Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-28 / 254. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1987. OKTÓBER 28. Hogyan kössük az ebet a karához? Több vásárlás — Kevesebb vendégeskedés — Alvás helyett tv Amire a nap huszonnégy órájából futja Hogyan élünk manapság? Nehezen — mondhatják sokan. Ám, ha azt vizsgáljuk, hogy mire futja a nap 24 órájából, látnunk kell: nemigen tudunk az idővel gazdálkodni, kapkodunk, „féloldalasán” élünk. Legalábbis a Központi Statisztikai Hivatal tavaly végzett felméréseinek tapasztalatai is ezt bizonyítják. Az elmúlt tíz esztendőben nemhogy csökkent volna va munkával töltött idő, sokkal inkább növekedett. Igaz, szerkezetében módosult, mégpedig úgy, hogy csökkent a főmunkaidő, ám megháromszorozódott a küKétségtelen, a népgazdaság nehezebb helyzete mindenkor kihat a családok körülményeire. Vagyis, tavaly sokkal több pénzt kellett a megélhetéshez, mint teszem azt tíz esztendővel korábban. Ezek után adódik a kérdés: mire marad még idő? Pontosabban: a maradék időt mire fordítják az emberek? Itt kell utalnunk olyan meghatározó tényezőkre., mint a családi állapot, hiszen természetes, hogy más időbeosztással él a több-kevesebb gyereket nevelő családos, mint az egyedülálló. Vagy említhető az életkor, az hogy a szóban forgó személy férfi-e vagy nő, melyik társadalmi csoportba tartozik, milyen településen él? Például a vidéken, elsősorban a falun élő rengeteg időt kénytelen fordítani házépítésre, lakás- karbantartásra. Aligha kell tehát hangsúlyozni: egy-egy felmérés tapasztalatai általánosságban igazak, azonKevesebb a vendégeskedés, a férfiak kevesebb könyvet és napilapot olvasnak és több hetilapot és folyóiratot. Ezzel szemben a nők több könyvet és hetilapot, magazint olvasnak. Ám, mindkét nem csökkentette lönmunka. Csökkent az aktív keresők száma, ugyanakkor általánossá és elfogadottá vált a szabadszombat. Azt gondolhatnánk, a felszabaduló időt a szervezet regenerálására, a tágan vett családi együttlétekre fordították az emberek. Hát nem. Ilyen-olyan-amolyan pluszmunkákat vállaltak. Sőt, még a korábbi pihenőidőből is lecsíptek valamennyit. Lényeg az, hogy a munka lett az alapvető elfoglaltság. Nyilván sok esetben a megélhetés érdekében, de alkalmasint a további anyagi gazdagodás reményében. ban nem feltétlenül helytállóak egy adott személyre. Mégis szükség van rájuk, mert megmutathatják a végbemenő változások irányát. Mindennapi gyakorlataink gyenge pontjaira utal, Hogy sok időt köt le a tartós fogyasztási cikkek vásárlása és a különböző ügyek intézése. Általában — a felmérések tanúsága szerint — ezt a férfiak végzik. Nyilván a kielégítetlen szolgáltatási igényekkel van összefüggésben az, hogy növekedett a karbantartásra, háztartásban végzett javításokhoz felhasznált idő. Amiben megegyeznek a férfiak és a nők, az az, hogy mindkét nem kevesebbet alszik, kevesebbet pihen és több időt szán étkezésre és kávézásra. A nők ugyanannyi időt fordítanak testi higiéniára, mint tíz esztendővel ezelőtt. A férfiak viszont kevesebbet. Vajon lehet-e mindezt az életritmus felgyorsulásával magyarázni? a rádiózást. Tudni vélik a szakemberek, hogy az alvásnál „megtakarított” időt főként a televízió nézésére „áldozzák” az emberek. Már-már egyeduralkodóvá vált a televízió, néha még a háztartási munkát is háttérbe szorítja. Bár kétségtelen, a gépesítettség könnyíti, gyorsítja a család körüli leendőket, mégis figyelemre méltó, hogy a főzésre 18, a takarításra 24 százalékkal kevesebb idő jut, mint egy évtizeddel korábban. Érdemes megjegyezni még: e téren is szerkezetváltozás történt. A vezető és értelmiségi nők többet foglalatoskodnak háztartási munkával, mint korábban, ugyanakkor a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak kevesebbet. Az egészen fiatalokat nem számítva, kevesebbet járnak az emberek moziba. Csökkent a szánházba-, hangversenyre járók száma. A séta, a hétvégi kirándulás a perifériám szorult. A legfiata- labbaknak ítélt 15—19 évesek diszkóban eltöltött ideje csaknem megháromszorozódott. És ez mindenképpen figyelmeztető! n gyermekek javára Kedvező kép alakult ki a gyermeknevelésről, a gyermekgondozásról. Statisztikai adatok szerint most több idő jut a legfiatalabbakra. Igaz, a felmérés elismeri, hogy elsősorban a GYED bevezetésével magyarázható a növekedés. Csaknem kétszer annyi időt fordítanak a szülők elsősorban az anyák, a gyermekkel való tanulásra, mint tíz esztendővel korábban. Más megközelítésből viszont úgy látja a felmérés, hogy a vezető értelmiségi nők kevesebb időt juttatnak gyermekeik számára, mint más csoportok. Mindenesetre, egy részletekbe menő felmérés tisztább képet mutatna a gyermeknevelésről és a gyermekgondozásról. Visszakanyarodva eredeti témánkhoz; a munkával töltött idő erőteljes növekedése valószínűleg előbb-utóbb kimerüléshez, az egészségi állapot romlásához vezet, amely negatívan hatna a társadalomra, a gazdasági életre. H. T. Még csak szóba jött, hogy cikket kívánok írni a kutyatartásról. máris kisebb pa- lotaforradalom tört ki a szerkesztőségben. így hát menten leszámoltam azzal az illúzióval, hogy e szerény dolgozat valamennyi olvasó mélységes egyetértésével fog találkozni. Egyik kolléganőm a ..kutya” szóra máris megemelte a hangját, és elindított egy véget nem érő panaszáradatot. — Azt feltétlenül írd meg. hogy van a bérházunkban egy férfi, aki négy óriási dögöt tart és amikor belépek a liftbe ott szorong valamelyik a gazdival, amint leteszem a cekkerem. nyalni kezdi benne a kenyeret, szaglássza a felvágottat, de az is előfordult már, hogy a szomszédasszonyom haris- nyás lábát kilométerkőnek nézte. Egy újdonsült kutyatulajdonos azt mesélte el, miként rendezte át életüket az angol agár egyik miniváltozata, a whippet, melyet egy kutyakalauzból kerestek ki és azért esett rá a választás, mivel ez nem „pofázik” a lakásban, viszonylag keveset eszik, vékony a szőre, meglehetősen flegmatikusán viseli a bezártságot, csak hát reggel 5-kor azért elvárja a hajnali futtatást, reggeli után igényel némi játékot a parkban, aztán este jön a nagy ribillió. amikor a környék többi kutyájával han- cúrozhat. Ilyenkor véd- és dacszövetségre lépnek a családok — Morzsiék, Asto- rék. Szisziék. Borzasék mert a kutyatulajdonosok csak így ismerik egymást — közben pedig a környék lakóinak nagyobbik fele fintorogva, megjegyzéseket téve, olykor fel-felcsattanva hánytor- gatja fel a gyep pjszkítását. a rémületet, amit a játékos négylábúak a gyerekek közelében okoznak, aztán az ugatást, morgást, csaholást. ami kong, visszhangzik a lépcsőházban. Egyszóval a kutya a lakótelepeken, a bérházakban a közhangulat meghatározó tényezőjévé lépett elő. Ügy tűnik, az indulatokat nem is lehet derűs közmegegyezéssel lecsillapítani — de hát az igazságtevésre ott van a hatóság. A Szolnoki Városi Tanács Igazgatási Osztályán dr. Kovacsics Lászlónétól érdeklődtem, mit írnak elő a kutyatartók számára? Nos az ebek