Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

1987. SZEPTEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vita az adóreform törvényjavaslatáról (Folytatás az 1. oldalról) gi zárszavában — reflektál­va a vitában többször is éle­sen felvetett kérdésre — ígé­retet tett arra, hogy legké­sőbb október 31-ig a jövő évi szabályozók minden rész­letét nyilvánosságra hozzák). A vitában mindenekelőtt azt kifogásolták, hogy sem az állampolgárok, sem a képviselők felkészítése nem volt megfelelő. A sajtóban gyakran félreérthetők, egy­másnak ellentmondóak az információk, s nem az új­ságírók, hanem a nyilatkozó pénzügyi szakemberek hibá­jaként rótták fél, hogy a vá­laszok időnként irritálták az érdeklődő olvasót, tévénézőt. A képviselők a bizottsági ülés napjáig sem az átdol­gozott minisztertanácsi mun­kaprogramot", sem az adóre­form végrehajtásával kap­csolatos jogszabályokat, sem pedig a kormány szociálpo­litikai csomagtervét nem kapták meg, így — mint rá­mutattak — nehezen foglal­hatnak állást pusztán a tör­vénytervezetek" ismeretében. Az ülésen konkrét indít­vány hangzott el arra, hogy a személyi jövedelemadó ter­vezett adómentes sávját 48 ezer forintról emeljék fel 70 ezer forintra. A javaslat sze­rint ez a módosítás az adó­zók 23 százalékát érintené kedvezően, az adóbevételeket azonban csak 4 százalékkal, 2—3 milliárd forinttal csök­kentené. Begyakorlásra két év Javasolták a vitában, hogy a büntetések szempontjából az első két év legyen türel­mi idő, hiszen az adózóknak gyakorlatot kell szerezniük; elhangzott, hogy a nagycsa­ládosok támogatásának egyik módja lehet, ha a három- és többgyermekesek tízezer fo­rintos jövedelemig nem fi­zetnek majd adót. Többen hitet tettek a kreatív alkotók fokozottabb támogatása mel­lett, volt, aki a nyugdíjak teljes adómentességét szor­galmazta, s a 'kisiparosok védelmében is szót emeltek, mondván, hogy az adófizetés esedékességét nem az álta­luk végzett munka számlá­zásakor, hanem a bevétel kézhezvételekor kellene megszabni.' Madarasi Attila részlete­sen válaszolt a felvetett kér­désekre. Nem értett egyet azzal a javaslattal, hogy a nagycsaládosok tízezer fo­rintos jövedelem alatt ne fi­zessenek adót, ugyanis eb­ben az esetben fizetésüket nem bruttósítják, s ez nehe­zítené helyzetüket. Kiemelte: a törvényterve­zetben külön paragrafus kö­telezi a kormányt arra, hogy a gazdasági körülmények megváltozásakor — tehát például az adótábla tételei­nek elavulásakor — javasla­tot terjesszen elő az Ország- gyűlésnek a módosításra. Tájékoztatta a képviselőket, hogy a lakásfinanszírozás rendszerében más változások is napirenden vannak, a szo­ciálpolitikai kedvezmény összege például várhatóan már 1988-tól megváltozik, s a család nagyságához mérten növekszik majd. Az adófi­zetés „begyakorlására” kért két éves próbaidővel kapcso­latban Madarasi Attila el­mondta: az első évben eny­hébb lesz az elbírálás, de a szankciókat alkalmazni kell, mert az adómorál mai szint­jén erre szükség van. Szociálpolitikai program Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága is ülést tartott tegnap dr. Pes- ta László elnökletével a Par­lamentben. A testület az ál­talános forgalmi adóról, a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvényjavas­latokat, illetve az élelmisze­rekről szóló 1976. évi IV. tör­vény módosítására vonatko­zó javaslatokat vitatta meg. A képviselőkhöz előzete­sen eljuttatott előterjeszté­sekhez fűzött szóbeli kiegé­szítőjében Békési László pénzügyminiszter-helyettes hangsúlyozta: Az alapvető cél, hogy a gazdálkodó szer­vezetek jövedelmi pozíciója kedvező irányban változzék. E cél elérését segíti elő a tervezett adóreform. Beve­zetésével csökkentik a men­tességeket, kedvezményeket az alacsony hatékonysággal termelő vállalatoknál, szö­vetkezeteknél, s a jövedel­mek egy részét a fogyasztás terhére átcsoportosítják a termelés, a műszaki fejlesz­tés erőteljesebb finanszíro­zására. Az adóreform a tisz­tánlátást is segíti, alkalma­zásával fény derül arra, hogy melyek a nemzeti jö­vedelem termeléséhez hozzá­járuló, illetve az azt fo­gyasztó gazdálkodó egységek. Az új adórendszer megszün­teti a béradót és a vagyon­adót, s ezek helyett az érté­kesítés minden egyes pont­ján, valamennyi termék és szolgáltatás esetén az álta­lános forgalmi adót alkal­mazza. Ez a fogyasztási célú vásárlókat terheli, a terme­lési célúakat viszont nem. Az új adónem bevezetésével csökkennek a termelői árak, s a fogyasztói árak mintegy 6 százalékkal emelkednek. Az adóreformhoz szociál­politikai program is kapcso­lódik — emelte ki a pénz­ügyminiszter-helyettes. A la­kosságot érintő veszteségek teljes körű ellensúlyozása nem képzelhető el. kialakít­ható viszont egy célzott és differenciált támogatási rendszer. Eszerint a 70 éven felüli nyugdíjasoknál és a gyermekes családoknál az adó- és árreform hatását tel­jesen kompenzálják. A csa­ládok január 1-jétől a ter­vek szerint 400—500 forinttal több családi pótlékot kap­nak, emelkedik a GYES ösz- szege, nőnek a diákok jöve­delempótlékai is. Fél évvel hosszabb ideig folyósítják a gyermekgondozási díjat, s egy-egy család 2500 forint beiskolázási segélyt kap min­den évben. Egyedi és rend­szeres szociális segélyezési­re is a korábbinál jelentő­sen több pénzt fordítanak majd a tanácsok. Ennek a szociálpolitikai programnak a végrehajtására 25 milliárd forintot használnak fel majd a költségvetésből. Ellenőrzés A vitában felszólalók kö­zül Szírtesné dr. Tomslts Erika (Budapest) több módo­sítási javaslatot fűzött tör­vénytervezetekhez. Indítvá­nyozta például, hogy társa­dalombiztosítási reform is kapcsolódjék az adóreform­hoz, s ennek ütemezéséről adjon tájékoztatást a kor­mány. javasolta továbbá, hogy nemzetközi tapasztala­tok alapján kezdődjék meg a bérreform alapvető irá­nyainak kijelölése, s gyere­kenként legalább 800 forint­tal emeljék a családi pótlé­kot. Megfontolásra ajánlotta adóügyi bíróság, illetve az Országgyűlés adóügyi bizott­ságának létrehozását. Dr. Juhár János (Pest me­gye) arra hívta fel a figyel­met, hogy a közintézményi fogyasztás csökkentésével is jelentős összegek takarítha- tök meg, s indítványozta: több ország gyakorlatához hasonlóan hazánkban is az adófizetők szövetsége ellen­őrizze az adókból befolyó pénz felhasználását. 1 A képviselők észrevételei­re Békési László válaszolt. Munkájuk értéke az idén nem csökkent Nyereséges a Térkövet Háziipari Szövetkezet rehabllltáolóa üzeme A szociálpolitika ország­szerte egyre nagyobb figyel­met fordít a megváltozott munkaképességű dolgozók helyzetére. A szociális jutta­tásokon túl munkalehetősé­gek biztosításával is igyekez­nek sorsukon javítani.. A ’80- as évek idején foglalkoztatá­si gond j ük enyhítésére a megyében is pályázatot írtak ki. Egyebek között a Túrkevei Háziipari Szövet­kezet ás élt a felkínált lehe­tőséggel. A megyei tanács támogatását elnyerve 1983- ban nyitotta meg kapuit a szövetkezet rehabilitációs üzeme. A város csaknem száz­negyven megváltozott mun­kaképességű dolgozója közül a bedolgozókkal együtt negy­vennek ad a szövetkezet munkát. Az induláskor ti­zenkettes létszámot a szövet­kezet korábbi dolgozói tet­ték ki, akik már ismerték a termeléshez kapcsolódó befe­jező munkafodyama tokát, a térítők, szalvéták, futók roj­tozását, szálszedését, vasalá­sát és csomagolását. A reha­bilitációs üzemben mind­emellett könyvkötéssel és díszdobozgyártással is fog­lalkoznak. Az évek során a szövetkezet vezetősége folya­matosan kereste azokat a munkaalkalmakat, amelyek jövedelmezővé tették az alapvetően szociális indítta­tású vállalkozást. Tavaly ugyanis bevezet­ték a nejlontasakok gyártá­sát. A termelés azóta egyre bővült. Ez a tevékenység mind a szövetkezet, mind pedig a rehabilitált dolgo­zók számára megfelelő szin­tű jövedelmet biztosít. A di­namikus fejlődés következ­tében az üzem ebben a fél­évben 185 százalékra növel­te árbevételét Nyeresége pedig az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 190 százalékos volt. Mindez azt is jelenti, hogy a szövetke­zet termelési értékéhez im­már 45 százalékkal járulnak hozzá a megváltozott mun­kaképességű dolgozók, akik most tovább szeretnék fo­kozni a termelésit, a nyeresé­get és a hatékonyságot. Gaz­dasági eredményeikkel kí­vánják bizonyítani, hogy munkájuk teljes értékű. Az építőiparban Szigorúbb minőségi ellenőrzés Az Építésügyi Minőségel­lenőrző Intézet és hét terü­leti állomásának szakembe­rei az év első felében 830 vizsgálatot végeztek. Több mint száz esetben találtak olyan hibát, amelynek meg­szüntetése külön intézkedést igényelt, így kötelezték a felelős vezetőt a javítások záros határidőn belüli el­végeztetésére. Szabálysérté­si eljárás megindítását, vagy gazdasági bírság kiszabását kezdeményezték 53 állami vállalatnál, 9 építőipari szö­vetkezetnéd; 2 termelőszö­vetkezeti építési részlegnél, továbbá 43 magánszemély szabálytalan építkezése mi­att. A tanácsoknál az idén felő­állított új építésfelügyeleti csoportok működése lénye­gesen kiterjesztette az épí­tésügyi minőségellenőrzést, s a tanácsok felkérésére ál­talában — különleges mű­szerekkel jól felszerelt — EMI-ál lomások szakértői vé­gezték a vizsgálatokat. Az ellenőrzések új vonása, hogy most már rendszeresen vizs­gálják és vizsgáztatják a magánlakásépítési munkákat is. Két és fél ezer ifjú család lakásra vár a megyében A fiatalok lakáshelyzete a statisztika tükrében A gazdasági-társadalmi fejlődésünk új jelenségei, ne­hézségei egyes rétegeket, köztük a fiatalokat is igen érzékenyen érintették és méginkább felszínre hozták sajátos problémáikat. Az életkörülményeken belül a lakásviszonyok alakulása ki­emelt fontosságú és döntően befolyásolja azt. Az önálló otthon megteremtésének fel­tételei számottevően nehe­zedtek az utóbbi időben. A pályakezdő fiataloknak csupán igen kis hányada rendelkezett önálló lakással, mintegy kilenctized részük a szülőknél élt. Így az első, munkába lépéskori lakásuk jellemzői tulajdonképpen a szülők lakásáról adtak ké­pet. A 35 éven aluli aktív keresők 63 százaléka kétszo­bás lakásban élt. Az ennél nagyobb lakásban lakott 13 százalék, kisebben 24 száza­lékuk. A fiatalok 68 százalé­ka nélkülözte a komfortos körülményeket. Mindezek­ből az is következik, hogy a fiatal generációk megfelelő otthonteremtéséhez — főleg a jelenlegi lakásméretek mi­att — nélkülözhetetlen az önálló lakás. A munkába állást követő 10. esztendőben — a felmé­rés szerint — még mindig igen jelentős (40 százalék) a szülőkkel közös lakáshasz­nálat, de az önálló otthonok aránya már meghaladta az 50 százalékot. Megállapít­ható volt az is, hogy a koruk A korábbiakhoz képest je­lentősen csökkent az állami lakásépítés, melynek aránya az 1981. évi 17 százalékról 1984-re 12 százalékra mér­séklődött, 1986-ban pedig már csak 6 százalék volt. így tehát a fiatalok többsé­gének lakásgondjait a ma­gasabb készpénzterheket igénylő családi ház építés, illetve OTP-lakás vásárlás oldhatja meg. Ezt az adat- felvétel során kapott vála­szok is jól tükrözték, ugyan­is a fiatalok harmada épí­tett, negyede az OTP-től, egyötöde magánszemélytől vásárolta lakását. Szolgálati lakásban lakott 10 százalé­kuk, ennél kisebb, de nagy­jából egyenlő nagyságrendű azok hányada, akik öröklés­sel vagy tanácsi bérlakás ki­utalással jutottak önálló ott­honhoz. További feszültséget je­lent, hogy a lakások felsze­reltségének növekedésével, a korszerű anyagok elterjedé­sével együtt gyors ütemben emelkedtek az építkezés költségei. Az állami építő­ipari vállalatok által kivite­lezett egy négyzetméter la­kásterületre jutó nettó (a te­Mindez azért is figyelemre méltó, mert a népességen be­lül a 15—34 évesek jelentős, több mint egynegyed részt képviselnek, s számuk eléri a 120 ezret a megyében. A Központi Statisztikai Hivatal 1984-ben végzett reprezentatív ifjúsági adat- felvételének eredményei ké­pet adtak a fiatalok hely­zetének néhány részletéről, többek között lakáshelyzetük főbb vonásairól is. előrehaladtával nemcsak a lakásgondok mérséklődtek, hanem a lakáskörülmények is javultak. Igen erőteljesen, 28 százalékra csökkent ugyanis a komfort nélküli és 13 százalékra az egyszobás lakásokban élők aránya. A megye fiataljainak ekkor 58 százaléka két-, 24 százaléka három-, 