Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-12 / 267. szám
1987. NOVEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 —Jegyzetlapok. Önérzet és emberség Találkoztam az emberi önérzet szobrával. Nyolc vagy kilenc éves lehetett, szőke, szemüveget viselt. Osztálytársaival tódult ki az iskolából. A többiek azonmód bezuhantak a közeli cukrászda ajtaján, ö, a szőke fiúcska szótlanul állongott a bolt előtt. Egy sóhaj erejéig szomorúnak tetszett. Odaléptem hozzá a kérdéssel, miért nem követi a többieket a vanília és karamell fagylaltért való sorbaállásban. ö szégyellős zavarral mondta: „Nincs pénzem.” Előkotortam hát egy ötöst, és a legényke felé nyújtottam e szavakkal: „Menj be fiacskám, és légy vendégem erre a tölcsér mittudomén mire.” A hatás elképesztett. Muskátlipirossá vált a tejszínű gyermekarc, a kis Hüvelyk Matyi hátrakapta mindkét kezét, és már hallottam is az udvarias, de konok elutasítást : „Köszönöm, de pénzt senkitől sem fogadok el.” Tovább siettem a dolgomra. De kisért a jelenet. Milyen emberi tartás is ragyogott föl az ismeretlen gyermek viselkedésében! És vajon meddig ragyog ? Ha eléri a tizennyolcadik évét, és netán olyan munkakörbe kerül, ahol csak tessék-lássék tennivaló van, ingerülten visz- szautasítja-e a fizetést. A növekvő igények, a sokasodó tapasztalások, a bontakozó gondok milyen retortáin keresztül jut el az ember a fölismerésig, hogy neki többre van óhaja, szüksége, netán jussa, mint amit a fizetési boríték tartalmaz. És ezt a többet nem valamelyik banktól, üzemtől, intézménytől, hanem a neki így vagy úgy kiszolgáltatott embertől kell megkapnia. Könnyen mondotta, Kant, a filozófus, hogy két dolog tölti el csodálattal és tisztelettel: a fölébe boruló csillagos ég és az önnön személyében rejlő erkölcsi törvény. Igen, az ég csillagai! Azokat a természet soha nem rozsdásodó ezüstszögei rögzítik a mennyboltra. De mi őrzi meg az én pápaszemes kis pajtásomnak azt a zsenge erejét, ami őt erkölcseiben fölemeli a makulátlan csillagokig? Később majd találkozik az ilyen-olyan fölvételi vizsgák komor sorompóival. És hallja majd a szóbeszédet — ami néha nem is alaptalan híresztelés—, ezt és azt kell megkenni, mindjárt jobb lesz a feleleted, mint a másoké. És ha azokon az erkölcsi aknamezőkön is keresztül menekítette a tisztességét, jön a családalapítás. Megnősül, nevel egy-két gyermeket — alakulhat úgy, hogy — a vele egy födél alatt élő anyós és sógoi - nő csipkelődéseinek nem szűnő zivatarába. Lakásigénylése két, három, öt éve ott van az illetékeseknél. És olvassa az újságban, hogy itt és ott lebukott a lakásosztályi előadó, mert bélelt borítékért segített otthonhoz embereket. Van-e a morálnak olyan kínai nagyfala, mely elválasztja majd történetem főszereplőjét a gondolattól: adni kell, hogy kapjon az ember. Megszámlálhatatlan alkalommal vallattak már zaklatott lelkű ismerősök- ismeretlenek: mondjam meg már az istenért, hogy ilyen és ilyen ügyben kit és miként kell korrumpálni, hogy fehéren és feketén egyaránt minősíthető ügyekben ne húzzák véletlenül a rövidet. A társadalmi szereposztás miféle helyzetet vállaltat majdan a fagylalto- zó előtt meghőkölő em- bernekvalóval, és nem szorongatják-e a kíméletlen körülmények, hogy tisztességtelenül adjon vagy követeljen pénzt? A sors annyiszor fogja satuba az embert, és erkölcsi fölfogását is, hogy néha már óvakodva nézünk vissza gyermekkorunk éveire. Mit sikerült átmentenünk mostanra jámbor jóságunkból, abból a boldog reményből, hogy életünk hasznos, mindenkit szolgáló élet lesz. Lelkem mélyén kicsit szánom azt a szőke iskolásgyereket. Legszívesebben a szívemhez szorítanám őt, és azt mondanám neki: maradj még sokáig, ha egyáltalán lehetséges, örökre ilyen vézna, tisztaszemű honfitársam. Több reményem fűződik hozzád, mint a napestig magasztalt elektronikai csodákhoz. B. IC E. Kinek köszönjem meg? Ajándékot kaptam és szeretném megköszönni, csak úgy halkan és csendben, de tanácstalan vagyok, mert nem tudom kinek köszönjem. Értékes ajándékot kaptam, napi öt órát, a hétvégén még többet. Ajándékban szabad időt, amit nem vehet el tőlem senki... a tv kettes csatornája különösen nem. Mostani töprengésem úgy kezdődött, hogy Jászberényben a Lehel Vezér téri 44 lakásos ikerházunk tetejére felrakták a központi antennát. Attól kezdve aztán megszűnt a kettes csatorna, azóta nyugton vagyok, nem ugrándozom az egyesről a kettesre és vissza. Igen így van azóta, hogy felszerelték a központi antennát, az újszerűt, a korszerűt, ami nem olyan, mint a régi az ósdi volt, amit ha a nap járását figyelve be- centizték, hát hozta szolgamódra az egyest éppúgy, mint a kettest. Nem, a központi az nem olyan, az programozott, néhány hónapig cselesen szolgálja mind a két állomást, aztán automatuksan félgőzre vált, néha eltéveszti, az egyest törli, de csak néhány napra, aztán visz- szavált automatikusan jelezve, hogy a kettest nem szívleli. Helyettem — helyettünk 44 lakó helyett — dönt, határoz. Nem terhel már bennünket, lakókat, tv-nézöket, azzal, hogy kapkodva, gyötrődve esetleg a rádió és TV újságot böngészve mi döntsük el, hogy a sok csatorna közül az egyessel, vagy a kettessel próbálkozzunk. Ezt szeretném sokadma- gammal megköszönni, ha tudnám, hogy kinek. Annak idején láttam a szerelő vállalat embereit, amint dolgoztak nagy szakértelemmel a központi antennán. Csak azt) nem tudom, hogy a köszönetnek ők lennének-e az egyedüli várományosai ? Csak reménykedem, hogy esténként 44 család hálával telt fohásza valamilyen hullámhosszon, éteri úton eljut oda, ahová küldik, hogy senki ne mondhassa, olyan lakótelep a miénk, amely nem tudja értékelni a fontos, a kor igényeihez igazodó jó munkát. — illés — Bővül a tószegi vasútállomás rakodója. A MÁV Szentesi Építési Főnökség emberei 350 méter hosszban építenek ki új rakodó vágányt (Fotó: T. Katona L.) Béta ciklodextrin Győrből Irányitott hatás Zavartalan a termelés *i Győri Szeszipari Vállalat legújabb részlegében, a ciklodextrin üzemben. & kísérleti üzemet — amelyet a Chinoin gyár szabadalmi eljárása alapján állítja elő a Béta ciklodextrint — ez év elején adták át. Az üzemszerű gyártás során azonban olyan kisebb technológiai hiányosságokra derült fény, amelyeket néhány kiegészítő berendezés pótlólagos beszerelésével szüntettek meg az együttműködő vállalatok. A világviszonylatban is új gyártmánycsalád ipari méretű gyártásának kezdeti tapasztalatait az elmúlt hónapokban szerezték meg a szakemberék. Mindezideig hazánkon kívül ugyanis csak Japánban foglalkoznak a molekuláris méretű kapszulák előállításával, amelyekbe bezárhatok a gyógyszerek, az aromaanyagok, a növény- védőszerek molekulái. Alkalmazásukkal irányíthatóvá válik például a gyógyszerek hatásmechanizmusa, ugyanis a gyógyszer hatóanyaga — amelyet a Béta ciklodextrin mikrokapszulaként vesz körül — nem szívódik fel a kelleténél gyorsabban, hanem lassan, fokozatosan fejti ki hatását. Hasonló előnyökkel alkalmazható a különféle aroma-komplexek, finomvegyszerek,, kozmetikumok készítésénél. A ciklodextrineket — a keményítő enzimes lebontásának termékeit — hazánkban a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyárának kutatócsoportja többeves fejlesztő munkával dolgozta ki. A győri vállalat az előnyös piaci kilátások reményében készült fel az üzemszerű gyártásra. Az év közben megtett intézkedések arra irányultak, hogy a magasabb piaci követelményeknek megfelelő,, kiváló minőségű termék készüljön az üzemben, az ev végéig várhatóan 100 tonnás mennyiségben. A tervek szerint jövőre ennek másfélszeresét állítják elő. Tejtársulás Beregtej néven társulás alakult az ország keleti csücskében, hat termelőszövetkezet és a Szabolcs Megyei Tejipari Vállalat együttműködésével. A napi hatvanezer liter tejet előállító közös gazdaságok a tiszaháti körzet jobb tejtermékellátását ígérik: 1989-től gyártanak majd zacskós tejet, iskolatejet, tejfölt, túrót, később pedig sajtot is. A társulás ugyanakkor munkaalkalmat is teremt: a Beregdaróci Barátság Termelőszövetkezet központjában százmilliós beruházással épült a tejfeldolgozó üzem, amelyben százan dolgoznak majd. Boltok rekonstrukció után Bővítés ide, bővítés oda — a kínálat