Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

1987. OKTÓBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét fUm jelbal Az én kis falum Ha a gyermekkorukban falun élt, mai ötven-hatvan évesek vagy idősebbek szá­mára pályázatot hirdetné­nek, hogy írják le, mondják el szőkébb környezetükről élményeiket, bizonyára egy- égy faluközösségről be­szélnének. Így lenne ez természetes, hiszen a falusi családok — éppen a falu- közösségek hajdani zártsá­ga miatt — ezernyi szállal kötődnek egymáshoz. Na­gyon is érthető, hogy a ki­sebb településeken minden­ki köszönt mindenkinek, mert — ha másképpen nem — potenciálisan mindenki rokon, ismerős lehetett egy­másnak. A magyar irodalomban értékes vonulata van; a fa­lusi életközösségeknek, a paraszti viszonylatoknak, míg a magyar filmgyártás jórészt adós az afféle fil­mes megközelítéssel, ame­lyet Az én kis falumban Jiri Menzel bemutat. Az igazsághoz tartozik per­sze, hogy a két világhábo­rú között a magyar falu már teli volt feszültségek­kel, amelyek jórészt a va­gyoni, társadalmi ellenté­tekből táplálkoztak. Érthe­tő tehát, hogy az alkotók figyelme főleg a szociálpo­litikai helyzetre, a paraszt­ság körében mindinkább éleződő társadalmi különb­ségekre irányult. De az is tény, hogy ná­lunk is élt egyfajta, a fa­luközösséget osztatlan egész­nek felfogó idill, amelyről anekdótázni lehetett, s ezt sokan meg is tették, ezzel is értékes hagyományokat adván az utókornak. ' A régi magyar faluban is úgyszólván mindent tudtak egymásról az emberek, hogy ki, kihez „jár”, ki kit szé­fét, s ha nem, miért nem, ki a fukar, ki a tékozló, Stb. Minden falunak meg­holt a maga „csúfsága”, lameiyet persze csak a Szomszédban emlegettek, 5 a maga félnótása, gara­bonciása. Mindezt Jiri Menzel új, Italán nem nagy igényű, (?) ám sziporkázóan szellemes, s még ennél is kedvesebb filmje, Az én kis falum jut- 'tatta eszembe. Mintha csak a saját gyermekkorom fa­luját idézné meg a világ­hírű csehszlovák rendező. Nem nagy igényű film, írtam kérdőjelesen, bár ha jobban meggondolom, nem is biztos, hogy igazam van. A szigorúan ellenőrzött vo­natokhoz* és a Sörgyári capriccióhoz képest talán valóban szerényebb ez a Menzel'-mű, de méltányos-e az összehasondítgatás? Azt hiszem nem! A maga kere­tei között Az én kis falum is remekmű, éleslátó meg­figyelésekkel, nagyon fon­tos mondanivalóval, igen jó színészekkel. Mi a mondanivaló lénye­ge? Valami olyasmi, hogy Menzel falujának lakói sem Voltak „jobbak a Deákné Vásznánál”, nekik is meg­voltak a maguk emberi hi­bái, mégis kötjődtek egy- Vnáshoz, szerették egymást, igyekeztek elviselhetővé tenni mindazt, ami rossz Volt számukra. Tehát már meginti a nosztalgia? Igen 'az, de nem mindegy, hogy ki beszél erről! Menzelez- üttaj is újat mond, szóra­koztat hőseivel, — de egy kicsit ezért a lelkűnkbe vág! Ha kellemesen is él­hettek egymás mellett, ak­kor miért tetőzitek a rosz- Iszaf, rosszal? Lényegi, nap­jainkhoz szóló kérdés ez, amelyet Menzel nagy ta­pintattal, finom humorral ‘„tálal” föl. A film központi figurája Otik, a kétbalkezes kocsi­kísérő, szeretetre méltó bu­gyuta figura,, akit Bán Já­nos egészen nagyívű alakí­tásban fogalmaz meg, kivé­teles erejű színészi játéká­val. —ti— karácsonyi barokk orgona­zene — Liszt harmániumra Írott művei II Hungaroten új kiadványai A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az év végéig még csaknem 20 új kiadvány megjelentetését tervezi. Ezek között régi mu­zsika, egyházi zene, klasszi­kus művek és opera éppúgy szerepel, mint a népzene. A Hungaroton Antiqua so­rozatban adják ki Händel János passióját német nyel­ven. Égy másik albumon karácsonyi barokk orgona­zene lesz hallható, Buxtehu­de. Bach, Scheidt és Krebs műveit Spányi Miklós, Ka­rasszon Dezső, Ella István adja elő a szombathelyi Kálvária-templom Eule-or- gonáján. A Mozart-sorozat újabb darabja lesz a Liszt Ferenc Kamarazenekar hanglemeze, ezen a B-dúr cassatio. a Gallimathias Musicum és az F-dúr divertimento hangzik fel. Tovább gazdagodik a Liszt Ferenc-kiadványok sora. Az új korongon a Magyar Nép­hadsereg Központi Fúvósze­nekara a szerző indulóit — Mazeppa, Gyors magyar in­duló, Hódolati induló, a Ke­reszteslovagok indulója. Ma­gyar rohaminduló, II. Ünne­pi induló, Schubert magyar indulója és a Rákóczi-induló — szólaltatja meg. Megje­lennek hanglemezen Liszt Ferenc harmóniumra írt művei is. Spanyol románc címmel újabb felvétellel jelentkezik Benkő Dániel. A gitárművész ezúttal Areas, Tarréga, Roch, Villa-Lobos és Albeniz mű­veit játssza saját feldolgo­zásában. A Bayreuthi Ünnepi Játé­kokon készült Wagner Lo­hengrin című operájának felvétele, amelyet most a Hungaroton a DECCA cég­gel közösen ad ki német nyelven. Megjelenik a monográfia harmádik kiadása Tudományos diós, szakmai vita Erdély törtónotéről Szombaton este szakmai vitával befejeződött Debre­cenben az Erdély története című három kötetes monográ­fiáról rendezett tudományos ülés. Több mint 300 érdeklődő előtt olyan szakemberek, történészek, tanárok fejtették ki a véleményüket Erdély történetéről, akik nem vettek részt a három kötetes mű elkészítésében, de szakmai tapasztala­tuk segítheti a kötet szerzőit későbbi kiadások esetleges kiegészítésében, pontosításában. A kétnapos tudományos ülést bezáró vitát Köpeczi Béla akadémikus, a monográfia főszerkesztője vezette. A tanácskozás után Köpeczi Béla az Erdély története című monográfia létrejöttének körül­ményeiről, fogadtatásáról és a debreceni konferencia mun­kájáról nyilatkozott. Elmondta, hogy a monog­ráfia iránti élénk érdeklő­dés magával a témával, Er­dély történetével indokolha­tó. Erdély évszázadokon át a magyar állam szerves része volt, s az ott élő magyarok ma Európa legnagyobb nem­zeti kisebbségét alkotják. A mű az első olyan vállalko­zás, amely három etnikum — a magyarok, a románok és a szászok — elkülöníthe- tetlen történeteként, a régió történetébe ágyazva mutatja be Erdély történetét az I. világháborút követő idő­szakig. Tudományos munka még nem keltett olyan ér­deklődést hazánkban, mint e tízéves munkával elké­szült monográfia megjelené­se egyben jó példa arra is, hogy hazánkban a tudomá­nyos kutatás számára nincs tabu-téma, a politikai veze­tés komolyan kezeli a tudo­mány szabadságát. Erdély pedig, amely kultúránk ré­vén, családtagok vagy bará­tok közvetítésével olyan sok szállal kötődik múltunkhoz és jelenünkhöz, különöskép­pen nem lehet „tiltott terü­let” a tudomány számára. — Országhatárainkon túl — mondta Köpeczi Béla — elsősorban tudományos munkaként kezelik, s magas színvonalúnak minősítik az Erdély történetét. Sajnálatos módon politikai túlreagálást is kiváltott a monográfia, amit indokolatlannak tar­tunk. Erdély történetének vitatott kérdéseit csak tudo­mányos úton lehet és kell megoldani. Ennek érdekében hazánk javaslatot tett a Ma­gyar—Román Történész Bi­zottság munkájának felújí­tására, a javaslatra azonban mindeddig nem kaptunk vá­laszt. A kétnapos debreceni kon­ferencia egyben a monográ­fia itthoni tudományos meg­méretését is jelentette. A szakemberek több olyan kérdésre is felhívták a szer­zők figyelmét, amit beépít­hetnek egy esetleges javított kiadásba. Köpeczi Béla a tanácsko­záson bejelentette, hogy ha­marosan megjelenik az Er­dély történetének harmadik kiadása. Határőrök kexdemónyexóse Újjászületik a 48-as emlékmű Jövőre lesz 140 éve an­nak, hogy március idusá­nak kora reggelén Pesten kitört a forradalom. öt hónap múlva emlékezünk meg a márciusi ifjakról, a polgári forradalom és sza­badságharc hőseiről — és mártírjairól. Jövőre is, mint minden évben. De most talán más­képp. Még a régi szolnokiak kö­zül is kevesen, tudják, hogy a Munkásőr úti temető ra­vatalozó felöld oldalán áll egy fekete márvány obe- liszk, az 1848-as magyar Szovjet filmek fesztiválja Figyelte a rádiót! A vetélkedő második for­dulójának feladata 13-án, kedden a Magyar Rádió 222,22 méteres hullámhosz- szán a Szolnoki Rádió Jó reggelt Szolnok című adásá­ban hangzik el 6,30 és 7 óra között. Figyeljék az adást! Ugyanez a feladat elhangzik a Magyar Televízió 2. műso­rában, a 18 órakor kezdődő Délalföldi magazin program­jában is, ahol sor kerül a helyes megfejtés ismerteté­sére és az első nyilvános sor­solásra. Jubileumi gyursfráverseny Gyorsíróversenyt rendez­tek a hét végén Miskolcon, annak emlékére, hogy 75 év­vel ezelőtt ebben a város­ban nyerte meg Teörök Ala­dár Magyarország diák- gyorsíró-bajnokságát, ame­lyen — a gyorsírástörténeti feljegyzések szerint — az or­szágban először érte el a gyorsuló sebességű diktátum befejező szakaszában az 500 szótagot. A fiatalon elhunyt Teörök Aladár — dr. Radnai Béla tanítványa 1912-ben nyolcadikos gimnazistaként — ezzel az eredménnyel par­lamenti gyorsírókat előzött meg. A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége miskolci csoportjának, a KISZ Borsod Megyei Bizott­ságának és a TIT Borsod megyei szervezetének jubile­umi versenyére az ország 11 megyéjéből, illetve Buda­pestről 44 versenyző érke­zett. Közülük hatan végig le­jegyezték és sikerrel áttet­ték a tízperces fokozódó, 375 szótagos végsebességű diktátumot. Ilyen még nem volt Szolnokon Vetélkedő 24 órán át Éjszakai vízibalett a Damjanich uszodábany egyenruhások és ifjú házasok, csapatroller szirénával, ki a legény a petrencerúddal, zenére ébred a város Nem tudom, sejtette-e He­gedűs Tibor hadnagy, a me­gyeszékhely egyik katonai alakulatának KISZ-titkára, mekkora fába vágja fejszé­jét, miután — isteni szikra­ként — kipattank fejéből a húszon négyórás vetélkedő ötlete és mindjárt hozzá is látott a megszervezéséhez. Nos, kezdjük a legvégén; vasárnap délre sem dőltek ki a csapatok, nem hagyott alább lelkesedésük, nem csökkent harci kedvük! Ját­szottak az utolsó percig íöl- szabadultan, vidáman, tisz­ta eszközökkel. S nyugodtan summázhatjuk a szombat déltől vasárnap délig tar­tott nagy haccacárét egyet­len megállapítással; játszani kell! Igen, játszani akartak a csapatok tagjai, akik bene­veztek: a kőolajosok, a fegy­veres testületek fiataljai (katonák, tűzoltók, rendő­rök), a Ganz Elektric, a Ve­gyiművek, Nagykörű és Kő­telek közös csapata, a killi- ánosok, a martfűiek. (A föl­sorolás egyben a vetélkedő végső eredményének sor­rendjét is kifejezi.) Az egyetemekről, a főis­kolákról jól ismert „szuper marháskodás” ezúttal — a cél érdekében — civilizál­tabbra sikerült, mégis, ele­inte sokan kételkedtek a si­Zenés ébresztő a Táncsics Mihály úton. Szolgáltat­ják a kőolajos fia­talok teli torok­ból, egyszál har­monikával Fotó: Korányi Éva Hangos képünk: rolleren az egyenruhások. Közben a sziré­názást képzeljék el olvasóink kerben; érdemes-e 150—200 fiatal kedvéért ,.fölfordítani a várost”? Az esetenkénti nézőközönség érdeklődése — pl.vasárnap délelőtt, a Tán­csics Mihály úton, ahol a csapatok „Toldiját” emel­ték magasba a petrenceru- dat — vagy a vetélkedőre becitált „egyenruhások”, a tanácsnál a boldogító igent épphogy elrebegett. ifjú há­zasok szolgálatkészsége iga­zolja — nem is beszélve a vasárnap reggeli zenés éb­resztőről, amelyen a ..Miért ne?” együttes Ébred a város című számával aratta a leg­nagyobb sikert — nemcsak lehet, egyenesen érdemes ilyen — hasonló — akár maratoni vetélkedőkkel is „megbolondítani” Szolnok fiatalságát! S lám nem sér­tődnek meg az idősebbek sem! Mit emeljünk ki 24 óra izgalmából? Az éjszakai ví­zibalettet a Damjanich uszo­dában, vagy az egész csapa­tot szállító, szirénázó rolle- res bevonulást? A lényeg, hogy számolatlanul dőlt az ötlet a rendezőkből, záporoz­tak a villámkérdések a csa­patok „bent ülő” tagjaihoz. Nem kétséges — s nem is titkolták ebbéli meggyőződé­süket az ötletgazdák — ha­gyomány születhet a 24 órás vetélkedőből Szolnokon! Ha lesz, aki enged a negyven-* nyolcból. A vetélkedősorozat „kibontakozásának” megfo­galmazásakor ugyanis az az elképzelés aratta a legna­gyobb sikert, amely úgy szólt: jövőre két napon (te­hát negyvennyolc órán) át rendezzék meg a non-stop parádét. Hát... ? Meglátjuk. — E — hősök emlékműve. Talapza­ta megrepedj körülötte sárgásán virít a gyep. Az eddig elhanyagolt, elha­gyott emlékmű most jó gaz­dára talált. Ez év tavaszán a Szol­nok megyei Gyenes György Határőr Klub kezdemé­nyezésére — melyhez csat­lakozott a BM Határőrség Politikai Csoportfőnök­sége, valamint a Kiíiián György Repülő Műszaki Főiskola — elhatározták az emlékmű felújítását — jó­részt önkéntes alapon lét­rejövő társadalmi összefo­gással. Az ehhez szükséges anyagi eszközök előteremté­sére jótékony célú gálaes­tet rendeztek szeptember 19-én a Szigligeti Színház­ban. A műsor után — mely­ben egyebek mellett fellé­pett a BM Határőrség Vö­rös Csillag Érdémrenddel kitüntetett központi zeneka­ra — Gara Károly, a ha- 'tárőr klub vezetője Bálint Ferencnek, a városi tanács elnökének nyújtotta át azt az adományozó levelét, melyben megfogalmazták: az est több forrásból szár­mazó tiszta bevételét — mintegy hatvanezer forin­tot — felajánlják az em­lékmű felújítására. Ez a várható teljes költ- ságnek több mint a fele, a többit a városi tanács fe­dezi. Időközben elkészült a kiviteli terv: rendibehozzák az emlékmű talapzatát, közvetlen környezetét par­kosítják, melléje fákat ül­tetnek, illetve pihenőpado­kat helyeznek el. Az acél- kerítés és a zárható kiskapu azért kell, hogy az emlék­helyet meg tudják védeni. Október közepétől már szorgos kezek dolgoznak a 'márvány obeliszk környé­kén, a ikivitelezési munkák várhatóan novemberre fe­jeződnek be. Tavasszal, 1988 március 15-én, amikor a forradalom kitörésének 140. évfordulóját ünnepel­jük, már a felújított em­lékmű lábainál emlékezhe­tünk a szabadságharc már­tírjaira,, hőseire. Az ünnep elmúltával sem lesz gazdátlan az emlék­mű. Fenntartására, gondo­zására a határőr klub véd­nökséget vállalt. Ez is bi­zonyítja, hogy a haza vé­delme nem könnyű felada­tánál a hazafiság számukra sokkal többet jelent. Végei ért a pedagógusok fóruma Átadták a pályadíjakat A hét végén a Jászberényi Tanítóképző Főiskola adott otthont a pedagógusok ha­gyományos fórumának. A tanácskozáson előadások hangzottak el majd a közel kétszáz résztvevő pénteken délután és szombaton dél­előtt szekcióüléseken cserél­te ki tapasztalatait az óvoda illetve általános iskola ala­pozó funkciójáról, az alap­vető kultúrtechnikák — írás, olvasás, matematika, beszéd — tanításának tapasztalatai­ról, a további teendőkről. Az óvodai szekcióban szó esett az anyanyelvi nevelés­ről, a természeti, társadalmi környezet megismertetésé­nek módszereiről, a viselke­dési szokások kialakításáról, a gyerekek szellemi, testi fejlődéséről, továbbá a diffe­renciálás lehetőségeiről a különböző felkészültségű, fejlettségű 3—6 évesek köré­ben. Az általános iskola- első három osztályának alapozó munkájával foglalkozó szek­cióban többek között a tan­tárgyi tanítás-tanulás mód­szereiről vitatkoztak a neve­lők, míg a nevelésmódszer­tani szekcióban olyan kérdé­sekről tanácskoztak mint például hogyan lehet a meg­lévő alapokra építeni, mikor és hogyan kell „újra alapoz­ni” a gyerekek képességeit, hogyan lehet kialakítani az önnevelést. Végül a negyedik szekció­ban arról tanácskoztak a pe­dagógusképzéssel foglalko­zó nevelők, hogy hogyan ké­szíti fel a főiskola a hallga­tókat az alap tantárgyak ta­nítására, s ezek által az egész személyiség fejleszté­sére. A szekcióülések után szombaton a fórum záró plenáris ülésén átadták a Kezdjük az alapoknál cím­mel, a tanácskozás témájá­hoz kapcsolódó pályázat dí­jait. A bíráló bizottság első díjat nem adott ki. Második díjat hatan vehettek át: Ba­logh Pálné debreceni, Dános Kornélné és Hörcsik Lajos- né szolnoki, illetve Horti J6- zsefné, Szabó Balázsné, s Varga Istvánné jászberényi nevelők. Harmadik díjat né­gyen kaptak, hat pályázó pe­dig dicséretben részesült. JÁSZBERÉNYBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents