Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-05 / 234. szám
5 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 5 Népművelők Befejeződött a vándorgyűlés Ne kérjük számon Moldova György regényét a Maár Gyula rendezte Malom a pokolban című filmet. Maár filmje önálló alkotás, hiszen a néző akkor is értékeli, ha nem olvasta a regényt. A Malom a pokolban filmváltozata nem is azonos a regényével végkifejletében sem. Ezért sem kell a rendezőt „megkövezni”, hiszen számos példa bizonyítja, hogy éppen a filmbéli másságok adták vissza az alapmű egészének lényegét. Moldova talán a legnépszerűbb írónk, a közönség Moldova filmet akar látni. Zsákutcába vezetne annak taglalása, hogy mennyire Moldova ez a film. Inkább azt érdemes — ha ugyan fontos! — bogozni, hogy Maár filmje mennyit kapott Moldovától, s a film képvilága mond-e valami újat választott témájáról. Ez pedig az ’50-es évekként emlegetett néhány év, amely ugyan történelmileg lezárult 1956-tal, de az emberek gondolkodásában nem hiszem, hogy ennyire éles határ- mezsgyék lennének. Számos jobbnál jobb — és persze néhány gyengébb — magyar film foglalkozott az említett időszakkal. Szélesebben értelmezve a Tízezer nap, a Húsz óra, a Ménesgazda, az Angi Vera, Mészáros Márta filmnaplói — s még nem teljes a sor. Ki ne hagyjuk Makk Károly filmjét, a Szerelmet és Bacsó Péter alkotásait. Micsoda sorozat! Hogy szabad-e így, ennyire önkényesen elkészíteni a „leltárt”, az vitatható, bár a mozinéző nem filmes korszakokban és filmes iskolákban gondolkodik, hanem emlékei tárházából idézi meg mindazt, amire emlékszik. S azt hiszem nagyon sokatmondó, hogy a mozi- nézők döntő többségében kitörölhetetlenül élnek ezek a filmek. Kérdés, hogy Maár új filmje tizen- és húszon év múlva emlékezetes marad-e? A válasz benne van a filmben: annyira válik maralan- dóvá, amennyi újat mondott. Márpedig a Malom a pokolban Maár megfogalmazásában olyan rétegeit is feltárja a kornak, olyan mélységekbe is bevilágít, ahonnan így még nem kaptunk üzenetet. Ügy vélem, az így ezúttal a szokottnál is hangsúlyosabb. Gondolok itt arra a kör-, vagy kor-, még- inkább kórképre is, amelyet a film történelem- hűen visszaad. Drapériákkal, hangzatos lózungokkal fel- cicomázott tisztes szegénység a közeg tüneti ismérve. Hogy az emberek mégis szürkének érezték az életüket? S, hogy voltak akik számára a félelem volt a legáltalánosíthatóbb emberi érzés? Maár ismeri filmje világát, vissza is adja. De mi ebben az új? A jelentős filmelődök is ezt tették, mondhatni jobban, erőteljesebben. Igen, de az említett közegben megjelent Altschuler alakja. Ez az idős, a beteg lányát egyedül nevelő férfi figurája hordozza Maár filmjében az igazi drámát. Altschulerről — aki a sztálini Szovjetunióból tért haza hosszú emigráció után — érezzük, hogy úgy indult, mint a leeső hó, aztán hitével együtt torzult, lett azzá, akinek a filmben, láttuk. A történet fordulatai közben ott kapja a legnagyobb sebet, ahol legérzékenyebb. Döbbenetes az a jelenet amikor halott lányával egyedül akar maradni. Nem Flandera János ennek a filmnek a főhőse — bár halála révén ő a legszemléletesebb áldozat —, hanem az idős, nagyhatalmú funkcionárius. Flandera életútja is sokatmondó, ez tény, hiszen nem önmagától vált a szerelmei között lavírozó, nem minden karrierista jegyeket nélkülöző gyenge figurává, — az Altschulereknek ebben részük volt. Meggyőződésünk, hogy Maár becsületes szándékú filmje nagyobb művészi katarzist hordozott volna, ha Altschuler tragédiája még fokozottabban kibontva kerül a néző elé. Nem véletlen az, és nemcsak Garas Dezső nagyszerű színészi játékának köszönhető, hogy így is Altschuler alakja marad meg leginkább a nézőben. Ilyen erőteljesen az még nem jelent meg az ’50-es évekről szóló filmekben, hogy a hatalom torzulásai miatt a hatalom embere is áldozattá vált. —ti— Szombaton befejeződött Tatabányán a Magyar Népművelők Egyesületének .VI. országos vándorgyűlése. A kétnapos tanácskozáson a több mint 600 közművelődési szakember a gazdaság, a kultúra és a reform összefüggéseit elemezte. A résztvevők arra a kérdésre is keresték a választ, hogy a közművelődési dolgozók népes tábora sajátos eszközeivel miként tudja segíteni a kormány stabilizációs és kibontakozási programját. A szekcióüléseket követő plenáris üléseken elhangzottak szerint az elkövetkezendő években a társadalmi, gazdasági megújulással párhuzamosan el kell végezni a közművelődés reformját is. Erre azért van szükség, mert a munka eredményességének. az emberek kezdeményező és problémamegoldó képességének, az egyének társas kapcsolatainak fejlesztése elképzelhetetlen az általános, a szakmai és a politikai műveltség .nélkül. Orvosnapok Balatonfüreden Szombaton Balatonfüreden a SZOT Szállóban befejeződött a 48. őszi orvosnapok rendezvénysorozata. Több mint kétszáz orvos vett részt a háromnapos programban, amely betekintést adott az orvostudomány és a gyógyászati gyakorlat legújabb eredményeibe, tapasztalataiba. A befejező napon fórumvitát tartottak, amelyen az egészségvédelem,, a megelőzés újabb módszereivel és az ezzel kapcsolatos kezdeményezésekkel foglalkoztak. Elismeréssel fogadták a résztvevők a Pécsett már alkalmazott szűrési modell bemutatkozását. E modell szerint számítógépes feldolgozásban már nyolc betegségtípus korai felismerésével foglalkoznak, jól szervezett formában. Sikeresnek bizonyult a budapesti Tétényi úti kórház lipid-ambulanciája és az ehhez csatlakozó klub is, amelynek az egészséges életmód, a korszerű táplálkozás elsajátításában van szerepe, ezáltal többféle betegség megelőzésében is. KÍNAI MŰVÉSZEK SZOLNOKON Több ezer éves kultúra üzenete kikiáltásának 38. évfordulója — alkalmából hozták el har zánkba az emberiség egyik legősibb, több ezer éves múltra visszatekintő kultúrájának az európaiak számára varázslatosan egzotikusnak tűnő hagyományait és üzenetét. A korábban Kazincbarcikán, Miskolcon, Cegléden és Budapesten sikert aratott, keleti ország legjobb szólótáncosaiból, énekeseiből és zenészeiből álló együttes műsora sajátosan ötvözte a múltat, a jelent és a jövőt. A lótuszgyökér-gyűjtők, halászok, gombaszedők fáradságos munkáját kecses eleganciával megelevenítő táncok mellett megszólaltak a legrégebbi kínai hangszerek, a leejcsin és a szuonaraa, valamint a legszebb, csengety- tyűszót idéző népdalok. Nemcsak az előadás végén feltűnő transzparens szövege „Éljen a magyar—kínai barátság!” utalt a jelenre és a jövőre. A szép számban felcsendülő magyar népdalok mellett a kínai nép közelmúlt történelmének a balett nyelvén megjelenített eseményei és motivumai is a népek közötti barátság, megértés szellemét, a béke gondolatát sugallták. A nagy sikerű est után vasárnap utazott haza a Kínai Nép- művészeti Tánc-, Zene- és Énekegyüttes, melynek előadásából részleteket láthatnak képeinken. (Fotó: H. L.) Több mint egyhetes magyarországi vendégszereplésének utolsó állomásaként lépett fel pénteken este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színház- termében a Kínai Népművészeti Tánc-, Zene és Ének- együttes. Kína nemzeti ünnepe — a népköztársaság Villogó csúcsokon Szabó Magda születésnapjára Valami furcsa tapintatból nőknél el szokás hallgatni életkorukat. Pedig — ha például művész az illető, vagy más módon vesz részt a közéletben — a pálya adatai mint tények, olykor nemzettudatunk részévé válnak. „Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is” — írta Szabó Magda, kiváló írónk, aki most tölti be hetvenedik életévét, alkotóereje