Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
4807. NOVEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Serge Oelaveau kiállítása A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szolnoki székházának földszinti tanácstermében tegnap délután nyitották meg Serge Delaveau francia festőművész kiállítását. A Szolnoki Művésztelepen alkotó párizsi festő legutóbb — október 1- és november 8. között — a budapesti Duna Galériában állított ki, a mostani szolnoki tárlatán megközelítően ennek a bemutatónak képeit láthatja a közönség. A festmények javarésze tematikailag is a Tisza partjához, a szolnoki Tabánhoz és a piachoz, az itteni népélet egy-egy mozzanatához kötődik, de néhány francia témát is kiállított Serge Delaveau, így a nyári, gargilessei műterméhez fűződő alkotásokat, de láthatja a közönség a festő szouzdali — szovjetunióbeli — tartózkodásának képi emlékét is. A kiállítást november 20-ig tartják nyitva naponta 15—18 óra között. Felvételünkön Pápa Aladár vezérigazgató megnyitja a kiállítást. Kisebb képünkön a művész Zagyva-parti táj című alkotása. __________Egy sokoldalú tévészemélviséq _______ M ondhatjuk: van benne valami Kicsoda-micsoda is ez a Vágó István — morfondírozok stílszerűen úton a Televízió felé, aihol a népszerű riporter-játékvezetővel van randevúm, aki emellett számítógépes és nyelvészeti mű- sqrt is vezet. A gondolatsort folytatva teszem fel az első kérdést. — Senki sem a pólyában határozza el, hogy tévés lesz. Hogyan jutott el idáig? — Érettségi után feltettem magamnak a kérdést: hogyan tovább? Humán vagy reál? összeült a családi kupaktanács, és kialakult a vélemény: ha valaki a humánt választja. az leszámol a reállal. Ellenkező esetben nem zárják ki egymást Így aztán vegyészmérnök lettem, állandó nosztalgiával a kulturális területek iránt. A nosztalgiámat úgy éltem ki;, hogy nyelveket tanultam, — És a diploma kézhez vétele után ? — A Chinoin export-, majd kutató-fejlesztő osztályán dolgoztam. Onnan a Medimpexhez kerültem, ve- gyészmémöki státusba. — Ez még mindig eléggé messze esik a televíziózástól! — Igen, de jött a Riporter kerestetik. Ez volt a nagy lépés. 1975-ben kerültem a Televízióhoz mint játékvezető, a Kicsoda-micsodába. Ottragadtam. Vetélkedők sora következett: Soha jobb kor!. Malom, Most mutasd meg!, Van képünk hozzá. A fele sem igaz, Hogy kik vannak! Köbben a Jókai-vetélkedőt Utazás Kvizlandben. — Visszatérés a kezdetekhez, hiszen ez is Barkodhba. De nemcsak vetélkedőket vezetett. — Persze, volt más is, Szivárvány, riportok, egyebek. — Említette, hogy nyelveket tanult. Milyen nyelveken beszél? — Angol, francia, német és spanyol felsőfokú nyelvvizsgám van. Beszélek egy kicsit olaszul, — Olaszországban is vezettem mór műsort, természetesen olaszul — , portugálul, arabul. És legtovább oroszul tanultam. — Ha jól számolom, ez nyolc nyelv, a magyaron kívül. Nem csekélység. Tudja is őket használni? — Néha igen. Most például Antwerpenbe készülök, a Gyémánt-díjasok fesztiváljára. Ott több nyelven készíthetek majd riportokat. — Ezek szerint „zenéül” is tud. — Igen, nagyon szeretem a könnyűzenét. Édesapám nagy bánatára, aki tanár- ember, és a komoly zene megszállottja. — Nagyon szerteágazó a tevékenysége. Hogyan alakult ez ki? — Kétféle embercsoport van. Az egyikhez tartozók egy területen mélyre ássák magukat, szakemberek lesznek. A másik embercsoportot minden érdekli, de talán nem annyira alapos. Ügy érzem, én az utóbbiak közé tartozom. Annyit tudok azokról a területekről, amelyekkel foglalkozom, hogy például Grétsy Lászlóval együtt eldöntsem, mivel foglalkozzunk, aztán megírjam az Álljunk meg egy szóra forgatókönyvét. ÉS én állítom össze a vetélkedők — jelenleg a Van benne valami — kérdéseit. A felkészüléshez természetesen lexikonokat, szakkönyveket veszek igényibe. És van egy reál és egy humán műveltségű segítőm. — Mit szeret a legjobban a sokféle tevékenység közül? — Játékstruktúrákat kitalálni. A mechanizmus kidolgozása mérnöki munka, igazi szellemi munka. Nem az, amit a kamerák előtt csinálok. — Tizenkettedik éve van a Televíziónál. Mi a munkakörének a meghatározása? — Szerkesztő-rijporter vagyok, a Szórakoztató Főszerkesztőségnél. — Most min dolgozik? — Az állandó műsoraim mellett készítettem egy Házaspárbajt. A Pécsi Ildikó— Szűts Lajos, Poór Klári— Farkas Bálint, Felföldi Anikó—Körmendi Vilmos és Schmidt Bea—Tahi Tóth László házaspárral. — Milyen tervek foglalkoztatják ? — Ügy érzem, a Van benne valami és az Álljunk meg egy szóra! még „éléi” egy darabig. De természetesen már gondolkodom újabb műsorokon. És közben most élem második nosztalgiahullámomat, ezúttal a külpolitikai műsorok iránt. — Az a benyomásom, hogy Vágó István hallatlanul könnyed, fesztelen ember. — Örülök, hogy így látja. Vannak, akik a kamera előtt megmerevednek. Mások pedig — ez a ritkább —, akik a magánéletben zárkózott, visszafogott, csendes emberek, a kamera előtt felszabadulnak, a kamera többletteljesítményre inspirálja őket Én is jobb társalgó vagyok ott, mint a magánéletiben. — Mondana a magánéletéről is valamit? — Feleségem újságíró, hétéves fiúnk most első osztályos. , Megköszönöm a beszélgetést, és elindulok hazafelé. Az autóbuszon ismét morfondírozok: kicsoda-micsoda is ez a Vágó István? Most legalább személyesen is megbizonyosodtam róla, hogy van benne valami. Sokoldalú tévészemélyiség. Erdős Márta Megfelelni az információáradat kihívásának A jövő könyvtáráról gondolkodtak Egy látszatra talán kevésbé jelentős, ám egy kisközösség számára mindenképpen jeles nap volt az elmúlt héten november 6-a. Bizonyára városunk polgárainak többsége inkább csak az évszámra emlékezik: 1952 — ekkor avatták föl ugyanis a mai Verseghy Könyvtár elődjét a járási tanács épületében. Lapunk ezt írta harmincöt évvel ezelőtt: „A Szolnok megyei Könyvtár ünnepélyes megnyitása november 6-án délután 16 órakor lesz... A megyei könyvtár végleges elhelyezést nyer a járási tanács első emeleti részében. A könyvtár jelenlegi könyvállománya 50 ezer kötet, melynek többsége a vidéki könyvtárakban van elhelyezve. A helyi kölcsönzésnél mintegy 8 ezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. Az évforduló voltaképp nem kerek, hiszen 35 év elteltével nemigen szoktunk ünnepet ülni, ami miatt mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel a megyei könyvtár e házi megemlékezése, az, hogy a rendezvényen az intézmény megalakulásáról, az azóta eltelt időszakról szinte alig esett szó, viszont annál többet hallhattak a könyvtár dolgozói előremutató tervekről, elképzeléskről. Ellentmondásosnak tűnhet, bár kétségkívül bizonyos fokú elszántságot feltételez a könyvtárosok részéről, hogy gondolatgazdag terveket szőnek ott, ahol egyébként a körülmények talán rezignált beletörődésre, lemondásra késztetnék őket. Nem titok; egy új megyei könyvtár égetően és elodázhatatlanul szükségessé vált, annál is inkább, mert a ma előadói már egy tágas, jól felszerelt könyvtárba álmodták elképzeléseiket. A helyhiány, a jelenlegi épület állaga, mind visz- szahúzó erőként hatnak, ennek ellenére a Verseghy Könyvtár dolgozói nem adták fel; vigyázó szemüket előre vetették, s vetik ma is: ennek gyümölcse lett e november 6-i kis házi szakmai tanácskozás, amelyen ; bízvást mondhatjuk: tudományos igényű előadások is elhangzottak. Egyebek mellett szó esett a könyvtári hálózat módszertani irányításának jövőbeli feladatairól, a megyei szakfelügyeleti munka jobbításáról, a Szolnok Megyei Néplap korábbitól eltérő repertorizálásáról, a 14—18 évesek szabadidős tevékenységének könyvtáron belüli újszerű megszervezéséről, a PRECIS tartalmi feltáró rendszer meghonosításának gondolatáról. Mindegyik szakmai előadás megannyi javaslatot, ötletet vitt a közösség elé a könyvtári munka színvonalának javítása érdekében. A jelen feladatainak újszerű megoldását célul kitűző, a jövő könyvtárának szerteágazó lehetőségeit boncolgató gondolatok — túlzás nélkül állíthatjuk — a holnap modern, lehetőség szerint minden igény kielégítésére törekvő könyvtárának képét vázolták. Az előadók ugyanis tisztában voltak azzal, hogy most a kor szava parancs: intézményük vagy állja a kihívást az információáradat vad lüktetésében, a számítógépek nélkülözhetetlenségében — vagy lemarad menthetetlenül. Ennyi a tét, és nem kevesebb. Most a megalapozott előrelátáson múlik a város és természetesen szűkebb pátriánk művelődésének későbbi , alakulása, kulturális életünk fejlődése. Persze, könnyű azt mondani, hogy „megalapozott előrelátásra” van szükség a jövőben, hiszen nem lehet tudni, mit hoz a holnap; hogyan érnek be a jelenlegi határozottnak vélt elgondolások. Mert má például csupán csak sejtjük, hogy a számítástechnika egyelőre még csodaszámba menő eredményeit alkalmazó könyvtár talán egyszer egy felsőoktatási intézmény szellemi teljesítményére lesz majd képes. De oda el kell jutni! A megyei könyvtár már megtette a szükséges lépéseket a számítás- technika kezdeti alkalmazásával; biztatónak ígérkeznek a próbálkozások. A felelősség, amely a könyvtárosok vállára nehezedik, tehát óriási, azonban a házi szakmai tanácskozás mégis arról győzte meg a jelenlevőket, hogy könyvtárosaink jó részét foglalkoztatja munkahelye előrelépésének gondolata, tágabb értelemben pedig megyénk kulturális életének jövője. A belső tervezgetések természetesen csak akkor teljesedhetnek ki igazán és valósulhatnak meg maradéktalanul, ha a könyvtárnak a jövőben nem omladozó tanyákon lesznek a raktárai, központi épületének alap- területe pedig megüti a kívánatost. Csakis így lehet előre lépni. S ez jó néhány előadásban elhangzott... — jurkovlci — IRODALMI PÁLYÁZAT Eredményhirdetés még az idén Mieltftt csillag lettem Pódiumest Vi&zocki] óíetérői Híres színháza, a moszkvai Taganka emlékezetes magyarországi vendégszereplése idején tanultuk meg a nevét egyszer és mindenkorra. Hamlet-alakítása — mint Innokentyij Szmnoktunovsz- kijé filmen — színháztörténeti jelentőségű eseményként rögződött tudatunkban. Sajnos, ezt ugyanúgy keveseknek adatott meg látni, mjnt Bertold Brecht Galileijét, mégis sokan megismerhettük hisz A fekete macska bandája című szovjet televíziós sorozatban is láthattuk nemrégiben. Verseinek fekete korongra rögzített felvételét a felfedezés élményével hallgathattuk meg. Vlagyimir Viszodkij jövőre lenne ötven éves. Halála, mint Suksiné, aligha pótolható hiányt jelent — nemcsak a Szovjetunió szellemi életében. Rövid, küzdelmes csillagéletének tragédiáját élhetjük át most már közvetlen közelről, hisz a Korona cukrászda pódiumestjeinek sorozatában látható Si- posihegyi Péter Mielőtt csillag lettem című, Viszockij életét átütő erővel 'bemutató drámája. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Találkozások ’87 ősz című előadásai között ma este hét órai kezdettel elevenedik meg Mikes Lilla és Hegedűs D. Géza előadásában a posztumusz AlLami-díjas művészének: a tisztesség, a bátorság és a sorsvállalás példája. A nagy októberi szocialista forradalom győzelmének hetvenedik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdetett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének irodalmi szakosztálya, a megyében élő alkotók számára. A pályázati felhívásban — amelyet lapunkban is közzé tettünk — azt ígérték a meghirdetők, hogy november 7-ig sor kerül az eredményhirdetésre, a díjkiosztásra. Ez azonban nem történt meg. — Mi a késlekedés oka? — kérdeztük Várnai Rup- pertnét, a TIT megyei szer vezetének társadalomtudo- dományi titkárát. — Az, hogy a vártnál jóval több pályamunka érkezett a két kategóriában, őszintén szólva nem gondoltuk, hogy pályázatunk ekkora érdeklődést vált ki! Mintegy negyven alkotást — verset, novellát — kell zsű- riztetnünk, s ez a tervezettnél hosszabb időt vesz igénybe. — Jó, jó, de mégis, menynyit? Gondolom a szerzők igencsak kíváncsiak munkájuk értékelésére! — Egészen pontos időpontot nemigen tudok most mondani. (A pályázók és az érdeklődők bizonyára emlékeznek rá, hogy a beküldési határidőt is módosítottuk.) Nálam is nap mint nap csörög a telefon, érdeklődnek az emberek. Annyi bizonyos, hogy még ebben az évben megtudjuk — és hírül adjuk — kik a nyertesek, azaz sort kerítünk az eredményhirdetésre. — E — f A Bács-Kiskun Megyei Tanács, az Országos Műemléki Felügyelőség és a magyarországi ortodox egyház összefogásának eredményeként eredeti szépségében helyreállítva ismét megnyitották Kecskeméten a múlt század elején épített görög-keleti templomot
