Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-06 / 235. szám
1987. OKTÓBER 6. SZOLNOK MEG.YEI NÉPLAP 3 Szép termés Ígérkezik az ágfalva! Kertvárosi MGTSZ száz hektáron termő szelídgesztenyésében, ahol rövidesen megkezdik a szüretet (MTI Fotó: Matusz Károly) A HNF meghívására Észt vendégek megyénkben Már a második éve, hogy baráti és munkakapcsolatlétesült a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Szovjet Baráti Társaságok észt tagozata között, amely alapján tavaly népfrontküldöttség utazott tőlünk Tal- linnba, és ezt a látogatást piost viszonozta egy észt küldöttség. A delegációt — amelynek vezetője Nyikoláj Kozlov az Észt SZSZK Mezőgazdasági Akadémiájának a rektora, tagjai: Rein Otsasson, az Észt SZSZK Tudományos Akadémiája közgazdasági kutatóintézetének igazgatója és Mail Hellam az észt baráti társaság tagja — tegnap délután Szolnokon a HNF székházában fogadta Sándor László, a népfront megyei titkára és dr. Krasz- nai Géza, a HNF megyei elnöke. Itt az észt küldöttség tájékoztatót hallgatott meg megyénk népfront mozgalmának tevékenységéről, a gazdasági, társadalmi kibontakozási programról. Ma délelőtt a vendégek, a megyeszékhely nevezetességeivel ismerkednek, majd a Mezőhéki Táncsics Termelő- szövetkezetbe látogatnak. A közös gazdaság bemutatása során megtekintik a sörgyárat és a baromfitelepet is. Holnap budapesti kirándulás következik, majd a pénteki hazautazás előtt csütörtökön a GATE mezőtúri főiskolai karán tájékozódnak az intézmény munkájáról, és ellátogatnak a Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetébe, valamint a Vetőmagtermeltető Vállalat oktatási bázisára is. Pénteken Megyei tanácsülés Szolnok Megye Tanácsa október 9-én, pénteken tartja soron. következő ülését. A testület beszámolót hallgat meg a megye terület- és urbanizációs fejlesztése hosszútávú irányelveinek végre- hatjásáról. Áttekinti az egészségügyi és szociálpolitikai osztály tevékenységét, az alapellátás és a járóbeteg ellátás helyzetét. Tájékoztatót vitat meg a megye művészeti életéről, valamint a középtávú művészeti koncepcióról. Az előterjesztések között is több fontos, közérdeklődésre számottartó téma szerepel. A tanácsülés nyilvános, napirendi anyagai a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár olvasótermében tanulmányozhatók. fl Mátraaljai AG-bfil Kohászati hőérzékelők Magyar szabadalom alapján egyszerhasználatos kohászati hőérzékelő szonda gyártását kezdte meg a Mátraaljai Állami Gazdaság. A termék mintapéldányai már kiállták a próbát a Kőolajipari Gépgyár orosházi öntödéjében, valamint több más öntödében. A pásztói székhelyű gazdaság ipari ágazata évi négyszázezer darab szonda előállítására készült fel. Ezeket a készülékeket eddig importálta a magyar kohászat, részben Belgiumból. részben Lengyel- országból. A gazdaság tavaly menedzser irodát hozott létre azzal a vállalkozói feladattal, hogy vásároljon meg ígéretes találmányokat, s szervezze meg azok gyártását. Az alapvető követelmény: a termék legyen kelendő a piacon, hozzon nyereséget. A kohászati hőfokmérő szonda a menedzseriroda „elsőszülöttje”. A közöny változatai „E házat azok nyerik, kik közönyösen éltek” (Dante: Isteni színjáték Pokol) Nemrégiben a Széchenyi lakótelep egyik tízemeletes épülete elé egy ponyvával letakart, dobozos üdítőitalt fuvarozó teherkocsi érkezett. Vezetője mindössze néhány percre szaladt fel valamelyik emeletre rokonaihoz. Vesztére. A környék tizenéves fiúcskái — megneszelve a ponyva alól kikandikáló „mennyei” italok garmadáját — tüstént kisértésben estek. Először csak a járművön dézsmálták szorgalmasan a rostosleveket, aztán már kézről kézre vándoroltak az újabb és újabb dobozok — messze túlszárnyalva ezzel a gyermeki csfntevés határát. Visszaérvén kocsijához sofőrünk nyomban felfedezte a spontán „zsákmányszerzés” jeleit. Lett is volna éppen kihez fordulnia, szemtanúk akadtak bőven — lévén vasárnap, amikor is jó néhány ember lógott az ablakokban vagy foglalatoskodott a házak előtt —, de természetesen senki nem látott semmit. Sőt, amikor a sofőr faggatni kezdte az egyik settenkedő fiúcskát a tettesek kilétéről; ingerülten kiabált le édesanyja az ablakból: — Jenőke! Te nem láttál semmit! Itt mindenféle kommentár nélkül akár véget is érhetne az események felidézése, ám e mérhetetlen közöny láttán emberemlékezet óta (különösképp Dante színrelépését követően) meglódulnak az agyak: mert hogyan is van az, hogy többek szeme láttára meglopnak egy teherautót, s a közösség mély hallgatásba burkolódzik? Belépve a közöny kiskapuján előbukkannak a fajsúlyosabb témák is: hogyan is van az, hogy a gyárakból például évente több millió forint értékű közvagyon áramlik ki — sok esetben nem is titokban? Némelyek már egyenesen sportot űznek abból, hogy a gyári műhely pontos mását otthonukban is előteremtsék — persze aprólékos „gyűjtéssel" s nem elsősorban üzletből törvényes úton. Ami elszomorító: ezekről a módszerekről legtöbbször tudomást szerez a kollektíva is, csak hát a rosszul értelmezett betyárbecsület fogalma, no meg bizonyos érdekek összefonódása miatt egyre gyakoribb a szemethunyás. Ugyanúgy groteszk filmalkotások visz- szatérő eleme: közúti baleset helyszínéhez odafurakodnak az emberek — többnyire a hátborzongató látvány kedvéért —, de amikor az intézkedő rendőr felszólítja a bámészkodókat, ki látta a balesetet; a pánikszerű iszkolás legváltozatosabb módjait figyelhetjük meg. Látszólag nem kívánkozik ide e két kiragadott példa, hiszen az üdítőital-ügynél mindenképp összetettebb gondolatot feszegetnek, ám egv közös szál összeköti őket, nevezetesen a közöny, a hallgatás, elhallgatás vétke. Mondják nincs új a Nap alatt. A szóban forgó jelenség sem újkeletű, hiszen a „hallgatni arany” és a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szólások igazsága sok évszázadon át kisértett, s jelen van napjainkban is. Mert még mindig könnyebb némán, tagadólag ingatni a fejet, s felhúzni tanácstalanul a váltakat, mintsem kiállni egy ügy mellett, vagy határozottan rámutatni garázda kezekre. Nyitottabb korban élünk kétségtelenül, olyan időszakban, amely nem kedveli az apolitikusságot, a cselekvőképtelenséget, az arannyal felérő hallgatást gyakran talmi bölcsességét. Az ezredvég felé száguldva éppen ezért felvetődik a kérdés: vajon miért kerül még oly sokszor megnyilvánulásaink középpontjába az a közönynek emelt, majmokat ábrázoló szoborcsoport, amely az „én nem látok, te nem hallasz, ő nem beszél” hamis elvét plántálja köz- kondolkodásunkba ? J. J. Stabilizáció, kibontakozás Tájékozódni és tájékoztatni A jövő évtől kezdve sok tekintetben új feltételek között kell gazdálkodniuk a vállalatoknak és szövetkezeteknek, szigorúbb takarékoskodásra kényszerül sok költségvetési intézmény. Egyénre és kollektívára egyaránt fokozott terheket ró az ország gazdasági stabilizálásának kényszere. E terhekkel megbirkózni, a feladatokkal megküzdeni csak úgy lehet, ha a pártszervezetek messzemenően közreműködnek a cselekvés helyi programjának kimunkálásában, s képesek felsorakoztatni a kollektíva egészét az együttes gondolkodására és munkára. A kibontakozásnak, az előrelépésnek alapvető feltétele a tenni akarás, a cselekvési készség. Sok jel mutatja, hogy ez a feltétele meg is van, vagy viszonylag hamar megteremthető. Ám azzal a megnyilvánulási módjával aligha érhetjük el, ami helyenként még ma is érzékelhető — nevezetesen az olyanféle igénnyel, hogy „mondják meg, mit kell csinálni a kibontakozásért, és mi megcsináljuk”. Ezt az igényt ugyanis nincsen aki teljesítse — a helyi kollektíva, a helyi vezetés helyett nem munkálják, nem munkálhatják ki a konkrét teendőket sem a központi, sem a megyei vagy városi szervek. Éppen ezért a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalását vagy a kormány munkaprogramját sem lehet a pártszervezeteknek a szó hagyományos értelmében „végrehajtaniuk”. De lehetetlen nem törekedniük a bennük megjelölt alapvető célok elérésére — aki nem ezt teszi, azt nem valamely felsőbb pártszerv fogja felelősségre vonni a határozat teljesítésének elmulasztásáért, hanem maga az élet, a gazdaság könyörtelen törvényszerűségei szabják majd ki érte a büntetést. Ezt elkerülni, a fejlődés igényeivel lépést tartani csak úgy tudhat bármely párt- szervezet, ha alaposan tájékozódik a gazdálkodás feltételeiről, a piac követelményeiről. A tájékozottság most valóban alapvető érdekké válik — a tájékozatlanság, a felületes ismeretek luxusát egyszerűen nem engedheti meg magának egyetlen olyan kommunista kollektíva sem, amely érdemi befolyást kíván gyakorolni környezetére, az adott egység sorsára. Politikai súlya, valós szerepe ma nem kis mértékben függ ettől. A pártmunka hagyományos formái — a gazdasági vezetők úgynevezett beszámoltatása, a különféle elemzések, vizsgálódások, a vezetői megbeszéléseken való részvétel és így tovább — épp úgy e cél szolgálatába állíthatók, mint ahogy meg lehet . keresni, ki lehet alakítani hozzá a mai körülményekhez megfelelő újfajta eszközöket, módszereket is. Ám a személyes erőfeszítéseket egyik sem teszi feleslegessé. A sokféle információs csatorna hasznosítása persze időt igényel, és sok pártmunkásnak ma éppen ebből van a legkevesebb. Mégis kell rá módot találni, mert enélkül a politikai munka, a termelést segítő tevékenység megreked az általánosságok szintjén, kimerül közismert igazságok hangoztatásában. Nem elég azonban, ha csak a titkár, a vezetőség tagjai vannak a szükséges ismeretek, információk birtokában. A párttagság részéről egyre erősödő igény az érdemi részvétel a döntések előkészítésében, meghozatalában. Ennek az igénynek a kielégítésében azonban csupán az egyik oldal a fórumok megteremtése, az eldöntésre váró kérdések napirendre tűzése, a párttagok véleményének kikérése. Megfelelő tájékozottság nélkül aligha születnek a dolog lényegét érintő, tartalmas észrevételek. A pártélet belső demokratizmusának ebben a tekintetben is szerves része a nyilvánosság, a nyitottság. És aljol a vezetőség nem gondoskodik az információk továbbításáról, közkincssé tételéről, ott nem sokat tettek a pártdemokrácia valóságos fejlesztéséért. A mai feltételek között egy-egy vállalatnál, intézménynél a vezetők és beosztottak érdekei mind erősebb szálakkal kapcsolódnak ösz- sze. Az objektív érdekeltség tehát nem készteti a vezetőket titkolódzásra a dolgozók előtt a munkahely életének lényegi kérdéseiben. Ám közrejátszhatnak szubjektív tényezők is: abban persze rnár egyetlen gazdasági, intézményi vezető sem érdekelt, hogy esetleges mulasztásaira, melléfogásaira is fény derüljön a kollektíva előtt. A tények vagy a tervezett lépések elhallgatására késztethet a kényelmesség, a konfliktusok elodázásának reménye is. A nyíltság adott esetben politikai bátorságot igényel. A pártszervezet vezetésének szükség esetén vállalnia kell a kellemetlen tényekről szóló nyílt tájékoztatást, az ebből adódó esetleges feszültségeket is. Hiszen a párttagok csak akkor vállalják, vállalhatják a kiállást a népszerűtlen intézkedések mellett, ha pontos információt kaptak ezek okairól, elkerülhetetlenségéről, a messzebbi jövőben várható előnyös hatásaikról. A jelek szerint ma kiváltképp a vállalati központok és a gyáregységek között akadozik az információk áramlása. Ez utóbbi helyeken olykor csak sejtik, mit terveznek a központban, s az intézkedések nemegyszer kész helyzet elé állítják az itteni kollektívákat. A felelősség ennek elkerülésében természetesen elsősorban a koordinációs joggal felruházott központi pártszervé, de az üzemegységek pártszervezeteinek is joguk és kötelességük igényelni az idejében történő, érdemi informálást. Az ismeretek megszerzésében támaszkodhatnak a vállalati tanács és a szak- szervezeti vezető testületek helyi tagjaira is, akik helyzetüknél, tisztségüknél fogva többnyire hamarabb tudomást szereznek az elhatározásokról. Az informáoió alapja — kell-e mondani ? — mindig maga a konkrét tény. De pusztán a tények, adatok felsorakoztatása még nem tájékoztatás. Megérteni és állást foglalni az okok és összefüggések ismeretében, a várható következményekre és hatásokra vonatkozó becslések alapján lehet. A párttagokat, a dolgozókat ilyen tájékoztatás illeti meg, közreműködésük a közös gondolkodásban és cselekvésben csak így várható el. Hiszen okosan dönteni, hatékonyan tevékenykedni csak tájékozottan, felkészülten lehet. • Gy. L. Szörmecsizmák Jászberényből A Jászberényi Jászsági Cipőipari Szövetkezet központi üzemében megkezdték egy új modell, a téli szörmecsizma gyártását. Leányka és fiú méretben 9 ezer pár kerül piacra. Ezen kívül még több új fazonú szandál és papucs gyártására készülnek (F*té: T. 2.)
