Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-22 / 301. szám
1987. DECEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP K. Nagy József fazekas és Futó Imre kulacskészítő kiállítása látható Törökszent- miklóson a városi művelődési központ pincegalériájában. A nádudvari mesterek munkáit — melyek megvásárolhatók — január 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők Hírünk az országban Gyerekekkel a gyerekekért Születésnapi ünnepség e szolnoki úttöröházban Érdeklődésre számot tartó, megyénk életével foglalkozó írások láttak napvilágot az országos napilapok, folyóiratokban novemberben is. Kiemelkedő fontosságú feladat az egészséges életmódra nevelés. Ennek a véleményének adott hangot a Magyar Hírlapban az a kétszáz orvos, pedagógus, akik indítványozták, hogy ismét vezessék be az egészségnevelési órákat. A javaslat azon a gyermekegészségügyi konferencián hangzott el, amelyet a Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet gyermek- és ifjúsági osztálya szervezett Szolnokon. A felnőttek egészségének megőrzése is igen nagy hangsúlyt kap Szolnokon, tanúsítja Urbán Lászlónak a Pedagógusok Lapjában megjelent „Ahol nem magánügy a nők rákszűrése” című írása. A helyi önkormányzat szerepéről, lehetőségeiről szólt Mohácsi Ottó, a Szolnok Megyei Tanács elnöke, a Nép- szabadság november 21. számában közölt kerekasztal- beszélgetésen. Rangos vendég érkezett megyénkbe a közelmúltban. Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára ittjártakor megyei vezetőkkel tanácskozott, ellátogatott több településre, így Martfűre és Mezőtúrra is, ahol a főiskolán aktívaülésen vett részt. Látogatásáról valamennyi napilap tájékoztatást adott. Örvendetes, hogy a kulturális élet területén mindig bővelkedünk eseményekben, amelyekről az országos sajtó is beszámol. A Petőfi Sándor nevét viselő középiskolák tanulóinak országos találkozóját rendezték meg Szolnokon, értesülhettünk a napilapokból november végén. Feltérképezik Szolnok megyében a műemlékeket az építészeti értékek megóvása végett, írta az Esti Hírlap november 16-án. Üj iskolát avattak Abádszaló- kon, tudatta a Köznevelés 38. száma, fényképet is mellékelve a hírhez. A bélyeg- gyűjtők lapja, a Filatéliai Szemle 11. számában Szolnok illetékbélyegeit mutatta be olvasóinak. Hallattak magukról mezőgazdasági és ipari üzemeink is. Szüretelik a paradicsomot a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz 7500 négyzetméteres szajoli „üvegfalújában”, olvastuk a Népszavában. Az országos napilapokból azt is megtudhattuk, hogy Szolnok megye gazdaságaiban rekordterméssel fizetett az intenzíven öntözött kukorica. Az Állami Gazdaság 10. számában a műtrágyázás hasznosságáról fejtették ki gondolataikat a szakemberek a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság tapasztalatai alapján. Ugyanebben a folyóiratban képet kaptunk a minőségi tejtermelés néhány összefüggéséről, arról, hogy a Szolnok Megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomása által gyártott készítmények hogyan fejtik ki jó hatásukat a tehenészetben. Szó esett még a jász- kiséri halászok eredményeiről a Halászat 5. számában, valamint a Túrkevei Vörös Csillag Tsz juhászatáról a Népszavában. A Szolnoki Mezőgép Vállalat helyzetéről, fejlesztésének programjáról írt a Magyar Nemzet. Lehel hűtő- szekrényeket gyártó üzem épül Kínában, adta hírül az Esti Hírlap november 25-i közleménye. A Jászberényi Aprítógépgyár csaknem megkétszerezte exportját; a tavalyi 90 millió forinttal szemben 154 millió forint értékű terméket szállított külföldre. Sikereikre az országos napilapok is felhívták a figyelmet egy-egy hírben. A Tiszamenti Vegyiművek tevékenységébe nyert bepillantást, aki elolvasta a Magyar Hírlap, valamint a Népszava novemberi számait. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata Pontosan 35 évvel ezelőtt, 1952. december 21-én nyitotta meg kapuit a Szolnoki Tisza Antal Űttörőház. A születésnap alkalmából bensőséges hangulatú ünnepséget tartottak tegnap délután az intézményben, amelyen jelen volt Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Iváncsik Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára. Az ünnepség vendégeként köszöntötték Fokin Nyikolajt, Tisza Antal unokáját. A jubileumon Berki Fe- rencné, a Szolnok városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett az intézmény három és fél évtizedes történetéről, s elismeréssel szólt az úttörőház eddigi vezetőinek munkájáról, gyermekszeretetéről. Végül további sikereket kívánt az intézmény jelenlegi munkatársainak. Az ünnepi köszöntő után a Ságvári Körúti Továbbképző Gyakorló Általános Iskola tanulói adtak műsort, majd Rónaszékiné Csabai Anna, az úttörőház igazgatója „35 éve az úttörőházért” emlékplaketteket adott át harminchárom aktivistának, szakkörvezetőnek, iskola- igazgatónak illetve az intézmény egykori vezetőinek, dolgozóinak. Huszonegyen pedig ajándékban részesültek. Ezt követően Szabó Eszter, az úttörőszövetség országos tanácsának tagja, megyei úttörőelnök Kiváló Üt- törővezető kitüntetést adott át Mátyus Sándornak, az intézmény politikai munkatársának; Balogh Istvánné- nak pedig több évtizedes szakkörvezetői tevékenységéért az Érdemes Társadalmi Munkáért kitüntetést nyújtotta át. Ugyancsak az ünnepségen hirdették ki a Gyermekvilág 2087-ben címmel meghirdetett pályázat eredményét. A rajz kategóriában Bíró Anita, a szolnoki Mátyás király úti; Hegedűs Sándor, Debreceni László és Bíró Andrea a Délibáb úti iskola tanulói kaptak első díjat, míg a Ságvári körúti iskola ötödik osztályos Vadvirág őrse különdíjban részesült. A vers kategóriában Kerti Andrea és Frankó Éva, a ti- szaföldvári Belterületi iskola tanulói, prózában pedig Gandi Éva, a mezőtúri III. számú iskola diákja bizonyult a legjobbnak. A kitüntetések, díjak átadása után felolvasták Varga László, az úttörőszövetség főtitkára és Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára levelét. Majoros Károly, az úttörőház első igazgatója többek között ezt írta: „Meggyőződésem, hogy dolgozni, tanulni, játszani vágyó gyerekek mindig voltak és lesznek, a lelkes, önzetlen felnőttek száma pedig ma sincs kifogyóban. Kívánom, éljenek meg sok boldog órát, napot, évet a gyerekekkel, a gyerekekért.” Az ünnepség végén meggyújtották a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyermekétkeztetési Leányvállalata által készített hatalmas tortát díszítő harmincöt gyertyát, s ezzel elkezdődött a születésnapi „zsúr”. T. G. Berki Ferencné ünnepi köszöntőjét mondja Fotó: T. Z. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár jelentette meg M. Csizy Jolán összeállításában a Mély a Tiszának a széle... című ízléses kiállítású könyvecskét, amely 100 népdalt tartalmaz. Rögtön feltűnik az olvasónak, hogy a Tiszáról szóló, illetve a folyó környékén énekelt népdalok gyűjtést területe nem kizárólagosan a Tisza völgyéhez kötődik, a dalok legtöbbje a magyar nyelvterület legtávolabbi pontjain is felbukkan. A Tisza partján lakom című népdalt pl. Bartók Kászo- ninyárban — Erdélyben — gyűjtötte, a Tisza parti kis gunyhóban lakom én kezdetű dal gyűjtési helye Komárom megye, a Hull a köny- nyem-é, Diósad — Kallós Zoltán gyűjtése —, a Tisza partján nem jó lefeküdni kezdő strófájú népdalt pedig M. Csizy Jolán Gútán — Csehszlovákiában — írta le 1944-ben. A kötet összeállítóját szolnoki pedagógusként — elsősorban kiváló rajztanárként — ismerik és tisztelik. Az utóbbi négy évtized valóban a Tisza partjához köti, de... — Fenn északon, Gömör- ben születtem, apám szép baritonjával kezdődött — ahogy ma mondják — a zenei nevelésem. Az iskolában mindennap zsoltárokat énekeltünk. A családi hagyományok más megközelítésből is meghatározóak voltak számomra: a nagybátyám TomMóiy a Tiszának a szóié... Vendégségben M. Csizy Jolán nyugalmazott pedagégusnál A Pártáiét decemberi számából Kerekaszta Itéma: az árak mozgása pa Mihály káplánja volt, Izsó Miklós meg a nagyanyám testvére. A körülmények úgy alakultak, hogy a Nagyváradon megkezdett iskolát Budapesten fejeztem be, majd a trianoni döntés után Pozsonyban kellett — kiegészítő stúdiumokkal — érvényesíttetni az oklevelemet. A különböző iskolákban más és más hangszeres zenei képzésben részesültem. — Innen a Mély a Tiszának a széle... — Hol vagyunk még ettől! Ezt a kottagyűjteményt nézze meg először: az első világháború alatt gyűjtöttem Gömörben, elsősorban Rimaszombatban, Alsókálo- son, de némelyik dal még a nagyváradi Szent László térről származik. Az ottani huszárok énekelték, amikor a frontra indultak. A háború egész hangulata benne van ebben a gyűjteményben, a mesterségesen keltett lelkesedéstől egészen az összeomlás komorságáig. Történelem, katonadalokban, egészen addig, amikor a férjem gyalog jött haza a Piavétói. — Ehelyütt is emlékezzünk igaz megbecsüléssel Molnár Jánosra, az 1919-es vöröskatonáfa, a