Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

1987. OKTÓBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 (Folytatás az 1. oldalról) ♦ ! tevékenységének korszerűsí­tése szempontjából egyaránt igen jelentős volt. Közös ta­pasztalatunk, hogy az integ­A Kormányülés napirend­jéhez kapcsolódó kérdésekre válaszolva Bányász Rezső (a Népszava érdeklődésére) szólt a közúti közlekedési törvényjavaslat tervezetéről. Rámutatott: a gépkocsiállo­mány gyors növekedése, a robbanásszerű fejlődés ha­laszthatatlanná tette, hogy a közlekedés területén is tör­vény rögzítse az állam, il­letve az állampolgárok leg­fontosabb jogait és kötele­zettségeit. A tervezet előké­szítését széles körű társadal­mi vita. számos hasznos ja­vaslat mérlegelése előzte meg. Az Országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat lehetőséget adhat a közleke­désbiztonság javítására. a közlekedési kultúra növelé­sére. a környezeti ártalmak csökkentésére, a zavartala­nabb szállításra, és igen nagy fontosságot tulajdonít a gyalogosok, mindenekelőtt a gyermekek és az idősebbek védelmének. A bankreform eddigi ta­pasztalatairól (a Magyar Nemzet kérdésére) Bányász Rezső elmondta, hogy a Köz­ponti Jegybank és a keres­kedelmi bankok működése, együttműködése beváltja a hozzá fűzött reményeket. Űj üzletpolitikai törekvések ér­vényesülnek, új üzletágak, szolgáltatások jelentek meg. A reform még nem fejező­dött be, a kereskedelmi ban­kok jövőre fokozatosan a gazdaság pénzügyeinek in­tézésébe is bekapcsolód­hatnak, ugyanakkor a lakos­sági pénzintézetek is ellát­hatnak bizonyos kereskedel­mi banki feladatokat. Sor kerülhet új bankok alapítá­sára is. Változatlan marad ugyanakkor a külföldi hitel- felvételek központi banki monopóliuma, és fontos fel­adat lesz a Magyar Nemzeti Bank jegybanki szerepének további erősítése. Kitért arra, hogy az úgy­nevezett vagyonjegyeket a szövetkezeti gyakorlatban már bevált részjegyek min­tájára fogják kibocsátani, s ezeket valamely adott üzem ráció megkönnyítheti a tag­országok gazdaságának in­tenzív fejlesztését. Az elfo­gadott dokumentumok a KGST minőségi megújítását célozzák. a szovivo ismertette az új adórendszer bevezetése kap­csán várható társadalombiz­tosítási módosításokat (a Ma­gyar Televízió kérdésére). Mint mondta, a jogszabá­lyok lényege az. hogy a sze­mélyi jövedelemadó beveze­tése a keresettel arányos tár­sadalombiztosítási juttatá­sok, például a táppénz szín­vonalát nem csökkenthetik. A társadalombiztosítási el­látásokat. így a nyugdíjat, továbbra is végleges össze­gekben kell megállapítani és kifizetni. A jövőben a nyug­díjjárulék a jelenlegi 3—15 százalékos mérték helyett egységesen 10 százalék lesz. A nyugdíj melletti kereset után csak 5 százalékos já­rulékot kell fizetni. E vál­tozások a nettó kereseteket nem érintik, mert a bruttó­sításnál az eltérést figyelem­be veszik majd. dolgozói betemetésként vá­sárolhatják meg, osztalékot a nyereség arányában kap­nak. Lényeges, hogy az osz­talék mértéke nem korláto­zott, adóztatása pedig az ér­tékpapírokéhoz hasonlóan történik. A kormányszóvivői tevé­kenység egyéves tapasztala­tait Bányász Rezső (a Rá­diónak és a Vasárnapi Hí­reknek válaszolva) így ösz- szegezte: talán szerény mér­tékben, de sikerűit hozzá­járulni ahhoz, hogy a lakos­ság többet tudjon arról, mit tesz az állam, mit tesznek a tisztségviselők Rendszerünk a politikai nyíltság, a tájé­koztatás nyitottságának a híve, s ez nemcsak erre az egy esztendőre vonatkozik. Semmilyen körülmények kö­zött nem tudjuk helyeselni azt, ha bárki megpróbál el­titkolni a lakosság elől bár­mit, amire nincs elegendő indoka akár az állam, vagy esetleg a személyi jog vé­delme szempontjából. Az MTI tudósítója a gyógyszerek térítési díjainak várható emeléséről kérde­zett. Bányász Rezső kifej­tette: a gyógyszerforgalom évente csaknem 15 milliárd forint állami támogatásban részesül. Ennek igazságo­sabb elosztása és lehetséges csökkentése szükségessé te­szi a térítési díjak szakmai és szociálpolitikai szempon­tú felülvizsgálatát. A szak­emberek szerint az évi 10— 12 százalékos győgyszerfor- galom-növekedés és a tu­risták gyógyszervásárlási kedve összefügg a nemzet­közi viszonylatban is igen alacsony magyar térítési dí­jakkal. Losonczi Pál otthonában, Barcson él Az olimpiai részvételünk­re vonatkozó kérdésre (Ma­gyar Hírlap) Bányász Rezső leszögezte: ez ügyben kizá­rólag a Magyar Olimpiai Bizottság illetékes választ adni. Mindazonáltal rész­vételi esélyeinket optimis­tán ítélte meg. A kormányszóvivőtől meg­kérdezték (Veszprém Me­gyei Napló): Hogyan él, mi­vel tölti idejét Losonczi Pál, az Elnöki Tanács nyugalom­ba vonult elnöke? Bányász Rezső elmondta: Losonczi Pál kerek 20 évig állt az Elnöki Tanács élén. Mióta ismételten kifejezett kíván­ságát teljesítették, és a köz­élettől, a nyilvános szerep­léstől elbúcsúzott, otthoná­ban, Somogybán él. Nagy gonddal, szeretettel hozatta és részben két kezével hoz­ta rendbe a házat, ahol ko­rábban élt, s ő maga ker­tészkedik. az államfőként kapott nagy értékű ajándé­kokat a megyei múzeumnak adományozta, 5 ezer kötetes könyvtárát pedig a barcsi gimnáziumnak juttatta. Végezetül az előző érte­kezleten a kormánytagok ja­vadalmazásáról adott tájé­koztatóját egészítette ki. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának illetékeseitől kapott információ alapján közölte: az elmúlt 30 év alatt a párt következetesen érvényesí­tette azt az elvet, hogy munkatársai az állami be­osztásokban dolgozó, meg­felelő rangú munkatársak­hoz viszonyítva minden eset­ben 4—5 százalékkal kisebb fizetést kapjanak. Szervez, irányít, ösztönöz, javasol Megyei tudományos bizottság alakult Közismert, hogy napjaink­ban megnőtt a tudomány szerepe, az előttünk álló. megoldásra váró feladatok fokozottan igénylik a tudo­mányok közreműködését — a gazdasági-társadalmi élet folyamatainak minden fázi­sában. Éppen ezért egyálta­lán nem közömbös. hogy megyénkben is miként ala­kul a tudományos kutatások sorsa. hogyan válhatnak eredményesebbé a különbö­ző munkahelyeken, kutató­helyeken végzett kísérletek, kutatások, egyáltalán ho­gyan alakul megyénkben a tudományos közélet. Ez a gondolat munkálkodik an­nak a megyei tanács mellett működő Tudományos Koor­dinációs Bizottságnak a megszületésében, amely teg­nap délután tartotta alakuló ülését a megyei tanács nagytermében, s amelyen részt vettek a különböző szakmai területek kiemelke­dő megyei képviselői, kivá­ló szakemberei, s amelyen jelen volt Mohácsi Ottó. a megyei tanács elnöke is. A régi, tudománypolitikai munkaközösséget felváltó új szervezet célkitűzéseit dr. Ürmössy Ildikó megyei ta­nácselnök-helyettes ismer­tette, hangsúlyozván többek között, hogy az új bizottság, mely öt szakbizottságot fog­lal magában „szervezi a me­gye tudományos életét, ori­entálja és összehangolja a különböző tudományos kuta­tásokat, kölcsönös informá­lódási lehetőségeket biztosít a különböző kutatók számá­ra, és elősegíti a megye tu­dományos közéletének ki­bontakozását.” Tevékenysége tehát széles körre terjed ki, és minden­képpen hozzájárul majd az alkotó energiák felszabadítá­sához és jobb hasznosításá­hoz. s egyben szolgálja a tu­dományos élet demokratiz­musát is a decentralizáció jegyében, ahogyan ezt dr. Korcsogh András, a Minisz­tertanács Tudománypolitikai Bizottságának elnöke is hangsúlyozta, a kezdeménye­zés értékeit, vonásait ele­mezve. Ugyanakkor aláhúz­ta a bizottság megalakításá­nak időszerűségét is, hisz a kutatás, a fejlesztést szolgá­ló kísérletek összhangban a világban is lezajló folyama­tokkal. hazánkban is a ki­emelt területek közé tartoz­nak, megkülönböztetett elő­nyöket élveznek. Fábián Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára hozzászólásában a célkitűzések realitásának fontosságát húzta alá. s a tartalmas munka igényessé­gének gondolatát fogalmazta meg, hisz egyáltalán nem közömbös, hogy miképpen tudunk élni gazdasági és szellemi lehetőségeinkkel itt, a megyében. Az új szer­vezet, a koordinációs bizott­ság jól szolgálhatja lehető­ségeink eredményesebb ki­használását, hisz tudás és szervezettség erősíthetik egymást. Különösen akkor, ha tárgyszerű, objektív és okosan szelektív módon kap­nak támogatást azok, akik akár a legkisebb kutatómű­helyekben is, de tehetséggel művelik szakmájukat, új eredményekre törnek, ki­emelkedve közösségükből. Hangsúlyozta a tudomány képviselőinek közreműködé­si szükségességét a párt- és állami döntések kimunkálá­sában. gyakorlati megvalósí­tásában. sőt ellenőrzésében is. Az alakuló ülés második részében öt szekcióban kü- lön-külön vitatták meg a bi­zottságok az elhangzott tar­talmi célkitűzéseket, s ebből eredően fogalmazták meg sa­ját teendőiket, javaslataikat, közvetlen szakmai céljaikat a jobb, szervezettebb, ered­ményesebb megyei tudomá­nyos élet előmozdítására. Az ülés az itt elhangzottak ösz- szegzésével. és a koordiná­ciós bizottság — elnöke dr. Ürmössy Ildikó — vezetősé­gének megbeszélésével zá­rult. Döntően exportra termeinek A jövö a magasabb fokon feldolgozott termékeké Vágó híd a Bozsik Stadion szomszédságában Szolnok megye hagyományosan nagy állattenyésztő megye, ez közismert. Mindig is többet „termelt”, mint amennyit levágtak és feldolgoztak a megye húsipari üze­mei, és így van ez ma is. Nem csoda, ha a Szolnok Me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat vezetése a nyolc­vanas évek elején új vágóhíd építésének lehetőségeit latolgatta. Budapesten ugyanakkor ezzel merőben ellentétes a helyzet. Hosszú évek óta hú­zódó gond a meglévő léte­sítmények ellátása vágóál­lattal, és egyre nagyobb ne­hézségekbe ütközött a vá­gókapacitás kitöltése. Egyfe­lől tehát fejlesztési szándé­kok, másfelől pedig kihasz­nálatlan vágóhidak. Az ér­dekek e találkozását üzlet követte: a Szolnok Megyei ÁHV 1983 végén 90 millió forintért megvásárolta a Budapesti Húsipari Vállalat kispesti sertésvágóhídját. Megvásárolta, de ezzel el is költötte a pénzét, s a szükséges rekonstrukcióra; már nem maradt elegendő forrás. Az üzemet ugyanis 1937-ben építették, így a gazdacsere idején már az Nem a tőke bevonása volt az egyetlen előnye a társa­sági forma alkalmazásának; a tagok révén biztosított a vágóhíd élőállattal való el­látása. és olyan időszakban, amikor csökken a tartási kedv, ez sem kevés. A tag­gazdaságok sertéságazatai egyébként a kispesti üzem szükségletének közel 60 százalékát képesek fedezni. Floricsák Gábor gyáregy­ségigazgatóval a számok se­gítségével igyekeztünk meg­rajzolni a Szolnok—Kispesti Sertésfeldolgozó profilját. — Évente kétszázezer ser­tést vágunk le — mondta az igazgató. — Ezzel az ország közepes nagyságú ilyen üze­mei közé tartozunk. Terme­lésünk nagy részét a bőrös félsertések adják, amit ex­portra és belföldi társválla­latoknak értékesítünk. Fog­lalkozunk emellett, ma még — Azt mondta, az önöké exportvágóhíd. Mit jelent, mit takar ez a minősítés? — Közismert dolog, hogy az USA és a Közös Piac or­szágai az átlagosnál sokkal szigorúbb egészségügyi kö­vetelményeket támasztanak az élelmiszer-exportőrökkel szemben. Ez azt jelenti, hogy a vágóhidaknak is magasabb 'higiéniai követelményeket kell kielégíteniük, ha tőkés exportra akarnak termelni. Mindez valami különle­ges engedélyezési eljárást is feltételez? — Természetesen! Aki a Közös Piac országaiba sze­retne eladni, az bejelenti ötvenedik „életévéhez” kö­zelített. Tőke kellett a to­vábblépéshez, és ezt a vál­lalat a mezőgazdasági part­nereinél találta meg. Gaz­dasági társaság jött létre az AHV gesztorságával, a fej­lesztések finanszírozására. Szolnok megyéből hét téesz és két állami gazdaság lé­pett a tagok sorába, s raj­tuk kívül még két Pest me­gyei tagja is van a társaság­nak. A tagok a pénzüket — tíz­tizenötmillió forint a társa­sági szerződés értelmében — nem a belépéskor fizették be egyösszegben, hanem a beru­házás során szükség szerint, és anyagi erejük függvényé­ben. Természetes viszont, hogy a vágóhíd nyereségé­nek elosztása is a vagyoni betétek arányában történik. kisebb tételben darabolás­sal is. Ennek arányát növel­ni szeretnénk a jövőben, így növekedhetne a nemes hús­részek exportja. A termelé­sünk mindezekkel 1,1—1,15 milliárd forintra „futott fel”, és mivel exportvágóhíd va­gyunk, termelésünk 80— 90 százaléka külpiacokra ke­rül. Vagy közvetlenül, vagy közvetve, a társvállalatok feldolgozásában. — Manapság azért a nye­reség árul el legtöbbet egy- egy üzem tevékenységéről... — Nyereségtömegünk nem túlzottan nagy, de e»- a vá­góhídi tevékenység sajátos jellegéből következik. Ná-. lünk ugyanis a termékeink értékének 83—84 százalékát élőállatként a mezőgazda- sági partnerek állítják elő. Mi kevesebb értéket teszünk hozzá, ezért a viszonylag ki­sebb, 15—17 millió forintos nyereségszint. igényét a magyar állategész­ségügyi hatóságoknak, akik szigorúan megvizsgálják a jelentkező üzemet. Ha ők alkalmasnak találják, jelen­tik tovább a Közös Piac, il­letve az USA hatóságainak. Amikor aztán az ő szakem­bereik legközelebb szemléz­ni jönnek Magyarországra, szigorúan átvizsgálják az exportálni szándékozó üze­met. Ha megfelel a cég az előírásoknak, még akkor sem ülhet a babérjain, mert általában évente kétszer új­ra ellenőrzik a higiéniai szabályok betartását. Amióta a kispesti sertés­vágóhíd új gazdához került, beruházás beruházást követ. Nem volt év, hogy valami­vel ne gyarapodott volna az üzem, szükség volt tehát a társasági tagok pénzére. 1984- ben hétmillió forintért bővítették a hűtőterüket, 1985— 86-ban pedig csontozót és darabolót építettek, ki­lencmillióért. (Ezt az egysé­get tavaly ősszel közös pia­ci exportra alkalmasnak mi­nősítették a hatóságok). Az új részleg mellé építettek egy gyorsfagyasztót és fa­gyasztva tárolót is, amelyek szintén a feldolgozást segí­tik. Ez már a holnap 1967-ben még a korábbi­aknál is nagyobb beruhá­zásba fogtak. Egy új vá­gósort építettek — tovább bővítve a hűtőteret is —, amelyen már nemcsak bő­rös félsertést tudnak előál­lítani, hanem exportképes tőkehúst is. Ennek jelentő­ségét külön hangsúlyozta az igazgató: Magyarországon úgy szer­veződtek általában a húsipa­ri vállalatok, hogy az élőál­lat-felvásárlástól a nagyke­reskedői feladatokig min­dent maguk végeznek. Egy vágóhíd önmagában mindig kiszolgáltatott helyzetben van. Ha kevés a sertés, ak­kor könnyen el tudja adni, amit levágott, ám ha sok, ha túlkínálat van, akkor bajba kerülhet. A gesztor ugyan levezeti ezeket a fe­szültségeket , ám az igazi megoldás a „komplettírozás” lehet! Tehát az, ha a levá­gott sertések egy részét mi fe! is dolgozzuk. A jövő a magasabb feldolgozottsági foké... Van tehát egy vágóhíd Kispesten, a Bozsik Stadion tőszomszédságában, amely a húsiparban eddig egyedülál­ló módon, gazdasági társa­ságként működik. Meg kel­lett „tanulni” ezt a formát, úgy az ÁHV-nak, mint a vágóhíd átörökölt vezetésé­nek. A gesztor ugyanis mind addig egytelephelyes vállalat volt, most viszont, távol Szolnoktól, egy másik egységet kell irányítania. Ugyanakkor a vágóhíd veze­tő gárdájának is szoknia kellett a nagyobb önállósá­got, hiszen korábban csak egy csavarként szolgáltak a BHV gépezetében. Az első esztendők éppen ezért átmenetet, tanulóidőt) is jelentettek, ami alatt pon­tosan be kellett járatni a ®T működésének összes részegységét. Az átmeneti időnek mór vége, és a tár­sasági együttműködés ered­ményességét bizonyítja — ebben az ágazatban is —, hogy már a jövőre szóló fej­lesztési elképzelések formá­lódnak a vezetői irodák munkaasztala mellett. L M. L. Kétszázezer sertés évente Szigorúbb előírások szerint A Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet szárítóüzemében paprikát, kamillát, malátát és nyugati exportra zöldséget szárítanak szeptember végén üzembehelyeztek egy új, modern energiatakarékos szárítógépet, amely lehetővé teszi a kapacitás növelését és a termékszer­kezet bővítését (Fotó: D. G.) A kormányszóvivő tájékoztatója Folytatódik a bankreform Törvényjavaslat a közlekedésről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents