Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
Nemzetközi körkép 1987. OKTÓBER 10. Lengyelország „központ reformja’’ Reykjavik logikája Az igazság órája volt Néhány hónapos csend után ma ismét a lengyel lapok vezető témája lett a központi állami- és gazdaságirányítás szervezetének reformja, és úgy látszik legfeljebb néhány hét és döntés születik a parlamentben: milyen lesz a gazdasági reform jövőre kezdődő 2. szakaszában a lengyel kormány, milyen minisztériumok és országos hatáskörű szervek közreműködésével érvényesül a központi akarat, hol lesznek az önállóság határai. A hétvégére esik Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan reykjavíki találkozójának első évfordulója. Ebből az alkalomból Georgij Arbatov, a neves szovjet Amerika- szakértő a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap legújabb számában terjedelmes cikkben tekinti át az egy év tapasztalatait. Reykjavik — írja a bevezetőben Arbatov — logikus folytatása volt Gorbacsov és Reagan első 1985-ös genfi találkozójának. Bár akkor a két vezető semmilyen konkrét megállapodásra sem jutott, abban egyetértés volt közöttük, hogy nem szabad nukleáris háborút kirobbantani, hiszen annak győztese nem lehet; a Szovjetunió és az Egyesült Államok között mindenfajta katonai konfliktus megengedhetetlen. Ezzel egyidejűleg — emlékeztet rá a szovjet akadémikus — ismét tapasztalható volt az a jelenség, hogy amint valamilyen kedvező folyamat indul el a kétoldalú kapcsolatokban, rögtön működésbe lépnek az ellenzők. Ezzel összefüggésben a cikk felidézi a SALT—1, SALT—2 és az ABM-szerző- dések tiszteletben tartása körüli vitát az Egyesült Államokban. EgyártelmU válaszok kellenek Az amerikai elnök legszűkebb környezetében sok szó esett azokról a nehézségekről, amelyek a Szovjetunióban, úgymond, lehetetlenné teszik, hogy Gorbacsov komoly, messziremutató kezdeményezésekkel utazzon a megbeszélésekre. Ma már megállapítható, hogy a Reyk- javíkban megvitatott javaslatoknak mintegy 90 százalékát a szovjet vezetés terjesztette elő. Meghökkentette az amerikaiakat a Szovjetunió javaslata, hogy öntsék konkrét megállpodás formájába a nukleáris fegyverektől mentes világ eszméjét. A nukleáris kor logikája világos beszédet követel: egyértelmű válasz kell arra a kérdésre, mi legyen a sorsuk azoknak a nukleáris fegyvereknek amelyek százszorosán elegendők a világ elpusztítására. Ebben az összefüggésben — folytatódik a cikk — Reykjávík az igazság órája is volt. Mint Arbatov írja, nemrég találkozott olyan véleménnyel is, amely szerint az SZKP KB főtitkára hibát követett el az izlandi fővárosban. Eszerint Gorbacsov- nak kész szerződést kellett volna Reagan kezébe nyomnia, s így kellett volna színvallásra kényszerítenie az amerikai elnököt. A szovjet tudós határozottan szembeszáll ezzel. Ez az eljárás ultimátum lett volna, amely Reykjavik után a világ fejlődésének új szakaszába lépett: világossá vált, hogy a leszerelésről nem lehet a régi módszerek szerint tárgyalni. Az előrelépést megkönnyítette az is. hogy a Szovjetunió a reykjavíki csomagból kiemelte a közepes hatótávolságú rakétákat, s később beleegyezett a hadműveletiharcászati rakéták felszámolásába. • A minőségileg új világ- Jielyzet kialakulásához hozzájáruló elemek kellő értékelést kapnak Gorbacsov nemrég megjelent cikkében, amely a biztonságos világ garanciáiról szól. Arbatov akadémikus emlékeztet rá, hogy a cikkben jelentkező megközelítés már a szovjet pártfőtitkár 1985 októberi franciaországi látogatása idején érzékelhető volt. Egy-két hónappal a párizsi látogatás után. 1987 Mostanában mind gyakrabban esik szó egy harmadik csúcstalálkozó lehetőségeiről. A szovjet fél, amint erről a szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozón is szó esett szeptemberben, kívánatosnak tartja az újabb találkozót. Ennek létrejöttéig azonban még sok a tennivaló, mindenekelőtt. ki kell dolgozni a nukleáris rakétafegyverek két teljes osztályának megsemmisítéséről szóló szerződést. Ha létrejön a találkozó, azon már a holnap kérdései is napirendre kerülnek: szó komolytalanságával nem illik nukleáris korunkhoz. Reykjavíkot őszinte „ komoly párbeszéd jellemezte — írja Arbatov, aki maga is tagja volt annak a szovjet szakértői csoportnak, amely hajnalig tárgyalt az amerikai partnerekkel. A szovjetek kétoldalas megállapodástervezetet adtak át az amerikai szakértőknek, akik meglepődtek a szov ie- tek úi tárgyalási stílusán. Bár a megvitatandó kérdések köre nagyon széles volt, sokban sikerült, megállápoo- ni vagy legalábbis közelíteni az álláspontokat. januárjának közepén kerü't nyilvánosságra az a nyilatkozat, amely az évezred végére megvalósítandó atomfegyvermentes világhoz vezető utat vázolta fel. Lényeges változások mentek végbe a szovjet politikában. segítve ezzel az előrehaladást. — Nemcsak jobban. érthetőbben kezdtünk beszélni magunkról, de megtanultuk jobban megérteni mások aggodalmát, megismerni gondolkodásukat, életüket, félelmüket. Készek vagyunk megvitatni minden kérdést: a „harmadik világ” országainak gazdasági helyzetét, a hagyományos fegyverek kérdését. Nyugat- Európa aggályait. És természetesen készek vagyunk eszmecserére az emberi jogokról, s ezt a fogalmat ma már nem tesszük idézőjelbe és nem írjuk eleiére, hogy „úgynevezett” — írja Arbatov. lesz a hadászati támadó fegyverrendszerek ötvenszázalékos vagy annál nagyobb arányú csökkentéséről. A Szovjetunió kész mindenfajta kérdésre közösen keresni a megoldást. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy léteznek még az enyhülés ellenfelei. Mind a nukleáris. mind a hagyományos leszerelés felé tett minden lépés éles harc eredménye lesz. De a helyzet megváltozott, — írja végezetül Arbatov. — Reykjavik logikájának első eredményei már kézzelfoghatóak. Varsóban a „központ reformjának" nevezett intézkedési csomag előkészítése már jó néhány éve megkezdődött, a végső simításokat egy párt- ék kormánybizott- ságv égezte el. Az irányítási mechanizmusok mellett az azt végző apparátus korszerűsítésének gondolata azonban még ennél is régebbi, pontosan egyidős az 1982-ben megkezdődött gazdasági reformmal. Az a felismerés szülte, hogy az önA gazdasági mechanizmus elképzelt új rendje azt feltételezte, hogy a központi irányítás fokozatosan lemond közvetlen igazgatási szerepéről, az általános gazdaságpolitika, a gazdasági stratégia és az ennek megvalósítását serkentő közgazdasági környezet kialakítására, vagyis a vállalatok közvetett gazdasági eszközökkel történő irányítására összpontosít majd. A vállalatok magatartását kizárólag a hitelpolitika, az árfolyampolitika, az adópolitika, tehát túlnyomórészt monetáris eszközök alakítják majd. Ennek érdekében fogadta el a Szejm már 1982—83-ban az új vállalati és önkormányzati törvényt, ami immár jogi garanciákat fektet le az önálló vállalati működéshez. Egészen pontosan növelve a vállalati önállóságot lényegesen visszaszorította a központi irányítást, egészen szűk területre korA vállalati önállóság korlátozásában meg a kormány járt az élen, természetesen a népgazdasági érdekre és nem egy esetben magára a reformra hivatkozva. A vállalati- és az önkormányzati törvény lényeges módosítására tett kísérlet azonban az év elején a Szejm ellenálláálló, önkormányzatú és önfinanszírozó vállalatok nem maradhatnak a központi tervutasításos gazdaságirányítási rendszert jellemző függőségben az ágazati minisztériumoktól, a legkülönfélébb irányítási és beleszólási jogkörökkel felruházott hivataloktól. Ahhoz, hogy a vállalatok valóban teljes felelősséggel, saját számlájukra gazdálkodhassanak, megfelelő önállóságra van szükségük. látozva a beleszólási lehetőséget. Ezzel együtt, meg is szüntettek néhány ágazati minisztériumot, pontosabban összeolvasztották azokat. A törvények betűje és szelleme azonban — mint az 1987-re egyértelműen kiderült — csak a papíron maradt meg. Ennek egyrészt objektív, másrészt szubjektív okai voltak. A lengyel gazdaság a 80-as évek elején és végeredményben még ma is a belső és külső egyensúlyhiánnyal és annak minden negatív következményével élt, illetve él együtt. A nyersanyag, az energia, az alkatrész, az import hiányának körülményei között, az exportkényszer szorításában, a súlyos fizetési kötelezettségek terhével a központi irányítás kénytelen volt a gazdasági élet legkülönfélébb területein tovább is beavatkozni a gazdasági folyamatokba, felülbírálni, kikényszeríteni vállalati döntéseket. < sán meghiúsult, a kormány kénytelen volt visszavonni javaslatait. Csakhogy addigra lényegében a gyakorlatban már visszaállt a törvényt megelőző időszakot jellemző állapot, vagyis szinte valamennyi lényeges vállalati döntési jogot a központi irányítás, elsősorban a minisztériumok sajátítottá ki maguknak. Egy minis: tertanácsi rendelettel visszs helyezték a minisztériumo hatáskörébe az igazgatók bt rének és prémiumaina meghatározását, az igazga tói felelősség és önállósá védelmére hivatkozva a vál iaiati önigazgatással, a vál lalati tanácsokkal szembei A torzulások szubjektí oka az volt, hogy a korább gazdaságirányítás felada taihoz szervezett központ irányítás, az ottani appará tus már csak helyzetén« fogva sem lehetett alkalma a teljesen, új szellemű, a re form követelményeine megfelelő munkamódsze átvételére. A nagy horderej és gyors megoldást igényi feladatok végrehajtását minisztériumok magának kormánynak a nyomására legkönnyebben a régi mód szerekkel látták megvalósít hatónak. Mindezt megkönnyítetti hogy a vállalati igazgató! egy jelentős részének i kényelmesebbnek tűnt a fe lelősség ilyenfajta áthárítá sa, ami végeredménybe számukra is a régi, megszc kott gyakorlat visszatérés« jelentette. Ezt az egészségtelen hely zetet szeretnék most felszá molni a központi irányítá szervezeti és módszertar reformjával, vagyis egésze pontosan a gazdálkodó szer vek és a központi irányítá közötti viszony reform-szel lemű rendezésével. A fel adatot így fogalmazzá meg: ténylegesen önálló, fe lelősséggel gazdálkodó sza badon vállalkozó vállalatok ra és hatékonyan, korsze rűen működő, erős, a helye gazdasági stratégiát mégha tározni és végrehajtani ké pes központi irányításr; van szükség. Az erre vonatkozó ponto határozatok és intézkedései ma még nem ismertek. Va lószinűnek látszik azonbar hogy a vállalati önállóságo szavatoló jogkörök vissza adása mellett fontos struk turális és funkcionális vál tozások lesznek a lengye kormányban és a miniszté riumok és a hivatalok rend szerében is. A legvalószí nűbb, hogy lényegesen csők kentik például a miniszter helyettesek és a miniszté riumok számát, módosítv; egyben jog- és hatáskörüké is. Voltak olyan elképzelő sek is, hogy felszámolják a; ágazati minisztériumol egész rendszerét, vagy fenntartva azokat egv függetler állami szerv hatásköréb« utalják az állami vállalatok tulajdonosi felügyeletét. Több szakaszban Egyes elképzelések szerin Lengyelországnak bőver elég lenne 7 minisztérium szemben a mostani több mint hússzal, nem számítvs az országos hatáskörű szerveket, hivatalokat, mint például az árhivatal, központi statisztikai hivatal, atom- energetikai bizottság stb Ezek szerint egészen biztos működőképes lenne az ország akkor is, ha csak olyan minisztériumok maradnának mint: hadügyminisztérium, belügyminisztérium, külügyminisztérium, pénzügyminisztérium, egy ipari, egy mezőgazdasági és egy kereskedelmi minisztérium A kérdésben a közeli jövőben dönt a lengyel parlament. Egyelőre nem hozzák nyilvánosságra a pontos elképzeléseket, terveket. A változások ugyanis igen nagy vezetői réteget érintenek. akik munkájáról egyelőre nem lehet lemondani. Az átszervezések kiszivárogtatása okozta bizonytalanság komoly' zavart okozhatna az államigazgatás működésében. Elképzelhető tehát, hogy az átfogó irányítási reform végül is több szakaszban és átmeneti- időszakok beiktatásával valósul majd meg. Zs. Zs. Összeállította: Zsoldos György Tokiói számháború Nakaszone és a „háromkirályok” Ellenzéki tüntetés a korrupció és a bürokrácia ellen Számháború a „Csütörtökklubban"? Félreértés ne essék, a furcsa kifejezés ezúttal korántsem egy táborozásra készülő úttörőcsapatra vagy egy játékos kedvű fiatalokból álló egyetemi diákkörre vonatkozik. Ellenkezőleg, a lehető legmélyebben politikai vonatkozású; Tókióban ugyanis e némileg gúnyos, ám kétségtelenül találó hasonlattal illetik azt az egyre kiélezettebb frakcióharcot, amely a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) vezető köreiben Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök utódlásáért folyik. A könnyebb megértésért valószínűleg tanácsos — ha csupán dióhéjban is — áttekinteni a Felkelő Nap országa politikai irányításának jellemzőit. Japánban — amely hosszú idő óta kétség- bevonhatatlanul a tőkés világ második legerősebb gazdasági hatalma, s kereskedelmi sikerei révén egyre több területen szorítja védekező pozícióba amerikai és nyugat-európai partnereit — egv sajátos vezetési szisztéma érvényesül. Miután immár több. mint három évtizede (pontosabban 1955- től) megszakítás nélkül az LDP tartja kezében a kor- mányrudat. e konzervatív párt elnöke válik automatikusan az ország miniszterelnökévé is. Elvileg két évenként kerül sor a poszt megújítására, vagyis ekkor kezdődik újra minden alkalommal — a jórészt kulisz- szák mögött zajló, a kívülállók számára szinte követhetetlen — belharc a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért. Nakaszone hosszú esztendők óta az első olyan politikus, akinek — kivéve a trónkövetelők rohamát — sikerült elérni mandátuma kiterjesztését, sőt tavaly (erre már nemigen találni hasonló esetet elődei között) ismét ő kerekedett felül. Igaz, e példátlan, másodszori hosszabbítás ezúttal már nem két, hanem csak egy évre szólt. Utód jelöltekben és önjelöltekben természetsen korábban sem volt hiány, sőt az utóbbi hónapokban még tovább is nőtt a miniszterelnöki posztért csatasorba állók száma. Valódi eséllyel köztük persze alig néhányan rendelkeznek. A szakértők legtöbbször Takeshita No- boru (63 éves, az LDP főtitkára). Abe Sintaro (62 éves, az LDP végrehajtó tanácsának elnöke. külügyminiszter). Mijszava Kiicsi (67 éves. egykori kül-, jelenlegi pénzügyminiszter) nevét emlegetik, de a „háromkirályok” csoportja mellett sűrűn szóba kerül Nikaido Szuszomo (77 éves, az LDP lagnagyobb frankciójának elnöke, volt párt- és kabinetfőtitkár) is. Az utódjelöltek’ számbavétele persze még nem sokat mond a valódi esélyekről, hiszen a sajátos japán politikai játékszabályoknak megfelelően egy-egy kormányfői kinevezés elnyerésekor nem annyira a személyes adottságok. sokszor még nem is a konkrét program a döntő, hanem a part különböző szárnyai és személyiségei között folyó belharc. Ebből a szempontból a megfigyelők Takeshita No- borut vélik a legvalószínűbb befutónak. Stílusa ugyan jócskán eltér Nakaszónéétől, sokkal inkább „csapatjátékos”. mint a jelenlegi, inkább az „elnöki kormányzás” elveit és gyakorlatát követő kormányfő. Ügy tűnik azonban, hogy Japán külgazdasági és kereskedelmi érdekeit, szövetségeseinek megnőtt érzékenységét figyelembe, véve épp e kiegyensúlyozottabb vonalvezetésre lesz a közeljövőben szükség. Akadnak azonban olyan tényezők is. amelyek alaposan megnehezítik a tisztánlátást, a megalapozott esélylatolgatást. Takeshita például ugyanabban a frakcióba tartozik, mint az utódjelöltek korelnöke, Nikaido. Ez az úgynevezett „Csütörtök- klub”. amely vitán felül a legbefolyásosabb politikai erőnek számít. Felmerült annak lehetősége is, hogy — saját ambícióról legalább átmenetileg lemondva — Takeshita mellett sorakozik fel Abe Sintaro, aki koránál fogva még jó néhány kormányfői perióduson át versenyben maradhat, lévén ő e négyesfogat legfiatalabb tagja. Ebben az esetben egy Takeshita—Mijazava párharc tűnik a legvalószműbbnek. Nem érdektelen utalni arra a szerepre is, amelyet az LDP „nagy öregjei", vagyis korábbi miniszterelnökei és más vezetői töltenek be ebben az egész, bonyolult, gazdasági és politikai érdekekkel átszőtt, színfalak mögött lejátszódó hatalmi kötélhúzásban. E „királycsiná- lók" közt korábban egyértelműen Tanaka ex-kor- mányfő számított a legtekintélyesebbnek, ám őt a Lockheed-botrány és megromlott egészségi állapota hátrébb szorított. Sokkal kevesebb szó esik ugyanakkor arról, milyen kül- és belpolitikai módosulással. esetleges átrendeződéssel járhat ennek vagy annak a jelöltnek a megválasztása. Pedig a személyes ellentétek, a frakciók között folyó „számháborúzás” mellett ez az a szempont, ami a Felkelő Nap országának szomszédait, partnereit és a külvilágot igazán érintheti és érdekelheti. Szegő Gábor ÜJ világhelyzet felismerése A harmadik csúcs lehetőségei Törvény papíron Visszaadott jogkörök
