Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
1987. OKTÓBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz gépbontó üzeme évi 12 millió forint értékben forgalmaz használt alkatrészt, és üzemképes tehergép járműveket, illetve mezőgazdasági gépeket. A gépbontó tevékenység mellett az üzemben gyártanak még KSP 5-ös szállító- szalag hevedert, valamint fejőházi berendezéseket is (Fotó: D. G.) Alapvetően fontos a szerkezetváltás, a jobb minőség Programadás után... (Folytatás az 1. oldalról) be vették. A mezőgazdasági árrendszer az eddiginél rugalmasabb lesz. Fontos, hogy az árak úgynevezett együttmozgása megvalósuljon és az agrárolló tovább ne nyíljék, ez egyik feltétele a mezőgazdaság teljesítőképessége javításának. Az árakban el kell ismerni a (ninőséget — emelte ki —, e tekintetben vitákra van kilátás, de ezeket fel kell vállalói, mert az alacsony minőség elmarasztalása nélkül a belföldi ellátás és az export követelményeit lehetetlen kielégíteni. Az ipari anyagok, gépek többsége szabad árformába kerül, ennélfogva a mezőgazdasági termékeknél is szabadabb ármozgással számolnak, mivel a termelők a begyűrűző árakat magukra vállalni — egyoldalúan — nem tudják. A Szabad árformába tartozik majd a mezőgazdasági termékek többsége, jelentősen visszaszorul a felvásárlásnál alkalmazott fix árak aránya; ez az eddig 55—60 százalékról 10 százalékra mérséklődik. Ilyen feltételek mellett nagyobb hangsúlyt kap a hatósági ellenőrzés és a piacfelügyelet, amelynek a (Folytatás az 1. oldalról) tönzésének a végleges megszűnését jelenti. A szarvasmarha és a juh- telepek. felújításában, a fejőházak kialakításában a műszaki-kiviteli tervek készítésétől az üzembehelyezésig komplex módon kíván továbbra is segítséget nyújtani az Agrocoop. A tartósított takarmányféleségek, r, széna és a siló energiatartalmának megőrzése, az állategészségügyi problémák forrását is jelentő minőségi károsodások elkerülése érdekében szorgalmaz, és költségtakarékos megoldások kidolgozásával is segít, a rendszer olyan technológiai fejlesztéseket, mint például a szilárd burkolatú falközi silók, a szénapajták építése. A gyepgazdálkodás színvonalának javításához kétféle — direktvetéses és tö- réses — gyepfelújítási technológiával, az annak megvalósításához szükséges vetőgépek, középmély lazítók bérbeadásával nyújt segítséget a gazdaságoknak az Agrocoop. Az intenzív hasznosításra fogyasztói érdekekre is tekintettel kell lennie. A miniszter ismertette az adórendszerben bekövetkező változásokat is. Befejezésül hangsúlyozta: az agrár- termelők a megváltozott feltételek között képesek lesznek a tervek teljesítésére. Felszólalt a tanácskozáson Berecz Frigyes, a kormány elnökhelyettese, aki bevezetőben szólt arról, hogy miért nincsen még készen, közzétehető állapotban az 1988 évi terv. Elmondotta, hogy a tervegyeztető munka során nehézségek támadtak amiatt, hogy a vállalati elképzelések — az előzetes jelzések alapján — nem elégségesek egyebek között a költségvetés helyzetének javításához, a gazdasági egyensúly fokozatos megteremtéséhez. Kitért arra, hogy a szerkezetváltás a következő időszakban alapfokú fontosságú követelmény, mivel a magyar vállalatok, gazdaságok túlságosan sok ballasztot visznek magukkal, haszontalanul. Egyesek beszélnek mostanában az agrárágazat — úgymond — leértékelődéséről —, ami helytelen vélekedés, hiszen ezen a területen a követelmények, — ha gazdaságosan alkalmatlan, a nyári csapadékszegény időszakban nem kaszálható, legeltethető gyepekkel rendelkező nagyüzemekben széles körben kívánja elterjeszteni a rendszer az ország öt tájegységén eredményesen kipróbált szudánifű és ciroktermesztést. A megyében a kunhegyesi és az újszászi termelőszövetkezetek járnak az élen az igénytelenebb, árunövények termesztésére kifizetődőén nem alkalmas területeken is nagy mennyiségű és energiatartalmú zöldtömeget adó növényféleségek termesztésében. Az utóbbi aszályos években kikerült a figyelem középpontjából az Agrocoop egyik tömegtakarmánytermeszté- si technológiája, de a rendszer úgymond a „tűzben tartja a vasat”: kedvező csapadékellátású évjáratban a továbbiakban is szorgalmazza az úgynevezett leveles zöldtakarmányoknak a tavaszutón, a nyárelőn betakarításra kerülő növények utáni, másodvetésben történő termesztését. T, F. lehet, — még nagyobbak az eddiginél. Hibát követ el az, aki a gazdasági szerkezet módosítását úgy képzeli, hogy az ágazatok egymás rovására fejlődjenek. Nem erről van szó; a vállalatokon belül kell megszüntetni a veszteséges tevékenységet, ha lehetséges már abban a pillanatban, amikor az eredmények romlását mutatják a belső elemzések. Ezzel a veszteséges vállalatok számát csökkenteni lehet és elejét vehetik vállalatok tönkremenetelének. Kifejtette még, hogy egyes vélekedések szerint a tőkének — a versenysemlegesség elve alapján — ott kellene működnie, ahol éppen akar, ennélfogva nincs szükség a gazdasági életben eltérő támogatási rendszerek, preferenciák alkalmazására. Ez azonban méltánytalanul hátrányos lenne az agrártevékenységek némely körére, ezeknek termelési és külpiaci sajátosságaira indokolt tekintettel lenni a továbbiakban is. A szabályozás „összerendezésére” minden tekintetben nincsen tehát lehetőség, ám kétségkívül szükség van a feltételek nagyfokú közelítésére, a viszonylagos rendezésre. Gyúr. Rába Megérkeztek a kínai szakmunkások Pénteken megérkezett Győrbe azoknak a kínai szakmunkásoknak az első csoportja, akik három éven keresztül a Rábánál dolgoznak és közben szakmai továbbképzést is kapnak. Az 50 tagú első csoportot folyamatosan követik a többiek, és december végén már 300 kínai szakmunkás tevékenykedik a Rába gyárban. A Rába és kínai partnere közötti együttműködés célja, hogy a kínai forgácsoló és autószerelő szakmunkások Győrött a munkavégzés és a továbbképzés során elsajátítsák a vállalat technológiáját, szakmai tapasztalatokat szerezzenek. A kínai szakmunkások a futómű- és a motorgyártásban, valamint a tehergépkocsi szerelésében fognak dolgozni. A Rába alkalmazottai lesznek, a magyar munkásokkal azonos kötelezettségekkel és jogokkal. Munkaszerződésük három évre szól, munkabérüket teljesítményük alapján forintban kapják. Ezen felül a vállalat szállást és több szakmában munkaidőn kívüli továbbképzési lehetőséget biztosít számukra. Eseménviiús nyárit és őszelőt tudhatunk magunk mögött. A pártmunkában is tapasztalható nyári „lazítást” ez évben serény poli-... tizálás „tüntette el” a párt- szervezetekben. Érdeklődéssel hallgattuk és olvastuk a Központi Bizottság programját a gazdasági-társadalmi kibontakozás feladatai-»,91 ról. Ízlelgettük, hogy miben- r más, miben új, és mennyivel d konkrétabb tennivalókat jelez számunkra, mint a sokat emlegetett „novemberi határozat”. Majd arra figyeltünk, hogyan készül a kormány munkaprogramja és alig tudtuk követni az adóreform körül dúló vitákat. A párttagok gondolkodásában az is „motoszkált”, hogy mi ezekből a párttagság feladata, mit tehet a pártalapszervezet, vagy a városi pártbizottság, milyen garanciáink vannak, lesznek a program céljainak elérésére. Ügy gondoltuk, most legfontosabb a valós önismeret, eredményeink, gondjaink és lehetőségeink tisztességes számbavétele. Nem amiatt, mert ma divatos „kritikus szemmel nézni”, hanem azért, hogy tudjuk, mire alapozhatunk. Korábban, még az elmúlt ötéves tervidőszakban is joggal büszkélkedhettünk azzal, hogy a város és környéke gazdasága termelésének növekedése a népgazdasági átlagot évről évre meghaladta. Mostanra azonban a fejlődés sem a követelményeknek, sem a lehetőségeknek nem felel meg. Bővült ugyan a vállalatok, szövetkezetek tevékenységi köre, termékszerkezete, nőtt a nyeresége, de a termékváltás üteme lassúbb a korábbi évekénél, az exportárbevétel 1985 óta fokozatosan csökkent. Az ilyen ellentétes vagy romló tendenciák nemcsak a gazdaságban jellemzőek, hasonlókat tapasztalhatunk a város és községek fejlődésében is. A politikai munkában pedig érezhető párttagjaink egy részénél a visszahúzódás, kétkedés, sőt pesszimizmus, amikor pedig most össze kellene fognunk, egységesen gondolkodnunk és cselekednünk. Ha csak az előbbi tényeket tekintettük volna alapnak teendőink megfogalmazásában, akkor lehangoló jövőt vázolhattunk volna fel. A valós önismerethez azonban az is hozzátartozik, hogy élenjáró vállalataink, szövetkezeteink tartósan jelen vannak a külpiacokon, a szolnoki és martfűi munkáskezek termékei eljutnak Japántól Brazíliáig, Dániától Líbiáig. De biztos alapokat nyújthat az őszintébb, nyitottabb eszmecsere is, ami napjainkban sok kérdésről folyik és bizonyosságot adnak azok az üzemi-munkahelyi párttaggyűlések, ahol érezhető a tenniakarás, cselekvőkészség. Nem állítjuk viszont, hogy az önvizsgálat minden pártszervezetben, gazdálkodó egységnél kellően önkritikus volt. Bizonyára egy-egy területen a városi pártbizottság is „túlértékelte” az eredményeket. Az önmagukkal való szembenézést ezért is tekintjük folyamatnak, amelyet nap mint nap el kell végeznünk, így természetesnek tartottuk és tartjuk, hogy néhány szövetkezet, vállalat pártszervezete már tavaly nyáron, ősszel, vagy ez év elején elkészítette „saját kibontakozási programját” Leggyakrabban azzal a kérdéssel fordultak hozzánk, hogy most milyen „új dolgokat találjunk ki, milyen új célokat tűzzünk magunk elé”? Hiszen a városi párttestület tavaly határozta meg a területfejlesztés hosszútávú irányelveit és az ebből adódó VII. ötéves tervi feladatokat, az akkori legjobb tudása szerint. Ugyanígy elkészültek a községi, üzemi középtávú tervek is. A fontosabb célkitűzések ma is érvényesek, helytállóak. Nem is vetettük el ezeket, hanem a mai követelményekhez igazítottuk, azaz a megvalósítás sorrendjén módosítottunk. Például a tervezettnél korábban ki kell alakítanunk a városra érvényes foglalkoztatáspolitikát, megkeresni azokat a szükséges eszközöket, amelyekkel mérsékelhetjük a várható elhelyezkedési gondokat. Amikor a gazdasági-társadalmi kibontakozási program végrehajtását szolgáló helyi feladatainkon gondolkodtunk, álláspontunk az volt és most is az, hogy a pártszervezeteknek nem számszerűsített gazdasági célokat kell megjelölniük, hanem végrehajtható, de nem megalkuvó követelményeket kell támasztaniuk. A követelmények ne gazdasági normatívák, hanem magatartásbeliek legyenek, amelyek törekvést, hozzáállást, fogadókészséget tükröznek. Ellenőrzésük, számonkérésük sem történhet csupán gazdasági mutatók alapján, bár legfőbb mércének mi is az eredményességet álítottuk, amit gazdasági mutatókkal lehet kifejezni. Ugyanakkor öt százalékos tőkés export növekmény lehet kiváló, közepes és gyenge teljesítmény is. Vagyis azt szeretnénk elérni és erre ösztönözzük a munkahelyi közösségeket is, aszerint minősítsenek, hogy saját erejükhöz, adottságaikhoz mérten milyen követelményszintnek tudtak megfelelni. Azt gondolom, hogy a keserű csalódások elkerülése miatt szükségszerű folyamatosan, reálisan szembenézni önmagunkkal. Ha ezt megtesszük, belátjuk vannak még felszabadítható erők a gazdasági szervezetben, a pártszervezetben, és az élet más területén is. iéwéháBYlioz még hozzá sem nyúltunk, annak ellenére, hogy már jóideje beszélünk róluk. Például természeti kincseink közül alig hasznosul valamicske a széndioxid-vagyonból, vagy a geotermikus energiából. Vagy a vállalatoknál, szövetkezeteknél intézményekben nem múlik el év .átszervezés” nélkül és mégis marad évtizedek óta a hierarchikus szervezeti rend, a körülményes döntési mechanizmus. Sőt maradnak azok az alsó- és felső szintű vezetők, akikről már ma is „suttogja” környezete és tudja a felettese, hogy nem képes ellátni feladatát. Ez csak néhány példa, amelyekkel úgy érzem nem merült ki tartalékaink sora. Céljaink sikere azon is múlik, hogy pártszervezeteink hogyan tudják megteremteni a cselekvésben a párttagok egységét, megértetni és elfogadtatni az előttünk álló feladatokat, mozgósítani környezetüket a végrehajtásra. Ahhoz, hogy az egyéneket, kollektívákat cselekvésre ösztönző munkahelyi légkört teremtsenek, a pártmunka módszereinek, stílusának is változnia kell. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a pártmunka mozgalmi jellege minden szinten erősödjék, emberközpontú legyen. Joggal vetődik fel a kérdés mindenkiben, van minden szinten feladattervünk, állásfoglalásunk a stabilizációt és kibontakozást szolgáló tennivalókra, de milyen eszközök vannak a kezünkben ? Határozott véleményünk az, hogy legfőbb erőnk a párttagság példa- mutatása. A „miért nem lehet” elfogadása helyett a „hogyan tudjuk” hozzáállásra és egységes cselekvésre van szükség. A kivárást, óvatoskodást fel kell váltania az előretekintésnek, a „következő lépés” taktikájának. Állandó offenzívában kell lennünk és erre kény- szerítenünk a gazdasági, társadalmi élet irányítóit, szereplőit is. Módszerünk nem lehet az utasítgatás, sokkal inkább a meggyőzés, tudat- formálás és az érdekeltség megteremtése. Tudomásul kell vennünk, hogy itt emberek élnek, dolgoznak, vágyaik, elképzeléseik vannak, boldogulni akarnak, ehhez eltérő utat, módot választanak. Érdekek ütköznek, visszavonulnak, erőt gyűjtenek és újra felszínre kerülnek. De kerüljenek a felszínre ! A társadalom, a . város, a munkahelyi közösség előtt nyíltan vívják meg harcaikat. Ebben nekünk párttagoknak óriási a felelősségünk, hogy bátorítsunk, kezdeményezzünk, egyeztessünk. Kiemelném feladattervünkből az életkörülmények alakításában, a helyi szociális gondoskodásban, a munkahelyi és lakóhelyi közérzet javításában rejlő lehetőségeinket. Jól tudjuk, hogy ezek nem egyenlíthetik ki az áremelkedések hatását, az otthonteremtés gondjait és más konfliktushelyzetekből adódó feszültségeket. De enyhíthetik, esetleg mérsékelhetik hangulatváltozásainkat, bizonytalanságérzetünket, hitet tehetnek a társadalmi gondoskodásban, az emberközpontú cselekedetekben. így például a megélhetési gondokkal küzdő, alacsony nyugdíjból élőkön a helyi szociáls gondoskodás eszközeivel kell segítenünk, vagy olyan kezdeményezésekkel, amelyek megvalósítása nemcsak pénz kérdése. Meggyőződésünk viszont, hogy még a sikeres vállalatoknál, szövetkezetekben is borzolják a hangulatot, rombolják az emberi kapcsolatokat a káderügyekben tapasztalható titkolózás, a döntésre jogosult fórumokat megelőző döntések, a vgmk jövedelmekről keringő „hírek”. Pedig ezek mind az őszinte, nyílt légkör, a dolgozók beleszólási lehetőségének lebecsülését jelzik, amibe egy munkahelyi pártszervezet sem nyugodhat bele, nemhogy még „csendestárs” is legyen! Mindenhol fel kell vállalnunk a nyíltabb politizálást és véleménycserét, valós tartalommal megtöltenünk a munkahelyi demokrácia fórumait, kiszűrve a gyakran fellelhető párhuzamosságokat, erősítve ezzel is a társadalmi ellenőrzés hatékonyságát. Mindez nem lesz egyszerűen megoldható feladat, hiszen egyéni és csoportérdekeket, megszokásokat, beidegződéseket, egzisztenciákat sért. Bizonyára még a párttagságon belül is kemény konfliktusokat okoz. Lépten-nyomon találkoztunk azzal a kérdéssel, hogy mi a garanciánk a megvalósítás sikerére? Gazdasági ga- t ranciákat vártunk: forintokat, szabályzókat, rendeleteket. Elfeledkeztünk arról, hogy a garancia bennünk van, mi teremthetjük meg. Hiszen ezt a kérdést a következetlenség, a felelősségvállalás hiánya, a bizalmatlanság vetette fel. A mi garanciáink : a következetes végre hatás, a felelősen végzett munka, az egymásba és jö- vőnkbe vetett bizalom megerősítése. Ahhoz, hogy ezt elérjük azonban gondokotíá- sunkban is változnunk kell. Már jónéhány éve új fogalmakat, célokat hirdetünk, de a régi megszokott módon akarjuk elérni őket. Űj értékeket hangoztatunk, de sajátosan értelmezzük a magunk számára. Megrendült a bizalom a gazdaságirányításban — mondjuk —, közben a munkatársainkban, partnervállalatainkban sem bízunk. Ealékeztetfitet készítünk kétszavas megállapodásokról, levelezünk, szerződéseket szegünk meg. Következetes számonkérést, határozott ellenőrzést várunk felülről, de ugyanakkor következetlen kompromisszumokat kötünk, kiskapukat keresünk. Ezekkel valóban nem teremthetünk garanciát. Teremthetünk viszont azzal, ha alulról és felülről megkezdve, egymást erősítve munkálkodunk, gondolkodunk egy belátható szebb jövőért. Varga Sándorné az MSZMP Szolnok Városi Bizottságának első titkára Szemléletbeli megújulást is hirdet az flgrocoop
