Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-24 / 225. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1987. SZEPTEMBER 24. Közoktatásunk japán szemmel Észtországi Jegyzetek 2. Tapasztalatcsere a megyeszékhely Iskoláiban Hétfő óta japán pedagógusok a vendégei a szolnoki óvodáknak és iskoláknak. A huszonkét óvónőből, tanítóból, tanárból, iskolaigazgatóból álló csoport a magyar nevelést-oktatást tanulmányozza. Órákat, foglalkozásokat néznek meg, s beszélgetnek a látottakról magyar kollégáikkal. A csoport vezetője Yoshida Marnom, a Nagano Prefektúra egyik általános iskolájának igazgatója, vele beszélgettünk tanulmányújukról. élményeikről, munkájukról. — A japán iskolák világhírűek. Sok országban példának tekintik azt a magas- szintű képzést, amit a gyerekeknek nyújt. Mi a célja akkor hát a tanulmányútnak? — Az alapvető cél a látókör bővítése. Kíváncsiak vagyunk más országok közoktatására, élményeket, hasznosítható tapasztalatokat gyűjtünk. Szolnokról az NSIZK-ba utazunk onnan Párizson át az Amerikai Epvesült Államokba. Mindenütt közepes nagyságú városok óvodáit, iskoláit látogatjuk meg, hiszen a csoportunk pedagógusai otthon hasonló nagyságú településeken dolgoznak. — A csoport többsége jármiakból áll. Ezt a véletlen, a kiválasztás hozta így vagy Japánban ez az arány a pedagógus társadalmon belül? — Hasonló. Az óvodákban természetesen főleg nők dolgoznak, az általános iskolában azonban már 50—50 százalék a férfiak-nők aránya. — Pedagógiai szaklapban olvastam, hogy Japánban Yoihida Mámora, a csoport vezetője igen magas a tanítói, tanári pálya presztízse, s ez az anyagiakban is kifejeződik. A pedagógusképző felsőoktatási intézményekbe csak igen magas intelligencia hányadossal juthatnak be a hallgatók. — Igen, ez így van. Egy bizonyos tudásbeli szint alatt reménytelenül pályázik a felvételiző fiatal. A kereset? Törvény szabályozza a pedagógusok bérét. S hogy példát is említsek, egy gyakorló pedagógus fizetése magasabb, mint mondjuk azé a tanácsi dolgozóé, aki az oktatásügy igazgatásában tevékenykedik. — Mi foglalkoztatja mostanában leginkább a japán pedagógusokat? Milyen feladatok várnak megoldásra? — A tanítás, a tudás átadása és tartalma valóban jó színvonalon történik. Az érzelem a tanár és a diák között azonban mintha elsikkadna. Ezen változtam szeretnénk, jóllehet egyik nemzeti jellemvonásunk az érzelmek kevésbé látható kifejezése. — Milyennek látják a szolnoki óvodákat, iskolákat? — Az intézmények berendezése korszerű és jól szolgálja a tanítást. Az óvodák, iskolák környezete természetes, hangulatos. A legjobban azonban az a lelkesedés tetszett mindannyiunknak, amellyel a nevelők a gyerekeket irányítják. A diákok szinte észre sem veszik, hogy nevelik, alakítják, tanítják őket. Együtt dolgoznak az óvónőkkel, tanítókkal, tanárokkal. Úgy látjuk jó alapokat kapnak ahhoz, hogy később majd maguk irányítsák az életüket. — Köszönjük a beszélgetést! T. G. A vendégek tanítási órán a Ságvári Körúti Továbbképző Gyakorló Általános Iskolában (Fotó: D. G.) . fi herényi ételmérgezésről A túróra gyanakodnak Dól-Balaton Szezonzárás a SZOT-iidiilőkben Szeptember 23 na és 24-e a szezonzárás napja a SZOT dél-balatoni üdülőiben. A gyorsmérleg szerint az év eddigi részében összesen százezren, a május 22-étől számított nyári főidényben hatvanikétezren pihentek a 36 szakszervezeti üdülőben. A felnőtt beutaltak körében nőtt a családos üdültetés aránya — részben ennek a feltételeit teremtették meg, résziben pedig a régi üdülőépületeik színvonalát, ■kényelmét javították az idén elvégzett felújítások. Száznegyven millió forintos költséggel kívül-belül újjávarázsolták Balatonföld- váron a helyi ipari üdülőt, és a Balaton-sor régi vendégházait, Boglárlellén a Vörös Csillag és a Ganz üdülőt. Minden épületben fürdőszobás, vagy zuhanyzós lakosztályokat alakítottak ki. Csaknem teljesen átépítették Bogláron a Giuseppe di Vittorio — az olasz munkásmozgalom hősének nevét viselő — üdülőt is. A téli üzemeltetésre is alkalmassá tett, kétszáz első osztályú szálláshelyet magában foglaló épület a nyári szezon végeztével a dél-balatoni üdülési igazgatóság időszakos szanatóriumainak sorába lépett. A siófoki Bányász és a balatonföldvári Park üdülő mellett — ahol ■már évek óta gyógyítanak reumatikus és baleset után lábadozó betegeket — az új szanatóriumban főként az érműtétesek utókezelésére rendezkedtek be. Az idei szezonban üdülte- tett tízezer gyermek — általános iskolás és szakmunkástanuló — számára újdonságként szaktáborokat szerveztek. Népművészeti, sport- és számítógépes foglalkozások adták egy-egy üdülő jellegzetességét. Tegnap délután a jászberényi kórházban több szempontból is nagyüzem voltra kórtermekben a pénteki ételfertőzés betegei várnak a gyógyulásra, mellettük érthető módon túlórában tevékenykedő, megönvekedett létszámú egészségügyi asz- szisztencia teljesít szolgálatot. A gyermekükért aggódó szülők látogatóként özönlöttek el a kórházat, de egymásnak adták a kilincset az újságírók is dr. Soós Jusztina kórházigazgató főorvos szolbájában. Természetesen mindenki más és más szemüvegen keresztül nézi a sajnálatos esetet. A Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyermek- és Munkahelyi Étkeztetési Leányvállalatának vezetői vétlenségüket hangsúlyozzák. egyébként teljesen jogosan, hiszen a Korcsolya úti konyhájukat még vasárnap este szemrevételezte a Köjál, és rendben lévőnek találta. A kórházigazgató főorvos asszony annak szeretett volna hangot adni. hogy milyen áldozatkész nekibuzdulást tapasztalt az egészségügyi dolgozók körében az eset kapcsán. Üzemorvosok, körzeti orvosok jelentkeztek önként a betegek ellátására, de az ápolónőket sem kellett agitálni arra, hogy két műszakot vállaljanak egy- végtében. A gyermekosztály szobáiban az apróságok izgalmas kártyacsatával töltik az időt. Lelkesen meséli el ki- kd megbetegedésének történetét. Fülöp Kornél, a Bercsényi úti iskola 6. osztályos tanulója vasárnap délelőtt szüleivel a jászszent- andrási búcsúba igyekezett, amikor rosszul lett. Édesap- jáék arra gyanakodtak, hogy talán az utazás miatt szédül és hány a gyerek, rövidre fogták a búcsújárást és hazaérve már 40 fokos lázban találták a gyereket, aki a kórházban infúziót kapott. Csik István, a Pelyhes- parti iskola negyedikese szinte a krónikás hitelességével sorolja mi is történt vele. attól kezdve. hogy pénteken délben megette a túróstésztát. Szombaton még úszóversenyen volt. ahol negyedik lett. vasárnap reggel már arra panaszkodott, hogy lázasnak érzi magát. Kórház lett a vége, ahol 4 palack infúzióval előzték meg a gyerek kiszáradását. Egyébként a főorvosasz - szony szerint a levertség, a magas láz. hányás, hasmenés a legszembeötlőbb tünete a vérhasnak, melyet a shigella sonnei baktérium okoz. s amelyet már sikerült a betegek székletéből a Köjálnak azonosítani. Lefolyása a szakemberek szerint enyhébb a salmonefllás megbetegedésnél, ám szélesebb körben terjed. Éppen ezért nem lehet még befejezettnek tekinteni a fertőzést, húszén az otthonlévő mintegy ezer gyermek és felnőtt tovább adhatja a kórokozókat a családban. Természetesen a körzeti orvosok és a Köjál szakemberei igyekeznek a higiéniai előírások betartására ösztönözni mindenkit, hogy milyen eredménnyel azt a közeli napok mutatják meg. Nagy a gyanú, hogy a .bűnös” az a túró volt. melyet a karcagi tejüzemben készítettek. Ebben az ügyben bizonyossággal pénteken délután szolgál a megyei Köjál. —pb— Mostanában nemcsak valamennyi szovjet tévéállomás egyik állandó esti programja, és már nem csupán mindennapos beszédtéma a peresztrojkával kapcsolatos eszmecsere, hanem a gyakorlatban is kezdenek kibontakozni az új kezdeményezések. A megfontoltabb, az újra nyitott emberek természetesen tisztában vannak azzal, hogy az átalakítás és a fejlődés meggyorsítása nem megy máról holnapra. Most mindenekelőtt a szemléletet kell hozzáigazítani a változások szükségességének megértéséhez és elfogadásához. Találóan fogalmazott a mai helyzetről a párnui járási pártbizottság titkára, Sir je Morozova: — Mint minden gyökeresen újnak, a korábban megszokottól eltérőnek, így a peresztrojkának és a glasznoszty- nak is vannak támogatói és ellenzői egyaránt, s akadnak kétkedők is. Szerencsé- ra a józanul gondolgodók, a fejlődésért tenni akarók vannak döntő többségben. Megúlulás „csendben" Pärnu az Észt SZSZK harmadik legnagyobb városa, kedvelt fürdő- és üdülőhely; a körülötte elterülő járás pedig a köztársaság éléskamrája. Itt működik Észtország két legjobb kolhoza, a Halinga és az Edasi. Ez utóbbinak évtizedes, élő baráti kapcsolata van a Jász- kiséri Lenin Tsz-el. Mindkét közös gazdaság éves termelési eredménye és nyeresége kétszerese a köztársasági átlagnak. (Pl. a hektáronkénti 50 mázsás gabonaterméssel és a tehenenkénti évi 5516 kilogrammos tejtermeléssel messze az élen vannak.) Ezen azonban nincs . mit csodálkozni, hiszen a pärnui járásban és ezekben a szövetkezetekben már 1977-ben elkezdődött „csendben” a megújulás. Akkor, amikor — mint elmondták — még az önálló géppark és gépjavító műhely létesítése is ellenállásba ütközött. A két gazdaság vezetői, Lembit Tamvere és Elmar Prints azonban — vállalva a központi népgazdasági tervben nem szereplő beruházásokért a felelősségre vonás veszélyét is — tíz év alatt megteremtették mindazt, amihez a többi szövetkezet még csak mostanában fogott hozzá. Minden beszerezhető gépet megvásároltak, korszerű karbantartó, javító és alkatrész- gyártó műszaki bázist hoztak létre, és messzemenően javították a tagok életkörülményeit, ezzel is érdekeltté téve őket a termelésben. A Halinga kolhoz műszaki és szociális központja ma már oktatott példa; az Edasi szövetkezet gazdasági- és lakóközpontja pedig köztársasági minta. A kolhoz irányítási központját és szociális (öltöző, fürdő, étkező, szauna, orvosi rendelő stb.) épületeket hétszáz embernek otthont adó, korszerű, kertes központi fűtéses lakóházak veszik körül szétszórtan, gyönyörű erdős környezetben. A legkülső körön pedig az állattartó telepek, takarmányfeldolgozó-, terményés vetőmagszárító üzemek helyezkednek el. Van itt még vegyesbolt, bölcsőde, óvoda is, és most kezdtek hozzá a több mint száz alsótagozatos korú gyermek oktatására alkalmas iskola építéséhez. A tagok havi átlagkeresete 300 rubel, ami igen jó jövedelemnek számít. (Egy kezdő mérnök például 130—150 rubelt keres havonta.) A peresztrojka tehát nem érte váratlanul és felkészületlenül ezt a két gazdaságot. Számukra a változásokat szolgáló önállóság inkább könnyebbséget, a korábban megkezdett fejlesztések szükségességének igazolását jelenti, s az igazi lendületet a további fejlesztésekhez, a gazdaságosság és a nyereségesség növeléséhez. Mindkét kolhozban az a fő elv, hogy kevesebbet beszélni, de annál többet tenni a népgazdasági érdekek szolgálatáért és a dolgozók helyzetének, ösztönzésnek javításáért. Ennek szellemében létesítettek — elsőként a köztársaságban — melléküzemágakat, hogy a tagoknak télen, a családtagoknak pedig egész évben tudjanak megfelelő, a gazdaságnak és a dolgozóknak egyaránt hasznot hozó munkalehetőséget biztosítani. Az Edasiban fűrészüzem és varroda létesült, a Halingában pedig gépkocsiszervizt és háziipari részleget hoztak létre. Szakemberképzés és műszaki fejlesztés Ma már a kulturális életben, a közép- és felsőfokú oktatásban is egyre jobban érződik a peresztrojka szelleme. A nemzetközi hírnevű Tallini Műszaki Egyetemen például számítástechnikai képzés indult, s ide a Szovjetunió észak-európai területéről, más köztársaságokból is érkeznek hallgatók tanulni. A középiskolákban pedig megindult, illetve gyökeresen megújult a differenciált középfokú szakember- és technikusképzés, főként az állat- tenyésztési, építőipari, köny- nyűipari, halászati és tengerhajózási szakmákban. Az észtek világosan látják, hogy mindenekelőtt önmaguknak kell megteremteniük azt a műszaki-technikai és szakemberképzési bázist, amelyet a megújulás sürgetően követel. Az elmúlt években — nagyrészt a szövetkezetek és üzemek összefogásának eredményeként — tíz új középiskola épült a köztársaságban, s további speciális képzést nyújtó iskolák létesítését tervezik. Emellett igyekeznek megteremteni, illetve továbbfejleszteni a dolgozókról való gondoskodás intézményeit is. A mezőgazdasági szövetkezetek közös beruházásában épült föl a pärnui tengerparton a Tervis (egészség) elnevezésű korszerű szanatórium, amelyben évente több ezer ember nyeri visz- sza egészségét, vagy piheni ki a mezőgazdasági munkák fáradalmait. Az itt végzett koncentrált szakorvosi vizsgálatokkal évi 15 ezer munkanap-kiesést óvnak meg. Apró léptekkel előre Az észtországi tapasztalataim tehát ma főként arról vallanak, hogy a nagymúltú szovjet köztársaság és a még nagyobb múltú fővárosa, Tallinn lakói — nemzeti sajátosságaiknak megfelelően — a peresztrojka és a glasznoszty egyre népszerűbb szellemében élnek és dolgoznak. Már nemcsak vitatják a megújulás lehetőségeit, hanem — lehetőségeikhez mérten, ha apró léptekkel is, de — tesznek érte. A többség megértette, hogy a világszínvonalhoz való felzárkózás napjainkban mást és többet követel, mint korábban. Az új követelményeknek azonban az eddiginél sokkal rugalmasabb szemlélettel, nagyobb felelősséggel és minőségileg jobb munkával felelhetnek meg. Ennek elérése most a legfontosabb számunkra, s a közös boldogulás fejlettebb, új útjának mielőbbi megtalálása. (Vége) László Gyula A kiválóan tejelő észt fekete-tarka tehenek az Edasi kolhozban 1 ■ A
