Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-17 / 297. szám
1987. DECEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kambodzsai küldöttség a megyeszékhelyen Lázadó sejtek, rágóverseny, vöröskeresztes öttusa Kiemelkedő: Kunszentmárton, Jászberény Sikeres volt az egészség hónapja Sikeresnek minősítették az idei egészségnevelési hónapot a megyei Köjál egészség- nevelési osztályának tegnapi záróértekezletén. Az idén a hónap fő feladatai közé tartozott a káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, túlzott gyógyszerfogyasztás, kábító hatású szerek használata) elleni küzdelem, a korszerű, egészséges táplálkozás, a helyes higiénés magatartásra nevelés, (fogápolás, AIDS elleni küzdelem, daganatos betegségek megelőzése). Az egészségnevelési osztály 13 féle saját készítésű kiadvánnyal (5 ezer 200 példányban jelent meg), valamint 33 féle központi kiadvánnyal és más intézménytől vásárolt propagandaanyaggal (9 ezer példányban) segítette a hónap rendezvényeit. Az idén az egészség hónapjában a megyében Kun- szentmártonban és környékén, valamint Jászberényben és környékén kiemelkedően jól szervezték meg az egészségnevelő munkát. Kunszentmártonban sok új kezdeményezés született, a rendezvények sikerét növelte, hogy jó szlogeneket, címeket választottak, így a szó szoros értelmében becsalogatták a közönséget. A rákról szóló előadás címe például az volt: „Lázadó sejtek”, a fogászati vetélkedőnek pedig: „Ép fogakkal könnyen nevetsz.” A városi egészségügyi klub december elején mentálhigiénés szakcsoportot hozott létre. A jászberényi egészségnevelők körlevelükkel minden állami, szakigazgatási, intézményi, vállalati vezetőt megkerestek, így szinte mindenkihez eljutottak. A bölcsődékben előadásokat tartottak, az óvodákban vetélkedőket, bábkészítő és rágóversenyt rendeztek, lúdtalpmegelőző tornagyakorlatokat vezettek be. Az általános iskolákban az egészséges életmóddal kapcsolatos rajzpályázatot hirdettek, vöröskeresztes öttusát rendeztek. A művelődési házak sportversenyeknek, az áfész és a téeszek kiállításoknak, az egészséges életmódot segítő bemutatóknak és vásároknak adtak otthont. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására a Kambodzsai Ország- építési és Védelmi Egységfront delegációja tartózkodik hazánkban, amelyet Chan Ven, az egységfront országos tanácsának elnökhelyettese, az államtanács főtitkára vezet. A küldöttség tegnap Szolnokra látogatott, tagjait a megyei pártbizottság székházában Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára fogadta, és tájékoztatta a megye életéről. A tájékoztatón részt vett Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára is. A délelőtti program a népfront Ségvári körúti székházában folytatódott, ahol Sándor László, a HNF megyei bizottságának titkára a mozgalom időszerű helyi feladatairól adott ismertetést. Délután a kambodzsai vendégek a szolnoki Hetényi Géza Kórházban ismerkedtek az intézmény tevékenységével. A delegáció hazautazása előtt felkereste a Mátyás király úti iskolát. Itt kötetlen eszmecserét folytatott a pedagógusokkal, diákokkal, a létesítmény vezetőivel, amely után az iskola tanulói műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Észt, finn és magyar gyerekek népmese- illusztráciés pályázatának eredményhirdetése és a pályamunkákból válogatott kiállítás ünnepélyes megnyitója volt tegnap délután Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az ötletekben gazdag gyermekalkotások január 11-ig láthatók (Fotó; Mészáros) Amikor üt az óra Szeretem a névestéket, különösen a szülőfalumban. Ezek ilyentájt sajátos hangulatúak: hiszen nappalonként még napsugár cirógatja az arcokat, de ha a nagykörös korong lebukik a gyen- dai erdők mögé, a szilvafák ágai közé már belopakodik a tél. Jégpáncélt feszít a didergő vizekre, zúzmarát ragaszt a bokrok üstökére — hogy mindezt senki se lássa, a köd aludni küldi a csillagokat. A koccintásokat sem számoltuk, elvégre már éjfélt ütött az óra. Mehetnénk, préselte ki a félmondatot magából Nagy Zsiga, de bizony nehezen akaródzott nekivágni a barátságtalan, nyirkos éjszakának. Üjólag töltöttek a poharakba, ismét jól megeredtek a nyelvek és Vadon Lehel arról morfondírozott, vajon a Kaszás szelét megérzi e a közönséges halandó. A régi öregek igen, hallatszott innen is, onnan is. Pintér Mihály bácsi utolsó estéjén vízi ciberét kért, majd így szólt élete jobbik feléhez: no, anyjuk, elteheted a tányért, nekem már nem kell — és másnap reggel örökre letette a kanalat. Vagy Pontos Gábor, aki ’72-ben a kórházba menet ennyit mondott a szomszédoknak: érzem, oda még a Iában visz, de vissza már deszkában hoznak. Ügy is lett — négy hét múlva. Szó esett ott Markos Imréről, aki előző este még katonacimborájánál tanyázott és hazafelé menet imigyen nyújtotta a kezét: ég áldjon Bálint, csuda jól éreztem magam nálad, de én többet nem gyövök. Bolond vagy, miféle beszéd ez. De ő csak legyintett: várd ki a végét, meglátod. Annyi ideje még maradt, hogy hazatérve kinyissa az ajtót — ott találtak rá másnap reggel a veranda előtt. Az öreg Kovács is elment — vetette közbe Szabó Imre. Kicsoda, nyílt ki a szemem. Hát az a szakállas a felvégen. El-e? El bizony, még pedig nem is az idén. Hogy nem tudtam én ezt, szörnyűlködtem. Ügy, hogy keveset jársz mostanában errefelé. Az öreg Kovács nem ment ki a fejemből és hiába duruzsolt a társaság, az eszem csak körülötte forgott. Elvégre^ őkelme mindenkinél jobban, már-már eszelősen ragaszkodott az élethez. Olyannyira, hogy berakta a háza ablakait, még a kéményt is, nehogy éjjel, álmában lepje meg a halál. Nappal nem félt tőle, egyébként is bikaerős ember hírében állt, hiszen még a hatvanas években is felvitt fél liter pálinkáért két teli zsák búzát két vállán a padlásra, a másik félért meg lehozta. Mondják, éjszakánként a bal oldalára bajonettet, a jobbra fejszét rakott maga mellé. Lerúgom a rohadtat, ha engem háborgatni mer: fenyegette nem is egyszer a Kaszást. Hanem azon a tavaszon, amikor már a föld fagya engedni kezdett, az egyik reggelen nem jött ki az öreg. Biztosan beteg, gondolták, és pár óra elteltével rátörték az ajtót. Ott feküdt szelíden az ágyon, homályos szeme a semmibe révedt. Égett a villany, mellette szunnyadtak a gyilkos szerszámok. Már nem tudta használni azokat. Hogy jutott be hozzá a kaszás, talány. A titkot, meg az öreg Távmásolás, teletex, konferencia-beszélgetés Gyorsabbá válik a kapcsolat Első hallásra meghökkentő a bejelentés: Új, a távbeszélőhálózatra épülő szolgáltatásokat vezetett be a posta. Nevezetesen 1987. decemberétől már külföldre induló távmásolást is kérhetnek a magyarok. Európában tizennyolcadikként hazánkban vezették be a telexet, az új távközlési szolgáltatást. Január elsejétől pedig bármely magyar automata telefonközponttal rendelkező településről konferencia-beszélgetés kezdeményezhető. Ami azt jelenti, hogy összesen tíz ember, magyar és külföldi létesíthet telefonkapcsolatot egyazon időben. Teszi mindezt — hogy tudniillik: új szolgáltatásokat vezet be — a posta akkor, amikor úgyis rengeteg kára van a népgazdaságnak a távközlés jelenlegi állapota miatt. Dr. Valter Ferenc elnök- helyettes azzal érvel, hogy az új távközlési szolgáltatások gyorsabb átvitelt, egyszerűbb kommunikációt tesznek lehetővé, következésképpen gyorsabbá válik az információcsere. Voltaképpen javul a telefonhelyzet; ugyanakkor korszerűbb kapcsolattartásra nyílik mód. Ami egyúttal csökkenti is a más államokkal szembeni lemaradásunkat. Az bizonyos, eddig ismeretlen szolgáltatásokról van szó. Nézzük a távmásolást! A