Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-19 / 246. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 19. Kommentár Stratégiai szövetség Nyugodt lélekkel állíthatjuk, évszázadok óta nem volt olyan felhőtlen a francia—német viszony, mint amilyenek most Párizs és Bonn kapcsolatai. Annyi háborúban álltak ellenfélként szemben a két ország katonái, annyi rivalizálás, heves vita zajlott már a politikusok között, hogy most szinte furcsának hat a váratlan nagy egyetértés. Pedig egyáltalán nem újkeletű és véletlen, netán rövid távra szóló, taktikai lépésekről van szó: Franciaország és az NSZK közeledése egyfajta stratégiai szövetség kezdete is lehet előbb a két ország között, majd pedig Nyugat- Európa számára — immár a korábbinál csekélyebb amerikai befolyással. Francois Mitterrand francia elnök ma kezdődő bonni tárgyalásai nem számítanak szenzációnak. Kohl és Mitterrand olyan gyakran találkoznak két- és sokoldalú megbeszéléseken, hogy lassan jobban ismerik egymást, mint egynémely rokonukat. A szokásos egynapos villámlátogatásokkal szemben azonban ezúttal négynapos program várja a párizsi vendéget az NSZK-ban. Ennyi idő már lehetőséget ad egy- egy konkrét probléma vizsgálatán túl a távlati koncepciók egyeztetésére, a közös tervek kidolgozására. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Nyugat-Európa csak akkor tudja megőrizni eddigi helyét a világ politikai és gazdasági életében, ha egyre szorosabb szövetségre lép az Egyesült Államok és Japán konkurenciájával szemben. A nyugat-európai integráció két legharcosabb híve és magja pedig éppen az NSZK és Franciaország. A természetes ellenfelekből így lettek természetes szövetségesekké, félretéve a mélyen gyökerező ellentéteket és ellenszenveket. A NATO-n és a Közös Piacon belül a két ország egyre gyakrabban képvisel közös álláspontot, erősítve ezzel Nyugat-Európa tárgyalási pozícióit a többi szövetségessel szemben. Ennek a szövetségnek van még egy aspektusa. A „szemtelen veréb” fedőnevű hadgyakorlaton idén nyáron első ízben gyakorolta a két ország hadserege a kétoldalú együttműködés minőségileg új formáit egy esetleges ellenséges támadás elhárításában. A közös dandár felállításának tervével együtt ez már egy olyan katonai kapcsolat kialakulását jelzi, amely túlmegy a NATO keretein — hiszen Francia- ország nem tagja az Atlanti Szövetség katonai szervezetének. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szövetség ki ellen irányul, ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy a nyugat- európai integráció hosszú távon feltételezi az Egyesült Államoktól való nagyobb függetlenséget és a földrész más országaival kialakítandó szorosabb együttműködést is. Mitterrand mostani bonni tárgyalásain sok kérdésre születik majd válasz, s nyilván újabbak vetődnek majd föl. Hosszabb időnek kell még eltelnie, hogy pontosan értékelni tudjuk ezt az új fejleményt Európa életében. A mostani helyzet alapján a francia—nyugatnémet kapcsolatok használhatnak is, árthatnak is földrészünk általános viszonyainak. Reménykedjünk az előzőben, de ne feledkezzünk meg az utóbbiról sem. Horváth Gábor Tasácsktzás Ktoszkvttaa Program a szovjet mezőgazdaság fejlesztésére Szombaton az SZKP Központi Bizottságának székházéban tanácskozáson tekintették át a párt- és gazdasági szervek feladatait az agráripari komplexum feldolgozó ágazata fejlődésének meggyorsításában. (Ezzel kapcsolatban moszkvai megfigyelők arra emlékeztetnek, hogy az SZKP KB még az idén napirendre tűzi ülésén a mezőgazdasági termelés problémáit). A tanácskozást Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg. Gorbacsov a napirend fontosságát hangoztatva emlékeztetett; azokra a haladéktalanul megoldandó feladatokra, amelyek elsőbbségére a párt júniusi plénuma hívta fel a figyelmet. Az élelmezés kérdésének rendezése, a mezőgazdasági termelés növekedése szükségessé teszi a gazdasági, anyagi, technológiai és szervezési gondok mielőbbi felszámolását. Ha most nem foglalkozunk a tárolás, a szállítás és a mezőgazdasági termékek feldolgozásának kérdésével, az ügy nem fog a kívánatos gyorsasággal előrehaladni. Az élelmiszeripari géppark megújítása a legfontosabb teendő, enélkül nem tudjuk megvalósítani az élelmiszer- programot. Az előrelépéshez meg kell határozni azt a programot, amely az ágazat műszaki elmaradottságának felszámolását szolgálja. A napirend előadójaként Nyikolaj Rizskov miniszíer- elnök rámutatott arra, hogy az agráripari komplexum feldolgozó ágazatának fejlődése lassúbb a mezőigazdasági termelés növekedésénél. A kormányfői beszámoló elemezte a kialakult helyzet okait, szólt az áttörés útjairól. A beszámoló kontakt feladatokat tűzött ki, amelyeknek megoldása hozzájárulhat az élelmiszeripar, a kereskedelem és a vendéglátás műszaki és technológiai elmaradásának felszámolásához. A tanácskozás, amelyen sok hozzászólás hangzott el, Mihail Gorbacsov zárszavával fejeződött be. Nemzeti megbékélés A Szovjetunió üdvözli a kambodzsai javaslatokat A Szovjetunió üdvözli a Kambodzsai Népköztársaság kormányának konstruktív javaslatait — a probléma politikai rendezésének alapjait meghatározó programnyilatkozatot —, s azt úgy értékeli, hogy e kezdeményezések azon kedvező előjelű változások keretébe illeszkednek, amelyek a Kambodzsa körül jelenleg kialakult helyzetben figyelhetők meg. Ezt hangsúlyozza a szovjet kormány szombaton Moszkvában közzétett nyilatkozatában. A kormánynyilatkozat fontos kezdeményezésnek minősíti az október 8-án meghirdetett programot, s megállapítja, hogy a nemzeti megbékélés politikájának megvalósítása komoly előrelépést jelent a konfliktushelyzet feloldásának útján, a kambodzsai vezetés jószándékát bizonyítja. Szovjetunió a maga részéről változatlanul a kambodzsai probléma békés rendezéséért száll síkra, s kész más érdekelt országokkal együtt mindenben elősegíteni e folyamat sikerét. A Szovjetunió támogatja a kambodzsai kormány által javasolt nemzetközi konferencia összehívásának gondolatát, amely kidolgozná a leendő megállapodások megvalósításának garanciáit, szavatolná függetlenségét és a térség békéjét. A Szovjetunió kész részt venni ezen a konferencián. A Kambodzsa körül kialakult konfliktushelyzet politikai megoldásának nincs alternatívája — hangsúlyozza végezetül a szovjet kormány nyilatkozatában, s reményét fejezi ki, hogy az új kezdeményezések címzettjei a szükséges politikai akaratról tesznek tanúbizonyságot, s a maguk részéről hozzájárulnak a kambodzsai probléma rendezéséhez, a nemzeti megbékélés elvei alapján. Az úticél és feladat ismeretlen Újabb amerikai hadihajók az Öbölben Spanyol jelölt az UNESCO élére Az UNESCO Végrehajtó Tanácsa egész éjszakai vita után a spanyol Federico Mayor Zaragozát jelölte 30:20 szavazatarányban a szervezet új főigazgatójává. A jelölést a kedden összeülő közgyűlésnek is jóvá kell hagynia. Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális szervezete 41 éves fennállása alatt példátlan politikai és eljárási csatában született meg a jelölés. Négy szavazási fordulóban egyik pályázó sem kapta meg az 51 ta>- gú tanács abszolút többségének szavazatát, de mindvégig az eddigi főigazgató, a szenegáli Amadou Mahtar M’Bow állt az élen. Az ötödik, döntő forduló azzal kezdődött, hogy M'Bow bejelentette visszalépését a küzdelemtől. Levelében hangoztatta, hogy hozzá akar járulná a nehezen kialakuló közmegegyezéshez, de nem titkolta, hogy nagy keserűséggel áll félre. M’Bow a legkeményebb kifejezésekkel bélyegezte meg a nyugati országok ellene indított „politikai, diplomáciai és sajtó- kampányát” a kilépésekkel és a tagdíjfizetések megtai- gadásával való zsarolást, amá rányomta bélyegét az egész választásra. Olajmegáilapodás Vasárnapi jelentések arról számoltak be, hogy további négy amerikai hadihajó érkezett az Öbölbe, a közelben állomásozó flottacsoportosítás egységei közül. A hajók feladatát, úticélját egyelőre nem közölték. A The Washington Post vasárnapi elemzése szerint egy — a rakéták indítóállásai ellen végrehajtott — amerikai csapás egyértelműen az állítólagos amerikai semlegesség feladását bizonyítaná. mert Iraknak nyújtott katonai segítséget jelentene. Az indítóállások a felderítési adatok szerint megszállt iraki területen vannak. Ez egyúttal megnehezítené az Egyesült Államok tárgyalási helyzetét az ENSZ- ben. ahol a washingtoni kormány Irán elleni szankciókat akar keresztülvinni. Heves belpolitikai vitákat is kiválthatna. Másrészt viszont az Egyesült Államok „szavahihetősége” szenvedne attól, ha Washington nem folyamodnék katonai megtorláshoz: az Egyesült Államok ugyanis korábban teljes védelmet Ígért az amerikai zászló alatt közlekedő hajóknak, és azt mondotta, hogy amennyiben támadás érné azokat, feltétlenül sor kerülne válaszcsapásra. * * • Mir Hoszein Muszavi iráni miniszterelnök vasárnap hivatalos látogatásra Szíriába érkezett. Az arab államok közül Szíria támogatja a legerőteljesebben Iránt az Irak elleni háborúban. ítéletidő Hollandiában. A 150 km-es szélvihar fákat döntött ki, súlyos károkat okozott a városokban (Telefotó— REUTER — MTI — KS) Szállítás a Kaszpi-tengerenát Irán évente ötmillió tonna nyersolajat szállít a Szovjetuniónak, amiért cserébe kétmillió tonna feldolgozott olajipari terméket kap majd — erről született elvi megállapodás a szombaton Moszkvában befejeződött szovjet—iráni tárgyalásokon. A szovjet tárgyalóküldöttséget Kosztaintyin Katusev, a Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke vezette, míg az iráni delegáció élén ®o- lam Reza Agazadeh, olajipari miniszter állt. Az olajforgalom a Kasz- pi-tengeren bonyolódik majd, teljes egészében* a szovjet tankhajók teljesítik a szállításokat. BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságát a párt most megnyílt 2. országos konferenciája alkalmából. MOSZKVA Vasárnap a délutáni órákban elhagyta a Szovjetunió légi terét az a Cessna 172 típusú egymotoros sportrepülőgép, amellyel Matthias Rust hamburgi fiatalember május 28-án engedély nélkül behatolt szovjet területre és a moszkvai Vörös tér mellett ért földet. A Cessna megérkezését hétfőre várják Hamburgba. PÁRIZS Francois Mitterrand francia elnök szombaton másfél órás munkareggelin tanácskozott Mario Soares portugál elnökkel, aki háromnapos magánlátogatáson tartózkodik Párizsban. A megbeszélésen elsősorban a Közös Piac kérdései kerültek szóba. DAMASZKUSZ Szíriába érkezett szombaton Julij Voroncov szovjet első külügyminiszter-helyettes, aki közel-keleti kőrútján előzőleg Egyiptomban és Jordániában járt. Damaszkuszban szombaton találkozott szíriai kollégájával, Faruk as-Saraával, és az iraki—iráni háborúról valamint a közel-keleti rendezésről tárgyalt vele. KGST Átváltható pénz? Mikor lesz teljesen átváltható, vagy ahogyan a szakemberek mondják, konvertibilis a szocialista közösségben a pénz? Elképzelhető, hogy idővel a zsebünkben vitt forintot átválthatjuk és vásárolhatunk a moszkvai GUM áruházban, vagy a lengyel boltokban, a szoci-' alista országból érkező turista pedig nálunk költheti el kedve szerint rubeljét, zlotyját? Hogy a magyarázatoknak elébe vágjunk, szögezzük le: belátható időn belül aligha valósul meg az átválthatóság, ehhei előbb meg kell teremteni az anyagi feltételeket, árubőséget a keresett, jó minőségű termékekből. Ezzel indokolható, hogy a szocialista országok turistái nem „konverthatják” korlátlan mennyiségben „nemzeti pénzeiket”, korlátozott valutamennyiséget költhetnek el külföldön turistaútjaik során. Ha mindez így van, mi értelme és jelentősége van annak, hogy a KGST moszkvai ülésszakán több felszólaló beszélt a szocialista országok „közös pénzének” a transzferábilis rubelnek átválthatóságáról, illetve arról, hogy legyenek csereszabatosak a nemzeti pénzek is? Grósz Károly* magyar és Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő is utalt arra, hogy a „pénzt” fontosságának megillető helyre kellene rakni a KGST-ben, de ezt mindketten távlati, szakaszonként megvalósítható célként fogalmazták meg. részleges konvertibilitásról beszéltek. Fontos megszorításokkal éltek tehát, mert — mint a szovjet miniszterelnök — elmondta, „a szabad átválthatósághoz időre és jelentős változásokra van szükség a gazdasági mechanizmusban, a tagországok együttműködését meghatározó elvekben.” Az ülésszakon is bírálták a résztvevők a szocialista országok közti „egyszerű árucserét”, ami — hogy profán hasonlattal éljünk — azt jelenti: a tagországok szembeállítják egymással az eladott gyümölcsöt, gabonát a vásárolt szénnel, vagy kőolajjal. Kétoldalú megállapodásokban rögzít'k a szállítandó mennyiségeket, az árat, így a szállítások értékét megadják hozzá rubelben, ettől azonban a pénz még nem válik valóságos pénzzé. Ha valamelyik ország mondjuk több gabonát szállított a másiknak, mint amennyi terméket onnan beszerzett, nem tud mit kezdeni a többlet összeggel: transzferábilis rubeljét, nem „válthatja át”, nem kérhet valamilyen más árut érte harmadik országból. Helyesebben: kérni kérhet, de áruhiány miatt értékes terméket aligha kap a pénzéért. Már a hetvenes években felismerték a tagországok, hogy a forgalom kétoldalú jellege, a pénz korlátozott szerepe maga is is fékezőleg hat az áruforgalom bővülésére, különösen az intenzív vállalatközi munkamegosztás kibontakozását gátolja. A korszerű gazdasági integrációt ma már nem a gabona—szén típusú csereforgalom, hanem a közös, ese- tenkint több nemzeti vállalat részvételével megvalósuló termelési együttműködések, közös tudományos, termelési vállalkozások jellemzik. Sok résztvevőre és sok témára kiterjedően kell ez esetben egyeztetni az együttműködés feltételeit, főként az árakat ahhoz, hogy mindenki megtalálja a vállalkozásban a számítását. Ez ma még számos ok miatt nehezen megy. A szerződéses árakat az ötéves világpiaci árak alapján állapítják meg a KGST-ben, de a felek a konkrét megállapodásokban ettől a „közös ártól” gyakorta térnek el, mégpedig ugyanannak a terméknek az esetében. Vagyis a transzferábilis rubel értéke alkalomtól függő. Nem hasonlíthatók össze a tagországok belső árai szerződéses (világpiaci) árakkal, hiszen az országok belső árrendszere eltérő. Következésképpen a traszferábilis rubelben kifejezett árak mást-mást jelentenek, és főképpen eltérő érdekeltséget közvetítenek a különböző tagországok termelői felé. Folytathatnánk hosz- szan a sort azzal, hogy — némi túlzással —, annyiféle árfolyama van a közös pénznek, ahányféle az árucsere, vagyis hiányzik a pénznek a transzferábilis rubelnek, illetve a nemzeti valutáknak az egymáshoz viszonyított reális árfolyama. Szakértők véleménye szerint a tagországok vállalatainak bővülő piaci együttműködésétől, a KGS/T- piac, egyben a világpiac felé nyitott gazdálkodástól remélhető az, hogy a nemzeti valuták pénzfunkciói fejlődnek. Ez pedig együtt jár majd a közös pénz funkcióinak bővülésével, valós értékének kialakulásával is. A szocialista országok ezzel lépéseket tesznek a „részleges konvertibilitás” felé. A KGST 43. ülésszakán megállapodás született arról, hogy a tagországok megvizsgálják, miként változtatható meg a szocialista gazdasági integráció mechanizmusa, és e munkában „figyelembe veszik az egyes tagországokban működő mechanizmusokat, továbbá a mechanizmusok tökéletesítésére tett eddigi erőfeszítéseket”. A tagországok úgy képzelik, hogy a kilencvenes évekre dolgozzák ki a szakaszosan megvalósítható programot amely teljesebben épít majd a valóságos érték-, ár-, és költségviszonyokra. Nem egyszeri rendelkezés kérdése tehát a valuta-átválthatóság bevezetése. Ehhez mélyreható és átfogó jogi, szervezeti, gazdasági változtatások szükségesek. Az átválthatóság egységes elveket, a gazdasági mechanizmusok közelítését tételezi fel, és ezen a téren számos akadályt kell még leküzdeni. Marten János