szolnoki balett vezető­je, szüntelen lelkesedéssel és hittel tanította és tanítja im­már egy évtizede a táncban, a mozgásban rejlő szépsé­gekre a fiatalok generációit. Híres, színvonalas iskolát, hagyományt teremtett. A gálaesten — melynek egy- egy mozgalmas jelenetét örökítette meg képünk — ré­gi és mai tanítványai kö­szöntötték a mestert. (Fotó: N. Zs.). Nagytakarítás, átrendezés, takarékosság Miért zárt be a Damjanich Múzeum? A közelmúltban hírül ad­tuk, hogy január ötödikéig technikai okokból zárva tar­tanak a Damjanich Múzeum kiállítótermei. Csak nem történt valami baj? — kér­deztük — az épület állagát ismerve — Tálas László me­gyei múzeumigazgatótól. — Szerencsére nem — vá­laszolta. — Hát akkor miért a két­hetes zárva tartás, mi a technikai ok? — Nagytakarítást tartunk, ezen kívül átrendezünk né­hány kiállítást. Az sem ti­tok, hogv a mostani amo­lyan takarékossági intézke­dés is. Ugyanis hosszú évek óta az a tapasztalatunk, hogy a két ünnep között, és szilveszter táján, az új év első napjaiban alig akad lá­togató. — Csak a Damjanich Mú­zeum takarékoskodik? — Nem, az ésszerűség ha­tárain belül a megye többi múzeuma is. — E — Ha dönt az OPI, segít a KLTE Oktatás egyedi tanterv szerint Az idén májusban látott napvilágot a művelődési miniszter rendelete, amely lehetővé teszi, hogy a gim­náziumokban egyedi tan­terv szerint oktassanak kü­lönböző tárgyakat. Hogy ez miben tér el ez a hagyomá­nyos oktatási módtól? A tanulók négy éven keresz­tül foglalkoznak az általuk választott tárgyakkal, kö­vetkezésképp valamelyest könyebbé válhatnak az egye­temi, főiskolai felvételik. Megyénkben a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium vállalkozott az egyedi tan- terv szerinti oktatás beve­zetésére. A precízen kidol­gozott tervek készen állnak, most már csak az Országos Fedagógiai Intézet hozzá­járulása hiányzik. Jászapá­tiban bíznak benne, hogy rövidesen megkapják, s ak­kor az 1988/89-es tanévtől kezdve megindulhat a mun­ka. Milyen tárgyakat érint el­sősorban az új forma? Nem szükséges bizonygatni, hogy az ország gazdasági érdeke most a magasan képzett műszaki értelmiség munká­ját igényli, így a gimnázi­Jászapátiban jövőre umban alapvetően a termé­szettudományos tárgyakra helyezik a hangsúlyt. A fizi­ka mint fő tantárgy szere­pel a jászapáti elképzelések­ben — mégpedig emelt óra­számban, ami azt jelenti, hogy az ebben a témakör­ben oktandó matematikával együtt heti két-három órá­val növekedhetne a szak­tárgyak óraszáma. A fiziká­hoz és a matematikához he­ti egy órában csatlakozna még korunk egyre inkább nélkülözhetetlen ismeret- anyaga, a számítástechnika is. A tervszerint a másik ki­emelten fontos tárgy a ké­mia amelyet a biológiával párosítanának. Köztudomá­sú, hogy e diszciplínákat egyébként három éven ke­resztül tanulják a diákok, az új tanterv szerint azon­ban négy évre növekedne az oktatási idő. A jászapáti gimnázium különösen szerencsés hely­zetben van, hiszen az előbb említett tárgyakat illetően felszereltségében és szemé­lyi feltételekben országosan is az elsők közé sorolják. Természetesen az intézmény nem maradna egyedül az egyedi tantervi oktatás be­indulásakor. A Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem kísérleti fizikai tanszéke és a szerveskémiai tanszék máris felajánlotta a segítségét — többek kö­zött — a tanterv összeállítá­sával, tárgyi eszközökkel, Számítógépes programokkal és nem utolsó sorban egye­temi előadókkal. Ha az elgondolások való­ra válnak, Jászapátiban ti­zennyolc-tizennyolc jelent­kezőt tudnának felvenni egy-egy csoportba. Az is­kola vezetése természetesen számít megyén kívüli tanu­lókra is. Az már most bizo­nyos, hogy az új formulá­nak megfelelően szigorodni fog a felvételi vizsga is. Jászapátiban tehát készen állnak az indulásra, most már csak az OPI engedélyén múlik a kezdeményezés si­kere. J. J.

Next

/
Thumbnails
Contents