Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
1987. NOVEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elsősorban a szövetkezet saját felhasználására, de más megrendelésre is dolgozik a Jászberényi MICOOP szer- számüzeme. A hidegalakító fröccs és bakelit célszerszámok nagypontosságú, modern szerszámgépeken készülnek. Felvételünkön a flik- romat 4 B koordináta fúrógépet Teleki István kezeli (Fotó: T. K. L.) Megvitatta a SZOT Módosul a szakszervezeti tagdíj Korszerűsített vasúti pályák Növelhető a sebesség A korlátozott anyagi lehetőségek miatt a szükségesnél jóval kevesebbet fordíthat a MÁV a vasúti pályák felújítására, átépítésére, karbantartására. Az idén összesen 180 kilométeren kerülhetett sor pályakorszerűsítésre, ennyire futotta a beruházási keretből. A munkákat úgy rangsorolták, hogy a legtöbb erő a legnagyobb forgalmat lebonyolító törzshálózati vonalakra jusson, még annak árán is, hogy egyes kis forgalmú mellékvonalak állapotában esetleg további romlás következzék be. Több jelentősebb munka is befejeződött ebben az évben, így például a Rákos—Pécel közötti vonal mindkét vágányának átépítése. Ezen a szakaszon lehetővé vált, hogy akár 160 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedjenek a szerelvények. Ugyancsak befejeződött a Szabad- battyán—Lepsény közötti vonalszakasz teljes átépítése: itt a korábbi 80 helyett 120 kilométerre nőtt az elérhető sebesség. Korszerűsítették a leromlott állapotú pályát Hatvan és Selyp között is: itt az idén a jobb vágány átépítésére került sor (a bal vágányt az elmúlt évben újították fel). Miskolctól Felső- zsolcáig ugyancsak az idén építették át mindkét vágányt. Az állagmegóvási, fenntartási munkák sorában 4800 kilométeren szabályozták a vágányokat, 300 kilométeren átrostálták az ágyazatot, 100 ezer talpfát és ugyanennyi betonaljat cseréltek ki. Az élelmiszerellátás folyamatosságával kapcsolatos lakossági bizalom megőrzése érdekében hozzanak intézkedést az érintett tárcák az alapvető éllemiszerek — például a margarin, az étolaj, a burgonya — időszakos hiányának megszüntetésére — indítványozta állásfoglalásában az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága a Parlamentben pénteken tartott ülésén. A testület az élelmiszer-kereskedelem helyzetének javításával, fejlesztésének feladataival kapcsolatos elképzeléseket vitatta meg, illetve tájékoztatást hallgatott meg a Fogyasztók Országos Tanácsának idei tevékenységéről. Az érintett főhatóságok készítette írásos előterjesztés megállapítja: az élelmiszerkiskereskedelem alacsony jövedelmezősége, a tevékenységet jellemző nehéz Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A testület megtárgyalta az új szakszervezeti tagdíjrendszer bevezetésére tett javaslatot. Az elnökség írásbeli előterjesztéséhez Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. Jelentős eredménynek értékelte, hogy az előkészítő munka során az elnökségnek, az adórendszerrel kapcsolatos kormányzati, majd parlamenti vitákban sikerült elérnie, hogy a tagdíjra fordított összeg mentesüljön az adózás alól. Ez igen kedvező, mert úgy teszi lehetővé a tagdíjbevétel összegének növelését, hogy közben a dolgozók tényleges tagdíjter- hei nem növekednek. A vitában felszólalók általában egyetértettek a tag- díjrendszer javasolt korszerűsítésével. Többen elmondták, hogy a tagság többsége elfogadja a tagdíjak új mértékére a nettókereset egy százalékára tett javaslatot, de elvárják a szakszervezetek érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységének javítását, s azt, hogy az eddigieknél rendszeresebben tájékoztassák őket a befolyt összegek felhasználásáról. Vita után a Szakszervezetek Országos Tanácsa végül- is — egy tartózkodással — elfogadta a tagdíjrendszer módosítására tett javaslatot. munkakörülmények nem vonzzák kellően más ágazatok vállalatait, sem a magánerőt. A magánkereskedőket elsősorban az átlagosnál kisebb haszon tartja távol, ez az oka annak, hogy az összes vállalkozónak csupán 20 százaléka dolgozik az élelmiszerszakmában. Azoknál az élelmiszerkereskedelmi vállalatoknál, amelyeknél a korszerű üzemeltetési formákat széleskörűen alkalmazzák, enyhültek a létszámgondok, nőtt a dolgozók jövedelme, a vállalati eredmények lényegesen jobbak, mint a hagyományos üzleteknél. összességében azonban a megfelelő anyagi források hiánya miatt változatlanul gondot okoz az élelmiszer-kiskereskedelemben a vásárlási körülmények szerény mértékű javulása is: állandó a létszámhiány, elmaradott az üzletek technikai, műszaki felszereltsége. Eszerint a szakszervezeti tagok a főfoglalkozású munkaviszonyukból származó, a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló mindenkori havi keresetük és táppénzük együttes összegének 1 százalékát, ha ez az összeg a havi 5050 forintot nem haladja meg, akkor 0,8 százalékát fizetik 1988. január 1-jétől tagdíjként. A munkaviszonyban nem álló szakszervezeti tagok tagdíját — az általános szabályok figyelembe vételével — az iparági, ágazati szakszervezetek központi vezetőségei határozzák meg. A tanulók havi 2, a gyes-en lévők, továbbá az idénymunkások a két idénymunka közötti időszakban, és az elhelyezkedési támogatásban részesülők 3 forint szakszervezeti tagdíjat fizetnek havonta. A fizetés nélküli szabadságon lévők tagdíja havi 5 forint. A nyugdíjasok és a gyed-en lévő kismamák tagdíjáról külön szavazott a testület. A nyugdíjasok esetében a javasolt alternatívák közül elvetették azt. hogy a nyugdíjasok is 1 százalékos tagdíjat fizessenek. Ezt követően Nagy Sándor, a SZOT titkára tájékoztatta a testületet a Minisztertanács és a SZOT képviselőinek legutóbbi üléséről, az ott elfogadott megállapodásokról. Fő szerepben az atomenergia és a lignit (Folytatás az 1. oldalról) Az idei tél kilátásairól elmondta a miniszterhelyettes, hogy a lakossági szénellátásban október végétől voltak zavarok, bár szénbányászatunk teljesítette időarányos tervét, és az import is az előirányzott ütemben érkezik. A hőerőművek feltöltött készletekkel várják a hideget, és a föld alatti gáztárolók is megteltek. Összesen mintegy 1,2 milliárd köbméter földgáz vár felhasználásra. A tanácskozás további részében még három előadást hallgathattak meg a szakemberek. Marjas Kornél, a Tigáz szolnoki üzemigazgatója a megye gázellátásáról, Barcsik József, a megyei tanács főenergetikusa pedig energiagazdálkodásunk főbb megyei feladatairól beszélt. Vass József, a körzeti energiafelügyelet vezetője az energiaveszteséget feltáró vizsgálatok tapasztalatainak gyakorlati hasznosításáról tájékoztatta a jelenlevőket. Országyűlési bizottság tárgyalta Biztosított Minden forint számít A bérek bruttósítása előtt a Tisza Cipőgyárban Már közeledünk a végéhez a bérek „bruttósítása” során megoldandó feladatok meghatározásának, bár igen kevés volt az időnk. Csak november 10-én jutott el Martfűre a Magyar Közlönynek az a (1987. évi 49.) száma, amelyikből megismerhettük, milyen szabályok szerint kell növelnünk dolgozóink bérét, hogy jövőre, az új nyugdíjjárulék és a nálunk megkeresett bér után járó személyi jövedelemadó levonása után sem legyenek a mostaninál vékonyabbak a fizetési borítékok. Kevés volt az idő és meglehetősen bonyolult az elvégzendő munka — kezdett a mostanság minden munkahelyen a legtöbbeket izgató közgazdasági teendőkről beszélni Makó Gábor, a Tisza Cipőgyár gazdasági igazgatója. — Először is azt vizsgáltuk, hogy a béradó megszűnése, illetve a kereseti adó fizetésének új szabályai miatt a vállalatnál maradó pénz mennyi lesz. Számításaink szerint az ebből a forrásból származó több mint 90 millió forint éppen elég lesz arra, hogy a béreket annyival növeljük, ameny- nyit a jövedelemadó és az egységesen 10 százalékos A bruttósításra költendő pénz fedezetének megléte persze a megoldandó feladatok bonyolultságát egy csöppet sem mérsékelte. Legelőbb is arról kellett dönteni, hogy a munkásai zömét teljesítménybérben foglalkoztató üzemben mit is bruttósítsanak. Az nyilvánvaló volt, hogy például a teljesítménybérek esetében csak az egyenes darabbérben fizetettek „egységnyi munkájáért” járó bértételek, illetve a személyi alapbérek növelésén érdemes gondolkodni. (Egy cipőgyárban gyakran változnak a készítendő modellek és más munkáért más fizettség jár; egyszer százezres, másszor csak egy-két százas szériákra érkezik megrendelés, így a megszerezhető rutin is, különböző. Változik a megkereshető pénz, a teljesítmény — a fizetések változatlanságát soha sem lehet garantálni). De ugyanabból a munkából ki többet, ki kevesebbet tud elvégezni —és így is keres: — Ez azért okozott nálunk sok fejtörést, azért kellett ezt a problémát nagyon megfontoltan átgondolni, mert nem egy-két ember lóg ki az átlagból. És különben is mi nagyon komolyan vettük. hogy érezhetően senki nettó keresete ne változzék január elseje után — kapcsolódott be a beszélgetésbe Szöllősi Béláné, az üzemi szakszervezeti bizottság köz- gazdasági kérdésekkel foglalkozó munkatársa. — Néhány szám úgy gondolom jól bizonyítja, hogy milyen jelentős munkáscsoportok eltérő érdekeire kellett figyelnünk. A Tisza Cipőgyárban a teljesítménybérben fizetettek közül 1050-en általában nem képesek elérni a 100 százalékot, a száz százalék és a vállalati átlagot jelentő 106,5 százalék között négyszázan teljesítenek, a vállalati teljesítményátlag — Akkor sem lett volna kevesebb a problémánk — egészítette ki az „elvekről” hallottakat Makó Gábor — ha úgy döntünk, a vállalati „átlagteljesítményen” brut- tósítunk. Akkor nem kellett volna pótlékot adnunk, hogy a 100 fölötti teljesítményért továbbra is érdemes legyen dolgozni, viszont az átlagnál kevesebbet „adók” keresete munka nélkül növekedett volna. Ráadásul egy ilyen megoldás esetén a beszélgetés elején említett mintegy 90 millió forint nem is lett volna elég a bruttó bérek kívánatos szintjének eléréséhez. A Tisza Cipőgyárban eddig elvégzett munka nagyságának érzékeltetésére persze azt is tudni kell, hogy nemcsak az említett alkalmazható elveket és a lehetőségeket kellett tisztázni. nyugdíjjárulák miatt a dolgozók „veszítenek”. Hogy nálunk a bruttósítás érdekében vállalandó többlet terhek és az adó mérséklődéséből származó „nyereség” összege szinte pontosan egyenlő, az szerintem véletlen. Sok vállalatnál ez korántsem így van, különösen azok jártak rosszul, akik korábban valamiféle adókedvezményben részesültek. fölött pedig ezernégyszázan. Mint már szó volt róla, csak a díjtételeknek, illetve a személyi alapbéreknek az adó összegével történő emelésén gondolkodhattunk, ám teljesítmény növekedésével nő a kereset és a nagyobb kereset után több adót kell fizetni... Mennyivel fizessünk hát többet például egy művelet elvégzéséért, kinek az adója legyen a mérce: a kevesebbet kereső, 98 százalékot teljesítőé vagy a többet hazavivő, 110 százalékot produkálóé? Mi úgy döntöttünk, 100 százalékos teljesítményt alapul véve szá-' mólunk, és annyival emeljük a munkadíjtételeket, amennyit ekkora teljesítmény melletti keresetből elvisz az adó. Tudjuk, ezt a módszert alkalmazva a normát hozni nem tudók egy kicsit jól járnak: a munka- díjtételek emelésével töjjb pénzt kapnak, mint amit jövedelemadóként be kell fizetniük. A „nyereség” azonban minimális, a számítások szerint csak tizen forintokban mérhető egy hónapban. Arra viszont igyekszünk nagyon ügyelni, hogy a száz százalék fölött teljesítőknek ne szegje munkakedvét a veszteség. Most éppen azt számoljuk, hogy a különböző teljesítményt produkálók mennyi pénztől esnek' el csak azért, mert nem az ő teljesítményüknek megfelelő (több keresettel járó) szinten bruttósítottunk. Az már biztos, hogy bizonyos teljesítménysávonként — például 102—105 százalék majd 105—107 százalék között stb. — fix összegű pótlékot fizetünk, így pótoljuk az adó által elvitt forintokat. Hogy milyen határok között változik majd az új pótlék összege, azt még nem döntöttük el, az előbb említett számítások után lesz ez esedékes. — A feladat elvégzésével megbízott alkalmi munka- csoport felmérte melyik munkával mennyit lehet keresni 100 százalékos teljesítmény esetén, mennyivel kell tehát növelni a munkakategóriák (ilyenből több tucat van a Tiszában) díjtételét, hogy a jövő esztendőtől érvényes nyugdíjjárulék és a személyi jövedelemadó levonása után a nettó kereset ne változzék — mondta el Ko- vácsné Sulcz Anna, a munkaügyi osztály vezetője. — Kidolgoztunk egy javaslatot az új kategóriabérek táblázatára, amelyet — miután a vállalat gazdasági, párt- és szakszervezeti vezető testületéi jóváhagyták — a kollektív szerződés módosítására jogosult fórum elé terjesztünk december közepén. A darabbérek, gondolom ez érdekes lehet, 3—6 százalékkal növekednek majd... Hasonló számításokat kellett elvégeznünk minden egyes személyi. alapbérre is. De még ezzel sem értünk a munka végére, még hátra van a legjobban dolgozók veszteségének megelőzését szolgáló (az előbb már említett) pótlékok nagyságának „belövése” is. Ebben az esetben sem mondhattuk azt, aki például 105 százalékot teljesít, az kapjon minden esetben 50 forintot. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy mennyire jól „fizető” területen dolgozva éri el valaki a 105 százalékot. Ahol jobban lehet keresni, több az adó is, nagyobb lesz tehát a pótlék is... Szóval nagyon aprólékos számításokat végzünk. Nem is véletlenül említettem pótlékként 50 forintot. Nálunk Martfűn még ekkora hiányt sem akarunk azzal magyarázni, hogy „fillérre úgy sem lehet ugyanakkorára megállapítani a mostani és a jövőbeni kereseteket”. A Tisza Cipőgyár gazdasági szakemberei — ha erre hivatkozni nem is szeretnénk — persze tudják, fillérre kiszámolni az új bérek képtelenség-Az úgyis elkerülhetetlen viták tompítására azonban nagyon is érdemes minden, a korrekt bruttósítással együttjáró, aprólékos teendőt elvégezni. Hogy miért elkerülhetetlenek a viták? Az eddig érvényes logika szerint gondolkodva biztosan nem is egy ember lesz, aki nehezen érti meg, hogy az ő személyi alapbére miért csak 3 százalékkal emelkedett, amikor egy más munkát végző műhelyben 6 százalékos növekedésre is volt példa. A szakszervezeti bizottság munkatársa mesélte el, nagyon sokan úgy értelmezték a kézhéz kapott bérek oly sokat hangoztatott „változatlanságát”. többet nem fordulhat elő, hogy egyik hónapban kevesebbet keresnek, mint az előzőben. Pedig ki tudná garantálni egy cipőgyárban a megrendelések, az elvégzendő munkák változatlanságát vagy a széria- nagyságokat. A tisztázandó kérdések De hogy vannak más „veszélyek” is, az kiderülhet Balogh Andrásnak, a martfűi B-gyár munkásának, szakszervezeti bizalminak a szavaiból: — Egyelőre nagyon nagy a bizonytalanság. Ha bruttósítják is a darabbéreket vagy a személyi alapbéreket, az biztos rosz- szabbul jár, aki eddig 10 százaléknál kevesebb nyugdíjjárulékot fizetett, most pedig a 310 forintos „húspénzből” is 10 százalékot vonnak tőle... A martfűi vállalat vezetői a dolgozóikat jövőre érő várható veszteségek — az országosan remélhető keresetnövekedés és áremelkedés számai jórészt már ismertek — miatti „átokból” igyekeznek minél kevesebbet a fejükre venni. Az üzemi újságra, a szak- szervezeti fórumokra, a helyi munkásakadémiára, a pártszervezetekre építő programot dolgoztak ki a dolgozók tájékoztatására. A jelek szerint tisztázandó kérdés bőven lesz, még olyan általánosságokkal sem árt foglalkozni, hogy mi múlik a vállalaton és mi nem. £s persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy nem elég a bruttósítással kapcsolatos feladatokat korrektül megoldani. A legkisebb felmerülő kérdésre is készséges és részletes választ kell adni mindenkinek — bármennyidre is szaporítja ez az év elején amúgy is zsúfolt gazdasági és társadalmi vezetői teendőket. A martfűi hozzáállás mindenesetre biztató. V. Szász József Szóródó teljesítmények Aprólékos számítások