5 százaléka négy és több szobás lakásokban élt. Tehát az első lakásaikhoz viszonyítva már pusztán a lakásnagyság növekedése is minőségi változást jelen­tett. A vizsgált mindkét életsza­kaszban a szellemi foglalko­zásúak lakásviszonyai lénye­gesen jobbak voltak, mint a fizikaiaké. A fiatalok la­káskörülményeit foglalkozá­sukon és korukon túl a lakóhelyük is lényegesen befolyásolta. A községek­ben élők valamivel na­gyabb alapterületű, a vá­rosiak pedig lényegesen komfortosabb lakásokban laktak. lek és a közművesítés nél­küli) építési költség 1981-ben 8200 forint volt, 1984-ben már meghaladta a 11 ezer fo­rintot, 1986-ban pedig más- félszerese az öt évvel ko­rábbinak. A kezdő fizetések nehezen fedezik az éppen csak meg­alakult családok kiadásait. 1984-ben a megyében élő fiatal családok egyötödének havi jövedelme ugyanis nem érte el a 7000 forintot, egy- harmaduké 7001—9000 forint közötti volt, egynegyedü­ké pedig 9001—11000 fo­rint közés esett. A jövedel­mi viszonyokból is látszik, hogy a fiatalok jelentős cso­portjának az önálló otthon megteremtése, a családi élet indítása igen nagy terheket jelent, melyeket saját ere­jükből alig, vagy csak nehe­zen képesek egyedül viselni. A szülők anyagi segítségét, a nagyobb összegű szülői tá­mogatást tehát nem csupán a hagyományok, hanem rá­szorultság is élteti. A fiata­lok harmada a szülőktől ka­pott pénz felhasználásával tudott csak lakást vásárolni, illetve építeni. Ez pedig to­vább rontja azoknak a fia­taloknak a lakáshoz jutási esélyeit, akik támogatására a szülők anyagi helyzete miatt roncs lehetőség. Je­lentős a szülők nem anyagi jellegű segítségnyújtása is. Az építkezők harmadának (ezen belül a városban épít­kezők közül minden hatodik­nak. a községekben minden másodiknak) könnyítette helyzetét a hozzátartozók kétkezi munkája. A lakáshoz jutás általános nehézségeivel párhuzamo­san fokozott teret kaptak azok a szándékok és intéz­kedések. amelyek a kiemelt rétegek lakásproblémájá­nak megoldását segítették, így elsősorban a fiatal háza­sok és a nagycsaládosok tá­mogatása erősödött. A szo­ciálpolitikai támogatás gyermekek és eltartottak számától függő növelése, il­letve a kedvezményes kama­tozású kölcsönök felső hatá­rának felemelése javította az építkezők és lakásvásárlók pénzügyi feltételeit. Az állami támogatás A lakásépítési program végrehajtása érdekében a Szolnok Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága az 1984— 1986. évekre hároméves ter­vet dolgozott ki és hagyott jóvá, amely a fiatal házasok, két- és többgyermekes csalá­dok kiemelt lakáshoz jutta­tását szolgálta. Többek kö­zött vissza nem térítendő tá­mogatással, hitelmentes köl­csönnel segítették a rászoru­ló családokat és bővült (mennyiségben és minőség­ben) az állami telekkínálat is. A program 1025 család la­kásproblémájának megol­dását tűzte ki célul a megye városaiban és Martfű nagy­községben. Ezzel szemben 2074 család lakásgondját szüntették meg, melyre — a helyi tanácsok pénzeszközei­vel együtt — 117 millió fo­rintot használtak fel. Az igen jelentős túlteljesítést a ter­ven felüli központi támoga­tás és kiegészítő hitelkeret nagymértékben elősegítette. A program tehát lényegesen enyhítette a meglévő feszült­ségeket, de továbbra is nagy­számú fiatal vár lakásra. Az 1986. év végén nyilvántartott lakásigénylők közül ugyanis 1523 fiatal házas és 984 többgyermekes család nem rendelkezik önálló lakással. Mindez pedig arra mutat, hogy a meglévő gondokat csak társadalmi összefogás­sal, többirányú központi, megyei és helyi intézkedé­sekkel, továbbá növekvő mértékű szülői támogatással lehet csak fokozatosan meg­oldani. Horváth Lászlóné KSH Szolnok Megyei Igaz­gatósága, csoportvezető Együtt e szülőkkel A lakáshoz Jutás esélyei A Vízgépészeti Vállalat kunhegyest gyára erre az évre 165 millió forintos árbevételt ter­vezett. A különböző vasszerkezeti elemeken kívül bérmunkát is vállalnak. Képünkön a Ganz Villamossági Művek részére a villany motorok állórészeit esztergálják (Fotó; T. Z.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents