Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

1987. SZEPTEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TANÉVNYITÓ A MEZŐTÚRI FŐISKOLÁN Legfontosabb teendők között, a képzés minőségének javítása Tanévnyitó ünnepséget tartottak tegnap a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Mezőgazdasági Gé­pészüzemmérnöki Főiskolai Karán. Az ünnepséget Fe- renczy József főigazgató­helyettes nyitotta meg, kö­szöntötte a résztvevőket, az új első éveseket, a meghí­vott vendégeket; köztük Si­mon Józsefet, a megyei párt- bizottság titkárát, Bereczki Lajost, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettesét és Janik Józsefet, a gödöllői egyetem rektorhelyettesét. A megnyitót követően a nyolcvanegy nappali tagoza­tos első éves hallgató foga­dalmat tett, majd Patkós István főigazgató kézfogás­sal hallgatóvá avatta őket. Az idén levelező tagozaton nem indult első évfolyam. A „gólyák” esküje és ava­tása után Patkós István tan­évnyitó ünnepi beszédet mondott. Megemlékezett ar­ról, hogy a főiskola pontosan egy évvél ezelőtt lett a gö­döllői egyetem kara. A rövid idő alatt több területen is sikeres együttműködés bon­takozott ki az anyaintéz­mény és a főiskola között, különösen az egyetem gé­pészmérnök karával. A kap­csolatok szélesítése azonban nem jelenti az önállóság csökkenését. Ellenkezőleg, hiszen az új oktatási tör­„Hallgatóvá fogadom”... vény révén növekedett az intézmények önállósága. A főigazgató elemezte az oktatási törvényből adódó feladatokat is, s a képzés minőségének javítását, a megújhodást, a korszerűsí­tést jelölte meg az első he­lyen, a legfontosabb teendő­ként. S ez természetesen nemcsak a tanárok dolga, hiszen nem csupán rajtuk áll az oktatás-nevelés sike­re. Éppen ezért a hallgatók­hoz szólva felhívta figyel­müket az igényességre, a szorgalmas tanulásra, képes­ségeik kibontakoztatására. hogy minél alaposabban fel­készülhessenek választott pályájukra, s az értelmisé­gi életformára. A megnyitó után Baráth Mihály a kari KlSZ-bizott- ság titkára köszöntötte az első éveseket majd jutalma­kat adtak át, a tanulmányi, a közművelődési munkában és a sportban élenjáró hall­gatóknak. Bejelentették, to­vábbá, hogy Hajnal Antal­nak, a Középtiszai Állami Gazdaság igazgatójának 1987. szeptember 1-től cím­zetes főiskolai tanár címet adományoztak. Az első bemutató előtt Új nyugdíjas bérletek Az idén ősszel a Szigligeti Színház 13-án, vasárnap délután 5 órától fogadja el­ső vendégeit, mégpedig az óz, a nagy varázsló című kétrészes zenés mesejáték­kal. Az évad többi darabja is jó színházi csemegének ígérkezik; a műsortervben szerepel színmű, operett, köl­tői játék, komédia, tragédia és egy új magyar musical. A műfajok változatossága első látásra arra enged következ­tetni, hogy a válogatás min­denben igyekszik megfelel­ni a várható igényeknek. Az előadások látogatottsá­gát természetesen meghatá­rozza a kibocsátott bérletek választéka és ára is. Az idei évad hat előadásra szóló bérletkiadásával kapcso­latban dr. Kató Lászlóné. a színházi jegyiroda vezetője tájékoztatta lapunkat. El­mondta, hogy a tavalyi ki­tűnő évad után megnőtt az érdeklődés az előadások, il­letve a bérletek iránt. Más megyékből — Gyomár ól. Ceglédről, Hevesről és Ti- szakécskéről is — többen je­lentkeztek már bérletekért. Figyelembe véve a kiskere­setű színházrajongók igénye­it az idén — a korábban is meglévő felnőtt, ifjúsági és külön négy előadásra szóló diákbérlet mellett — kibo­csátottak kétfajta kedvez­ményes nyugdíjas belépőt is, amellyel csütörtöki és vasár­napi napokon délután 3 órá­tól látogathatók a darabok. (Űjdonság az is egyébként, hogy a színház szerdától va­sárnapig játssza a műsorra tűzött darabokat. Hétközna­pokon délutáni, vasárnapo­kon pedig délelőtti diákelő­adások is lesznek. Nem ti­tok. hogy ezekkel a korai műsorkezdésekkel a szerve­zők gondoltak a Széchenyi lakótelep színházba járó kö­zönségére is.) Annak ellenére, hogy a megyeszékhely vállalatait — a jelek szerint — egyelőre nem kapta el túlságosan a bérletvásárlási láz. szép számban fogynak a bérletek. A többi már a remélhetőleg a jó és élményszámba menő előadásokon múlik. Kiállítások, vásárok Frankfurttól Moszkváig Magyar könyvek külföldön A szocialista országok egyik legjelentősebb kiállí­tásán, szeptember 8-tól Moszkvában megrendezen­dő nemzetközi könyvkiállí­táson és -vásáron 1400 köte­tet sorakoztat fel a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. A bemutatón a Corvina és az Akadémiai Kiadó idegen­nyelvű kötetei mellett to­vábbi 18, magyar nyelven publikáló kiadó újdonságait tárják a látogatók elé. Több kiadvány a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójára jelent meg. A tárlóban helyet kapnak orosz és szovjet szerzők ma­gyarul közreadott művei, a Szovjetunió történelmével foglalkozó kiadványok, me­zőgazdasági témájú köny­vek, kották, folyóiratok és poszterek is. Mészáros József, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat ügyvezető igazgatója el­mondta. hogy a hazai tudo­mányos élet megismertetésé­re, a magyar kultúra külföl­di terjesztésére törekedve, az év eleje óta 15 országban képviselték magyar partne­reiket. A könyvkiállításokon és vásárokon megkötött üzle­tek. illetve szerződések sze­rint a külföldi vásárlók kö­rében leginkább a magyar vonatkozású útikönyvek. a szakácskönyvek, a művésze­ti- és a fotóalbumok kere­settek. A bemutatkozások sora februárban Frankfurtban a zenei könyvek kiállításával kezdődött. A külföldön Editio Musica néven ismert Zene­műkiadó kiadványai közül NSZK-beli. francia és hol­land cégek Liszt össz-kiadá- sokat vásároltak, népszerű volt az 50 kottából álló rézfúvós-sorozat. és sokan érdeklődtek Kurtág György művei iránt. A tizedik londoni könyv­nyomtatási vásáron — ex­portlehetőségeket keresve — a külföldi megrendelésre ké­szült, korábban megjelent kötetekből adnak ízelítőt. Igen nagy sikere volt má­jusban a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ren­dezett ásvány- és kőzet kiál­lításnak. A nagy érdeklő­désre való tekintettel az in­tézményben megalakítják az ásványgyűjtők baráti körét, amelynek első foglalkozását szeptember 17-én 18 órától tartják meg. Ha majd a szellem napvilága... Gondolatok az írástudatlanság ellőni küzdelem nemzetközi napján 99 A termószet nyárvégi pompájával gyö­nyörködtet még, ám az isko­lák már benépesültek, meg­kezdődik a színházi és hang­versenyévad, felpezsdül a szellemi élet. De tömegek élnek a világ legkülönbözőbb tájain, amelyek kívülréked- tek a szellemi élet viliódzó fényein, mert hiányzik az az alapvető képességük, amely- iyel az ember birtokba tud­ja venni a műveltséget, a tudományt, lépést tud tarta­ni a technikai haladással. Azokról a milliókról van szó, akik nem tudnak írni, olvas­ná. Értük szállt síkra az UNESCO, az ENSZ tudomá­nyos szervezete által össze­hívott teheráná világkong­resszus, amely 1965. szep­tember 8-án úgy döntött, hogy ezt a napot minden esztendőben az írástudatlan­ság elleni küzdelemnek szen­teli. Hogy a Földön élő ötmil- liárd emberből hány analfa­béta, azt nem tudjuk. Csak következtethetünk olyan adatokból, mint például In­diában 1981-ben a 15 éven felüli népesség 59 százaléka volt írástudatlan., ebben a fiatal generáció 43—44 szá­zalékkal szerepel1. Egyiptom­ban a 15 esztendősnél Idő­sebb lakosság 62 százaléka analfabéta, a fiatalok között csak 10 százalékkal alacso­nyabb ez az arány. A példa­ként felsorolt adatok súlyát akkor érzékeljük igazán, ha