Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-04 / 260. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. NOVEMBER 4. A jubileumi évforduló jegyében ünnepi megemlékezés és kiállítás az SZMT-nél A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának tiszteletére ünnepi megemlékezést tartottak szombaton délelőtt Szolnokon, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Ságvári körúti székházában. Fenyvesi Józsefnek, az SZMT vezető titkárának köszöntője után a politikai szövegmondó verseny helyezettjei a magyar forradalmi líra gyöngyszemei közül mutattak be egy válogatást, majd a megye SZMT Művészetidíjas együtteseinek műsorát hallhatta-láthatta a közönség; vastapssal jutalmazták a Tisza Cipőgyár kórusát, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószenr karát, valamint a tiszafüredi néptánccsoportot. Ezt követően kitüntetések átadására és a társadalmi aktivisták jutalmazására került sor. Hogyan vélekedik a szakember 7 A száguldás nem kőtelező Fókuszban a közútI közlekedés A bemutatott bélyegritkaságok közül jónéhányat eddig még nem láthatott a hazai közönség. (Fotó: Mészáros János) Az eseményhez kapcsolódóan ugyanott a Szovjetunió életét bemutató bélyeg-, érem- és egyéni gyűjteményes kiállítás nyílt. A nem kevés ritkaságot is felsorakoztató anyagot a MÁV Járműjavító bélyeggyűjtő szakkörének tagjai (Pápai Mihály, Nagy József, Asztalos Ferenc, Hargitai László) bo- csájtották közszemlére, míg Szénási Gyula egészen különleges jelvény és régi folyóirat-gyűjteményével Örvendeztette meg a kiállítás látogatóit. A bélyegek — melyek között politikai, sport vagy képzőművészeti témájúak éppúgy megtalálhatók, mint egy Lenin-blokk, vagy az űrkutatás jelenét földolgozó sorozat — november 6-ig tekinthetők meg az SZMT székházában, Szolnokon. B barátság jegyében MSZBT-nap Kunszentmárlonban Tegnap délután a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére tervezett magyar—szovjet barátsági nap alkalmából Kunszentmártonba, a politikai művelődés házába érkezett Fedotova Valentyina Gavrilova, a filozófiai tudományok doktora, akit a város párt, tanácsi és népfront vezetői fogadtak. A szovjet vendég ezt követően rövid tájékoztatót hallgatott meg a település életéről, majd a Deák Ferenc Üti Általános Iskolában ismerkedett az intézmény tevékenységével, beszélgetett a tanulókkal. Ezt követően a vendég a politika művelődés házában propagandistáknak, népfront aktivistáknak illetve az MSZBT-tagcsopor- tok tagjainak tartott előadást a Szovjetunió belpolitikájáról, a gyorsítás programjának jelenlegi helyzetéről. A Dunán Gázlók nehezítik a hajózást Hetek óta apad a Duna, a Tisza és valamennyi mellékfolyó. Hiányzik a bőségesebb vízutánpótlást hozó csapadék. A két nagy folyó vize még a meder 20 százalékát sem tölti ki, ezért a vízállás igen alacsony. Budapestnél mindössze 130 centiméter körüli értéket mutat a vízmérce. Az apadással a vízfelszín közelebb került a meder egyenetlenségeihez, s így a Tiszán négy, a Duna magyar szakaszán 24 gázló alakult ki. A Tiszán a Kisköre alatti szakaszon keletkeztek gázlók, amelyek fölött csak az 1—1,5 méternél kisebb merülésű hajók haladhatnak át. A Dunán főleg Szigetköznél, továbbá Dunaföldvár, Paks térségében találkoznak a hajók a legtöbb gázlóval. A legsekélyebb mindössze 1,6 méteres Nagybajcsnál, s az átlagos gázlómélység 2 méter körül mozog. A MAHART hajói a gázlók miatt csökkentett terheléssel közlekednek: a Fekete-tenger felé tartó vízijárműveik általában a teljes terhelésnél 55—60, a Bécs felé igyekvők pedig 60—62 százalékkal könnyebb rakományt szállítanak. Hajnalonként még köd is nehezíti a hajózást, s ha nagy a párásság, esetenként néhány- órás veszteglésre kényszeríti a hajósokat. Halak a telelőben Szorgoskodnak a jákóhalmi horgászok (Tudósítónktól). Nagy munkába kezdtek a jászjá- kóhalmi horgászok; most végzik a volt kenderáztató- ban kialakított halastó rekonstrukcióját. Az iszapkotrást, tereprendezést kb. háromszázezer forintból, részben saját erőből részben a helyi Béke és a Jászberényi Lenin Tsz által felajánlott társadalmi munkával végzik, a MOHOSZ támogatásával. A vízállás most tette lehetővé a munkavégzését, melynek a felénél tartanak, és tavaszra készülnek el, addig a halakat teleltetőben helyezték el. Az ősszel pontyot, kárászt és törpeharcsát telepítettek a másik halastóba, a Tárná morotvájába, melynek kotrása a mostani munkák után kezdődik el. Üj, ötven méter mély Norton-kutat is fúrnak a vízutánpótlás segítésére. A nagy munkák elvégzése nemcsak gyakorlati okokból vált szükségszerűvé, hanem a környezetvédelem is indokolja, ugyanis több, mint egy évtized után a felhalmozódott iszapban olyan bomlástermékek szabadulnak fel, melyek előbb-utóbb a község levegőjét is szeny- nyeznék. A mostani rekonstrukció nem érinti a Mo- rotván történő horgászatot, melyet Urbán Pál legutóbbi tizenöt kilogrammos amurja is bizonyít. Mióta ember él a Földön kitartóan azon munkálkodik, hogy különböző elmés szerkezeteket találjon ki annak érdekében, hogy a távolságokat minél gyorsabban leküzdje. Az utóbbi évek ebből a szempontból meg különösen sikeresnek mondhatók, hiszen naponta újabb és újabb gépkocsicsodákkal találkozhatunk az ország útjain. Ám a sebesség nem adja meg magát egykönnyen, és egyesek komolyan — meglehet, hogy az életükkel — fizetnek érte. Erről egyébként szinte naponta hallunk a rádióból, a televízióból és az újságokból. S hogy ez sajnos, így van, az a járművek készítői, karbantartói mellett elsősorban a közlekedőkön, a volánnál ülő embereken múlik. Most, hogy közeledik a tél mégjobban kell vigyáznunk másokra és saját magunkra. így aztán — úgy gondolom, hogy — mindenképpen időszerű az a beszélgetés, amelyet a napokban Kádár Jánossal, a megyei közlekedésbiztonsági tanács titkárával folytattam, s amelynek során a legaktuálisabb feladatokról — de nemcsak azokról — váltottunk szót a szakemberrel. — Mit szól a KRESZ legutóbbi módosításához, amikoris óránként 120 illetve 100 kilométerre emelték fel a személyautók és a motorkerékpárok autópályára és autóútra előírt legnagyobb sebességét? — Nem szeretnék a rendelettel ellentmondásba kerülni, de ehhez a sebességhatárhoz azt hiszem még fel kell nőniük az autósoknak. Mert sajnos volt már rá példa, hogy éppen emiatt előretört az agresszivitás, a türelmetlenség, mondván, hogy „miért nem megy gyorsabban előttem ez a mazsola.” S az ilyen viselkedésből komoly bajok származhatnak. Nézze, az új sebességhatárok biztos, hogy a forgalom gyorsabb áramlását, az úticélhoz jutás idejének rövidítését teszik lehetővé, de hangsúlyoznám, hogy a nagyobb megengedett sebesség senkit sem kötelez arra, hogy eszeveszetten száguldozzon az utakon. A sebesség megválasztása továbbra is a vezetőkön múlik, ugyanis előfordulhat, hogy az adott jármű nem képes az engedélyezett maximális sebességre. A lényeg az, hogy a kilométeróra mutatója mindig olyan tartományban mozogjon, amely megfelel az út és látási viszonyoknak. — Mostanában több közlekedési fórumon elhangPro Űrbe Szolnok Két évtized a közösség szolgálatában Szolnoki vagyok, hiszen itt élek, dolgozom immár huszonöt éve. Természetes, hogy idevalónak érzem magam. Magam is tudom, hogy milyen előnyt jeleníthet az, ha valaki szülővárosában élhet, érte dolgozhat, de — és ez a kitüntetés is bizonyítja — mások! is magukénak vallhatják ezt a várost, munkájukat, fáradozásukat éppúgy elismerik. Békényi Istvánná szavai ezek, mert ő is azokhoz tartozik, akiknek Szolnok akkor adott otthont a letelepedésre, amikor már az ember maga választja meg, hol kíván élni. — így voltunk mi is — mondja — a férjem egy hirdetést olvasva vetette fel, hogy jöjjünk Szolnokra. Senkit nem ismertünk, idegenek voltunk. Azt megelőzően Tégláson éltünk. Tanítottam a nyírségi faluban, de a tanítás mellett mindig, már a kezdet kezdetén volt közéleti megbízatásom. KlSZ-titkárként, majd a nő- tanács községi vezetőjeként kapcsolódtam he a népfrontmozgalomba. Mint ahogy a pályaválasztás, a munkán túli feladat- vállalás igényét otthonról hozta. A Szabolcs megyei tanító gyermeke már otthon megtanulta: a lakás falai nem választhatják el attól a közösségtől, amelynek tagja lett. A pedagógus, a népnevelő édesapa példájából egy életre szóló leckét tanulhatott meg: az igazi boldogságot csak a mások öröme teheti teljessé. így indult el ő is, ezzel az útra valóval lett ianítónő. Szolnokon, a Nyúl Utcai Általános Iskola növendéSzolnok Városi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a megyeszékhely felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából Bekényi István- nét, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkárát Pro Űrbe Szolnok-díjjal tüntette ki. A városi tanács vb- termében tegnap megtartott ünnepségen Bálint Ferenc tanácselnök adta át az elismerést. keit tanította. A kisgyepiek érdekét azonban hamairo- isain a népfrontban képviselte. 1968-ban a bizottság tagjaként, később immár tizennyolc éve annak titkáraként. — A tanítás eleinte roppant hiányzott, de hamarosan megértettem, tágabb lehetőségekkel hatékonyabban szolgálhatom eredeti hivatásomat is — emlékszik vissza —, de szerencsém volt, mert mindenkor együttműködésre Ítész partnerekre találtam, akik sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a népfront javaslatai, indítványai meg is valósuljanak a városban. Időközben a mozgalom is kiteljesedett. A városi titkár arra törekedett, hogy ne egy levegőben lógó, ülésező bizottságot vezessen, hanem a várospolitikát alakító, abban cselekvő részt vevő mozgalom irányítását lássa eL Ehhez pedig mindinkább szélesedő kapcsolatokat épített ki a város lakosságával. Egyetlen adat is jelzi ennek a törekvésnek az eredményét. A szolnokiak hetvenöt százaléka vesz részt a lakosság környezetét megváltoztató társadalmi munkában, méghozzá olyan színvonalon, amely alapján a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1980 óta háromszor ítélte a megyeszékhelynek a HNF Nemzeti Zászlaját. Bekényi Istvánná hű maradt a példaképhez. Ha kellett, szókimondó vitapartnerként is küzdött igazáért, azokért, akiket képviselt, mert a megoldást soha nem a gondok megkerülésében látta, s ha már ezt az ügyei felvállalta, meg is tett mindent annak sikeréért. Most, amikor Szolnok Pr > Urbe-díjjal jutalmazza munkásságát, méltóképp ismeri el Bekényi Istvánnénak, a HNF városi bizottsága titkárának érdemeit. Az a város, tüntette ki, amely számára nem házakat, utcákat jelent, hanem az itt élő embereket, azokat akikért vállalta a többletfelada tokkal járó áldozatot. És ő most mégsem érzi ezt áldozatnak, boldogsága mások örömével lett teljes. Szőke György zott, hogy nem is az abszolút, hanem a relatív gyorshajtás a veszélyesebb. Osztja ön ezt a véleményt? — Igen. Persze, hogy ezt megértsük tisztázni kell mindkettő fogalmát. Az abszolút gyorshajtás nem más mint az előírások, vagy táblák szerint megengedett sebesség túllépése, amelyet ma már a rendőrség gyakran ellenőriz. Erről egyébként a trafipax tudna sokat mesélni. A relatív gyorshajtás viszont már nem ilyen egyszerű és rajtakapni is nehezebb bárkit. Egyértelműen is csak akkor bizonyítható, ha baleset származik belőle. Márpedig származik, hisz Szánok megyében is megnőtt az „egy- jármüves” balesetek száma. Gyakoriak a kisodródások, az árokba borulások, a szilárd tárgynak, így többek között villanykarónak, korlátoknak — való ütközések. S ezek mind arra vallanak, hogy a gépkocsivezetők viszonylagosan hajtottak gyorsan, amelyek valójában a körülményekhez képest jelentettek túlzottan nagy sebességet. A körülmények pedig most, hogy közeledik a tél, gyakorta változnak majd az időjárás, a napszak, a hely, az útburkolat, a jármű és a rakomány függvényében. — Nemrégiben rémisztő adatokat hallottam éppen Öntől arról, hogy az idén hány halálos gyermekbaleset történt errefelé. — A számok valóban aggasztóak, hiszen ’87 október 1-ig megyénkben hét apróság lelte halálát a kerekek között. Mint szakember és mint gyakorló apa is döbbenetesnek, sőt katasztrofálisnak tartom a gyermekbalesetek növekedését. Éppen ezért fokozottan figyelünk és propaganda tevékenységünkben nagyobb súlyt fektetünk a közlekedésben résztvevő hátrányos helyzetűekre a gyermekekre és az idős emberekre akik nem mindig képesek helyesen dönteni, hisz a közlekedésben szinte a pillanatok tört része alatt kell reagálni a legkülönbözőbb s;- ituációkban. — Mi a tapasztalatuk, ismerik-e a gépkocsivezetők a szabályokat? — Határozottan állítom, hogy igen, és mondhatom, hogy jól vezetnek a magyar autósok. Egyébként az adatok is ezt bizonyítják: 1970- ben 1 millió 7 ezer 822 gépjármű futott -az országban, s ez a szám 1986 végére 2 millió 176 ezer 647-re emelkedett. Ezzel szemben a bekövetkezett közúti balesetek száma 23 ezer 225-röl 19 ezer 332-re csökkent. Ennél is kedvezőbb képet mutat a sérült személyek száma, amely 32 ezer 35-ről 26 ezer 454-re fogyatkozott. Ez a tény azt mutatja, hogy évről évre kultúráltabban közlekedünk. — Gondolom van adatuk arról is, hogy kik okozzák a legtöbb balesetet. — Azt hihetné az ember-, hogy a gyakorlatlanok, a pár hónapos jogosítvánnyal rendelkezők csinálják a legtöbb galibát. Nios, nem így van, hiszen pontosan ők azok, akik elenyészően kevés balesetben vétkesek. A legtöbb bajt az 5—Í0 éves gyakorlattal biró vezetők okozzák, hisz az összes baleset 70 százaléka az ő számlájukra írható. — Bizonyára ez azért var így, mert ilyen idős jogosítvánnyal azt hiszik az emberek, hogy már mindent tudnak és nem érheti őket meglepetés. — Pontosan erről van szó, de mint említettem a gyakorlat ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ezért sem árt, ha a gépkocsivezetők karbantartják tudásukat ugyanis a képzés során pái hét alatt nem lehet kész járművezetőket faragni a jelentkezőkből. Az a tapasztalatom, csak arra jó < tanfolyam, hogy az elmélet: alapot megadja a kezdésre Utána még sokat kell gya korolni. — Erre bizony szükség ú lernte, mert gyakorló autósként magam is találkozom olyanokkal a városban, akik nem ismerik például c rendőri karjelzéseket. Egyszerűen pánikba esnek még akkor is, ha egyértelmű jelzéseket ad a rend őre. — Előfordulhat ilyen eset is, de a tapasztalatom mégis az, hogy a gépkocsivezetők elméleti felkészültsége jó, hiszen a különböző versenyeken, vetélkedőkön megállják a helyüket. Persze ehhez valóban az kell, folyamatosan fejlesszék tudásukat. Például az olajosoknál minden évben vetélkedőket, versenyeket, a Járműjavítóban pedig előadásokat, fórumokat szerveznek nemcsak a gépkocsi- vezetők, hanem minden dolgozó részére. Ugyanakkor a „Vezess balest nélkül” mozgalomban az idén is a megye 306 vállalatánál 9 ezer 746 gépkocsivezető vesz részt. — Tavaly hány baleset történt a megyében, és ebből a szempontból vannak-e különösen veszélyes napok? — Az elmúlt évben, vagyis 1986-ban öszesen 617 baleset volt Szolnok megyében, s 900 vezetői engedélyt vontunk be. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a legveszélyesebb nap a péntek és a hétfő, mert ekkor történik a ‘balesetek jelentős része, s azok is az elindulást követő félórán belül mert olyankor még nem figyelnek, nem koncentrálnak kellőképpen a volánhoz ülők. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy évről évre csökkennek a balesetek, de túlzott lenne azt állítani, hogy azok egyszer teljesen megszűnnek. Addig amíg a közlekedők egymás iránti tisztelete, figyelme nem terjed odáig, hogy a másik embert is várják otthon, nos, addig tényleg nem lehet kiküszöbölni ezeket a baleseteket. Elgondolkodtató az is, hogy a balesetet okozó, vagy veszélyes helyzetet teremtő és elmarasztalt gyalogosok 80 százalékának jogosítványa van. Ügy látszik, amikor kiszállnak autójukból az emberek és gyalog folytatják útjukat, mintha egycsapásra elfelejtenék azokat a szabályokat, amelyeket járművezetőként nagyon határozottan kikövetelnek maguknak. Nos, az ilyen helyzeteket képtelenség rendőri eszközökkel megszüntetni. Csak úgy lehetséges, ha valóban partnerek leszünk a közlekedésiben. Eire egyébként egyre nagyobb szükségünk van, hisz naponta újabb autók, motorkerékpárok jelennek meg az utakon. Számot is említek: a megyében összesen 91 ezer 117 járművet tartanak nyilván, s ebből 1087 személygépkocsi állami, 47 ezer 497 pedig magántulajdonban van. A motorkerékpárok száma is meghaladja a 26 ezret. Nem kevés, s ez még csak nőni fog, s csak rajtunk múlik, hogy ezzel együtt a veszély- helyzetek és a balesetek ne emelkedjenek. Nagy Tibor
