Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
10 FM&ktkrtii flíii iiMolnvik 1987. OKTÓBER 10. Vlszonthallósra, alurádló! Magántanuló élsportolók A gyár még csak tizenhét éves, ám nem fiatalkorú A gyár, az Alumíniumárugyár egyes számú, tiszafüredi gyáregysége tinédzser korú. Tizenhét éves. A nagy vidéki gyártelepítések egyik, majd utolsó hulláma sodorta a Tisza partjára. Persze, hogy „odasodródott”, abban nagy szerepet vállaltak a fürediek is. Ma a kétszerannyi dolgozónak kenyeret adó daru- gyár mellett a város második legnagyobb ipari üzeme, több mint félezer emberrel. A legtöbbjük betanított és segédmunkás. Valamikor a szakmák sorába számított a fémnyomás, a A tinédzser korú gyár dolgozóinak átlagéletkora 32— 35 év, a vezetők javarésze is harmincas, negyvenes. Mi most az egészen fiatalokra vagyunk kíváncsiak. Tóthné Arany Juliannából és Kuczik Lajosból, a két KISZ-alapszervezet titkáraiból dói a panasz, nem is igen kell őket kérdezni: — A rendezvényekre, a kirándulásokra csak a harmincon fölüli KISZ-tagjaink jönnek el. — Az ötszáz fős gyárból nem tudtunk egy buszrava- ló embert összeszedni a pécsi kirándulásra, pedig mindössze háromszáz forintba került egy hétvége — teljes ellátással! — A fiatalok csak nevetnek, ha megkérdezzük őket. — Próbálkoztunk. Az alumíniumedényeket szállító farekeszek javítására vállalkoztunk. Eléggé tönkrementek a rekeszek. Amikor sürgőssé vált a dolog, a vállalat árajánlatot kért egy kócsújfalui társaságtól az elvégzendő munkáról. A rekeszek kijavításáért ezeregyszáz forintot kértek darabonként. Mi elvállaltuk a kisjavítást háromszázért, a főjavítást ötszázért. Ennyit tartottunk tisztességesnek. — És... ? — A vállalatunk központja — ők adták volna a megrendelést — háromszázat kínált a főjavításért. Ezt meg nevetségesnek tartottuk ... csiszolás, ma nem. Nem volna baj, ha újra teljes értékű szakma lehetne! Nem is annyira titkos ez a vágyuk az alugyáriaknak. Tekintsük félig-meddig jelképnek, amikor a kibontakozásról faggatózunk ? be akarnak-e lépni! Persze nemcsak a KISZ vesztett presztízséből körükben. Ügy veszem észre, a mai. tizen- huszonévesek nem törekszenek egyik társadalmi szervezetbe sem. Hamar visszakérdeznek: mit ad nekik a KISZ, a szakszervezet? Hát mi, a KISZ-re ezzel kapcsolatban nemigen tudunk mit mondani. — Anyagiasak a fiatalok? — Igen. — Ez nem lebecsülendő, sőt, egyre inkább erénnyé válik, azzá kell váljon. Fölismerte ezt a KISZ is, amikor útjára indította a közösségi munkavállalás lehetőségét. Éltek-e, élnek-e vele az Alumíniumárugyárban? — Akkor végül is mi történt? Szétestek a rekeszek? Vagy javítják Kócsújfalun ezeregyszázért? — Nem! Nem estek szét! A tmk-sok javítgatják, amikor ráérnek. Egyelőre győzik — ezt már Müller József párttitkár állítja. (A krónikásnak nincs oka, hogy bármelyikük szavaiban kételkedjék.) De hozzuk szóba a jövőt, a holnapot is! — A fiatalok között is, mint ahogy mindenkiben, nagy a bizonytalanság — véli Kucsik Lajos. — Ma az egyik, holnap a másik olvas valamit az új adórendszerről, a jövő évi árakról. A műhelyben röpködnek az adókulcsok, meg a százalékok, de biztosat nemigen tud senki. Szerintem a tájékoztatás sem megfelelő, sok a félreértés. Hogy milyen lesz mindez a gyakorlatban? Nem tudjuk. Ami biztos: munka van. S amíg lesz, nem kell kétségbe esnünk .. . Dolgozni jobban, hatékonyabban — Hogy mi jelentheti számunkra, meg a fiatalok számára a kibontakozást? — kérdez vissza a párttitkár. — Dolgozni kell! Jobban a munkapad mellett, és hatékonyabban — az irányításban. A termékeink egyelőre piacra találnak. Sőt! Gyártmányainknak több mint a fele tőkés exportra megy, a világ minden tájára. Persze ez nem jelentheti azt, hogy csak ücsörögjünk a babérjainkon! Nem árt a nagyobb kezdeményezőkészség, bizony, keresnünk kell az újdonságot. — A KISZ-szervezet kibontakozását az jelentené, ha szervezetileg megerősödne. Most az a baj, hogy a harmincasok tényleg nem tudják kinek átadni a stafétabotot, A fiatalok körében látványosan nem gyakran bukkannak föl olyanok, akik vonzzák a többieket. — A tájékoztatásban tényleg vannak teendőink, s ezügyben igazából számítunk a fiatalokra. Felszereltünk egy stúdiót, „behango- sítottuk” a műhelyeket. Jó lenne, ha még az idén megkezdődnének az „alurádió” adásai! Szokatlan, új, hatásos propagandaeszköz lesz. Igen, az a cél, hogy tájékozottabbak legyenek az emberek, hogy naprakész információt kapjanak. Hogy tudják, hol tartunk, hogy tudatosíthassuk, hol szorít a cipő. Hát ebben — az alurádió működtetésében — nagy szerepük lesz a fiataloknak, a KISZ-eseknek. Mert a szerkesztőbizottság megszervezése, s folyamatos „mozgósítása” az ő dolguk. — Búcsúzhatunk úgy: a mielőbbi viszonthallásra? — E — Hamar visszakérdeznek... Rekeszek közt válogatva Noteszlapok “Győri hangulatok Szilágyi György után, szabadon: ha azt mondom, Győr, te azt mondod Rába... Ha azt mondom, Rába, te azt mondod Horváth Ede ... Prospektus-ízű közhelyek. Hányféleképpen emlegetjük még? A három folyó városa, nyugat és Bécs kapuja ... Valamennyire talán mind igaz, de igazán és abszolút módon egyik sem. Győr is csak a felszínen az, aminek a közhelyek mutatják, a felszín alatt viszont a mélyben, éli saját életét. Függetlenül attól, hogy a turista-sáskahad milyennek szeretné látni. A bécsi út keletről nyugatra húz át a városon. Benzingőz, zaj, nyüzsgés kíséri kitartóan. Álom-kocsik, hatalmas országúti cirkálók húznak el. Egy másik, egy idegen világ ... Én az ódon hangulatú belvárost szerettem meg inkább. A számomra Egert és Sopront idéző ódon házakat, a közéjük beékelt szűk tereket. A sétálóutcát — amit hiába neveznek most Lenin útnak, minden győri csak Baross utcának ismer — és környékét, ahol párszáz méteren kiélheti minden erre tévedő (nő) a vásárlói szenvedélyét. Üzlet üzlet hátán. A nagy nyüzsgésben szapora német és szlovák keveredik a magyar beszéddel. Turista osztrákok és németek, boltjáró északi szomszédok. Az utca végén, már a Du- na-parton a piac, és túl rajta a patinás Mosoni Duna- híd. Külön világ. Nincs még egy hely az országban, ahol ennyi nyelvtudor bazáros lenne. A tömeg egy ruhakereskedő standjához sodor. Dzsekik, farmerek, pólók ... Próbálom magamra vonni a „tulaj” figyelmét, de hiába. Egy német csoport körül le- gyeskedik kitartóan. Talán túl nyilvánvalóan lehetek magyar, mert akkor sem törődik velem, amikor amazok már elmenne!* — Was kostet...? —mutatok rá közömbösen, de mégis némi szemrehányással egy dzsekire, amin egyébként messzire virít a kétezer forintos ár. Mint akit darázs csípett meg, a kereskedő máris mellettem terem. — Zwei tausend forint.. . — mondja, gondosan hangsúlyozva a „cvájt”, hogy lássam, nem akárhol vagyok. Rám adja a dzsekit, én meg csak hümmögök, forgolódom, amíg igazgatja rajtam. — Köszönöm, hónaljban szorít egy kicsit — veszem le vigyorogva, miután eleget páváskodtam a tükör előtt, amit tulajdon két kezével tartott elém. Távolodva még hallom a „tanácsot", hogy kivel szórakozzak, ne pedig ővele . .. Odébb egy lacikonyhánál megállók enni. (A kolbász itt sem olcsóbb, mint a szolnoki piacon, és itt sem kevésbé sós!?) Mellettem ketten irdatlan mennyiségű hurkát gyűrnek befelé, közben a Verebes József exfo- cikapitányt tárgyalják. — A sok s . . . házi ott a szövetségben — mennydörgi az egyik zsírtól csepegő állal, és a nyomaték kedvéért bedob egy újabb ötdekás darabot. — Nem hagyták dolgozni a Józsit, pedig nincs még egy ilyen, mint ő . . . — Magasan a legjobb — tódít a másik dülledő szemmel, mert túl nagyra sikeredett a kenyér. — A sok nyúlhajtó a nyomába se jöhet — teszi még hozzá az erőlködéstől könnybe lábadó szemmel. Lám, Győrött szeretik Verebest, hiába dobta be a kapitányi törölközőt. Emlékeznek a közös sikerekre. Kezemben a Népsport hétfői száma (szeptember 15.). benne az NB II. tabellája: 1. Szolnoki MÁV-MTE. Kedves Szatmári Jancsi, te jutsz eszembe. Beszélnek-e majd egyszer ennyi szeretettel rólad a szolnoki piacon? Két falat hurka közt, zsírtól fénylő állal . . . — murányi — A siker titka a heti tizenegy edzés A sikernégyes az egyik edzés előtti derűs pillanatban: Csík Csaba, Gallyas Tímea, Takács Zoltán vezetőedző és sötét kardigánban Bartha Anikó. (Fotó: Korényi) Vitathatatlan, hogy az MHSZ szolnoki Kötövizig könnyűbúvár klub az idén húszéves fennállásának legeredményesebb versenyé -ét zárta, hiszen sportolói világ- és Európa-bajnoki helyezéseket értek el. A siker fő részese három sportoló. Ha „függőlegesen" szemléljük őket, az élre mindenképpen a tizenhat éves Csík Csaba kívánkozik, aki minden szabadidejét kihasználva szinte szakadatlanul nő, és úgy tűnik: szerény 195 centiméteres magasságát is csak átmenetinek tekinti. — Zürichben, a gyorsasági búvárúszó Európa bajnokságon a váltókban két bronzérmet, egyéniben pedig egy hatodik helyezést értem el. — Hogyan telnek azóta a napjaid? — Iskolát cseréltem, és a Vízügyi Szakközépiskola helyett a 605-be járok: itt másodéves esztergályos tanuló lettem. A művelődési miniszter magántanulói kikérésemhez hozzájárult. így csak a gyakorlati órákra kell bejárnom, az elméleti tárgyakat pedig tetszés szerint otthon tanulhatom. Egyébként idei eredményeiért Csaba elnyerte a Kiváló Ifjúsági Sportoló címet is, és noha a fiúk között a legfiatalabb válogatott kerettag: nincs könnyű helyzetben. hiszen az ö versenyszámaiban a legnagyobb a rivalizálás. A másik „ász”. Gallyas Tímea, aki Csabával ellentétben minden erőfeszítése ellenére is még csak 161 centiig vitte. Igaz, ez á nem éppen kosárlabdás alkat sem akadályozta meg abban, hogy a tájékozódási búvárúszásban ötszörös ifjúsági magyar bajnoki címet szerezzen. Legjobb egyéni eredménye a leningrádi világ- bajnokságon egy hetedik hely. — Mivel fogadtak otthon, a suliban? — Gratuláltak. Az igazgatónő megdicsért, ennyi az egész, hiszen azóta az élet megy tovább. — Csak nem úgy mint korábban. — Igen. mert Anikóval együtt mi is magántanulók lettünk a Varga Katalin Gimnáziumban, mivel így jobban ráérünk edzeni. Ez azt jelenti, hogy az órákra nem szükséges bejárnunk, de félév előtt minden tárgyból vizsgáznunk kell. Igaz, néha egy-egy matek, fizika, magyar, történelem negyvenöt percre azért beülök. Az előbb említett társ teljes neve Bartha Anikó, aki ugyanennek a gimnáziumnak a negyedikese. A bizonyítvány a végtelepül egyhangú: ötössel kezdődik, úgy folytatódik, és hasonlóképpen fejeződik be. — Kisebb családi kupaktanács után döntöttünk a szüleimmel, hogy akár Timi, én is magántanulóként fejezem be a tanévet, a negyedik osztályt. — És az érettségi után? — A kereskedelmi főiskolára szeretnék bekerülni. Egyébként hármójuk közül Anikó érte el a legrangosabb eredményt a világ- bajnoki második helyezést. Ezért őt nemzetközi minősítésű sportolónak nyilvánította az Állami Ifjúsági és Sporthivatal. — Mit jelent ez? — Azt. hogy a most kapott havi 1 ezer 200 forint úgynevezett felkészítési juttatáson kívül további pénzbeli támogatást is adnak majd rendszeresen január elsejétől. Hogy ez havonta mennyi lesz, azt még nem tudom. Anikó, aki a véletlenek furcsa egybeesése révén az idén a fegyveres erők napján vált nagykorúvá, azaz töltötte a 18. évet. semmit nem bíz a véletlenre. Az edzéseken kívül naponta négy-öt óra tanulással készül a sikeres felvételire. Hogy szakmai szemmel milyennek ítélhető az idei versenyévad, arról Takács Zoltánt, a klub vezetőedzőjét