Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

1987. SZEPTEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem tréfa a tarifa Mint az országban több helyen. Szolnokon is emel­kedett a Jászkun Volán taxijainak tarifája. A vitel­díj — erről lapunk olvasói már értesülhettek — négy százalékkal lett magasabb. A megye legjelentősebb sze­mélyszállító vállalata gazda­sági megfontolásból döntött az emelés mellett. Ennek előzményéről szólva dr. Márton Ágoston, a vállalat forgalmi igazgatóhelyettese elmondta, hogy az energia- hordozók korábbi árrende­zése volt a kényszerítő ok. — Áprilisban a gázolaj ára 4,3 százalékkal növeke­dett, a közvetett egyéb ener­gia pedig nyolc százalékkal került többe a vállalatnak — idézi fel a tavaszi esemé­nyeket, majd a közelmúlt kerül terítékre. — Idén jú­lius 20-án, mint ismeretes, a benzin 13,8, a gázolaj 25,8 százalékkal emelkedett. — A megnövekedett vál­lalati kiadások hogyan ala­kultak mindezzel? — Számításaink szerint az év első energia áremelése 5,2' millió forintos pluszkölt­séget jelentett, a júliusi vi­szont már meghaladta a 20.4 millió forintos üzemanyag- növekedést. Mindenképp ki­utat kellett keresnünk. Az autóbuszjegyek árán nem kívántunk változtatni, az árufuvarozás iránti kereslet pedig olyanyira csökkent, hogy egy esetleges díjnöve­kedés csak további vissza­esést eredményezhetne. — Marad tehát a taxi. De a mostani 30 filléres kilo­méterenkénti többletbevé­tel aligha ellensúlyozhatja a jelzett magasabb költsége­ket. — Vállalatunknak 45 taxija van. Ebből Szolnokon 29, Karcagon 3, Mezőtúron 8 és Jászberényben 5 talál­ható. A korábbi 6 forint 70 fillér helyett most hét fo­rintot számolunk fel kilo­méterenként, miközben !az úgynevezett túrafuvarok ki­lométere továbbra is 6 forint 50 fillérbe kerül. Lényegé­ben ezzel az áremeléssel idén mintegy félmilliós be­vételnövekedésre számítha­tunk. A többit a belső tarta­lékok mozgósításával kell kigazdálkodnunk. A Jászkun Volán kénysze­rű változtatása, ha kis mér­tékben is, de az utazók zse­bére megy. Egyelőre még a taxiórákat sem állítják át, átmenetileg az autókban ki­függesztett táblázat alapján kell fizetniük. De amit a Jászkun Volán csak ebben a hónapban vezetett be, azt a magánvállalkozók már a júliusi áremelés után nyom­ban megtették. Manapság kilométerenként 7—12 forint között mozog (a szó konkrét értelmében is) a maszekok autója, bár a többség a nyolc forintos díjra állt be. Szol­nokon azonban ott van még a Szövtaxi és a Tisza taxi is. — Követik-e a volánosok példáját? Tovább kúsznak-e a konkurens cégek árai? — Nálunk nincs áremelés — válaszol Dienes Antal, a Slzövtaxi elnöke, majd azért a biztonság végett hozzáte­szi ; egyelőre. — Terveztük ugyan mi is, de nem éltünk vele. Próbaszámításaink alapján a zöldkockás autók­nak így is állniuk kell a versenyt. Ha netán mégis el­kerülhetetlenné válna a díj­Holf mennyién ketyeg a taxaméter emelés, az nem lesz több ki­lométerenként 16 fillérnél. A Szövtaxi sárga jármű­vei változatlan áron gurul­nak, igaz ehhez a közel­múltban bevezetett szerve­zeti változtatások is hozzá­járultak. Áttértek az áta­lányelszámolásra. — És ez a teherfuvarozás­ra is érvényes. így aztán egy év alatt megduplázódott a teherforgalmunk — mond­ja az elnök, de nem hallgat­ja el azt sem, amit sérel­mesnek tart. — Szúrja a szemem, hogy a maszek taxisok kedvük szerinti árat szabhatnak meg. Ügy érzem, hogy álla­mi szinten korlátozzák ez­zel a mi versenypozíciónkat. A mintegy száznyolcvan szolnoki magántaxis közül negyvenre tehető azoknak a száma, akik a Tisza Taxi­ba tömörülve dolgoznak. Kotlár Géza, a fuvarszerve­ző iroda vezetője is arról tájékoztatott, hogy marad­nak az eredeti taksánál, nem állítják át az órákat. — Nem akarjuk megenni a holnapot — magyarázza a döntést. — Maradunk a ki­lométerenkénti hét forintos összegnél. Ha megemeljük, hamar elterjedne, hogy drá­gábbak vagyunk, mint a Szövtaxi, vagy a Volán. Igenis anyagai érdekből vá­lasztottuk ezt az utat. Re­mélem, ha nehezebben is. de járhatóbb, mint az ellen­kezője. Mert a taxisok cél­ja, hogy ne álljon, hanem ketyegjen a taxaméter. — szőke — KISZ-esek találkozója Tatabányán Utak, célok és módszerek fl múlt héf végén rendezte Tatabányán a KISZ KB és a Komárom Megyei KISZ-bizottság a Munkás­fiatalok III. országos talál­kozóját. Debrecen és Győr után tehát idén a dunántúli bányászváros látta vendé­gül az iparban, a kereske­delemben és a szolgáltatás­ban dolgozók több mint ezer ifjú képviselőjét. Sajátos időpontban, saját hangulatban és ezt az idő­szakot jól jellemző gondola­tokkal hívta most össze a KISZ KB a találkozó részt­vevőit. A tanácskozás közép­pontjában a társadalmunk­ban zajló átalakulások, gaz­dasági folyamataink és a hozzájuk kapcsolódó politi­kai változások álltak. A fő kérdés persze, amire választ kerestek a küldöttek e há­rom napban, az volt, hogy miként járulhat hozzá a KISZ leghatékonyabban a reformfolyamat sikeréhez, és egyáltalán, hogyan lehet az ifjúsági szövetség újra iga­zán a fiataloké úgy, hogy közben a politikai jellege erősödjön. Talán nem tévedünk na­gyot, ha a hétvégi rendez­vény sűrű programjából két eseményt emelünk ki legfon­tosabbként: Hámori Csaba KB első titkár vitaindítóját az első nap délutánján, majd a szintén pénteki, késő es­ti, szőkébb körű kerekasztal- beszélgetést közte és a fiata­lok képviselői között. Azért ez a — talán kissé önké­nyesnek tűnő — kiemelés, mert szóba került ez alkal- malrkor az ifjúsági szövet­ség jelenének és jövőjének szinte minden lényeges kér­dése. KISZ-es berkekben közis­mertek azok a kádergondok, amelyekkel a szervezetnek ma meg kell birkóznia. Nem is tudni tán igazán, hogy mi lehetett előbb: csökkent a KISZ és a KISZ-vezetők te­kintélye, s ezért nehéz a ve­zetői posztokra megfelelő képességű fiatalokat találni, vagy fordítva...? Tény vi­szont — ezt Hámori Csaba is részletesen kifejtette vi­taindító előadásában — hogy az értékesebb, gondolkodóbb fiatalok jelentős része kívül marad az ifjúsági szerveze­ten, vagy jobb a békesség felkiáltással tagként vegetál a „kiöregedéséig”. Képessé­geit tehát nem állítja — Biciklizéssel kereste kenyerét Zsigmondi Gábor szemé­lyében magas, vékony, sző­ke fiatalember kereste fel szerkesztőségünket. Átutazó volt Szolnokon. Miskolcról jött és Békéscsabára tar­tott. Két keréken, azaz bi­ciklivel. Magyarországot 1975-ben hagyta el turistaként. Fran­ciaországban telepedett meg, s a vasútnál munkát is ta­lált. Ám a munkanélküliségi hullám kezdetén elbocsátot­ták, mint külföldit. Később Svájcban és Olaszországban is próbálkozott. Alkalmi munkát még csak-csak. de letelepedési engedélyt sehol nem kapott. Nehéz évek kö­vetkeztek. Örökös bizonyta­lanságban élt. Aztán három évvel ezelőtt egy olasz borbély javaslatá­ra kerékpárra ült, hogy a továbbiakban ekképpen ke­resse meg a kenyerét. — Először kölcsönbiciklin vágtam neki Európának. Az volt az elképzelésem, hogy amerre az utam visz, felke­resem a helyi tömegkommu­nikációs szerveket, sajtót, rádiót, televíziót, és pénzért interjúkat adok nekik ka­landjaimról — meséli Zsig­mondi Gábor. — Leginkább mire „hara­pott” a külföldi sajtó? — Három év alatt 15 or­szág útjain mintegy 47 ezer kilométert kerekeztem le. Voltak bőven útiélményeim. vagy nem ilyen módon állítja a köz szolgálatába. Külön elemzést érdemelne például, hogy az egyetemek­ről és főiskolákról kikerülő fiatal diplomások jelentős része miért vonul abszolút passzivitásba, és miért nem hagyja magát még „kirob­bantani” sem elhatározásá­ból. Pedig ők jelenthetnék a KISZ szellemi tőkéjét! így viszont a helyi szervezetek­ben nemcsak elszoktak az önálló gondolkodástól, ha­nem jórészt képtelenek is rá. „Fentről” várni az inst­rukciókat, kényelmes és ve­szélytelen is. Szemléletes példája volt en­nek a Jövőnk a tét akció. Magam is részese voltam a meghirdetés előestéjén annak a megyei megbeszélésnek, amelyen világosan kiderült: a középszintű — városi, köz­ségi KISZ-vezetők még ak­kor is csak riadtan tekinget­tek körül, nem értvén a dolog lényegét és értelmét. Megtervezni, ötleteket „gyártani” ugyanis lényege­sen nehezebb, mint végre­hajtani a mások gondolatait. Ez a szellem inkább azért veszélyes, mert egyre vilá­gosabban látszik a fiatalok igénye: „helyi” KISZ-re, és nem központira van szüksé­gük, helyi politikai prog­rammal. Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy csökken a KISZ létszáma, és ez a fo­lyamat várhatóan tovább folytatódik. Nagy kérdés, hogy vajon jó-e ez, vagy sem? Néhány éve még, ami­kor a létszám és a ,.szerve­zettségi fok” bűvületében éltünk, eretnekségnek szá­mított volna csökkenésről beszélni. A párhuzamosan működő (akkor: patronáló) pártszervezetek szinte nem is kértek számon mást, mint a létszámfejlesztést. Ha gya­rapodott a tagok száma, ak­kor jól dolgozott a KISZ- szervezet, ellenkező esetben viszont volt elég baja a KISZ-titkárnak. Ma már a KB első titkára is úgy fogalmazott, hogy mindenképpen szükséges egy tisztulási folyamat. Meg kell szabadulni a „ballasztoktól”, a mozdíthatatlan és szervez- hetetlen emberektől. Fontos azonban, hogy a radikális létszámcsökkentés ne legyen programja a KISZ-nek. Ez ugyanis már a ló túlsó olda­lát jelenthetné... Bár van­nak, akik azt mondják, hogy Zsigmondi Gábor a jó 8reg Ketterrel (Fotó: Korányi) Norvégiában például 40 fo­kos hidegben is bicikliztem. Jártam „kígyóveszélyes” gö­rög vidékeken 55 fokos ká­nikulában. Sokféle szituá­cióba belekeveredtem, sok­féle tájat, embert megismer­tem. — Hol, melyik országban érezte legjobban magát? — Anyagi oldalról min­denképpen Svájc volt a leg­jobb, Olaszországban azon­ban az emberek voltak cso­dálatosak. Barátságosak, se­gítőkészek voltak és szinte mindenütt testvérként fo­gadtak és bántak velem. A spanyol nép is szimpatikus nagyon, de a táj kegyetle­nül idegen maradt számom­a tömegszervezeti jelleg, a tömegesítés helyett ma in­kább élcsapatra, egy lénye­gesen nagyobb, markánsabb politikai erőre lenne szükség az ifjúság körében. Utóbbi álláspont is számtalan érv­vel igazolható. Mit akarjon az ifjúsági szövetség, hogyan politizál­jon, és mi mellett agitáljon? Ezek a kérdések tulajdon­képpen nem is igaziak, hi­szen a párt ifjúsági szerve­zeteként egy adott politikai irányba kell haladnia. Meg­határozó erejű ez a viszony, és ugyanakkor be is határol­hatja a mozgásteret. Azokon a területeken dol­gozik igazán jól az ifjúsági szövetség, ahol a kapcsolat az MSZMP helyi szervezeté­vel jó és partneri. Ahol ma­ga az irányító sem veszi ko­molyan a KISZ-t — szám­talan példával lehetne il­lusztrálni ezt a fajta menta­litást —, ahol gyerekes já­tékoséiként, félvállról keze­lik, ott baj van az ifjúsági szervezet tekintélyével is a fiatalok körében. Megint a Jövőnk a tét ak­ciót hozhatjuk példaként, de úgy tűnik, hogy ez a meg­mozdulás, a kétségtelen eredményeken túl, magán viselte ifjúsági mozgalmunk összes létező gyengéit. Az ország egyik városa pártbi­zottságának első titkára így csitítgatta például a lelkes- (edő) KISZ-es első titkárt és munkatársait: „Gyerekek, nem eszik olyan forrón a ká­sát! Csak nyugi, nem kell ezt elkapkodni! Ne higgyé­tek, hogy majd megváltjátok a világot... Majd lecsendese­dik ez a nagy felbuzdulás...” Könnyen kikövetkeztethető, hogy ezen a helyen aztán milyen eredményeket hozha­tott a Jövőnk a tét akció?! Keresi lehal önmagát, keresi a helyét a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség. És keresi az utat'. Sok bírálat éri manapság, és ezek nagy része alapos is. Egyet azonban nem lehet elvitatni: azt, hogy önkriti­kusak. Hámori Csaba a ta­tabányai találkozón a párt Politikai Bizottságának tag­jaként (is) mondta, hogy a KISZ igazán őszintén próbál beszélni tagjaival, őszinte­ség nélkül nem lehet előre­lépni. L Murányi Láisló ra minden szépsége és egzo­tikuma ellenére is. — Ráunt erre a kalandos életmódra? — Tulajdonképpen nem. Szükségem is van a bicikli­zésre. Rosszul érzem maga­mat, ha nem kerekezhetek, meg aztán a lábaim Is any- nyira átálltak az effajta „közlekedésre”, hogy gyalo­gosan egy-két kilométer után elviselhetetlenül fáj­nak. Csak hát lassan negy­venéves leszek. Hasonló ko­rú társaim rég családot ala­pítottak. s azt hiszem nekem is szükségem van már a nyugalomra. Ilyenfajta biz­tonságot azonban odakint képtelen lennék magamnak teremteni. Zsigmondi Gábor Svájc­ban szerzett konzuli útle­véllel lépte át idén május­ban a magyar határt Ügy jött, ahogy ment. Vagyon­talanul. Egyetlen értéke az ezerháromszáz svájci fran­kért vásárolt Ketter típusú bicikli, amely bár néki túl gyors, de igen erős. straftt- bíró járgány. A kalandnak vége. Bár francia és olasz nyelvtudása ellenére sem igen válogat­hat egy sima érettségivel a munkahelyek között. Zsig­mondi Gábor tizenkét ide­genben töltött esztendő után újra itthon keresi az érvé­nyesülés lehetőségeit. J. Of. T Egy „disszidens” vándorlásai ______és mentérése N égyökrös fogat (Dede Géza felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents