Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-19 / 273. szám
s5> 1987. NOVEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kettős szerep választóvonal nélkül Párttitkár és vil/anysxereiő Amikor Holló Ferencet telefonon először kerestem a szolnoki Titásznál a vonal túlsó végén sajnálkozva mondták: ilyenkor, napközben, nincs bent a telephelyen, kint dolgozik „területen”, villanyszerelőként. Meglepődtem, hiszen és az üzemegység párttitkárát kerestem volna... Megnyugtattak, ugyanarról a személyről van szó. Holló Ferenc vezető villanyszerelő ugyanis társadalmi megbízatásban látja el azt a politikai feladatkört. Nehezebb lehet vajon így politikai munkát végezni, mint főállásban, függetlenített munkkörben? Egyáltalán: hogy férhet meg ez a kettő együtt, csorbítatlanul? Már beszélgetésünk első mondatainál kiderül, hogy ebben az esetben jól. Ezt tanúsítja a Munka Érdemrend ezüst fokozata is, amivel november 7-én éppen ezt a színvonalas kettősséget ismerték el. Holló Ferenc azt mondja, hogy könnyebb politizálásra, könnyebb állásfoglalásra késztetni, a közéletnek megnyerni az embereket úgy, hogy tudják róla;, naponta elvégzi köztük ő is a munkáját, és tudják, hogy a napi feladatokban éppen önmagához a legigényesebb. Részese hétköznapjainknak, részese a napi gazdasági munkának, így érvei is vannak a közös döntések vitáiban. Mégpedig valódiak, amelyek biztosan állnak a lábukon. Talán a szavait is másként fogadják így. Egy-egy gonddal vagy gondolattal, kortól függően, Feriként vagy Feri bátyámként mehetnek oda hozzá kollégái, és ez már önmagában sokat jelent. ötvenkét éve, Törökszent- miklóson született, de tősgyökeres szolnoki gyereknek vallja rrjagát, hiszen a me- gveszékhelyen nőtt fel, és ott él azóta is. A műszerész szakmáról álmodott, végül villanyszerelést tanult Szegeden. Harmincnégy esztendőt „húzott le” már a jelenlegi cégénél. A kérdésre, hogy megér- te-e hűségesnek lenni, csodálkozik; mindeddig meg sem fordult a fejében, hogy elmenjen. Fel nem vetődött benne, egyszer sem. Megszokta és megszerette ezt a munkát, a jó és rossz oldalaival együtt. A tél ugyan hideg kint a szabadban és az utakon, a nyár viszont szép és kellemes. A sikerélmény pedig, ha valahol egy lakásban felgyullad a villany, vagy egy utca, közterület világítást kap, és ez örömet szerez az embereknek. Közéletiség? Ugyan ki tudná pontos látleletét adni annak, hogy miként is „fertőz”? Születni kell-e rá vajon, vagy elég csak fogékonynak lenni? Esetleg a véletlenek terelgetik az embert, lassan, de biztosan? ö maga alaposan „megfertő- zedött”. Még harmincéves sem volt, amikor 1963-ban alapszervezeti párttitkárrá választották, és ezzel olyan pályára állt élete, amelyről azóta sem tért le. Pedig legtöbbször a családtól és a munkahelytől kellett hozzá „elrabolni” az időt. Az otthon türelme és a kollégák sok segítsége kellett a felsőfokú politikai képzettség megszerzéséhez — az ML esti egyetem és a szakosító elvégzéséhez — is. Szerencsére a feleségével a világ fontosabb dolgairól hasonló módon gondolkoznak, és ez segíthet átjutni a holtpontokon. Nehéz lehet a mai gazdasági viszonyok között politikai munkásnak lenni — vetettem közbe egy félmondatot, amikor beszélgettünk. Alig gondolkozott a válaszon, és ez a reakció-gyorsaság elárulta: nem először gondolja át a lehetséges válaszokat. A rengetek kérdésről beszélt, amelyek manapság felhalmozódtak az emberekben, amiket mindany- njian ott gyűrögetnek magukban önmagukról, az életükről és a jövőről. Ezek megválaszolásához persze segítséget várnak tőle is. — A legtöbb ember meg- pióbálja elhelyezni önmagát a társadalom folyamataiban — tette még hozzá —, próbálja meghatározni saját helyét és helyzetét. A végeredmény sajnos egyre gyakrabban kedvezőtlen... Ilyen körülmények között sokkal nehezebb megnyerni bárkit a közélet számára, mint egy egzisztenciálisan kiegyensúlyozott szakaszban. Mert szakaszok vannak, amelyek attól függően vlátoznak, hogy a gazdaság éppen milyen állapotban van. Egy fellendülést hozó időszakban mindig könnyebb a politikai agitáció, amikor viszont sűrűsödnek a gondok, megnövekszik a szavak súlya, és megváltozik jelentőségük is. Most éppen egy ilyen szakaszban vagyunk, amikor az üzemegységi párttitkárnak is megszaporodtak a teendői, és jól kell megválasztania munkája eszközeit... Holló Ferenc a nyílt, egyenes beszédet, a partneri vitát említette, mint az egyetlen lehetséges utat a továbblépéshez. Hangsúlyain érződött, hogy komolyan is hiszi szavai igazát. Magyarázóig még hozzátette, hogy náluk ezt már régóta így csinálják. L. M. L. Ma még minden utcai lámpa ég Szolnok nem tartozik a fényárban úszó metropolisok közé, közvilágítása azonban Ikatasztrofálisnak sem mondható. Főleg a város központja, országos főútvonala bírja el az összevetést a hasonló nagyság- rendű városokkal. Néhány település példája azonban máris némi szorongással tölti el azokat, akik a perifériák lakói: mi lesz, ha Szolnok más városok után a közvilágításon kezd majd spórolni? Vajon esténként a tiszaligeti sportlétesítmények edzéseire vagy a Véső út munkacsarnokába, futófolyosójára miként jutnak majd el a kiskorúak, ha a lámpák közül néhány beszünteti „szolgáltatását”? És egyáltalán: a munkából későn hazatérők milyen szívvel vágnak neki majd a Széchenyi lakótelep távoli sarkában lévő otthonukig vezető útnak? Vajon nem látja-e kárát mindennek a város közbiztonsága? Először is attól kértünk választ az aggódó kérdésekre, aki a közvilágítás „főkapcsolójánál” áll. Madarász Tibor, a Titász igazgatója megnyugtató helyzetképpel kezdte: ma még a városban valamennyi felszerelt köz- világítási lámpa ég. Kivéve persze azokat, amelyek átmeneti meghibásodásukban szerelőre várnak. Azt azonban nem garantálta, hogy a takarékosság hulláma nem éri el a ,fényszólgálta- tás. Az áramszolgáltatók álláspontja az, hogy a köz- világítás a tanácsok feladata. Amennyiben a közlekedési és közbiztonsági szervek úgy találják, hogy néhány lámpát bátran le lehet oltani annak a veszélye nélkül, hogy a két közérdek csorbulna, úgy jobb meggyőződésük ellenére is segítik a takarékosságot. Azt azonban hozzátette, hogy ezen a réven aligha lehet annyit nyerni, amennyi el ne menne a közérdek vámjára. Hiszen a kikapcsolt lámpák után is fizetni kell az alapdíjat, másrészt ezek a használaton kívül helyezett világító eszközök; így is amortizálódnak, ami pedig az elhasználódásukat illeti: az égők szárító melege nélkül sokkal rövidebb életűek lesznek. Bálint Ferenc, a városi tanács elnöke borongós alaphangú választ adott a kérdésre. Bizony, kényszerű és szorongató költségcsökkentések miatt elképzelhető, hogy azt is meg kell majd vizsgálni, miként lehetne mérsékelni azt a drága árat, amit a jelenlegi „közfényért” fizetnek. Konkrét prognózissal még nem állhat elő, egy azonban biztos; ha valaki keveselné a világosságot mondjuk a Széchenyin, többre nem számíthat. Szép eredmény lesz, ha kevesebbre sem. Bizony, a jelenlegi költségvetésnél jól jönnének azok a forintok is, melyeket az esztelen vandalizmus vesz ki a városi tanács zsebéből. A Tiszaliget egynémely sétányán például az égők élettartama alig néhány óra. Mindig, akad valaki, akinek bántja a szemét a fény... Hogy milyen összefüggés van a közvilágítás és a köz- biztonság között? Kun Antal rendőr százados szerint egyenesági a rokonság. A sejtelmes homályba burko- lódzó parkolókban több a gépkocsik körül bűnös szándékkal settenkedő. Ugyanígy fenyegeti nagyobb veszély a gyanútlanul hazatérő állampolgárt. A megelőzés eszköze a több rendőr. És az ellenlépés nagyon hatásos. A Széchenyi lakótelepen ez év februárjában tanácstagi beszámolókon kérték a közrend további szilárdítását. Kérésük teljesült, több lett a posztoló rendőr, és nagyságrendekkel kevesebb a közterületen elkövetett bűn- cselekmény. Hát persze azért az egyenruhás járőrök nem pótolhaitják a kihunyt lámpákat, ám jelenlegi munkájukat nem is nehezíti a városban az áthatolhatatlan sötétség. Szolnok nem fényárban úszó metropolis, de nem is sötét folt, sem ténylegesen, sem jelképesen. Jó lenne, ha megőrizné jelenlegi fényét, és a takarékosságban inkább az elv érvényesülne, amelyen Bálint Ferenc meditált. Nevezetesen, hogy korszerűbb, ám kisebb fogyasztású, takarékosabb lámpákkal váltsák fel azokat, melyek technikailag elöregedtek. A takarékosságból leoltott lámpákért ugyanis — félő, hogy túl nagy árat kellene fizetni. —pb— Nemcsak a fogyasztóké volt a szó Fórum Türkevón um ellátásról Hétfőn este Túrkevén a városi tanács nagytermében olyan ankétot szerveztek a település kereskedelmi ellátásáról, amelyen a lakosság képviselőin, azaz a fogyasztókon kívül részt vettek a szállítók, a forgalmazók és a városi, társadalmi szervek képviselői is. Márkus Imrének, a városi tanács szakreferensének vitaindítójából kiderült, hogy a nagykun település alapellátása összességében megfelelő, biztosított. Ezt ma már tizenkét cég végzi; évenként mintegy félmilliárd forint forgalommal, amelyben 76 százalékkal meghatározó az áfész. Azt is megtudhattuk, hogy kenyérből jó az ellátás, a liszt összetételéből, azonban olykor minőségi problémák adódnak, bár ezen a téren javulás észlelhető. Szintén zavarmentes a tej- és tejtermékek kínálata, amelyeket karcagi tejüzem szállít. A húsáruk főleg a megyei húsipari vállalattól és a helybeli téesz húsüzeméből kerülnek a pultokra, de kívülük még további öt, környékbeli szállító is segíti a választékbővítést. Itt az a gond, hogy a téesz áruinak zöme megyén kívülre kerül, míg furcsa módon például a kolbászfélék helyi kínálata olykor a szerénynél is szerényebb. Ez azért szembetűnő ellentmondás, hiszen a településen évenként 25 ezer hízót adnak le. Ügy tűnik, ide is érvényes az a megállapítás, hogy ott nincs folyamatosan, ahol küszködnek vele? Sok elmarasztalás érte a Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat karcagi fiókját, vagy ahogyan itt hívják a karcagi Füszértet, mivel a boltok igényeit csak részben biztosítja. (Sajnálatos módon ők voltak az egyedüli cég, ahonnan senki nem jelent meg az eszmecserén, holott a meghívót nekik is postázták). Ami a helyi áfész tevékenységét illeti, a vitaindítóból kiderült, boltjai jelentősen javították az élelmiszer-ellátást, a ruházati és az iparcikk kínálatot. Az ellenőrzések során kirívó hiányosságokat nem észleltek náluk, ámbár az is igaz: az utóbbi időben szaporodtak a jogos lakossági kifogások. Elsősorban az árakkal, a mérések pontosságával, valamint a vendéglátó egységek kulturáltságával kapcsolatban. A tanács vezetése ugyancsak szerénynek ítélte a kirakatok vonzerejét. A magánkereskedőkről is esett szó: ők a városi összforgalom három, három és fél százalékából részesednek, és elsősorban a nyári zöldség- és gyümölcsellátásban jelentős a szerepük. Ezt követően tizenöt — hol csendesebb, hol izzóbb hangulatú — hozzászólás hangzott el. Többen kifogásolták a helyben készített tepertő minőségét, a töltelékáruk, kolbászfélék esetenkénti hiányát. Azt, hogy a szerződéses büfék működésük alapszabályától és jellegétől eltérően rövid időn belül olyan italboltokká kor- csosulnak, ahol enni nem, de berúgni alaposan lehet. Sok szó esett a vásárlók megkárosításairól is. Nevezetesen arról, hogy például lepattogott zománcú edényeket kínálnak I. osztályúként vagy az illatszerboltban drága lejárt szavatosságú termékeket teljes áron. Az egyik vásárló úgy vett egy rúd téli szalámit, hogy a szavatosság a vásárlás napjától már csak tíz napig volt érvényes. Vajon hol hevert addig ez a keresve-keresett ártatlan termék? A gyártók meg a forgalmazók hozzászólásaiból is sokminden kiderült. Az, hogy a jelenlegi mutatók szerint gazdaságtalan a töltelékfélék készítése Túrkevén a helyi üzemben, és sokkal kifizetődőbb, ha tőkehúsként értékesítik a bontott sertéseket. Azután a szolnoki húsipari vállalat képviselője is közölte: a kolbászfélék esetenkénti hiányáról nem tudtak, ezekből a termékekből annyit küldenek, ameny- nyit innen rendelnek. Mindezt csak igényelni kell. Ugyanakkor tény, hogy a közkedvelt teaszalámi csak korlátozottan kapható. A nyílt eszmecserék, véleménykülönbségek őszinte válaszok ellenére esetenként tipikus példája is elhangzott az egymásra mutogatásnak. Ezt elég kendőzetlenül meg is fogalmazta az egyik, válaszában elégedetlen felszólaló: szépek, szépek ezek a magyarázatok, most már csak arra kérne megfelelő indoklást, miért nincs ma sem kolbász, ha Szolnokról annyit szállítanak, amennyi az igénylés? Jó lett volna az áfész jelen lévő képviselőjétől pontosabb választ kapni arra is, hogy a büfék kocsmajellegének megszüntetése ellen milyen érezhető intézkedéseket foganatosítottak. Nem igénylik itt az ételeket a betérők, hallatszott a szerény indoklás. Ez igaz: ami nincs, azt nehéz igényelni. Azután sok jogos észrevétel hangzott el ezen a fórumon is a népi ellenőröktől, a népfrontaktíváktól, a lejárt szavatoságú, vagy hibás termékek teljes áron való árusítása ellen. Ezek észrevételezése össztársadalmi érdek, hallatszott a felelet. Vajon miért nem első-, másod- és harmadsorban áfész, vagy boltvezetői érdek ez? Hiszen ha teljes árat kérnek valamiért, jogosan igényli a vásárló a forintjaiért az ugyanolyan értékű terméket! A nyitott és válaszra váró kérdéseken kívül mégis megálapítható: remélhetőleg gyümölcsöző volt, illetve lesz ez a közel három és félórás eszmecsere, amelyet dicséretes módon szervezett a városi tanács, a helyi népfront és a népi ellenőrzési bizottság. Igazolva: a kereskedelmi ellátás helyzete, a problémák őszinte, nyílt felvetése és a megoldások keresése bármikor fontos és időszerű. Túrkevén is, meg másutt is. D. Szabó Miklós Nemzetközi tapasztalatok Sózni kell, de mértékkel A sózás környezeti hatásairól, a közlekedés és a környezetvédelem érdekeinek összehangolásáról tanácskoztak a szakemberek szerdán az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban. A nemzetközi tapasztalatokat áttekintve megállapították, hogy — ahol a forgalom nagysága indokolja — mindenhol alkalmaznak vegyszereket is az utakon lévő hó és jég felolvasztására, a síkosság megelőzésére, illetve megszüntetésére. A nátriumklorid, azaz a kősó a legelterjedtebb olvasztó vegyszer, főként . olcsósága miatt, de azért is, mert tárolása viszonylag egyszerű, és gyorsan elolvasztja a haRexi néven új játékcsaládot forgalmaz a Skála-Coop. A bírálóbizottság 19 fajta játék megvalósítását és árusítását javasolta, amelyek közül több mint tíz már kapható az üzletekben. A Skála- Elektron Vegyesiparcikk Kereskedelmi Leányvállalat megbízásából gyártott cikkek a karácsonyi játékpiac slágerei lehetnek. A képen a karácsonyi játékvásár egyik slágere lesz a Szofti névre keresztelt tépőzáras összerakós műanyag, szivacs-csomag vat, a jeget. A többi vegyszernek, például a kálcium- kloridnak, a magnéziumklo- ridnak az ára többszöröse a kősóénak, kiszórásuk gyakran speciális berendezést igényel. A kutatók és a gyakorlati szakemberek világszerte egyetértenek abban, hogy a sózásnak számos hátránya van. A kloridok kárt okozhatnak az útmenti növényzetben, szennyezhetik a talajt, az élővizet, gyorsíthatják az utak, hidak, járművek korrózióját. Ám egyöntetű az a vélemény is. hogy nem lehet teljesen nélkülözni a sók használatát, de csak akkor szabad alkalmazni, ha valóban szükséges, s a lehető legkisebb mennyiségben. Balesetveszélyes villamossági termékek Az Energiafelügyelet, a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet vizsgálatai alapján megállapította, hogy a Vészi Gábor által gyártott és a gyártó boltjában (Budapest, V., Galamb utca 5.). valamint a Városkapu Üzletház DOM LUX boltjában érvényes minősítő irat nélkül, szabálytalanul forgalmazott több villamossági termék balesetveszélyes, ezért ezek használatát megtiltotta.
