Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
e Nemzetközi Körkép 1987. SZEPTEMBER 26. Budapest—Becs ígéretes kapcsolatok A Szovjetunió, amely érdekelt abban, hogy déli határa szomszédságában béke honoljék, kezdettől íogva az iraki—iráni konfliktus tárgyalások útján történő rendezéséért szállt síkra. Ennek jegyében javasolta nemrég, hogy valamennyi külföldi hadihajó tartsa magát távol az öböltől. Washington és szövetségesei azonban ép- penhogy növelik ottani katonai jelenlétüket. Nem törődvén azzal, hogy ez növeli a robbanás kockázatát. Mit tehet a Biztonsági Tanács, ha Teherán továbbra is „köti az ebet a karóhoz?” Az USA már jelezte, kérni fogja a BT összehívását avégett, hogy rendeljen el szankciókat a tűzszünetet elutasító Irán ellen. Fegyvereladási embargóra és gazdasági rendszabályokra gondolnak Washingtonban. Nem valószínű, hogy a BT állandó tagjai, amelyek ikö- zül egyesek egyik vagy másik hadviselő — esetleg mindkettő — fegyverszállítói, ebben a kérdésben egyetértésre jutnak. Ez esetben pedig a békeremények kiindulási — nulla — pontjukra süllyednek visz- sza. Pilfl V'ktor Kínában Fejlesztik az energiagazdaságot OMceAJUUtU: ZkMm OjItr Burgenlandi *éta a legutóbbi kormányfői találkozó keretében (Fotó: MTI Külföldi K épszerkesztőség) Léteznek bennünket sújtó beviteli korlátozások, a kívánatosnál több nyersanyagot és félkész árut vásáréinak tőlünk és túl kevés készárut, gépféleséget — arányosan kevesebbet, mint például az NSZK, pedig ott a Rajna környékén sem kisebbek az igények. Mindehhez most hozzájött az amerikai követelés, hogy Bécs ne szállítson szocialista országoknak olyan, az Egyesült Államokból származó technológiát, amely rajta van a COCOM-listán — különben ő sem kap belőle. Már pedig az osztrák gazdaság mai, gondokkal tűzdelt helyzetében nagyon is rászorul a tengerentúli elektronikára. Szóval a két kormányfőnek — mindkettő feltétlenül nagy megértéssel Irak—Irán Sosincsvéne háború Korunk „hétéves háborúja” e napokban lendült át nyolcadik esztendejébe anélkül, hogy a végét látnánk. E tekintetben nem hozott lényeges változást az ENSZ főtitkárának, Pérez de Cuel- lamak a két hadviselő fél fővárosában, Teheránban és Bagdadban tett mostani látogatása sem. A főtitkár nem kapott egyértelmű választ a Biztonsági Tanács július 20- án hozott tűzszüneti felhívására. Mi több, nem valósult meg a BT-nek az az óhaja sem, hogy a főtitkár békemissziója alatt a felek tartózkodjanak a katonai cselekményektől. A Perzsa- (Arab) öbölben folytatódtak a hajók elleni támadások, s a frontvonal szárazföldi szakaszán is dúltak a harcok. Irak elvben elfogadta a BT említett, 598-as számú határozatát, de az ináni vezetés változatlanul ragaszkodik ama követeléséhez, hogy a testület előbb ítélje el Ira- kot, mint agresszort. Ez persze kizárja a kompromisz- szumot, mert nem valószínű, hogy a BT mind az öt állandó tagja ebben a kérdésben egyetértésre jutna. Meglepetést okozott az is, hogy. a tűzszüneti felhívást egyik állandó tag sem vétózta meg. Fontos nemzetközi problémák tárgyalásakor korábban nem igen fordult elő a BT gyakorlatában. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy ki az agresszor és ki az áldozat ebben az áldatlan háborúban, elég bajos egyértelműen válaszolni rá. Már csak azért is, különböző dátumhoz köti. Bagdad szerint szeptember 4-én vette kezdetét, amikor az iráni tüzérség elkezdte lőni a határ menti iraki városokat Teherán viszont azt állítja, hogy a háború szeptember 22-én kezdődött, amikor is iraki csapiatok nyomultak be iráni területre. Az Iránban akkor győzött — síita ágú — iszlám forradalom nem rejtette véka alá, hogy önmaga exportját tekinti céljának. A világi Baat-p>árt uralta iraki rendszer — számolván azzal, hogy lakossága fele a síita szektához tartozik — fenyegetve érezte magát, s ez vezetett a fegyveres konfliktushoz. Kezdetben Irak gyors katonai sikereket ért el, s több száz négyzetkilométernyi iráni területet szállt meg. 1981 őszétől kezdve azonban a sorozatos iráni ellentámadások nyomán az iraki csaptatok kiszorultak az elfoglalt területekről, s azóta a frontvonal nagyjából a két ország határán állapodott meg. Idővel Bagdad felismerte, hogy 14 millió lakosú országa katonailag nem kerekedhet felül a 40 milliós Iránnal szemben, s ezért többször békét javasolt ellenfelének. Ám Teherán nem hajlandó kompromisszumra: a békéért cserébe Irak megbélyegzését, a bagdadi kormányzat megdöntését, és hatalmas összegű háborús jóvátételt követel. Irak 1984- től ellenfele gazdasági kimerítésére törekedett, s légierejével támadni kezdte az iráni kőolajlétesítményeket és az olajat szállító hajókat, tekintet nélkül lobogójukra. Ezt a módszert Irán is átvette, s célba vette az IraAz elmúlt ötéves terv (1981— 1986) során jelentősen fejlődött a kínai népgazdaság. A mezőgazdasági és ip>ari termelés évi átlagban 10 százalékkal nőtt, a fogyasztás megduplázódott. Ez tette lehetővé, hogy a jelenlegi ötéves terv végén, 1990- ben az ipar és a mezőgazdaság termelése kétszeresére nő 1980-hoz képest. A Beijing Revue című újság szerint azoban mintegy 15 éve az akut energiahiány okozott nehézségeket. Kínai szakértők véleménye szerint az ország energiaellátása a népgazdaság szűk keresztmetszete, bár az utóbbi években erőfeszítések történtek ennek enyhítésére. Kína energia- mérlegét jelenleg még mindig évi 45—50 milliárd kWh hiány jellemzi. Vízi erőmű Goizhou-ban Az ország óriási nyers- és fűtőanyag, energiahordozó készletekkel rendelkezik. Szénből 600 milliárd tonna, nyersolajból 10 milliárd t, földgázból p>edig 6500 milliárd t a feltárt készlet. A kínai folyók 680 milliárd kWh vízierőt jelentenek. Mindez arról tanúskodik, hogy az energiaellátás nehézségeit nem az alapanyagok hiánya, hanem az okozza, hogy az energiagazdaság fejlesztése elmaradt a termelés növekedése mögött. Jellemzésként: olyan energiaigényes iparágakat, mint a fém- és vegyipar, erőteljesen feljesztettek anélkül, hogy azt a rendelkezésre álló energiamennyiséggel egyeztették volna. A problémát csak növeli az energia- hordozók alacsony ki használtsági foka. Külön nehézséget jelentenek a nagy távolságok: a nagyhozamú szénbányák északon, az ip>a- ri központok pedig délen vannak. A feladat tehát adott: fokozni a szén, olaj és földgáz felszínre hozását, növelni a vízienergia hasznosítását es gyorsított ütemben fejleszteni az atomerőművek építését. Jól képzett szakemberek irányításával, korszerű technikával és berendezésekkel kívánják növelni az energiaitermelő üzemek hatékonyságát. 1986-ban már jelentős változások kezdődtek: 18.6 százalékkal többet ruháztak be az energiagazdaságba, mint egy évvel korábban. Gáti István Sokan néztük nagy élvezettel azt a tévéműsort, amelynek címe: „Szomszédolás”. Barátságos volt és nem annyira a versengés uralkodott benne, mint a résztvevők együttes igyekezete. Bizton állíthajuk, még több nézőj e-szurkolój a van annak a „szomszédolásnak”, amelyben a magas rangú magyar és osztrák vezetők vesznek részt, ha ennek természetesen más is a tartalma. Tavaly a magyar miniszterelnök látogatott a határos Burgenlandba, most Franz Vranitzky kancellárt várjuk Budapestre. A sort úgy két évtizeddel ezelőtt egy néppárti, konzervatív kormányfőjük kezdte el, és az azóta történtekkel kapcsolatosan több híres nevet sorolhatnánk föl. Sokszor hallotta azóta már az olvasó e mondatot: a magyar osztrák együttműködés a különböző társadalmi rendszerű államok közötti jó viszony példájául szolgálhat, — de mi van e formula mögött? Egyebek között az, hogy kiderült az ideológiai különbségeknek mind kevesebb jelentőségű (akadályozó szerepük) van az államok, a vállalatok, az emberek ismerkedésének, együttműködésének fejlesztésében. No, de ezek még mindig csak általánosságok. Ha ilyen magas szintű látogatásokra kerül sor, elsősorban a gazdaságra gondolunk: ez a problémakör mindkettőnk szemében az egyes számot viseli. Ausztria második legnagyobb tőkés partnerünk, mi több, a legnevezetesebb is: erről tanúskodnak a szép budapesti szállodák, és éppen most került szóba a bős-nagymarosi erőmű építésének meggyorsítása, melynek során a vízlépcsőt osztrák vállalkozók építik. Kereskedelmi cserénk is viszonylag széles körű... csak éppen szeretnénk egyet s mást változtatni rajta, amire immár évek óta sikerrel biztatgatjuk a másik felet. szemléli a másik nehézségeit — lesz miről tanácskoznia Budapesten. Évek óta dicsérjük a turizmus jelentőségét, mint az emberi kapcsolatok és a devizaforgalom egyik bevált formáját. A be nem avatottak szemében azonban úgy tűnhet, hogy a mérleg egyoldalú, sokkal több osztrák érkezik hozzánk, mint amennyi magyar utazik oda. A valóság nem egészen ilyen: ha az egymás országában eltöltött éjszakákat számoljuk, csaknem egyensúlyban vagyunk. Budapest és Bécs szép fokozatosan megismeri egymás festészetét, szobrászatét, történelemkutatási eredményeit, műszaki kísérleteit. Ez szükséges, folytatandó, bővítendő. De itt-ott már megjelennek olyan akciók is, amelyek túllépnek ezen (például a művészek felléptetésén itt és ott is magasabb szintre emelkedve átmennek a valódi közös cselekvésbe. Ilyen volt az a schallaburgi kiállítás, amelyen együttesen mutattuk be Mátyás király korszakának magyar és osztrák emlékeit A sokszáz éves közö6 történeti múlt itt pxjzitív oldalaival jelentkezett, az ilyesmire más pjéldák is vannak, és még sokkal több a lehetőség. A nemzetközi színtéren két szempontból kísérik figyelemmel a magyar—osztrák viszonyt. Egyrészt a fent említett — gazdasági, kulturális, emberi — együttműködés pcldás, konfliktusmentes lebonyolítását illeti, külföldi elismerés, másrészt fontos, hogy különböző konfereciá- kon milyen mértékben tudnak együttműködni a Kelet és a Nyugat országai, ezen belül mi és e szomszédunk. Ausztria eléggé nem dicsérhető érdeme a múlt másfél évtizedben, hogy semleges voltát, jó külföldi kapcsolatait felhasználva sikeres közvetítő szerepet játszott különböző viták elsimításánál, kompromisszumos javaslatok megfogalmazásával. Bécs — amely egyébként is számos találkozó hagyományos színhelye — változatlanul él ezzel a módszerrel, és Magyarországon ehhez jó partnerre talál. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten (a most folyó utótalálkozón) eddig hét olyan javaslat került asztalra, amelynek Magyarország és Ausztria társszerzői. A magyar—osztrák kapcsolatok tehát jók, ígéretesek. Valóban előnyös helyzetben ülhet asztalhoz Grósz Károly és Franz Vranitzky. Tatár Imre mert az 1979 őszén kitört Amerikai hadihajók éa helikopterek kísérik a kuvaiti tarháború kezdetét a két fél tályhajókat kot támogató szomszédos Kuvait hajóit is. Az első eredmények máris jelentkeztek: az elektro energia termelés 8,5 százalékkal, a szén felhozatal 7 százalékkal, az olajkitermelés 4,6 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban'. Ugyanezen idő alatt 6000 MW-tal nőtt. Az idei év az atomenergia-kapiacitás első felében a fejlődés tovább fokozódott. Nem megalapozatlanok tehát azok a remények, hogy az energia- gazdaság hamarosan elfoglalja majd az őt megillető helyet a kínai népgazdaságban. A lesbani zérlőterme (Fotó: Sevardnadze szovjet külügyminiszter kuvaiti kollégájával — aki az Arab lUga küldöttségét vezette — a konfliktus mielőbbi rendezésének esélyeiről tárgyalt Moszkvában (Fotó: MTI Külföld] Képszerkesztőség) Ekkor lépett a színre az Egyesült Államok, amely a hajózás szabadsága és Kuvait védelme címén hatalmas hadiflottát vezényelt az Öbölbe és környékére, lassacskán öt NATO-ország hadihajói csatlakoztak az amerikai flottához. Az Egyesült Államok saját lobogója alatt közlekedteti a kuvaiti tartályhajakat, és hadihajóival biztosítja be- és kijutásukat az Öbölbe. Eddig — az iráni fél tartózkodása következtében — nem került sor nagyob incidensre, vagy iráni—amerikai katonai ösz- szecsapxásra, de ennek veszélye nőttön-nő. Egy regionálisnak indult háború azon az úton van, hogy külföldi intervenció nyomán nemzetközivé válhat.