belegondolunk, hogy India a világ második legnépesebb országa, 450 millió felnőtt lakójából több mint 265 mil­lió analfabéta, és a 15 éven aluli 300 milliónyi gyermek­ből sajnos még várható „utánpótlás”. Az Egyiptomi Arab Köztársaság harminc- milliónyi felnőtt lakójából mintegy 18 millió ember írástudatlan, és a 20 millió gyermekből is valószínűleg sokan gyarapítják az analfa­béták számát. Közelebbi példát említve: Jugoszláviában a felnőtt la­kosság 10 százaléka nem tud ímá-olvasni, ez azonban az idősebb korosztályra jellem­ző, a fiatalabb generációnál 1,2 százalék ez az arány. Magyarországon nem beszé­lünk írástudatlanságról, de tény, hogy hazánkban a 15 évnél idősebb népesség 1,1 százalékának, azaz 110 ezer embernek egyáltalán nincs iskolai végzettsége. (A 15—24 év közötti fiataloknál 0,6 szá­zalék ez az arány). Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy például 1986- ban a tizenhatodik életévü­ket betöltött fiataloknak csak 95.6 százaléka végezte el a 8 általános iskolát, év­ről évre nő a lemorzsolódás. Aggasztó az is, hogy évi 40 ezer felett van az osztályis­métlés az általános iskolák­ban, és a rossz előmenetel okai között szerepel, hogy a gyerekek 3—6 százaléka ol- vasászavarraá küzd; ismeri a betűket, mégsem tud ol­vasni. Tudomásul kell vennünk, hogy nálunk is van „új anal­fabétizmus”, hogy a gyere­kek egy része nem tanul meg jól írni, olvasni, (szá­molni), az általános iskolá­ban. És akik nem folytatják tanulmányaikat (az idén 22 ezer fiatal döntött így), vagy akik még a nyolc általánost sem fejezik be, azok mun­kájuk során sem végeznek szellemi tevékenységet, ma­gánéletükben viszont legfel­jebb egy-egy levél megírása jelenti számukra a nagy fel­adatot. Olvasni pedig „nincs idő”, inkább tévét néznek, de vajon mit profitál a kép­ernyőn látottakból az, aki egy komolyabb könyvet nem olvasott el életében, akinél hiányzik az általános mű­veltség biztos alapja. Ahogy múlnak az évek, feledésbe mennek a gyermekkorban megtanultak, az olvasás örö­me nélkül legfeljebb iegy- egy képregényre futja az érdeklődésből. Így az álta­lános tankötelezettség korá­ban megmarad, sőt gyarap­szik egy réteg, amely a tu­dáshoz vezető úton az első akadályt — az írás-olvasás tökéletes készséggé fejlesz­tését — sem küzdötte le si­kerrel. Hazánkban pedig bőven van mit olvasni, hiszen a könyvtárakban például csak Dánia, Finnország, Norvégia és Svájc előzött meg ben­nünket: nálunk százezer la­kosra 1984-ben 98 kiadott mű jutott, Indiában 1, (1982-es adat), Egyiptomban 4, (1978- as adat). Ezek az arányok arra is figyelmeztetnek, hogy a fejlődő országokban mi­lyen nagy a veszélye annak, hogy a szegényebb népréte­gekből, akik egyszer v már megtanulták a betűvetést, azok is elfeledjék, mert nem áll módjukban gyakorolni, nem írnak, és nem jutnak olvasnivalóhoz. Természetesen nem elhatározás kérdése, hogy egy-egy fejlődő ország mennyit költ közművelődés­re, mennyi pénzt fordít kul­turális kiadásokra, a gazda­sági fellendülésnek viszont egyik nagy akadálya az írás- tudatlan tömegiek képzetlen­sége. Ezt az ördögi kört csak nemzetközi összefogással le­het megtörni, és ebben hiva­tott segíteni — az UNESCO irányításával — az írástudat­lanság elleni világméretű küzdelem. Ahogy a mi Pe­tőfink szemléletesen megfo­galmazta: „Ha majd a szel­lem napvilága /Ragyog min­den ház ablakán/ Akkor mondhatjuk, hogy megáll­junk...”, de addig még van tennivalónk bőven a saját házunk táján is. I. E. Negyedszázada az élvonalban Jubilált az Omega Omega. Fogalom a hazai könnyűzene történetében. Irányzatok jöttek-mentek, de ez a népszerű zenekar mindig együtt tudott marad­ni, s képes volt akkor is újat hozni produkciójában, ami­kor a beat-, illetve a rockze­ne elismerten válságos idő­szakot élt át. Megújhodással telt negyedszázad áll az Omega mögött. Nem kis do­log ilyen tisztes kort megér­ni manapság, amikor nap mint nap hallhatunk hírt ze­nekarok felbomlásáról, át­alakulásáról. A Kisstadionban rendezett jubileumi koncert nemcsak az Omega számára volt mér­földkő, hanem az egész ma­gyar rockzene felnőtté válá­sát is jelentette egyben, már ami a kort illeti. A krónikás képzeletében úgy élt a leen­dő koncert, hogy itt hizony olyan fergeteges produkciót lát majd, amilyet még élő­ben soha. A balsejtelmek ak­kor kezdődtek, amikor kide­rült, hogy néhány perccel fél 9 előtt még mindig lehet bőven jegyet kapni a hely­színen. (Rockzenénk neve­zetes ünnepére nem volt annyi ember kíváncsi, hogy megtöltsön egy tizedrész ak­kora helyet, mint a Népsta­dion!) A kezdés látványosnak in­dult. .. volna, csak éppen Kóbor János mindkét (!) mikrofonja csütörtököt mon­dott — s történt mindez a pénteki első előadáson. A második számtól kezdődően már értékelhető produkciót láthatott a közönség. Amint az várható is volt; időben visszafelé haladt a zenekar. Sorra csendültek fel sláge­rei a korábbi nagylemezek­ről, s elhangzott egy egyve­leg az 5. és 6. albumról. Köz­ben hallhattunk egy kiadós dobbűvölőt Debreczeni Fe- renctől. A technikának kö­szönhetően időnként már nem is dobra emlékeztetett a ritmusszekció, hanem in­kább valamiféle ördögi, kö­vethetetlen hangszerre. Mol­nár György gitárszólójával kifejezetten retrográd játé­kot nyújtott; az effektekre támaszkodó hangorkán köze­pette jószerével csak színpa­di nyargalászásra összponto­sított. A „perpetuum mobi­le” Kóbor János ezen az es­tén többször is átmeneti ba­rátságot kötött a hamis han­gokkal — valószínűleg a túl­zottan erős és kemény rit­musalap miatt. Benkő Lász­ló érthetetlen módon nem csillantotta meg képességeit — annál inkább a világítás- és lézertechnika kezelői; európai színvonalú bemuta­tót tartottak a fényeffektu­sokból. És akkor szinte észrevétle­nül bejött a színpadra Pres­ser Gábor és Laux József. Mihály Tamás basszusgitá­ros: „Együtt az aranycsapat; Puskás öcsi csak később jön.” A régi Omega sorra vette legendás dalait; a Nap­lementét, az Ismertem egy lányt, a Petróleumlámpát, a Tízezer lépést és természe­tesen a Gyöngyhajú lányt — zárásképp. Az egykori sláge­rek már nem úgy szólaltak meg, mint annak idején. Ta­lán az ütött-kopott hangsze­rek hiánya tette, de a mosta­ni elektronikai csodák más­sá formálták a nótákat, mint ahogy magát az Omegát is. Hiába, változnak az idők.. J. J. I nagy oktá bari szocialista forradalom évfordulóján Irodalmi pályázat A TIT Szolnok Megyei Szervezetének irodalmi szak­osztálya irodajlmi pályázat- k tót hirdet a nagy októberi szocialista forradalom 70. év­fordulója alkalmából, Szol­nok megyében élő alkotók számára. Pályázni lehet olyan, má­sutt még meg nem jelent no­vellával, lírai alkotással, amely korunk aktuális tár­sadalmi problémáit felvállal­va buzdít szocialista társa­dalmunk értékeinek megbe­csülésére, hangsúlyozza az egyén és a közösség eltvá- lasztnatatlan összetartozását, a népek közötti barátságot, egymásrautaltságot. A mű­vek beküldésének határideje 1987. szeptember 30. Cím: TIT Szolnok Megyei Szerve­zete, Pf.: 140. irányítószám: 5001. A pályázatokat két pél­dányiban, jeligével kérik. A pályázó küllőn, zárt borí­tékban mellékelje a nevét és a címét! A pályázatok érté­kelésére, a díjak átadására 1987. november 7-ig kerül sor. A pályázat meghirdetője a következő dijakat tervezi kiadni kategóriánként: I. helyezés: értékes szov­jetunióbeli utazás, II. helye­zett: 7 ezer forint, III. helye­zett: 4 ezer forint. A legjobb alkotásokat 1988-ban antológiában kí­vánják megjelentetni. ásványok barátai

Next

/
Thumbnails
Contents