szerény Megyénkben jelenleg tizenhét olyan települést tartanak nyilván, amelyekben a lakosság lélekszáma sehol nem haladja meg a másfélezret. Ezekben a falvakban, községekben kétszázhúsz élelmiszerbolt, vendéglátó és kereskedelmi egység terményüzlet található: Néhány magán- és téesz-bolt kivételével a többit a tizennégy álész üzemelteti. Éppen ezért fogadták megelégedettséggel az üzletrekonstrukciós, boltkorszerűsítési programot ezekben a községekben, amely elsősorban az ellátást, de a vásárlás kulturáltságát, valamint a kereskedelmi eladók munkakörülményeit is hivatott javítani. A hároméves korszerűsítési program alapján eddig mintegy 70 millió forint költséggel a kétszázhúsz üzlet közül száznegyvenet bővítettek, modernizáltak, növelték a hűtőterét. Azt gondolná az ember, ennyi erőfeszítés bőségesen elég és máris örvendetesen javul a töltelékáru-ellátás, a tőkehúskínálat — legalábbis ebben a százegy- néhány boltban. A mindennapok tapasztalata, a fogyasztók helyi és megyei tanácsától érkezett jelzések viszont azt igazolják, hogy a hefcvenmilliós ráfordítás arányában koránt- 6em érzékelhető ekkora javulás. Magyarán nevezve a helyzetet: nem egy helyen ugyan növekedett a kínálat, máshol viszont korszerűsítés ide, bővítés oda, maradt a korábbi választék. Legföljebb az üvegvitrinek száma gyarapodott néhánnya! illetve a korábbinál jóval fényesebb világítás közepette észlelhetik a betérők a polcok szerény ajánlatait. Sajnos, mindkét állítás igaz, és az okokat boncolgatva az esetenkénti panasz több tényező következménye. Az egyik az, hogy szakmai szemmel magyarázva az élelmiszer féleségek árrése olyan alacsony, hogy ezen a boltok zömében egyszerűen nem képződik nyereség Ilymó- don tekintélyes részük ráfizetéssel dolgozik, és a hiányt az áfésszeknek máshonnan kell' ellensúlyozni. Mindezzel összefügg az is, hogy bizony az itt dolgozók fizetése sem mondható rózsásnak. A napi nyolc óránál bővebb munkaidő havi járandósága három-, négy-, esetleg ötezer forint. Ennek egyenes következménye, hogy ezekben az egy- és kétszemélyes boltocskákban úttal költségnövelő tényező is hiszen a boltterület bővítése következtében több gáz, olaj, villany szükséges a fenntartáshoz, és ugye ezen energiahordozók ára sem csökkenő irányzatú. Mindezek ellenére kár lenne az érintett áfészeknek, tanácsoknak a bajok eredetét csak másban,, nevezetesen a külső tényezőkben keresni. Ahol ellátási feszültség adódik, ez abból is következhet: jobban fel kell mérni az ott lakók igényét: milyen áruféleségeket keresnek rendszeresen és milyeneket hétvégeken. Több áfész emelt, javított a dolgozók bérén, ami vitathatatlanul megtartóerő. Ugyanakkor az is világos: a konkurencia sem ártana ezekben a falvakban. Még akkor sem, ha kiskereskedők formájában jelenne meg az élelmiszer szakmában. Elvégre szép szép a rekonstrukció, dicséretre méltó a hetvenmilliós ráfordítás, de ez csak a változás egyik oldala. A másik az emberi tényezők, a személyi szakmai feltételek bizotosítása, ami néhány üzletben nehezebbnek tűnik mint a bolt korszerűsítése. a hűtőkapacitás növelése. D. Szabó Miklós mm8Megyénk egyik legrégibb még használt mű szaki létesítménye a jászdózsai Tarna-híd, melyet 1811-ben kezdtek építeni, s bárom évig tartottak a munkálatok. Formájában hasonló a hortobágyi, illetve a zádori híddal (Fotó: Tarpai) gyakori a személyváltozás, vagy ahogyan az emberek nevezik: a boltoscsere. Így hosszabb tapasztalat nem alakulhat ki arról: egy-e'gy hétvége előtt hány liter tej, mennyi kenyér az itt vásárlók igénye. Változatlanul, nem kevés panasz érkezik a szállítókra Ráfizetéssel dolgoznak 9úrü boltcsere Felmérhető igények is. noha pontosságuk összességében sokat javult. Több tucat cég látja el ezeket a parányi üzleteket, és bizony néhány termékért nem mindegyikük bontja meg szívesen a készletet. Holott egy apró településen nem biztos: kartonszámra szükséges nyeles fésű, borotválkozó tükör, esetleg kávédaráló. A leírtakhoz hozzájárul még egy sokszor ki nem mondott igazság, pedig erről is beszélni kell. Nevezetesen az, hogy a modernizálás egy-
