Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

1987. SZEPTEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Folytatódtak a bányásznap ünnepségei Kocogó -szórakozó „olajosok” a Tíszaligetben Beszélgetés, pihenés a szabadban, a háttérben sakkcsaták, s mint bal oldali képünk mutatja az apróságok is jól szórakoztak A dorogon rendezett nagy­gyűlésen Kapolyi László ipa­ri miniszter mondott ünnepi beszédet. A kormány nevé­ben köszöntötte a bányászo­kat, majd az ipar szerkezeté­nek tervezett átalakításáról és a bányaipar feladatairól, jövőjéről beszélt. Hangsú­lyozta : a kibontakozási prog­ram eredményes és mielőbbi megvalósításának alapja a gazdaság modernizálása, az ipar struktúrájának a meg­újítása. A szerkezetátalakí­tásban kiemelten fontos fel­adat hárul a hazai szén, kő­olaj, földgáz, urán és más ércek, ásványok kitermelői­re, fel kutatóira. A gazdasá­gosan kitermelhető hazai energiahordozókra és alap­anyagokra nagy szüksége van és lesz a jövőben a népgaz­daságnak. A szelektíven fej­lődő és exportorientált ipar­szerkezet kialakításához is elengedhetetlen a bányásztok munkája. A bakonyi bauxitbánya vállalat dolgozói szombaton Tapolcán, a város melletti parkerdőben ünnepelték meg a bányásznapot. A mecseki bányameden­ce több mint húszezer dol­gozóját szombaton a pécsi Nemzeti Színházban rende­zett ünnepségen köszöntöt­ték. Változatos kulturális és sportprogramokon vehettek részt a Komárom megyei bá­nyászok: Dorogon, Orosz­lányban és Tatabányán két­napos népi és iparművészeti vásárt rendeztek, s egészna­pos műsorokkal szórakoztat­ták a látogatókat. Változatos kulturális és sportprogrammal várták á bányásznapon az „olajoso­kat” a Tíszaligetben. Szom­baton délelőtt a család apra- ja-nagyja kocoghatott a Ti- sza-parti sétánytól egyene­sen a tiszaligeti strand terü­letére. A strand mellett kör­hinta és lovaglás várta az érdeklődőket. A strand fái kellemes árnyékot adtak a nyárra emlékeztető meleg­ben. A fák alatt asztalok, székek — letelepedhettek a családok. Délelőtt a felnőt­tek sportolhattak; lehetett választani női férfi kézilab­da, labdarúgás, asztalitenisz, lábtenisz között. A gyerekeket Reschofszky György műsora szórakoztat­ta. Az elején még megoszlott az apróságok figyelme a strand élményei: és az elő­adó között. „Találtunk egy békát, gyertek!” — kiabált bele egy apróság a műsorba. Aztán a közös játék lekötötte a kicsiket. „Kitől fél a kis­egér?” — énekelték együtt az előadóval. Szintén gyerekeknek szóló program volt az SZMT mű­velődési háza dolgozóinak kínálata; késő délutánig ül­tek az apróságokkal az ár­nyas fák alatt, és tanították őket játékot készíteni. Bárki elleshette, hogyan készül ba­ba a fakanálból, méhecske a pingponglabdából. A játék­készítésnek nem az vetett véget, hogy az érdeklődés megcsappant, hanem elfogy­tak az anyagok. Délben pörkölt-, savanyú­ság- és egyéb ínycsiklandó illatok terjengtek a levegő­ben. Délután családi vetél­kedőre lehetett benevezni, majd fővárosi művészek ad­tak műsort. Volt tombola- sorsolás, sakkszimultán, modellező bemutató. A kel­lemes, igazi szórakozást, ki- kapcsolódást nyújtó nap diszkóval zárult. Bírságolni is tanulnak Környezetvédelmi szaktanfolyam Hathetes környezetvé­delmi szaktanfolyamot szer­vez