tartásának feltételeit egy 1974-ben kelt tanácsi rendelet szabályozza, amely többek között kimondja, hogy az engedélyt a négylábú „albérlők” számára a ház kezelője adhatja. Tanácsi lakások esetében ez az engedélyező az IKV illetékese. Maradhat a kutya, ha a ház rendjét nem zavarja, egyetlen lakó testi épségét sem veszélyezteti, ha a házban csak pórázon közlekedik és nem száll be a liftbe még szájkosárral sem. Amennyiben bármelyik előírást megsérti, a szomszédok kérhetik az engedély visszavonását. Előfordult, hogy a kutya naphosszat szűkölt kínkeserves magányában. miközben egy fallal odébb egy gyesen lévő kismama vigyázta a gyermeke álmát. Csak hát egyetlen jogszabály sem írja elő a háziállatok számára a némasági fogadalmat. Ebben az esetben is a megértés segített, a kutyatartó szomszéd belátta, hogy a napközben magára hagyott állat valóban tűrhetetlen „szerenádot” produkált. így fájó szívvel bár, de megvált tőle. Nem szűnik a harc a két tábor között a falakon kívül sem. Fügedi Imre a szolnoki Közterület Felügyelet igazgatója elmondta, hogy meglehetősen elnézőek a kutyatulajdonosokkal szemben, mégis szeptemberben 12 esetben kellett bírságolni és 17 alkalommal nyomatékosan figyelmeztetni a gazdit azért, mert a kedvenc állat gonddal őrzött parkokban. Játszóterek homokozójában, járdán és virágos kertben talált magának amolyan szabadtéri WC-t, Persze előfordult az is. hogy póráz nélkül cikázott a virgonc állat közterületen, vagy éppen szájkosár nélkül tették fel tömegközlekedési járműre. A közelmúltban a Szolnok Városi Tanács egy előterjesztésben ismét foglalkozott — immár környezetszennyező tényezőként — a kutyával. Az egyik paragrafusban a következőket írja elő számunkra: „Ebek ürítése közterületen csak az erre kijelölt helyeken, továbbá a jár- de melletti víznyelőkbe engedhető meg. Bármely más helyen az általuk okozott szennyezés eltakarításáról az eb sétáltatója köteles gondoskodni Van-e helye hát a kutyának egyre zsúfoltabbá váló életünkben? Ha a hatóságig eljutó konfliktusok száma a valós közhangulatot tükrözi. úgy elképzelhető, hogy megvalósulhat az ember — és a szomszéd kutyájának békés egymás mellett élése, hiszen a szabálysértési eljárások száma évente mindössze 8—10. és ha ehhez havi 20—25 közterületfelügyelői dorgálást és bírságot számolunk, akkor sem a kutya a társadalom elsőszámú közellensége. Félő azonban, hogy a napi bosszúságaink okozójaként ennél gyakrabban szerepel a négylábú. Hogy van-e helye a házőrzőnek a panelek között a tizediken vagy a nyolcadikon: van-e élettere a kutyának a garzonban. ez egyéni megítélés dolga. A kutyatartásra vonatkozó előírások valamenv- nyi pontjának szigorú betartása viszont nem lehet semmiféle közmegegyezés tárgya. Bebizonyosodott — Szolnoknál zsúfoltabb városokban is —, hogy a köznyugalom és a közrend írott és íratlan törvényeinek megszegése nélkül is kiélheti bárki állattartó szenvedélyét. Ám senki nem engedheti meg magának azt. hogy kutyaszerető passziójának „árát” a környezetével fizettesse meg! P. B. Iránymutató statisztika Alvás helyett tévézés A furunkulus Gulácsi megrögzött optimista. Derűs, abból a fajtából, akinek nem máz az egyéniségén a jókedv, bizakodás, mosoly, móka, vicc és vígkedély, hanem mindez együtt ő maga. Tragédiát nem ismer, alighanem a saját temetését is legszívesebben egy fröccs mellett mesélné el a haveroknak, különös gonddal kipoentí- rozva azt, amint az asszony szemgödrébe gyömöszöli a zsebkendőt, hogy onnan könnyet préseljen ki a legszükségesebb pillanatban. De nem menne el szótlanul amellett sem, mint lesik a torra áhítozó barátok az órájukat, miközben a búcsúztató végéláthatatlanul — végehallhatatla- nul — sorolja az érdemeit és ezalatt ő ott kuncog a leszögezett koporsóban. No, de Gulácsi még él, sőt jó eséllyel pályázik a nyugdíjra, hiszen egyetlen év választja el attól, hogy a csapos pultot ottan hagyva, immár nem munkaköri kötelességből, de a saját elszántából, privát gyönyörűségére igyon akkor és annyit, amikor és amennyi jól esik. De azért már végrendelkezik. No, nem a földi javakra keresi az örököst, de az élményeit már jó szívvel testálja olyanokra, akikről úgy véli, bízvást megőrzik azokat. A faluszéli kiskocsma amolyan végkielégítés számára. Volt ő, hogy ne lett \olna tágas, zenekaros étteremnek is az első embere, de ma már a jóég a megmondhatója, valóban a fatális balszerencse sorozat, vagy a kedélybe oltott kivagyiság miatt vált végül is a szakma földönfutójává. A történet egyébként amit erről kerekített hibátlan, s az, akinek a szíve elfogultsággal hajlik az öreg cimbora felé, még vértolulást is kap a sok méltánytalanságtól. Ámbár a közeli szemlélők mást mondanak. Én azért Gulácsi történetére elismeréssel bólintok: ha nem is igaz, de szép. — Minden a furunkulussal kezdődött. — kezdi az életpályája taglalását meglehetősen mélyről indulva. — Már biciklire sem tudtam szállni tőle, így a feleségemre hagyva az éttermet, bevonultam a kórházba. Két hétig tartott míg ülőképessé váltam és hazajöhettem. Az első dolgom az volt, hogy hevenyészett kasszát csináltam. Nem vagyok pacsirta a szakmában, így azonnal láttam, hogy az én drága munkatársaim könyékig nyúlkáltak a pénztárba. összehívtam a kompániát és közöltem velük, nem csinálok balhét, ám borravaló, vagy mellékes egy fillér sincs addig, míg össze nem jön a hiány. A fiúk morogtak, duzzogtak, de én nem tágítottam. Le is számolták az utolsó petákig a fehérkabátosok a „láthatatlan jövedelmet” minden este. Már nem sok hiányzott áhhoz, hogy egyenesbe jöjjünk, amikor valamelyikük egyik szünnap előtt kinyomta a boltban a biztosítékot. Két mázsa hús romlott meg a hűtőszekrényben, közben be is jelentettek, így a nyitás napjának reggelén megérkezett a Köjál és alapos vizsgálatot tartott. Hát persze, hogy szaga volt a húsnak. Azt hiszem, ekkor játszottam el először a bizalmamat a feletteseimnél. Nekem sört priccent a kriglibe, magának konyakot önt, no nem sokat csak egy ujjnyit, de a csillogva fénylő homloka azt jelzi, hogy már mindegyik ujja szolgált ma mércéül. Pihenésként jót nevet az élet kiszámíthatatlanságán és tovább beszél. — Ezzel én még nem lettem volna kész, a főnökeim úgy voltak vele, hogy kicsit megdádáznak, de azért jó leszek én még a szakmának. Nem adtak jutalmat, amit pedig nagyon vártam. Egyik szabadnapon bementem és megvertem az asztalt a főnök előtt. Nem tetszett neki, de elkomorodni akkor komo- rodott el, amikor felemlegettem az ingyen repivacsorákat. Azt mondta, ha nem értek a figyelmeztetésből, tud ő másként is beszélni. „No, hát másként én is tudok” — mondtam neki és ott helyben felmondtam, pedig már csak napok választottak el az aranygyűrűtől, amit a 25 évi szolgálat után kaptam volna. De hát naponta fordultak meg nálam fejesek, akik egy-egy birkatest, vagy halászlé után hátbaveregettek és így búcsúztak: „De kár, hogy itt vagy a világ végén Ferikém ... Ej, ha közelebb lennél, nagy embert csinálnák belőled.” Könnyű szívvel hagytam ott az éttermet, hiszen csak füttyen- tek egyet és a barátok majd elhelyeznek, nem is akármilyen kóce- rájba. Hát elkezdtem én kilincselni; volt ahol fél napot várattak, míg a két mondatomat elmondhattam, de volt olyan is, aki letagadta magát. Ott álltam kenyér nélkül. Megijedtem hallod-e, de ezúttal istenigazából! A sok kudarc után aztán a hetedik határban elvállaltam egy szánalmas kricsmit. Olyat, aminek az udvar végében volt a budija, de a felszolgálók olyan dörzsöltek voltak, hogy bármelyik kikötői csapszékben meg- állták volna a helyüket. No, ha ők csaltak én a szemüket loptam ki. Végül azt mondták: „Főnök ugyan nézzen már félre, higgye el nem magára megy ki a balhé. Annyit kaszálunk, hogy az üzlet sem jár rosz- szul...” Ok is, én is megkönnyebbültem amikor elváltak útjaink. Odakint egy nyeszlett alak mászna be a lehúzott rács alatt, de meglátva az idegent, kacsázó léptekkel iszkol el riadtan. — A fene megeszi — int utána Gulácsi — két ezüst foga volt, kihúzatta és eladta egy lókupecnek, ebből iszik már két napja. Gulácsi sört spriccent nekem, magának konyakot önt, kicsit el is komolyodik. Kinyilatkoztatás jön: — Szóval, ha nekem akkor nincs az a furunkulus — és kezével felfelé int a magasba. Ez a mozdulat jelenthet emeletes házat, szédítő karriert. De jelenthet akár semmibe rajzolt álmot is. Palágyi Béla Ellenérzött a bútorértékasités Romlott a minőség Hiányosságok az átvételnél A kereskedelmi felügyelőségek a főváros és nyolc megye 97 bútorgyártó cégének 172 üzletében, lakberendezési áruházában és ipari mintaboltjában vizsgálták a bútorértékesítés helyzetét, a termékek minőségét, valamint a raktározás és a szállítás körülményeit. A vizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy a lényeges dolgokban — például a bútorok minőségében — nincs javulás. A megvizsgált 2650 bútor mintegy egy- harmadánál kifogásolták az ellenőrök a minőséget. A hibák elsősorban a technológiai fegyelem megsértéséből, valamint a gyártás során elmulasztott ellenőrzésiből adódnak. A kiskereskedelmi hálózatban sehol nem hoztak létre önálló minőségátvéte- h szervezetet. Jelenleg is a boltokra hárul az átvételnél a minőségellenőrzés, erre azonban sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem adottak. A kereskedelem nem használja ki azt, hogy — még az utóbbi hetek rendkívül megnövekedett forgalma ellenére is —, az ipar kínálta néhány bútorféle, például elemes szekrénysorok, kivételével meghaladja a keresletet, s ez a korábbiaknál kedvezőbb helyzetet teremthetne arra, hogy megköveteljék a jó minőséget. A vizsgálat kedvezőbb tapasztalata, hogy kevesebb olyan bútor kerül ma már forgalomba, amelynél hiá-J nyoznak — vagy hiányosak — a megfelelő vásárlói tájékoztatók, használati -kezelési útmutatók, minőségtanúsító okiratok. A Motor úton Tiszta lakás, virágos udvar Márciusban költöztek be Szolnokon, a Motor úton a tanácsi bérlakásokba, s máris a környék csinosításához fogtak a többségében cigány lakók. Erre versenyt is hirdetett a tanács, a népfront és a helyi lakóbizottság. A győztesek közül tizenöten a napokban vehették át a pénzjutalmat, öten pedig a társadalmi munkáért járó kitüntetést kapták. A telep lakói nem csupán közvetlen környezetüket vigyázzák, de sporttelep építéséhez fogtak, hamarosan egy klubot is tető alá hoznak. A kiosztott jutalmak és kitüntetések nyilván másokat is versenyre szólítanak: jövő ilyenkor lesz ismét az elbírálás.