Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
1987. DECEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé „ képernyője előtt Manapság sok sró esik a műholdas műsorszórásról, amikor különböző, főleg nyugati televíziós adók árasztják majd el a mi képernyőinket is műsoraikkal. Ma még nehéz elképzelni is, milyen lesz amikor 10—12 csatorna közül választhatunk. Egy ízben már szóltam arról is, hogy televíziónk milyen új kihívásnak fogadja el ezt az új, a nézők számára a bő kínálat lehetőségét biztosító új helyzetet. Vendégünk a ZDF Hogy valójában mi is várható — mint választék — ebből kaphatunk ízelítőt a nyugatnémet ZDF, az NSZK második programjának péntek esti nemzeti kóstolóján. Igaz, a mi második csatornánkon sugárzott összeállítás közös választás eredménye — nyilván érvényesült benne a felkínáló nemzet igénye és a befogadó, tehát a miénk szempontjai is — ennél „szabadabban” áramlik majd a „fogyasztani való”, mindenesetre amit ezen az estén láttunk, túlságosan nem kápráztatott el. Legalábbis azt mutatta, hogy ha a mi televíziónk összeszedi magát, bármikor képes eredményes versenyre kelni vele. Hisz a különböző magazinokból adott mustra is azt igazolta; a mi izgalmas és színvonalas Panorámánk bármelyik külföldi társával felveszi a versenyt, a Stúdió ’87-nek sincs restellkedni- valója akár a látott Freizeit mellé állítva sem. S a Titanic című tévéfilmhez hasonlót bármikor ki tud állítani televíziónk alkotógárdája. Ezzel egyetemben elismervén, hogy az összeállítás, benne a két miniszterasz- szony, illetve a magyar dr. Csehák Judit miniszterelnökhelyettes és a nyugatnémet egészségügyi miniszter párbeszéde szociálpolitikai kérdésekről — továbbá a Titanic katasztrófáját követő események drámai feldolgozása — ha kicsit túlméretezetten is időben — érdekesnek bizonyult, izgalmas szórakozást nyújtott. S Az engesztelhetetlen múlt című riport-dokumentumfilm is gondolatokat ébresztett. Csak megjegyzem, ez a nemzeti est folytatása az előzőeknek, s olyan hagyománya immár televíziónknak, amit abbahagyni nagy. kár lenne, legfeljebb tartalmának még változatosabbá tételén lenne érdemes tovább töprengeni. Annál is inkább sem volna jó — erről szerencsére nincs is szó — ha megszakadna a folytatás mert ez is egyfajta híd a népek között; a baráti közeledés formája egymás jobb megismerésének jegyében. Híd, akárcsak a múltkor épített közvetlen kapcsolati Moszkva és Budapest között, vagy az elmúlt héten a Magyar és a Lengyel Televízió párbeszéde Tévéhíd címen szerda este. Ez a mondhatni nemzetközi mozgás a képernyőkön jól készíti elő a talajt a bevezetőben is említett új helyzetnek, amikor igencsak nagy lehet — lesz is — az internacionális mozgás a magyar néző képernyőjén. Holt időben holtponton Bármekkora legyen is, a hazai témájú, elevenbe, a társadalom elevenjébe vágó műsoroknak megmaradt, sőt, megmarad az ázsiójuk. Az olyan dokumentumfilmeké, mint például a vasárnap délután méltatlanul holt időben sugárzott Holtpontoné, amelyben napjaink rákfenéje, az elbürokratizálásból származó feszültségek, ellentétek kerültek terítékre — körültekintő higgadtsággal, okosan leplezve az indulatokat és elhatalmasodó szenvedélyeket. Az SOS-faluról készült az oknyomozó riport — s Kóthy Judit szerkesztő- rendező lelkiismeretgyötrő látleletet helyezett a néző képernyő-asztalára. Szinte hihetetlen, hogy egy nemes kezdeményezés hajója szépen induló hajója miként futott zátonyra az alattomos bürokrácia szikláin, Hogy a drágán megépített, valóban pompás falu elkészülte után három évvel is csak félig meddig üzemel — mert torzsalkodás rontja a falu sorsán őrködő egyesület és a falu életét irányító vezető közötti viszonyt. A riport ügyesen tárta fel a korszerűtlen gazdálkodásból származó bajokat is — például a közadakozásból befolyt milliók szakmai hozzá nem értés miatti parlagon he- vertetése, továbbá szóvá tette helyesen, a közvéleménynek abbéli nyugtalanságát és jogos igényét, hogy az önkéntesen adományozó brigádok legalább a beküldött összeg célba érkezéséről szeretnének bizonyságot szerezni. Mint hallottuk, végül is elrendeződnek a dolgok, a faluvezető Zsom Lajos „felmondott”, újjászerveződik az egyesület is — mely bizony nem állott hivatása magaslatán — és várják az új nevelő-anyákat is, s talán előbb- utóbb benépesül a batton- nyaiak büszkesége, a minden igényt kielégítő gyermek-falu. Tehát meg is nyugodhatnánk, végül jóra fordult minden — a film tanúsága szerint — ha tapasztalataink nem erősítenék azt a tanulságot, ' amely a riportfilm mélyebb mondanivalója is: a bevezetőben már említett tudatlanságból, presztízs okokból, egyszerűen a dolgok körülmé- nyeskedő intézéséből fakadó: maradiság. Ügy is mondhatnánk, kiskorúság. Reméljük, előbb-utóbb csak kinői j ük. Röviden Az Űj hullám — fiataloknak szóló magazin. Állítólag csak nekik készül. Sajnos, egyelőre azzal tüntet, hogy a másutt is bárhol elsüthető riportok közé divatos, főként menő rocksztárok dalait sugározza. Mintha ez adná neki a fiatalos jelleget. Csakhogy ez alighanem kevés: talán ha a fiatalok igazán égető kérdései sorjáznának be, akkor tartalmában is megfiatalodnék, így szórakoztató műsor — amelyből tucatjával van a televízióban. Tizenöt éves fennállása alatt a Zenés Tv-Színház sok értékes bemutatóval örvendeztette meg a nézőket. Most két ritkasággal rukkolt elő, Telemann Iskolamesterét vitték képernyőre magas zenei színvonalon a kitűnő Gregor Józseffel a címszerepben. Ami azonban kissé zavart: a képi megjelenítés „zavarossága”, azaz nem mindig a zenei cselekménynek megfelelő képi kompozíciót láthattuk — olykor logikailag sem stimmeltek a dolgok. A Monteverdi-kan- táta előadása is némi dramaturgiai tanácstalanságról „tanúskodott” — a mondjam és mutassam gyakorlata —, amikor a hallgatót iskolásán, láthatóvá is tették — nem kedvezett az élménynek. Viszont maradéktalan dicséret az elbeszélő szerepét alakító Gulyás Dénesnek, aki világszínvonalon énekelt. A két bemutató új színt hozott a zenés színház programjába. Valkó Mihály Gyulán az egykori városháza felújított romantikus stílusú, műemlék-jellegű épületében kapott helyet a Mogyoróssy Könyvtár Az épü let rekonstrukciós munkáit úgy végezték el, hogy a külső és belső építészeti megoldások alkalmazkodtak az eredeti stílushoz, ugyanakkor figyelembe vették a korszerű könyvtár építés követelményeit is. A kétszintes, 1200 négyzetméter alapterületű könyvtárban több mint százezer kötet, négyezer hanglemez és műsoros kazetta, valamint 20 ezer román nyelvű könyv várja a látogatókat Ifjúsági díj Várják a javaslatokat Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal felhívja a társadalmi és tömegszervezeteket, a minisztériumokat, az országos hatáskörű szerveket, a tanácsokat, a vállalatokat, a szövetkezeteket és intézményeket, az ifjúsági kollektívákat, hogy tegyenek javaslatot IFJÚSÁGI DlJ adományozására. A díj azoknak a magyar állampolgároknak, valamint kollektíváknak adományozható, akik illetve amelyek kiemelkedő szerepet vállalnak a gyermekek és fiatalok társadalmi életre való felkészítésében, közéleti aktivitásuk kibontakoztatásában, egészséges életmódjuk kialakításában. Szervező, irányító, alkotó közművelődési, művészeti, pedagógiai és sportvezetői tevékenységükkel hozzájárulnak az ifjúságpolitikai célok megvalósításához. Sokoldalúan és eredményesen segítik a fiatalok pályakezdését, termelő munkáját, otthont teremtő törekvéseiket. A díjakat az erre az alkalomra létrehozott társadalmi bizottság véleményének figyelembevételével az ÁISiH elnöke ítéli oda. Az egyéni díj 30 ezer Ft, a kollektívának adományozott díj maximális összege 100 ezer Ft. A személyi adatokat tartalmazó, részletes indoklással ellátott javaslatokat (maximum 5 gépelt oldal) 1987. december 31-ig kell eljuttatni az Állami Ifjúsági és Sporthivatal személyzeti főosztályára, 1054 Budapest, Rosenberg házaspár u. 1. December 5-én Tudományos ülés Karcagon A karcagi Déryné Művelődési Központban tudományos ülést tartanak december 5-én 10 órától. Dr. Szabó József egyetemi tanár A szocializmus és a kapitalizmus egymásra hatása a világgazdasági folyamatban címmel tart előadást. Bognár József akadémikus a Magyar gazdaság, világgazdaság témakörben értekezik, Balogh Andrástól a Politika Tudományi Társaság nemzetközi szakosztályának elnökétől pedig A szocialista forradalom és a mai nemzetközi helyzet című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A holland „arany század” Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Futja-e a Diáktanyának? Túllépni az eddigi kereteken Egy nyitási kísérlet bonyodalmai Szépművészeti Múzeumunkat spanyol gyűjteményéről ismeri a világ. Pedig hasonlóan rangos a múzeum németalföldi kollekciója is. A 14. és 18. század között Észak- és Dél- Németalföldön készült festményekből nyolcszáznál többet őriz a Régi Képtár. S ebből is ötszáz kép a holland „arany századnak” nevezett 17. századból való. E világviszonylatban , is jelentős anyagból válogatott ötven kép reprezentálta a Szépművészeti Múzeumot tavasszal és nyáron az NSZK-ban és Hollandiában rendezett magyar kulturális napokon. Előbb Kölnben, Európa egyik legújabb és legmodernebb múzeumépületében, a Richartz- Wallraf Museumban, majd Utrechtben a Central museumban volt hivatalos a kiállítás. S időközben kérte kölcsön az anyagot a hannoveri Niedersöchsisches Landermuseum. És most, december végéig a hazai közönségnek. is bemutatják a Holland festészet a 17. században című kiállítást. Azok a főúri és egyházi gyűjtemények, amelyek később a Szépművészeti Múzeum alapját képezték a 18—19. században jöttek létW. Buytewech Vidám társaság c. festménye (KS) re. Akkor, amikor az európai műkereskedelem bőven kínált 17. századi németalföldi képeket. A vásárlási lehetőség találkozott a magyar gyűjtők ízlésével. Ezekből, s a későbbi polgári gyűjteményekből kerültek vásárlással vagy adományok révén a Szépművészeti Múzeumba Rembrandt, Frans Hals, Jacob van Ruisdale, Jan Steen, Jan Jansz Trech és mások képei. Az utóbbi időben mindinkább tanújelét láthatjuk annak, hogy nagyobb városaink társadalmi- és tömegszervezetei egyfajta diákcentrum megteremtésére törekednek — túl a már mindenütt meglévő művelődési házakon, központokon. Így jött létre egy korábbi kezdeményezésre — az elsők között az országban — Szolnokon a Diáktanya, amely voltaképp egy lassan kialakulóban lévő hálózat egyik láncszemének tekinthető. A Diáktanya elsősorban a városi középiskolás réteget kíván- ta-kívánja összefogni olyan programokkal, amelyek — bízvást — mindennél jobban foglalkoztatják ezt a korosztályt. Az intézmény ambiciózus vezetője munkába állásától kezdve azt tűzte ki célul, hogy jó zenei és közművelődési rendezvényekkel a Diáktanyára csábítja a város fogékony, ifjú közönségét. Hogy miért éppen főként zenei programokkal? Nos, nem titok, hogy a középiskolások túlnyomó többségét leginkább könnyűzenével lehet »megfogni”, közösségbe csábítani. A Diáktanya mint egyben vendéglátóipari helyiség is, kiválóan alkalmas kötetlen beszélgetésekre, videóvetítésekre, kisebb rendezvényekre. De mi történik akkor, ha nagyobb fába kívánja vágni fejszéjét a klub vezetője, ha olyan dolgot akar felvállalni, amelyet más intézmény nem tud, vagy nem is akar a városban? Arról van szó nevezetesen, hogy a budapesti Almássy Téri Szabadidő Központ és a Petőfi Csarnok népszerű könnyűzenei rendezvényeinek mintájára felmerült a gondolat egy szolnoki hasonlónak a létrehozására — természetesen kicsiben. Az első kísérlet október végén megvolt az SZMT Ságvári Művelődési Házban. Az eredmény lehangoló: 32 ezer forint ráfizetéssel zárult a koncert. Nemi kis összeg, kivált, ha tudjuk; a Diáktanya éves költségvetése 100 ezer forintra rúg mindössze... A kudarcba sok minden belejátszott: a magas belépő (amely egyébként szükség- szerű volt, hiszen fedezetül szolgált), a helyi hangosító kellékek hiánya (a fővárosi szerelés kölcsönzése és leszállítása ugyanis plusz pénzeket vitt el) és még sorolhatnánk tovább. Az októberi sikertelen rendezvénynél közrejátszott még, hogy a fenntartó és más kulturális intézmények elzárkóztak a támogatástól, talán azért is, mert eleve nem látták nyereséges üzletnek az egészet. Pedig egyelőre nem másról van szó, mint a „minden kezdet nehéz” szólás igazságáról, tudniillik, ha a rendezvényt sikerülne — megfelelő támogatással — meghonosítani, odaszoktatni az ifjúságot, akkor diákjaink első kézből ismerhetnék meg koruk nívós könnyűzenei irányzatait. Jó, jó — mondhatná erre valaki: megismerik ők azt enélkül is, többek Között a rádióból, magnóról, egymásnak kölcsönadott lemezekről. Ez így igaz, de a köny- nyűzene mint médium — jó alkalmat és lehetőséget teremthetne a közösséggé ko- vácsolódáshoz, innen pedig már csak egy lépés lenne más művészeti ágak, ifjúságot érintő, foglalkoztató kérdések iránti érdeklődés felkeltése is. Az első nagyobb nyitási kísérlet tehát nem hozta meg a kívánt eredményt. A kialakult helyzet azonban arra ösztönöz, hogy a Ságvári Művelődési Házban le kell bonyolódnia még néhány ilyen jellegű rendezvénynek ahhoz, hogy a megyeszékhely ifjúsága végleg megbarátkozzon az új lehetőséggel. No, persze a próbálkozásokat finanszíroznia kellene valakiknek, talán abból a megfontolásokból is, hogy Szolnokon újra kialakuljon egy olyasfajta „diákfészek”, mint amilyen a legendás hatvanas években működött, s amely igazi együttgondolkodást, együvétartozást jelentett a fiatalok számára. Jurkovics János