szükséges berendezés a már meglévő távbeszélő vonalra telepíthető úgy, hogy a telefonkészülék a távbeszélgetésen kívül távmásolásra is használható. Csaknem kétmillió távmásoló működik a világon pillanatnyilag. Hazánkban mindösz- sze százötven van, nagyrészt külkereskedelmi vállalatoknál. A távmásolás előnyeit jól érzékelteti a következő adat: egy A/4-es oldalnyi szöveget hozzávetőlegesen egy perc alatt továbbít. Fejleszt a posta A távmásolót az előfizetőnek kell megvásárolni, a posta viszont engedélyezi és üzembe helyezi. Nyilvánvaló nem mindenki juthat ilyen készülékhez. Ezért a posta két budapesti és öt vidéki nagyváros egy-egy postahivatalában üzemeltetett nyilvános távmásolót. Itt meghatározott díj ellenében bárki igénybeveheti a szolgáltatást. Ezideig tíz európai ország jelezte: „fogadják” a távmásolón tőlünk induló küldeményeket. December elsejétől a nemzetközi szolgáltatás megnyitásával egyidejűleg Budapesten tizenhétre növekedett a távmásolatot felvevő és kézbesítő hivatalok száma. A jövő esztendő első negyedétől pedig valamennyi megye- székhelyen működik majd távmásoló. A belföldi forgalom fellendítésére a posta 1988. június 30-ig engedményt adott; 50 százalékkal csökkenti a távmásolás árait. A teletex talán még a távmásolónál is „többet tud”, egy gépelt oldalt tíz másodperc alatt továbbít. Szöveg- szerkesztővel rendelkezik, sőt az érkező hívás információját is képes tárolni. A teletex előrevetíti az automatizált és integrált irodai munkahelyek képét. Magyarországon négy teletex üzemel, három állomást most kapcsolnak be a rendszerbe. A közeljövőben a magyar adathálózatot összekötik a nyugatnémet DA- TEX—L hálózattal, így a hazai előfizetők bármikor kapcsolatot teremthetnek a több mint 20 ezer NSZK állomással. A posta természetesen a kapcsolatok további kiépítésére törekszik, például Ausztriával, Svédországgal, Franciaországgal szeretné összekapcsolni Magyarországot. Valószínűleg a konferencia-beszélgetés lesz a legnépszerűbb az új szolgáltatások közül. Azért, mert egyidőben akár tíz ember is telefonkapcsolatba kerülhet, amely minden bizonnyal gyorsítja bizonyos ügyek intézését, teszem azt: az anyagbeszerzést. Bár a sikernek határt szab pillanatnyilag, hogy ezt a szolgáltatást még csak a budapesti előfizetők kérhetik, igaz, mind belföldre, mind külföldre. Nyilván mondani sem kell, a beszélgetés résztvevői csupán más-más helységek távbeszélő központjainak előfizetői lehetnek. Egy egységes helyi hálózatból legfeljebb három előfizető vehet részt a beszélgetésben. A postának mindössze az az egy kikötése, hogy a beszélgetés megkedése előtt 24 órával jelentsék be az igényt, a szolgáltatás zavartalansága érdekében. Amennyiben az ország más részeiben is érdeklődnek a konferencia- beszélgetés iránt, az öt legnagyobb vidéki városba tud telepíteni berendezést a posta. Mindezek mellett tovább folytatódik a telefonfejlesztés. A szükséges pénzt több forrásból „hozzák össze”, egyebek mellett egy részét kötvények kibocsátásával teremtik elő. Volt terület, ahol kudarcba fulladt „hollóék” próbálkozása, a kibocsátott kötvényt nem vásárolták meg az emberek. Mind többen vélekednek úgy, hogy tényleges, számottevő előrelépésre majd csak a VIII. ötéves tervben számíthatunk. Mindenesetre a telefonra váró embert pillanatnyilag az érdekli, miből fizeti a posta vissza kötvénybe fektetett pénzét. Dr. Valter Ferenc elnökhelyettes tájékoztatása szerint a fejlesztésekkel akkora többletbevételhez jutnak, hogy abból fedezni tudják a visszafizetéshez szükséges összeget. M. T. Uj gazdával — régi helyen Szolnokon szolgáltat a rászleg A tíz éve alakult „Tisza- vidék” Szövetkezeti Közös Vállalat gazdaságtalan tevékenysége miatt az év első felében megszűnt. Az alapítók között felosztott közös vagyonból a Jászapáti és Vidéke Áfész teljes egészében átvette a negyvenöt dolgozót foglalkoztató ipari szolgáltató ágazatot. A szövetkezetnek már évek óta üzemel Jászladányban egy ipari hűtőgépjavító és szolgazdát magával hurcolta, bár tagadhatatlan: ez a marcona, békétlen ember különleges módon fogadta az óra ütését. Kimondva, kimondatlanul egyféle elgondolkoztató emléket hagyott az életéből. De vajon mi marad nekünk hátra a rövid pár évtizedből, riadtam vissza a jelenbe, hallva valahonnan a kérdést. Hát a gyerekek: hiszen a mi véreink, általunk születnek, valamit hordoznak belőlünk akkor is, amikor sírhalmunk teteje gyalogúttá szelídül. Igen, ők az élet értelmei, a lété, amelynek egyszer úgyis üt az óra, vetette közbe valaki a nem éppen eredeti megállapítást az asztal végéről. Ekkor döbbentünk rá: nagyon, de nagyon tapintatlanul viselkedtünk, hiszen ült közöttünk egy ezüstös halán- tékú vendég: túl a hatvanon, de már a hetven küszöbén. Feleségét két éve temette, úgy rohant el az életük, hogy sajnos, gyereksírás soha nem verte fel a portát, ö kőműves volt, olykor még elhívják munkára, mert végtelenül pontos, precíz ember hírében ismergáltató részlege, így lényegében csak bővült eddigi tevékenysége. Az új, szolnoki szolgáltató részleg az eredeti helyén, a Vörös Hadsereg úton továbbra is ipari és kereskedelmi hűtőgépek, irodagépek, őrlő- és pénztárgépek javítását, hűtőkamrák építését és villamos hálózatok energiaszabványossági felügyeletét vállalja. A szerződött üzletfeleket kedvezménnyel szolgálják ki. ték és ismerik ma is. Ekkor megszólalt szelíden: tudjátok, nem félem az órát, mert nem is kevés marad utánam. Eddig építettem kétszáz házat, renováltam öt templomot, de még az Országház kupoláját is. Nem rohantam, de amit megcsináltam, nyugodt szívvel hagyom az esők, szelek prédájának. Lesz olyan közöttük, amelyik száz, meg száz év múlva is őrzi a kezem mun- káját.Pedig hol leszek én már akkor, legyintett. Mindannyian zavartan pislogtunk, az ételmaradékok, italféleségek romjaira. Éreztük, ennyire egyszerűen és keresetlenül az élet, az emberi évtizedek igyekezetét, értelmét ritkán hallottuk még. Sebtiben asztalt is bontottunk. Szállásadó gazdámmal hazafelé némán bandukoltunk. Kimondva, kimondatlanul a deres ha- tántékú kőműves emberi bölcsessége motoszkált a fejünkben. Hogy utánunk miminden marad majd hátra, amikor üt az óra, erre a kérdésre a választ, úgy gondolom, mindenkinek önnön- magának kell megkeresnie. D. Szabó Miklós Stúdióutód Mozgókép Innovációs Társulás Neves és pályájukon most induló filmrendezők — játékfilmesek és dokumenta- risták — fogtak össze, hogy létrehozzák a Társulás Stúdió utódját, a Mozgókép Innovációs Társulást. Kísérleti műhelyként szolgál az új művészeti csoportosulás a film és a video új kifejezési módjainak és formáinak megvalósításához, illetőleg ezek elméleti kutatásához. A Társulás 1988-as tervében számos közéleti ihletésű, az emberi sorsokat feltáró-elemző filmdokumentum, videoportré és úgynevezett videó-analízis elkészítése szerepel. Így például a kollektíva videodo- kumentum-sorozatban dolgozza fel az 1980-as évek gazdasági folyamatainak hatását egyes emberi sorsokra. Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza történelmi portrékkal idézi fel, mutatja be az ötvenes évek társadalmi, politikai, gazdaságpolitikai, kulturális életét. Sok alkotó foglalkozik a filmmel és a videóval kapcsolatban — a témák, stílusok, műfajok és technikai eszközök megújításával. Ehhez a tevékenységhez stú- dióháttért — a művek megszületéséhez szükséges minimális feltételeket — is nyújt a Mozgókép Innovációs Társulás. Mozgóképanalízis címmel a Társulás video folyóiratot indított, amely video- és filmszakmai, kulturális, oktatási és közművelődési információkat közöl videoszalagon,