kérdezzük, aki egyébként a válogatott keretnek is a trénere. ■— Az országos pontversenyben Dunaújváros és a BHG . mögött sikerült a harmadik helyre felkapaszkodnunk. — Mennyi a könnyűbúvár sportolók száma? — Közel negyven. A legfiatalabb hét- a korelnök húszéves. Szerencsére — mivel ez a sportág meglehetősen forintigényes — a Kötövizig úgy támogat bennünket, hogy a búvárainknak munkát ad, és ez hozza a pénzt. — Hogyan tovább? — Hat év szorgalmának az eredménye ez, no, meg annak, hogy új egyénekre szabott felkészülés szerint dolgozunk. Ez temérdek áldozatot, lemondást követel, és ebben a lányok jobban partnerek. Megértették: nemzetközi szintű eredményekhez nemzetközi szintű edzések szükségesek. Jelenleg a három „nagyon” kívül további tehetségek bontogatják szárnyaikat, így az elsős középiskolás Hering Krisztina és a nyolcadikos Vincze Anikó. Csak tőlük, további szorgalmuktól, lelkesedésüktől függ, hogy a szolnoki klub válogatottjainak a száma jövőre változik-e. Még pedig felfelé, mondjuk négyre, esetleg... D. Szabó Miklós Diákok a földeken Segítik az őszi betakarítást A szokatlanul hideg és hosszú tél alaposan megtépázta a gyümölcsösöket, szőlős kerteket, s így kevesebb termény vár az idén a betakarításra. A gazdaságok ettől függetlenül szívesen látják a szorgos kezű diákokat. Az ősz folyamán mintegy tízezer általános, közép-, illetve főiskolás fiatal dolgozik a földeken, néhány ezerrel kevesebben, mint tavaly. 1986-ban a megye 13 ezer 524 diákja összesen 358 ezer 720 órát dolgozott a betakarításban, s munkájukért több mint 5,5 millió forintot kaptak. Az egy napra eső átlagkereset 82,50 forint. Az általános iskolások napi négy, a középfokú intézetek diákjai 6, míg a főiskolások 8 órát dolgoznak. Az idén főleg az általános iskolásoknak kevesebb a munkalehetőség, bár csak elvétve akadt arra példa, hogy a gazdaság — természetesen termény híján — kénytelen volt nemet mondani a jelentkező diákoknak. A legtöbb fiatalt a jász- szentandrási termelőszövetkezet foglalkoztatja az idén. Az ősz folyamán a környék ezerhétszáz diákja vesz részt a paradicsomszüreten. Ugyancsak paradicsomot szed ezer tanuló a Jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezet földjein. A rákó- czifalvi tsz-nek mintegy hatszáz általános iskolás segít a betakarításban, míg a Ci- bakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet körülbelül nyolcszáz diákot foglalkoztat, köztük 250 hetedik, illetve nyolcadik osztályos gyereket. A Törökszentmiklósi Tiszatáj Termelőszövetkezetben több mint ezer tanuló gyümölcsöt szed, az állami gazdaság építőtáborában pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának hallgatói dolgoznak. A főiskolás fiatalok három műszakban a hibrid kukorica utó- fosztását végzik. Az állami gazdaság először foglalkoztatja a szolnoki hallgatókat, korábban debreceni főiskolásokat fogadtak. S ha kölcsönösen elégedettek lesznek az idén egymással, akkor a jövőben is a szolnoki tagozat fiataljait hívják segédkezni az őszi betkarításban. Non-stop vetélkedő Huszonnégy órán át A szolnoki helyőrség egyik alakulatának KlSZ-bizottsá- ga játékos, vidám vetélkedőt szervezett, amelyen a katonafiatalok mellett részt vesznek több szolnoki, kőtelki és martfűi KISZ-szervezet csapatai. A vetélkedő ma déltől holnap délig tart. A csapatoknak a legszerteága- zóbb feladatok megoldására kell vállalkozniok, ezért — a kiírás szerint — hozni- ok kell magukkal bicskát, spárgát, fürdőruhát, varrótűt. hangszereket, elemlámpát, rajzeszközöket, magnetofont, s ki győzné hirtelen felsorolni. Beszerzésük viszonylag könnyű, kivéve a papagájét. Bizonyára sokat nyom ugyanis a latban, ha a versenyzők olyan papagájt visznek magukkal, amelyik tudja mondani, hogy nonstop. A verseny időtartamát tekintve szükség is lesz erre.
