Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

1987. OKTÓBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Jubilál a mezőtúri Teleki Blanka Iskolatörténeti kiállítás, dombormű avatása, előadások Kilencvenedik születésnap­ját ünnepli a mezőtúri Te­leki Blanka gimnázium. A jubileum alkalmából ünnep­ségsorozat kezdődött teg­nap, amelynek rendezvé­nyein részt vett Ürmössy Il­dikó, a megyei tanács el­nökhelyettese és Györfi György, a mezőtúri városi pártbizottság első titkára is. A születésnapi ünnepség az iskolatörténeti kiállítás meg­nyitójával vette kezdetét. A több osztályteremben rende­zett bemutatón régi tanköny­vek dokumentumok. fotók idézik a kilencven év törté­netét. Külön fejezet foglal­kozik az 1947-ben kezdődött gyors- és gépíró, valamint az idén pontosan 25 éves közgazdasági szakközépisko­lai képzéssel. A kiállításon helyet kaptak Kozák Éva, Veres Borbála. Gonda Ist­ván keramikusok, a népmű­vészet mesterei, és Cseh Ma­gi. a népművészet ifjú mes­tere. az iskola egykori diák­jai munkái is. Egy másik tanteremben pedig az in­tézmény jelenlegi tanulói­nak grafikái, festményei lát­hatók. A kiállítás megnyitója után ünnepi megemlékezést tartottak Teleki Blankáról, az iskola névadójáról, halá­lának 125. évfordulóján. A városi művelődési központ­ban rendezett ünnepségen Rúzsa Endre, az iskola igaz­gatója elevenítette fel a szabadságharcos, iskolaalapí­tó. reformer Teleki Blanka munkásságát, majd az in­tézmény diákjai műsorral idézték fel példamutató élet­útját. A megemlékezés után Papp János, Mezőtúr tanácsának elnöke felavatta Teleki Blan­ka az iskola főbejáratánál elhelyezett domborművét, Győrfi Sándor Munkácsy-dí- jas szobrászművész alkotá­sát. A már az avatás pilla­natában nagy tetszést ara­tott domborművet a mező­túri alkotótelepen készítette a szobrászművész, s a me­cénás városnak ajánlotta fel. Tegnap délután kortörté­neti és szakmai előadások­kal folytatódott a rendez­vénysorozat. Többek között Teleki Blanka munkásságát elemezték továbbá Mezőtúr iskolatörténetéről, a város jelenéről és jövőjéről hang­zottak el előadások. Majd ezt követően öregdiákok ta­lálkozójára került sor. Ma „fecske avatóval” il­letve fecskebállal ér véget a jubileumi ünnepség. A hagyományos avatáson kö­zépiskolássá fogadják az el­ső osztályos diákokat. A jubiláló iskola jelené­nek néhány adata: a 428 ta­nuló 43 százaléka gimnazis­ta. Az elmúlt tanévben a jelentkezők hatvan százalé­kát felvették a főiskolákra, egyetemekre. Huszonötféle szakkör, érdeklődési kör kö­zül válogathatnak a diákok. Különösen az utóbbi évti­zedben sikeresen szerepelnek az országos középiskolai ta­nulmányi versenyeken, s az előző hat év alatt három­szor nyerték el a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Részlet u Iskolatörténet! kiállításból A diákok műsorral idézték fel Teleki Blanka életútját. Képűnk jobb szélén a tegnap fel­avatott dombormű (Fotó: Dede) Közműveltségünk mércéje közművelt­ség? Előbb a tisztázandó, miben és mi­vel mérjük. Szélesebb körben a közmű­veltség azzal a tevékenység-! gél azonos, amit tudás j igény, ízlés, szokás indít. Tárgyiasult oldala az élet­mód. Sok minden tartozik bele, de nem minden. Hatá-. rát az emberi választás szab-, ja meg. Választás, vagyis' hogy az elérhető anyagi, szellemi, erkölcsi, társadal­mi javakból ki mit akar, mit nem akar birtokolni. Mai példával: lakás, autó, kertes nyaraló, gyors gaz­dagodás, szakmai hivatás,' könyvtár, képgyűjtemény, műszaki berendezés, család, függetlenség, egyéni érvé­nyesülés, közösségi hasz­nosság, önképzés, könnyű szórakozás, utazás, szocia­lista