Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-12 / 267. szám
1987. NOVEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Adidas exportra. A Senior Váci Kötöttárugyár kazár! gyáregységében az idén a nyugatnémet Adidas cég részére készítenek kü lönféle színű és fazonú szabadidőruhákat. Az év első felében százkilencvenkétezer ga rnitúra sportruhát exportáltak. Képünkön minőségi ellenőrzést végeznek az Adidas szabadidőruhákon (Fotó: Rigó Tibor — KS) Dácia-konferencia Magyar részvétel Remények, csalódások, közelítés a megoldáshoz Tegnap délelőtt kétnapos Dácia országos műszaki és vevőszolgálati konferencia kezdődött Szolnokon. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Pitesti Autógyár, a Merkur, valamint a hazai szervizek képviselői vitatják meg, hogy mit lehet tenni a minőségi kifogások csökkentése érdekében? Mint jelenlegi Dácia-tu- lajdonos — megvallom őszintén — nagy reményekkel baktattam a konferencia helyszíne felé. Nos, reményeim már a kezdet kezdetén szertefoszlani látszottak, hiszen, ha a meghívóból nem tudom meg a tanácskozás pontos helyét, biztos eltévedtem volna, hisz az utcán egyetlen plakát sem igazított útba. S ráadásul a helyszínre érve egy árva Dáciát sem láttam, nemhogy a valóságban, de még prospektuson sem. Sebaj, gondoltam magamban, majd az értekezlet kárpótol a kezdeti csalódásokért, mert a résztvevők remélhetőleg a szó szoros értelmében ízekre szedik jobbról-balról, alulról-fö- lülről nagyító alá veszik e tetszetős autót, amelyre igen sok panasz érkezik. Emlékszem, amikor három évvel ezelőtt megkaptam a Dácia-kiutalásomat és elutaztam Debrecenbe átvenni a vadonatúj autót, az első csalódás akkor ért, amikor a Merkur-telepen nem engedték, hogy kipróbáljam a kiválasztott kocsit. Csak arra volt jóformán idő, hogy körbejárjam. Mondhatnám úgyis, hogy százharmincegyné- hány ezer forintért nem tudtam, hogy mit veszek. Ez egyébként már az első úton hazafelé bebizonyosodott, hisz hiába nyomtam a gázt, az istennek se akart hetvennél többet menni, a sebességváltó meg nem ismerte a kettes fokozatot. A főtengely pár ezer kilométer után lötyögőssé vált. A vízpumpát 3 év alatt ötször kellett cserélni a generátorról már nem is beszélve... Ezért is érdekelt a tanácskozás, hisz a rendezők célja az volt, hogy a gyártók és a forgalmazók minél jobban megismerjék egymás álláspontját, s idővel megszűnjenek azok a gondok, hibák, amelyek ma még nagyonis élőek. Ezzel a kérdéssel azért is foglalkozni kell mivel egyre nő a Dácia-tulajdonosok száma, hisz ebben az évben a beérkező 140 ezer gépkocsiból 30 ezer Dácia. A tanácskozáson megjelentek a román Pitesti Autógyár képviselői, akik elmondták, hogy ismerik a hibákat és igyekeznek mindent megtenni azok kiküszöbölésére. Mint a Merkúr vevő- szolgálatának képviselője felszólalásában elmondta: ennek ellentmondanak a tények. Hiszen a beérkező gépkocsiknak többnyire még ma is rosszak a gumijaik, nem működnek az akkumulátorjaik, folyik a fékolaj meg a hűtőjük, s ráadásul az alkatrészellátás sem megfelelő. S ami a legfurcsább: szinte ugyanezeket a hibákat a magyar fél már hat évvel ezelőtt is jelezte a gyártó cégnek. A Pitesti Autógyár MEO-részlegének vezetője érthetően azt húzta alá, hogy fő céljuk a minőség javítása. Erre mintegy válaszként a tanácskozáson többen azt hangsúlyozták, hogy nem általánosságban kell beszélni, hanem megfelelő feleletet kell adni olyan kérdésekre, — mint ahogyan a KERMI igazgatója felvetette —, hogy például mi az oka a fényezés mattulásának, mikor csinálnak olyan csomagtartó-zárat, amelyet nem lehet .kézzel kinyitni, mikor nem fognak folyni a hűtők és így tovább ... A hibákat tudjuk csak a válaszokat nem. Az nem gyártmányfejlesztés, ha az autón lévő díszítőelemek számát vagy a kárpitot megváltoztatják (Ezt tervezi egyébként a gyár). Ezek esztétikai megoldások, s így az autó ára lehet magasabb, de ezzel a minőségi