Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-27 / 280. szám

1987. NOVEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülést tartott a karcagi pártbizottság Tegnap ülést tartott az MSZMP Karcag Városi Bi­zottsága. Az ülésen részt vett Petrovszki István elv­társ, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömeg­szervezetek osztályának ve­zetője és Majoros Károly elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára. A testület' megtárgyalta Karcag és térsége környe­zetvédelmi helyzetét, ezután személyi kérdésekben dön­tött. Zagyi János elvtársat. a városi pártbizottság első titkárát érdemeinek elisme­résével. nyugállományba vo­nulása miatt — pártbizottsá­gi tagságának meghagyásá­val — felmentette tisztségé­ből. A testület megválasz­totta a városi párt-végrehaj­tóbizottság tagjának, a vá­rosi pártbizottság első tit­kárának Nagy Jenő elvtár­sat, a DATE Karcagi Kutató Intézete tudományos főmun­katársát. . Lázár György látogatása a Munkásőrségnél Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese csütörtö­kön a Munkásőrség Orszá­gos Parancsnokságára láto­gatott ; tájékozódott a tes­tület kiképzési, szolgálati, munkahelyi feladatainak tel­jesítéséről. A program első állomása­ként — Borbély Sándor or­szágos parancsnok kíséreté­ben — a központi ellátó pa­rancsnokságot kereste fel. A látogatás délután a Mun­kásőrség Országos Parancs­nokságának székházában folytatódott. A vendéget Bor­bély Sándor tájékoztatta. Be­számolt arról, hogy a Mun­kásőrség teljesítette idei fel­adatait, s megkezdte jövő évi tennivalóinak előkészíté­sét. A szervezet korszerűsí­tésének eredményei között említette meg Borbély Sán­dor, hogy az idén befejező­dött a megyei és az egység­parancsnokságok törzseinek korszerűsítése, s megújult a kiképzés. Ez többek között azt jelenti, hogy jövőre az eddigi 72 óra helyett már csak 31 órát fordítanak a munkásőrök felkészítésére, s ezzel több százezer munka­órát „visszaadnak” a terme­lésnek. Szólt arról is, hogy az elmúlt hetekben, a csak­nem 10 ezer munkásőr rész­vételével megtartott sza­kaszgyűléseken a testület tagjai megfogalmazták: ma­gukénak tekintik a Központi Bizottság állásfoglalását a gazdasági-társadalmi kibon­takozásról, illetve a kor­mány stabilizációs program­ját. s munkájukkal hozzá­járulnak a kitűzött célok megvalósításához. Lázár György átadta a munkásőröknek a Központi Bizottság és Kádár János főtitkár személyes jókíván­ságait, majd időszerű politi­kai kérdésekről tájékoztatta a parancsnokokat. Zagyi János kitüntetése Az Elnöki Tanács Zagyi János elvtársat, a kommunista mozgalomban, a párt szolgálatában harminchét év alatt vég­zett kiemelkedő munkásságáért a Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjével tüntette ki. Az Elnöki Tanács nevében a kitüntetést Petrovszki Ist­ván elvtárs, a Központi Bizottság osztályvezetője adta át. Petrovszki István nyújtja át a kitüntetést Zagyi Jánosnak (Fotó: — nzs —) Fogyasztók tanácsa az árpolitikáról II szabályozás korszerűsítése elkerülhetetlen B leggyorsabban a gépipari ágazat fejlődött (Folytatás az 1. oldalról) A konvertibilis elszámolá­sú export várhatóan mintegy 25 százalékkal több lesz a tavalyinál, értéke megköze­líti a 400 millió forintot. Sajnos néhány termék ese­tében ezeken a piacokon az értékesítést a rendkívül ala­csony árak megnehezítik, a szövetkezetek azonban — ke­reskedelmi kapcsolataik megőrzése érdekében — a jövedelmezőség romlása ese­tén is kénytelenek vállalni a szerződéskötést. A szövetke­zeti ipar szocialista kivitele az idén a tavalyi értéknél 25 százalékkal lesz kevesebb. A csökkenés az úgynevezett kontingensproblémák (az ál­lamközi szerződésekben rög­zített exportkeretekből a szövetkezeteknek kevés meg­rendelés jut), illetve a szov­jet piacon csökkenő árak miatt gazdaságtalanná váló termelés magyarázza. A bel­kereskedelemnek szállított áruk értéke az év végéig mintegy 10 százalékkal ha­ladja majd meg az előző esz­tendeit. Az építőipari szövetkeze­tek bruttó termelési értéke 3—4 százalékkal növekszik, termelőkapacitásaikat az idén megfelelően ki tudták használni. Az ipari szövetke­zeteknél a lakossági szolgál­tatások teljesítményértéke 1987-ben 6—7 százalékkal haladja meg a tavalyit. A hagyományos szervezeteknél általában csökkentek, a kis­szövetkezeteknél viszont emelkedtek az ilyen tevé­kenységből származó bevéte­lek. A hagyományos szolgál­tatások — fodrászat, mére­tes ruházat — iránti igények mérséklődtek, a háztartási és híradástechnikai eszközök javításával foglalkozók mun­káját pedig igen gyakran akadályozta alkatrészhiány. A jövő évi árpolitika főbb kérdéseiről tanácskozott csü­törtökön a Fogyasztók Or­szágos Tanácsának árszakér­tői bizottsága. A testület Lakatos József, az Országos Anyag- és Ár- hivatal közgazdasági főosz­tályának vezetője tájékoztat­ta a jövőre hatályba lépő új árszabályozási rendszerről Elöljáróban kiemelte: az ár- mechanizmus korszerűsítésé­nek az a célja, hogy az ál­lam főként a gazdálkodás, a piaci verseny tisztasága fö­lött őrködjék, az árak a ke­reslet-kínálat törvényszerű­ségeinek megfelelően alakul­janak ki. Elkerülhetetlen tehát az árszabályozás eddigi rend­szerének korszerűsítése, épp ezért a Minisztertanács jó­váhagyta a másfél évig tar­tó vizsgálatok _ után e téma­körben megalkotott új jog­szabályokat. Ezeknek megfelelően a hatósági árforma csak azo­kon a területeken marad meg, amelyeken a piac sze­repe nem tud kellően érvé­nyesülni, vagy az ellátási színvonal megtartása érde­kében állami döntéssel kell meghatározni a fejlesztések irányát. A szabadáras kategóriába kerülnek viszont a korábbi gyakorlattól eltérően példá­ul a építő- és faanyagok, az építési, szerelési munkák. Az eddiginél jóval kevesebb iparcikk, élelmiszer ta-tozik majd a jövőben a hatósági árformába, a feldolgozóipar, az építőipar és a szol rá ta­tások terén azonban arra számítanak, hogy növekszik a piac árbefolyásoló szerei.e, s ezért ezeken a területeken — piaci elemzések alapján — új típusú árszabályozást dolgoznak ki. Ott, ahol a piaci egyensúly f'elboTulásá- ra lehet számítani, sajátos kontrollmechanizmust alkal­maznak. Ennek lényege: az árhatóságnak lehetősége nyí- líki arra, hogy árkonzultá­cióra kérje fel az érintett vállalatokat. Ezzel megszün­tethető a visszaélés az erő­fölénnyel, a tisztességtelen áralkalmazás. Amennyiben a konzultáció nem jár ered­ménnyel, egyeztető bizott­sági tárgyalást hívnak össze a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Fogyasztók Or­szágos Tanácsa bevonásával. Ez valóságos érdekegyezte­tést jelent, hiszen a gaz­dálkodói és a társadalmi kí­vánalmakat egyaránt mér­legre helyezik ezeken a ta­nácskozásokon. Továbbfejlesztik az árbe­jelentési rendszert is, a fo­gyasztási cikkeknek abban a körében, amelyben meg­szűnik a hatósági ár, árbe­jelentési kötelezettséget ír­nak elő a gyártóknak, pél­dául a húsiparnak, a kon­zerviparnak. Ugyancsak új vonása az árszabályozási mechanizmusnak: az árhiva­tal elnöke lehetőséget kap arra, hogy egy adott válla­lat összes termékére, vagv valamely árucsoportjára az árak maximálását rendelje el. A jövőben arra töreksze­nek, hogy az árak kialakítá­sával kapcsolatos tevékeny­ség nagyobb nyilvánosságot kapjon — hangsúlyozta az előadó — ezért közzé teszik az árkonzultációkon, az egyeztető bizottsági tárgya­lásokon született megállapo­dásokat. Előkészületben a költségvetés Mi idézi elő az államkassza hiányát Sokáig emlékezetes lesz az Országgyűlés őszi ülésszaka, és nemcsak a két adójavaslatra föllángolt vi­ták miatt. Már az ország- gyűlési bizottságok ülésén az adóreformmal kapcsolatban jónéhány képviselő a költ­ségvetés reformját emleget­te. S rendkívül erősen fo­galmazódott meg az követel­mény, hogy az Országgyűlés több információt kapjon és nagyobb fokú ellenőrzést gyakoroljon közös állami be­vételeink és kiadásaink fö­lött. Valószínűleg nemcsak az adóreform miatt fogalmazó­dott meg ilyen élesen ez a javaslat. Köztudott, hogy a költségvetés idén is mintegy 35 milliárd forint hiánnyal zárja majd az évet, igaz, ez jóval kevesebb lesz a ter­vezettnél. A jelenlegi gazdasági szá­mítások szerint a bevételek és a kiadások a következő évben sem kerülnek egyen­súlyba. Az országgyűlési bi­zottságok vitáját hallgatva, föltűnt, hogy a legtöbb kép­viselő elsősorban az intéz­ményi rendszerre fordított milliárdokat okolja a hiá­nyért. Pedig a költségvetés kiadási oldalának egyik leg­nagyobb tétele a vállalatok támogatása. És itt jelentős súllyal szerepelnek azok a cégek, amelyek olykor évről évre veszteséggel gazdálkod­nak, önerejük olykor még a munkabérekre is alig futná. Bár a támogatások csök­kentése a gazdaságpolitika egyik fő célkitűzése, ennek nem sikerült mindig eleget tenni. Holott az itt megtaka­rítható forintok jóval na­gyobb összegre rúgnak, mint például az intézménykiadá­sok csökkentései. Amire egyébként tavaly már volt példa a költségvetési intéz­ményeknél; az államigazga­tási szerveknél pedig a lét­számcsökkentést ismét napi­rendre tűzték. Természetesen egy bizo­nyos ponton túl a kiadások mérséklésének már nem sok értelme van. Ha megbénul egyes fontos intézmények munkája pénz híján, akkor ez több kárt eredményez, mint hasznot. Tehát miköz­ben az ésszerű csökkentés a fő feladat, emellett a költ­ségvetés bevételeit is növel­ni kell. Éppen az adóreformmal kapcsolatos vitákban kapott nagyobb hangsúlyt, hogy nem érdemes nagyon szigorú adókulcsokkal megcsapolni akár a vállalati, akár a ma­gánszemélyek jövedelmeit. Ha mindez teljesítmény visszaszorításhoz vezet, ak­kor az adó is kevesebb lesz a lehetségesnél. Ezért csak az ésszerű, a teljesítmények fokozására ösztönző adózási rendszer növelheti a vállalkozó ked­vet az egész gazdaságban, és a fellendülő gazdasági tevé­kenységből több jut az ál­lamkasszába is. A parlament óta eltelt he­tekben megjelentek már a vállalati jövedelem szabá­lyozásról szóló rendeletek és a törvények alapján mind­annyian számolhatjuk, mennyit érdemes dolgozni? A vállalati jövedelmekből körülbelül öt százalékkal maradt több, mint korábban, és ha csak kismértékben is, de növeli az érdekeltséget. A magánszemélyekre vo­natkozó törvény paragrafu­sait azért nehéz értelmezni ebből a szempontból, hiszen nagyon sok a mentesség. így jövőre válik el, hogy hol ösztönzi és hol fogja vissza a teljesítményeket. A várha­tó hatások felmérésére, az első tapasztalatok összegezé­sére egyébként parlamenti AD HOC bizottság alakult. UgyaneKfcor a kormány elfogadta a javaslatot, mely szerint 1989-re előkészítik a költségvetés reformját is. Természetesen ez nem csak a bevételek és a kiadások akár tételes ellenőrzését je­lenti, hanem a korábbi szer­kezet átalakítását, az állami nagyberuházások fokozot­tabb figyelemmel kísérését. S ekkor kell meghatározni, hogy az éves költségvetési törvény jóváhagyásán kívül, milyen területeken és milyen módon kíván az Országgyű­lés előzetes konzultációt kér­ni, vagy mely kérdésekben ’akar dönteni. L. M. Papíripari újítási börze Szakmai nap Szolnokon A szakmai nap résztvevői az előadások után a kiállításon bemutatott újításokat szemlélik Kétségtelen tény, & hogy jelenlegi gazdasági helyze­tünkben egyik legfontosabb teen­dőnk az intenzív fejlődés kiterjesz­tése, felgyorsítása, az ipar szerkeze­tének átalakítása. Enfiek érdekében gyorsítani kell a műszaki fejlesz­tést. növelni kell a fejlesztőtevé­kenység eredmé­nyességét, s e cél megvalósításának szolgálatába kell állítani az újító­feltalálói mozgal­mat is, amely je­lentős műszaki­szellemi tartalé­kokkal rendelke­zik. Ezzel a nem titkolt szándékkal rendezték meg tegnap immár har­madik alkalommal azt a pa­píripari újítási börzét és szakmai napot, melynek ez­úttal a Szolnoki Papírgyár adott otthont. A rendezvény védnökei nevében Hárai Tibor, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dol­gozóinak Szakszervezetének titkára köszöntötte a meg­jelenteket és megnyitójában arról beszélt, hogy manap­ság, amikor a magyar nép­gazdaság nehéz feltételek kö­zött dolgozik, fokozni kell az újítási kedvet, elősegít­ve a műszaki-szellemi tar­talékok kibontakozását, hogy ennek eredményeivel javíta­ni lehessen a gazdálkodás hatékonyságát. További cél az is, hogy gyorsabbá te­gyük az eredményesen al­kalmazott újítások gyáregy­ségek közötti cseréjét, illet­ve azt, hogy az adott ipar­ágon túl más vállalatok is mielőbb bevezessék — hang­súlyozta az előadó. Ezután Szabó Imre ipari államtitkár elemezte az ipar idei helyzetét, majd a pa­píriparról szólva elmondta, hogy a fejlődés egyenletes, amelyet a számok minden­nél jobban bizonyítanak. Hi­szen amíg a termelés 1976- ban 727 ezer tonna volt, ad­dig 1980-ban elérte a 875 ézer tonnát, tavaly pedig a 930 ezer tonnát. Persze, mint megjegyezte, ez lehetett vol­na több is, de az alapanyag- hiány nehezítette a munkát. A fogyasztók sem elégedet­tek mindig a papíripar ter­mékeivel. Az újításokra, ta­lálmányokra már csak ezért is nagy szüksége van az iparágnak. Tapasztalható is fellendülés, hisz — húzta alá az államtitkár — a pa­píriparban tavaly több mint 700 újítást nyújtottak be, ez 12 százalékkal volt maga­sabb az előző évinél. Az újí­tások eredménye 150 millió forint volt és az újítóknak újítási díjként 6 millió fo­rintot fizettek ki. Az állam­titkár előadása végén arról szólt, hogy az újításoknak főként az importanyagok ki­váltását. az energia csökken­tését, a hulladékok hasznosí­tását. a környezetbarát tech­nológiák. megoldások elter­jesztését és a balesetmentes munkavégzést kell elősegí­teniük. Ezt követően Kardos György, a Szolnoki Papír­gyár igazgatója a helyi újí­tási tevékenység szerepéről beszélt. Elmondta, hogy a szolnoki gyárban például az 1984-es ötven újítással szem­ben — amelynek eredménye 44,8 millió forint volt — az idei év első tíz hónapjában 136 újítást adtak be, s ezek eredménye elérte a 110 mil­lió forintot. Az előadók és a vitában felszólalók többsége egyet­értett abban, hogy a jelen­legi gazdasági helyzetünk­ben — de egyébként is — különösen fontos az újító­tevékenység. amivel vétek lenne rosszul gazdálkodni. A hozzászólásokban érthetően kételyek is megfogalmazód­tak, többen tették szóvá, hogy mivel jövőre az újítá­si díjakat is megadóztatják, félő, hogy ez visszafoghatja a kísérletező, újító kedvet. A tanácskozás után a résztvevők a kiállított újítá­sokat tekintették meg. majd üzemlátogatáson vettek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents