Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-30 / 230. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. SZEPTEMBER 30. Hazánk vendége Franz Vranitzky (Folytatás az 1. oldalról) leütését. Az osztrák és a magyar Himnusz elhangzása után a kancellár a magyar miniszterelnök társaságában ellépett a díszszázad előtt. Az ünnepélyes fogadtatás végeztével a vendégek és vendéglátók gépkocsikba szálltak, s a szálláshelyre hajtottak. Szűk körű találkozóval kezdődött Franz Vranitzky hivatalos programja. Grósz Károly és vendége megbe­szélést folytatott a Parla­mentben. Ezt követően — az Or­szágház Delegációs termé­ben — megkezdődtek a ma­gyar—osztrák hivatalos tár­gyalások. A plenáris ülésen Franz Vranitzky mellett fog­lalt helyet a tárgyalóasztal­nál Ulrich Stacher, a Szö­vetségi Kancellári Hivatal főtanácsosa, Max Kothbau- er, a szövetségi kancellár kabinetfőnöke és Arthur Agstner. A magyar tárgya­lócsoportot Grósz Károly vezeti, tagjai: Marjai József, Kovács László külügymi­niszter-helyettes és Nagy Já­nos. A tervezettnél mintegy fél órával hosszabb szűk körű megbeszélést követő tárgya­láson mindkét részről mél­tatták a rendszeres magas­szintű találkozók keretébe illeszkedő, a kapcsolatok fo­lyamatosságát bizonyító lá­togatás jelentőségét. A tár­gyalópartnerek közel azo­nosan — pozitívan — ítél­ték meg a nemzetközi hely­zetben kibontakozó folyama­tokat. Ezzel összefüggésben egyetértés alakult ki abban, hogy a magyar—osztrák együttműködés további le­hetőségeit kínálja a helsin­ki folyamat. Rendezettek és rendszere­Az osztrák kancellár vá­laszbeszédében köszönetét mondott a szívélyes fogadta­tásért, a vendégszeretetért. Látogatását a hivatali elő­dök által kezdeményezett jó sek kétoldalú kapcsolataink, azok továbbfejlesztése mind­két fél érdeke — állapítot­ták meg az ülésen, kiemel­ve, hogy a politikai kapcso­latok jó hátteret adnak a gazdasági együttműködés­hez. E téren azonban még kiaknázásra váró lehetősé­gek vannak. Ezért fel kell tárni a magyar—osztrák ke­reskedelmi forgalomban ta­pasztalható visszaesés okait, valamint a gazdaság: együtt­működés új lehetőségeit. Kiterjedt kulturális kap­csolatainkat érintve elhang­zott: hazánk várhatóan 1988-ban vagy 1989-ben osztrák kulturális hétnek ad otthont, viszonzásként az 1986-os ausztriai magyar kulturális napoknak. A dinamikusan fejlődő idegenforgalomról is véle­ményt cseréltek a plenáris tárgyaláson. A magyar tárgyalócsoport tájékoztatta a vendégeket a ki-, illetve beutazást könnyítő magyar intézkedésekről. Végezetül Grósz Károly elismerését fejezte ki azért a figyelemért, amellyel az osztrák kormány a Burger- landban élő magyar népcso­port kulturális hagyomá­nyainak és anyanyelvének ápolását segíti. A plenáris ülést követően Grósz Károly és Franz Vra­nitzky a Parlament kupola csarnokában nyilatkozatot írt alá arról a közös szán­dékról, amely szerint meg­vizsgálják egy, 1995-ben Bu­dapesten és Bécsben együt­tesen megrendezendő szak­világkiállítás lehetőségét. Este Grósz Károly díszva­csorát adott Franz Vranitz­ky és felesége tiszteletére a Parlament vadász-termé­ben. A vacsorán a minisz­terelnök és a kancellár po­hárköszöntőt mondott. szomszédi párbeszéd folyta­tásának nevezte, s hozzátet­te: a kormányfők évenkénti találkozója igen hasznos, a rendszeres, közvetlen beszél­getés lényegesen hozzájárult a két ország közötti kapcso­latok gyarapodásához. Ezt jelzi a kapcsolatok te­rén az elmúlt hónapokban történt előrehaladás is. ,A kancellár példaként emlí­tette meg többek között a júliusban aláírt magyar— osztrák kohászati megálla­podást, valamint a Dunau- kraftwerks—AG és a ma­gyar partner szerződéseit a bős—nagymarosi erőmű épí­téséről. — Gyakran mond ják, hogy az Ausztria és Magyaror­szág közötti kapcsolatok az eltérő politikai és társadal­mi rendszerű államok vi­szonyában példaképpen ál­líthatók — folytatta. — E megállapítás mögött ke­mény munka, sok fáradozás rejlik. Mi mindnyájan, akik ebben együttműködtünk, büszkén tekinthetünk ered­ményeinkre, amelyekkel nemcsak államaink közja­vát, hanem — széles kere­tekben — az európai bizton­ságot és stabilitást is szol­gáltuk. Franz Vranitzky en­nek kapcsán Széchenyi Ist­ván egy megállapítását idéz­te: „A boldogságról való el­képzelés az évszázadok fo­lyamán a nemzetek életkora szerint is változik, de a bol­dogságra való törekvés ál­landóan fennmarad”. Buda­pesten és Bécsben egyaránt annak politikai felelősségét viseljük, hogy a jószomszéd­ságot igaz tartalommal tölt­sük meg. — Éppen a kétoldalú kap­csolatok probléma-mentes­sége szolgálhat a további együttműködés alapiául minden területen, ahol kö­zös érdekeink vannak. A kétoldalú együttműködés új dimenziói alakulhatnak ki, olyanok, amelyek példaképül szolgálhatnak a kelet—nyu­gati kapcsolatokban. Olyan alkotó elképzelések sem hi­ányoznak a közös gondolko­dásból, mint az 1995. évi vi­lágkiállítás közös megrende­zésének szándéka. A kancellár pohárköszön­tőjében kitért arra is. hogy a leszerelés kérdéseiben gyakran jutott közös állás­pontra a két ország. Így Ma­gyarország és Ausztria egy­aránt pozitívan értékeli az Egyesült Államok és a Szov­jetunió eredményes tárgya­lásait az európai középható­távolságú rakéták leszerelé­séről. A béke megszilárdítá­sához, a feszültségek csök­kentéséhez és valamennyi le­szerelési törekvéshez álla­maink közös biztonsági ér­deke fűződik — hangsúlyoz­ta. — Magyarország és Auszt­ria érdekazonossága megmu­tatkozott a bécsi találkozó keretében is. amely a töm­bök határain túlmenő kez­deményezéseket hívott élet­re. Ez az érdekazonosság öl­tött testet a találkozón tett közös javaslatokban, minde­nekelőtt a kultúra területén. Mindez a szó legjobb értel­mében vett politikai prag­matizmus jele is: partnert ott kell keresni és találni, ahol ez a közös érdekeknek megfelel. Az e téren tapasz­talt fejlődés egyszersmind az európai kis és közepes nagy­ságú államok erősödő öntu­datának a jele. Magyarország és Ausztria e dinamikus folyamat „elö- harcosa” — hangoztatta Franz Vranitzky. Végezetül a kancellár Ká­dár János, Németh Károly és Grósz Károly egészségére, a kapcsolatok további sikeres fejlődésére emelte poharát. Grósz Károly: B kapcsolatok szélesítésére irányuló szándék kölcsönös Grósz Károly köszöntötte a vendégeket, s hangsúlyoz­ta: a mostani hivatalos tár­gyalás nagy jelentőségű ese­mény, a megbeszélések vár­hatóan újabb ösztönzést ad­nak együttműködésünk fej­lődésének, s már a keddi tárgyalások is kifejezték, hogy a kapcsolatok szélesí­tésére irányuló szándék köl­csönös. — Tárgyalásaink során megelégedéssel állapítot­tuk meg, hogy álláspontunk a nemzetközi politika leg­több kérdésében azonos, vagy egymáshoz nagyon kö­zel áll. Egyetértettünk ab­ban, hogy világunkban most az enyhülésnek új táv­latai vannak kibontakozó­ban, de egyezett a vélemé­nyünk abban is, hogy ez nem csökkenti országaink felelősségét a kelet—nyugati párbeszéd elmélyítésének előmozdításáért. Magyarország és Ausztria helyzeténél, adottságainál fogva igen érdekelt az eu­rópai biztonság megszilár­dításában — hangsúlyozta. — a magyar kormány kép­viselői Bécsben változatlan eltökéltséggel munkálkod­nak az ott folyó utótalálko­zó eredményes befejezésé­ért. Mi reális lehetőségnek tartjuk, hogy a találkozón olyan tartalmas záróokmány szülessék, amely szélesebb utat nyit kontinensünk ál­lamainak együttműködésé­hez, kézzelfogható előnyök­kel jár a folyamatban ré­szes valamennyi állam né­pei számára. A megbeszélésekről szól­va megállapította: a kétol­dalú kapcsolatok az elmúlt években is szélesedtek, új elemekkel bővültek. E kap­csolatokat világszerte gyak­ran minősítik a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti békés együttmű­ködés nemzetközi kisugár­zású példájának. Az együtt­működésünk legfontosabb eredménye, hogy annak ha­tását állampolgáraink egyre szélesebb körben, szinte nap mint nap érzékelhetik. Grósz Károly a további­akban szólt a gazdasági­társadalmi stabilizációs, Il­letve kibontakozási prog­ramról, majd arról, hogy gazdasági fellendülésünknek elengedhetetlen feltétele a termelési szerkezet korsze­rűsítése, majd így folytatta: — Kapcsolataink építésé­nek útján számtalanszor vállalkoztunk olyan lépé­sekre, amelyek a kelet-nyu­gati viszonyban úttörő jel­legűek voltak. Vállalkozó kedvünket igazolta az idő. a két ország együttműködé­sének fejlődése. Szívből kí­vánom, hogy ezen az úton haladjunk tovább, közös erőfeszítéseink szolgálják népeink javát csakúgy, mint az európai biztonság és együttműküdés ügyét — mondotta a miniszterelnök, majd a szövetségi kancel­lár és felesége, az osztrák vendégek egészségére, az osztrák nép és az osztrák köztársaság boldoguláséra, az országaink közötti gyü­mölcsöző együttműködés to­vábbi bővülésére, a népeink közötti baráti kapcsolatok erősödésére, a békére emelte poharát. Franz Vranitzky: Kétoldalú együttműködés új dimenziéi alakulhatnak ki ENSZ-kiizgylHts A magyar külügyminiszter felszólalása Sevardnadze Brazíliában Meghívólevél Sarney elnöknek A Szovjetuniónak és Bra­zíliának nagyon hasonló a véleménye a nemzetközi vi­szonyok alakításáról, külö­nösen a nukleáris fegyverek felszámolásáról — jelentette ki Abreu Sodre brazil kül­ügyminiszter Eduard Se­vardnadze szovjet külügymi­niszterrel folytatott első ta­nácskozása után. Jósé Sarney brazil elnök a szovjet külügyminiszterrel hétfőn folytatott egyórás megbeszélésen kijelentette, hogy a Szovjetunió leszerelé­si terve „fontos gondolato­kat” tartalmaz, s Brazília érdeklődéssel figyeli mind a szovjet bel-, mind a külpoli­tika alakulását. Sarney kí­vánatosnak mondotta az ál­talános leszerelést és bírálta az űrfegyverkezést. Sevardnadze átadta Sar­ney elnöknek Mihail Gorba­csov levelét, amelyben az SZKP főtitkára jövő év má­jusától hivatalos látogatásra hívta meg a brazil államfőt. Sevardnadze ..történelmi je­lentőségűnek” nevezte a ter­vezett látogatást. Sevardnadze ma Ar­gentínába, dél-amerikai lá­togatásának második állo­mására utazik. Reagan-nyilatkozat egy svéd lapnak Fenntartott elkötelezettség A nukleáris rakéták teljes osztályának felszámolásáról létrejött szovjet—amerikai eivi megállapodás ellenére továbbra is csak a nukleáris elrettentésben bízik Reagan elnök. Ez derül ki a Svenska Dagbladet című svéd lapnak adott interjújából. A Washingtonban hétfőn nyilvánosságra hozott inter­júban az elnök úgy véleke­dett hogy még messze az az idő, amikor az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió egy­szerűen csak a bizalomra alapozhatna egymáshoz való viszonyában. „Nem áltathat­juk magunkat” — mondta Ronald Reagan, s megerősí­tette. hogy az Egyesült Álla­mok „fenntartja a NATO iránti nukleáris elkötelezett­ségét”. Kifejtette a svéd újság­íróknak azt is. hogy szerinte az atomfegyvermentesség nem növelné Skandinávia biztonságát Azt az elnök szerint csakis ,.a NATO el­rettentő ereje szavatolhatja”. Az Egyesült Államok kö­zép-amerikai politikájáról szólva Reagan azt állította, hogy a nioaraguai eUentfor- radalmároknak nyújtott amerikai támogatás mozdí­totta ki a holtpontról a bé­ketárgyalások folyamatát, mert az kényszerítette tár­gyalásra a nicaraguai kor­mányt. Várkonyi Péter magyar külügyminiszter kedden fel­szólalt az ENSZ közgyűlésé­nek ülésszakán. Várkonyi Péter közgyűlési felszólalá­sában hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mányának az ENSZ-alapok- mány céljaival, elveivel tel­jes összhangban álló politi­kája alapján küldöttségünk ezen az ülésszakon is aktí­van és konstruktívan kíván hozzájárulni a közgyűlés eredményes munkájához. Ezután arról szólt, hogy a nemzetközi feszültség eny­hülésének. az államok kö­zötti bizalom erősödésének irányába mutat a Szovjet­unió és az Amerikai Egye­sült Államok között megin­dult és állandósult párbe­széd. A leszerelésről folyta­tott kétoldalú tárgyalásaik­ban elért előrehaladás re- ménytkeltő. Olyan széleskö­rű kedvező változások lehe­tőségét ieéri, amelyek a XXI. századba átvezető új korszakot nyithatnak a nem­zetközi kapcsolatok történe­tében. Fokozott felelősséget ró ez a két vezető nagyha­talomra. Joggal várja tőlük a nemzetek egész közössége, Mihail Gorbacsov kedden francia közéleti személyisé­geket fogadott a moszkvai Kremlben. A francia vendé­gek a „Kezdeményezés ’87” elnvezésű akció keretében, 300 fős küldöttség tagjaiként érkeztek a szovjet főváros­ba. Az SZKP KB főtitkára a találkozón jó példának ne­vezte a francia társadalom különféle rétegeit képviselő csoport egyhetes moszkvai utazását, amelynek során behatóan kívánják tanulmá­nyozni a Szovjetunióban végbemenő változásokat, a szovjet emberek életét. A beszélgetésen Mihail Gorbacsov egyebek között részletesen szólt a szovjet­unióbeli átalakulásról, an­nak néhány összefüggéséről. „őszintének és építő jel­legűnek” minősítette George Bush és a lengyel vezetők tárgyalásait keddi sajtóér­tekezletén a lengyel kor­mány szóvivője. Urban kormánya nevében elégedettségének adott han­got azzal kapcsolatban, hogy az amerikai alelnök több al­kalommal is kinyiívánátat- ta: országa kész a lengyel— amerikai viszony újjáépíté­sére. Urban hozzátette, hogy ez csak a belügyek kölcsö­hogy kölcsönösen kompro­misszumokat vállalva ilyen irányba lendítsék a nemzet­közi helyzet alakulását. A magyar kormány elmúlt években folytatott külpoliti­kai tevékenységének legfőbb tapasztalata azonban, hogy a nagyhatalmak mellett min­den országnak, függetlenül nagyságától, részt kell vál­lalnia ebből a felelősségből. Majd többek között arról beszélt, hogy a nemzeti és a nemzetközi biztonság ko­runkban nem választható szét, egyik sem őrizhető meg tartósan a másik rovására, vagy alárendeltségében. Ko­runk realitásait figyelembe véve egyetlen ország sem szavatolhatja biztonságát ki­zárólag katonai-technikai eszközökkel. Ez csak politi­kai eszközökkel, közös cse­lekvéssel érhető el. Várkonyi Péter külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszakán New York­ban találkozott Javier Pérez de Cuellarral, az ENSZ fő­titkárával. Megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, az ülésszak napi­rendjén szereplő főbb javas­latokat. Nemzetközi kérdésekre át­térve Mihail Gorbacsov ki­fejtette: a világ fejlődésé­nek olyan szakaszába ju­tott, amikor az új kérdése­ket. problémákat nem lehet a ’30-as és a 40-es évek szellemében megoldani. Hi­ábavaló a mai kérdésekre Churcillnél vagy Trumannál keresni a választ. Szüksé­ges, hogy az új realitások új megoldásokra ösztönözzenek a nemzetközi kapcsolatok­ban — hangsúlyozta. A szovjet—francia kapcso­latokra kitérve Mihail Gor­bacsov nagyra értékelte a két ország vezetői közötti párbeszédet, utalt Mitter­rand elnökkel és Chirac kor­mányfővel folytatott esz­mecserére is. nős tiszteletben tartásával valósítható meg. Kérdésekre válaszolva a szóvivő emlékeztetett arra, hogy a lengyel vezetés a ko­rábbi időszakban sem ha­jolt meg az Egyesült Álla­mok politikai és gazdasági szankciói előtt. A két or­szág viszonya a jövőben sem tehető függővé a szuverén lengyel politika amerikai megítélésétől, mint ahogyan azt Bush hétfői televíziós beszéde igyekezett sugallni. A moszkvai Kremlben Mihail Gorbacsov francia közéleti személyiségekkel találkozott Urban-$ajtótái6koztató Nyílt, őszinte megbeszélések WASHINGTON Reagan elnök a leghatáro­zottabban tagadta hogy en­gedélyezte volna az egykori CIA-főnöknek. William Caseynek terroristaellenes csoportok létrehozását kül­földön. Bob Woodward, az ismert újságíró még megje­lenés előtt álló, de már ed­dig is nagy vihart kiváltó könyvének most közzétett egyik részletében azt írja: maga Casey mondta el neki, hogy az elnök aláírta a cso­portok létrehozásáról szóló titkos dokumentumot. • • • Washingtoni tárgyalásra hívta meg szovjet kollégá­ját, Dmitrij Jazovot Caspar Weinberger amerikai had­ügyminiszter. A miniszte­rek találkozóját korábban a Szovjetunió javasolta. BERLIN Mauno Koivisto finn ál­lamfő kedden három napos hivatalos látogatásra Berlin­be érkezett. Koivistót, a Ber- lin-Schönefeldi repülőtéren vendéglátója. Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtit­kára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke üdvözölte. PEKING Pekingben kedden beje­lentették, hogy Kina-szerte befejeződött a küldöttek megválasztása a Kínai Kom­munista Párt október 25-én megnyüó 13. kongresszusá­ra. A jelentés szerint a KKP taglétszáma jelenleg 46 millió, akiket a kongresz- szuson 1936 küldött képvisel majd. SUVA A Fidzsl-szigetek de fac­to máris köztársasággá ala­kult — jelentette be Sitive- ni Rabuka ezredes, a múlt pénteki katonai puccs irá­nyítója kedden, a hatalom- átvétel utáni első sajtóér­tekezletén. Rabuka közölte: hamaro­san hivatalosan is hatályon kívül helyezi az ország 17 éve elfogadott alkományát, és megszünteti a főkor* mányzói posztot, amelyet eddig Sir Penaia Ganilau töltött be, mint II. Erzsébet angol királynő képviselője.

Next

/
Thumbnails
Contents