Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
1987. DECEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei párt-vb napirendién 0 helyi tanácsok irányításának tapasztalatai A megyei párt-végrehajtó- bizottság a helyi tanácsok megyei irányításának tapasztalatait összegezte tegnapi ülésén, megállapítva, hogy a tanácsok és szerveik tevékenységükben, szervezetükben folyamatosan fejlődtek, összhangban a társadalmi-gazdasági környezet változásaival. A megyei irányító munkában alapvetően a szabályozó normatív jelleg érvényesül, a helyi tanácsok tevékenységének alakításában a megyei testületek meghatározó szerepet töltenek be. Növekedett a hosszú- és középtávú, valamint az éves tervek, koncepciók jelentősége. Jelenleg tizenegy, a tanácsi munkák szinte teljes egészét átfogó hosszútávú megyei program ad alapot a feladatok elvégzésére. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a helyi tanácsok törvényességi felügyeletét a követelmények érvényesítésén túl úgy látja el, hogy közben differenciáltan segíti a munka színvonalának javítását. Az átfogó ellenőrzések mellett például növekvő mértékben alkalmazzák az ágazati vizsgálatok módszerét ott ahol a munka minősége ezt megkívánja. A községi tanácsok tevékenységének megismerését segítette, hogy a testületi üléseken a megyei képviseletet erősítették, ezeknek a tanácskoNyereséggel zárja első évét a Polifoam Műanyag- feldologzó KFT, az első magyar—japán vegyesvállalat. Az alapítók az előzetes gazdaságossági elemzések alapján erre az esztendőre még nem számoltak felosztható nyereséggel, ám a vállalat termékei a vártnál kelendőbbnek bizonyultak, s a gyors fejlesztések is bővítették értékesítési lehetőségeiket. A vállalat az idén előreláthatóan 150 millió forint árbevételre zásoknak mintegy hatvan százalékán vettek részt. A tanácsi gazdálkodásban tavaly bevezetett új szabályozó rendszer több területen oldotta a korábbi kötöttségeket. A megyei irányítás elsődleges feladata volt a normatív fejlesztési lehetőségek differenciálása s az, hogy ösztönözve céltámogatással az elsődlegesen fontos helyi infrastrukturális létesítmények megvalósítását, a biztonságos gazdálkodás feltételeinek megteremtését. A megyei pártbizottság tegnapi ülésén foglalkozott a kétszintű helyi területi igazgatás bevezetésével, és meghatározta a felkészülés legfontosabb tennivalóit. A közigazgatás területi rendszerének fejlesztéséhez kedvező a megye településhálózata, megfelelő szintű a személyi és tárgyi feltételek színvonala. Az irányításban a városi áttétel kiiktatásával az egyszerűbbé és egységesebbé válik, csökken a döntési szintek száma, tovább nő a községek hatásköre. Az új típusú irányítási forma kialakítása fokozottan megkívánja a községi tanácsok nagyobb önállóságát, lakossági kapcsolataik erősítését. Ösztönözni kell a helyi tanácsokat arra, hogy mélyítsék térségi vonzáskörzeti együttműködésüket, használják ki az összefogásban rejlő előnyöket. tesz szert, ami ha szerény mértékben is, de már nyereséget biztosít az alapítóknak. A társaság a múlt év kö- zeoén kezdte meg az itthon addig nem gyártott polietilén habok gyártását. Az új termékből először építőipari szigetelő anyagokat állítottak elő japán technológia alapján, majd saját fejlesztéseik eredményeként kemping-cikkekkel, cipőipari kellékekkel szélesítették a választékot. fl fizetési nehézségek feloldására Banki program A Magyar Hitel Bank Rt. igazgatósága programot fogadott el a tartós fizetési nehézségekkel küzdő gazdálkodó szervezetek helyzetének rendezésére. Jelenleg partnerei között 50—60 olyan vállalat van, amelyek jövedelmezősége nem megfelelő, fizetési nehézségekkel bajlódnak. Ezek egyrésze olyan nagy iparvállalat, amelyeknél nem az idén jelentkeztek a nehézségek. Többnyire korábbi állami döntések következtében olyan jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek nem bizonyultak sikeresnek. Ezeknek a vállalatoknak pénzügyi helyzetével az állami szervek több alkalommal foglalkoztak, mivel a pénzügyi rendezés meghaladja a bank lehetőségeit. Olyan ' nagyvállalatokról van szó, mint például a két borsodi kohászati üzem. A bank szakemberei most ismét feltérképezik e vállalatok helyzetét, és javaslatokat dolgoznak ki a pénzügyi egyensúly helyreállítására. A nehéz helyzetbe került kis- és középvállalatok esetében is részletesen megvizsgálják a pénzügyi stabilitás megteremtésének lehetőségeit. Százcsatornás rádiótelefon Bővítik a BRG Mechatronikai Vállalat salgótarjáni rádiótelefon-gyárát, amelynek tevékenységi köre — a vállalat vidéki ipartelepei közül elsőként — önálló műszaki fejlesztési részleggel gyarapodott az idén. A csoport máris dolgozik egy új távközlési rendszer kialakításán. Az idén a tervezést, jövőre a kivitelezést kell befejezni. Ugyancsak a salgótarjáni fejlesztési csoport dolga lesz kialakítani a háromszáz, majd később a kilencszáz megahertzes tartományban működtethető rádiótelefonokat. A 80—160 megahertz frekvenciatartományokban ugyanis egyre nagyobb a zsúfoltság, a jobb adás-vétel kedvéért egyre feljebb kell menni, s ezzel együtt mind több új műszaki problémát kell megoldani. Magyar—japán vegyes vállalat Nyereséges első év Az Országgyűlés téli ülésszaka előtt Mérhétő az országgyűlési képviselők feszültsége a parlamenti ülésszak közeledtével. Tegnap a Szolnok megyei képviselőcsoport ülésén — melyen részt vett Rabold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Sándor László, a Hazafias Népfront megyei titkára — már kitapintható volt az az izgalom, amellyel a közélet fórumára készülnek a honatyák. Az éles kérdésfelvetések vitatkozó hangulatot jeleztek és ez alighanem azt ígéri, hogy a háromnaposra tervezett ülésszak nem telik majd eseménytelenül. Kókai Rudolf például azt tette szóvá, hogy választó- körzetében oly annyira nagy az információ iránti igény, hogy ennek alig-alig tud eleget tenni a képviselő. Ami a mindennapi munkáját illeti, a jogorvoslásra várók gyakran a huszonnegyedik órán túl állnak elő panaszaikkal: akkor amikor már valamennyi fórumon elutasították azokat. Véleménye szerint jó lenne, ha nem várnának erre a végső terminusra a rászorulók. Dr. Faragó Margit a tanyasi esték oldott légkörét hiányol ta; azokat a beszélgetéseket, melyek elengedhetetlenek a választókkal való kapcsolat- tartásban. ö is szóvá tette azt, amit több képviselőtársa is felvetett; jó lenne, ha hamarabb kapnák kézbe Honatyák értekeztek a képviselői munkáról azokat az anyagokat, melyek fölött dönteniük kell majd az ülésszakon. Dr. Király Ferenc szerint, a képviselő- csoport munkájához információ szükséges, ö is igényelte — több társával egyetemben — a két ülésszak közötti munkájuk nagyobb nyilvánosságát. Czibulka Péter véleménye Kókai Rudolféval egyezett meg: ne a képviselő legyen az utolsó mentsvár, akihez a panaszosok fordulnak. Ügyintézésük korábbi időszakában azt a képviselőt keressék fel, akire voksukat' adták, mert így nagyobb esély van a segítésre. Hajós Ferenc szerint a tanácstagok sok dologban tehermentesíthetnék a honatyákat, ám a helyi tanácsok nagyobb aktivitása kellene ehhez. Török Sándor a képviselői tekintély lejáratását látta abban, hogy az intézetek olykor csak többszöri sürgetésre hajlandók válaszolni levelükre — miközben hónapok telnek el. Tóth György azt nehezményezte, hogy halmozódnak a tanácsi rendezvények és amelyik képviselő szeretne mindegyiken részt venni, a torlódás miatt egyszerűen időzavarba kerül. Bugán Mihály, a képviselőcsoport vezetője megígérte, hogy továbbítja a kéüvi- selők kéréseit, és erre jó alkalomnak kínálkozik az elkövetkezendő időszakban a megyei párt vb ülése, melyen éppen a képviselőcsoport munkája lesz a napirendi téma. Ezután Bugán Mihály — amolyan ország- gyűlési előzetesként — Med- gyessy Péter pénzügyminiszter tájékoztatóját ismertette, mely a közelmúltban hangzott el. Ezek szerint az 1987-es esztendő az előző évhez képest több pozitívumot hozotty de közel sem sikerült mindent teljesíteni, ami a tervekben szerepelt. A költségvetési hiány visz- szaszorult, előre láthatóan 35 milliárd forinttal kell számolni. Sajnos, a nemzetközi pénzpiacon nem javult az ázsiónk, hitelezőinket a jövőben kell megnyugtatni affelől, hogy pénzük jó helyen van. A jövő esztendőben előnyt az export élvez majd, de a figyelem homlokterében lesz az élelmiszertermelés, a kohászat és a bányászat is. A vállalatoknál a műszaki fejlesztésnek kell teret adni és ha minden várakozás teljesül, úgy 1988-ban a költségvetési hiányt 20 milliárd forintra kell redukálni úgy, hogy ebből 10 milliárdnyi tartalékot kell képezni. Az előzetes információk szerint tehát ismét nagy felelősséggel ülnek majd a képviselők december 16-án a Parlament széksoraiban. — Pb — Túlfogyasztás vagy túlköltekezés? Olvasom a rangos folyóirat rangos szerzőjének tanulmányában: „A lakosság 1985—1986. évi többlet- fogyasztása miatt olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek a fogyasztást mind 1986-hoz, mind a jóváhagyott 1987. évi tervhez képest mérséklésre késztetik.” S olvastam az elmúlt hónapokban több, ehhez hasonló és kategorikusan fogalmazott megállapítást, s ezekből csakis arra következtethetek, hogy az ország minden gondjának, bajának legfőbb — de legalábbis egyik legfőbb — oka, hogy a tervekhez és a józan mértékletességhez képest a személyes fogyasztásom mértéktelen. Ha meggondolom, hogy mint „bérből és fizetésből élő” havonta, a KSH megállapítása szerint, mindösz- sze 6084 forint bérből, illetve és legfeljebb csak 6412 forintnyi keresetből élek, akkor ugye aligha lehetséges annyi erőm, amennyi a mértéktelennek ítélt túlfogyasztásomhoz elegendő lenne. Ha azt is meggondolom, hogy a másod-harmad- és negyedállások, a mellékfoglalkozások, a különmunkák, az eseti munkavégzéssel kapcsolatos szerződések, a vgmk-zások, egyszóval a .keresetkiegészítő többlet- jövedelmek” hajszolásának korszakában ez a bizonyos többletjövedelem — és megszerzésének lehetősége — nagyon sokak számára még mindig elérhetetlen, akkor máris nem értem, hogy miből finanszírozná e sokaság, a rájuk is érvényesített túlfogyasztást”, s egyáltalán: vajon lakossági méretekben általánosíthatök-e a túlfogyasztással kapcsolatos vádak? Megkockáztatnám : aligha... De mert — az iménti átlagkereseteket jelző számokra visszagondolva — a két keresős család havi ösz- szes keresete — KSH adat! — a 13 ezer forintot sem éri el, s ha e családban csak egyetlen eltartottal számolunk is, akkor az egy főre jutó családi jövedelem alig több mint négyezer forint, akkor kérdeznem kell, hogy a hivatalosan ugyan nem publikált, de azért csak-csak számítgatott létminimumnál alig egy ezressel magasabb egy főre számított családi jövedelemből miként futná a mértéktelennek ítélt túlfogyasztásra? Mit tehet — ha egyáltalán tehet valamit — ilyen helyzetben a bérből és fizetésből élő állampolgár? Jövedelmét kiegészítő munkavállalási lehetőség után néz, no de azt is olvasom, hogy például a vgmk-kban történő munkavállalás korántsem jár együtt olyan magas jövedelemmel, amit egyébként e munkaszervezetekből kiszorult nagy többség feltételez. Vannak persze más források is. Csakhogy a maszekvilágot nem említeném, mert az ide tartozók aligha lehetnek annyian, hogy személyes fogyasztásuk döntően meghatározná a belső egyensúlyzavart. Az átlagoshoz képest valóban több személyi jövedelmet kasszírozó kisvállalkozókat meg azért nem említeném, mert egyrészt kemény szigorúsággal adóztatják ezeket, másrészt pedig — s erről is sokat olvasni — túlságosan is magasnak ítélt jövedelmük ellenében valóban magasnak ítélhető teljesítményeket produkálnak. Ha nem ezt tennék, meghalnának. . A nem második, a hovatovább nem is harmadik, inkább már csak valóban fekete gazdaságnak nevezett szférából származó fekete pénzek kasszírozóit meg azért nem említeném, mert e hiénákat többnyire a bérből és fizetésből élők fizetik. (No persze: „hiénák” ők, valamennyien? Közéjük sorolható például a „hálapénzért” ácsingózó pályakezdő orvos is, akinek havi fizetése alig több mint 3000 forint?) Forog tehát a pénz, s lényegében ugyanabban a körben: a szegényes havi bérek, a már-már elviselhetetlen önkizsákmányolással megszerezhető, ám ugyancsak szegényes mellékjövedelmek „csoportosulnak” át egyik társadalmi rétegből a másikba, aminek következtében én nem fogyaszthatok, azt fogyaszthatja más. Ez lenne a lakossági „túlfogyasztás” anyagi forrásvidéke? Vagy netán e társadalmi méretű túlfogyasztásba más is közrejátszik? Hogy például az úgynevezett közfogyasztást — a vállalatok, a legkülönbözőbb költségvetési intézmények pénz- gazdálkodását — egyelőre még aligha a szigorú takarékosság jellemzi. És ez oly annyira feltűnő, hogy az államgazdálkodási ügyek iránt legkevésbé fogékony — mert ez ügyben hosszú évtizedeken át a tökéletes közömbösségre nevelt — állampolgárnak is most már feltűnik a pazarlás. S vajon közrejátszik-e a túlfogyasztásban az elmúlt évek beruházáspolitikája, s még inkább a beruházási gyakorlata? Hogy milliárdok mentek el, és minden haszon nélkül az energetikai beruházásokra, és az energiaigényes ágazatokra, vállalatokra. Éppen abban az időszakban, amikor a világ fejlettebb és megfontoltabban gondolkodó országaiban rémülten menekült a tőke az ilyesfajta befektetési lehetőségeitől. S további mil- liárdokkal próbáltuk megmenteni — a siker legcsekélyebb reménye nélkül is a már hosszabb ideje és tartósan veszteséges vállalatokat, sőt komplett iparágakat. Nem volt-e oka a túlfogyasztásnak — a túlköltekezésnek — a vállalatoknál hosszú évek óta és ma is jellemző készletfelhalmozás, ami persze megintcsak — a hiánygazdálkodás miatti — kényszerhelyzet, de gyakorta és általában csakis veszteségeket okozó pazarló pénzköltés. Mindezek csak tanácstalan — ám nemcsak a civil állampolgárnak, de a szakembereknek is gyötrődést okozó — kérdések. Mindahányan egyre csak azon töprengenek, hogy igazából mi az oka az egyébként vitathatatlan túlfogyasztásnak, s vajon ez ügyben csakis a lakossági fogyasztás — másképpen fogalmazva: az életszínvonal — drasztikus visszaszorítása jelentheti-e az egyetlen lehetséges megoldást? Vagy ha nem, akkor netán elképzelhető lenne végre a társadalmi méretű pénzgazdálkodás racionalizálásának kikényszerítése; mi több: az anyagi haszonnal együtt járó tőkebefektetések — és nem a közpénzt fogyasztó beruházások — minden lehetséges módon történő szorgalmazása? A válasz nem lehet kétséges. Vértes Csaba ízletes sajt Kunszentmártoniról A Szolnok Megyei Tejipari Vállalat kunszentmártoni sajtüzemében jelenleg ötféle sajtot gyártanak. A Trapistából például naponta 35 mázsa készül. Képünkön formákba töltik a sajtmasszát (Fotó; T. Z.)