teljében, villogó csúcsokon, s korántsem az öregség villogó csúcsain látjuk őt, ahogyan műfordításait összegyűjtő kötetcíme sugallja. Mi lehet ennek a testi-lelki magamegőrzésnek a titka? Egyfelől nyilván biológiai adottság ebben a „vékony, komoly, kun ősapától keleti arcot örökölt” asz- szonyban; családi örökség. De aki élete s művei hátterében ..gályarabbal, krónikaíró iskolaalapítóval” büsz- kélkedhetik, az a megpróbáltatások, szenvedések leküzdésére tudatosan is készülődött. És ott volt, ott van ehhez biztos menedékként a „nagy hazán” belüli kisebb haza: Debrecen, amelyet egykor a fiatal költőnő mint „dölyfös, kálvinista Rómá”-t emlegetett. Szabó Magda a felszabadulás után költőként indult. Álom és való küzdelme zajlott változatos formavilágú verseiben. „Üveg kell. Nincsen ablak. Mászom. Üvegezek” — sorolja hirtelen rászakadó tennivalóit az egyéni és országos méretű újjáépítés sodrában. Éhen pusztult öccse miatti fájdalom mardossa szívét, de a nagyvilág is a gyötrelem forrása: „szégyenemben üvaltve siratom Európát”. És átéld egész korosztályának tragikumát: „csak futni tud és elzuhanni a nemzedékünk”. El is zuhant e nemzedék több képviselője, leginkább a politika-kultúrpolitika hajdani türelmetlensége folytán. Szabó Magda, latin— magyar szakos tanári diplomával, minisztériumi tisztviselőből ismét pedagógussá válik, s Hódmezővásárhelyt — miként Németh László. Költőből regény- és drámaíró lesz, de alapvetően azonos marad önmagával. A lírikusként túlságosan kívülről figyelő egyéniség, a szerepversek eltávolító öniróniája ezeken az új területeken nagy hatással kamatozik. Szabó Magda is voltaképp a maga családtörténetét, saját tapasztalatait költi át regényekké, melyeknek címét hosszú volna fölsorolni. Erőteljes, különös, fogyatékosságaikban is olykor szeretni való hősnők sorát alkotja meg — a Disznótor Kémery Paulájától szent- páli Encsy Eszteren, a Lend- vay Színház Kossuth-díjas tagján át (Az őz), a Pilátus Izájáig, A Danaida Csándy Katalinjáig — és mondhatnék tovább, ki-ki a tetszése szerint. Az egyéni kiemelés önkénye folytán hadd helyeződjék az életmű csúcsára az 1977-es Régimódi történet, amelyben Szabó Magda, tán a hódító dokumentarizmus hatására is, fölerősítette a benne mindig is föllelhető tényművészeti mozzanatokat, családja tanulságos történetét örökítve meg, később színpadon is. Ezzel társítható az 1983-ban publikált Megmaradt Szobotkának, ez az író-tudós férjről készült gyöngéd rekonstrukció, melyben az eltávozott társ hátrahagyott föl jegyzései egészülnek ki az ittmaradott, a feleség kongenialis írásaival. ,,Mindig érdekeltek a történelmi alaphelyzetek, a magyar események sajátságos interferenciái, a századok egymásra rímelése azon szituációban” — irta Szabó Magda, s ez a vallomás már drámaművészetének legjavához, történelmi szinrnú- veihez ad kulcsot. Különösen a magyar államiság első századainak egyéni és nemzeti próbatételeit ábrázolta mai történéssor izgalmával — s olykor vitathatóan mai nyelvezettel: fő mondanivalója a kompromisszum, a megegyezés morális értékelése. Megmutatja: az üres és öncélú hősködés 'helyetti egyezkedés gyakorta sokkal magasabb erkölcsi minőség. Legpompásabb színjátéka, a Kiálts, város!, ez a Debrecen történelméhez kötődő példázat is voltaképpen erről szól. Vallásossága kitetszik az életműből, sehol sem zabolázva életörömét és -szerete- tét. Ha szabad így mondani: korszerű ez a vallásosság. Talán önvallomásként is értelmezhető a Disznótor egy mondata: „az ember nem Istennel akar tárgyalni” a templomban, „hanem önmagával”. Istennek Szabó Magda az ötletszerűségét, meghökkentő voltát hangsúlyozza ugyanitt — eltérve merev, régimódi fölfogásoktól. K. Zu. Negyedszázad a közművelődés szolgálatában Jubilál a zagyvarékasi intézmény A zagyvarékasi művelődési ház és vezetője (Fotó: Mészáros) Emberöltőnyi idő telt el azóta, hogy Deme Tibor az akkoriban létesült zagyvarékasi művelődési ház élére került. 1962 október elsejét írtak. Annak, hogy Deme Tibort az elmúlt 25 esztendőről faggatom, nemcsak a számvetést, visszatekintést sugalmazó évszám az oka, hanem az is. hogy mostanság kívül-belül új arculatot ölt, illetve öltött a művelődési ház. A termekben még festékszag emlékeztet a nagy átalakításra. Deme Tibor puritánul berendezett irodájában fogad, s egyből megfogalmazza az elkövetkezendő hónapok, évek feladatát: — Vissza kell állítanunk az épület tö.. m egeket vonzó hatását. A gazdasági okok miatt ’85 óta húzódó felújítás alaposan szétzilálta a korábban ittki- alkult közösségeket. Persze negyedszázad alatt igencsak megváltozott a ház funkciója, jelentősége. A hőskorban, a hatvanas évek elején egy-egy ismeretterjesztő előadásra olykor négyszázan is beültek a falubeliek közül. Azóta alaposan átrendeződött a társadalom szerkezete, s megváltozott az emberek igénye is. A korábbi, faluszintű rendezvényeket felváltották a rétegigényeket inkább kielégítő apróbb programok (klubok. szakkörök stb.) és sokakat elhódított a tévé is a nyilvános közösségi életformától. — A hatvanas években még rendszeresen járt hozzánk tájelőadásokat tartani a Szigligeti, majd később a Déryné és a Népszínház, Aztán ezek a kapcsolatok anyagi, technikai és egyéb okok miatt fokozatosan elsorvadtak. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy rendes, nagy előadásokat hozzanak falura városi színházak. Inkább mi megyünk be, s ez így van rendjén. A Béke Tsz segítségével, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtal is együttműködve rendszeresen szervezünk színházbuszokat. — Mennyiből kell gazdál- godnia a művelődési háznak? — Évente több mint félmilliónk van, de ez igen kevés ahhoz képest, hogy egy valamire való műsoros est gyakorta húsz-huszonötezer forintba kerül. Nagyon fontos a külső szervek támogatása. Így például legnagyobb mecénásunk a Zagyvarékasi Béke Tsz, de kapunk pénzt a Szolnok és, Vidéke Áfész- től, sőt a Jászkun Volántól is. És még ekkor nem is beszéltem az afféle támogatásokról, mint az iskoláé. Az átépítés idejében helyet adott rendezvényeinknek. Jövő évtől viszont, ki tudja, az új gazdasági szabályozók hogyan módosítják az eddigi támogatásainkat. Bár eddig még mindig sikerült nyereségesen zárnunk az éveket, de ez minig is valami „kötél- táncszerűséghez” hasonlított. — Szolnok közelsége hogyan hat az itt folyó munkára? — Jó, hogy közel van. hiszen a lakosság így köny- nyebben juthat a város kínálta szórakozási művelődési és egyéb lehetőségekhez. ' — Mi az amivel leginkább elégedett az elmúlt huszonöt esztendő során? — Itt van például az ifjúsági klub. Hatvanhatban alakult, s azóta folyamatosan működik. Hogy hogyan? Hatvanhétben egy pályázaton első díjat nyert, s azóta már tízszer kaptak aranykoszorús minősítést. Most újra megfelelő szintre kellene emelni ezt a mozgalmat. Nagy sikere van a nők és a nyugdíjasok klubjának. Aztán működtetünk különféle tanfolyamokat, szakköröket (szabás-varrás, gépjárművezetői, balett, virágkötészeti, számítógépes, fotó, honismereti, furulya, népi díszítő, népdalkor stb).. — Mi kell ahhoz, hogy valaki huszonöt esztendeig talpon tudjon maradni egy olyan kis községben, amit mások többnyire csak ugródeszkának használnának? — Talán szerencse. Vagy kitartás? Nem is tudom. Sikerült jó kapcsolatot kiépítenünk az emberekkel. Korábban sportoltam, az is segített. Sokakat megismertem a sport révén. Meg aztán a községi vezetőkkel is szót tudtam érteni általában. Kis településen ez nagyon fontos... J. Gy. A h6t filmjeiből Malom a pokolban
