Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
10 Kulturális kilátó 1987. SZEPTEMBER 26. A béke és a barátság jegyében A magyar népi kultúra követeIvoltak A Tisza Táncegyüttes vendégszereplése Japánban A Tim Táncegyüttes fogadása a yokohamai kikötőben Másfél hónappal ezelőtt indult el a felkelő nap országába, Japánba kéthetes vendégszereplésre a szolnoki Tisza Táncegyüttes. Annak is jó ideje már, hogy a hosz- szú utazás után törődötten, de felejthetetlen élményekkel a tarsolyunkban hazaérkeztek. Az azóta eltelt idő talán elengedő volt arna, hogy leülepedjenek, összerendeződjenek, kerek, egész történetté álljanak össze a Fuji lábainál történtek, hogy az első benyomásoknál többet megtudhassunk arról: hogyan sikerült a turné: m!t láttak, tapasztaltak a szolnokiak a XX. századi „gazdasági csoda” szülőhelyén, ahol a tudományos-technikai forradalom mellett' a hagyományokhoz való ragaszkodás is mélyen átszövi az emberek mindennapi életét. Erről beszélgettünk Kovács Mihállyal, a Megyei Művelődési és ifjúsági központ igazgatóhelyettesével, aki lelke, motorja, szervezője és vezetője volt a negyvenhat fős kulturális delegáció utazásának. — Lehetetlen vállalkozás lenne röviden elmondani a huszonnégy nap történetét, arról nem is beszélve, hogy órákon keresztül lehetne — igazán szakszerűen — ecsetelni a japánok étkezési, öltözködési, az emberi kapcsolataikban megnyilvánuló — bizony, tanulságos — szokásait, mindennapi életüket. Azért mondom ezt mert meggyőződésem, hogy nincs az az utazási iroda, amelyik olyan lehetőséget adhatna bepillantani a japánok életének egészen apró titkaiba, mint amennyit mi kaptunk. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy ahol jártunk, mindenütt családok láttak bennünket vendégül. — Második alkalommal járt a Tisza Japánban. Egy amatőr együttes esetében ez szokatlanul nagy „teljesítmény”. Érdekelne, hogyan jött létre ez a szoros kulturális kapcsolat Yuza nagyközséggel, illetve magával e távoli földrésszel. — A nyolcvanas évek elején, pontosabban ’83-ban, az Állami Ifjúsági Bizottságtól kaptuk meg az első kiutazást lehetőséget. Az akkori yuzai fellépésünk után vált folyamatossá a kapcsolatunk a Seinendan ifjúsági szövetség helyi szervezetével, tagjaival, akik ezt követően évente látogattak el Magyar- országra. Az együttes 40 éves jubileuma alkalmából kaptuk meg az újabb meghívólevelet. Végül is az ÁISH, a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya, valamint a művelődési oztálya, a Szegedi Körzeti Stúdió és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ támogatásával sikerült megszervezni a vendégszereplést, ami azért is nagy jelentőségű, mert tudomásunk szerint magyar amatőr táncegyüttes rajtunk kívül még nem járt Japánban. Hozzátenném, hogy ez a kapcsolat lényegesen több is annál, minthogy lokális legyen: Japánban az illetékes országos szervek is számon tartják — hisz például a helyi bizottságokat működtető országos elnökség alakult az együttes fogadására. De ez érvényes a Magyar Népköztársaság ottani hivatalos képviseletére is: az előadásainkhoz készült műsorfüzetben Szarka Károly nagykövet írt ajánló szavakat, a nagykövetség munkatársai Yokohamában meg is tekintették az egyik előadásunkat. Természetes hát, hogy nemcsak a magyar népA Japánban összeállított műsorfüzet címlapja zene- és néptánckultúra leg- szeb hagyományait igyekeztünk bemutatni vendéglátóinknak : nemcsak Szórnak megyét, az egész országot kellett méltóan képviselnünk. Itt és most ez közhelynek tűnik, de jó néhány ezer kilométerrel távolabb, akkor, ez nem volt más, mint minden pillanatban érzékelhető felelősség. — Érdekes útiélményük? — A cimbalom és a nagybőgő okozta a legtöbb gondot, rendszeresen nem akadtunk a nyomukra, a többszöri átszállás repülőről vonatra, hajóra bizony fizikai fájdalmakkal járt: az együttes felszerelését 94 nagy csomagban vittük magunkkal. De itt arattuk az első osztatlan sikert is. A Felix Dzserdzsinszkij hajó kapitánya kérésére — ekkor már a Honshu sziget keleti partjainál járva — meg kellett ismételni az előző napi spontán műsorunkat, mert a kapitány, szolgálatban lévén, csak a hírét hallotta. — Augusztus 12-én indultak itthonról,.. — ... és 17-én érkeztünk Yokohamába. Már messziről látszott a kikötői móló, rajta egy kisebb hangyaboly, közelebbről tudtuk csak kibe- tűzni a hatalmas transzparenst, a kezdő szavakat: „Szia, Tisza...!” Japán minden részéből összesereglettek a fogadásunkra, ott élő magyarok sokasága, a rádió és televízió és a sajtó tudósítói vártak bennünket... hihetetlen élmény volt. .. • — Ezután tizennégy teljes nap. Próbáljuk összefoglalni az eseményeket. Két előadással kezdődött Yokohamában. A műsorban — másutt is — többek között szatmári, lőrincrévi táncokat, bagi karikázót, pásztor botolót, cigány táncokat adtunk elő, de a legnagyobb sikere kétségtelenül mindenütt a jászkun táncoknak volt. Kétszer kétórás műsort adtunk Sado- szigetén, ahol az előadás szünetében egy európai táncokkal foglalkozó japán együttessel találkoztunk, három napot töltöttünk — egy kis kirándulást is beleértve — Hi rátában, ahol egy hatalmas sportcsarnokban léptünk fel. Ezt követte Yuza, a voltaképpeni úticél, itt is két alkalommal szerepeltünk —, hozzáteszem, hogy ugyanazon a színpadon, ahol négy évvel ezelőtt már egyszer dobogtak magyar lábak. Itt volt a búcsú fellépés ünk is. Igazán nagy élmény volt számomra, amilyen nagy szeretettel fogadta a japán közönség az európai kultúrának ezt az apró szeletét, és az is, amilyen lelkesedéssel ezt ki is nyilvánította: zajos sikert arattunk az előadásainkkal. — És mi történt két fellépés között? — Ez az a téma, amihez napok kellenének. A kirándulásunk, például a yokohamai Kamakura, az a régi városrész, amiről történelmi korszakot neveztek el Japánban. Itt alakult ki a só- gunátus intézmény, amelyről egy televíziós sorozat kapcsán már nekünk, magyaroknak is van némi fogalmunk. Egy sereg Zen-buddhista szentélyt láttuk itt és az ország legnagyobb Budd- ha-szobrát. Vagy emüthetném azt a bábszínházi előadást, melyet Sado-szigetén egy kilencven éves bácsi rögtönzött nekünk. A Yuzá- ból Tokióba vívó ötszázötven kilométeres úton, bár este volt, a gondosan művelt rizsföldek után a jövő századot idéző, hatalmas városokat láthattunk. Aztán a kedves hangulatú fogadások: az a mezőkövesdi lakodalmas babapár, amely egy hónapja már a yokohamai nemzetközi babamúzeumot díszíti, vagy a yuzai búcsúzáskor szorgoskodó kilenc magyar főzőbrigád. „És nem utolsó sorban a reggelek, a délelőttök és az esték a vendéglátóknál, a lassan meginduló, aztán éjszakába nyúló beszélgetések Magyarországról, Japánról, a barátságról és a békéről, és a csöndes teaszertartás. . . — Szakmai szempontból mit jelentett ez a vendégszereplés az együttes számára, vam-e valamilyen tanulsága ennek az utazásnak? —Nagyon röviden szólnék arról, hogy a fellépéseknél nagy nehézséget jelentett a klíma, a viszonylag nagyon magas páratartalom. Ezen kívül a szoros program is nagyfokú koncentrációra, maximális kondíció-kihasználásra késztette az együttes tagjait. Bebizonyosodott, hogy igazán jelentős sikereket csak rendkívül komoly munkával, gondos felkészüléssel lehet megalapozni, elérni. Ez szükséges egy felelősséggel vállalt vendégszerepléshez, nemcsak Japánban, itthon is. Bálint Judit 0 szellemi kincs értékteremtő erő Interjú az Országgyűlés kulturális bizottsága elnökével Horn Péter akadémikus, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állat- tenyésztési Karának dékánja 1986. júniusától elnöke az Országgyűlés kulturális bizottságának. — Mi a feladata a bizottság elnökének? — Álattenyésztő szakember vagyok — nem kultúr- politiikus. Ezt elmondtam kép- viselőlársaimnak i is. Meg nyugtattak: nem is azt várják a kulturális bizottság elnökétől, hogy kultúrpolitikai kérdésekben foglaljon állást. Az a feladata, hogy a képviselők által felvetett kérdéseket, összegyűjtött problémákat továbbítsa az illetékes állami szerveknek. Végsősoron tehát azt kívánják meg, hogy az elnök képes legyen az üléseket korrekt módon levezetni, összefoglalni az ott elhangzott legfontosabb javaslatokat, és mindenütt képviselni azt. — Mi volt eddig az ön számára a legnagyobb siker, s mi volt a viták fő forrása? — Rövid, mindössze egy éves működésről nehéz mérleget készíteni. Nagy öröm számomra, hogy a bizottság tagjai — akik között színészek, egyetemi oktatók, pedagógusok és a legkülönfélébb művészeti ágak képviselői is ott vannak — a tudomásomra hozták: elégedettek a munkámmal, mert tapasztalják, hogy amit ígértem azt teljesítem is. Nyilvánvaló, hogy egy sor kérdésben egy év alatt nem lehetett még érdemi előrehaladást elérni, hiszen a teljesítésére kiszabott határidők még nem jártak le. A kulturális bizottság szakterülete a legsokrétűbb, mert valamilyen formában majdnem minden ide tartozik: a műszaki kérdések a műszaki értelmiségen, helyzetén keresztül érintenek bennünket például. A bizottság az oktatástól a művészeti életen és a sporton át egészen az Akadémia tevékenységéig sok mindenre figyel. Ez a sokféle tevékenység tulajdonképpen egy problémakörben vizsgálható, mégpedig abban, hogy miképp lehet nemzetközi versenyképességünket megőrizni olyan területen, amely ma — a társadalom megítélése szerint — fogyasztja, és nem termeli a nemzeti jövedelmet. Holott hosszú távú hatása egyértelmű mind a kulturális, mind pedig az oktatási területnek — hogy csak a legfontosabbat vegyem —, és nagyon is értéket termelő erő. A legnagyobb vitát az váltja ki, miként lehet arra bírni a kormányzatot, hogy erre a nagyon fontos területre próbáljon több pénzt áldozni. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a kulturális élet működési feltételét biztosító anyagiakat bizonyos területeken nem bündig a jó gazda gondosságával használják fel. — Milyen elvek alapján lehet a legfontosabb ágazatokat kiemelni? — Mi azt szeretnénk, ha a jövőben a jól működő területek — amelyek a jövő szempontjából fontosak —, kapnának fokozott támogatást. Ez vonatkozik a művészeti élet minden ágára és az oktatásra is, — Ez óhatatlanul a sze- szelektív fejlesztését is jelenti ... — Ezóhatatlanul a szelektív fejlesztés irányába hat, de ösztönöz az egyes intézményrendszerek jobb együttműködésére is: Amikor például a magyar filmgyártás helyzetéről tárgyaltunk, a képviselőket is — akik a szakmát nem ismerik — meglepte, hogy a televíziós és a hagyományos filmgyártás között nincs érdemi együttműködés. Ugyanez vonaitikoziik a filmimport és -export kérdésére is. — Gondolom, az oktatás területén is lehet találni ilyen, nem eléggé átgondolt pénzfelhasználást. — Meggyőződésem, hogy így van, a kiutat a különböző intézmények szorosabb együttműködése jelenti. Mi például a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel közös műszerközpont létrehozásán dolgozunk. — A bizottság munkája miként segíti az előrejutást? — A bizottság ülésein a vita sokkal élesebb, mint ahogy az a sajtóból kiderül. Az ott elhangzott vélemények az emlékeztetőbe kerülnek, és eljutnak az illetékesekhez. Másrészt jelen is vannak az ülésen a kormányzati szervek képviselői, akiknek az a feladatuk, hogy mérlegeljék a felvetéseket, és a megoldás módját keressék. Azok a példák, amelyekről az imént beszéltem, a bizottság ülésein hangzottak el, és a lehetséges megoldásra a javaslatot ott fogalmaztuk meg. Rendszeresen visszatérünk arra, mi lett korábbi javaslataink sorsa. — K. I. — Karikatúrapályázat diákoknak Dióhéjban — TÖBB ŰJ bemutatóra készül az őszi hónapokban a Népszínház. Szeptember 29- én Hunyady Sándor Júliusi éjszaka című három felvo- násos vígjátékát. október 7-én Illyés Gyula, Rónai Pál és Simon István Tűvétevők című kétrészes zenés komédiáját, október 13-án pedig Dunai Ferenc A nadrág című komédiáját játsszák először közönség előtt. November elején mutatják be Benedek András és Kocsár Miklós mesejátékát, a Csodakarikást. — A CEGLÉDRŐL elszármazott művészek — egyebek között Goór Nagy Mária, Rátóti Zoltán, Balogh Erika és Patkós Irma, aki ma is a városban él — voltak a vendégei csütörtökön annak a nagysikerű műsoros estnek, melyet a Kossuth Művelődési Központban rendeztek meg. A „Ceglédi ősz’’ másik eseménye, Miklóso- vits László gyűjteményes kiállítása, melyet október 31-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a Kossuth Múzeumban. — TÖBB SZÁZ régi képeslapot mutatnak be október elsejétől Debrecenben, a városi KISZ-bizottság ifjúságpolitikai klubjában. — SERGE DELAVEAU, a szolnoki művésztelep hosz- szú idő óta visszatérő vendége rendez kiállítást a budapesti Duna Galériában. A tárlatot október elsején 16 órakor Bényi József miniszterhelyettes nyitja meg. — A BUDAPESTI művészeti hetek egyik eseményeként október 1. és 6. között rendezik meg a mozgásszínházak nemzetközi találkozóját a Budapesti Műszaki Egyetemen. — AZ ÁLLAMI könyvterjesztő Vállalat diszkont kedvezményes könyvvásárt rendez október 5-től a fővárosi Kádár utcai antikvár raktárában. 50—80 százalékos kedvezménnyel többezer kötet közül válogathatnak az érdeklődök. A Kecskeméti városi KISZ-bizottság és a Szalvay Mihály Úttörő és Ifjúsági Otthon hetedik alkalommal hirdetett meg közép- és általános iskolás diákoknak országos karikatúrapályázatot, melynek témája ebben az évben a külpolitika. A pályázaton pedig még meg nem jelent munkákkal, hagyományos grafikai, illetve plasztikai alkotások mellett bármilyen technikával készült karikatúrákkal lehet részt venni. A szakmai zsűri döntése alapján díjazott, legszínvonalasabb pályamű- veket a Kecskeméti tavaszi napok keretében kiállításon mutatják majd be. A pályázat jeligés. A résztvevők három alkotást küldhetnek be 1988. február 10-ig a KISZ Kecskemét városi Bizottsága címére (6000 Kecskemét, Erkel u. 1/a.), külön borítékban jelezve nevüket, címűket és élet- koruakat. A pályázat külön - díjaként a legjobb alkotásokat a Petőfi Népe szerkesztősége is bemutatja az olvasóknak. lMS-ben az Állami Tervbizottaág határozatot hozott öt kiemelt fontosságú. erősen fenyegetett állapotú műemléki kastély állagvédelmére. Az 1990-lg szőlő program 41S millió forintot biztosit a kastélyok megmentésére. Ebből 199 milliót Juttatnak a magyar barokk méreteiben és művészi színvonalában is kiemelkedő építménye, a gödöllői volt Grassalkovich-kastély tatarozására. (Fotó; D. L. — kS)
