Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-09 / 264. szám
1987. NOVEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből 0 halott Ember levelei Az épület bővítésre vár Iskola a város peremén — A kollégáim azt mondták, hogy miért nem egy esős nap dél idejére hívtam. Akkor láthatta volna a közel 600 gyereket a szűk folyosón, s az ebédre várakozók -hosszú sorát — fogad Káplár József, a Szolnoki Újvárosi Általános Iskola igazgatója. A zsúfoltság nyomasztó Lehet, hogy a zsúfoltság különösen az ebédidő alatt a legnyomasztóbb, de hogy szűkös az épület ennyi gyereknek, az alkalmi háztüzné- zőnkön is jól látható. Az épületben a huszonnégy tanulócsoport tizenkét teremben tanul, természetesen váltott műszakban. A tizenkettőből három szükségtanterem. A napközi a Lomb utcai épületben van, ahol az ötből egy ugyancsak szükségtanterem. Minden helyiséget reggeltől estig használnak, így is számítástechnikai bravúr volt, ahogy az iskola vezetői kisakkozták a tanév elején az osztályok órarendjét. A város bármelyik intézményében kényelmesebb körülmények között — legalábbis annyira, hogy nem kellene „váltott műszakba” járni — tanulhatnának a diákok, hiszen az új oktatási törvény lehetővé teszi a szabad iskolaválasztást. A gyerekek, de talán méginkább a szüleik azonban ragaszkodnak az újvárosi iskolához. Sokan egykor maguk is ugyanannak az intézménynek a padjait koptatták, ahova most a gyermekeik járnak. Nyilván sokat számít a döntésben az is, hogy az Segítő vállalatok Remélhetőleg már nem sokáig. A tantestület, s persze a környék lakói is azt vallják, hogy a peremkerület csak akkor peremkerület, ha akként is kezelik. Osztja ezt a véleményt Sziráki András, a Mezőgép vezérigazgatója, a választókerület országgyűlési képviselője is. Mi több, tesznek is érte, hogy kedvezően változzon a „gyárnegyed” képe. Egyre- másra épülnek az új családi házak, a térségből elköltözőiteket visszahívják a gyerek-, fiatalkori emlékek, a környékhez való kötődés, a gyökerek. Javul az infraTál Gizella Könyvespolc Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban Mit mondjak? Láttam a gyerekeket az úton, mitöbb, velük együtt igyekeztem én is sikeresen átjutni az egymást érő autók között, az iskola felőli oldalra. A folyosó? Szerencsére a diákok udvariasak, kedvesen utat engednek a vendégnek. iskola szép eredményekkel büszkélkedhetne, ha nem a szerénység jellemezné az egész tantestületet. Az iskola nemhiába testnevelés tagozatos, a tanulók egyre- másra szerzik az érmeket, díjakat a különböző szintű versenyeken, de nem kevésbé jeleskednek a humán tárgyakból is. A ragaszkodás természetesen a tantestületre is jellemző. A pedagógusok döntő többsége a nehéz körülmények ellenére sem változtat munkahelyet. Miközben a megyeszékhelyen harminc körüli az idén a képesítés nélküliek száma, az újvárosi iskolában képzett nevelők dolgoznak, így a szakos órák aránya 100 százalékos. A nehéz körülmények persze nemcsak a szűkös épületet jelentik. Az iskolába százhárom (!) veszélyeztetett tanuló jár. Majdnem minden ötödik kisdiák csak nagy-nagy erőfeszítések árán, tanítói, tanárai segítségével képes arra, hogy elvégezze az általános iskolát, s utána szakmát tanuljon. A peremkerület összes létező hátrányával kell nap mint nap megküzdeniük a nevelőknek. struktúra, s ezen belül bővül az iskola is. A bővítés legfőbb szorgalmazója, Sziráki András, a tenni akarók érthető türelmetlenségével természtesen azt szeretné, ha már elkezdődött volna az építkezés. — 1985 kora tavaszán a jelölőgyűlések előtt kezdtem el foglalkozni a gyárnegyed gondjaival — emlékezik vissza. — Akkor jártam az iskolában is, s azóta szorgalmazom a bővítést. A környék gyáraival, üzemeivel, vállalataival közösen elvállaltuk a nyolc tanteremből négynek a költségeit. Először is néhány hozzáfűzni való a film címéhez. Emberek természetesen a film szereplői is, s köztük egy Ember, így, nagy betűvel, aki Ember maradt az embertelenségben, egy tudós, Larsen a neve. A Konsztantyin Lopu- sanszkij rendezte film félelmetes játék. Maga a cselekmény is az. A Földet elpusztította — egy számítógép hibájából —, a nukleáris háború. Azok a túlélők, akik a város romjai alatt kerestek menedéket, várhatják a megváltó halált. Ez eddig — bármilyen embertelen ezt leírni, mégis így van — egy egyszerű katasztrófa film. Lopusanszkij azonban Tarkovszkij tanítvány, ennél sokkal többet vállal filmjével. A nukleáris háború erkölcsi következményeit feszegeti. A képzeletbeli városban ugyanis a katonai közigazgatás különös kategóriákat állít föl. Csak azoknak a betegeknek adnak gyógyszert, akiknek van valami esélyük a túlélésre, a menthetetlenek nem kapnak orvosi kezelést. A film nagy részének helyszíne egy régi múzeum pince-labirintusa. Főleg értelmiségiek, tudósok, művészek menekültek ide. Képtelenek elfogadni, megérteni, hogy ebben a helyzetben a régi erkölcsi értékrend használhatatlan, s abban a bizonyos „központi bunkerbe” amely valamelyest talán biztosítja valakik számára a túlélést, csak erős szervezetű felnőttek kerülhetnek be, — a gyermekek nem, őket sorsukra kell hagyni. A film főhőse, Larsen, mivel neves tudós, bekerülhetne a kiválasztottak közé, akik a bunkerbe mennek, ne nem él a lehetőséggel. Leveleket ír eltűnt fiának, képtelen elfogadni a prak- tieista antihumánus mechanizmust. Fiát nem találja meg, közben felesége ismegNemrég a Budapesti Szabadtéri Játékok keretében hallottuk őket, augusztus 22- én a Margitszigeten, most pedig október 16-án' — a Budaipest Kongresszusi Központban muzsikáltak a Budapesti Művészeti Hetek egyik műsoraként. November 14-én Győrben zenéltek, december 13-án Cegléden, 19-én Pécsett. Az októberi estjüket rögzítette a rádió, és karácsony este, december 25-én sugározza. A száztagú 'budapesti cigányzenekar 1985 telén alakult, országos kulturális hal. A film főhőse a sorsukra hagyott, tehát halálra ítélt gyermekek megmentésével próbálkozik. Cselekedeteivel azt bizonyítja, hogy a legszörnyűbb termonukleáris katasztrófa után is megmaradnak a humanista értékek. Larsen halála pillanatáig is abban reménykedik, hogy pártfogoltjai közül talán túlélik a pusztulást, s megmentik az emberi fajt, az évezredes erkölcsi értékeket. Megrázó, olykor már-már nehezen elviselhető fájdalmasan gyönyörű film Konsztantyin Lapusanszkij alkotása. Szakmailag is ritka bravúr a film, hiszen hétköznapi értelemben itt nincs látvány, nincsenek szép nők, csodálatos naplementék, fenséges hegyek, végtelen vizek, virágok, nincsenek távlatok. Csak a pince odújában mozoghat a kamera, szinte csak az emberi arcok hordozzák a cselekményt. A mozgás csak any- nyi, amennyi okvetlenül szükséges. A rendező ehhez megteremti a lehetőséget: az áramszolgáltatást a kerékpár generátorok biztosítják a pincében, — lábtaposással. A fények változása így pontosan kifejezi a helyet, helyzetet. Larsen halála előtt még látja a csillagokat: Míg úton van az ember, remél, mondja. Ebben a reményvesztett helyzetben ez a sovány vigasz is biztatóan hangzik Larsen szájából. A tudóst Rolan Bikov alakítja, az a nagyszerű színész, aki néhány évvel ezelőtt Szolnokon azt mondta e sorok írójának: most egy olyan filmben vállaltam szerepet, amely azt hiszem szétzúzza a közömbösök gondolati acélpalástját, s elűzi a cinizmust is. Minden bizonnyal így történt, így lesz, hiszen ez a film-vízió senkit sem hagy érintetlenül. egyesületként, százharminc taggal. Jelenleg 70—80 állandó tagja van, a legfiatalabb 12, a legöregebb 62 éves. Vezetőik: az ország tizenöt legprímább prímása, élükön a cigányprímás-királynak megválasztott Baross Lajossal. Módosult újabban a műsor- profiljuk. Ezzel is összefüggésben fellépnek velük nagy nevű szólisták: Melis György, Mészöly Katalin, és Szenthelyi Miklós hegedű- művész, aki nemcsak egyes műsoraik szólistája, hanem a művészeti elnökhelyettesük is lett. Kollektiv kiállítás a Csontváry teremben Kortárs rajz ’87 Huszonkilenc grafikusművész — köztük Ágotha Margit, Gyulai Liviusz, Lacza Márta, Raszler Károly, Szabó Vladimir és Würtz Ádám — válogatott munkáiból nyílik kollektív 'kiállítás a napokban Budapesten, a Képcsarnok Vörösmarty téri kiállítótermében. A kortárs grafika sokféle törekvését az összegzés igényével felvonultató tárlatot B. Supka Magdolna művészettörténész nyitja meg, az alkotásokat az érdeklődők november 21-ig tekinthetik meg a Csont- váry-teremben. Fizikusnapok ’88 Középiskolás pályázat A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommagkutató Intézete az 1988 március elején megrendezendő fizikusnapok alkalmából pályázatot hirdet középiskolások számára a következő témákban: 1) Fizikai módszerek alkalmazása az élettani kísérletekben. A pályázóktól olyan fizikai módszereken alapuló kísérletek elvégzését, megfigyeléseit értelmezését, esetleg számítógépes modellezését várják, amelyek élettani (fiziológiai) folyamatokkal (pl. érzékelés; az emberi hang« látás, hőérzet és élő szervezetek fizikai hatásokra (bekövetkező változásai stb.) foglalkoznak. v 2) A fizika szerepe az orvostudományban és az orvosi gyakorlatban. (Hogyan segít a fizika a (betegségek leküzdésében ?) A pályázóktól a (kérdés tanulmányszerű feldolgozását várják, melyben olvasmányaik és tapasztalataik alapján lehetőleg saját véleményüket fejtik ki. A 10—15 gépelt oldal terjedelmű pályamunkákat 1988. január 31-dg az MTA ATOMKl Igazgatód Titkárságának címére, Debrecen 1, Pf.: 4091. kérjük beküldeni. A pályamunka tartalmazza a pályázóik) személyi adatait (név, lakcím, személyi szám, osztály) iskolája nevét és címét, szaktanára(i) nevét, valamint a felhasznált forrásmunkák adatait. Pályadü- jak témánként: első díj 2000 Ft, második díj 1500 forint, harmadik díj 1000 forint. A legkiemelkedőbb pályamunka az ATOMKl 3000 forintos Hatvani-díját kapja. A pályázat nyilvános eredményhirdetésére a Fizdikus- napok ’88 keretében kerül A Magvető Kiadó Gyorsuló idő című sorozatának új kötete megjelenése után néhány nappal már alig kapható. Pomogáts Béla legújabb könyvének sikere kiszámítható volt, hiszen manapság széles rétegeket foglalkoztat az erdélyi magyarság sorsa, következésképpen kultúrájának helyzete is. A kötet borítójának fotómontázsán az erdélyi magyar irodalom kiadványai láthatók „zöld mezőben”, a háttérben pedig a kolozsvári Mátyás-szobor. Ez a szellemes megoldás a könyvben tárgyalt kérdéskör lényegi jegyére utal: a jelenidőt nem lehet a múlt tudása nélkül tárgyalni, s a mai erdélyi (vagy tágabban: romániai) magyar kultúra nemcsak természetes létezési terepnek tekinti saját hagyományait, hanem annak is tudatában van, hogy számára létszükséglet, hogy jelene ezer gyökérrel kapaszkodjon a múltba is. Ezt a helyzetet adottságnak tekintette Pomogáts Béla, amikor könyvének szerkezeti felépítését, tárgyalás- módját kialakította. Mert bár a mű tárgya az elmúlt másfél évtized, a hetvenesnyolcvanas évek irodalma, a bevezető fejezetek egészen 1919-ig nyúlnak vissza, s áttekintést kapunk egyrészt a két világháború közötti korszak, másrészt a felszabadulás utáni negyedszázad irodalmáról is. Erdély mindig is „híd” volt Közép-Európa különböző nemzetségei között, s ezen a szerepen nem változtatott az sem, hogy e hidat sokszor kellett újraépíteni. Ez a híd-szerep éppen a két világháború közötti korszakban állandósulhatott és tudatosodhatott. Ezt az irodalmi virágkort állítja munkája középpontjába Pomogáts Béla, aki már számos más művében foglalkozott az erdélyi irodalommal. Könyvének felépítése időrendi, azon belül műfaji tagolású. Nemcsak a szűkebben szépirodalmi műfajokat veszi figyelembe, hanem általában a humán tudományokat, amelyeknek a nemzetiségi viszonyok között eleve nagyobb, megőrző szerepük van. A könyvsorozat jellege nem teszi lehetővé a részletes tárgyalást, így a könyv „kistükörnek” tekintendő, amely összefoglalón adja a legfontosabb ismereteket. V. G. Eddig 12 millió 800 ezer forint gyűlt össze. — Ügy hírlik, jövőre emelkednek' az építési anyagárak. Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg többe kerül majd a négy tanterem. — Ez valóban sajnálatos tény, de ezen természetesen nem múlhat az iskola sorsa. Kommunista műszakból, s egyéb forrásokból kipótoljuk a hiányzó összeget. Emellett társadalmi munkát is felajánlottak a majdani építkezéshez a vállalatok, üzemek dolgozói, sőt még a tantestület és a diákok is. A tanári kar emellett egy igazán humánus gesztussal odaadta a bővítésre a megyei tanácstól tavaly kapott pedagógiai díjért járó jutalmát is. Hogy mikor kezdődik a bővítés? Erre a kérdésre Kéri Józseftől, a városi tanács vb. pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának vezetőjétől kaptunk választ: — Az iskola bővítésének ügye terv szerint halad — mondja. — Elkészült, engedélyezett a tervrajz, éppen a napokban hirdettünk versenytárgyalást a kivitelezésre. Az ajánlatokat 1988. február 8-ig kell eljuttatni a Slzolnoktervhez. Majd a tárgyalást követően, február 11-én lesz eredményhirdetés, s ezután elkezdődhet az iskolabővítés, amelynek átadási határideje 1989. július 31-e. A tervek elkészültek Vagyis a mostanival együtt még összesen két tanévet kell eltölteni az iskolában mostoha körülmények között. Két év múlva szeptember l-jén 1840 négyzetméterrel nagyobb iskola várja majd a diákokat. S hogy mi lesz ekkora területen? Nos, a tervrajz szerint egy háromszintes, tetőtér- beépítéses épületszárnnyal bővül az iskola, és egy új kazánház is létesül. Az épületben nyolc tanterem, kiszolgáló és közösségi helyiségek, szertárak kapnak majd helyet. A bővítés elkészülte után megszűnik az iskolában a váltott tanítás, javulnak, s a megyeszékhely többi oktatási intézményéhez hasonlóak lesznek az oktatás feltételei. Épül az áj levéltár A Fővárosi Levéltár 1686 óta összegyűjtött pótolhatatlan értékű iratanyagát a második világháború éveibep nagyrészt a budapesti Bazilika biztonságos pincédben helyezték el. Miután, a mind- mádig itt tárolt forrósértékű, történelmi dokumentumokat a pincében gombák támadták meg, mind halaszthatatlanabbá vált az iratok részére az új otthon megteremtése. Az új levéltár építése a Leonardo da Vinci utcában, a Bútoripari Vállalat egy feleslegessé vált raktárának helyén tavaly kezdődött meg. A munkálatok befejezéshez közelednek. Az új épületben 15 ezer méter hosszúságú polcokon, a legkorszerűbb technika alkalmazásával biztosítják majd1 az értékes anyag megőrzését. Az egyes helyiségekbe korszerű klímaberendezések biztosítják a levegő megfelelő hőmérsékletét és páratartalmát. Legmodernebb izotópos füstjelző gondoskodik majd a tűzvédelemről A tudományos adatgyűjtés — jelenleg nagyon hiányolt — lehetőségét, minden kényelmet szolgáló olvasó-, kutatószobákban teremtik meg. A Leonardo da Vinci utcai épületben jelenleg a berendezéseket szerelik. sor. Tovább folytatódik a ttszavárkonyi alkotóház építése. A főépület mellett nyári étkezdét, konyhát készítenek, később pedig fttrdőházat is emelnek (Fotó: T. Katona L.) —ti— K száztagú cigányzenekar Kétszázéves hagyomány! folytat