Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
1987. NOVEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A történész J. Afanaszjev a levéltárosokat képző főiskola igazgatója egy kissé — s talán akaratán kívül is — szimbólumává vált a Szovjetunióban végbemenő változásoknak. Egyike volt a legelsőknek, akik a gorbacsovi új gondolkodásmód alkalmazására tettek kísérletet a szovjet történelemtudományban. Cikkei, nyilatkozatai szenzációkat keltettek az ország határain túl is, és nemcsak a szakmai közvéleményben- Egyik-másik írását xeroxmásolatban adták nálunk is kézről-kézre az érdeklődő olvasók. Az általa szervezett, a történelem .kényes kérdéseit” vallató előadás-sorozatok társadalmi eseményekké váltak Moszkvában. Megnyilatkozásai gyakran ■kavartak vihart, sajtópolémiákat, s — ami ezzel jár —, ellenségeket is szereztek a jeles tudósnak. Ezért talán érthető, hogy nehezen szánta rá magát arra, hogy filmünk számára interjút adjon. Végül azonban létrejött egy igen érdekes beszélgetés, amely sajátos módon ötvözte a múlt és a jelen problémáit. Ami a jelenlevőket első pillanatban megragadta, az a nyílt gondolatokkal összhangban levő nyílt, fiatalos arc, s a beszédnél az a természetes pedagógiai törekvés, hogy hallgatói vele együtt jussanak el új következtetésekhez. Történésznél járva elsőként a történelem úgynevezett fehér foltjairól esett szó. Afanaszjev — utalva az elmúlt évtizedek torzításaira — hangoztatta: a történész missziója, hogy mindig igazat mondjon, s ennek az erkölcsi kötelességnek az értelmében először magának a tudománynak kell átalakulnia, hogy átalakíthassa a társadalom történelmi tudatát. Ehhez bátorságra és becsületességre van szükség. Meg kell ismerni és ábrázolni kell a múltat a maga valóságában, ahelyett, hogy változó prekoncepciók alapján kialakítanák a „jó” és a „rossz” hagyományok rendszerét. A történelmi és politikai kritika előfeltétele a valóság megismerése. Ennek a követelménynek értelmében kell újrarajzolni — mondotta — olyan személyiségek portréját, mint Buharin, Kamenyev, Zinojev és Trockij. Véget kell vetni a Hruscsov figuráját körülvevő elhallgatásnak, és valóságos, a konjunkturális szempontokat mellőző képet kell rajzolni Sztálinról. E megállapításával arra utalt, hogy a maga részéről elhatárolja magát a kritikátlan dicsőítéstől éppúgy, mint az olykor divatos hiperkritikus Sz tálin-pamf letektől. A peresztrojka történelmi előzményeit vizsgálva szó esett Lenin híres művéről, az Állam és forradalomról E munka — mondotta — ma sem vesztett aktualitásából, hisz jelenleg is hasonló kérdésekre keresünk választ. Arra, hogy milyen módon lehetne a legszélesebb tömegeket bevonni az alkotó tevékenységbe, a társadalom átalakításába, a szocializmus építésébe. Lenin arról elmélkedett, hogy miként lehet az állami formában megvalósult forradalom a lehetőségig mentes a bürokráciától, hogyan tehető demokratikussá a szocializmus építésének folyamata. Lenin gondolatait nemzedékünk, s a jövő nemzedékek számára is végakaratnak tekinthetjük, hisz megvalósításuk csak egy történelmi folyamat következménye lehet. Ám az ezen az úton elért eredmények attól függnek majd, mennyire képes e folyamat demokratikus jellegét megőrizni, milyen mértékben élvezi a legszélesebb tömegek aktív támogatását. A beszélgetés során, érintve a szocialista hatalom vál- ságtűrő képességét, szó esett az ebben a vonatkozásban jellegzetes 1921. évi X. párt- kongresszusról. Itt, mint ismeretes, többek közt olyan határozatot hoztak, amely ideiglenesen megtiltotta frakciók szerveződését. Ez az átmenetinek szánt intézkedés azonban alaptörvénnyé vált a kommunista pártokban. Afanaszjev hangsúlyozta: a konkrét körülmények az adott helyzetben indokolták ezt a döntést, de Lenin életében mégis úgy alkalmazták ezt a határozatot, hogy elismerték: a pártélet normáihoz tartozik a különböző vélemények, álláspontok létének elismerése. Csak később alakult ki az egységnek olyan felfogása, amely nem az eltérő nézetek szintézisén, hanem egy központilag deklarált akarat alapján jön létre. E felfogás tradícióvá vált, s egyik fékje a megújulás folyamatának. Az ezzel való szakítás nem kell hogy feltétlenül frakciók alakulásához vezessen. Amire szükség van, az a véleményszabadság, a különféle álláspontok harca pártszerű keretek között. Természetesen szóba került a Szovjetunió történetének , .sztálini korszaka”, amelynek nyitányát Afanaszjev a 20-as évek végében jelölte meg. Az itt jelentkező negatív jelenségek néhány év alatt normává: egy sajátságos adminisztratív, bürokratikus megtorló rendszerré váltak. A jeles történész ellenezte azt a közkeletű felfogást, hogy ami az építés során „jó” volt, az a szocializmus érdeme, s ami „rossz”, az egyetlen ember J. V. Sztálin „bűne” lett volna. Számára inkább az volt az érdekes, J. Ny. Afanaszjev történész hogy milyen valóságos tendenciák kifejezője volt a „rossz” képviselője. Ezzel kapcsolatban rámutatott; a párt jelentős része a Lenin által bevezetett új gazdasági politikát átmeneti szükséges rossznak tekintette, és soraiban változatlanul igen erős volt a hadikommunizmus ideológiája. Sztálin nem tett mást, mint tetteivel kifejezte ezt az ideológiát. Ez — úgy tűnt — megfelelt az ország elszigeteltségéből és elmaradottságából adódó rendkívüli feladatoknak, amelyekhez hozzárendelődtek a politikai élet ismert normái és intézményrendszere. A sztálini korszak fekete-fehér megítélése és pusztán etikai kritikája haszontalan és értelmetlen. A múlt történelmi kritikájától eljutottunk a jefen problémáihoz is. Afanaszjev hangsúlyozta: a peresztrojka az élet alapjainak átalakítása azzal a céllal, hogy a mindennapokban erősödjön a demokrácia és valódi szocializmus valósuljon meg a társadalomban!. Ehhez for-j radalmi jellegű erőfeszítésekre van szükség, mivel valamit átalakítani nehezebb, mint újat teremteni, másrészt az átalakítás folyamatában léteznek, működnek a korábban létrejött szervezetek, intézmények, s itt vannak ugyanazok az emberek, akik eddig is éltek. S mégis, nincs más választás, sőt az átalakítás folyamatának nem lehet vége. Időről-időre kritikailag kell elemezni a megélt történelmet, és újra és újra napirendre kell tűzni a társadalom alapjainak, létfeltételeinek átalakítását. Am ebben semmi különös nincs. A változás állandósága, ha komolyan vesszük a marxi dialektikát, természetes dolog, s az is természetes, hogy a változás a kritikai elemzéssel kezdődik, s az éppen nem ünneprontás, hanem nagyon is illő az októberi forradalom 70. évfordulójához. Kende János Corvina Kiadó Téli könyvújdonságok Hamarosan már kaphatók a könyvesboltokban a Corvina Kiadó téli könyvvásárra megjelenő kötetei. A kiadó az egyedi művészeti kiadványok között jelenteti meg Benoschofskv Ilona és Scheiber Sándor a budapesti zsidó múzeumot bemutató, kötetét. A reprezentatív album Európa egyik legszebb, legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményéről ad áttekintést. A fotókon főként művészeti alkotások, kerámiák, hímzett és szőtt textíliák. festmények és könyvművészeti ritkaságok láthatók. Marc Chagall festőművész születésének századik évfordulója alkalmából jelenteti meg a kiadó a nemzetközi hírű francia művészettörténész. Jean Cas- sou immár klasszikusnak számító, sok nyelvre lefordított monográfiáját. Az ezer év mesterművei című képes album a magyar történelem kezdetétől napjainkig tekinti át a hazai művészet remekeit. Több évszázad olyan alkotásaiból nyújt válogatást. amelyeket a művészet- történet tudományosan már feldolgozott, s a köztudat nemzeti kincseink között tart számon. A kötet Keresztury Dezső bevezetőjével jelent meg. s jövőre angol és német változata is kapható lesz. Püspökiben Társadalmi vezetőség alakult Péntek délután először találkozott Tiszapüspökiben az Általános Művelődési Központ közösségi házának társadalmi vezetősége, hogy a 25 tagú vezetőség megválasztása után a következő negyedéves munkatervet. a működési szabályzatot és házirendet megvitassa. Az elnöki tisztre jelölt Csatlós Csaba tanár, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi csoportjának vezetője teljes bizalmat kapott a szavazáson. Kovúem Imikének hívnak Az idén én leltem az első Tóth Sándor, az OTP megyei igazgató-helyettese, a szolnoki Hetényi kórház szülészetén köszönti az anyukát, dr. Dőncző Margitot, és átadja az ötezer forintos nyereménybetétkönyvet (Fotó: D. G.) Hát megjöttem. Az anyu, meg az apu már nagyon vártak. Kovács Imikének hívnak, és három napja, október 30-án hajnalban születtem, két kiló és hatvan dekával. Ezt csak azért tettem hozzá, mert úgy vettem észre, hogy a felnőttek ezt fontosnak tartják. Nagyon szeretem már a tejet, és néha alig várom, hogy az anyuhoz vigyenek szoptatásra. Különben anyu is meg apu is orvos. Az anyu olyan kisgyerekeket gyógyít Kun- szentmártonban. amilyen én is leszek, ha majd növök egy kicsit. Az aput ugyanúgy Kovács Imrének hívják, mint engem, és ő felnőtt bácsikon és néniken szokott segíteni. Tegnap furcsa dolog történt velem, ezt szeretném elmesélni. Éppen szundikáltam az ágyamban — istenem, pihenget az ember egy kicsit szombat délelőtt —, amikor jött értem a gondozó néni. Az anyukámhoz vitt. Én csodálkoztam, mert ilyenkor ezt nem szokták. Csodálkozásom még csak nőtt, amikor három idegen ember jött oda anya ágyához. Az egyikük virágot hozott, pedig azt ide nem szabad, a másiknak egy furcsa doboz lógott a nyakában, és azzal villogtatott, a harmadik meg, egy szakállas, az anyut kérdezgette mindenféléről. Füleltem, mit beszélnek, innen tudom, hogy mi is volt ez az egész. Van valami világtakarékossági nap, vagy micsoda, amiről nem tudom ugyan még, hogy mi lehet, de biztosan jó dolog, mert a bácsi, amelyik a virágot hozta, egy kis könyvecskét is adott az anyunak. Az anyu pedig megörült neki. A bácsi az OTP-től jött, de én még kicsi vagyok, és ezt sem tudom, hogy mi lehet. Mondta a bácsi, hogy ők ezt így szokták. Amelyik gyerek október utolsó munkanapján elsőként születik, anyukájának ők virágot, meg ilyen kis könyvet szoktak adni. Most én voltam az első. Két bácsi ezután elment, ami nem is volt baj, mert azzal a furcsa dobozzal állandóan a szemembe villogtak, és ez kezdett már idegesíteni. Csak a szakállas maradt, aki beszélgetett anyuval. Először azt kérdezte tőle, hogy nagyon vártak-e már engem. Tessék mondani, hogy kérdezhet egy felnőtt ilyen badarságot? Persze, hogy vártak! Hát lehet egy gyereket nem várni? Anyu azt is elmondta neki, hogy este tízkor ment be abba a szobába, ahol azok a furcsa szülőágyak vannak, és én fél négykor meg is születtem. Anyu szerint könnyű szülés volt, bár mielőtt ilyeneket mond, igazán engem is megkérdezhetne. Erről én is tudnék egyet- mást mondani! Az anyukám régebben itt dolgozott, ebben a nagy kórházban, ezért jött ide megszülni engem. Azt mondta, így nyugodtabb volt. Meg azt is mondta, hogy a könyvecskét, amit az OTP-s bácsi adott át, nem fogják most elkölteni, hanem elteszik, nekem. Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen könyv lehet az, amit el lehet költeni, amikor jött értem a gondozó néni, és visszavitt az ágyamba. Tulajdonképpen rám is fért már, mert kezdtem álmosod- ni, és azért mégis furcsa lett volna, ha csak úgy elalszom, amikor vendégünk van. Hát ez történt velem szombaton délelőtt. Kovács Imike (és akinek ezt, „tollbagondolta”: L. M. L.) Vetélkedők november hetedike jegyében Biztosítósok és OTP-sek egymás között A győztes Jelenidó brigád tagjai — verseny közben (Fotó: H. L.) Igazi nyertes az ügyfél Szakma — politika-kultúra. E hármas „jelszó” jegyében rendezték szombaton Szolnokon, az ÁÉV munkás- szállójának tanácstermében azt a vetélkedőt, aminek házigazdája az Állami Biztosító megyei igazgatósága volt. A tizenkilenc megyei igazgatóság és a főváros tizenegy kerületi igazgatósága nevezett csapatot a versenyre, amelyen végül is a szolnokiak győztek, Győr-Sopron és Fejér megye előtt. A nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére a politikai és a kulturális témakör, a Szovjetunió múltját és jelenét fogta át, míg a szakmai kérdések azt voltak hivatva eldönteni, hogy hol ismerik legjobban a biztosítások elméletét és gyakorlatát. A vetélkedő fővédnöke Deák Andrea vezérigazgató volt, aki a következőket mondta az esemény fontosságáról. — A legfőbb haszna ennek a játékos vetélkedésnek az, hogy az intézményünknek közel kétszáz dolgozója találkozott itt, akik megismerték egymást. Fontos ugyanis. hogy közel érezzék magukhoz a céget, megfogalmazódjon az együvé tartozás, és ezt a jobb közérzetet, úgy érzem, jól szolgálják az ilyen alkalmak. A győztesek csapatkapitánya Túri Ferenc üzletkötő volt, tagjai pedig Szabó Zoltánná csoportvezető, Tóth Ferencné megbízott fiókvezető és Berczeli Endre üzletkötő. A kapitány elmondta, hogy a felkészülés során „szakosodtak”. Berczeli Endrére osztották ki a Szovjetuniót, a többiek pedig a biztosítós szakma egy-egy részterületét vállalták. ü világtakarékossági nap alkalmából Az OTP Szolnok Megyei Igazgatóságánál is vetélkedtek a hét végén a dolgozók. A márciusban meghirdetett négyfordulós verseny döntőjét rendezték ezúttal, amin már csak a négy legjobb csapat vett részt. (Az igazgatóság területén dolgozó 18 szocialista brigád közül 12 nevezett a vetélkedő első fordulóira.) A döntőn az alábbi eredmények születtek: Első helyezett a Jelenidő Szocialista Brigád Törökszentmiklósról, második a Rákóczi Jászberényből, harmadik helyen végzett a karcagi fiókGyőrf- fy Szocialista Brigádja, míg a negyedik helyezett az Egyetértés Szocialista Brigád lett Tiszafüredről. A döntőbe jutott csapatok értékes könyvjutalmakat kaptak, amiket Szűcs Ferenc, az OTP megyei igazgatója adott át a győzteseknek. A szolnoki biztosítós csapat Endrei Judit játékvezető kérdését figyeli (Fotó: D. G.)
