Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
6 Nemzetközi körkép 1987. NOVEMBER 21. Merre tart a Francia Kommunista Párt? A Francia Kommunista Párt december 2—6-án tartja 26. kongresszusát a Párizs melletti St. Ouenban. A íran- programját is, amely a Szocialista Párttal kidolgozott, cia kommunisták a kongresszuson jóváhagyják a párt új majd felbontott, majd átdolgozott közös kormányzati program és a közös kormányzás néhány éve után újrafogalmazza az FKP társadalomátalakító céljait. Jövőre elnökválasztási év is lesz. Ezek szerint a párt életében jelentőségteljes szakasz kezdődik, a döntések hosszú távra hatnak. Az előkészületekre baljós árnyékot vet, hogy az FKP évtizedek óta legmélyebb válságában van. A válság oknyomozó története még nem íródott meg, de megnyilvánulásai annál láthatóbbak és naponta szaporodnak. Abban az időben, amikor Georges Marchais-t 1972-ben az FKP főtitkárává választották, a párt még rendszeresen 20—21 százalékot szerzett a választásodén kilépett a Politikai Bizottságból Claude Pope- ren, a Központi Bizottságból Marcel Rigout volt miniszter, majd Pierre Juquin, a KB volt szóvivője és Claude Llabres. Valamennyien több évtizedes tagság után. Jaquin októberben bejelentette, hogy elnökjelöltként lép fel, gyakorlatilag a párt hivatalos jelöltje, André Lajoinie ellenfeleként — erre még nem volt példa a párt történetében. A KB rendkívüli ülést tartott és egyhangú határozattal kizárta egykori szóvivőjét a pártból. Llabres támogatta Jaquin pályázását, a KB titkársága őt is megfosztotta tagságától. Llabres ezután átvette a „megújító kommunisták országos összekötő bizottságának” vezetését. Ez a szervezet nyílt frakciós hálózatként működik, terjed a pártban. Vagy 35 megyei párt- szervezetben vannak már csoportjai: tagjainak egy részét kizárták a pártból, mások maguk léptek ki, ismét Való igaz, hogy a frakciózás százalékosan nem öltött nagy méreteket. Ám a Juquinjelöltség kiváltotta ki lépési és tó zárási huliám- toan polgármesterek, városi tanácsnokok és megyei vezetők távoztak, vagyis a kon és Franciaország egyik legnagyobb, de mindenképp legjobban szervezett pártja volt. Marchais, mint elnökjelölt már csak 15 százalékot kapott az első fordulóban 1981-ben, az 1984-es EGK parlamenti választás pedig még súlyosabb visszaesést hozott. Végül tavaly márciusban a parlamenti választáson 10 százalékot sem ért el az FKP. mások még benn maradtak. Haute-Vienne megyében most felszínre tört a válság: egy héttel a megyei konferencia előtt Rigout vezetésével lemondott tisztségéről a pártbizottság egész titkársága és a bizottság nagyobbik fele. November 9-én húsz kisváros kommunista polgármestere közös felhívást intézett az ország polgár- mestereihez, hogy támogató aláírásukkal tegyék lehetővé Jaquin felkerülését az elnökjelöltségre pályázók listájára. A pártvezetést nem rendítették meg ezek a lemondások és a frakciózás. Jean- Claude Gayssot KB-titkár, akiben némelyek Marchais utódjelöltjét látják, egy tömeggyűlésen csupán a haut- vienne-i kollektív lemondásokról ismerte el, hogy „súlyos csapást mér” az FKP- ra és érthetetlennek tartja eljárásukat. Egyébként Kijelentette, hogy „az FKP erősebb és egységesebb, mint valaha” a kilépők nem rendítik meg a pártot. párt legértékesebb káderállománya szenvedett veszteségeket. Az is igaz, hogy a felsorolt jelenségek nem mind egyneműek. Poperen, Rigout és velük együtt még néhányan rosszkedvűen félreálltak, mert úgy látják, hogy a párt vezető testületéiben hasztalan próbálják érvényesíteni különvéleményüket, de nem álltak be a frakciózók közé. Mások Ju- quinnel vagy nélküle aktívan munkálkodnak a párt mai irányvonalának módosításán és a vezetés lecserélésén. A legfontosabb viszont az, hogy a kontesztálás megannyi jelensége egy irányba mutat: a békétlenek szerint a pártvezetés végképp irányt tévesztett, az FKP elszakadt a francia társadalom valóságától, és a pártvezetés elfojtja a mélyreható önvizsgálatot. Irányváltás nélkül pedig az FKP peremjelenséggé zsugorodik a politikai életben — állítják. A bírálók azzal vádolják a pártvezetést, hogy az elmúlt 15 évben a szocialista párttal szemben válogatott hidegmeleg magatartással teljesen megzavarta és kiábrándította az FKP tagságát és szimpatizánsait, a 25. kongresz- szus irányvonala hibás és elszigeteli a politikai küzdőtéren a pártot. Hitelvesztés A készülő 26. kongresz- szus dokumentumának fő tézise a következő: a francia politikai életben ma a döntő választóvonal az FKP és a Szocialista Párt között húzódik. A társadalmi-gazdasági válság leküzdésének nagy, döntő kérdéseiben a Szocialista Párt vezetői azonos állásponton vannak a jobboldallal. Ezért az FKP feladata összegyűjteni a válság minden áldozatát és népi tömörülést hozni létre alulról, pártszövetség nélkül mindazokból, akiknek elegük van a válságkezelés eddigi tőkés módszereiből és gyökeresen más megoldást kívánnak. Ezt a stratégiát már a 25. kongresszus meghirdette, de az 1981—86 közötti időszak szocialista párti, sőt, egy ideig szocialista-kommunista kormányzásában fokozatosan csalódó, az életviszonyok romlásától szorongatott tömegeknél vesztett hiteléből — a közvéleménykutatások szerint lényegében az FKP gettóba vonulásaként, a baloldal cserbenha- gyásaként értékelték. László Balázs Elnökjelölt a volt szóvivő Frakciózás — kilépések * Kapibadzsa »»< . ':nm $ -ft »A.-P * o M:. ÍMÍ] i ' T7 íwl HatáriTicideneek, teroor- cflelekmények, meghiúsult közvetítési kísérleteik és elutasított közlekedési ajánlatok — sajnos hozzá kellett szoknunk, hogy Kambodzsával kapcsolatban az elmúlt években gyakran érkeztek ilyen és éhhez hasonlóan komor hírek a viA délkelet-ázsiai közeg és a korábbi fejlemények, kiábrándító zsákutcák és hamvába holt reménykedéseik tudatában persze korai lenne Phnom Penh-i utcakép nökségek tudósításaiban. Az elmúlt hetekben azonban mintha megszaporodtak volna az arra utaló jelek, hogy fordulat előtt állunk e hossizú esztendők óta húzódó indokínai konfliktusban. denesetre, hogy a Phnom Penh-i kormányzat legutóbbi, októberben közzétett békeprogramja a korábbinál kedvezőbb hatást váltott ki. A kambodzsai vezetés megbékélési irányvonalának alapja az ideológiai ellentétek félretétele, a közös, nemzeti érdekek előtérbe állítása, a tárgyalásos rendezés sürgetése. A kibontakozás egyedül elképzelhetőnek tartott útja változatlanul . a nemzeti párbeszéd. Hasonlóképpen a kompromisszumkeresés, a megbékélés igenlése és a katonai- PQütikai holtpontról való kimozdulás szándéka hatotta át azt a javaslatot, hogy — a konszolidálódás! erőfeszítések részeként — magas állami tisztséget helyeztek kilátásba Norodom láglapok és a nagy hírúgyA békeprogram alapja sikerről beszélni. Tény minBócsi beszélgetés Erdős André nagykövettel Az utótalálkozó feladata: az érdekek egyeztetése Hovatovább egyéves évfordulójához közeledik a helsinki megállapodást aláíró európai országok, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével folyó bécsi utótalálkozó. Ha csak az elmúlt egy hónap eseményeinek krónikáját nézzük, nem nehéz megállapítanunk az európai biztonságerősítő intézkedések nemzetközi jelentőségét. Míg a bécsi utótalálkozó tárgyalásai folynak, addig sokak számára emlékezetes marad a Washington— Moszkva közötti tévéhíd, valamint Alois Mock osztrák alkancellámak a látogatása, az utótalálkozón résztvevő országok diplomatáival együtt Kőszegen és Sopronban, s amíg a világ nagyobbik fele keresi a jövőt jelentő megegyezés lehetőségét, addig folytatódik Irak és Irán háborúja. A bécsi magyar nagykövetség épületében utótalálkozón részt vevő, delegációnkat vezető Erdős André nagykövettel az eddig történteket, illetve a tárgyalások következő szakaszának lehetőségeit vettük számba. — Nagykövet úr! A politikai megfigyelők úgy vélik, hogy a tárgyalások eddigi menete, lendülete alábbhagyott. Döcögve halad a záródokumentumok szerkesztése. Hogyan vélekedik ön erről? — Való igaz, hogy a bécsi találkozó negyedik szakaszának megkezdésekor a hangulatot a várakozásteli optimizmus jellemezte. Ezek a jelenségek azt sugallták, hogy a további munka lendületesen halad majd. Szeptember közepén aztán nyilvánvalóvá vált, a problémák és a jelenségek sokkal összetettebbek annál, mint maguk a résztvevők korábban gondolták. Kétségtelen, kontraszt van a bécsi találkozó munkája és a nemzetközi események között. Ez azt jelenti, hogy a szovjet— amerikai tárgyalások légkörének enyhülése, szívélyesebbé válása nem mutatkozik meg a bécsi találkozó munkájában. Annyiban érezzük csak, hogy a tárgyalások kellemes légkörben folynak, a diplomáciai kapcsolatok különböző érintkezési formájában a hangulat kiegyensúlyozott, szívélyes, de mindez a mi munkánkban egyenlőre nem tükröződik. A két nagyhatalom viszonyának javulása nem befolyásolja automatikusan a résztvevőket, nem szavatolhat azonnali megegyezést. Csupán a légkört, az atmoszférát javítja ezáltal meggyorsítva a megegyezés feltételeit. Ha — tegyük fel — Gorbacsov és Reagan szerdán találkozik egymással, korántsem biztos, hogy ez nálunk csütörtökön konkrét megegyezések formájában jelentkezni fog. — Mikor kezdődnek a záródokumentum szövegezési munkái? Valójában ezt már februárban meg kellett volna kezdeni, de még szeptemberben sem került rá a sor. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet folyamata nagyon demokratikus. Harmincöt szuverén állam érdekeit kell ugyanis egyeztetni. Ennyi állam érdekegyeztetése persze időt vesz igénybe. Éppen ezért az elmúlt egy év alatt kicsit döcögve haladnak a tárgyalások és előreláthatóan a dö- cogés végigkíséri munkánkat. — Mikor kerül sor az úgynevezett „kényes” kérdések, a nemzetiségi és humanitárius problémák tárgyalására? — Kényes kérdések vannak és lesznek, amíg össze nőm áll a záródokumentum. A legkényesebb problémákra a találkozó záró szakaszában keressük majd a megoldást. Ami pillanatnyilag megoldhatatlan nehézséget jelent, arról közös, együttes döntés születik majd, de már az eddigi eredmények tükrében. — Eddig melyek voltak a legtöbb időt igénylő napirendi pontok? — A figyelem középpontjában a katonai megegyezés kérdése állt. Amíg a Varsói Szerződés javaslatokat, kezdeményezéseket tett, addig a NATO-országok — különböző meggondolásokból és az egymás közötti taktikai egyeztetésekből fakadóan — nem tudtak ellenjavaslatot az asztalra tenni. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet katonai szempontból a hagyományos fegyverzetkorlátozás érinti. Július utolsó napjaiban tették meg a NATO-országok erre vonatkozó javaslataikat.. Már maga ez a tény is lassulást okozott. A továbbiakban e kompromisszum keresésekről beszélhetünk. Az emberi jogok kérdéskörében sem mentek úgy a dolgok, ahogy azt korábban gondoltuk ez is hosszabb időt vesz majd igénybe, míg végül kikristályosodnak a közös megegyezés szempontjai. Pillanatnyilag a humanitárius területen tapasztalható mégis a legnagyobb lemaradás. Katonai téren minden egyes eszmecsere kis lépéssel előbbre viszi ügyünket. Képletesen szólva, fegyverzetcsökkentési kérdésekben lehet látni az alagút végén a fényt, míg humanitárius területen még nem. — Köztudott, hogy a részt vevő országok, között, azonos tömbön belül is van érdekellentét. Gondolok itt a török—görög Égei-tengeri vitára. — Ez a találkozó nem tömbközi fórum, itt harmincöt ország vesz részt, ebből a tizenhat NATO, és hét Varsói Szerződéshez tartozó államon kívül a többi semleges vagy einem kötelezett. Ezért mi azt mondjuk, a vitákat intézzék el az országok egymás között, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten kívül. Mi, illetve az egyes szövetségek két ország vitájában nem foglalunk állást. A tapasztalat azt mutatja, hogy az azonos érdekek egyeztetése fog elvezetni a közös megegyezéshez. — És ez mikorra várható? — A szerkesztő munka terén ez év végéig minden bizonnyal sikerül konkrét eredményeket elérni, előre tudunk haladni a záródokumentum megszövegezésben. De a találkozó befejezésének időpontját én nem merném az év végében megadni. Soós Tamás Összeállította; Majnár József Szihan-uik hercegnek, az orszáig korábbá elnökének, aki pillanatnyilag az ellen- zéiki kormánykoalíció feje. A viharos múltú, diplomáciai manőverező képességéről ismert ex-államfő viszonya saját koalíciós partnereihez a múltban enyhén szólva nem volt zökkenőmentes. Olyannyira nem, hogy a herceg épp idén tavasszal jelentette be: egy évre „átmenetileg lemond” az úgynevezett Demokratikus Kambodzsa elnöki posztjáról, s a megfigyelők azt a lépést egyértelműen a lejáratódott Vörös Khmerektől való elhatárolódás gesztusaként értékelték. Csakhogy — s ez is a térség realitásához tartozik — épp a Vörös Khmerek jelentik az ellenzéki koalíció katonai erejét. Ezért különösen kiábrándító, hogy az ő képviselőik mindeddig a megszokott heves elutasításban részesí tették a Phnom Penh-i kezdeményezéseket. Mi több, magát Szihanukot is megfenyegették: megszakítják kapcsolatukat, ha a herceg elfogadja a tárgyalási indítványt. Találkozó Párizsban A fejlemények egyelőre mégis — s innen talán a korábbinál izmosabb remény — viszonylag biztatóak. A kambodzsai kibontakozáséit következetesen tevékenykedő, s Pol Poték eltávolításában ás orszlán-szerepet viselő Vietnam újabb csapatkivonásra tett ígéretet. A kambodzsai kormány illetékesei azt is megerősítették, hogy a nemzeti megbékélés politikájának sikere esetén a csapatok teljes távozására Párizsban találkoznak? A képen balra Norodom Szihanuk, jobbra pedig Hun Sen sor kerülhet, akár az eredetileg megjelölt határidő, vagyis 1990 előtt is. Végül az SPK kambodzsai hírügynökség bejelentette, • hogy megegyezés született Szihanuk és Hun Sen miniszterelnök találkozójáról. Márpedig ez a hír valódi szenzáció: ha valóban létrejön a decemberre, Párizsba tervezett eszmecseréj ük, az elvileg fordulatot hozhat az ' elhúzódó, tragikus válság történetében. Igaz, a feltételes mód használata mindenképp indokolt. Szihanuk esetében nemegyszer tanúi lehettünk látványos fordulatoknak, visszakozásoknak, s ez most sincs kizárva. Jelentős befolyást gyakorolhat az eseményekre Peking és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezete, a közvetítő szereppel szintén megpróbálkozó ASEAN egyaránt. Ugyancsak lényeges a nagyhatalmak állásfoglalása. Szerteágazóak, bonyolultak tehát az érdekek, nemegyszer nehezen követhetők a kulisszák mögött folyó alkudozások. Egyértelmű viszont a tét: a délkelet-ázsiai régió nyugalma, Indokína fejlődésének holnapja és holnaputánja.