hibák még megmaradnak. A konferencia felszólalói sorolták a gondokat, kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy a ma befejeződő tanácskozás csak akkor éri el célját, ha a résztvevők beszélnek a bajokról és keresik a megoldás lehetőségeit. N. T. Külföldi kiállítások Az év utolsó két hónapjában számos magyar vállalat vesz részt — a Hungexpo szervezésében — külföldi kiállításokon. A Mikrobioprom nemzetközi mikrobiológiai szakkiállításon — amely november 25-én Moszkvában nyitja meg kapuit — három magyar vállalat vesz részt. Belgium fővárosában, Brüsszelben november 24. és 28. között két szakkiállítást is rendeznek. Az Aqua Expo nemzetközi víztechnológiai bemutatón a gamma Művek vesz részt. A másik szakkiállításon az Eurplasz- tica nemzetközi műanyagipari seregszemlén a Tiszai Vegyi Kombinát és a Taurus mutatja be exportkínálatát. Tegnaptól Csepelen Nyitót! kapuk Idén nyitották legszélesebbre a kapukat a Csepel Művek Szerszámgépgyára Nyitott kapuk kiállításán. A termékbemutatókat, előadásokat, üzleti tárgyalásokat felölelő egyhetes rendezvény- sorozatra negyedszer kerül sor. Az érdeklődők tegnaptól nemcsak a késztermékekkel, hanem a gyártási folyamattal is megismerkedhetnek. A környezet a tárgyalásokra is ösztönzően hat, 'hiszen a szervezők itt nem egyes vásárlókkal, hanem vevőcsoportokkal találkozhatnak, ök pedig minden szakmai kérdésükre a legilletékesebbtől: a kutatótól, a konstruktőrtől, a külkereskedőtől kaphatnak választ. Az első év mintegy ötszáz látogatójával szemben az idén mintegy ezerkétszázra számítanak. Viszonzásként a csepeli szerszámgépgyár ottani bemutatkszására most eljöttek a kínai pertnerek is. A szervezők buszokat küldtek Romániába, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, ezzel is megkönnyítve az ideutazást. A lengyel vendégeli a magyarokkal közösen előállított termékeiket mutatják be. A csepeliek vendégeket várnak még az NSZK-.ból, Ausztriából, Franciaországból és az USA-ból is. Ok szintén nemcsak arra kíváncsiak, mit termelünk, hanem arra is, hogyan. — Elkerülhetetlen a változtatás Mezőtúron elhangzott beszédéből HámorI Caaba Az alábbiakban szerkesztett formában részleteket köziünk Hámori Csabának, a Politikai Bizottság tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának a mezőtúri aktíván kedden elhangzott beszédéből. Először arról beszélnék, hogy mi jellemzi napjainkban a nemzetközi helyzetet? A két világrendszer közötti erőviszonyok nem változtak, a szovjet vezetők azonban ma nyíltan beszélnek arról, hogy műszaki, gazdasági területen a szocializmus országai éveket, évtizedeket veszítettek a legfejlettebb tőkés országokkal vívott küzdelemben. Mihail Gorbacsov ez év júniusában az S2KP KB plénumán megfogalmazta, hogy a tudományos-műszaki fejlődésben a legfejlettebb országokhoz viszonyítva tovább nőtt a lemaradásunk. Felerősödtek azonban azok a folyamatok, amelyek hosszú távon az erőviszonyokban változást hozhatnak. Üj korszak lehet a fegyverkorlátozásban az úgynevezett kettős nullamegoldás, de ennél is fontosabb a szocialista országok, ezen belül a Szovjetunió megújulása. Mi hozott változást a fegyverkorlátozásban? Az egyik ok: beérett ez a kétéves külpolitikai otfenzíva, amelyik az új szovjet vezetéshez köthető. A Szovjetuniónak létérdeke a leszerelés, hiszen csökkentenie kell nemzetközi és hazai fegyverkezési terheit. Amellett, hogy a Szovjetunió jobban rá van kényszerítve a leszerelésre, mint az Egyesült Államok. sikeresebben működtette politikai, diplomáciai gépezetét, folyamatos kezdeményezéseivel kényszerítette az amerikai felet a megállapodásra. Saját külpolitikai céljainak elérése érdekében bevonta a nemzetközi nyilvánosságot, ez új eszköz a szovjet külpolitikai fegyvertárban. Kibővült a szovjet külpolitika társadalmi bázisa, példáid az egyházi külkapcsolatok intenzívebbé váltak, épít a nemzetközi antinukleáris mozgalmakra is. A másik ok: az Egyesült Államok vezetése belpolitikai okokból „pühiult”. A szovjet értékelések szerint az USA-ban most erős mozgás tapasztalható a jobbszámy- ról a centrum irányába. összefoglalva a lényeg: megfordult egy tízéves trend és ma a világpolitikában a Szovjetunió kezdeményez. Az Egyesült Államok, a Nyugat defenzívába szorult, még nem dolgozta ki válaszát a peresztrojkára. Válasz többféle lehetséges. Ha a nyugati politikusok úgy döntenek, hogy erre a peresztrojkára nekik nincs szükségük, akkor valószínűleg az erőpolitikát újítják fel, az pedig nekünk igen kedvezőtlen. Ha viszont úgy ítélik meg, hogy nekik is relatíve jobb a szovjet átalakítás sikere, akkor helyzetünk kedvezőbb. Ám ma még nem lehet megjósolni, hogy miként döntenek a tőkés politikusok. Nekünk is érdekünk, hogy a válasz minél előbb megszülessék, nem célunk, hogy a Nyugat tanácstalan maradjon, és ne legyenek elképzelései. A tárgyalásokon kiszámíthatóbb egy magabiztos partner. A közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről született szovjet—amerikai meg- állaiDodáshoz kapcsolódó kérdéseket elemezve Hámori Csaba hangsúlyozta, hogy az lenne a jó, ha ez egy — a hadászati eszközök leszerelését. a vegyi fegyverek megsemmisítését, a rakéta- elhárító rendszerek megszüntetését. az űrfegyverkezést megakadályozó egyezményt is magába foglaló — leszerelési láncreakcáó első szeme lenne. De a megállapodásoknak az is következménye léhet, hogy a NATO egyfajta ,,pótfegyverkezésbe” kezd. Ez veszélyes, mert erre mi sem technikailag sem pénzügyileg nem vagyunk felkészülve. A harmadik lehetséges következménye a megállapodásoknak — ennek már érezzük is jeleit —, egy, a Szovjetunió számára kedvező nemzetközi propagandahatás. A világban úgy fogják fel, íme a bizonyíték: a Szovjetunió nem akar fegyverkezést, háborút. De az sem elképzelhetetlen — egy ilyen következménnyel is sízámolni kell —, hogy Nyugat-Európáhan új félelmek támadnak, s attól tartanak, hogy az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataik lazulnak. A nemzetközi kérdések után a Politikai Bizottság tagja az európai országok politikai és gazdasági kapcsolataiban tapasztalható új jelenségekről, a KGST továbbfejlesztésének feladatairól beszélt. A Szovjetunióiban megkezdett társadalmi átalakítási folyamatokról szólva kiemelte, hogy az ottani változások biztató távlatokat adnak hazai feladataink megoldásához. Ezután a magyar társadalom előtt álló időszerű feladatdkkal folytatta előadását. Magyarországon a szocialista rendszer szilárd, ugyanakkor a közhangulat aggódó, feszült, hullámzó — mondotta. Ennek előzményei ismertek. Ilyen például az, hogy a XIII. pártkongresszuson meghatározott gazdaságpolitikai irányok és a valóság folyamatai között „nyílt az olló”, növekedett a távolság. Az MSZMP vezetése ezekkel a tényekkel a múlt év tavaszán nézett szembe. Ekkor kezdődött meg az előkészítő munka, amelyiknek célja az volt, hogy „áthangoljuk” magunkat arra, hogy Magyarországon jelentős változtatásokra van szükség. Miért elkerülhetetlenek ezek a változások? Többek között azért, mert az elmúlt jó másfél évtizedben hibákat is elkövettünk, a párt is követett el hibákat. Például a 70-es évek elejének világgazdasági változásait átmenetinek és múlónak hittük, később ezeknek a változásoknak a hatását viszonylag könnyen kiigazíthatónak gondoltuk, majd úgy véltük, a legkárosabb hatásokat már megszüntettük, miközben a lényeges dolgokhoz hozzá sem nyúltunk. Az említett „átprogramo- zási” folyamatnak ez év végén értünk a végére, ekkor fogadta el a Központi Bizottság a társadalmi kibontakozási programot. A tennivalókat illetően kialakult a párt cselekvési egysége. Jóllehet tapasztalható, hogy a pártban van még a mai politikai irányzattal ellentétes vélemény. Addig nincs is baj, amíg ezek a taggyűléseken kapnak hangot, akkor van baj. amikor a cselekvésben is ez a sokféleség érződik. Mi ez a sokféleség? Például nem vesszük komolyan a társadalomban a teljesítményelv érvényesítését. Tavaly is, az idén is jelentősen nőtt a vállalatok nyeresége, miközben a költségvetési deficit is ugrásszerűen emelkedett. Hogy erre van lehetőség, az persze a szabályzók, a közgazdasági környezet hibája, nem a párt- szervezeteké — az ellentmondást azonban feltétlenül figyelembe kell venni a pártmunka során. A vállalatvezetői magatartás és a teljesítmény ellentmondását talán még jobban érzékelteti egy másik példa. Az egyik budapesti tervező vállalatnál, mert érezték, hogy a következő években csak a létszámot csökkentve gazdálkodhatnak eredményesen, minden, a nyugdíjkorhatárt elérő dolgozónak felmondtak. Ezt én mélyen teljesítményelv-ellenes döntésnek tartom, mögötte gyávaság húzódik meg: nem elég bátrak a vezetők, hogy egyenként értékeljék mindenki munkáját... Elhatározásunk — tért át más témára Hámori Csaba —, hogy a következő évek több feszültséget hordozó belpolitikai viszonyai között is fenntartjuk a társadalmi méretű párbeszédet, a tervezett központi intézkedések előtti vitákba minél több embert vonunk be, hogy mi- rtél többen értsék meg, mit akarunk csinálni. A gazdasági szerkezet átalakításának kérdéseiről szólva az előadó azt hangsúlyozta, hogy az — mint a világon mindenhol — nálunk is lakossági áldozatokat kíván. A szerkezetátalakítási feladatokat csak akkor oldhatjuk meg sikeresen, ha nő a magyar társadalom adaptációs készsége, ha megtanulunk változtatni, alkalmazkodni és a változások során keletkező feszültségeket képesek leszünk jobban elviselni. Ettől az utóbbi évtizedekben elszoktunk. Az alkalmazkodásnak azonban nemcsak gazdasági feltételei, teendői vannak, hanem tudati tényezői is, ezek fontosságáról kevesebbet beszélünk — folytatta Hámori Csaba. Én ezekhez sorolom az idegen nyelvek ismeretét is. A nemzetközi kultúra, például a műszaki ismeretek elsajátítása nem engedi meg, hogy csak magyarul beszéljünk. Tény, hogy a nálunk gyorsabban haladó országokban a fiatal nemzedékek tömegesen beszélnek idegen nyelveket. Nekünk is erre a szintre 'kellene eljutnunk, ezt szinte mindenki belátja. Amikor azonban például arról van szó, hogy néhány éven belül a diploma megszerzésének legyen feltétele legalább egy középfokú nyelvvizsga, akkor már inkább csak a terv megvalósításának nehézségeiről hallani. A Politikai Bizottság tagja az adaptációs készség hiányát magyarázó okok között említette például, hogy a műszaki kultúra fejlesztése az elmúlt évtizedekben az indokoltnál jóval kevesebb figyelmet kapott. Hámori Csaba szólott a párt kibontakozási programjának végrehajtása során eddig szerzett tapasztalatokról. Formailag megszülettek a pártszervek, pártszervezetek saját programjai — mondotta, azonban nagyon sokszor a határozatokkal ellentétes magatartás érzékelhető. A helyi problémák, feszültségek meghatározása elnagyolt, kidolgozatlan a programoknak az a része, amelyben meghatározzák, hogy milyen feladatokat miként oldanak meg a helyi eszközökkel, illetve milyen konkrét központi segítséget kérnek. Sok helyütt a pártszervezetek tétováznak: hogyan érvényesítsék a párt gazdaságirányító szerepét? Ez érthető, hiszen a| mai korszakra ezt részletesen, közérthetően még nem fogalmaztuk meg. De vannak ma is érvényes igazságok. Ilyen például az, hogy a párt mindazért felelős, ami egy adott környezetben politikai jelentőségű, nem hátrálhat meg egyetlen valóban nagy kérdés elől sem. Persze, általános receptet annak eldöntésére nem lehet adni, hogy mi a politikai kérdés — ez kétségtelenül nehezíti a munkánkat, azonban nem változtat azon, hogy a Dórt felelőssége egy adott helyen is általános. Nem neki kell intézkednie, de ha valami nagy dolog érlelődik, azzal foglalkoznia kell, mert az emberek tömegeinek életét, sorsát befolyásolja. A mi társadalmunkban pedig az ilyen jelentőségű döntéseket csak a párt képes magára vállalni.
