Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-15 / 295. szám
1987. DECEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Száz éve dolgozik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Huzalműgyárának dróthúzó üzeme. Termékei korábban is keresettek voltak, s ma is találnak rá piacokat; A dróthúzóban évente 110 ezer tonna készterméket állítanak elő s a hazai igények kielégítése mellett több nyugat-európai országba és az USA-ba szállítanak belőle (MTl-fotó; Szabó Sándor — KS) Népművelők számvetése, műszakiak eszmecseréje a megyeszékhelyen Kiemelkedő taglétszám—Középpontban a munkahelyi tevékenység Tegnap délután Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ tanácskozó- termében szokásos évi taggyűlését tartotta a Magyar Népművelők Egyesületének Szolnok megyei Szervezete. Az ülésen részt vett Fábián Péter, a Szolnok megyei pártbizottság titkára, valamint Vass Lajos, a Szolnok Megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője. A résztvevők először Horváth Attilának, az egyesület megyei titkárának beszámolóját hallgatták meg arról, hogy miként is teljesítette a szervezet éves programját. Horváth Attila elmondta, eseménygazdag esztendőt zárnak. Idén több rangos rendezvénynek otthont adott Szolnok megye. Június elején pl. Berekfürdőn tartották meg az MNE országos elnökségének második negyedévi ülését. Az egyesület vezetése megnövekedett jelentőséget tulajdonít a kis településeken folyó népművelői munkának. Nagyszabású fórumot szerveztek többek közt áz általános művelődési központok körül felvetődött jogi problémák megvitatására. Az egyesület éves teljesítményét értékelve megállapítható, hogy eredményes munkát végzett. Erre mutat a növekvő taglétszám is, amely országos átlagot tekintve különösen kiemelkedőnek számít. Míg az MNE országos szervezetének létszáma nem éri el a kétezret, addig a megyei tagság a kétszázat is meghaladja. A beszámoló után bejelentették, hogy a MNE országos plakettjét az egyesületben végzett kiváló munkájáért Kiss Antal kapta, majd Nagy Máthé Attilának átadták a „Szolnok Megyei Szervezetért” plakettet. • • * Az év vége közeledtével nem telik el úgy egy nap, hogy a tömegkommunikációs eszközök — az újságok, a rádió, a televízió — ne tájékoztatnának arról, hogy a különböző szervezetek, egyesületek miként vélekednek a kormány és a párt gazdasági-társadalmi programjáról, és hogyan tudnák segíteni annak mihamarabbi megvalósítását. Ilyen feladatmeghatározó rendezvényt tartottak tegnap délután Szolnokon a Technika Házában is, ahol a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének kibővített végrehajtó bizottsági ülése vitatta meg a legsürgősebb teendőket. Mint Madarász Tibor, a MTESZ megyei szervezetének titkára megállapította, a termelés több területén nem kielégítő a minőség, a munkafegyelem, s néhány helyen az irányítás színvonala is hagy némi kívánnivalót maga után. Mindezek a tények egyértelművé teszik a megújulás szükségszerűségét, amelyet társadalmi tevékenységével a MTESZ-nek is segítenie kell. Mint hallottuk, fő feladatunknak továbbra is az üzemekben végzett egyesületi munkát tekintik, annál is inkább, mivel ott van a legnagyobb szükség — de lehetőség is — a gazdasági munkát előmozdító tevékenységükre, s ott segíthetik a legközvetlenebbül és a leghatékonyabban a műszaki fejlődést, a korszerű, a piacképes minőségi termelést, az eredményes gazdálkodást. Legfőbb teendőik között tartják számon a műszaki fejlődés gyorsítását, a kutatási eredmények gyakorlati elterjesztését, korszerű technológiák, módszerek bevezetését, a számítástechnika gyakorlati alkalmazását, a minőség javítását, és nem utolsó sorban azt, hogy a teljesítményarányos új személyi, vállalati és intézményi értékrendszer mihamarabb megvalósuljon. A tájékoztató után többen szót kértek, hangsúlyozva a programban megfogalmazott tennivalók fontosságát, azok következetes végrehajtását, és sokan szóvátették azt is, hogy a jövőben nagyobb súlyt kell fektetni a jobb tájékoztatásra, a műszakigazdasági információáramlás elősegítésére. J. Gy. — N. T. Külföldön is megállják a helyüket (Folytatás az 1. oldalról) két. S hogy mégis a tiszafürediek termékeit választják, abban nem kis szerepe van a jó minőségnek, a tetszetős külsőnek, hisz ők többnyire polírozottan kínálják áruikat. Űjat akaró tevékenységükre jellemző, hogy 3 éve már saját műszaki gárdája is van a gyárnak, s így nem vesznek igénybe külső segítséget, legalább is ami a tervezést és a gyártmányfejlesztést illeti. Persze kooperációs partnereik ezért szép számmal akadnak: az edények műanyag alkatrészeit, így például a bakelit füleket készítik. Választékbővítő törekvéseiket, piac iránti érzékeny- güket bizonyítja, hogy nemrégiben belefogtak a 20 és 10 literes tejeskannák gyártásába, mivel ezek iránt az utóbbi időben megnőtt az l^ény, s eddig 25 literes tejeskanna volt a legkisebb, amit a gyárban készítettek. Ugyancsak új termék az a négy részből álló edénysor is, amelyet a háziasszonyok gyümölcsök aszalására használhatnak majd. Mint általában a feldolgozóipari tevékenységeket, a tiszafüredi gyár feladatainak megoldását is hátráltatja, nehezíti — mondhatnánk, munkájuk legneuralgikusabb pontja — a bizonytalan, a rossz minőségű anyagellátás. Egy negyedévvel előre kell megrendelniük az alapanyagot, ha bele akarnak fogni valamilyen termék gyártásába. S ha időben meg is rendelik, nincs semmi garancia arra, hogy a kért anyagot pontosan és jó minőségben meg is kapják. Márpedig enélkül szinte elképzelhetetlen a kölcsönös bizalmon alapuló, egyre növekvő exportfeladatok teljesítése. S ugyanakkor — mint elmondták — tovább nehezíti helyzetüket az is, hogy az elkövetkező néhány évben — éppen az anyagi lehetőségeik szűkössége miatt — nincs különösebb esélyük arra sem, hogy felgyorsítsák a műszaki fejlesztés folyamatát. Jól tudják, csak magukra, a gyárban kialakult újítói gárdára támaszkodhatnak. Persze ez sem kevés, hiszen az újítók munkájának számos bizonyítéka van: például segítségük nélkül elképzelhetetlen lett volna régi gépeik korszerűsítése, azok hidraulikával való felszerelése. Kétségtelen, hogy a takarékosság, az ésszerűsítés, a hatékonyság már eddig is szép eredményeket hozott az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregységében, de a termelés további emeléséhez a jövőben a létszámukat is növelniük kellene. N, T, Helyzetbe hozzuk magunkat Az áldozat felelőssége Még ha meg is ússza az ember a bűncselekményt, s nem kell — mondjuk — az életével fizetnie, akkor is keserves dolog áldozatnak lenni. Akár csak úgy is, hogy egy karcolás sem ér bennünket, de „megszabadítanak” az értékeinktől. Átéltem: a lakásomat feltúrva, szétrombolva találtam. Legjobban az „előszereteti” értékkel bíró holmijaimat sajnáltam, amelyeknek valóságos piaci értékük szinte alig volt. De mert becsben tartottam őket, — s értékre való tekintet nélkül mindent elvittek betörőim —, fájdalmasabb volt e kár bármi másnál. Ahogy utólag visszagondolok az egészre, el kell ismernem, magam is hozzájárultam ahhoz, hogy betörhessenek a lakásomba. Mert bár két zár „védte” illetéktelenektől a bejárati ajtót, mégis kiszakították a tokból. Csak később gondoltam végig, úgy istenigazából, hogy az ajtótokot meg kell erősíteni, s nem árt egy szirénázó riasztóberendezést is felszereltetni, kerül, amibe kerül, mert még mindig olcsóbb, mintha újra kirámolják a lakásomat. A viktimológia, az áldozattan azt kutatja, hogyan kínálja fel magát az ember, hogy bűncselekmény áldoza- ta-károsultja legyen. Ezt teheti úgy is, mint én tettem, hogy csak a betörés után erősítettem meg lakásajtómat..-. Teheti úgy is, mint a legutóbbi Kék fényben lát- hatták-hallhatták a nézők, a békéscsabai ügyben... Egy 17 éves békéscsabai villanyszerelő filmszerepek ígéretével 493 15—16 éves lányt és fiút ugratott be. És megannyi szülőt, akik hozzájárultak ahhoz, hogy gyermekeik olyan kérdésekre válaszoljanak, amelyek egy ember — különösen gyereklány — legbensőbb titkaihoz tartoznak. Mondhatják, végül is nem történt semmi, a rendőrség időben közbelépett, s egyáltalán nem biztos, hogy a jelentkezőket személyükben valami kár érte volna. Valóban, leginkább feltételezés, az, hogy mi minden történhetett volna velük. Csakhogy a valódi bűncselekmények legtöbbje éppen ilyen eshetőségekből keletkezik. Régi tapasztalat: ha emberek sokasága kiadja magát olyasvalakinek, aki nem teljesen egyenes, inkább törvénytelen úton jár el, a viktimológia szerint megnő az esély az áldozattá válásra. Sokféle a sérelem, ami érhette volna ezeket a gyereklányokat, fiatal fiúkat. A kérdező-ígérgető villanyszerelő például könnyen visz- szaélhetett volna azokkal a válaszokkal, amelyek bizonyságát adják, hogy a válaszadó — bármilyen fiatal — már létesített szexuális, némelyik homoszexuális kapcsolatot is, vagy hajlandó lenne erre. Az sem járt volna csekély veszélyekkel, ha a filmforgatásig eljut a dolog, s mondjuk, „videokazettába kerül” egy 15—16 éves lány. A videokazetta jó pénz manapság, sokszorosítani lehet, s az illegális terjesztőnek a hálózatban keményen fizetnek érte, még akkor is, ha csupán szex-jelenetek láthatók rajta... Hát még akkor mit ér, ha pornó... Vagyis pornográf! Amelynél az áldozat egyben már bűncselekmény elkövetője is. Hiszen nyilvános pornográf jelenetekben részt venni még akkor is tilos, ha ez a nyilvánosság az adott pillanatban mindössze a felvételen résztvevőket, a film készítőit jelenti. De nem is ez a dolog veleje, hanem az áldozati része... Amikor tehát az áldozat felelősségéről beszélek, például' az előbbi, a békéscsabai esetben, azt sem tagadhatom el, hogy a jelentkező gyerekek személyi felelősségének feszegetésénél sokkal inkább fontosnak tartom a környezetük magatartását. Jelen esetben a szülőkét, akik tizenéves gyerekeiket minden bizonnyal féltőn óvják attól, hogy este nyolc óra után a városban csavarogjanak, vagy olyan társaságba keveredjenek, ahol mindenféle illetlenségek történhetnek. Bizonyos vagyok benne, hogy a 493 fiatal lány és fiú szüleinek a, túlnyomó többsége beleremegne abba a ondolatba, hogy gyermekének mondjuk nyilvánosan le kell vetkőznie. De azonnal felejtődik a morál, a félelem, mihelyt felcsillan egy lehetséges karrier első, — bizonytalan — állomása. A leendő áldozatok egyike sem gondolja a bűncselekmény megtörténte előtt, hogy vele is előfordulhatna... Pedig az élethelyzetek árulkodnak önmagukról: vigyázat, itt bűncselekmény forrása rejtőzik! A Kék fénynek nincs olyan adása, amely ne adna újabb és újabb példát a vik- timológia-kutatók kezébe: íme a bizonyság, milyen balgán lesz áldozat az ember! S bár igaz a közmondás, hogy mindenki leginkább a saját kárából tanul, de az a változat még iga- zabb, hogy más kárán tanul az okos. Legyünk hát okosak! De legalább okosabbak! Sz. lu Eljut a hír mindenkihez Beazélgetéa Jáazágóról a tanácstagi beszámolón Halványan világító lámpák kísértek be az árokszállási bekötőútról Jászágó központjába, a művelődési házhoz. Az előcsarnokban Szabó Ferenc elöljáró és Mozsár Lászlóné tanácstag inkább a választók érkezését, mintsem újságíró megjelenését várták. A fűtött nagyteremben sorba rakott székeken 5 óra előtt néhány perccel még csak 3 nyugdíjas asz- szony üldögélt. Szabó Ferenc, aki korábban 28 évig, a tanácsok megalakulásától volt első és egyben utolsó elnöke is a falunak, szabadkozva ecsetelte a tényeket. — Nem is olyan régen még csak egyharmad utcám volt, mégis 30—40-en összegyűltünk a magánházakban tartott tanácstagi beszámolókon. Most az egész utca az enyém, összevontuk a beszámolót is, és ez a néhány szék így se fog megtelni. Negyedóra múlva a foghíjasán megtöltött széksorok előtt az elöljáró köszöntötte a megjelenteket és megkérte tanácstag társát, hogy tájékoztassa választóikat a község fejlődéséről, egész éves munkájukról. Idősek és egy-két középkorú ember hallgatta Mozsár Lászlóné beszámolóját. A két öregágói tanácstag az utóbbi években közösen tartja beszámolóját, mert a két és fél utcának azonosak a gondjai. A Jászárokszállási Közös Tanács egységes pénzalapjának egytizede jutott idén Jászágóra, ez megegyezik a lakosság arányával is. Legjelentősebb kiadás a Lenin és Rákóczi utak burkolatának lezárása volt 1,2 millióért. A többi néhány tízezer forintos tétel, karbantartásra, felújításra költötte az elöljáróság, fizették a tanulók napi utazási költségeit. A rendelkezésükre álló pénz felhasználásában az elöljáróság szabad kezet kapott, a közös tanácsban az öt jász- ágói tanácstagot egyenrangú partnerként kezelték. A tájékoztató után kötetlen beszélgetéssé alakult gyűlésen a lakók a megígért ivóvízvezeték építését szorgalmazták, a járdatakarítás ellenőrzésére hívták fel a kirendeltségvezető figyelmét. Egyikük elégedetten nyugtázta a Rákóczi út burkolását, azért viszont bosszúsan emelte fel a hangját, hogy már több helyen feltöredezett a friss burkolat. Szóvá tették a bekötőút menti fák gallyazását, a helytelen szennyvízürítést. A körzeti megbízott a fokozódó bűnelkövetések miatt a tulajdonok gondosabb védelmére kérte a lakókat. Az elöljáró válaszolt a felvetésekre, majd elmondta, hogy új munkahely is létesül Jászágón. Az ortopéd cipőket gyártó cipőkészítő ipari szövetkezet hoz létre telephelyet jövőre a faluban. öregágó lakóit húszán képviselték, és bár Szabó Ferenc keserűen szóvá is tette, hogy a fáradozásaik eredménye sokakat ennyire közömbösen hagy, a beszámoló végén megértőén jegyezte meg: a 89 házból 49 család képviseltette magát. Kicsi a falu, eljut a hír mindenkihez, meg azután a hézagosán beépült hosszú utcában idős emberek élnek, érthető, hogy ilyen sáros, sötét estén nehezen mozdulnak ki otthonról. L. P. Fedett autóbuszvárét építtet Tiszaderzsen az* Abádszalóki Nagyközségi Közös Tanács. A kivitelezési munkákat a Gamesz szakemberei végzik (Fotó: T. K. L.)