vállalatok és szövetkeze­tek részére a budapesti ter­mészettudományi stúdió kör­nyezetvédelmi oktatóköz­pontja az országos környe­zet- és természetvédelmi hi­vatal támogatásával. Az alapfokú tanfolyam célja, hogy az intézmények, a gazdálkodó szervek kör­nyezetvédelmi felelőseit fel­készítse munkakörük szak­szerű ellátására valamint is­mereteket nyújtson a kör­nyezetvédelmi jogi, gazdasá­gi és műszaki szabályozásá­ról. Egyebek között tájékoz­tatást adnak a központi kör­nyezetvédelmi alaphoz be­nyújtható pályázatok felté­teleiről, a környezetvédelmi bírságok eljárási és számítási módjairól. A tanfolyam október 27- én kezdődik, s hat héten ke­resztül minden kedden 11 órától 15 óráig tart. Helye a TIT Természettudományi Stúdió (Budapest, XI. Bocskai út. 37.) Jelentkezési határidő szeptember 30. Részletes-fel­világosítást a 667-622/13 te­lefonszámon kaphatnak az érdeklődők. Kigyulladt a lucernavágögép Tegnap délelőtt a Kun- csorbai Búzakalász Terme­lőszövetkezet területén mun­ka közben kigyulladt egy lu­cernavágógép. A tüzet amit percek alatt eloltottak, az ékszíj elcsúszása miatti súr­lódás okozta. A kár értéké­nek és a géphiba okának megállapítására folyik a vizsgálat. összefogással Egy ház a Tabánban Benépesül a Középtiszai Tájvédelmi Körzet központja Szolnokon Miközben az olvasó a mai lapot forgatja, éppen a bú­torokat pakolják be a Kö­zéptiszai Tájvédelmi Körzet központját jelentő nádfede- les házacskába. Tabán 50. Ez a házszám. A picurka telek, s rajta a ház, amelynek létrejötte sokféle­képpen jó példa. A közmű­nőnként, esténként. Szívesen látott vendégek lesznek a természetvédelemmel foglal­kozó általános- és középis­kolások, az érdeklődők, a szakkörök. Az épület —amennyit most elárul — tehát kívül-belül maga a csoda! A parányi kert szintén. Nézzék csak a ahol Lőrincz Istvánnal, a tájvédelmi körzet vezetőjé­vel beszélgettünk. Beszélget­tünk egy olyan kerti pádon ülve, amely a nyáron készült a tiszasasi Tisaa-parton, a sokadik középtiszai termé­szetvédelmi tábor egyik la­kójának fejszecsapásai nyo­mán. De sok jó beszélgetést Ak.i abba beleül, azon is elgondolkodhat; hogyhogy nem kapott telefont éppen ez a fontos közhivatalt?), köz­intézményt?), a természet- védelem élő szolnoki szim­bóluma? Ezt egyelőre Ló- rincz István sem tudja, pe­dig a legtöbbet bizonyára ő üldögélt abban a székben! Azt viszont állítja, hogy oda­haza — hiszen mindezidáig a lakása volt a „hivatala” — most is számtalanul csörög a telefonja, leggyakrabban napközben, hivatalos időben, hivatalos ügyben... — E — Fotó: Mészáros János veket kifizette, a telket in­gyen adta a városi tanács. Az építtető, a beruházó az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal. A ház a Tabánban illetékes két építész-tervező Pár Nán­dor és Nagy István alkotó fantáziáját dicséri. Nyugod­tan leírhatjuk: kis csoda született. Egy olyan, múltat idéző, az egvkori — s ha nem len­nénk ez ügyben kissé szkep­tikusak, kimondanánk; a mostani és a majdani — kör­nyezetbe illeszkedő, formá­jával és elrendezésével mé­gis a mának, s a jövőnek szóló ház épült hatvan négy­zetméteren, amilyenből sok épülhetne! (Bízunk benne, hogy a kivitelező, az Építő- Javító és Szolgáltató Válla­lat szakemberei kijavítják a mostanság jelentkező hibá­kat, s végül az ő kezük mun­káját is dicsérhetjük). Minek örülhetünk még? Annak, hogy ezzel végre nyugalmas otthonra léitek a Középtiszai Tájvédelmi Kör­zet szakemberei, a társadal­mi természetvédelmi szol­gálat tagjai, s egyúttal talán a szolnoki madarászok is. A napközbeni nyugodt alko­tómunkát biztosító dolgozó- szoba vagy az emeleti ta­nácskozó persze nemcsak velük népesülhet be délutá­ház előtti akácfát! Nem kel­lett kivágni. Pedig nagyon útban volt ám! S megnézhe­ti a betérő a fedett színt is kiszolgál még az a kényel­mes ülőalkamatosság! Hát fönn, az emeleten a „gondol- kodószék”7 Nemcsak a pénzen múlik... „Nincs rá pénz”, „A je­lenlegi gazdasági helyzet­ben egyszerűen...”, „Van­nak elképzeléseink, de az anyagi lehetőségek határt szabnak”... Aki sokat jár értekez­letre — mint újságíró is — annak nem ismeretlenek ezek a mondatok, félmon­datok, hivatkozások. „Visz- saaköszönnek”. Mindegy miről van szó: egészség­ügyről. netán közlekedés­ről, esetleg a vendéglátás kulturáltságáról. És nemcsak a szakmai terület mindegy, hanem az időpont is. Hivatkoztak már ekkép tavaly, tavaly­előtt, és lehet, hogy hal­lunk ilyet jövőre is. Akár magnetofonra lehetne ven­ni egy-egy értekezletet, és a következő évben leját­szani. Ezek a tények két dolgot mutatnak; egyrészt, hogy a gondjaink évről-évre ha­sonlóak (legfeljebb meg­oldásuk válik egyre sürge­tőbbé) másrészt, hogyany- nyira belénkivódtak már ezek a sztereotip válaszok, hogy nem is mindig gon­dolkodunk megoldásokon vagy részmegoldásokon. Igen, gyakran úgy érzi az ember, amikor a pénzre meg a gazdasági helyzetre hivatkozva elutasítanak egy-egy javaslatot, hogy a dolog ezzel „elintéződött”. Mert talán valamit mégis lehetne kezdeni azzal a ja­vaslattal, de könnyebb „hivatkozni”. De hogy ne csak a leve­gőbe beszéljek, íme egy­két példa arra, hogy nem lehet mindent pénzzel el­intézni, pontosabban van­nak dolgok, amelyeket pénzzel se lehet megoldani, és vannak dolgok, amelyek megoldásában a pénz sze­repe igen csekély. Értekezleteken, tanács­kozásokon évről-évre szó van arról, hogy a kórházi ápolónők fizetése alacsony, sokat kell dolgozniuk, so­kan elmennek a pályáról. Hogy nem lehet csak a hi­vatástudatra építeni. a nővérnek is meg kell élnie valamiből. Azt mondom én. a kívül­álló, hogy igazuk van. De azt is mondom, hogy az igazsághoz még sok min­den hozzátartozik. Az is, hogy vannak kórházi osz­tályok, ahonnan „mene­külnek'' a nővérek (szer­kesztőségünket is fölkeres­te nemrégiben egyikük), és vannak osztályok, ahol ,.sorban állnak” azért, hogy ott dolgozhassanak. Pedig — mivel ugyanazon kór­házról van szó — a fizetés nem nagyon különbözik. Vagy sokat beszélnek ar­ról — és tapasztaljuk is —, hogy a boltban az el­adók udvariatlanok, ér­dektelenek. Nem lehetőket érdekeltté tenni, alacsony a fizetésük — tessék, kész máris a „hivatkozás”, amely mögé mindig el le­het bújni. Mégis; vannak áruházak, amelyek próbál­koznak; például kiteszik a jól dolgozók fényképét az üzletben. A Szolnok és Vi­déke Áfész a Skála Tisza- vidék Áruház új gazdája pedig nekilátott, hogy —a lehetőségein belül — anyagi érdekeltséget te-- remisen az eladásban. Köjál-ellenőrrel járva az éttermeket, nem egy he­lyen tapasztaltuk, hogy kimarad a mosogatás egyik fázica. Nem azért, mert nincs meg a hárommeden­cés mosogató, hanem mert rosszul szervezik az edé­nyek tisztítását, mert aki ott áll a medencék mel­lett, nem tudja, hogyan kell csinálni. Vagyis, nem a pénzen múlik... Nem szeretném a „min­den jó. minden szép. min­dent meg lehet oldani” op­timista zászlólengető sze­repét vállalni. Csupán ar­ról gondolkodtam — hátha mások is velem tartottaki —, hogy sokszor pénz nél­kül vagy kevés pénzzel Is lehet változtatni, jobbá tenni életünket. Hogy pa­zarlás — hitünk, remé­nyeink pazarlása — lé­gy inteni, elintézni, hivat­kozni az ilyen-olyan gaz­dasági helyzetre, ha oly­kor némi ötlettel, munká­val is segíteni lehet. P. E. Dobogós traktoros Jászkisóri siker az országos szántóversenven A Mezőberényi Aranyka­lász Termelőszövetkezet volt a házigazdája szombaton a nádudvari kukorica- és ipa­rinövény termesztési együtt­működés 420 taggazdasága számára meghirdetett orszá­gos szántóverseny döntőjé­nek. Az 1986-han és az idei tavaszon megrendezett terü­leti elődöntőkön 41 traktoros szerzett jogot a mezőberé­nyi versenyen való indulásra. A mezőberényi szántóbaj­nokságot a nemzetközi sza­bályok keretei között ren­dezték meg. A versenysza­bályzat lényegesebb eleme, hogy meghatározott időn be­lül. a szántásra kijelölt terü­leten a munkaműveleteket a lehető legjobb minőségben kell elvégezni. Rendkívül szi­gorúan ellenőrizték a bírák az előírt 24 centiméteres szántásmélységet, a nyitóba­rázda egyenességét, a forga­tás minőségét, a területkl- szántás maradéktalan telje­sítését. Jól jellemezte a ver­seny feszültségét és egyben színvonalát is, hogy volt olyan versenyző, akinek azon múlott a jobb helyezése, hogy néhány méteres szakaszon egy-két centiméterrel eltért a megadott szántásmélység­től. A bíráló bizottság főbírája. Mészáros István, a Magyar Agrártudományi Egyesület szántóverseny bizottságának elnöke szerint az utóbbi évek legjobban rendezett és leg­színvonalasabb versenyét vívták a mezőberényi határ­ban. A három, gépnagyság szerinti kategóriában vetél­kedő traktorosok mindegyike kiváló munkát végzett. ki­emelkedően jó teljesítmény­re, pontos munkára volt szükség ahhoz, hogy valaki helyezést érjen el. Ez sikerült Kökény Józsefnek, a Jász- kiséri Lenin Termelőszövet­kezet traktorosának, aki az 1. kategóriában — a legna­gyobb teljesítményű gépek versenyében — harmadik helyezést ért el, s az ered­ményhirdetéskor 5000 forint jutalmat vehetett át. A verseny rangját minősí­ti, hogy a legjobban szere­pelt traktorosok az első szá­mú jelöltjei annak a csa­patnak, amely majd a Bul­gáriában megrendezésre kerülő szántó-világbajnok­ságon hazánkat képviséli. Emelkedik egyes üdítőitalok ára Az Állami Pincegazdasá­gok tájékoztatják a vásárló­kat, hogy szeptember 7-től a költségek növekedése mi­att a Márka és Capri szén­savas üdítőitalok egyes vá­lasztékainak fogyasztói ára differenciáltan, 3,9 százalék­tól 11,1 százalékig terjedő mértékben emelkedik. Így például a 2 dl-es Már­ka szőlő, alma, málna ára 3,60 forintról 3,90 forintra, az 1 literesé 14,30 forintról 15,40 forintra, a 2 dl-es Márka narancs, grape-fruit, limonádé ára 3,60 forintról 4 forintra, az 1 literesé 15,40 forintról 16 forintra emelke­dik.

Next

/
Thumbnails
Contents