csehszlovákiai kommunista mozgalom jeles személyiségére, a későbbi szolnoki tanárra, igazgatóra, oktatási vezetőre, — a férjére. — Különös helyzetet teremtett számára az élet. Először a magyar hatóságok büntetése elől kellett bujkálnia, mert vörös katona volt, később meg, amikor Guta már Csehszlovákiához tartozott, ott olvasták a fejére, hogy magyar vöröskatona volt. Szerencsére Guta — ott éltünk — képviselő testületé kommunista érzelmű volt, ők óvták, védték. De amikor 1938-ban a Felvidéket visszacsatolták, vége volt ott is a demokráciának. Behívták katonának, hadifogságba esett... Én a négy gyermekünkkel áttelepültem a Tisza partjára. Most kérdezzen az itt kiadott könyvről. .. — Most meg én mondanám: ne siessünk! Kezemben egy másik népdal gyűjtemény: „Szép a babám". — Ezeket a népdalokat az 1940-es évek elején, Gútán, a Csallóközben gyűjtöttem. A 117 népdal eredeti feljegyzése a komáromi múzeumban van. — Semmi sincs tehát előzmény nélkül. .. — Az ember mindig próbálkozik, igyekszik hasznos lenni. A tiszai népdalokat eredetileg levelezőlap füzetekben akartam megjelentetni. Űgv gondoltam, hogy a nagy szolnoki mesterek Tiszáról festett képeivel kombinálom, 4—5 népdalt teszek egy-egy híres képhez. Ez a tervem sajnos nem sikerült, nem találtam kiadót. Ezt követően jelent meg a válogatás könyvalakban. — Tegyük hozzá, hogy Bokros László, Chiovini Ferenc, Meggyes László és Pa- tay Mihály maradandó értékű alkotásaival illusztrálva. De mi lesz az első világháborús katonadalok sorsa? Ez is megérdemelné a publikációt. — Kilencven, többségükben még sehol sem közölt katona nótáról van szó... Megfelelő, korhű képanyaggal kiadva talán több lenne mint érdekesség. — Most min dolgozik? — Izsó Miklós rimaszombati évei foglalkoztatnak. Nagyanyám emlékkönyvében, a családi iratokban sok mindent megtaláltam... Mellesleg fiatal koromban képzeletbeli perben és haragban voltam nagyanyai nagybátyámmal. Nem tudtam akkoriban elnézni neki, hogy a bécsi magyar diákok krajcá- ros alapítványán tanult Münchenben. Ezt ma már egészen másképpen látom: tehetségeink megmentését nemzeti ügynek tartom. — Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos A folyóirat közzéteszi annak az előadói beszédnek a szerkesztett változatát, amelyet Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára mondott a Központi Bizottság 1987. november 11-i ülésén. Amikor a Központi Bizottság 1986 márciusában megtárgyalta a párt kádermunkáját, határozatot hozott a Központi Bizottság mellett működő Káderpolitikai Bizottság létrehozásáról. A bizottság a közelmúltban átfogóan értékelte az első kérdéskörrel kapcsolatos tapasztalatokat, elemezte, miként válnak valóra a párt kádermunkájában az 1986. márciusi határozat céljai. Lukács János, a Központi Bizottság titkára összegezi a vizsgálódás tapasztalatait, közreadja a következtetéseket. A kormányzati tevékenység továbbfejlesztésének alapozó munkálatai 1985 februárjában kezdődtek meg. Raft Miklós, a Minisztertanács Titkárságának vezetője megvilágítja az erre vonatkozó fejlesztési törekvéseket. A közgazdasági vizsgálatok szerint hazánkban sem az extenzív, sem az intenzív munkaidő-kihasználás nem tekinthető kielégítőnek. A ledolgozott hivatalos munkaórák számát egy főre lebontva, lemaradtunk a fejlett tőkés országoktól is, — továbbá a kimutatott munkaórák alatt sem érjük el azt a teljesítményt — alapvetően szervezési, munkafegyelmi problémák miatt —, amely jelenlegi gazdasági helyzetünkben szükséges és elengedhetetlen. Bukta László, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettese elemzi a munkaerőgazdálkodás helyzetét, felvázolja az aktuális feladatokat. Kilényi Géza azt a kérdést boncolgatja, kaphat-e jogorvoslást az az állampolgár, aki úgy véli, hogy az ügyében hozott állam- igazgatási határozat, az alkotmányban biztosított, vagy más alapvető személyi, családi és vagyoni jogát megvonja, vagy korlátozza. A cikkíró azt indítványozza, hogy a kivételek esetében kizárólag az országgyűlés dönthessen. Az elmúlt évtizedben a fogyasztói árak fokozatosan és folyamatosan emelkednek. Milyen perspektíva várható az ármozgások fékezésében? Mit kell tennünk, hogy a folyamatokéit társadalmilag is elfogadható keretek között tartsuk? A szerkesztőség szakemberek részvételével kerekasztal-beszél- getést rendezett ezekről a kérdésekről. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet fő- szerkesztője vezette. (KS)
