Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-23 / 224. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. SZEPTEMBER 23. Döntü szakaszához érkezett a bécsi utótalálkozó A nyári szünet után Bécsben folytatódott az európai bizton­sági és együttműködési konferencia. A képen: Juris Kasev a szovjet, és Warren Zimmermann (jobbról) az amerikai küldöttség vezetője üdvözlik egymást a konferenciateremben (Telefotó — KS) Forró Öböl Forróvá vált a Perzsa- (Arab)-Öböl vize. A szó szo­ros és az átvitt értelemben egyaránt. Az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Franciaország flotta-de­monstrációjához az utóbbi napokban Olaszország is csatlakozott aknaszedőhajók­kal, sőt Belgium és Hollan­dia is képviselteti magát az Öbölben. A térséghez föld­rajzilag nem tartozó álla­moknak immár legalább nyolc hadihajója cirkál itt, s akkor még nem is említet­tük az öbölmenti országok, így elsősorban Irán flottáját. Tucatszám érkeznek a fel­vételek az Öbölben manőve­rező hadihajókról. Van kö­zöttük néhány valóban mű­vészi fotó is: a párolgó, több mint harminc fokos víz köd- páráján át homályos hajó­sziluettek. A jelentések sze­rint egyes napszakokban elő­fordul, hogy a látótávolság 50—60 méterre csökken. Ké­zenfekvő a veszély, a vélet­len — fogalmazzuk úgy vét­len — incidens kockázata. Hétfő este az ENSZ New York-i székházában is fel­forrósodott a hangulat an­nak a hírnek kapcsán, hogy egy amerikai helikopter tű­zet nyitott egy iráni hajóra. A Pentagon sietett indokolni a súlyos incidenst, miszerint az iráni kis hajó aknákat te­lepített Bahrein partjánál, olyan körzetben, ahol az Egyesült Államok flottájá­nak védelme alatt kőolaj- szállító hajók szoktak hor­gonyt vetni. A Pentagon szó­vivője elismerte, hogy ugyan sötét éjszaka volt, de a heli­kopter különleges berende­zései segítségével „meggyő­ződtek” az aknatelepítésről. Irán viszont hivatalos hír- ügynöksége útján cáfolta a hírt, mondván, a hajó élel­miszert szállított, amikor amerikai rakétatalálat érte. Az eset ismételten bizo­nyította, hogy mennyire sú­lyos veszélyeket hordoz ma­gában az öböl militarizálá- sa. Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter újságíróknak adott nyilatkozatában meg­erősítette a Szovjetunió ál­láspontját: minden nem tér­ségbeli ország vonja ki hadi­hajóit az Öbölből, hiszen ezek jelenléte mind bonyo­lultabbá teszi az amúgy is válságos helyzetet. A szov­jet külügyminiszter Ali Ak- bar Velajati iráni kollégá­jával találkozván azt is ki­fejtette, hogy Irak és Irán háborúját egyes nyugati ál­lamok öbölbeli katonai je­lenlétük példátlan méretű fokozására használták ki. Ezzel jelentősen megnehezí­tik az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa tűzszüneti határozatá­nak végrehajtását, amelyet pedig ők maguk is jóváhagy­tak. Így gyengítik Pérez de Cuellar főtitkár közvetítő erőfeszítéseinek hatékonysá­gát. Ortutay L. Gyula (Folytatás az 1. oldalról) kölcsönös kompromisszumok kialakítására, hogy ne kell­jen azután mindent újra kezdeni, hangoztatta Kaslev. A Szovjetunió egyébként nem vár a találkozó végéig, hanem folyamatosan oldja meg a nyitott kérdéseket, mondotta. Az emberi jogok­ról szólva felhívta a figyel­met arra, hogy az elmúlt időszakban mintegy 50, úgy­nevezett nem-hivatalos cso­portosulás kapott országá­ban működési engedélyt, kü­lönböző területeken. Ez év első 9 hónapjában mintegy 20 000 személy kapott kiuta­zási engedélyt, köztük zsidó, német és egyéb nemzetiségű­ek — ami sokszorosa a múlt év hasonló időszakában adott engedélyeknek. A Szovjetuniót mindig élesen bíráló „Helsinki föderáció az emberi jogokért” nevű szer­vezet népes küldöttsége ha­marosan látogatást tesz a Szovjetunióban, ahol találko­zik ügyészekkel, az útlevél­hivatal képviselőivel is, Hel­mut Schäfer, az NSZK kül­ügyi államminisztere is szólt arról, hogy jó előjelek köze­pette folytatódik a találkozó és kiemelte az NSZK szere­pét a szovjet—amerikai meg­állapodás létrejöttében. Bonn képviselője méltatta a kapcsolatok gyakorlatias fej­lődését. William Friis-Moeller, dán nagykövet, aki az EGK-álla- mok nevében szólt, ugyan­csak méltatta a megváltozott nemzetközi légkört és azt mondta, „fordulat” történt az európai folyamatban. A találkozó döntő szaka­szába lépett, hangoztatta Ru­dolf Torovsky nagykövet, az osztrák küldöttség vezetője, hozzátéve: rugalmas, kötet­len munkaformákra van szükség, hogy megoldhas­sák a problémákat és meg­állapíthassák, milyen terüle­teken van egyetértés. A tanácskozások szerdától ismét javarészt bizottságok­ban folytatódnak. NSZK: Reagan-üdfüzlet Persbing-lebontás Ronald Reagan amerikai elnök az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió elvi rakétamegállapodása után személyes üzenetben fejez­te ki köszönetét Helmuth Kohl nyugatnémet kancel­lárnak, amiért a Pershing- rakétákkal kapcsolatos au­gusztus 26-i nyilatkozatával és a washingtoni tárgyalá­sok zárószakaszáig tartó szoros konzultációkkal hoz­zájárult a megegyezés lehe­tőségéhez. A nyugatnémet külügymi­nisztériumhoz közel álló Ge­neral-Anzeiger című bonni napilap diplomáciai főtudó­sítójának keddi jelentése szerint Shultz és Sevard­nadze külügyminiszterek tárgyalásain az említett nyu­gatnémet rakéták és ameri­kai robbanótölteteik tárgy­köre volt az utolsó tisztá­zandó probléma. Az NSZK leszerelési szak­értői most ismételten han­got adtak annak a remé­nyüknek, hogy a washingto­ni amerikai—szovjet egyez­ség más területeken is je­lentékenyen előmozdítja a tárgyalásokat. A haladás kedvező távlatokat nyit Rea­gan elnök és Gorbacsov fő­titkár találkozója számára, amelynek időpontja valószí­nűleg november 26., az Egyesült Államok hálaadó ünnepének napja lesz. A szovjet—amerikai le­szerelési megállapodás lehe­tősége felderítette, a Per- zsa-öbölbeli válság beárnyé­kolta az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszakának politikai vi­táját az első napon. Bár a legfrissebb fejlemények, az iráni hajó ellen intézett amerikai támadás hírei már a délutáni ülés bezárása után érkeztek meg, az esti órákban a delegátusok ta­lálkozóin ez volt a fő téma. A szovjet—amerikai lesze­relési megállapodás fontos­ságát kivétel nélkül minden felszólaló hangsúlyozta. Na- kaszone Jaszuhiro japán kormányfő. Roberto Costa de Abreu Slodre brazil külügy­miniszter, Kalevi Sorsa finn külügyminiszter és több más felszólaló egyaránt megállapította, hogy a meg­állapodás történelmi jelen­tőségű, mert első ízben szün­teti meg a nukleáris fegy­verek egy teljes osztályát. Az Irak és Irán között dú­ló háború, az öbölbeli fe­szültség kérdése is visszaté­rő téma volt. A felszólalók sürgették, hogy a felek te­gyenek eleget a Biztonsági Tanács tűzszüneti felhívásá­nak, bár egyikük sem ismé­telte meg azt az ultimátum- szerű hangvételt, amelyet Reagan amerikai elnök használt beszédében. A vita első napján több latin-amerikai delegátus is aláhúzta, hogy maximális támogatást kell adni a kö­zép-amerikai békés rendezés tervezetének. A brazil kül­ügyminiszter a Contadora- csoport és az őket támoga­tó négy további állam nevé­ben méltatta az öt közép- amerikai ország közös terve­zetét. A Perzsa (Arab)-öböl tér­ségében kialakult válság és a világhelyzet sok egyéb problémája szerepelt to­vábbra is az ENSZ közgyű­lés ülésszakának általános politikai vitájában. Kedden szólalt fel az ülésen Ali Hamenei iráni elnök. Rajta kívül többek között Guate­mala elnöke, Marco Vincio Cerezo Arevalo, valamint Bernardo Sepulveda mexi­kói és Uffe Ellemann-Jen- sen dán külügyminiszter mondott beszédet. Új lendületet kaptak a genfi tárgyalásik A külpolitikai peresztrojka első hatalmas gyakorlati eredménye a múlt héten Washingtonban a szovjet— amerikai külügyminiszteri tárgyalásokon elért megálla­podás. E szavakkal kezdte szokásos keddi sajtóértekez­letét a szovjet külügymi­nisztérium szóvivője. Borisz Pjadisev elmondta, hogy a nukleáris. rakétafegyverek két osztályának teljes felszá­molására vonatkozó megál­lapodás elvi jelentőségű, en­nek nyomán felújultak és új lendületet kaptak a genfi tárgyalások. A következő egy hónap — az amerikai partnerekkel egyeztetett — zsúfolt prog­ramot ígér. Genfben ki kell dolgozni a közepes hatótá­volságú és a harcászati­hadműveleti rakéták felszá­molásáról szóló szerződés részleteit. Októberben Moszkvában folytatódnak a külügyminiszteri megbeszé­lések. azzal a céllal, hogy megvonják az addig elvég­zett munka mérlegét, s át­tekintsenek egy sor más kérdést, köztük a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásának és a rakéta­elhárító rendszerek kiépíté­sét tiltó szerződés tisztelet­ben tartásának problémáit. Nagy munka vár rájuk és a genfi delegációkra, hiszen már ma mintegy hetven ol­dalas a szerződés tervezete. A következő időszak leg­főbb eseménye — mondta Pjadisev — Gorbacsov főtit­kár és Reagan elnök talál­kozója lesz. A csúcstalálko­zón írják alá a két rakéta­osztály megsemmisítéséről szóló szerződést, s áttekin­tik a kétoldalú kapcsolatok alapkérdéseit. A részletek tisztázása ne­héz munka — folytatta a szóvivő. — A nézetek egyez­tetésén, az álláspontok kö­zelítésén dolgoznak a tár­gyaló küldöttségek. BUDAPEST Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Fahd királyt, a szaúd-Arábiai királyság uralkodóját az ország nem­zeti ünnepe alkalmábóL BELGRAD A hivatalos baráti látoga­táson Belgrádban tartózkodó Gustáv Husák, a Csehszlo­vák Kp KB főtitkára ked­den délelőtt Bosko Krunics- csal, a JKSZ KB-Elnökség elnökével a két párt együtt­működésének további erősí­téséről, valamint a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom időszerű kér­déseiről tárgyalt. BECS UNIDO beruházás-ösztön­ző iroda létesült a Konjunk­túra és Piackutató Intézet­nél. Az ENSZ Iparfejlesztő­Rakéta-leltár A régen várt szovjet—amerikai megállapodás a közepes és rövidebb Hatótávolságú atomrakéták felszá­molásáról csak karnyújtásnyira van, a világsajtó már a csúcstalálkozó pontos idejét találgatja. Amennyire a gyakran eltérő szám- cdatokból meg lehet ítélni, az atom­rakéták két kategóriájának felszá­molására vezető tárgyalásokon fő­leg 108 amerikai Pershing—2 (ható- távolsága 1800 kilométer); 208 szin­tén amerikai robotrepülőgép (2500 km); 72 Pershing—1A (720 km); va­lamint szovjet részről 270 SS—20-as (4600 km) 112 SS—4-es (1800 km); 80 SS—12/22-es (900 km) és 50 SS— 23-as (500 km) rakétáról volt szó. E fegyverek pusztító ereje együttesen (de külön-külön is) rendkívüli, ösz- szehasonlításul: a fentiek közül ko­rántsem legfajsúlyosabb robotrepü­lőgép robbanótöltetének hatóereje a Hirosimára dobott „Kövér Ember” százszorosa. Ha mindezek mellett megemlítjük, hogy a szovjet—ame­rikai tárgyalások napirendjén ugyan nem szerepel, de azért az öreg föld­részen (illetve annak vizein) jelen van további 162 brit és francia kö­zép-hatótávolságú nukleáris rakéta is, akkor nyilvánvaló, hogy Európa többszörösen is telítődött atomfegy­verekkel. A mai óriási készletekhez vezető fegyverkezési verseny valamikor az ötvenes évek elején kezdődött. Ak­kor tűntek fel először Nyugat-Euró- pában azok a középhatósugarú bom­bázók, amelyek már atomfegyverek­kel felszerelve voltak képesek szov­jet célpontokat elérni. Ezt a fenye­getést tették markánsabbá 1957-ben az első — amerikai és brit fennha­tóság alá tartozó — Keletre irány­zott szárazföldi atomrakéták. Mind­ezekre az első egyensúlyozó jellegű szovjet válaszlépés az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején kö­vetkezett csak: akkor állították had­rendbe az SS—4-es és SS—5-ös (1800 illetve' 3800 kilométer hatótávolsá­gú) rakétákat. Ezzel egyidőben kezd­tek megjelenni mind az amerikai, mind a szovjet arzenálban az in­terkontinentális óriás-rakéták is. A későbbiekben felgyorsuló raké­tafegyverkezés az egyes országok­ban eltérően alakult Washington 1963-tól felszámolta európai száraz­földi rakétáit, és a továbbiakban a kevésbé sebezhető tengeralattjárók­ra, illetve a középhatósugarú bom­bázókra koncentrált. A hatvanas évek végétől kiépülő francia atom­ütőerő döntő része ugyancsak — mindmáig — tengeralattjárókra ke­rült; a brit arzenál pedig ma már kizárólag „vízi” (pontosabban: ten­geralattjáróról indítható) atomfegy­verekből áll. A Szovjetunió, megfelelő kikötők híján kezdettől fogva a szárazföldi rakéták fejlesztését részesítette előnyben; az időközben tengeralatt­járóra telepített SS—N—5-ös közép­hatótávolságú rakéták aránya ma is elenyésző. Mind az amerikai, mind a szovjet hadvezetés — a nagyobb rakéták mellett — kisebb hatótávol­ságú, harcászati, hadszíntéri fegy­vereknél is alkalmazott nukleáris tölteteket. (Ezek között tűntek fel a hatvanas években a most oly sok vihart kavart 720 kilométeres ható- távolságú — Pershing—lA-k is). A hatvanas évek végére a szovjet és az amerikai interkontinentális fegy­verrendszerek között egyensúly ala­kult ki, ennek nyomán megkezdőd­hettek a tárgyalások. Az akkor in­dult SALT-folyamat azonban csak a nagy hatótávolságú fegyvereket érintette, s amikor a Szovjetunió 1977-ben megkezdte — akkor már közel húsz éves — SS—4-es és SS— 5-ös rakétáinak a korszerűbb SS— 20-asokkal történő felváltását, Nyu- gat-Európa meghúzta a vészharan­got. Megjelent a „szürke zóna”"fo­galma. Ennek lényege, hogy a két nagyhatalom egyezkedése közepet­te (Nyugat-) Európa, a védtelenül maradt a szovjet rakétákkal szem­ben, a nyugat-európai vélemény sze­rint. (Valójában a brit és a francia nukleáris arzenál, valamint a ten­geralattjárókon és légibázisokon el­helyezett előretört amerikai erők már akkor is jelentékeny tényezőt képeztek). A riadalom végül is elvezetett a NATO 1979. december 12-i kettős határozatához, majd ennek nyomán 1983-ban megkezdődött az „eurora- kéták” (az amerikai Pershing—2- esek és a robotrepülőgépek) telepíté­se. Erre válaszul szovjet S&—12-ese- ket helyeztek el Csehszlovákiában az az NDK-ban. Ezzel lényegében el is jutottunk a mai „telítettség­hez”. Ha a Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter múltheti washingtoni tárgyalása eredményeként elérhető közelségbe került genfi megállapodás megvaló­sul, akkor világszerte leszerelik a közepes és rövidebb hatótávolságú szovjet és amerikai atomrakétákat. Ez a második világháború óta az el­ső tényleges leszerelés lenne. Utána Európa szárazföldjén csak 18 fran­cia közepes hatótávblságú rakéta maradna. Az emberiség szempont­jából ez nagy lépés előre, bár a vi­lágon felhalmozott atomrakétákhoz viszonyítva csak csepp a tengerben. Ám biztatásban mostanában nincs hiány: Shultz külügyminiszter sza­vai szerint is az a következő lépés, hogy felére kellene csökkenteni a két fél interkontinentális támadó raké­táinak számát. A baj csak az, hogy közben az Egyesült Államok ragasz­kodik űrfegyverkezési terveihez és ez még sokáig akadályozhatja a na­gyobb léptékű megállapodást. Fóris György si Szervezetének hasonló tí­pusú irodája működik eddig hét fejlett országban, többek között New York-i, tokiói és kölni székhellyel, a szocia­lista országok közül Varsó­ban. VARSÖ Stabilnak, mélynek és a konjunkturális ingadozások­tól mentesnek nevezte a len­gyel—osztrák kapcsolatokat Franz Vranitzky osztrák szö­vetségi kancellár, aki hét­főn kezdett tárgyalásokat Varsóban vendéglátójával Zbigniev Messner lengyel kormányfőveL ROMA Rómában letartóztatták azt a három személyt, aki januárban súlyosan megse­besítette Kolumbia budapes­ti nagykövetét. Bár a me­rénylőket — egy argentin származású párt és egy olasz férfit — néhány nappal ez­előtt vették őrizetbe, a hírt csak kedden közölték az olasz tájékoztatási eszközök. Rakétamegállapodás — Középkmerika Mozgalmas nap az ENSZ közgyűlésén Megtörtént a francia el­nökválasztási hadjárat első televíziós vitája: az 5. csa­torna műsorában André La- joinie, az FKP jelöltje és Jean-Marie Le Pen, a szél­sőjobboldali Nemzeti Front jelöltje fejtette ki program­ját. Az éles, helyenként kí­méletlen összecsapásban a fő különbség az volt, hogy Lajoinie bizonyított is) amikor megbélyegezte Le Pen fajgyűlölő, náci szimpa­tizáns, munkásellenes meg­győződését, a Nemzeti Front vezére viszont minden bi­zonyság nélkül gyalázta La­joinie pártját egy ellenséges hatalom ügynökeként Franciaország Lajoinie - Le Pen tévépárbaj

Next

/
Thumbnails
Contents