Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
1987. NOVEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szülőfalu színészfiára emlékezik Görbe János omlók szoba nyílt JászárokszáHáson Az emlékszoba megnyitásán Macsl Sándor méltatta GOrbe János színészi múltját (a virágcsokorral a művész özvegye látható) Egy sokjegyzetes régi naptár, egy elárvult szemüveg, s az or szag térképe — valamikori hasznos társak A múlt századi mezőváros, jelenleg rangos nagyközség — Jászárokszállás — nemcsak kitűnő iparosmestereiről híres, hanem arról is, hogy többszörösen beírták nevét szülöttei a magyar színháztörténelembe. Pontosan 75 évvel ezelőtt, a nemzet első színpadán a jász- árokszállási születésű Pethes Imre alakította Tiborcot a Bánk bán-ban. És azon a napon, 1912. november 15-én egy árokszállási iparoscsaládban látta meg a napvilágot Görbe János, aki a Kos- suth-díjas művészek között is méltán vívta ki magának rövid életében az elismerést, a színház- és filmbarátok szeretetét. Az alig egy éve alakult, de nagy tettrekészséggel a falu történetének és nagy személyiségeinek megismertetéséért fáradozó Árokszállásiak Baráti Köre tegnap Görbe János születésének 75. évfordulójára emlékezett. Az 1968. szeptember 5-én elhunyt Kossuth-díjas színművész felesége, Juszt Judit is utat talált Árokszállásra, s a színészélet sok értékes emlékét a szülőfalunak adományozta. Tegnap ebből nyílt meg a művelődési házban az emlékszoba, amely gazdag Gröbe János-dokumentu- mokban, s általuk könnyen fölidézhető a nagy színész életútja. A baráti kör tervei szerint rövidesen Jászárokszállás állandó helyet ad az emlékszobának, s ezzel a Görbe János utca után állandó kiállítási helyiséggel is adózik nagy színészfia emlékének. A családnak egyenesági leszármazottja már nem él a faluban, .de az egykori iparoskor színjátszói közül sokan emlékeznek a tehetséges szobafestőre, akinek színésztanulmányait a nagytekintélyű árokszállási mesteremberek pénzükkel is támogatták. Erről beszélt az emlékszoba avatásán Macsi Sándor nyugdíjas pedagógus, aki az egykori árokszállási születésű neves színművészek — Pethes Imre, Kaszab Anna, Görbe János — emléke előtt tisztelegve fölemlítette: „A világot jelentő deszkákon ma is föllépnek Árokszállás szülöttei, az Állami Operaházban Bordás György, a Fővárosi Operettszínházban pedig Farkas Bálint.” > Görbe János Kossuth-díjas színművész születésének 75. évfordulóján az egykori iparoskörben — a nagyközség mai filmszínházában — az emlékezők megnézték a Sántha Ferenc Húsz óra című regényéből készült filmet, amely Árokszállás nagy szülötte életpályájának utolsó nagy sikerű alakítása. Egy kép az emlékszoba faláról (Fotó: Nagy Zsolt) Mozdulni kell! Első lépések az ipar szerkezeti átalakítására Töhbeikkel együtt érdeklődve hallgatom az Ipari Minisztérium legutóbbi sajtótájékoztatóján az illetékes főosztályvezetőt, aki a manapság oly gyakran emlegetett ipari szerkezetátalakítási program megyei sajátosságaihoz kötődő részeiről, elemeiről beszélt. Az érdeklődés nem volt véletlen, mivel ott valóban fontos dolgokról esett szó. Hiszen tulajdonképpen egy folyamat kellöß közepén vagyunk, mert az elmúlt hónap — október — végén fejeződött be egy konzultációs sorozat az Ipari Minisztérium és a megyék vezetői között, ahol a legsürgetőbb feladatokat, mondhatnánk úgyis, hogy a megyék 2000-ig szóló iparfejlesztési programját vették nagyító alá az illetékesek. tését elősegítendő, fontos, hogy a megyékben az ipari vállalati fejlesztőhelyek, a kórházak, az oktatási intézmények bázisán olyan innovációs centrumok jöjjenek létre, ahol mód és lehetőség van arra, hogy az ötletek ne csak azok maradjanak, hanem meg is valósuljanak. Ahhoz azonban, hogy az ipar az elmaradottabb térségekben is gyökeret verjen, az akarat kevés. Hiszen az ipari infrastruktúra — amely megyénkben elfogadható — így az elektromos- és fölgázhálózat hiánya, a közlekedés és a cseppet sem megnyugtató telefonhelyzet gátat szabhat annak, hogy az adott helyen megtelepedjen egy- egy üzem vagy vállalat. Elkezdődött valami... Szűkebb pátriánk,-''Szolnok megye iparában továbbra is a feldolgozó jelleg dominál — mint megtudtuk — s ezen belül is a tervek szerint a gépipar — főleg a mezőgazdasági gépek, valamint a fémtömegcikkek gyártása — fejlődik a legdinamikusabban majd. A fontosabb termékek közül például a gyártott hűtőszekrények mennyisége alig-alig növekszik, de ezen belül a kül- és belföldön egyaránt keresett fagyasztóládák és fagyasztó- szekrények aránya jelentősen emelkedik. Figyelemre méltó az Aprítógépgyár, valamint a Szolnoki Mezőgép Vállalat termékszerkezet korszerűsítési törekvése. De említhetnénk azt is,_ hogy a tervek szerint nagymértékben nő majd — éppen a tőkés export lehetőségek miatt — az alumínium háztartási és tároló edények gyártása is, és még sorolhatnánk... Szóval sok-sok feladat vár a megye iparára, de a további tennivalók legsürgő- sebbike éppen az ipari termelés bővítése Tiszafüreden és környékén, valamint a Tiszazugban annak érdekében, hogy a szabad női munkaerő is mihamarabb elfoglaltságot találjon az említett körzetekben. S hogy az ipartelepítés megyei lehetőségednek feltárása napirenden van, ennék legjobb és legújabb példájáról már lapunk ‘hasábjain is beszámoltunk, miszerint Kun- szentmártonba települ a Villamosszigetelő és ’Műanyaggyár egyik üzeme. Vagyis kétségkívül elkezdődött valami, ám ezek a törekvések az ipar szerkezet átalakítási programjának még csak az első tétova lépéseit jelentik. N. T. Lahat, hogy önállóak lesznek? Az Ipari Minisztérium — mint hallottuk — a program kidolgozásánál az ágazatok, valamint a technika és technológia korszerűsítése mellett arra is törekedett, hogy a meglévő területi feszültségeket mérsékelje. Itt elsősorban annak a hét megyének 23 körzetére — s éren belül 574 településére, ahol' 430 ezer ember él — gondoltak, amelyeket az Oirsfeággyűlés már 1985-ben a gazdaságilag elmaradott térségek közé sorolt. Azokon a területeken az egyetlen szervezett erőt és munkalehetőséget — még annak ellenére is, hogy gondokkal küszködik — a mező- gazdaság jelenti, így kézenfekvő a következtetés, hogy arra lehetne ráépíteni az ipari tevékenységet. Ennek egyébként eddig sem volt különösebb akadálya, hisz a tárcaközi megállapodások eredményeként országosan és szűkebb pátriánkban is a termelőszövetkezetek ipari tevékenysége évről évre bővült. s ez a folyamat a jövőben sem áll meg, sőt, ha lehetséges, még gyorsabbá válik. S ezek mellett feltehetően a kis és középvállalatok száma is növekedni fog. Erre egyébként azért is szükség van, mert egy kisebb cég úgymond rugalmasabban, gyorsabban reagálhat a piac változásaira, másrészt Helyi ötletek kellenek Persze, ez nem zárja, nem zárhatja ki a megújulás, a változtatás lehetőségét, hisz a racionalizálás — ésszerűsítés — a felesleges funkciók leépítése és az ezzel együttjáró létszámcsökkentés, amellett, hogy új, kisebb cégek születését segítheti elő, egyes körzetekben bizony foglalkoztatási fe- szültsiégekkel is járhat, amelyek kiküszöbölésére önálló térségi programok készülnek. Példaként említették, hogy Úzdon és környékén is egy év alatt sikerült hosszútávú megoldást találni az emberek foglalkoztatására, s mintegy 700—800 új munkahelyet teremtettek. Többek között a Bakony Művektől is elkerül a komplett kerékpárvilágítás gyártása, s e téped ig nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy az ország összes ipari termelésének 70 százalékát hetven nagyvállalat produkálja. Nos. éppen ezért a szerkezetátalakítási program nem titkolt célja az is, hogy ösztönözzék a nagy vállalatokat, hogy segítsék telephelyeik, üzemeik, önállóvá válását, vagy leányvállalattá alakulását, ahol nagyobb fokú önnálló- ság valósulhat meg. Ebből a szempontból a jövőben egyébként megyénk is jócskán érdekelt lehet, hiszen errefelé is több tucatnyi azoknak az üzemegységeknek, gyáregységeknek, telephelyeknek a száma, amelyeknek központja valahol az ország más részén, többnyire a fővárosban van. S így az önállósággal igencsak hadilábon állnak a szóbánfor- gó termelő egységek, hiszen a három legfontosabb dologról — a bérekről, a műszaki fejlesztésről és a kereskedelmi tevékenységről — kizárólag a központban, döntenek. Ezért gyakran vetődik fel a kérdés: mi marad a telephelyen? A válasz nem kétséges: csak a munka. A sajtótájékoztatón kiderült, az önállóságot nem köti mindenáron erőltetni, mert meglehet, hogy az adott cégnél még mindig a jelenlegi a leghatékonyabb gazdálkodási forma. vékenységre Ózdon egy Kisvállalat jön létre. Ám a minisztérium hiába munkálkodik a foglalkoztatási gondok megoldásán, ha nincsenek helyi ötletek. Azokra nagy szükség van, mert akkor a tárca is segíthet. Persze nem kell nagy dologra gondolni, mért nem arról van szó, hogy mondjuk egy mikroelektronikai vagy akár egy biotechnológiai kutatásokkal, esetleg gyártással foglalkozó vállalatot kell telepíteni egy-egy térségbe, mert erre két dolog miatt sincs lehetőség: egyrészt eszköz és beruházás igényesek, másrészt pedig éppen a csúcstechnológia alkalmazása miatt csak kevés embert foglalkoztathatnának. A helyi ötletek megszülőKét szinten gazdaságosabb (Folytatás az 1. oldalról) itáságényesség és a szállítási ráfordítások csökkentését szolgáló saját célprogramjukba. Ezzel a téma országos figyelmet és jelentőséget kapott, veié párhuzamosan pedig megnőttek az üzleti lehetőségei is. A LIA Z -szerelvények átalakítására és kivitelezésére persze az ÁHV nem vállalkozhat. Ezt a munkát a budapesti Primaut Gépjárműjavító vállalta, a forgalmazó pedig valószínűleg az Autóker lehet. Az első átalakított teherautó elkészült, és jelenleg a pótkocsin dolgoznak a Primaut szakemberei. A Szolnok Megyei ÁHV- rnak tehát kilenc ilyen szerelvényre van szüksége, a további vásárlói igényekről azonban egyelőre még nincsenek pontos információk. Egy támpont az esélyek latolgatásához: jelenleg mindegy 350 — zömmel IFA — szerelvényt üzemeltetnek ma az ország húsipari vállalatai az élőállat-szállításban, a Szolnok megyeihez hasonló feltétetekkel. Cserére tehát náluk is szükség lesz előbb- utóbb. Fóton Jubileumi találkozó A fóti gyermekváros életre hívásának 30. évfordulója alkalmából vasárnap ünnepi találkozón vettek részt a nevelőotthon jelenlegi és volt lakói, pedagógusai. Megközelítően ezren jöttek el az ország különböző vidékeiről, akik az elmúlt évtizedekben hosszabb-rövidebb időt töltöttek itt gyermekkorukból, s az intézmény segített nekik, kellemes légkörű otthont biztosítva, a család pótlásában. A vendégek között ott volt Barna Lajos nyugdíjas pedagógus, a fóti gyermekváros első igazgatója is. A Kőtelki Ady Tsz az idén 900 hektáron termelt kukoricát. A betakarítás végéhez közelednek, a hozam hektáronként 6,5 tonna. Képünk a csataszög! kerületben készült (FOtö: Tstpfrl Zoltán) JL. M. L.
