Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

1987. DECEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Feltörő forrást szimbolizál Győrfi Sándor karcagi szobrászművész új alkotása, amelyet Máriapócs főterén állítanak fel. A csobogó ivókutat mészkőből és bronzból formázza a művész (Fotó: T. K. L.) Francia vendégek Szolnok megyében Az együttműködésben a nyelv sem szabhat korlátokat Villáminterjú Alain Modeste-tel Sok mindenről szólhatnék elismerően a hétfő estével is „megtoldott”, azaz hétnapos műsorhét programjából: megkezdődött a Zefirelli-so- rozat, bemutatót láthattunk felvételről az Operából, hall­hattunk a rokonszenves Ol- savszky—Kun színész házas­párt mesterségük titkairól, volt Hírháttér a legfrisebb közérdekű kérdésekről, ér­dekes közvetítéssorozat Gor­bacsov amerikai látogatásá­ról. Mégis két televíziós drá­mát emelnék ki a látnivalók tengeréből, a Dráma a vadá­szaton című tévéfilmet, Esz­tergályos Károly munkáját és a Chabert ezredest, Félix László tévéjátékát. Mert tet­szett mindkettő, tartalmassá­gával rám üdítően hatott. Az előbbit a rendezői ihletettség emeli ki az átlagból, az a fajta belső érzékenység, amellyel Esztergályos Csehov világához közeledik, jóllehet élesebben és direktebben fo­galmaz az érzelmek ábrázo­lásában, mint a sejtetések művésze, Anton Pavlovics Csehov. Tiszta, szép film egy rendkívül vonzó fiatal szí­nésznővel, Kováts Adéllal Olenyka szerepében. Külön is aláhúznám a képek köl- tőiségét — operatőr Bíró Miklós. Röviden ennyit a hét­fő esti televíziós filmről, részletesebben a Balzac el­beszéléséből született Cha­bert ezredesről. Márcsak azért is örültem a szerda este látott tévéjá­téknak, mert manapság rit­kán találkozik az ember Balzackal — a képernyőn vagy egyebütt. Mintha ki­ment volna a divatból, bár nem is igen tartozott oda so­hasem, de kétségtelen a mai közvélemény alaposan meg­feledkezett róla. Ezért ör­vendetes mostani televíziós felfedezése, mert a nagy francia író egy világot hor­dozott magában, életműve — beleértve legjobb elbeszélé­seit is — emberi dolgaink enciklopédiája. Chabert ezredes „Társadalmunkban három olyan foglalkozású ember van, aki nem becsülheti a világot: a pap, az orvos, meg a jogász. Fekete ruhát hor­danak, talán azért, mert min­den erényt, minden illúziót gyászolnak. Hármójuk közül az ügyvéd a legszerencsétle­nebb... Mi ügyvédek, ml örö­kösök ugyanazon gonosz in­dulatok ismétlődését látjuk, ezeket az érzelmeket semmi meg nem változtatja. Irodá­ink szennycsatornák, amiket nem lehet kipusztítani. Mi mindent nem láttam hivatá­som gyakorlása közben!” — fakad ki keserűen a tévéjá­ték alapjául szolgáló Bal- zac-eltyeszélés ügyvédje, a tapasztalt prókátor, aki Cha­bert ezredes különös ügyét kívánja megrendelésre siker­rel kibogozni. Egy öreg em­berét, akinek sorsa valósá­gos regény, sőt, váratlan forr dulataival mondhatni igazi dráma. Nem véletlenül esett tehát rá a televízió válasz­tása, méltán készült belőle televíziós dráma. Abból az elbeszélésből, amely a „jogi csatározások” összefoglaló cí­met viselő művek közé sorol­ható, amelyekben a szerző a magánélet válságait több­nyire közjegyzői okiratokból bontja ki. A televíziós játék a törté­net megelevenítésén belül is erre helyezte, az ügyvédi munká ábrázolására a hang­súlyt, jól éreztetvén meg, sőt, kissé meg is erősítvén az írói szándékot, hogy itt ugyanis izgalmasabb magá­nak az ügynek a vizsgálata és boncolgatása, mintsem az ügyben szereplő ember sor­sának bemutatása. A tévé­változatban nemcsak hang­súlyosabbá vált, de ellen­szenves színezetet is kapott az ügyvédi ténykedés ábrá­zolása. Az a Derville, akit a képernyőn láttunk, bizony kevésbé megértő és humá­nus, mint Balzac elbeszélésé­nek figurája. Itt megcsap be­lőle a bürokrata hidegség sze­le is bennünket; annak az ügy­védnek a rajza ez, aki külön­böző ügyeiben nem annyira az embert, mint inkább ma­gát az ügyet tekinti elsődle­gesnek. Van ebben valami keserűen kiábrándító. Sőt, ha azt vesszük, hogy ez a ma­gatartás, ez a szemlélet saj­nos ma is tapasztalható az élet ügyeinek olykori bonyo­lításában, hogy nemcsak Bal­zac találkozhatott vele a múlt század harmincas évei­nek Franciaországában, ak­kor kijózanítóan mai tanul­ságokkal is szolgál a tévéjá­ték. Persze tanúlságos az öreg Chabert szánalmas sorsa is, aki bár híven és derekasan szolgálta a császárt, a világ fordultával, a Napóleont fel­váltó Bourbonok idején már hiába házal a maga igazáért. Senki nem akar igazat adni neki, mert halálhíre kelt — állítólag elveszett egy csatá­ban — feltámadását — élet­ben maradt ugyanis — nem akarja elfogadni az utókor, és éppen azok, akik a leg­többet köszönhették neki, sa­ját felesége hadakozik elle­ne, akire „halálával” busás vagyon maradt. Vagy talán épp ezért nem akarja őt visszafogadni? Az idős em­bernek fájdalommal kell fel­ismernie, hogy a világ körü­lötte csupa álság, képmuta­tás és hazugság. Nincs szük­sége eszméért rajongó, tiszta, becsületes emberekre, -így hát Chabert ezredes végle­tes kiábrándultságában távo­zik is véglegesen, egy zárt in­tézetbe vonul a számára el­fogadhatatlan világból. Illúzióromboló történetből illúziófoszlató tévéjáték szü­letett, melynek forgatóköny­vét Mányoki Endre írta, s amelyet képernyőre Félix László rendezett. Hozzáte­szem: haszontalan „illúzió­val” terhelvén meg a törté­net képernyős változatát, a szóbanforgó csata harci ké­peit illesztvén a tévédráma elejére. Sajnos, ennek a lát­ványos elemnek semmi kö­zé az igazi drámához, amely egyáltalán nem a harcme­zőn, hanem Derville ügyvéd irodájában kezdődik. A mű­vészi illúziókeltésnek felesle­ges formájával találkozunk tehát a tévéjátékban, mint hogyha nem lenne elegendő élőszóban előadva a csatabe­li szerencsés megmenekülés története, mintha a hozzá­adott csatazajos konvencio­nális képek segíthetnének a dráma mélyebb ábrázolásá­ban. Felesleges igyekezetnek minősül ennek a járulékos didaktikus formai elemnek az alkalmazása, az egyéb­ként jó színészi játékról,' el­mélyült művészi munkáról tanúskodó tévéjátékban. Em­lékezetes például Mádi Sza­bó Gábor kemény fából fa­ragott, de titkoltan érzelmes ezredese, Szilágyi Tibor fino­man ellenszenves ügyvédje és Moór Marianna vagyon- szomjas ravasz gróf né ja — ezúttal a színésznő nemcsak szép. Külön is érdekessé te­szi alakítását a fiatal titká­rához fűződő rejtett vonza­lom megsejtetése. Csak azoknak, akik prózá­ban is szívesen olvasnák el a regényes történetet: a Cha­bert ezredes más válogatott elbeszélésekkel magyarul 1956-ban látott legutóbb nap­világot. Elég régen, de könyv­tárainkban ma is bármikor hozzáférhető. Bár nem biz­tos, hogy a Verseghy könyv­tárban is a kérés pillanatá­ban szolgálhatnak vele. Hisz a Stúdió ’87 legutóbbi adásá­ban a megyei bibliotéka di­rektora szomorúan igaz ké­pet festett a könyvtár mai állapotáról. Lehel, hogy ezért a könyvért is valamelyik tsz-beli istállóból átalakított raktárba kell menni, mert csak ott találtatott már hely neki? Valkó Mihály Ki mit tud? Amatőr találkozó Az állandó ŐRI működési engedéllyel nem rendelkező amatőr együttesek számára kétévenként rendezi meg többek között a KISZ KB, az ÁI9H és a Magyar Rádió az országos amatőr pop- jazz-rock találkozót. A jö­vőre esedékes szokásostól el­térő vonása lesz, hogy a me­gyei, a területi válogatók után a budapesti döntőbe jutott együttesek közül a legjobbak részt vehetnek a KI MIT TUD? televíziós versenyein. A találkozó előkészületei januártól a megyei váloga­tóversenyekkel ' kezdődnek meg, a területi elődöntőkre április közepéig kerül sor. Május elsején találkoznak az Almássy téri szabadidőköz­pontban az országos döntő résztvevői. A július 5—15 közötti hagyományos salgó- bányai rockzenei tábor egy­úttal a KI MIT TUD? dön­tőjébe bejutott zenekarok felkészítőtábora lesz. Századunk mezőgazdasága Állandó kiállítás Vaidahunyad- várban A Vajdahunyadvár barokk szárnyában, a Magyar Me­zőgazdasági Múzeumban de­cember 18-án, pénteken új állandó kiállítás nyílik Ma­gyarország mezőgazdasága a XX. században címmel. A felújított városligeti épület­ben 1981 óta ez lesz a sor­rendben 16. állandó bemu­tató, ahol a látogatók fotók, dokumentumok és eredeti tárgyak révén ismerhetik meg a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a fa­gazdaságban végbement nagyarányú fejlődést. A ki­állítás a feudális társadal­mi renddel összenőtt ma­gyarországi hagyományos agrártermeléstől az 1970-es években kialakult közös gazdasági vállalkozásokig kíséri végig a termelés fej­lődését. A kiállítás anyagának ösz- szeállításához a Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Mi­nisztérium is hozzájárult. Párizsból nyílegyenesen fut ki északra az egyes szá­mú fő közlekedési útvonal, amely Beauvais-n át a La Manche-csatorna partjaira visz, Boulogne-ig, Calais-ig. A 2-es út már keletebbre fordul, ez a belga határon túl Brüsszelbe vezet. A köz­benső úthálózat Picardia, Flandria és Artois nagyobb városait köti össze egymás­sal és a fővárossal. Idegen- forgalmi szempontból ke­vésbé látogatott része ez Franciaországnak, mert ke­vés romantikusan szép tájat ígér. Ezzel szemben az or­szág gazdaságilag egyik leg­fontosabb vidéke, közép­pontjában Lille-lel, Amiens-j nel. Franciaországnak erről a vidékéről érkeztek az el­múlt héten vendégek Szol­nok megyébe, hogy a két terület — közvetetten a két ország — között korábban kialakult kapcsolatokat még szorosabbra fűzzék. A Me­gyei Tanács ifjúsági és sport­osztálya valamint a Teszöv volt a házigazdája a Picar- diai Regionális Ifjúsági és Sportigazgatóság delegáció­jának, amely látogatást tett egyebek mellett a mezőtúri fazekasoknál, Túrkevén a K^vi-körnél, találkozott a jászberényi kamarazenekar, a Palotásy, valamint a ti- szaföldvári kórus tagjaival. Elutazásuk előtt a látoga­tás céljáról kérdeztük a de­legáció vezetőjét, az igazga­tóság nemzetközi kapcsola­tainak felelősét, Alain Mo- deste-tet. — Picardia és Szolnok megye között két évvel ez­előtt együttműködési jegy­zőkönyv aláírásával alakult ki szorosabb kapcsolat, amely az ifjúságpolitika, a sportélet és a kultúra terü­letére egyaránt kiterjed. Az­óta két-két csoport látoga­tott el Magyarországra il­letve francia földre, hogy ismerkedjenek a vidékkel, annak népművészetével, kulturális életével. Mi most a már kialakult kapcsolat szorosabbra fűzését tűztük ki célul: azzal, hogy a me­gyében és azon kívül tett lá­togatások mellett aláírtunk egy megállapodást, amely a következő két évre határoz­za meg, illetve körvonalazza a cseretevékenységet. — Mi ennek a megállapo­dásnak a lényege? — A tervek szerint jövő nyáron, június végén, július elején Picard-hetet rendez­nénk Szolnok megyében. Vendégszerepei majd egy hazai kórus, a Menestricos Picarda csoport, egy nyolo- tagú zenekar, bemutatnánk hagyományos picardiai éte­leket, játékokat, sportokat. Ezzel a programmal Szolnok megye több településén mu­tatkoznánk be. 1989-ben ha­sonló magyar rendezvény lenne Franciaországban, il­Az idén májusban a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesü­letének gyermekkönyvtáros szekciója, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, a Magyar Úttörők Szövetsége Szolnok megyei elnöksége és a szol­noki Tisza Antal Üttörőház közösen úgy döntött, hogy meseillusztrációs pályázatot hirdet gyerekeknek Tallinn- ban (Észt SZSZK), Rrihimä- kiben (Finnország) és min­den érdeklődő magyarorszá­gi településen — elsősorban, természetesen, Szolnok me­gyében. A feltételek között szere­pelt egyebek mellett az, hogy a pályázóknak két-két észt, finn.és magyar nép­meséből szabadon kellett vá­lasztaniuk, majd azokat il­lusztrálniuk. A leendő alko­tásoknak sem a technikáját, sem a méretét nem kötötték meg; a benevezők dolgozhat­tak tussal, temperával, zsír­krétával, grafittal, készíthet­tek linómetszetet, batikot, fafaragást, agyagmunkát, akár bábfigurát is. Akinek kedve volt, háromnál több illusztrációt is beküldhetett, sőt sorozatot is elfogadtak a letve lehetőség van arra, hogy néhány magyar, fran­ciául tanuló fiatalt meghív­junk jövőre az Amiens-ben szervezett nemzetközi nyelv - tanfolyamra. A későbbiekre nézve más elképzeléseink is vannak, ezeket menet köz­ben igyekszünk véglegesíte­ni. — Milyen jelentősége van az önök számára ennek a közös munkának? — Minden szempontból nagyon fontos a nemzetek közötti ilyen jellegű szoros kapcsolat. És ennek még a nyelv sem szabhat korlátot. A lécet át lehet ugorni, én magam is igyekszem magya­rul jól megtanulni. Sőt, ezt a két nemzetközi találkozást úgy is igyekszünk kiterjesz­teni, hogy a jövőben meg­szerveznénk egy három nemzetet összefogó találko­zót: a velünk szoros barát­ságban lévő portugál régió­val együtt. Ez természete­sen a középtávú terveink közé tartozik, mint ahogy az is, hogy a magyar és a fran­cia kórusok között közvet­len és dinamikus kapcsola­tot alakítsunk ki. — A most szerzett élmé­nyeik és tapasztalataik alap­ján mit látnának szívesen viszont Picardiában? — Erre kevés szóval na­gyon nehéz válaszolni, mert legszívesebben azt monda­nám, hogy mindent.- b. j. — rendezők. A határidő októ­ber 19-e volt. A pályázatra 6—14 éves korig bárki benevezhetett. Egyének és kollektívák (könyvtári klub, művelődési házi és iskolai szakkör, egy osztályban vagy egy nyári napközis, illetve szaktábor­ban dolgozó közösség) egy­aránt elküldhették munkái­kat. A pályázatra az ország 78 általános iskolájából 901 tanuló nevezett be 1823 mun­kával. A közelmúltban ösz- szeült a szakmai zsűri és gondos mérlegelés után 41 iskolából 171 pályamunka kiállítása mellett döntött. Finnországból 25, Esztóniá- ból 20 rajz érkezett a ver­senyre, így több mint 200 al­kotás látható majd. Az il­lusztrációkat ma délután há­rom órától tekintheti mega közönség a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ­ban. A legszebb munkák al­bumba fűzve is megjelen­nek majd. Az albumban sze­replő művek alkotói pedig jutalmul 1988 nyarán olva­sótáborban vehetnek részt illetve kiskönyvtárat kapnak. J. J. Csige József balmazújvárosi fiatalember — aki 8 éves korá­ban egy detektoros készülék készítése közben ismerkedett meg a rádiózással — a 60-as években kezdte gyűjteni a rá­diókat. . A jelenleg 85 darabos gyűjteményben az 1920-as évektől a 60-as évekig gyártott vevőkészülékek, fejhallga­tók és hangszórók találhatók (MTI Fotó; Oláh Tibor — KS) r> II gyerekfantázia tükre Kiállítás népmese-illusztrációkból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents