Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
1987. SZEPTEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem tréfa a tarifa Mint az országban több helyen. Szolnokon is emelkedett a Jászkun Volán taxijainak tarifája. A viteldíj — erről lapunk olvasói már értesülhettek — négy százalékkal lett magasabb. A megye legjelentősebb személyszállító vállalata gazdasági megfontolásból döntött az emelés mellett. Ennek előzményéről szólva dr. Márton Ágoston, a vállalat forgalmi igazgatóhelyettese elmondta, hogy az energia- hordozók korábbi árrendezése volt a kényszerítő ok. — Áprilisban a gázolaj ára 4,3 százalékkal növekedett, a közvetett egyéb energia pedig nyolc százalékkal került többe a vállalatnak — idézi fel a tavaszi eseményeket, majd a közelmúlt kerül terítékre. — Idén július 20-án, mint ismeretes, a benzin 13,8, a gázolaj 25,8 százalékkal emelkedett. — A megnövekedett vállalati kiadások hogyan alakultak mindezzel? — Számításaink szerint az év első energia áremelése 5,2' millió forintos pluszköltséget jelentett, a júliusi viszont már meghaladta a 20.4 millió forintos üzemanyag- növekedést. Mindenképp kiutat kellett keresnünk. Az autóbuszjegyek árán nem kívántunk változtatni, az árufuvarozás iránti kereslet pedig olyanyira csökkent, hogy egy esetleges díjnövekedés csak további visszaesést eredményezhetne. — Marad tehát a taxi. De a mostani 30 filléres kilométerenkénti többletbevétel aligha ellensúlyozhatja a jelzett magasabb költségeket. — Vállalatunknak 45 taxija van. Ebből Szolnokon 29, Karcagon 3, Mezőtúron 8 és Jászberényben 5 található. A korábbi 6 forint 70 fillér helyett most hét forintot számolunk fel kilométerenként, miközben !az úgynevezett túrafuvarok kilométere továbbra is 6 forint 50 fillérbe kerül. Lényegében ezzel az áremeléssel idén mintegy félmilliós bevételnövekedésre számíthatunk. A többit a belső tartalékok mozgósításával kell kigazdálkodnunk. A Jászkun Volán kényszerű változtatása, ha kis mértékben is, de az utazók zsebére megy. Egyelőre még a taxiórákat sem állítják át, átmenetileg az autókban kifüggesztett táblázat alapján kell fizetniük. De amit a Jászkun Volán csak ebben a hónapban vezetett be, azt a magánvállalkozók már a júliusi áremelés után nyomban megtették. Manapság kilométerenként 7—12 forint között mozog (a szó konkrét értelmében is) a maszekok autója, bár a többség a nyolc forintos díjra állt be. Szolnokon azonban ott van még a Szövtaxi és a Tisza taxi is. — Követik-e a volánosok példáját? Tovább kúsznak-e a konkurens cégek árai? — Nálunk nincs áremelés — válaszol Dienes Antal, a Slzövtaxi elnöke, majd azért a biztonság végett hozzáteszi ; egyelőre. — Terveztük ugyan mi is, de nem éltünk vele. Próbaszámításaink alapján a zöldkockás autóknak így is állniuk kell a versenyt. Ha netán mégis elkerülhetetlenné válna a díjHolf mennyién ketyeg a taxaméter emelés, az nem lesz több kilométerenként 16 fillérnél. A Szövtaxi sárga járművei változatlan áron gurulnak, igaz ehhez a közelmúltban bevezetett szervezeti változtatások is hozzájárultak. Áttértek az átalányelszámolásra. — És ez a teherfuvarozásra is érvényes. így aztán egy év alatt megduplázódott a teherforgalmunk — mondja az elnök, de nem hallgatja el azt sem, amit sérelmesnek tart. — Szúrja a szemem, hogy a maszek taxisok kedvük szerinti árat szabhatnak meg. Ügy érzem, hogy állami szinten korlátozzák ezzel a mi versenypozíciónkat. A mintegy száznyolcvan szolnoki magántaxis közül negyvenre tehető azoknak a száma, akik a Tisza Taxiba tömörülve dolgoznak. Kotlár Géza, a fuvarszervező iroda vezetője is arról tájékoztatott, hogy maradnak az eredeti taksánál, nem állítják át az órákat. — Nem akarjuk megenni a holnapot — magyarázza a döntést. — Maradunk a kilométerenkénti hét forintos összegnél. Ha megemeljük, hamar elterjedne, hogy drágábbak vagyunk, mint a Szövtaxi, vagy a Volán. Igenis anyagai érdekből választottuk ezt az utat. Remélem, ha nehezebben is. de járhatóbb, mint az ellenkezője. Mert a taxisok célja, hogy ne álljon, hanem ketyegjen a taxaméter. — szőke — KISZ-esek találkozója Tatabányán Utak, célok és módszerek fl múlt héf végén rendezte Tatabányán a KISZ KB és a Komárom Megyei KISZ-bizottság a Munkásfiatalok III. országos találkozóját. Debrecen és Győr után tehát idén a dunántúli bányászváros látta vendégül az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban dolgozók több mint ezer ifjú képviselőjét. Sajátos időpontban, saját hangulatban és ezt az időszakot jól jellemző gondolatokkal hívta most össze a KISZ KB a találkozó résztvevőit. A tanácskozás középpontjában a társadalmunkban zajló átalakulások, gazdasági folyamataink és a hozzájuk kapcsolódó politikai változások álltak. A fő kérdés persze, amire választ kerestek a küldöttek e három napban, az volt, hogy miként járulhat hozzá a KISZ leghatékonyabban a reformfolyamat sikeréhez, és egyáltalán, hogyan lehet az ifjúsági szövetség újra igazán a fiataloké úgy, hogy közben a politikai jellege erősödjön. Talán nem tévedünk nagyot, ha a hétvégi rendezvény sűrű programjából két eseményt emelünk ki legfontosabbként: Hámori Csaba KB első titkár vitaindítóját az első nap délutánján, majd a szintén pénteki, késő esti, szőkébb körű kerekasztal- beszélgetést közte és a fiatalok képviselői között. Azért ez a — talán kissé önkényesnek tűnő — kiemelés, mert szóba került ez alkal- malrkor az ifjúsági szövetség jelenének és jövőjének szinte minden lényeges kérdése. KISZ-es berkekben közismertek azok a kádergondok, amelyekkel a szervezetnek ma meg kell birkóznia. Nem is tudni tán igazán, hogy mi lehetett előbb: csökkent a KISZ és a KISZ-vezetők tekintélye, s ezért nehéz a vezetői posztokra megfelelő képességű fiatalokat találni, vagy fordítva...? Tény viszont — ezt Hámori Csaba is részletesen kifejtette vitaindító előadásában — hogy az értékesebb, gondolkodóbb fiatalok jelentős része kívül marad az ifjúsági szervezeten, vagy jobb a békesség felkiáltással tagként vegetál a „kiöregedéséig”. Képességeit tehát nem állítja — Biciklizéssel kereste kenyerét Zsigmondi Gábor személyében magas, vékony, szőke fiatalember kereste fel szerkesztőségünket. Átutazó volt Szolnokon. Miskolcról jött és Békéscsabára tartott. Két keréken, azaz biciklivel. Magyarországot 1975-ben hagyta el turistaként. Franciaországban telepedett meg, s a vasútnál munkát is talált. Ám a munkanélküliségi hullám kezdetén elbocsátották, mint külföldit. Később Svájcban és Olaszországban is próbálkozott. Alkalmi munkát még csak-csak. de letelepedési engedélyt sehol nem kapott. Nehéz évek következtek. Örökös bizonytalanságban élt. Aztán három évvel ezelőtt egy olasz borbély javaslatára kerékpárra ült, hogy a továbbiakban ekképpen keresse meg a kenyerét. — Először kölcsönbiciklin vágtam neki Európának. Az volt az elképzelésem, hogy amerre az utam visz, felkeresem a helyi tömegkommunikációs szerveket, sajtót, rádiót, televíziót, és pénzért interjúkat adok nekik kalandjaimról — meséli Zsigmondi Gábor. — Leginkább mire „harapott” a külföldi sajtó? — Három év alatt 15 ország útjain mintegy 47 ezer kilométert kerekeztem le. Voltak bőven útiélményeim. vagy nem ilyen módon állítja a köz szolgálatába. Külön elemzést érdemelne például, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő fiatal diplomások jelentős része miért vonul abszolút passzivitásba, és miért nem hagyja magát még „kirobbantani” sem elhatározásából. Pedig ők jelenthetnék a KISZ szellemi tőkéjét! így viszont a helyi szervezetekben nemcsak elszoktak az önálló gondolkodástól, hanem jórészt képtelenek is rá. „Fentről” várni az instrukciókat, kényelmes és veszélytelen is. Szemléletes példája volt ennek a Jövőnk a tét akció. Magam is részese voltam a meghirdetés előestéjén annak a megyei megbeszélésnek, amelyen világosan kiderült: a középszintű — városi, községi KISZ-vezetők még akkor is csak riadtan tekingettek körül, nem értvén a dolog lényegét és értelmét. Megtervezni, ötleteket „gyártani” ugyanis lényegesen nehezebb, mint végrehajtani a mások gondolatait. Ez a szellem inkább azért veszélyes, mert egyre világosabban látszik a fiatalok igénye: „helyi” KISZ-re, és nem központira van szükségük, helyi politikai programmal. Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy csökken a KISZ létszáma, és ez a folyamat várhatóan tovább folytatódik. Nagy kérdés, hogy vajon jó-e ez, vagy sem? Néhány éve még, amikor a létszám és a ,.szervezettségi fok” bűvületében éltünk, eretnekségnek számított volna csökkenésről beszélni. A párhuzamosan működő (akkor: patronáló) pártszervezetek szinte nem is kértek számon mást, mint a létszámfejlesztést. Ha gyarapodott a tagok száma, akkor jól dolgozott a KISZ- szervezet, ellenkező esetben viszont volt elég baja a KISZ-titkárnak. Ma már a KB első titkára is úgy fogalmazott, hogy mindenképpen szükséges egy tisztulási folyamat. Meg kell szabadulni a „ballasztoktól”, a mozdíthatatlan és szervez- hetetlen emberektől. Fontos azonban, hogy a radikális létszámcsökkentés ne legyen programja a KISZ-nek. Ez ugyanis már a ló túlsó oldalát jelenthetné... Bár vannak, akik azt mondják, hogy Zsigmondi Gábor a jó 8reg Ketterrel (Fotó: Korányi) Norvégiában például 40 fokos hidegben is bicikliztem. Jártam „kígyóveszélyes” görög vidékeken 55 fokos kánikulában. Sokféle szituációba belekeveredtem, sokféle tájat, embert megismertem. — Hol, melyik országban érezte legjobban magát? — Anyagi oldalról mindenképpen Svájc volt a legjobb, Olaszországban azonban az emberek voltak csodálatosak. Barátságosak, segítőkészek voltak és szinte mindenütt testvérként fogadtak és bántak velem. A spanyol nép is szimpatikus nagyon, de a táj kegyetlenül idegen maradt számoma tömegszervezeti jelleg, a tömegesítés helyett ma inkább élcsapatra, egy lényegesen nagyobb, markánsabb politikai erőre lenne szükség az ifjúság körében. Utóbbi álláspont is számtalan érvvel igazolható. Mit akarjon az ifjúsági szövetség, hogyan politizáljon, és mi mellett agitáljon? Ezek a kérdések tulajdonképpen nem is igaziak, hiszen a párt ifjúsági szervezeteként egy adott politikai irányba kell haladnia. Meghatározó erejű ez a viszony, és ugyanakkor be is határolhatja a mozgásteret. Azokon a területeken dolgozik igazán jól az ifjúsági szövetség, ahol a kapcsolat az MSZMP helyi szervezetével jó és partneri. Ahol maga az irányító sem veszi komolyan a KISZ-t — számtalan példával lehetne illusztrálni ezt a fajta mentalitást —, ahol gyerekes játékoséiként, félvállról kezelik, ott baj van az ifjúsági szervezet tekintélyével is a fiatalok körében. Megint a Jövőnk a tét akciót hozhatjuk példaként, de úgy tűnik, hogy ez a megmozdulás, a kétségtelen eredményeken túl, magán viselte ifjúsági mozgalmunk összes létező gyengéit. Az ország egyik városa pártbizottságának első titkára így csitítgatta például a lelkes- (edő) KISZ-es első titkárt és munkatársait: „Gyerekek, nem eszik olyan forrón a kását! Csak nyugi, nem kell ezt elkapkodni! Ne higgyétek, hogy majd megváltjátok a világot... Majd lecsendesedik ez a nagy felbuzdulás...” Könnyen kikövetkeztethető, hogy ezen a helyen aztán milyen eredményeket hozhatott a Jövőnk a tét akció?! Keresi lehal önmagát, keresi a helyét a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. És keresi az utat'. Sok bírálat éri manapság, és ezek nagy része alapos is. Egyet azonban nem lehet elvitatni: azt, hogy önkritikusak. Hámori Csaba a tatabányai találkozón a párt Politikai Bizottságának tagjaként (is) mondta, hogy a KISZ igazán őszintén próbál beszélni tagjaival, őszinteség nélkül nem lehet előrelépni. L Murányi Láisló ra minden szépsége és egzotikuma ellenére is. — Ráunt erre a kalandos életmódra? — Tulajdonképpen nem. Szükségem is van a biciklizésre. Rosszul érzem magamat, ha nem kerekezhetek, meg aztán a lábaim Is any- nyira átálltak az effajta „közlekedésre”, hogy gyalogosan egy-két kilométer után elviselhetetlenül fájnak. Csak hát lassan negyvenéves leszek. Hasonló korú társaim rég családot alapítottak. s azt hiszem nekem is szükségem van már a nyugalomra. Ilyenfajta biztonságot azonban odakint képtelen lennék magamnak teremteni. Zsigmondi Gábor Svájcban szerzett konzuli útlevéllel lépte át idén májusban a magyar határt Ügy jött, ahogy ment. Vagyontalanul. Egyetlen értéke az ezerháromszáz svájci frankért vásárolt Ketter típusú bicikli, amely bár néki túl gyors, de igen erős. straftt- bíró járgány. A kalandnak vége. Bár francia és olasz nyelvtudása ellenére sem igen válogathat egy sima érettségivel a munkahelyek között. Zsigmondi Gábor tizenkét idegenben töltött esztendő után újra itthon keresi az érvényesülés lehetőségeit. J. Of. T Egy „disszidens” vándorlásai ______és mentérése N égyökrös fogat (Dede Géza felvételei)