hazafiság, kötetlen vi­lágpolgárság, modern élet­vitel, hagyományosabb ma­gatartás közül ki mire tö­rekszik, mire nem. Nyilvánvaló, hogy a vá­lasztás minőségét a csopor­tosítás és az arány mutatja. Ez viszont a benső értéke­léstől függ. Benső értékelés? Igen, benső, de nem születik az emberrel, hanem tapasz­talatból és ismeretből táp­lálkozik. Lényeges forrás a társadalmi és a szellemi környezet, benne az. iskola és a politika, a tudomány és a művészet, a település és a munka, a hírközlés és a szórakoztatás. Ha tehát a közműveltség valóságos ál­lapotát vizsgáljuk, erre az egészre kell figyelnünk. Pontosabban ennek folya­matára. Hitelesen érteni és mérni a közműveltség álla­potát csak úgy lehet, ha nyomon követjük, honnan merre tart. Irányát és szint­jét történelmi útja jelöli ki. Vegyünk a jelen dolgozó nemzedékei! Többségük, azaz a tömeg szakadatlan erőfeszítéssel iparkodik elő­rébb jutni, életkörülményeit javítani. Szabad idejük zö­mét végül is szabad akarat­tal áldozza tágasabb laká­sért, kényelmesebb berende­zésért, tetszetősebb öltözé­kért, ízletesebb ételért, von­zóbb szórakozásért. Kedvét is lelve benne, ugyanakkor józan számítással és fájó szívvel mondva le érte szebb, de kockázatosabb hi­vatásról, érdeklődésről, ka­landról. Kényszerpálya vol­na ez? Teher a közművelt­ség kibontakozásán? Fontol­juk meg a választ! Magyar- országon a tömeg embere mostanában érkezett oda, hogy egyéni életre gondol­hat, egyéni életet tervezhet. Ebben áll a tömeg történel­mi mozgásának iránya, lib­ben nyugtázható történelmi fejlődésének eddigi ered­ménye. Jó irány, hatalmas ered­mény. Mi indokolja ezt a fenntartás nélküli megálla­pítást? Épp az emberi, szel­lemi, igénybeli tartalom. Napjaink dolgozó nemzedé­kei, a tömeg tagjai igazá­ban belül emelkedtek arra a szintre, hogy egyéni életet akarjanak, tervezzenek, kö­veteljenek és teremtsenek. Formálóerőt, hajtóerőt az új társadalmi és szellemi környezetből merítve, így hát a közoktatásból, a köz- művelődésből, a közgondol­kodásból, a közéletből is. Jó irány, hatalmas eredmény — szólt a megállapítás fen­tebb. Elsősorban a folya­matnak szólt. egyéni élet De milyen? TJj lakás és berendezés — futószala­gon gyártott elemekből. Vá­rosok és falvak új negyedei — központi minták nyomán. Elkülönült családok, magá­nosok, nemzedékek — kö­zösség nélkül, önképzés — valamely szakmába zárva. Szórakozás — silány pótsze­rekkel. Tehát történelmi fordula­tot hozó társadalmi és szel­lemi formálóerő, hajtóerő. De milyen? Közoktatás — a középszer jegyében. Közmű­velődés — az önfenntartás kényszerével. Közélet — a kezdeményezésre nehezedő bürokráciával. így igaz, így is igaz. Saj­nos. Ügy is igaz azonban, hogy ezek a tényezők nem a kizárás, hanem a befogadás irányába hatottak és hatnak. Közműveltségünk legna­gyobb eredményét nem tár­gyiasult formáiban, nem is szervezeteiben láthatjuk; legmagasabb értékű megtes­tesülését a teljesebb életét akaró, tervező, követelő és teremtő egyének tömegében tisztelhetjük. Egyének bővülő tömege ez. Minél népesebb, annál jobb. Súlya, mozgása, ereje fokról fokra visszanyomja, kiszorítja a természetellenes korlátokat, az öncélú, önző, önkényes törekvéseket. Fokról fokra, de nem napról napra, és nem nyíl­egyenesen. Ebben a történel­mileg új arculatú tömegben olyan egyének sorjáznak, akik sajátos helyzetüket, szerepüket, hovatartozásu­kat maguk sem érzékelik és értik világosan, akik kény­telenek megküzdeni érte. Hasonlíthatatlanul több és alkalmasabb eszközzel tehe­tik, mint eddig bármikor. Képzettségük, viszonylag nyitott életformájuk, tájé­kozódási lehetőségük széles alapnak számít. Helyzetük, szerepük, hovatartozásuk igazán világos és folyamaik* érzékeléséhez és értéséhez ennyi mégsem elegendő. Ezért kell újabb és újább eszközhöz nyúlniuk. Ezért növekszik napjainkban a helyzetérzékelés az öntudat, az életvezetés közhasználatú eszközeinek kelete, rangja és felelőssége. A tömegokta­tásé, a tömegtájékoztatásé, a tömegszórakoztatásé. Kissé egysíkú kifejezéssel: a tö­megkultúráé. Nálunk a tömegkultúra különös rendeltetést tölt be. Nem egyszerűen a társada­lom többségének, hanem a társadalom tulajdonosának kultúrája. Rendéltetése in­nen nézve az, hogy fejlesz- síze, kifejlessze a többség tulajdonosi képességét, a széles körű önirányítás ké­pességét. Ebben csúcsosod­na ki és jutna történelem­alakító szerepre a tömeg embereinek önálló egyéni­séggé válása. Itt és most a tömegkultúra tehát nem szakadhat el, az élenjáró kultúrától, ellenkezőleg, a lehető legszorosabb kölcsö­nösségre kell lépnie vele. Kétoldalú kölcsönösség ez, amely mindkét fél vállalko­zásán múlik. Főleg három sarkalatos ponton szükségeltetik tartal­mi előrelépés. Először is az új föltételek, kényszerek, követelmények, esélyek kö­zepette élő egyének, csopor­tok, rétegek társadalmi és nemzeti önismeretének tö­kéletesítésében. Hiteid!, őszinte, cselekvésre és ma­gatartásra váltható önisme­ret nélkül társadalmi és nemzeti dolgaink valóságos igazgatásában nem vehet részt mindenki, aki pedig arra jogosult és hivatott Vagyis a többség, a tömeg. Aztán a közösségi együttélés tantárgyában akad csőstül tanulnivaló és látnivaló. Ki­vált most, midőn a tömeg társadalma az egyének tár­sadalmává kezd formálódni. És csak kendőznénk a bajt ha nem tekintenénk égetően sürgős feladatnak szórakoz­tatás és nemes kultúra ter­mészetes összehangolását. a szétválás irányába tar­tanánk mintha a nemes kul­túra nem győzné a versenyt a rohamosan tagolódó tár­sadalom osztódva szaporodó szórakozási igényével, meny- nyiségi igényével. Ebben a versenyben azonban nem pusztán a szórakoztatás ala­csonyabb vagy magasabb szintje a tét. Sokkal több itt a tét. nevezetesen: vagy a hazai közműveltség kiegyen­lítődésének, vagy egyenlőt­lenségének további fokozása. Sz. A. Hol tart a hazai Tehát kifojlödő Mintha bizony Egy kalocsai mester a Kunságból Kovács László fazekas, népi iparművész kiállítása Karcagon Felhívás SZOT-díjasok jelölésére Nem csupán a hely vará­zsa teszi, hogy a kunsági indítású, Kalocsán alkotó Kovács László népi iparmű­vész kiállítása szemet, lel­ket gyönyörködtető látvány. Kétségtelen, hogy a kar­cagi Györffy István Nagy­kun Múzeum raktárból, eb­ből. abból kialakított új be­mutatótermei ideális hajlé­kot biztosítanak a fazekas művészet remekeinek Ügy tűnik, a két új karcagi te­rem 3 megye kiállítóhelyi­ségeinek a legjobbika közé tartozik, hiszen szinte nap­keltétől napnyugtáig termé­szetes fényt kapnak a min­denkori kiállított tárgyak. Kovács László népi ipar­művész kiállítását az egyik szemem sír. a másik meg nevet gondolatával néztem végig. A néhány éve már Kalocsán dolgozó mester ugyanis a Kántor Sándor di­nasztia — nem familiáris ér­telemben — egyik legtehet­ségesebb ígérete volt tizcn- évekkel ezelőtt is. A Kán­tor-műhelyben ismerkedett a fazekasság alapjaival — nem akármilyen iskola —köz­vetlen mestere a karcagi fazekasok egyik, mai jeles­ségének számító Sz. Nagy István volt. De a Kántor— Sz. Nagy stúdiumok után újgbb nagy lehetőséget ka­pott az ifjú, amikor az 1970-es évek közepén a Sza­bók műhelyébe került. Idős Szabó Mihálytól szakmai alaposságát tökéletesíthette, az élő hagyományokat ve­hette át. a másik mesternek ifjú Szabó Mihálynak pe­dig kísérletező kedvét. a füredi fazekasságtól elütő tradíció élesztősét láthatta, tanulhatta. Ha valakinek, ak­kor Kovács Lászlónak meg­adatott, hogy egészen első­rangú, iskolákat teremtő mesterek tanító közelségé­ben érjen alkotóvá. A jelenlegi karcagi kiállí­tása is azt bizonyítja, hogy jól élt a lehetőségekkel, de önálló alkotó művésszé vá­lása már nem a Kunsághoz, hanem Kalocsához, a Sár­közhöz kötődik, önálló mű­helyalapításra ugyanis Kar­cagon nem volt lehetősége, így elfogadta a kalocsaiak meghívását. A méreteiben is impozáns kiállítása láttán azért fogal­mazódott meg bennünk a kettősség. De kár, hogy ez az istenáldotta tehetség nem maradt a karcagi nagy öre­gek utódjaként a Kunság­ban. ugyanakkor csak örül­hetünk. hogy a fiatal népi iparművész tovább élteti, megújítja a Sárköz nagysze­rű fazekas hagyományait. Nem jóslás kérdése: Kovács László maradandó iskolát te­remt Kalocsán. Ebben — nem túlzás s nem tisztelgés — volt karcagi mestereinek nagy részük van. A tárlat maga is kifejezi ezt a kettősséget: a hagyo­mányos füredi kerámia tár­gyak. a karcagi „specifiku­mok” — pl. a Miska kancsó — mellett ott vannak az egykori kalocsai fazekasok teremtette forma- és szín­világ Kovács László által újra fogalmazott remekei. Az immár kalocsai mester nemcsak tág horizonton al­kotó művész, de igen ala­pos. nagy szakmai rutinnal dolgozik. A terjedelmesebb munkái is leheletkönnyűek, költőiek, fürödnek, csillog­nak a karcagi napsütésben. Forog a korong Sajnos, néhány fazekas­műhely termékei napjaink­ban egyre inkább elnehezül­nek. veszítik vonalaik szép­ségeit — ezért is hangsú­lyozzuk Kovács László mun­káinak mívességét. Az ifjú mester dicséreté­hez kívánkozik az is. hogy vörös korsóit, kék, mintás tálait, különböző színű, de főleg zöld és sárga haszná­lati tárgyait úgy formázza, mintázza, hogy azok jól al­kalmazkodnak a mai, mére­teiben szűkreszabott lakás- kultúrához. Tiszai Lajos A SZOT Titkársága fel­hívással fordul az irodalmat, művészetet értő és szerető dolgozókhoz, a szakszerve­zeti tisztségviselőkhöz és aktivistákhoz, munkahelyi kollektívákhoz, szocialista brigádokhoz, hogy tegyenek javaslatot az 1988. évi SZOT-díjak odaítélésére. A SZOT Elnöksége minden év­ben május elsején SZOT- d'íjban részesíti a kiemel­kedő eredményeket elért írókat, művészeket, tudóso­kat, közművelődési és köz­oktatási szakembereket. A szakszervezetek ezzel is ki­fejezik a mozgalom céljai­ért, szocialista kultúránkért Magyarságkutatás cím­mel a közeljövőben évkönyv jelenik meg A bemutatkozó kötet — amelyet az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár ke­retében működő tudományos intézet, a Magyarságkutató Csoport készített — tartal­elkötelezett alkotói tevé­kenység megbecsülését. A SZOT Titkársága kéri az alapszervezeteket, hogy javaslataikat 1987. novem­ber 30-ig küldjék el az ipar­ági-ágazati szakszervezetek kulturális, agitációs és pro­paganda osztályára. A szak­maközi művelődési intézmé­nyek, valamint a művelő­déspolitika irányításában, végrehajtásában érintett me­gyei és fővárosi állami, tár­sadalmi szervek ugyancsak eddig a határidőig juttas­sák el javaslataikat a szak- szervezetek megyei tanácsai­hoz, illetve a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsához. mázzá a csoport tagjainak a nemzetiségi kérdéssel, a magyarok és a szomszédos országok kapcsolatával fog­lalkozó írásait, valamint a társadalom és művelődés kölcsönhatásait elemző ta­nulmányait. Bemutatkozó kötet Magyarságkutatók évkönyve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents