Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-26 / 279. szám

1987. NOVEMBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tit éve minden évben megrendezik a Pályaválasz tási kiállítást, az általános iskolások továbbtanu­lásának segítése érdekében a Szolnoki Kereskedel mi és Vendéglátóipar! Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskolában. A kereskedelmi-vendéglátóipari vállalatok és az áfészek is sok segítséget nyújta­nak a rendezvényhez. Egy héten át több száz kisdiák tekinti meg a kiállítást, melyet nyílt na­pokkal is összekapcsolnak. Képeink a nyílt fog lalkozásokról és a kiállításról készültek, amikor m ftiszasülyi általános iskolások látogattak el az intézménybe. — n. zs. — Vagonpakolók Tolvajok rendőrkézen Segítenek a tanácsok Új szakma — szerkezetváltás Amióta vasúti szállítás lé­tezik, valószínűleg azóta is­merik a bűnt üldözők azo­kat, akik a vagonokat meg is dézsmálják. Sokat közülük azonban sosem ismernek rpeg — megússzák. Kivált mostanában, amikor egyre több a vonat és egyre köny- nyebben mozognak jármű­veikkel a dézsmaszedők. .Éppen a napokban kap­tunk értesítést a megyei fő- kapitányságról : őrizetbe vet­tek újabb tolvajokat. Pallai Sándor őrnagy, a vizsgálati osztály fővizsgálója kisebb dossziét vesz elő, az adato­kat onnan pontosítja: — Éppen a városi kapi­tányság fiataljai vállaltak aznap — a bűnüldözési osz­tály KISZ-esei — önkéntes Szolgálatot. Október huszon­negyediké volt. Lakossági bejelentés érkezett, hogy erősen gyanús személyek több nagy zsákkal szálltak ilyen és ilyen taxiba. Az embereink megkeresték és megállították ezt a taxit. ttét nő volt az utas, négy nagy zsák és egy lepedőből kötött batyu volt náluk. Kérdezték a huszonegyne- hány éves hölgyeket, hogy mit visznek, és főként hon­nan. „Mindössze” négyszáz- kilenevenhárom Rudnik márkájú, jugoszláv gyárt­mányú női blúz került elő. — Mi volt a történetük? — Hogy éppen kukoricát böngészni indultak — neve­ti el magát az őrnagy. — Aztán ott találták útközben ezeket a zsákokat eldobva. Hát nem hagyhatták. — Mekkora volt az érték? — Amit ott megtaláltak náluk a kollégák, csupán egy, része volt az árunak — a motyónak —, mert később a két nő, Vidák Ilona és Vi­dék Aranka „segített” ne­künk. összesen ezerötven darab blúzt találtunk, ér­tékük több mint ötszázhat­vanezer forint. Végül kide­rült, hogy öten voltak a bandában, közöttük két fia­talkorú is. A tizennyolc esz­tendős Vidák Attila például ekkor már közveszélyes munkakerülésért börtönben ült. A vagont ugyanis októ­ber tizenkilencedikén dézs­málták meg. — S tudják már melyiket? — Még nem. Furcsaság ta­lán, hogy amikor a rejtek­helyre visszamentünk a még ottmaradt holmikért, már csak egy zsák cigaret­tát találtunk a blúzok he­lyén. A tolvajokat is meg­lopták. A teljes károkozás valójában hatszázhetven- ezer forint körüli. — Az elkövetők sorsa? — A bíróság dönt hamaro­san felőlük. Ha már itt vagyok, érdek­lődön a vagont dézsmáló vasutasok felől is. Tihanyi Zsolt, a városi kapitányság bűnügyi alosztályának had­nagya beszél erről: — Október húszadikán, valamivel éifél után a járőr két férfit látott ballagni ha­talmas pakkal, tömött tás­kákkal a Keskeny János úton. Jó érzékkel igazoltat­ták őket, ám egyikük gyor­san kereket is oldott. Mási­kuk viszont nem tudott szá­mot adni a vadonatúj női ruhákról, fehérneműkről, gyerekjátékokról. „Kollé­gájáról” annyit tudott, hogy Béla, és tószegi. A nyomo­zás során kiderült róla: Er­vin a keresztneve, és tisza- kécskei, a többi stimmelt... — A vallomások során új nevek, új adatok bukkantak elő. — Szép lassan huszon­négy főre duzzadt a több­nyire vasutasokból álló tár­saság. Azazhogy... csak egy részük aktív vasutas, másik részük az volt. A megoldás klasszikus. Egyikük kifi­gyelte az árut, másikuk se­gített fölrakni a mozdony­ra, kijjebb vitték szem elől, azután át a kerítésen, vagy egyenesen valamilyen jár­műbe. És kész. Volt, aki ma­ga szedte ki a vagonokból a holmikat, volt, aki csak ér­tékesíteni segített. — Végül kik várják rács mögött a bírói ítéletet? — Egyetlen kivétellel még senkinek sem volt dolga a törvénnyel, öten közülük előzetes letartóztatásban vannak. Ambruzs Ferenc kunszentmártoni, Bánvölgyi Ervin tiszakécskei, Lovai József szolnoki, Márton László törökszentmiklósi és Takács Sándor mezőtúri személyek alaposan gyanú­síthatok nagy értékekre el­követett lopással és más bűncselekményekkel. Egyéb­ként a közel egymillió fo­rint értékű dézsmából a fe­le megkerült a házkutatá­sok és a vallomások alap­ján. Mindent vittek, amit csak) találtak. Videótól a rá­diósmagnóig, televíziótól a zokniig mindent. — Gyakori az ilyen eset? — A vagonföl törés? A dézsma? Meglehetősen. Baritsa Györk, a szolnoki körzeti üzemfőnökség he­lyettese irodájában nem örül a látogatásomnak. Volt már itt a rádió, nemrég a televízió is — szomorú szen­zációra „haraptunk”. — Sajnos vasutasok is benne voltak. Pedig amikor fölvesszük őket, leteszik az esküt, amiben a társadalmi tulajdon védelme is benne szerepel. Mit mondhatok er­re? — Hány kocsi halad át naponta Szolnokon? — ötezer! — Hányán ügyelnek a plombákra, az árura? — Mindenkinek kötelessége! — Csakhogy éppen ők is. .. — Hát igen. Most fölül­vizsgáltuk az ellenőrzési ter­vünket, igyekszünk szigorí­tani. Csakhát kevés az em­ber, pedig van önkéntes rendőri szakszunk is, a ren- dészeinknek kutyái. Mégis megtörténik. — Mennyi évente itt a dézsmakár? — Hat-hétszázezer forint körül. — Az ellenőrzés szigorítá­sán kívül mit tudnak ten­ni? — Tisztességes zárak kel­lenének a vagonokra. Egy­fajtát már be is vezettek, azt nehezebb leszerelni, per­sze, nem lehetetlen. És hát persze meg kellene akadá­lyozni, hogy idegenek jár­janak az üzem területén. Ez szinte lehetetlen, de itt is szigorúbbra vesszük az el­lenőrzést. Mint Baritsa Györk sza­vaiból is kiderül: ez kevés lesz a „vagonpakolók” ellen, akiknél — különösen az utóbbi esetben — némi szer­vezettség is fölfedezhető. (Némelyikük pedig már évek óta el-elemelt ezt-azt...) ..Munkálkodásuk” nyomán nem kevés kár éri a társa­dalmi tulajdont. Igaz lenne a mondás: a bűnözők előbb járnak egy lépéssel, mint a bűnüldözők? H. Z. Köztudott, hogy a foglalkoztatáspoliti­kában fordulat következett be. Néhány éve még egyér­telműen meghaladta a mun­kaerőigény a kínálatot. Ek­kor a tanácsok a gazdasági szervezeteket segítették ab­ban, hogy mielőbb megszűn­jék létszámhiányuk. Ezt szolgálta például a kötele­ző munkaerőközvetítés. A gyökeres helyzetváltozás kö­vetkeztében a tanácsok munkaügyi szakigazgatási szerveinek egyre nagyobb a szerepük abban, hogy a munkát keresőket álláshoz juttassák. Amióta a vállala­tok áttértek a költségkímé­lő, takarékos létszámgazdál­kodásra, azóta a hatósági tevékenység egyre inkább szolgáltató jellegűvé vált. A tanácsok munkaerőszolgálati irodáinak legfontosabb cél­ja, hogy a vállalati igények­nek és az állampolgárok ér­dekeinek egyaránt megfelel­jenek. A gazdasági szerkezet kí­vánatos átalakítása munka­erőmozgást és átképzést tesz szükségessé. Egyes vidéke­ken — ahogyan a szakem­berek mondják: mikrokör-^ zetekben — már jelenleg is tapasztalható foglalkoztatá­si feszültség jelzi, mennyire fontos erősíteni a foglalkoz­tatáspolitika eszközeit. A tanácsi munkaügyi osztályok felelnek például az átképzé­si támogatás rendszerének hatékony működéséért. Nemcsak elvi felelősség- vállalást, hanem tekintélyes szervezőmunkát is kívánt a megyei tanácsi szervektől 1986-ban a 42 millió forint átképzési támogatás felhasz­nálása. Ez az összeg tavaly elegendőnek bizonyult, 8 és félezer ember átképzését szolgálta. Nőtt a tanácsi munkaügyi szakigazgatási szervek ha­tásköre azzal is, hogy dön­tenek a felmondási idő meghosszabbítása és az el­A magyarországi idegen- forgalommal kapcsolatban sok szélsőséges nézet élt. Néhányan Európa egyik tu­ristaközpontját látták ha­zánkban, és Svájchoz, Ausztriához, Olaszország­hoz hasonlították, mások fe­leslegesnek tartották az ide­genforgalommal való külö­nösebb foglalkozást, hiszen — mondották — a Balato­non, Budapesten és a gyógy­fürdőkön kívül nincs más, ami vonzaná a külföldieket. Nos, a gyakorlat nem iga­zolta ugyan a túlzó várako­zásokat, de félreérthetetle­helyezkedési támogatás ügyében. Csak abban az esetben jogosultak erre az elbocsájtott dolgozók, ha a tanácsi munkaerőszolgálati iroda nem tud számukra megfelelő helyet biztosíta­ni. Nem könnyű a dolga a munkaerőszolgálatr irodá­nak, hiszen a több mint 60 ezer betöltetlen állás jelen­tős része a fővárosban és környékén, Pest megyében van. Az ország más vidéke­in nagy körültekintést, szer­vezést kívánt például 1987. második negyedévében a munkaerőközvetítő szervek­hez segítségért forduló 9 ezer émber sorsának intézé­se. Többségük egy hónapon belül kapott megfelelő mun­kahelyet. Ahogyan vá'.tozik a foglal­koztatás helyzete, ászéi int kell az illetékes szerveknek alakítaniuk a tevékenysége­ket. Minden jel arra mutat, hogy növekszik a területi szervek munkájának jelen­tősége, bővül a tanácsi mun­kaügyi szervek lehetősége a helyi gazdasági érdekek egyeztetésében. A jól felké­szült, tájékozott tanácsi ap­parátus komoly segítséget tud nyújtani a fejlesztések, a szakmai oktatás, a bérpo­litika kérdéseivel kapcsolat­ban. Megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel a pályakez­dők munkához juttatása is. A foglalkoztatási feszült­ségek oldásának új eszköze a közhasznú munkák szerve­zése, amely szintén a taná­csok feladata. A megyei ta­nácsok munkaügyi osztályai keresik a lehetősége olyan kommunális és területfenn­tartási feladatokra, amelyek betöltik a közhasznú mun­kák szerepét Az év első fe­lében 30 millió forintot le­hetett erre a célra fordíta­ni, az igény nagyobb volt, és jövőre a lehetőség is na­gyobb lesz. Az idén több mint 900 állampolgár jutott kenyérkeresethez a tanácsok által szervezett közhasznú nül cáfolta a hitetlenkedő- ket is, ugyanis az idegen- forgalom népgazdaságunk eevik legjelentősebb konver­tibilis devizát termelő ága­zatává vált. Szolnok megyét országunk turisztikai palettáján nem a legharsányabb színnel jelö­lik, de nagy az esély arra, hogy ez a halvány árnyalat erősödjék, hisz egyre közis­mertebb' a Kiskörei Víztáro­zó és környéke, kiváló minő­ségű gyógyvízzel rendelke­zünk (gyógyvízzel s nem gyógyfürdőkkel) s a Horto­bágy, a puszta egyedisége is sokakat ide csábít. A ter­mészet adta lehetőségeink kiaknázása, versenyképessé tétele nagyrészt az idegen- forgalommal foglalkozó vál­lalatok feladata (szándéko­san nem idegenforgalmi vál­lalatot említek, ugyanis a gazdálkodó szervek nyeresé­gük növelése érdekében, ha csak tehetik, próbálnak be­kapcsolódni az utazókért fo­lyó kemény harcba). A Jász-Nagykun Vendég­látó Vállalat Pelikán Szál­loda és Idegenforgalmi Le­ányvállalata megalapítása­kor, tavaly tavasszal a haté­kony gazdálkodás s a nyere­ség növelése mellett ezt is zászlajára tűzte. A célok el­érése érdekében a cég saját utazási irodát nyitott, kap­csolatot teremtett a szoci­alista országok idegenfor­galmi szervezeteivel (me­gyénkbe a külföldi turisták 75—80 százaléka a szoci­alista országokból érkezik); valutaváltással is foglalkoz­ni kezdett. A legnagyobb lehetőséget munkák révén. Ebből Bor­sod megye háromszáz em­ber számára biztosított mun­kahelyet, Szabolcs kettőszáz­nak, Szolnok és Somogy me­gyében pedig száz-száz ál­lást keresőnek jelentett meg­oldást ez a lehetőség. Csak néhány szóval uta­lunk még arra, hogy a ta­nácsi munkaügyi szervek­nek még milyen gondjaik vannak. A mezőgazdaságban is van munkaerőfelesleg, például az állami gazdasá­gokban, vagv egyes tsz-ek munka nélkül maradt mel­léküzemágában. (Itt is ad­ható átképzési támogatás). Távolabbi téma: a külföldi munkavállalás rendszerét egységesíteni kellene, hogy a tanácsi apparátus jobban át tudja tekinteni, nagyobb szerepet kapjon a szervezés­ben, segíteni tudjon az egyé­ni munkavállalás lehetősé­geinek bővítésében, és az engedélyezés joga a megyei tanácsot illesse meg. A közeljövőben várhatóan az eddiginél is nagyobb ará­nyú lesz a munkaerő-átcso­portosítás, ezért már most dolgoznak a szakemberek a helyzetnek megfelelő eszkö­zök kimunkálásán. Vizs­gálják, hogy a helyi feszült­ségek oldására hol lehet új munkahelyeket létesíteni több műszak beállításával, vagy szükség esetén közpon­ti alapból segítve a kiválasz­tott vállalat fejlesztését. Természetesen a külpiaci viszonyok alaku­lása és a népgazdaság szer­kezetváltásának üteme nem a munkaügyi szervektől függ, de ezeknek a folyama­toknak az emberi tényezőre gyakorolt, olykor nem ked­vező hatásának kivédésé­ben, a feszültségek oldásá­ban nagy szerepük van és lesz a foglalkoztatáspolitika bázisainak, a tanácsi mun­kaügyi szerveknek. Imre Erzsébet az a felismerés rejtette ma­gában, hogy a szálláshelyek s a látnivalók mellett olyán szervezett programok is le­gyenek a vállalat tarsolyá­ban, mint például lovasbe­mutató a Hortobágyon, Ti- sza-Party a Pelikán Szállo­dában (a Tisza Táncegyüttes közreműködésével), tenisz- verseny a Felikán Motelben, kirándulás Mezőtúrra... A többletmunka eredmé­nye nem is maradt el — eb­ben az évben a leányválla­lat 18 millió forint nyeresé­get vár, de ha figyelembe vesszük azt, hogy csupán a Pelikán Szállóra el lehetne költeni 25—30 millió forin­tot, akkor már nem is olyan irigyelni való ez az összeg. Igaz, a szobákat már felújí­tották, újra bútorozták a bárt, de a konyha korszrű- sítése még hátra van, s egy csaknem 15 éves szállo­dán már mindig akad javí­tani való, mert a besorolás követelményeinek (a há­rom csillagnak) feltétlenül eleget kell tenniük. Az új adórendszer hatá­sára várhatóan a szervezett turistautak árai is emelked­ni fognak, s ennek hatására a belföldi és a szocialista or­szágokból érkező turisták száma csökkenni fog. Hogy a forgalom mégse essen visz- sza. ahhoz a nyugati orszá­gok nolcáraiban kellene fel­kelteni az érdeklődést me- evénk iránt. Mindehhez a iö- "ő évben bővíteni kívánja Szolnokon és Abádszalókon ■—íilndai fneadókénességét a leányvállalat. K, Zs, Megkezdődött az év végi hajrá a Compackt Kereskedelmi Csomagoló Vállalat tisza- roffi gyárában is. A lakosság ellátása érdekében éjjel-nappal csomagolják a pirított amerikai földimogyorót és a mazsolát (Fotó: T. K. L.) Élénkülő szín az idegenforgalmi palettán Szállást, programot is kínál a Pelikán

Next

/
Thumbnails
Contents