Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

io Szolnok megye múltjából ___________ ^november 7. S zegénység, tanácstalanság, kétkedés Jász-Nagykun-Szolnok vármegye az októberi forradalom idején Jászsági internacionalisták Frontbarátkozás: orosz katonák látogatása egy magyar egy­ségnél 1916 karácsonyán A nagy októberi szocialista forradalom győzelmének hírét kezdetben csaknem egész Magyarországon, így J ász-Nagykun-Szó Ínok vár­megyében is meglehetős ta­nácstalansággal, kétkedés­sel fogadták az emberek. A legtöbben nem is tudták el­dönteni, hogy miként véle­kedjenek az eseményekről. Különösen jellemző volt ez a falvak agrárnépességére, kik a magyar társadalom politikailag legisikolázatla- malbb részét alkották. Hoz­zájuk a hírek általában kés­ve, sokszor nem is egészen 'pontosan jutottak el, s az oroszországi események meg­értéséhez ezek nem is voltak elegendők. A vidéki lapok is inkább csak tőszavakban közölték azokat a (bizonyta­lan értesüléseket, amelyek az Ausztria—Magyarország­gal hivatalosan még hadban álló nagy keleti birodalom­ból érkeztek. A magyar falu átlagem­bere azonban mégis muta­tott érdeklődést az 1917 feb­ruárjától fokozatosan ér­kező — olykor a Monarchia számára kedvezőnek, más­kor kedvezőtlennek ítélt — hírek iránt. Ennek oka rend­kívül egyszerű volt. A négy év óta folyó háborúiban a Monarchia számára legna­gyobb ellenfél az „ősellen­ségként” lefestett cári orosz- ország volt, s a galíciai had­színtereken pusztult el Fe­renc J ózsef győzhetetlen­nek hitt /haderejének színe- java. A legtöbb magyar csa­lád ekkorra már gyászolt valakit, de még többen vol­tak azok, akik orosz hadi­fogságba esett hozzátarto­zóikért aggódtak. A februári forradalmat követően sokan a gyors keleti békében, s a hadifoglyok kölcsönös haza­engedésében reménykedtek, azonlban a Kerenszkij-féle júliusi offenzíva, majd az orosz belpolitikai válság to- vá'hi súlyosbodása után ez egyre távolibbnak tűnt Hírek a frontról A vármegyei hírlapok 1917 október—novemberéből meg­maradt töredékes számai is jórészt ezt a felfogást tük­rözték, s néhány rövid uta­lástól eltekintve inkább az „aktuálisabb”, fontosabb eseményekkel, problémákkal (foglalkoztak. Részletesen megemlékeztek Luther Már­ton fellépésének, s a refor­máció kezdetének a 400. év­fordulójáról (1517. október 31.), az olasz hadszíntéren el­ért nagy hadisikerekről, leg­részletesebben és legbőveb­ben azonban a közellátás fo­kozódó nehézségeiről, a drá­gaságról, az élelmiszer- és fűtőamyaighiámyról írtak. A hadsereg ellátásának, fel­szerelésének biztosítása, a munkaképes korosztályok behívása, s a termelésiből való kdszakítása a hátor­Karcagl Napló — 1917. március 18.................kiütött a forradalom Oroszországban. Ma még nem látjuk be azokat a perspektívá­kat amiket ez az új állapot nyújt, nem tudjuk mérlegelni a világháborúra való kihatását ennek az országos tiltakozásnak, a tény azonban már magában is nagy örömmel tölt el bennün­ket.” Törökszentmiklés és Vidéke — 1917. március 25. .Ma nem áll­hat meg az abszolút orosz ura­lom és az az államrend. amely­ben a kormányzottak többsége állati sorban levő pária; a nép fejlődésében odajutott. hogy ember, polgár akar lenni.” Nagy-Kunság — 1917. ápri­lis 1. Bécsből táviratoztak: ..Oroszországgal megszakadt a postai összeköttetés. Ezért fi­gyelmeztetjük a hadifoglyok hozzátartozóit, hogy nem kell aggódnlok. ha nem is kapnak hosszabb ideig semmiféle értesí­tést.” Karcagi Napló — 1917. április 1. ..Az Ideiglenes kormánnyal iá tás tabuinak tűnő helyzetet eredményezett. A megélhetés napi problémáit jól példázza az az 1917 novemberében az alispánhoz írott névtelen le­vél is, amelyben egy magát megnevezni nem akaró me­zőtúri katonafeleség panasz­kodott a városi közellátásira, a megélhetés elemi feltéte­leinek hiányára. Levél a nélkülözésről „Lássuk csak — írja — hogy mi ás telik a hadi se­gélyből. Bn is kapok har­mad napra 1 korona 20 fil­lért, most amivel várandós állapotban voltam, így gon­doltam most három hónapig nem veszem ki, hogy tudjak egy kis fát, meg zsírnak va­lót beszerezni. Ügy gondol­tam, majd csak elkoncsor- ■gunik valahogy, csak leg­alább akkor tudjunk egy ki­csit főzni meg tüzelni, ha meiglbetegszék. <. Eimojnd,ha­tom, a gyenge táplálkozás miatt nem sdk remény volt a (gyerekhez. Most a hónapra 'kaptam 114 korona, meg egynéhány fillért, ablbul vettem 5 méter mázsa fát, ami 'belekerült a hazaszállí­tással 59 koronába. Aztán 2, vagyis kettő kiló szalon­nát 28 koronáért, de tetszik most eképzeini, egy centi vastagságú szalonna, egy ne­gyed része bőr, és most ki­sütve van belőle 72 deka zsír, és most tessék elkép­zelni 28 koronáért meddig főzünk... de mit csinálok ev­vel a 27 ikoronávali, ami meg­maradt? Szerencsétlenségem­re a piczi gyerek olyan rossz, hogy fél éjjelemként fent'kell lenni vele, erre az éjszakára kell majd 1 korona gyertya, a ház egész hónapon át így tart, nem lesz elég a 27 ko­rona gyertyára, hát még kenyérre, sóra való hol ma­rad. Mámmost azt gondol­tam, hogy a négy éves kis fiamnak nincs egy nadrágja, se ruhája, majd veszek ne­ki egy ócskát, majd legalább mán úgyis hidegek vannak, de mán gyertyára kell adni az árát... ” A vármegyei gazdasági felügyelő szeptember—no­vember havi jelentései rendkívül lehangoló képet rögzítettek a mezőgazdaság helyzetéről. A tartós nyári és őszi szárazság miatt az álla­tok takarmányozása nehéz, mivel a rétek leszáradtak, a legelők teljesen kopárak, a taikarmányféléfcből pedig olyan kevés készlet van, hogy az állatállomány kite- leltetése 'bizonytalan. A had­sereg takarmányszükségle­téből a vármegyére kivetett hányad szintén nem tűnik előteremthetőnek. A gabo­natermés igen gyenge. Kü­lönösen a burgonyatermés hagy sok kívánnivalót maga utáni, mely sok helyen csak dió nagyságú. November 30- án- az élelmiszerárOkat is­szemben állnak a szocialisták, s bár valamelyes kompromisszu­mot hoztak létre a legutóbbi na­pok eseményei, aligha van kilá­tás arra. hogy a végleges és tö­kéletes egyetértés létrejöhessen. Az Ideiglenes kormány vezetői a háborút folytatni akarják minden áron. viszont a szocia­listák. s így természetesen az egész orosz .nép megunta a há­ború rettenetes ember- és érték- áldozatait. s különösen belefá­radt az éhezésbe, nélkülözésbe. Ez illuzórikussá teszí a kettő közötti kompromisszumot.” Mezőtúr és Vidéke — 1917. áp­rilis 29. ..Az a szoclálizmus. amely megdöntötte a cári ural­mat méltán blzhatik abban is. hogv a háború által elaltatott nemzetközi szolidaritást életre keltve megszerezheti a világnak a békességet.” Kisújszállás és Vidéke — 1917. május 6. ..Oroszországban hosz- szú frontszakaszon most is a legbarátságosabb érintkezésben vannak katonáinkkal az orosz katonák. A katona és munkás­buirgonya mázsáját aktkor 50 koronában szabták meg, a tojás darabját 50 fillérben', míg egy csike 8—12 koroná­ba került. Az alapvető élel­miszerek árai az 1913. évi­hez viszonyítva átlagosan négy-hatszorosára emelked­tek. Jász-Nagykun-SzolnOk vár­megye hírlapjai november végétől kezdve szenteltek ismételten nagyobb figyel­met, az oroszországi esemé­nyeknek. Ekkorra vált is­mertté a szovjet kormány békefelihívása, valamint a belpolitikai programja (föld­osztás), s ekkoriban kezdték felismerni az októberi ese­mények jelentőségét is, bár egyelőre inkább még csak Oroszország történetének szempontjából. A Karcagi Napló így ír az orosz ese­ményekről ezieteben az idők­ben; II békefelhivás hatása „Egy ország, amelyben a nagy reformáció, a társadalmakat építő eszmék, áramlatok év­tizedéken keresztül nem tudtak gyökeret verni, egy ország, mely a teljes elnyo­matás, a szolgaság állapo­tában volt, ... egy ilyen or­szág aligha remélhette, hogy a helyzete valaha vál­tozni fog. A nagy világháborúnak kellett eljönnie ahhoz, hogy az elnyomott nép ereje nagy­ságára ébredjen... Kitört a (februári) forradalom, ala­kultak különböző népjóléti bizottságok, egyik elkerget­te a másikat, jötték a Ke- renszki'k és a Kormyilovok, a szanencselovagokkal az En­tente uralkodói paroláztak, aztán elvdharoanak ezek is, egymás után. A forrongó or­szág még mindig nem talál­ta meg a jövendő ... forrását, ezért a nagy vihar, ezért a nagy vérrontás, jelöltek vizs­gáznak s buknak meg, a nép nyomorog, éppen ezért haj­lik a communismus felé, föl­det akar osztani.” A cikkírók többsége még ekkoriban is Ausztria—Ma­gyarország jogállamiságából kiindulva szemléld a cárok korlátlannak hirdetett hatal­mát megdöntő orosz forra­dalom eseményeit, de azt már alighanem sejtik, hogy az ottani reformoknak ma­gyarországi hatása is lesz. Jász-Nagyikun-Szollnok vár­megyében már decembertől vannak nyomai az orosz ha­difoglyok mozgalmainak, kik mdelőlb haza szeretnének jut­ni, hogy a földosztás során saját birtokhoz jussanak. A földkérdés, a földbirtokmeg- oszlás aránytalansága a ma­gyar társadalomnak ás sú­lyos, jórészt elhallgatott problémája, mélyítek megol­dása csak egy újabb háborús évet követően válik majd valóban reálás lehetőséggé a magyar októberi forrada­lom győzelme után. párt bizottsága hódítás nélküli békét hirdet...” Kisújszállás és Vidéke — 1917. november 11. ..Oroszországban Kerenszkijt és kormányának tagjait, kik . .. szépen csengő angol aranyakért eladták és a végromlás felé vezették hazáju­kat elérte végzetük. A munkás­ság és a katonaság magához ra­gadta a hatalmat. ... és a for­radalmat Ismét a rendes meder­ben igyekszik tartani. Háború helyett békét hirdet. Remélhető, hogy ez az oroszországi leg­újabb változás döntő hatást fog evakorolm a háború további folytatására. Lenin, a munkás­ság és a háborút nagyon unó. béke után vágyakozó hadsereg mozgalmának ez ad különös je­lentőséget és fontosságot.” Kisújszállás és Vidéke — 1917. november 25 .................a bolseviki k ormány az egész országban fe­lülkerekedett. Így nem lehetet­len hogy a békéhez fűzött re­ményünk a közeljövőben hatá­rozottabb alakot fog ölteni.” G. K. Forró nyár derekán futó­tűzként terjedt el a hír 1914. július utolsó napjaiban, a Jászság falvaiban, is, hogy a Habsburg trónörökös, a Monarchia nagy reménysége, Ferenc Ferdinand és felesé­ge Szarajevóban 1914. július 28-án, vasárnap délelőtt gyil­kos merénylet áldozata tett, Princip golyója mindkettő­jük életét kioltotta. A Budapesti Közlöny rend­kívüli kiadósban még ezen a napon francia és magyar nyelven hírül adta a Mo­narchia hadüzenetét Szerbia ellen. A főváros utcáit el­árasztották a hadba szólító plakátok, a községi elöljáró­ságok nyomban továbbítot­ták az azonnali mozgósító parancsot, s a „lovas had­nagy” tanyáról-tanyára jár­va olykor ringó 'búzatáblák mélyéről szólította el a fér­finép színe-javát. Szorgos nyári munkák kellős köze­pén, az életet jelentő gabo­na betakarítását asszonyra, 'gyerekre, öregekre hagyva mozdulni ok kellett a hírre, búcsúvételre is alig jutott idő. Elindultak a távoli 'bi­zonytalanság útján, hogy Ferenc József „Ö Császári Fensége” parancsának en­gedelmeskedjenek. — Kö­zülük talán ekkor még so­kan hitték, hogy Ö „mindent Wienermann Lajos, a „le­gendás hírű” internaciona­lista parancsnok, az egykori jászberényi bádogossegéd meggondolt és mindent meg- fonotolt”, s megtehet, alkad- taite akik komolyan vették, hogy „mire a falevelek le- hullonak”, gyors győzelem után a magyar honvéd dia­dalmasan térhet majd haza őt ünneplő családjához. A mámoros hadbavonulást kö­vető gyors kiképzés után az első kemény ütközetek fáj­dalmas tűzkeresztségében e hamis remények csakhamar szertefoszlottak, s a nép egy­szerű fiai ráébredtek sorsuk szomorú valóságára. Csakha­mar megérezték, hogy ad­digi életük első nagy kimoz­dulása után egyre mesz- szebb sodródnak, s talán so­kuk számára visszatérés sem tesz többé. — Kiábrándult­ság, háborúellenes hangulat a folyamat további útja, amely elvezet az „ellenség­ként” szembenálló, ám ha­sonló körülmények kpzött frontra hajszolt egyszerű néptnmegekikel való sors­azonosság felismeréséhez, kölcsönös rokonszenvezésé- hez, a „frontbarátkozáshoz”, s igen sok esetben a további harc helyett az önkéntes hadifogság vállalásához. A hosszan elhúzódó nagy háború éveiben félmilliónyi magyar katona került a cári Oroszország hadifogolytá­borai,ha. Itteni sorsuk dicséi retére sem lehetett okuk, de legalább megszabadultak a fegyveres harc mindennapi életveszélyeitől. A hadifo­golytáborok belső életéhez a rendszeres fizikai munka mellett fokozatosan hozzá tartozott a politizálás is. Je­les szervező személyiségek ismertették meg a táborla­kókat az oroszországi /bolse­vik mozgalmak céljaival, a szocialista eszmékkel. Szemé­lyes szervező és felvilágosit ó munkájukat 'közel félszáz féle magyar nyelvű nyom­tatott újság, vagy kezdetle­gesebb kiadvány is segítette. Főként a szibériai, táborok­ban különösen 1917 után sokezer magyar hadifogoly számára ismerős volt már Kun Béla, Müninich Ferenc, Reiner Károly, Ligeti Ká­roly, Pataki Ferenc s még számos más szocialista szer­vező neve. Felvilágosító munkái uknak feltétlenül nagy része volt abban, hogy a nagy forradalom heves küzdelmeit követő időszak­ban mintegy százezer ma­gyar hadifogoly csatlakozott a Vörös Hadsereg fegyveres harcaihoz a szovjet hatalom kivívásáért, védeimezéséért. Soraikban szép számmal voltak jászságiak is. Mos­tanára már valamennyien el­költöztek az élők sorálból. Pár esztendeje azonban kö­zülük még néhányon élőszó­iban felidézhették kalandos étetsorsufcnak ezt a szaka­szát, s, személyes emlékezé­sük nyomán sok fontos rész­letet örökíthettünk meg a nagy idők eseményeiből a kései utódoknak. Bessenyei József Jászkisér- ről indulva járta be azt az utat, amely számára a cári hadifogolytáborokba, majd innen a Vörös Hadsereg egyik turicesztámd alakulatá­hoz vezetett. A „Pamirsakij Otrjad” katonájaként An­dii zsán, Kokánd és Ös várá­nak védelmében harcolt a fehérek ellen. A szovjet ha­talom megszilárdulása után még jó ideig Koikándon élt, itt folytathatta eredeti szak­máját, a cipészmesterséget. Életének legszebb pillanatai is Kofcándhoz fűződnek: itt ismerkedett meg azzal az orosz leánnyal, akit később feleségül vett, vele együtt tért haza Jásakisérre, ahol boldog házasságban éltek életük végéig. Cserta Menyhért jászbe­rényi parasztlegényt már el­ső katonáskodásának idején, 1912-'ben megérintette a munkásmozgalom hangula­ta. A „Vérvörös Csütörtö­kön”, 1912. május 23-án ő is tagja volt annak a kato­nai alakulatnak, amelyet a tüntetők szétverésére ren­deltek ki a hatóságok, s amely megtagadta a lövetési parancsot. A kemény bünte­tés letöltése után le sem sze­relhetett, kitört a háború, frontszolgálatra vezényelték. — Néhány hónap után; ha­difogság, Szibéria. 1917-dg Cseljabdnszkban dolgozott vasútépítési munkán. A for­radalom utáni hónapokban már a Vörös Hadsereg 14. Uráli ezredében harcol Kol- csak fehórgárdistái ellen. Egyik veszélyes felderítő szolgálata közben a fehér­gárdisták fogságába esett, majd szerencsés körülmé­nyek között sikerült meg­szöknie, s tovább harcolha­tott a vörösök oldalén. Ornszk, Tomszk térségében, később pedig a Kaukázus majd Uk­rajna területén. Szikszai Kálmán Jászapá­tiból indulva a háború első napjaitól közel hét esztendő múlva térhetett ismét ha­za. Jó néhány cári láger ne­héz életét próbálhatta, majd 1918-tól vörös katonaként harcolt előbb Szibériában, majd a Krím-félszigeten. A veszélyes csaták rossz emlé­kei mellett két nevezetes ta­lálkozásra évtizedek múltán is szívesen emlékezett; — 1921 januárjában Kun Bé­lával beszélgettek, ő látta el őket hazautazási okmányok­kal, néhány hét után pe­dig újabb nagy élményben volt részük: személyesen ta­lálkozhattak Leninnel, aki buzdító szavakkal bocsátot­ta őket haza vezető útjukra. Szőllősi Béla jánoshidai cselédlegény a Vörös Hadse­regben megfelelő elméleti kiképzés után politikai mun­kásként tevékenykedett Varga János jászálsószent- györgyi munkás számára is közel hét évig tartott a há­ború. Edzett és szívós fizikai alkata tehetett oka annak, hogy hadifogolyként mindig a legnehezebb helyekre ve­zényelték, így MunmanszJk- tól Kokándiig jó néhány cá­ri láger lakója volt. A Vö­rös Hadseregbe Varga Gyu­la András kiváló internacio­nalista parancsnok egységei­ben harcolt a turkesatáni frontokon, majd a Krím-fél­szigeten. A fehérek elleni végső küzdelmekben sokszor kellett szembenéznie a halál­lal különösen akkor, ami­kor Vrangel fehér kozákjai­nak fogságába került Rideg István jászladónyi munkás az I. Ukrán Vörös Ezredben kapott „Csapájev- sapkáját” legértékesebb em­léktárgyai között őrizte ha­láláig. Ukrajnából kalandos végén sikerült hazajutnia, hogy itthon részese lehessen a Tanácsköztársaság küzdel­meinek. Sokán voltak azon­ban, akik a Jászságból el­indulva soha többé nem láthatták már ezt a földet A szovjet hatalomért ví­vott küzdelmekben hősi 'halált halt a jászberényi fia­tal jogász, dr. Redner Károly, iMünináoh Ferenc egykori po­litikai tisztje. Ugyancsak a szovjet hatalomért vívott harcok mezején áldozta éle­tét a legendás hírű interna­cionalista parancsnok, az egykori jászberényi bádo­gossegéd, Wdenermann La­jos. Utolsó küzdelmeinek és halálának színhelyén, a kazahsztáni Talovfca és Alexandrov-Gaj helységben emlékművek őrzik nevét, 6 személyében a szovjet népek hősét tisztelik. Tóth János összeállította: Tálas László szagban már 1917 őszére ki- mételten maximálták. A „A nép megunta a háborút...” A korabeli megyei sajtó az 1917-es oroszországi eseményekrfil hányódások után már 1918 Az Auróra cirkáló a forradalom napján (1917. október 25.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents